Búcsúzás

Egy különleges május reggel

A ragyogó Nappal ébredtem fel.

Minden álmom magamra vettem,

Emlékeimet szívembe tettem,

És elindultam felfedezni önmagam.

Már nem hallom a régmúltam zaját,

De meg akarom oldani mások baját;

Ebben változni biztosan nem fogok.

Egy igazán csodás világra gondolok,

Ahol meg fogom találni önmagam.

Rácsodálkozok a régi hazámra,

Minden egyes fűszálra, virágra…

Magammal csak a szép dolgokat viszem:

Családom, hitem, vágyam, reményem

Mind útra készen áll az ajtóban.

Igaz lelki társak, kedves jó Barátok,

Nehogy azt higgyétek, nem gondolok rátok!

Nehéz elköszönni, hosszú búcsút venni,

Benneteket már csak távolról szeretni,

Rátok emlékezni gombóccal torkomban.

Keserű, s édes könnyek szöknek a szemembe,

Zsebkendőm szorítom remegő kezembe,

De tovább kell mennem, Sorsom ezt diktálja…

Hátam mögött becsukott ajtó nyikorgása

Néma szótlanságom a semmibe űzi.

Így kívánok nektek olyan boldogságot,

Amit a Jó Isten csak kiszabhat rátok!

Kívánok még otthont, békét, melegséget,

Merész bátorságot, érett bölcsességet!

Szivárványszínű, őszinte jókedvet,

Mivel minden lélek új táncra perdülhet!

S ha majd gondoltok rám, bú és szomorúság helyett

Mesés mosolyotok ragyogja be a tiszta eget!

(2009. május)