Vallomás

Ha jól figyelek, meglátom néha,

hogy mozdulatlan a Létezés,

ami semmit nem kérdez és

melyben minden élő néma.

Tétova, halk léptek árnyéka

vetődik olykor a szív mosolyára,

de az oktalan öröm fény-koronája

mindig visszanevet a Nap sugarára.

Aki szívből mosolyog és csendes,

már megtalálta élete célját.

Ki egy apró magban meglátja a kész fát,

annak minden időjárás kedvez.

Apró hangjegy minden létező

a Létezés végtelen kottafüzetében,

s az élet felcsendülő zeneművében

egyetlen hang, mely nem mérhető,

nélküle mégsem lehet helyes

a mű. Ezért sem számít semmit

mély, magas, negyed, fél, egész…

a zene egészében így teljes.

Nem lesz hibátlan soha a bátor,

ki folyton hibátlanságra törekszik,

ezért mások lelkén is átverekszik,

és bizonyítani akar bármikor, bárhol.

Aki elfogadja jelleme hibáit,

máris hazaért. Könnyedén megérti

a csendet, a zajt távolról figyeli,

és nem bánt másokat, ha hibázik.

A folytonos érzések és gondolatok

a végtelen tenger változó hullámai.

Tudd: a tiszta eget egészében látni

csak nyugodt tenger tükrében tudod.

Csak az a csoda tarthat örökké,

mi mért időn kívül született;

édes anyja-apja nem lehetett,

így vált önfeledt gyermekké.

Arra vársz, hogy végre jöjjön el a pillanat

mikor nem kell várnod semmire?

Hát ne várj többé, és minden, amire

vágysz, most jön el; így lehetsz szabad.

Ha jól figyelek, meglátom néha,

hogy mozdulatlan a Létezés…

Tudatom képeket képez és

már értem; minden az Ő játéka.