Embedded Files
Az alábbi sorok Pillangók, mert hirtelen, szinte a semmiből jöttek, majd libbennek is tovább újabb mezők felé. :) Fogadd őket szeretettel. :)
Egyre több szép, lélekhez szóló oldal születik az Interneten, melyek emberek ezreinek adnak lelki támaszt nap mint nap. Mitől lesznek igazán szívhez szólóak a spirituális hangvételű sorok? Attól, hogy nincs bennük elvárás; teljesen üresek, valójában te önmagadból töltöd fel őket tartalommal. A belőled kiáradó tartalomnak átadott üres teret pedig a sorok írójából kiáradó szeretet teremti meg; ez valódi lényünk könnyed megnyilvánulása.
Ha szeretnéd megérezni az ízét valódi lényed kisugárzásának, és meglátni létezésed okát, menj vissza gyermekkorod élményeihez. Ne történésekre emlékezz vissza, ne eseményekre, hanem saját magadra, ahogyan a világra tekintettél. Utazz vissza a szívedbe, ahol még mindig kicsi gyermek vagy...
Emlékszel még, milyen jó volt mindenre egyformán, előítéletek, címkék nélkül tekinteni? Mindent a játszótársadként szerettél; egy eldobott, mások számára csupán felesleges szemétnek tekintett papírdarab épp úgy, mint egy sárgán-vörösen lehullott falevél, vagy egy előled menekülő kis bogár. Ha elő tudod venni a szíved mélyéről kicsi gyerekkorod ezen érzéseit, ha ismét magadba tudod hívni a benned szunnyadó örök gyermeket, közelebb kerülhetsz a létezésed okának megértéséhez is.
Augusztus vége... talán ilyenkor érezzük a legátitatóbban, hogy valaminek vége van. Akit most bármilyen okból szomorúság fogna el, figyelje meg maga körül a növényeket, állatokat, a természetet. Vajon hány fa szomorú azért, amiért levelei elsárgultak-vörösödtek-barnultak, majd sorra lehullanak? Figyeljük meg, ragaszkodik-e a lombhullató fa egyetlen egy leveléhez is, útját állja-e a távozásának? A lehulló levelek táncában észre vesszük-e a pajkossággal ölelkező vidámságot? Átérezzük-e azt a melegséget, amit egy őszi tájkép sugároz magából? A természet teszi a dolgát, mindig csak a jelen pillanatra fókuszálva, abban kiteljesedve, mert tudja, minen pillanatban ott rejlik a lehetőség az újra.
Míg a világnak kincseit keresed,
valódi kincsed meg nem leled.
Míg azt hiszed, a boldogság egy csoda,
a boldogság nem talál rád soha.
Valódi mosolyod fényét ott leled,
hol az Egy-szerűség járja át életed.
Az emberi lelkek milliói éheznek; keresik a táplálékot mindenhol, mindenben, de sehol nem találják.
Ha nem keresnék oly hevesen, oly nagyon elszántan, hogy már szinte beléhasad a szívük, talán észrevennék, hogy a lélek maga a táplálék.
A túl sok szó néha csak arra jó, hogy teljesen összezavarjon. Ne figyelj görcsösen a szavakra, ne akard megérteni azokat, inkább nézz mögéjük: lásd meg a szavak mögötti jelentést, az igazi tartalmat. Az elme a szavakhoz gondolatokat fűz, amik aztán kategorizálnak, minősítenek, de valódi lényednek nincs szüksége ilyen gondolatokra. A lényed végtelen türelemmel és szeretettel képes befogadni mindazt, amit a szavak mögött megbúvó lény valójában – akár tudatosan, de lehet tudattalanul - közölni szándékozott.
Nem vállalhatod magadra mások feladatait, mert mindenkinek saját feladatsor jut az életében. Azzal segítesz a legtöbbet másokon, ha saját feladataidat példásan oldod meg, mert ekkor a környezetedben lévők is belátják, a lehetőség számukra is adott; a képesség bennük van.
Annyian lépnek manapság a spiritualitás útjára, de egyenlőre csak kevesen vannak olyanok, akik egyben túllépnek az elme határain is. Kevesen vannak, akik belső munkával, spirituális gyakorlatokkal, meditációval, vagy pusztán tudatos jelenléttel fényesítik elhomályosult mindennapjaikat, habár a vágy ott lakozik bennük a boldogabb életre.
Ha te is azok közé tartozol, akikben végtelen erejű, megmásíthatatlan és örök erő lakozik, mely önmagad megismerésére, megélésére buzdít, találd meg a számodra megfelelő spirituális gyakorlatokat, és végezd minden nap. Lehet az valamilyen meditáció, vagy jelenlét gyakorlat, belső test gyakorlat, légzésgyakorlat, mantra, de lehet az a te saját gyakorlatod, amit a lelked súg neked. Ha nem teszel mást, csak minden nap figyelmet szentelsz a létezőkre - beleértve magadat is, már azzal nagyon sokat tettél önmagadért, s a világodért.
Minden nap szánj valódi figyelmet magadra és környezetedre - másként nem változtathatsz életeden, valóságodon.
Az igazi, szívből jövő mosoly úgy jelenik meg, hogy azt hordozója észre sem veszi; a mosolyt a létezés öröme titkon festi arcára, hogy megajándékozza vele az egész világot.
Mit számít, ki voltál tegnap, vagy ki lehetnél holnap?
Csak annak tudsz igazán örülni, aki MOST vagy.
Néha magam is megdöbbenek azon az egyszerű felismerésemen, mennyire nem számít, mi is az igazság. Egyedül az számít, én miként viszonyulok mindahhoz, amit megtapasztalok.
A harmónia mindenben ott rejtőzik, csak kellően nagyra kell nyitni hozzá a lelkünket, hogy észrevehessük.
Ha elmerülsz az önsajnálat mocsarában, később még nehezebb lesz újrakezdened, ezért amint észreveszed, hogy az önsajnálat felüti a fejét, válj éberré! Figyeld meg, hogyan kapkodsz mások együttérzése után, miként csalod ki a többi ember sajnálatát, és lásd meg, hogy ez nem visz téged előrébb. Fogadd el, ami történt és tanulj a bukásból - ez óriási megkönnyebbülést hoz majd az életedbe. A megszerzett tapasztalat ott lesz a tarsolyodban, bármikor előveheted. Majd kelj fel és szívedben békével menj tovább az utadon.
Egy pillanatnyi csend többet mond millió szónál - csak legyen hozzá füled, hogy meghalld.
Ha tudatosan élsz, minden, amit megtapasztalsz, egyszerűen csak megtörténik veled. Nem érzel magadban ellenállást, sem őrült vágyat a megvalósításra. Kívülálló maradsz, szemlélő, mégis ekkor érhetsz el a legnagyobb, legtitokzatosabb mélységekig; a kimondhatatlanig, leírhatatlanig.
Vágyaid alatt görnyedve, énképed által kiszolgáltatva, gondolatokba és érzésekbe kapaszkodva teljesen azonosulsz az egóddal. Amint - megtalálva a jelen pillanat teljességét - képes vagy szélnek ereszteni a vágyaidat, énképed kitisztul, míg nem egy tisztán csillogó fényes tükörré válik. Ha nem engeded, hogy a gondolataid és érzéseid befolyásoljanak, eggyé válsz a létezéssel, és végtelen békesség ül a szívedbe.
Lépések.
Néha nehezek, máskor észrevétlenül teszed egyik lábad a másik után, megint máskor könnyedén szaladsz, szabadon, gondtalanul.
... Van, amikor megtorpansz - látszólag nem haladsz, mégis kapsz valamit abban a pillanatban: az élesebb látás képességét. A következő lépésedet éberebben teszed meg, és már jobban figyelsz - magadra, valódi lényedre.
Talán egyszer eléred azt is, hogy nem számítanak már a lépések, csak az, aki figyeli őket...
Bocsáss meg, mert megbocsátani mindig csodálatos. Csodálatos, mert a megbocsátással képes vagy belépni létezésed valódi világába, ahol megismerheted önvalódat, és megláthatod a létezés szépségét, megtapasztalhatod a létezés ok nélküli örömét.
Megbocsátani csak az képes, aki képes az elfogadásra, elfogadni pedig csak az képes, aki levetette magáról személyiségének rabláncait. Ha van benned elég szeretet, elég jelenlét, elegendő béke, akkor bármit képes vagy megbocsátani, elengedni, és szabadon élhetsz tovább.
Hogy mi lehet szép az elmúlásban? Emlékeztet arra, hogy minden pillanat ajándék; drága kincs, melyet mindig teljes odaadással érdemes megcsodálni.
Kik mennek el, és kik maradnak itt?
Kik formálják folyton álmaid?
Hol van a Te és hol van az Én?
Hol van a kapu egy ember életén?
Page updated
Google Sites
Report abuse