Információs kultúra-váltás

Korunkban egyértelműen kultúraváltásról, (mellesleg gazdaság technikaváltásról) van szó.

Nemcsak azért amit látunk.

Amit látunk, hogy az emberek lehajtott fejjel bámulnak, nyomkodnak valamit az utcán menet közben, az étteremben, mindenhol, otthon is.

Azt is látjuk, tapasztaljuk, hogy ismerősök ülnek egymás mellett, akár beszélgethetnének is, nem biztos, hogy ezt teszik, az viszont biztos, hogy mindenki a saját okos mobilját nézegeti.

Azt is látjuk, hogy a világon mindenhol rengeteg szegény ember és gyerek él, akinek siralmas a lakhelye, fürdőszobája sincs, elegendő egészséges tápláléka sincs, de a kezében ott van az okos telcsi és nyomogatja. Ennek csak az egyik mellék oka, hogy szinte többre tartják a mobil okos telefont. A fő  oka viszont, hogy sokkal könnyebb  elérni (jóval olcsóbb, szinte hozzávágják) is a mobil okos telefont internettel együtt, (a mot-net technikát), mint az egészséges fürdőszobás lakást, vagy mint az egészséges elegendő ételt.

(Napjaink legnagyobb hiánycikke, azonban az egészséges élhető környezet, és éghajlat.)

A legszegényebb, legműveletlenebb réteg is rendelkezik ezzel a mot-net technikával, szinte ugyanúgy rendelkezik, mint a gazdagok, műveltek. Látszólag ennek az „egyenlőségnek” örülni kellene, azonban nem ilyen egyszerű a történet, de erről még szó lesz.

Mindez fontos, de nem ezért korszakváltás.

Azért korszakváltás, mert a gazdasági élet, és a közélet is egyszerűen megállna tönkremenne, a mot-net technika nélkül.

Gondoljunk csak bele, neten keresztül zajlik a hivatali banki ügyintézés jó része, a tőzsde, a kereskedelem jó része. A könyvelés adminisztráció szinte teljesen számítógépen megy. Az üzemeket, gyárakat, raktárakat, a közlekedést szintén számítógépek irányítják.

Vásárlás, parkolás, stb. pedig számítógépen és neten keresztül történik. Egy csomó munka távkapcsolatban működik. És még lehetne sorolni. Szóval, ha vissza kellene lépni, mondjuk harminc évvel korábbi időbe, összeomlana a gazdaság.

Ahogy korábban jött, a kőkor, bronzkor, vaskor, könyv-kor, most eljött az mot-net (okostelefon-internet) kor.

A mobil okos telefon (mot) ez esetben egy összefoglaló név: számítógép, és egyszerű számítógép. Végül is ennél én ennél a névnél, rövidítésnél állapodtam meg (mot-net).

De mégis felosztható a korszakváltás: gazdasági, technikai váltásra és kultúraváltásra.

A továbbiakban inkább a kultúraváltásról beszélnék.

Szóval az OITÉK, vagyis egyszerűbben a mot-net technikát (rendszert) egy sereg hasznos dologra használjuk. De viszonylag mégis kevésre.

A mot-net (mobil okos-telefon - internet hálózattal) technika lehetséges hasznosabb használata.

Nem arról van szó, hogy a később felsorolt jó dolgokra ne használnánk az mot-net technikát.  Persze használjuk, csak nem eléggé, a szükségesnél jóval kevésbé. Mondjuk a lehetséges hasznos kapacitásnak csak a 25%-a van egyelőre kihasználva.

De lőtte térjünk ki a haszontalan használatra.

Néhány viszonylag haszontalan (túlzott) használat címszerűen.

Megjegyzés: nem arról van szó, hogy az alábbiak teljesen haszontalan használatok lennének. valójában haszontalanságukat a túlzott egyoldalú használat okozza.

Szóval:

a) Túl sok a locsi-fecsi,

b.) Túl sok a szórakoztató, ámde hasznos tartalom nélküli (kiscica belesik a tejbe), stb.) információ.

c.) Túl kevés a szelekció,  a kiválasztásra  szánt idő gondolat.

d.) Túl sok az egyszerű, bugyuta játék, ill. játékszerű használat.

e) Nincs kidolgozva, a szakszerű egészséges használat tudománya. Nyilván akkor oktatás és ilyen fajta használat sem jöhet létre.

g) Egyéb később taglalt rossz, haszontalan használatok.

Akkor jöjjön a lehetséges hasznos használat  felsorolása, címekben.

(Mely hasznos használatok jelenleg erősen hiányosak.)

A nulladik pont természetesen az, hogy elkerüljük a táv-locsogást, a szelekció nélküli téves információkat, a függőséget, a visszaéléseket, a manipulációkat, stb., vagyis a haszontalan  használatot.

Néhány lényeges hasznos használat:

1. A valódi hasznos tudáshoz (tudománytól, a hasznos tudni valókig) szükséges tájékozódás.

2. A sokoldalú társadalmi, politikai tájékozódás.

2a) Valamint a népszavazási és közvélemény-kutató rendszerbe való részvétel.

3. Az áruk szolgáltatások, cégek, hivatalok, intézmények, közszereplők objektív közös „fórum jellegű” megítélése.

(Továbbá a hasznos hirdetések)

(A szellemi szemét szelekciója)

4. A nekünk tetsző, hozzánk illő szellemi és egyéb közösségekbe való belépés és részvétel. (Kialakulnak az összeillő emberek közösségei.)

 Mindegyik pontról oldalakat lehetne írni.  Majd egyszer valakik, remélhetőleg oldalakat írnak.

(Egyébként más elemzéseimben, könyveimben, én magam is elég részletesen írok, például a népszavazási és közvélemény-kutató rendszerről.)

Tulajdonképpen ha a mot-net rendszer elsősorban ezekre használnák, akkor létrejönne egy pozitív kultúra, illetve pozitív rendszerváltozás.  Egy fejlettebb rendszer, méghozzá az igazi demokrácia (a közvetlen demokráciára alapuló) rendszere.  Mert ehhez a rendszerhez tulajdonképpen az 1-4 pont szükséges. Pontosabban az szükséges, hogy ezeket tevékenységeket, alkalmazásokat, oldalakat a társadalom döntő többsége aktívan (sokszor, sokat, hozzáértéssel) használja, gyakorolja.

Égtem a suliban, bameg, a rohadt, szerencsétlen kis akármi vagyok, de miért is én? A farokfej T szólt be, hangosan, „zsidisváb drugics” az osztály meg nev…, dehogy röhögött. Én pedig csak vörösödtem, szólni se tudtam. De miért is szégyenkezem? Ezt magam sem értem, vannak dolgok melyek, mint szégyenteljes arculcsapás, vagy mint gyomorba rúgás, mely napokig, hetekig nem múlnak el, úgy hatnak rám,…. más hasonló dolog beszólás, pedig nem érdekel, vagy nevetek rajta. Mi a különbség, talán nem is a beszólás, hanem az, hogy jóindulat, vagy rosszindulat sugárzik a közlőből. Ezt azért nem mindenkinek sikerül pontosan megmondani. Az persze a rosszindulatnak egy jele, ha nyilvánosan kiáltják ki. Egy másik még erősebb jel, hogy egyébként a beszóló segítő, közömbös, vagy ellenséges kapcsolatban van veled. De valljuk be, vannak szemétláda, genya emberek. T is ilyen.

Na jó, inkább olvasok egy kicsit, talán ez eltereli dühömet.

   A folytatás előtt azonban elemezzük az elemzés másik fő ágát.

   Az elemzés lerövidítése miatt, kissé következetlenül, de az alábbi lényeges témával folytatom:

A mot-net technika (rendszer) legfőbb, veszélyei, hátrányai (problémái).

Természetesen a rendszernek nemcsak hátrányai vannak, de előnyei is.

Még egyszer tisztázzuk, az új technikai rendszer mot-net összességében előnyős is lehetne, de a jó használat elmaradása, 1-4 pont, illetve a rossz használat a,b,c,d,e pontok miatt, a hátrányai veszélyei jönnek elő.

Mint minden technikai újítás esetén itt is arról van szó, hogy az embernek sikerül az újítást jócskán ártóan, kevésbé hasznosan használni.

 A veszélyek, hátrányok (problémák) címekben:

1. A hasznos használat elsikkadása.

2. A függőség.

2a. Kitérés a pornónézés, valamint a játék függőségére.

3. A netes visszaélések.

4. Az írásos közlés, főleg a szépirodalom, lassú eltűnése.

5. Kitérés a hétköznapi kommunikáció hiányosságaira.

6. Az emberi kapcsolatok elhidegülése (falanszter társadalom).

7. A valóság helyett, létrejön a virtuális világ. Virtuális világ, vagyis az elérhető valóságnál csodásabb, szebb világ. (Az igazi jó ambíciók helyett egyfajta ál-megoldás, pótcselekvés jön létre.)

8. A közlési terület kiszélesedésével a szellemi szemét gyorsabban nő, mint az érték. A közös tudat (a köztudat, a hivatalos tudomány, a köztudomány) szemetes alakulása.

9. Tovább segítheti a manipulációt, - azáltal, hogy a hamis tömegkommunikációt erősíti.

10. Növekszik a szolgáltatóknak, a technikának való kiszolgáltatottság.

11. Az idetartozó természetrombolás problémái.  

Ahogy végignézzük a címeket, szembeötlő, hogy ezek a problémák nemcsak a mot-net technika kapcsán merülnek fel.

Ez talán azt jelzi, hogy van egy mélyebb összefüggés-rendszer.

A fenti problémákat nem kizárólag a mot-net technika okozza. Ezek már meglevő problémák, melyekre azonban a mot-net technika jelentősen ráerősít.

A teljesség igénye nélkül nézzük a pontokat, egyenként, de nem egészen sorba.

A  hasznos használatról később lesz szó részletesen, ezért e témakört, a 2. ponttal a függőséggel kezdem

A függőség.

A függőség lényegét a mértéktelenség adja, de azért vannak veszélyesebb és kevésbé veszélyes függőségek.

Be kell vallanunk, teljesen normális, minden mániától, fóbiától mentes embert alig lehet találni. De a mérték, nagyon nem mindegy.

Bizonyos mértéken felül minden, akár a vitaminok, akár a sportolás is lehet káros.

De azért, például a drog jóval veszélyesebb, mint a munkamánia.

Persze bizonyos mértéken, bizonyos időn, energián felül, a munkamánia is káros lehet, de azért ez jóval több lehet, mint pl. a drogozására szánt idő energia. Ez utóbbi már igen kis mértékben is káros, míg a munka (főleg a hasznos munka) csak igen nagymértékben káros.

A mot-net függőség veszélyességét a hasznos, vagy haszontalan használat, jelentősen csökkenti, vagy fokozza.

Megint visszatértünk az a,b,c,d,e ill. 1-4. pontokra.

Például nem mindegy hogy játékra használjuk, vagy tanulásra.

A mot-net függőséget hasznos használat esetén a munkamániához (ülőmunkáról van szó) lehet hasonlítani. Ez tehát egy viszonylag veszélytelenebb függőség, melynek két lényegesebb ártása lehet.

Az egyik az egészségre való ártalom. Órákat ülni a gép előtt, az okos telcsi előtt, fejünket lehajtva bámuljuk a képernyőt, ez több érzékszervünkre ártalmas. Leginkább a mozgáshiány, ami egészségtelen. (Újra kell jegyezni, hogy nyilván a drog, cigi, alkohol, néhány más függőség sokkal egészségtelenebb.)

A másik ártalom, mint minden függőség esetében: más fontosabb értékesebb dolgok elhanyagolása. Például a családi kapcsolatok elhanyagolása. A mot-net függőség (túlzott használat) akár hasznos használat esetén is káros, de akkor nyilván a hasznos hatás, meghaladja a káros mellékhatást.

Azt látni kell, hogy az emberek többsége valamilyen függőségbe (túlzásba, mániába, fóbiába) „szenved”.

Azt is mondhatjuk: van hobbijuk, van szenvedélyük.  Szerencsére a legtöbben alig lépik át a függőség, vagyis a károsság határát. Valószínűleg az emberek többsége nem képes meglenni bizonyos, gyengébb függőség nélkül. Így nézve a mot-net függőség hasznos használat esetén nem annyira vészes.

A mot-net függőség megoldása lényegében nem különbözik más viszonylag veszélytelenebb függőségek megoldásától. Egyénileg nehéz ügy, de nem lehetetlen, a szokásos (pszichológus, kibeszélés, terápiás közösségek, segítő társak, stb. ) megoldásoknál én sem tudok jobbat.

   Társadalmilag pedig csökkentésben, ill. megelőzésben, oktatásban gondolkodhatunk, és nem pik-pak megoldásban.

Ettől függetlenül a felsorolt nyolc problémát valahogy meg kell oldani, pontosabban csökkenteni kell, de erre még visszatérek.

Itt azért röviden ki kell térni a pornónézés, valamint a játék függőségére.

Természetesen a 18 éven aluliak nem nézhetnek pornót, de nyilván a szabály és a valóságos élet (a realitás) eltér egymástól. Egyrészt a 18 éven aluliakat meg kellene győzni, hogy a pornónézés számukra sok veszéllyel járhat. Én a különböző tiltásokban, „zárakban” nem hiszek, 14 éves fiatal rendelkezik annyi ismerettel, fifikával, hogy kijátssza ezeket.  Másrészt természetes igényük, hogy a mai kornak megfelelő szexuális felvilágosítást kaphassanak, ennek megfelelő filmeket nézhessenek. Ilyen felvilágosítás, ilyen filmek viszont alig vannak, vagyis a helyzet megoldatlan. A helyzet megoldatlan, ez nem a fiatalok hibája. A fiataloktól akkor kérhetünk megfelelő viselkedést, ha ahhoz biztosítjuk a feltételeket.

Ha elkanyarodunk a felnőttek felé, akkor következő a véleményem.  

Nyilván ez ( a pornónézés) is egy olyan tevékenység, függőség, amit nem a mot-net okoz, de az felerősíti.  Itt megint azt kellene eldönteni, ez mennyire káros.

Szerintem ez sem akkora probléma, mint amekkorára fújják. Miért gondolom ezt?

Először is az estek többségében szerencsére, a pornónézés függőség és a szex-mánia összefügg, együtt jelentkezik. Azért mondom, hogy szerencsére, mert a pornónézés a szextől függetlenül, azért korosabb állapot, mint az összefüggő állapot. Csak nagyon röviden, pontokba szedve térnék ki e témára, Mivel ez a téma egyes álszent emberek jóvoltából fel van fújva – nem szeretném tovább fújni a lufit.

1. A szexuális, problémáknak, zavaroknak, a pornónézés nem oka, hanem tünete.

2. A szex és a pornónézés függősége (esetleges eltúlzása), veszélyesség tekintetében a munka-mánia fügésségéhez hasonló. (Ahogy a mot-net használat esetleges függősége is.) Vagyis egy viszonylag veszélytelenebb függőség, amely persze „gyógyítást” igényel, de nem felfújva, eltúlozva.

(Ez egy érdekes érv, erről még elmélkedem. Jó és rossz arányairól, nem minden jót kell mindenáron követni, nem minden rosszat irtani. rangsorolni is kell. Az is érdekes, hogy a túlzott hadakozást is el lehet túlozni.)

3. A szex és akár a pornónézés is, a túlzás határáig, és az alapvető szabályok határáig (a felek kölcsönös beleegyezése, stb.) egy hasznos, egészséges, örömet okozó tevékenység.

A pornó úgy jön ide, hogy a jó pornó, akár egyfajta szex-oktató filmnek is megfelel.

A pornónézés függősége is a viszonylag veszélytelen függőségek közé tartozik, ami persze nem jelenti azt, hogy nem kell vele törődni.

   A játékfüggőség egy fokkal veszélyesebb, mint a pornónézés függősége, ebben is lehet szerepe a mot-net technikának, mely házhoz, pontosabban zsebhez viszi a játékok garmadát. Ezek döntően nem fizetős szerencsejátékok, de azért a játékszenvedély kialakulhat. Ez csak fél fokkal veszélytelenebb függőség, mintha pénzveszítős játék, ugyanis az értékes időt, energiát hasonlóan rabolja el.

A függőségek megoldása szintén nem tartozik az egyszerű dolgok közé. Akaraterő, önkontroll, de ezeket sem lehet a szögről leakasztani. Talán a második legfontosabb, a kibeszélés, megbeszélés.

E témáról itt és most nem beszélnék többet, inkább rátérnék a többi veszélyre, problémára.

A netes visszaélések.

Fokozottan elmondható, hogy a mot-net technika csak egy új lehetőség a gonoszkodó visszaélésekre.

   Soroljuk fel, nagyjából mikről van szó.

1. Pedofil egyéb ártó, főleg gyerekeknek ártó, tartalmak sunyi terjesztése.

2. Gyűlöletbeszéd, trágárság, erkölcsöt sértő tartalmak megjelenítése.

3. Pedofil, egyéb negatív csábítás.

4. Netes átverés, szélhámosság, másnak adja ki magát, hamis terméket ad el, hamis szerződést köt, stb.

5. Rejtett, cseles, netes zsarolás, fenyegetés, ijesztgetés, vádaskodás, sértegetés, egyéb zaklatás.

6. Titkos lejárató tartalmak felvételek kiteregetése.

7. Személyes adatokkal való visszaélés.

8. Vírushintés.

9. Adatlopás, adatgyűjtés, rossz szándékú, neten keresztüli kémkedés, stb.. Hacker-támadás, biztonsági rendszer feltörése, kiber-támadás. (Nem ritkán a nagyobb cégek, vagy akár az állam él vissza a lehetőségekkel.)

   Kétségtelen komoly dolgok, mégsem foglalkozom velük szívesen. Azért sem, mert szerintem ezekkel elég sokat, néha már túl sokat foglalkoznak mások, legalábbis az elhanyagolt, de szintén súlyos, egyéb veszélyekhez képest. Valamint ahhoz képest, hogy a felsoroltak, a mot-net világnak csak töredéke.

Másrészt a korlátozók általában előbb-utóbb visszaélnek a helyzetükkel. Vagyis pont a korlátozó lesz a visszaélő, vagy igazságtalan szempontok szerint kezd szelektálni. Mindkettővel ellenkező hatás jön létre, a visszaélések nem csökkennek, sőt…

Harmadrészt a rosszindulatú emberek, mot-net nélkül is megtalálnák az alkalmat, hogy a maguk kis sunyi ártásait, tüskéit valahogy mások lelkébe szúrják.  Az alapprobléma, hogy miért van ennyi gonoszkodó, aljas, elfajult emberke. A net csak egy új, más lehetőség. Kétségkívül a láthatatlanság, az elrejtőzés lehetősége, számukra jó motiváció lehet.

Ugyanakkor az elrejtőzésnek nemcsak rosszindulatú oka lehet. A jó szándékú ember is elrejtőzhet, pl. azért mert fél a bosszúálló hatalomtól. Például a választások is titkosak, mert sajnos még mindig olyan világban élünk melyben a jó, az építően kritizáló embernek is néha el kell rejtőznie. 

E fejezetrészt azzal zárnám, hogy természetesen a visszaélésekre oda kell figyelni, de nem ez a mot-net egyetlen és legsúlyosabb veszélye. 

Folytatom az eddig elhanyagolt, ámde súlyos veszélyek, hátulütők taglalását.

Az írásos közlés, főleg a szépirodalom, lassú eltűnése.

Itt is elmondható, a folyamat korábban (mozi, tévé, stb.) kezdődött a mot-net technika (rendszer) csak tovább erősíti.

Első látásra nem komoly probléma, de ha jobban belegondolunk, a gondolkodásmód változásáról van szó.

Maga a jelenség nyilvánvaló, a filmek, képek, hangadások (mozi, tévé, rádió, netes filmek, videók, piktogramok, stb.) sokasodása, kvázi kiszorítja a szöveges írást, olvasást. Úgy is mondhatjuk a szövegkultúrát felváltotta a vizuális kultúra.

Ennek egyik közvetlen hatása a fantázia csökkenése. Bővebben a gondolkodás fantázia-funkciójának kevesebb használata, ezáltal eme funkció gyengébb működése. Ugyanis a szöveg, beszéd általi gondolkodás pl. egy történet olvasásához, megértéséhez, fantázia szükséges. Szóval, ha akarjuk, ha nem az ilyen gondolatátvitel, megdolgoztatja a fantáziánkat. Ezért csodálatos dolog az olvasás, pl. egy regény olvasása, mert a történet másik felét (hogy néznek ki a szereplők, stb.) az olvasó találja ki.

Azt is mondhatjuk az olvasó a szövegből egy belső használatú filmet készít. A fantázia tehát csökken, de azért ennek van egy szélesebb aspektusa is.

Ha belegondolunk, hogy mi az emberi értelem alapja, mi által tudott az ember értelmileg kiválni az állatok közül, miért lett értelmes, okos, akkor egy szó jut az eszünkbe: a beszéd által. Elsősorban a beszéd, a nyelv, annak fejlődése az emberi értelem hajtómotorja. Szavakat, és köztük elvont fogalmakat alkotott. tehát létrejött a fogalmi gondolkodás. A szavakat összefűzte mondatokká, sőt szövegekké, vagyis kialakult az összetett gondolkodás.

Tehát ha csökken a szöveg, csökken a szöveg általi gondolkodás, akkor félő, hogy az emberi értelem is elkezd sorvadozni.  De ha nem is jön csökkenés, változás mindenképpen bekövetkezik. A szöveg-gondolkodás átmegy vizuális gondolkodásba.  Pontosabban, visszamegy, mert az állatok gondolkodnak hasonlóan.

Az biztos, hogy az írott, olvasott szövegek, főleg a hosszabb irodalmi jellegük csökkennek és ezt a folyamatot lassítani kell, mert a gyors változás komoly problémákat okozhat.

Lehet, hogy tévedek, de azt vettem észre az embereknek (a többségnek) manapság csak az egyszerű gondolatokra van igénye és igazán azt értik meg.

   A szavakban, mondatokba öntött közvetlen kommunikáció egy csodás dolog lehetne, de jelenleg ez csoda hervadozik.

A telefonos, és a csetelős, beszélgetések nem csökkennek, sőt sokasodnak. Ami csökken, sorvad, az a közvetlen személyes beszélgetés, valamint a hosszabb írott szövegre alapuló kommunikáció.  A kommunikáció árnyaltsága, finomsága tehát mindenképpen sorvad.

A magam részéről a személyes beszélgetéseket tartom érdekesnek, azokat kedvelem, a távbeszélgetésektől pedig valahogy idegenkedek. De elismerem ez talán ízlés kérdése.

Az emberi beszéd (nyelvi) kommunikáció évezredeken keresztül fejlődött, de soha nem érte el a kiváló szintet. Sőt még a jó szintet sem, gondoljunk például a hebegős, zavaros, ormótlan, esetlen hétköznapi beszélgetésekre. Jószerivel, még köszönni sem tudunk rendesen. Vagy mennyire esetlen tud lenne, mikor a fiatalok a szerelmi érzéseiket próbálják egymásnak elmondani.  Vagy nézzük meg általában milyen ormótlanra sikerülnek az emberi viták. Lehetne még példákat mondani.

Tehát szépen döcögött előre egy beszédfejlődési, kommunikációs folyamat, de még csak a felénél tartott, amikor a modern technika, pontosabban annak kommunikációja beleszólt a folyamatba.

(Itt jegyezném meg csak úgy zárójelbe, hogy a XIX. század embere, sok tekintetben, pl. a míves beszéd, az érzelmek kifejezésének tekintetében felülmúlta a ma emberét. )

A jelen kommunikációjának, őszintébbnek, érhetőbbnek kellene lenni. Másképpen jelenleg túl sok a hazugság, az álszenteskedés, a zavarosság, a durvaság és ahogy már említettem, az esetlenség.

Nem biztos, hogy ennek javítása elsősorban technikai kérdés. A távkommunikációnak, telefon, cset, stb., a javulás tekintetében vannak előnyei és hátrányai is.

Előny lehet, hogy a távkapcsolatba talán nagyobb őszinteség, jó értelemben vett nyitottság tud kialakulni. 

Ugyanakkor másokat éppen, hogy durvaságra, gorombaságra, gonoszságuk kimutatására ösztökél a távkapcsolat.

Érdekes módon a mot-net technika közvetve, a felületes olvasás jelenségét is erősíti. Pontosabban a rengeteg információ gyors megszerzése, illetve az erre való törekvés az igazi ok, az igazi hiba. Sokat akar markolni, de csak keveset fog - mondja a közmondás.  

Sajnos gyakran a gyors információgyűjtés a pontosság rovásra megy. Én magam is egyre sűrűbben találkozom a felületes átnézésből átolvasásból származó ostobasággal.

Egyre gyakrabban sóhajtunk fel:- Jézus, ennek mi köze a témához? Jézus én nem is ezt mondtam, sőt nem is ezt kérdeztem. Még nagyobb baj, hogy magasabb szinten, pl., bírósági, hivatali, sőt jogalkotói szinten is terjed a felületesség.

Ez megint egy sunyin romboló, az emberi értelmet kikészítő betegség. 

Kitérés a hétköznapi kommunikáció hiányosságaira.

A következő területeken látok hiányosságokat:

A közvetlen személyes, pl. családon belüli beszélgetések, megbeszélések nem elegendőek és felületesek.

Fokozottan igaz ez az idegenekkel, (szomszédok, alkalmi ismeretségek, stb.) való beszélgetésekre. 

Az ismerősökkel való táv-beszélgetések elegendőek, de felületesek.

Általában a távkommunikációk leegyszerűsített, sablonos kommunikációk, vagyis szintén felületesek.

Általában a kommunikáció, a megbeszélés, mint sok minden más is, kapkodó, felületes.

  Összességében megállapítható, hogy hiába élünk információs társadalomban, hiába tanítják a főiskolákban a kommunikációt, komoly hiányosságok vannak. A mélyebb tartalom, pl. lelkünk őszinte megmutatása hiányzik. Lehet, hogy az esetlenség, a félreérthetőség éppen az őszinteség hiányából ered.

Túlságosan félünk, bizalmatlanok vagyunk.

Nyilván az elkényeztetett állapotnak, a sértődékenységnek is van ebben szerepe. Érdekes módon, korunk udvariatlansága nem csökkenti, de növeli a sértődékenységet. Szóval nincs jó keverék, arany középút, de erről már szó volt.

Az igazi vitakultúra szintén hiányzik. Ugyanis a vita jó esetben nem egy ellenséges negatív dolog, sőt annak az ellenkezője.

A jó vita, egy olyan szellemi torna, melyből minden fél tanulhat valamit. Egy jóízű szellemi vetélkedő, igazság-kiderítési vetélkedő, amelyben a vesztes fél, ha nem is boldogan, de elismeri, hogy tévedett, de összességében mégis kompromisszum jön létre.

  Mi köze mindennek a mot-net technikának? Elég kevés. A kommunikáció is egy olyan területe az emberi fejlődésnek, mely meglehetősen lassan meg-megállva, visszalépegetve alakulgat.  

Én azt gondolom a probléma, a teljes problémakör létrejöttét és megoldását nem elsősorban a technikában kell keresni, hanem az emberi jellemben. Igaz, hogy a jellem viszont a rendszerben az oktatásban a kultúrában alakul ki.

De azért ez is segít, ha tudjuk, miken kellene változtatni.

De a megoldásokról még szó lesz. Például a kulturált vitát, akár iskolában is lehetne tanítani.

Az emberi kapcsolatok elhidegülése (falanszter társadalom).

A mot-net technika kapcsán érdekes kapcsolati, lelki torzulások figyelhetők meg.

Egyáltalán nem túlzás ama példa, hogy társaságba nem egymással beszélgetünk, hanem szinte mindenki a mobilját, tabletjét, ki tudja, mijét nyomkodja.

Jószerivel az emberek már nem is tudnak, nem is akarnak egymással közvetlen beszélgetni.

A távkapcsolatok erősödnek, a közeliek gyengülnek, hidegülnek, esetleg tönkre mennek.

A távolabbi ismerősöket jobban tiszteljük, kedveljük, mint a közelieket. Egyébként érthetően, mert a közeli ismerősökkel szükségszerűen konfliktusok alakulnak ki, amíg a távolaiknak csak a jó oldalukat látjuk.

Mégis mi ezzel a baj? Csak annyi, hogyha elfelejtünk szemtől szembe, normálisan beszélgetni akkor többet vesztünk, mint amennyit a távkapcsolatokkal nyerünk. De ez a kisebb baj.

Nagyobb baj, hogy pont az értünk tevő embereket, a családtagokat, közeli ismerősöket hanyagoljuk el, sőt hálátlanul lenézzük őket, miközben a „jópofa”, ámde valójában közömbös távoli ismerősökre fordítjuk az időnket, energiánkat.  

Tehát az önmagában nem baj, ha kialakulnak távkapcsolatok. Az aránytalanság a baj.

Fogadok, sok fiatal nem érti, hiszen ebbe születtek bele.

Mostanában gyakran jut eszembe: honnan tudhatná egy ember, hogy mi a jó, ha a rosszban nő fel. Ha gyakorlatilag soha nem ismeri a jót. Akkor neki a rossz a megszokott. Igaz a mi nemzedékünk lázadó volt nekünk a megszokott nem jó volt, hanem, leváltandó maradi dolog. Nem tudtuk, hogy jó vagy rossz, de mindig ez járt a fejünkben: lehet, hogy van jobb – és kísérleteztünk, újítottunk. Persze vannak rossz újítások is azokat nem kell elfogadni, de vannak jók is. Mindez nem sokat mond azoknak, akikben nincs meg az újítóvágy, a felfedezésvágy.

Visszatérve, a mai fiatalok közül kevesen tudják például, hogy milyen jó, ha általában barátságosak, segítőkészek a szomszédjaink. Megállnak beszélgetni, ha szükséges segítenek egymásnak, ránéznek egymás gyerekeire, időnként összejárnak, közösen buliznak. Ez egy barátságos valóságos (nem virtuális) közösség.

Úgy néz ki, manapság az ilyen jellegű közösségek (ezek nem facebook jellegű közösségek) egyre fogynak. Ez pedig több szempontból rossz. Igaz később éppen azt fejtegetem, hogy a mot-net helyes használatával akár építhetünk is ilyen baráti közösséget.

Összességében az ilyen jelenségek miatt, ki lehet jelenteni, jelenleg hidegülnek az emberi kapcsolatok.

A megoldás, legalábbis elmondva, viszonylag egyszerű: csak úgy lehet a távkapcsolatokat építeni, hogy közben a közeli emberi kapcsolatainkat sem hanyagoljuk el.

Nem hanyagoljuk el, sőt megpróbálunk barátságos, és nem elkényeztetett emberek módjára viselkedni.

Na itt előjött egy másik probléma: az elkényeztetettség problémája. De erről majd máshol.

Az elhidegülés, a gépies falanszter világ már vagy kétszáz éve, (az ipari társadalom egyik hozadéka)  téma az írók, költők, művészek, filmesek, gondolkodók körében.

Tulajdonképpen e gondolkodók emberi érzelmek sorvadását tapasztalták, tapasztaljuk mi is  napjainkban, ami egy hideg gépies világ kialakulását jelenti. Elvileg ebben a világban csak a rációnak az értelemnek kellene dominálni, azonban sajnos ez sem igaz. Sajnos, mert ez a világ az érzelmek sorvadása ellenére sem ésszerű, logikus világ. Ugyanis azt gondolhatnánk, hogy az ésszerűség egyik gátja az érzelem, ha megszűnik, az érzelem marad a ráció, a logika. De úgy látszik téves ez a gondolat. Először is nem mindegy, hogy a pozitív vagy a negatív érzelmek sorvadnak. Másfelől az érzelmek csökkenése nem hozza magával automatikusan az ésszerűséget, a logikát.

Itt jegyzem meg, hogy itt is az arany középút lenne az optimális, vagyis hogy ne legyen kevés, de túl sok sem a bennünket feszítő érzelem. Csakhogy az arany-középút helyett, gyakran a rossz keverék alakul ki, ami azt jelenti, hogy hol az egyik rossz oldalra térünk le, hol a másikra. Bár átlagosan, látszólag az arany középúton haladunk, de ez mégsem az.

Amit most tapasztalhatunk, hogy bizonyos érzelmek valóban gyengülnek, sorvadnak, tehát ebben az értelemben van egy elhidegülési tendencia.

Másfelől tapasztalhatunk egyfajta értelmesedést, de ez sem teljes. Ez inkább technikai és lexikális értelmesedés (intelligencia), kevésbé társadalmi, mentális, érzelmi intelligencia.

Másfelől tapasztalhatunk egyfajta átlagos egoizmus-erősödést, melynek kialakulása több mindenhez kapcsolódik.

Az egoizmus (önzőség) is egyfajta elhidegülés.

Azonban az egoizmus általános, átlagos növekedése, nem elsősorban a gépiesített világ következménye, inkább az elkényeztetett helyzet eredménye.

Összefoglalva, egy ésszerű világ, jó pozitív érzelmekkel ötvözve, nagyon is kellemes világ lenne. Ehelyett sajnos az ésszerűség mellett a látszatésszerűség (vagyis az ésszerűtlenség) is nő, a pozitív érzelmek mellett pedig a negatív érzelmek is erősödnek, sokasodnak, ill. egyes pozitív érzelmek viszont sorvadnak. Ez így nem túl jó irány.

Itthon vagyok, folytatom, a tegnapi gondolataim, miszerint vannak szemétláda emberek. Kánikula van, a forróság beült a szoba sarkába, amit bámulok. 

A liberális nevelés azt mondja, ilyenek alig vannak, szinte minden türelmes, kedves, szakszerű nevelésen múlik. Nekem pedig ez jutott eszembe; a kedves állatgondozó plusz energiával, az átlagosnál ideálisabb környezettel (türelmes, kedves szakszerű neveléssel) eléri, hogy az általa nevelt vadállatka elérje az elviselhető szintet. De egyszer csak, valamilyen okból, (pl. elfárad a nevelő), a mesterségesen ideális környezet megszűnik és az állatka egy átlagos környezetbe kerül, ekkor bíz az állatka, sec-pec visszaesik. Visszaesik a saját genetikájának és szabad akaratának megfelelő sunyin agresszív szintre. Mit akartam ezzel mondani? Csak annyit, hogy a liberális nevelés sem csodaszer.

Szer, de nem csodaszer. Néha kell a bünti is, fel kell vállalni a konfliktust, a küzdelmet. Végeredményben Jézus is felvállalta, hiszen nem lapított, nem állt be a hatalmat szolgálók közé.

Szóval T alig javítható gör... Ő maga az, és nem a fajtája, családja. Nem a népe, nem a vallása miatt lett ilyen,…. na jó a kultúra benne van, de csak egy kicsit. A genetikája is benne van, de tudjuk, minden embernek egyedi a genetikája. Ha valaki szemét az nem jelenti azt, hogy ősei is szemetek voltak. Ami jellemileg átlag alá viszi, az leginkább a szabad akarata, és ez tényleg csak az övé.

Valahogy bosszút kellene állni, megérdemelné, ha kapna egy ismeretlen üzenetet, amitől neki is lilulna a feje, legalább annyira, mint ahogy nekem.  Vagy kitenni a netre valamit, hadd égjen ott mindenki előtt. Hát nem is tudom, nem túl jó ötlet. Mert rendben van, én hamis dolgot nem tennék ki, de ez akkor is valahogy gyáva megoldásnak tűnik. Legszívesebben kihívnám nyilvános vitára, de ezen is csak röhögnének az emberek. Egyelőre.

Inkább folytatom az okosodást, ki tudja…

Úgy látszik, most már nem tudom megúszni, ki kell térni a következő témára.

A jóléti társadalom és az elkényeztetett helyzet.

A ferde cím azt jelzi, hogy a téma nem szorosan csak áttételesen kapcsolódik a fő témához.

Mindenki látott már elkényeztetett gyereket:

Csokit majszol, kövérkés, ügyetlen, lusta, nyafogós, irreális kívánságai vannak, mindenen elsírja magát, és nem utolsó sorban, önző.

A másik gyereket, ha nem is durván, erőszakosan, de azért következetesen ösztönzik, nógatják, motiválják, edzik, feladatok kihívások elé állítják, belőle jó eséllyel nem lesz elkényeztetett gyerek. Sportos, ügyes, szorgalmas talpraesett, és viszonylag önzetlen gyerek, majd felnőtt válik belőle.

Ha belegondolunk, azért nem ennyire egyszerű a probléma.

Az elkényeztetett gyerek élete bizonyos szempontból kényelmesebb kellemesebb, más szempontból nem, sőt rosszabb. Különösen azért, mert ő maga is gyakran boldogtalan, ráadásul a társadalomnak nem hasznos, sőt ártalmas tagja.

Ráadásul előjön az a probléma is, hogy a jó szándékú elkényeztető, végeredményben rosszat tesz.

Az elégedettség, és a különböző elégedetlenségek aránya amúgy is kényes kérdés. Hiszen nemcsak elkényeztetési elégedetlenség van, de van törtető elégedetlenség, van kötekedő elégedetlenség, van a „ez megszokott, unalmas” elégedetlenség is.

Van viszont jogos igazságtalanságot észlelő, és van pozitív építő elégedetlenség is.

Az első kérdés: mindig az történik, hogy az előny-hátrány viszony, és arány állandó, vagy van egy optimális arány? Ugyanis, ha az előny-hátrány viszony és arány állandó, akkor nem lehetséges az emberi fejlődés.

Ugyanis az emberi fejlődés célja a kellemes kényelmes élet. De ha az a törvényszerűség, hogy minél kellemesebb kényelmesebb az élet, a másik oldalon az elkényeztetési pszichés torzulás miatt annyival romlik, akkor nem lehetséges fejlődés.

Szerencsére, valószínűleg van egy optimális arány, amit ha megtalálunk, akkor nem a rossz, hanem jó keveréke jön létre.

Az edzett, feladatoknak megpróbáltatásoknak kitett gyerek ugyanis egy fokkal boldogabb, ráadásul a társadalomnak is hasznosabb tagja.

De logikailag is következik, azért az edzésnek, feladatoknak megpróbáltatásoknak is van egy olyan túlzott aránya, amikor boldogtalanságot, kárt okoz. Mindez az optimális arányra, arany középútra utal, kiegészítve a jó keverékével. De hol van ez az optimális arány?

Illetve ebben az esetben az optimális határt mindkét irányban kicsit is túlléphetjük, mely azért már ártalmas. Különösen ártalmas, ha ez a kis átlépés tömeges társadalmi méretekben jön létre.

Szóval ezek már nehezebb kérdések. És ráadásul megint előjöhet a rossz keverék problémája.

A labilis lelkünkkel, a sziklapárkányon hol ide, hol oda billenünk, és már az siker, ha nem zuhanunk le,  megússzuk kisebb esésekkel.

  Ha már rossz keverék, akkor még egy, ami a kommunikációval kapcsolatos: A XIX. században és előtte az emberek, kimérten udvariasan beszéltek egymással. Például a szülök magázták a gyereküket és viszont. Az is igaz, hogy az urak és az egyszerűbb emberek viszonya, kommunikációja túlságosan tekintélyelvű volt, lenéző-nagyságozó típusú volt.

Szóval nem volt tökéletes, de talán elfogadható volt.

Elméletileg és ritkábban gyakorlatilag is van olyan kedves, barátságos, közvetlen, őszinte, szinte durva beszédű kommunikáció, amelyben azért jól érzik magukat a benne levők. Amikor a barátod, mosolyogva, szeretetet sugározva, pl. azt mondja: - Hát te hülye vagy - azon normális ember nem sértődik meg.  Nevezzük ezt, laza-kedves kommunikációnak.

Manapság, mikor meglehetősen sértődékenyek az emberek (talán ez is az elkényeztetett helyzet hozadéka), a rossz-keverék kommunikáció terjedt el. Gyakran nagyon hidegen, kimérten kommunikálunk egymással, azért ez nem igazi udvariasság. Máskor, gyakran pedig bántóan alpárian beszélünk, de ezt nem a szeretet, hanem inkább a lenézés kíséri. Ez utóbbi nem a laza-kedves kommunikáció, hanem durva, bántó kommunikáció. Szóval ez is egy rossz keverék.

A jó-keverék az lenne, ha egyesekkel valóban udvariasan beszélnénk, másokkal, akikkel lehet, pedig laza-kedves módon.

Ha társadalmi szintre emeljük a problémát, akkor előfordulhat, hogy a jóléti társadalomban, átlagosan társadalmilag, tömegesen kisebb-nagyobb arányban, minden irányban is átlépjük az elkényeztetési helyzet optimális határát. Minden irányban, tehát gyakran a kelleténél szigorúbbak, ridegebbek, gyakran pedig túl elkényeztetők vagyunk.

A lényeg tehát: a jóléti társadalomban nagy esélye, veszélye van annak, hogy a társadalom, átlagosan kisebb-nagyobb mértékben elkényeztetett állapotba kerül. Kicsit olyanok leszünk, mint az elkényeztetett gyerek (kövérkés, ügyetlen, lusta, nyafogós, irreális kívánságai vannak, önző, stb.).

Még egyszerűbben a társadalom, az emberek egyre önzőbbek lesznek. De azt is látni kell az önzőség a másik oldalon igazságtalanságot, az igazságtalan különbségek növekedését, ellenségeskedést, harcot, háborút jelent. De az önző nemcsak a másik emberrel önző, de természetet is kizsigereli. Viszont ez is visszaüt, az emberiségre mindenképp, de később az önzők sem ússzák meg, általában. Tehát az önzőség végeredménye általában (sajnos vannak kivételek) ellenkező hatású, önártás hatású lesz.

Ebből nem az következik, hogy nem kell jólétre törekedni, hanem az, hogy pontosan kell megállapítani, mi is az a „jólét”. Valamint a pontos, mértékletes önfegyelem sem veszhet el a jóléti társadalomban.

Van itt még egy kapcsolódó téma:

Az ember lassan jobban szereti, tiszteli a tárgyakat, eszközöket, (meg a pénzt), mint az embereket.

Szintén nem új jelenség, hiszen már az ókori történelemből is ismerhetjük a bálványimádást.

De ezt már a zsidó vallás (a keresztény és iszlám vallás alapja) is elutasította. Az istenhit arról is szól, hogy ne imádjunk hamis isteneket, vagyont, pénzt, földi uraságokat.

(Megjegyzem: földi uraságokat sem szabad imádni, hiszen isten a legfelső, istenhez képest mindenki egyenlő esendő és kicsi. Van, akinek isten azonos a természettel, a lényeg szerintem nem változik.)  

Visszatérve, kerüljük a szenvedély-betegségeket, a függőségeket, olyanokat is, mint pl.: vagyongyűjtési mánia, hatalommánia. 

Jézus és a kereszténység ezt megtoldotta: nem elég csak az istent szeretni, embertársainkat is szeretni kell. (Hozzá kell tenni nemcsak az embert kell szeretni tisztelni, de a természetet, az állatokat is.) A probléma végighúzódik az emberi történelmen, de bizonyos szempontból napjainkban a legnagyobb. Például napjainkban már katasztrofális a természet, állapota, akár összeomlás is bekövetkezhet.

Napjainkban, is sok új csodálatos tárgy eszköz, klassz autók, egyebek jönnek létre. Ezek sorába illeszkedik a klassz tévé, okos telefon, klassz játékok, meg a mot-net technika. A másik oldalon pedig, ha nem figyelünk, és általában nem figyelünk, az emberi kapcsolatok laposodnak sorvadnak, hidegülnek. Megint felvetődik a kérdés: és mit lehet tenni?

Jobban belegondolva azért magunkat is büntetjük. A tárgyak eszközök imádata jelentős veszteségeket okoz, vagyis többszörösen visszaüthet. Nemcsak a természet elhanyagolása miatt, vagyis hogy egyszer csak azt vesszük észre, hogy imádott autónkat, házunkat, mobilunkat, stb. elmossa az árvíz. Talán mi megússzuk, de az sem biztos.

Azért az emberi kapcsolatok elhidegülése is veszteség, mert az embertársunk kölcsönös szeretete, tisztelete (mi is kapunk) azért nagyobb boldogság, mint egy játék, egy film, egy szép autó.

Igaz, ami igaz, ez csak egy kölcsönösen szerető légkörben jöhet elő. Ha szinte mindenki rideg és utálkozik, akkor mi hiába próbálunk szeretni. Viszont a szerető légkör csak akkor alakulhat ki, ha sokan, sokszor próbálkoznak.

De úgy is visszaüthet, hogy függőségbe kerülünk, vagyis rabjai leszünk a tárgyaknak, eszközöknek. Már nem azok szolgálnak minket, hanem mi őket.

  De térjünk vissza az írás témájára, azon belül is a mot-net veszélyeire, azon belül is az emberi kapcsolatok elhidegülésére.

Megállapíthatjuk, hogy nem teljesen új problémákról van szó, de olyanokról melyek napjainkban nem csökkennek, sőt talán egy kicsit erősödnek is. Az erősödés egyik tényezője pedig a rosszul használt mot-net technika, illetve mot-net rendszer.

    A következő nagyobb mot-net veszély, hátrány, probléma téma, tulajdonképpen az előző veszély, az elhidegülés folytatása.

A következő témakör: a mot-net technikához kapcsolódó környezetszennyezés.

A környezetszennyezés (természetrombolás) korunk egyik legnagyobb problémája, tehát ahol lehet, foglalkozni kell vele.

De ki kell térni a természetrombolás alapvetéseire.

A környezetszennyezés és a fogyasztói társadalom.

Először is nézzük a környezetszennyezés alapvetéseit.

Hát baromi nagy baj van, de ezt valahogy meg is kellene értetni. A fiatalokat megint a kevésbé lényeges dolgokkal kábítják; gyűjtsünk szelektíven, ne szemeteljünk, ne tépjünk le virágot, stb.. Ezek is fontosak, de fele annyira, sem, mint a fogyasztás. Ugyanis azt kell látni, hogy minden fogyasztás környezetszennyező, persze nem egyformán, de mindegyik az. Az emberiség száma nő, a szakértők szerint, csak a hosszabb életkor miatt a tízmilliárd biztos, és az egy főre eső fogyasztás is nő. Ha húsz éven belül 20%-kal nő az emberek száma és azok csak 20%-kal fogyasztanak többet, akkor az 40%-os fogyasztásnövekedés és lehetséges további környezetszennyezés.

Környezet-szennyezés és természetrombolás. A környezetszennyezés, egyben egészségrombolás is. Gondoljunk csak bele, szinte minden, ami a termesztenek árt, az közvetlen vagy, és közvetve az emberi egészségnek is árt.

A másik oldalon, jó esetben, mondjuk a megújuló energiával, a „vigyázással”, a kímélő technológiával és a hulladék-feldolgozással nyerünk 20%-ot, akkor is marad 20%-s romlás. Tehát valamit a fogyasztással is kezdeni kell.

Ráadásul van a tehetetlenségi megfutási jelenség, ami mindenre érvényes, a természet romlására is. Ez nagyjából arról szól, hogy a nagy dolgok úgy viselkednek, mint a jó hosszú vonat, ha behúzzák a féket, még akkor is elég sokáig halad az addigi útján, főleg ha gyengén fékeznek.

 - Nincs nagy baj, ezek csak természeti anomáliák, katasztrófák, nem is az emberek okozzák – típusú vélemények óriási baromságok.

Csak logikával levezetve: ha valamit folyamatosan rombolnak, rontanak, akkor az előbb-utóbb biztosan tönkre megy. Nem lehet tudni, most hol járunk, talán félúton, de a logikából következően nemsokára, hétszentség, hogy a természet előbb-utóbb (10-20-30 év) tönkremegy. Az is logikus ezt az emberi betegségeknél látjuk, hogy minél később kezdődik a gyógyítás, annál reménytelenebb. Ráadásul egy nagy katasztrófa-megfutás sem kizárt. Szóval megsülünk vagy áradás pusztít el, vagy más. Vannak erről szóló filmek, hát majd sírva ébredünk: ez nem film.

Egész életünkben, mint a megszállott egér gyűjtünk, na nem sajtra, de a szuper autóra, a szuper medencés házra, és  nézegetjük másoknak is mutogatjuk – ez az enyém, vagyok valaki -  azután jön az árvíz, és egy perc alatt elmossa.

Nemrégiben egy komoly tudományos sorozat szólt arról, hogy mivel az ember most már tuti tönkre teszi a földet, el kell utazni a Marsra. És ez nem volt vicc, komolyan fejtegették - én azt hittem ott dobom el az agyam. Ha az ember annyi energiát idő szánna a megoldásra, mint hülyeségre, már megmenekülnénk.

Visszatérve a fogyasztásra: minden termék szennyez (rombol) amikor előállítják, amikor használják és eldobás után. Az utóbbi nagymértékben függ az újrahasznosítástól, a hulladék-feldolgozástól, a hulladékkezeléstől. 

(Romból úgy, hogy energiát, anyagot, természetet használ, és szennyez, a szennyezéssel. Légkört, levegőt, vizet, földet, stb. szennyez.)

Most itt bele lehetne menni, hogy melyik termék, mennyit rombol, szennyez, ez elég soktényezős egyenlet, nem mennék bele.

A lényeg:

1. Ahogy már mondtam a fogyasztás szelektálása, csökkentése nélkül nem oldható meg a környezetszennyezés problémája.

2. Az emberektől is függ ez a fogyasztás, de a rendszertől a törvényektől is.

3. Meg kell válogatni, (nekünk és a rendszernek, államnak is motiválni kell), hogy mit termelnek (mit fogyasztunk), de azt is, hogy mennyit.

Itt azért mondok egy példát.

X ember 2 cipőt fogyaszt évente, Y ember 4 cipőt fogyaszt, nem mintha többet járna, de ha már egy kicsit kopott a cipője kidobja.  - Na és - mondhatjuk - nehogy már ezért megszóljuk.

A cipő egyébként a viszonylag az ártalmatlan termékek közé tartozik, vannak sokkal ártalmasabb termékek szolgáltatások. Ismétlem; minden termék szennyez. De maradjunk a példánál. A cipő előállítása közben szennyeződik a környezet. Sőt, ha bőrből készül, akkor egyes állatok sem ússzák meg élve.  A cipő kivételesen nem szennyez használat közben (nem úgy, mint pl. az autó, a hűtő, a mosószer, a kazán, stb.). Bár a cipőpaszta szennyez, de ezt hagyjuk. Viszont a cipő is szennyez eldobás után. Tehát még egy olyan ártalmatlan termék, mint a cipő esetében sem mindegy, hogy a szükségesen, vagy pazarlóan fogyasztunk. A pazarló fogyasztásról le kell mondani (az évi 4 cipő, már pazarló), ha meg akarjuk menteni a földet, magunkat és az egészségünket.

Ki kell jelenteni, minden termelés, fogyasztás szükséges, amely a testi, és lelki egészségünket szolgálja, emeli. Minden ezen kívüli termelés, fogyasztás, pazarló-szennyező. Igaz, hogy van nagyon pazarló-szennyező fogyasztás és van kicsit pazarló-szennyező fogyasztás. A helyzet viszont annyira komoly, hogy már nem nagyon lehet belemenni a méricskélésbe, ugyanis minden méricskélés tévedhet, vagy szándékosan torzíthat. Szóval nagyon drasztikus fogyasztásszelektálásra, csökkentésre van szükség.

Csakhogy egész életünk, kultúránk gazdasági-politikai rendszerünk a fogyasztásra van felépítve.

(Egy újabb társadalomnév: a fogyasztói társadalom.)

Gondoljunk csak bele, üzletek vesznek minket körül, de manapság, már a neten keresztül is lehet vásárolni.

Agymosó reklámok vesznek minket körül, szinte ránk áradnak.

Az emberek közötti diskurzus, jellemzően: mit hol lehet kapni, mennyibe kerül, mennyit keresel. Manapság a pályaválasztást, a pénz, a kereseti lehetőség jobban meghatározza, mint az, hogy a munka mennyire illik, tetszik a pályaválasztónak. Ami egyébként elronthat egy emberi életet, ráadásul közgazdaságilag is csapnivaló.

Az emberek jelentős része státusz szimbólumokban éli ki magát. Pl. a luxus terepjáró nemcsak drága, de kényelmetlen közlekedési eszköz. Viszont a tulajdonos egyfajta társadalmi rang megjelenítésének képzeli (nem teljesen alaptalanul), ezért bevállalja a kényelmetlenséget, a drágaságot, a környezetszennyezést.

De maga a politikai-gazdasági rendszer (vezetés, törvények, alapelvek) is GDP-be számol, ami lényegében a termelés-fogyasztás száma. (Függetlenül hasznosságtól.) Maga a rendszer is ezt az ész nélküli fogyasztást segíti, sőt erre motivál.

Ezt nevezik egyesek fogyasztói társadalomnak. De nevezhetjük kapzsiság-determinált társadalomnak is. Az is kijelenthető az emberek eredendő gyengeségét a kapzsiságot, a rendszer (vezetés, törvények, alapelvek, stb.) tovább fokozza, lehetővé teszi a kiélését. (Ez egyébként az agresszióról is elmondható, a filmek nagyobb része agresszióra, és harácsolásra buzdít.)

Ne felejtsük el, mindez, minek kapcsán merült fel? A kiindulás: a környezetszennyezés miatt csökkenteni kellene a fogyasztást. (Egyébként az ember erkölcsi elsilányulása, elkényeztetési állapota miatt is csökkenteni kellene ezt az anyagi, fogyasztási igényt, szükségletet.)

Sokan azt gondolják, de mi baj van ezzel a fogyasztással, ez tök jó, tök kényelmes, hogy ennyi üzlet van. Nem arról van szó, hogy egyik napról, a másikra mindent meg kell változtatni. Hanem arról, hogy most már ezen a hamis úton meg kell állni, ha nem is hirtelen, de nyilvánvalóan következetesen, más értékek, igények, szükségletek célok felé kell kanyarodni.

(Például: nemcsak a hulladékot kell szelektálni, de pl., négy cipő helyett vegyünk csak hármat és a kicsit kopottat, ne dobjuk ki. Figyeljünk oda, hogy mit, miből, mennyit fogyasztunk. Persze ehhez a rendszernek is változni kellene.)

A fogyasztás helyett, a tudás, az egészség, a természetvédelem, a társadalmi hasznosság, a béke, a pozitív társadalomépítés felé kell kanyarodni, ha nem is hirtelen, de tempósan, egyértelműen. Most is vannak ilyen díjak, versenyek próbálkozások, csak nem eléggé hangsúlyosak. A fősodor iránya jelenleg az, hogy a gazdag embert tiszteld, a valódi értéktől függetlenül. Ezt meg kell változtatni, de a rendszert is át kell alakítani. Megjegyzem az igazi demokrácia, mint alaprendszer leginkább alkalmas hogy kapzsiság-determinált társadalmat lebontsa, és igazi értékalapú (tudás, egészség béke, természetvédelem, társadalmi hasznosság, társadalomépítés) társadalom jöjjön létre.

Egy újabb rövid kitérő:

 - Ehhez a rendszernek is változni kellene, én úgy sem tudok semmit tenni – ez egy gyakori gondolat. Csakhogy nem egészen igaz, ez csak amolyan önigazolás. Valójában, a társadalmi aktivitással, a társadalmi hasznossággal, a társadalomépítéssel, a demokráciaépítéssel az egyén is hozzájárulhat a rendszer-változáshoz.

Ami pedig a környezetszennyezést illeti, már elmondtam, a testi, lelki egészséget erősítő termékeket lehet államilag segíteni. A többi terméket pedig a tűrt, vagy a tiltott (nehezített) kategóriába kell sorolni, az összesített környezetszennyezése alapján.

Hát ez jó hosszú kitérő volt.

Most már ideje rátérni, a mot-net technika konkrét környezetszennyezésére.

De előtte egy rövidebb kitérés az egyéb egészségkárosító vonatkozásokra. A mozgáshiányt talán már említettem, talán ez a legkomolyabb egészségkárosítás. Ahogy órákig ülünk a gép előtt, bámuljuk a képernyőt, több szervünk károsodik, szemünk, gerincünk, bizonyos izmaink. 

Van egy másik, ha nem is közvetlen, de közvetett egészségkárosítás, ez pedig a figyelemelvonásból következik. A vezetés közbeni okos mobiltelefon használatra, illetve az ebből eredő balesetekre gondolok elsősorban, de bármilyen meglepő is, a "gyalogos balesetek" is növekedtek.  

És akkor következzen a mot-net technika közvetlen környezetszennyezése. 

Első látszatra a mot-net technika, viszonylag gyengén szennyezi a környezetet. Ha végignézzük a három fázist előállítás, használat, hulladék, akkor látszólag nagyjából rendben van, főleg ha az eldobott gépek így-úgy, valahogy feldolgozásra kerülnek. Általában a szellemi termék, a gondolat, az illúzió, előállítása, közlése (használata), környezetkímélőbb, mint a valóságos anyagot képező termékek előállítása, használata.

Csakhogy van itt egy kis bibi, nem is kicsi. A használathoz közvetve rengeteg mikrohullámú egyéb elektromágneses hullámzás (sugárzás) szükséges. És itt zavarba jövök, mert csak komolyan sejtem, gyanakszom arra, hogy ez erősebben ártalmas, mint gondolnánk. Többek között arra is gyanakszom, hogy a föld egy nagy mikrohullámú sütőként működik, ami többek között hozzájárul a felmelegedéshez. Bevallom mindez csak laikus gyanakodás, de az biztos, hogy az alapos vizsgálat e tekintetben is hiányzik.

És akkor jöjjön a két legsúlyosabb veszély, legalábbis én ezektől tartok leginkább.

Ezután pedig visszakanyarodnék a két kihagyott problémakörre.

Tulajdonképpen e problémák annak a virtuális világ problémakör folytatása.

Az információáradat, a közlési terület szélesedésével a szellemi szemét gyorsabban nő, mint az érték.

A közös tudat (a köztudat, a hivatalos tudomány, a köztudomány) szemetes alakulása.

(Tovább segítheti a manipulációt, - azáltal, hogy a hamis tömegkommunikációt erősíti.)

Már számomra is unalmas, mégis ismétlem: nem teljesen új problémáról van szó

Először kezdjük megint az alapvetésekkel.

Manapság kétféle stílusban készülnek a tanulmányok. vannak a túlzottan optimista hangvételűek „minden rendben van” stílusú tanulmányok, valamint vannak a túlságosan pesszimista hangvételűek „borzasztó megoldhatatlan problémák vannak” stílusú tanulmányok.

Nemrég olvastam egy túlságosan optimista stílusú tanulmányt,  amely szerzője azt fejtegette , hogy új szakaszba az „open science” (nyílt hozzáférésű tudomány) szakaszba lépett a tudomány, és az amúgy is csodálatos tudományfejlődés még csodásabban fog szárnyalni. Sajnos ki kell ábrándítani a kedves szerzőt, ugyanis a tudomány, és az elit, a fősodor köztudat mindig is nyitott volt. Pontosabban nyitottan alakult (be is lehet tenni, ki is lehet venni), bár a magukat elitnek tartó emberek mindig is megpróbálták bezárni, kisajátítani, de ez nem nagyon sikerült nekik. A nyitottság tulajdonképpen az igaz új gondolatok, a helyes új elméletek bekerülésének és kikerülésének lehetőségét jelenti, másképpen a gondolati innovációt. Ez valóban fontos, mindig is ez által fejlődött és fejlődik a tudomány. 

Sajnos nemcsak a tudomány-fejlődés múltja, de a jövője is gidres-gödrös.

Korunkban a már sokat emlegetett információrobbanással és információ-gyorsulással kétségtelen a nyitottság is növekedett.

De nem úgy és nem annyival, mint szeretnénk, mint ideális lenne.

Az alapvető problémák azonban nem nagyon javultak, sőt egy új is megjelent.

A való-való élet azt mutatja, hogy a nyitás, az okosodás, a köztudati fejlődés sokkal lassabban halad, mint azt gondolnánk.

A tudományos és köztudatot formáló elit, manapság is bezárkózó, magát felsőbbrendűnek gondoló.

Szerintem a tudományos fejlődéstől sem kell hátast dobnunk. A tudománynak bizonyos területei, robognak, más területei, csak csoszognak, és sok olyan terület van, amely egyáltalán nem halad, relatíve nő a lemaradása.

Ilyenek általában a társadalomtudományos területek. Vagy: miért is áll a világ általános természet-összeomlás szélén? Ha minden rendben lenne, akkor a szakadék széléig sem jutottunk volna el.

Visszatérve a köztudományos és köztudati fejlődésre.

Lehet, hogy a tudomány határai szinte végtelenek, de az emberi psziché hibahatára nagyon is véges.

Például, a tudomány össze tudna hozni egy Mars utazást, talán még az emberi testet is fel lehetne tuningolni orvosi szerekkel, módszerekkel, de az emberi psziché kétségesen viselné el.

Ebből következően az emberi fejlődés legjelentősebb akadálya az emberi psziché.

Az emberi pszichét (ha meg akarjuk tartani az önálló tudatot), elsősorban a gyerekkori, fiatalkori neveléssel, oktatással lehet alakítani.

Igen érdekes jelenség, hogy jelenik meg a nyitottság, reakciója (ellenakciója), a bezárkózás.

Például, hogy fog reagálni a nehezen döntő, határozatlan, bezárkózó típusú ember, ha rázúdítanának egy halom-sereg információt?

Más írásaimban többször kifejtem, hogy az emberi gyengeségek, az általános emberi jellemhibák, hogyan kapcsolódnak össze, hogyan lassítják az értelmesedés, folyamatát. Sok más helyen pedig a társadalmi rendszer (törvények, döntéshozó mechanizmus, oktatás, stb.) és az emberek köztudatának (az emberi gyengeségeket beleértve) kölcsönhatásáról elmélkedem.

Annak hogy az ember, vagyis mi is, igazságok helyett butaságokban hiszünk, sok oka van.

Talán ez pontosabb megfogalmazás: a kelleténél, a lehetségesnél több a káros butaság.

A sok-sok ok, alapvetően két kategóriába osztható.

1. A mindenkori hatalmi elitnek természetes érdeke az irányítható nép (lakosság, emberek), ezért a rendszerszintű okosítás (oktatás, tájékoztatás, stb.) kissé torzítottan és lassítva folyik.

2. A hatalmi elit praktikáitól függetlenül is vannak

értelmesedés és köztudat fejlődés-hátráltató jelenségek, folyamatok.

Mint pl. a következő.

Konkrétabban a közlési terület szélesedése. A szellemi szemét, pontosabban a hatalmas raktár problémája.

Az viszont vitathatatlan, hogy a mot-net technikával a közlési terület a közlések mennyisége nő, hiszen a lehetőség is nő.

Szélesedik a közlők szempontjából, valamint szélesedik a befogadók (nézők, olvasók) szempontjából.

A mot-net főleg a közlők lehetőségét szélesítette.

Gondoljunk csak bele, manapság mindenki feltehet, közölhet ezt-azt, sok mindent a neten.

Annak idején én magam is érdeklődtem, milyen közlési lehetőségeim vannak, az egyik ismerősöm bölcsen megjegyezte: „ahhoz azért értékes tartalom is kell.”

Szerintem ez bölcs megjegyzés volt.

Visszatérve, a közlési kiszélesedés egyfelől jó, mert a korábbi közlési monopólium (a hivatalos politikus újságíró, művész, tudós elitnek volt csak lehetősége), ezzel megszűnt. Úgy is mondhatjuk, hogy eljött egy magasabb fokú szólás és véleménynyilvánítási szabadság. (Ez még nem a legmagasabb fokú, mert még hiányzik, hogy érdemben összesítsék és gyakorlattá tegyék a véleményeket. Ez lesz majd az igazi demokrácia.)

Bizonyos vonatkozásban, tehát előnyős a közlések a közlök szélesedése, sokasodása.

Az alapprobléma, hogy a rengeteg ilyen-olyan információból tudásból valahogy mégis ki kellene választani az értékest.

Az biztos, hogy egyfelől új képességek kellenek.

1. Sokoldalú ismeretek, remek kiigazodás,  szükséges a mot-net, ill. az informatika világában. Ráadásul ez a világ állandóan változik.

2. Előre tervezett, célirányos keresés.

Ami tulajdonképpen gondolatszervezési feladat.

Vagyis, hogy nemcsak spontán kalandozva gondolkodjunk (ez is fontos), de folyamatosan tervezetten célirányosan is. (Ez is fontos, sőt egyre fontosabbá válik.)

3. A nagyon gyors, de viszonylag pontos átfutási (átolvasási, átnézési) képesség.

Nyilvánvalóan itt az a probléma, hogy a gyorsaság felületességgel párosul. Vagy nem felületes, de ahhoz lassú, hogy a mai információ-áradatból kiválassza az értékest, a lényegest.

(Itt jegyzem meg, hogy az értékes, egyben lényeges is.) Szóval a gyorsaságot és pontosságot kellene ötvözni, ami nyilván sok gyakorlást igényel, de még így sem sikerül mindenkinek.

    Ráadásul az információ áradatban hánykolódó, de kiigazodni vágyó emberkét még korunk reklámmechanizmusa is hátráltatja. Erre is visszatérek.

4. Viszont vannak eleve értékes adatok, információk. Ilyenek többek között a pontos és fontos statisztikai adatok. És ilyenek a pontosan összesített népvélemények, feltéve, ha fontos közügyekről szólnak, és előtte megtörtént a sokoldalú objektív tájékoztatás.  Szóval, ha az emberek valóban elfogulatlan átgondolt saját véleményét vonják úgy össze, hogy az a közösség véleményét tükrözi.

Ezek értékesek, mint egyfajta aktuális igazságok, kiindulási pontok.

Az okosabb jövőben ezeket az értékes információkat azért többnyire ismerni fogják az emberek. A jelenlegi cél, és feladat pedig az okosabb jövő felé haladás.

   Ezért az egyéni megoldásokon kívül kellenének értékes vélemény-kiválasztó fórumok, programok.

  Lennének is erre módszerek, eszközök, akár programok is.

Csakhogy a fő akadály az emberi psziché az nem nagyon változik.

Korunk egyik általános szellemi betegsége: a pontatlanság, felületesség, a lényeg elkallódása.

   Jelenleg egyelőre a szellemi szemétlerakóban járkálunk és keresgélünk.

    Ami egy elég rossz hasonlat.

  A jelenlegi már javított hasonlatom a következő:

Emberünk barangol a hatalmas raktárban. Ami eredetileg információ raktár, a példázatban viszont alkatrész-raktár. Rengeteg alkatrész van, mindenféle géphez, össze-vissza, hatalmas termekben, hatalmas polcokon. Emberünk már elképzelt egy gépet, nem pontosan, csak nagyjából, ennek megépítéséhez keres alkatrészeket. Megy-botorkál, már káprázik a szeme. A legtöbb alkatrészről azt se tudja mire jó. Ráadásul arra már nincs is ideje, energiája, hogy megnézze, mi van polcok hátsó részén, csak azt látja, ami elől van. Lehet, hogy a neki megfelelő hátul van, de mint mondtam arra nincs idő. Órákig, napokig barangol, aztán elfárad. Talán jobban járt volna, ha kevesebb alkatrész, (de átláthatóan rendszerezve) van a raktárba. Így viszont hiába hatalmas a raktár, igazán értékest, számára megfelelőt nem tud összeszedni.

 - De ha már itt vagyok, akkor összeszedek néhány értékes jó dolgot – gondolja. Össze is szed néhány neki tetsző dolgot, melyből ugyan nem tud gépet csinálni, mert egymáshoz nem is illeszkednek. Viszont alkalomadtán ezeket az ismerőseinek mutogatja: lám azért én is művelt okos vagyok.

A hasonlatnak itt vége van.

A lényeg, hogy a mai átlagember rendkívül sok részletinformációt ismer, némelyiket alaposan másokat csak felületesen, de nagyon kevés lényeges összesített tudással rendelkezik. A tudása szétesett, nincs rendezve, nincs rangsorolva. Az alapvetésekkel sem vagyunk tisztába.

Nézem ezeket a vetélkedőket, és folyamatosan elképedek. Pl. X filmben melyik színész mondta, hogy… És jön a válasz. vagy melyik dalt énekelte Z 1995-ben. És jön a válasz.

De ha az lenne a feladat, hogy pl. a demokráciáról (vagy a környezetszennyezésről, vagy az erkölcsről, stb.) mondjon egy húszmondatos meghatározást, valószínűleg beletörne bicskája, pontosan a nyelve.

Pedig ezek lennének az alapvetések, ami által úgy, ahogy megértjük az életet, a világot. Ami által érzékeljük, a legnagyobb problémákat.

És akkor a megoldásig még el sem jutottunk.

Valahogy el kell nevezni e problémát is.

Az én elnevezésem: A rendezetlen információáradat miatti szétesett tudás – problémája. Az információáradathoz pedig hozzájárul a mot-net technika is. De ismétlem nem a technika a hibás, hanem a technika rossz használata.

Annak hogy az emberi értelmesedés folyamata akadozik, sok oka van.

Néhányat felsoroltam azok közül melyeket bár az ember okoz, de nem a megtévesztés, a butítás direkt céljával.

Sajnos azonban olyan butítások, megtévesztések is vannak, melyeket, bizonyos emberek szándékosan,  (butítás, megtévesztés céljából) tesznek.

Ezt hívjuk társadalomszintű manipulációnak, egyszerűbben, csak manipulációnak. 

Röviden, egyszerűen a manipulációról.

Én például a szélesen vett manipulációba sorolnám a jelenlegi reklámozást is a reklámmechanizmust.

És természetesen a politikai manipulációt (propagandát, stb.) szintén ide sorolom.

Sőt az un. népbutító gépezetet (rendszert) is ide sorolom.

Sőt még szélesebb értelemben szinte minden csalás, átverés ide tartozik.

Valljuk be, a csalások, átverések, azaz a manipulációk korát éljük. Aki ebbe született bele, annak talán nem tűnik fel. De azért az észrevehető, hogy mindenhol, állandóan vigyáznunk kell, nehogy becsapjanak. Maga ez az örökös bizalmatlanság, kvázi félelem is felettébb kellemetlen, és az még inkább, ha átverés áldozatai leszünk. Ugyanis a nagy számok törvénye szerint ez elkerülhetetlen, ráadásul mindenkire sor kerül, hiszen az átverés körbe forog. Ne reménykedjen senki, hogy megússza. Gazdaságilag is rossz irány, becsületes társadalomban sokkal jobb, hasznosabb termelés- fogyasztás alakulna ki.

Jó, de mit lehet tenni? A megoldás megint egyfelől egyéni (én magam is jobban vigyázok), másfelől társadalmi, ill. rendszer szintű. A rendszer szint sok mindenből állhat. Talán azzal kellene kezdeni, hogy a legfelső vezetés, hazugságait, manipulációit valahogy szankcionálni kellene.  Ha mással nem, akkor úgy, hogy már a kisebb hazugságon rajtakapott vezetőt sem szabad újraválasztani. A népnek sokkal szigorúbbnak kell lenni. Ugyanis a hazugság a csalás a manipuláció fentről lefelé terjed. A rendszer szintű megoldás egyik része, az igazságszolgáltatás, a jog javítása. Valljuk be a jelenlegi jognak sok alapvető hiányossága hibája van, ez egyik éppen az, hogy nagyon elnéző a csalásokkal, átverésekkel szemben.

Rendületlenül esik a szürke eső, azért jó hogy van lakásunk, meleg vizünk, fűtés, meg még sorolhatnám, ezeket értékelni kell. Milyenek is ezek a felnőttek? A szüleim, a tanáraim?  Talán még a fiataloknál is zizzentebbek egy fokkal. Azt hiszik mennyire következetesek pedig egyáltalán nem azok. Lényegtelen dolgokat jól felfújnak, lényegesekről nem is beszélnek. Akkor hogy várhatják el a tiszteletet? Rendben, hát ők is bedarálódtak a rendszerbe, ahogy minket, fiatalokat is próbál beszívni a nagy daráló. Élik a maguk kis unalmas, hogy is mondják, kispolgári életük. Kalandos utazásra mentünk tavaly, hát mit mondjak, minden kaland meg volt tervezve.  Végzik a monoton munkájuk nap, mint nap. Persze minket is ebbe hajtanak bele, mi is, legalábbis én, néha diák-gépnek érzem magam. Na és az őszinteség, arról ne is beszéljünk, nem is lehet, mert nincs. Például megtanított engem valaki hogy mondjam el az érzéseim D Katinak? A suliban is mindenféle baromságról beszélnek, csak a lényeges dolgokról nem.  Ha engem megkérdeznének, akkor tudnék okos dolgokat mondani, vagy,….. hát nem is tudom, lehet, hogy már szégyellném magam. Vagy olyan piskótásnak tartanám a demokráciát. Mindenki kemény akar lenni, valahogy ez van a közhangulatba, a köztudatba. Pedig nem ilyenek vagyunk. Akkor most mi is van, mit akarok? Őszinte, érzelmes életet szeretnék, de változatosan. Miért ne lehetne ilyen? De nézzük, mi újság ezzel a netes kommunikációval.

A manipuláció és a népbutító rendszer.

A manipuláció, nagyon röviden: hazugság, csúsztatás, hamis meggyőzés.

A szűkebben értelmezett manipuláció: a társadalmi szintű manipuláció, egy olyan trükkösebb megtévesztés-folyamat, egy olyan mechanizmus, mely által a manipulálók, a manipuláltatokat, akár az érdekeikkel ellentétes gondolatokra, cselekvésekre is rá tudnak venni.

  A politikai manipuláció: a nép hamis valóságról való meggyőzése,(átverése), a hatalom által, bizonyos trükkös tömegkommunikációs eszközök által.

A hatalom, különböző kommunikációs, propaganda eszközökkel, trükkökkel (pl. ellenségkép, hitegetés, ismétlés) eléri, hogy a nép higgyen benne, kövesse, akár hamis, rossz célok felé is.

   Közületek most néhányan megütköznek és kérdéseket tesznek fel:

Miért kell a politikának a vezetésnek manipulálni (félrevezetni, hazudni)?

Pont a vezetők hazudnak, csúsztatnak, a legtöbbet, pont azok, akiknek élen kellene járni, a becsületességben az igazmondásban?

Hogyan mernek hazudni, hiszen ezrek, milliók figyelik őket, percek alatt lebukhatnak? Hogy mernek, hiszen ezrek vághatják a fejükhöz, hogy hazudtak?

  Teljesen jogos ésszerű kérdések, megpróbálok röviden válaszolni.

Először talán azt kell látni, hogy a vezetők (politikusok) erkölcsi színvonala, és általában a politika (hatalmi vetélkedés, irányítás-tudomány) színvonala sokkal lassabban fejlődött, mint más területek, - most is alacsony szinten van, főleg egyes országokban, bizonyos időszakokban.

A történelmi fejlődés e területen dupla lassúsággal (fele olyan gyorsan) haladt.

Persze fel kell tenni a kérdést: hol kezdődik a hazugság, a manipuláció?

Ha egy politikai erő, párt, ember magát egy kicsit túlfényezi, reklámozza, az ellenfelét egy kicsit lejáratja, akkor az már hazugság, manipuláció?

Ha nagyon kicsit, akkor nem, de ha átmegy egy határon, akkor az már bizony félrevezetés csúsztatás, manipuláció.

De vannak kifejezetten manipulációs módszerek eszközök félrevezetések is. Sajnos meg kell állapítani, hogy a politikai közlések jelentős része, nagyobb része manipulációs módszerű, célzatú. Természetesen jelentős különbségek vannak, az egyik politikai erő kicsit, a másik, közepesen a harmadik erősen manipulatív.  Általában a manipuláció erőssége és a diktatúra foka egyenes arányú, a kettő szorosan összefügg.

Szóval a fenti kérdések (miért viselkednek így a politikusok, miért fogadja el a nép, stb.) valós kérdések.

Miért van ennyi hazugság félrevezetés, hazugság a politikai életben?  Ennek sok oka van. Már a társadalomtudomány is viszonylag alacsony színvonalú, de a gyakorlati politika ennél is lejjebb van.

Az egyik ok, hogy ez egy rendkívül érzelem-vezérelt terület. A politika olyan témákkal foglalkozik, melyek érdekeket szolgál vagy sért, és heves érzelmeket váltanak ki az emberekből. Hatalom, vagyon igazságtalanság, önrendelkezés, szabadság, hatalmi harcok, stb., ezek a témák nagyon heves érzelmeket, váltanak ki. Józanul szemlélve,  a politika csak nyugis, ésszerű beszélgetés lenne a közügyekről.  De az ember a közügyeket összekapcsolja az említett témákkal, hatalom, vagyon stb.. Nem csoda, hogy a józan-ész (ami egy természettudományos, technikai témánál dominál), ilyenkor a háttérbe szorul. Nem csoda hogy itt könnyen kialakul parázs vita, harc, komoly ellentét, és ezzel járó ferdítések, vádaskodások, hazugságok, manipulációk. A hatalom megszerzésének megtartásának érdekében hihetetlen dolgokra képes, sok magát vezetőnek tartó ember.

Ez (a veszélyes érzelmek hatása), tehát az egyik fontos oka annak, hogy a politika színvonala miért sokkal alacsonyabb, mint pl. a természettudományok vagy a technika színvonala.

Persze, mindezzel nem azt akarom sugallni, hogy bele kell törődni a manipulációba. Dehogy kell, ellenkezőleg. Csak meg szeretném magyarázni, magamnak is, miért veszi körbe ennyi fura, aljas dolog a politikát.

Sokkal nehezebb a másik két kérdés megválaszolása.

Vajon a nép, az emberek, a tömegek miért fogadják el a hazugságokat és egyben a rossz a nekik ártó vezetést és társadalmi rendszert? Amely szükségszerűen kisebb-nagyobb mértékben diktatórikus rendszer.

Ismétlem, a manipuláció és az ártó diktatórikus rendszer összefügg.

És még egy ismétlés, ne felejtsük el, sokféle diktatúra van, többek között van központi hatalmú (nagy-királyi) és kiskirályi (anarchikus).

A hazugság, a manipuláció, és a diktatórikus rendszer elfogadásának fontosabb okai.

Elnézést kérek, de megint egy unalmas pontokba szedett felsorolás következik.

Tehát az okok, címekben:

1.   A rossz, a diktatórikus rendszer (rendszerváltozat, rezsim) táplálja, támogatja a manipulációt, és viszont.  (Sőt többször elmélkedem arról, hogy a történelmi rendszernek is van felelőssége.) 

2.   A direkt manipuláció, pl. a propaganda, sok embert képes becsapni, megtéveszteni.

(Kitérés az emberi jellemek, az alapvető beállítottságok,  jelentősebb különbségeire.)

3.   A nagy rendszeren belüli népbutító rendszer, erősíti a politikai, társadalmi műveletlenséget, közvetve a diktatúra és a manipuláció elfogadását.

4.   A nagyobb diktatúra, és a nagyobb hazugság általában elfogadottabb, mint a kisebb.

5.   Azért vannak diktatúrakedvelő, emberek, rétegek is, akik a kedvenc rendszerük miatt a manipulációt is elfogadják.

6.   A diktatúra-elfogadó gondolatok, felfogások. 

Az okok (1- 6 pontok) egyenkénti (cserélt sorrendű) elemzése.

      Miről szól a 4. pont.

Történelmi tapasztalat, hogy az egyszerű logikával szemben, a kisebb diktatúrákat jobban megvetik, kevésbé fogadják el az emberek, mint nagyobbat. Holott ennek pont fordítva kellene lenni. Sok példát lehet mondani, de mondjunk egy aktuális hazait. A Gy. úr által vezetett rezsimet a magyarok pik-pak leváltották, a nála rosszabb, diktatórikusabb rendszert az O úr vezette rezsimet nem váltották le.

Persze ebben az is benne van, hogy a nagyobb diktatúrától jobban félnek, a nagyobb diktatúra többet és ügyesebben manipulál. Ez utóbbi egyébként gyakran nem igaz. Én a következő tömeg-lélektani jelenséget vélem felfedezni. Ha egy az embert egy hozzá hasonló erősségű ember próbálja dirigálni, akkor felháborodik,  elküldi a parancsolgatót.  De ha egy grizzly-medve ordít rá, az kezd el neki parancsolgatni, akkor nem nagyon szól vissza. Nemcsak azért mert jobban fél, hanem valahogy a grizzlyt jobban is tiszteli. A „nincs mit tenni” érzés, erősebb lesz benne.

  Mielőtt tovább megyünk, mondjuk ki, újra: a diktatúra és a manipuláció elfogadás olyan mintha az ember saját magát és családját sanyargatná, tehát rossz dolog és nagy baromság.

    Miről szól az 5. pont.

Természetesen a diktatúrának vannak kedvezményezettei, vannak haszonlesői. Ők nem utálják, sőt kedvelik, védik azt a rendszert, amelyik hatalommal és vagyonnal is jutalmazza őket.

A másik nagy réteg, a szolgalelkűek rétege. A szolgalelkűek sem egyformák, (lehet katonás, lehet csöves, lehet nagy-vezető imádó, stb.), csak abban hasonlók, hogy az erősen hierarchikus  társadalomban érzik jól magukat, kvázi szeretnek szolgálni.

A gyávákat, a közömbösöket, az önzőket, a butákat, nos őket itt nem sorolom a direkt elfogadók közé.

Ezek az emberek, legalábbis a nagyobb részük nem eredendően olyanok, amilyenek, hanem pont a negatív rendszerhatások, a negatív kulturális hatások teszik őket olyanná. De végeredményben ők is diktatúra és manipuláció elfogadók.

   Miről szól a 6. pont.

Manapság, én birkáknak, ostobáknak, önzőknek, egyebeknek nevezem a diktatúra elfogadókat, talán túl szigorúan. De fiatal koromban évekig én is elfogadtam bizonyos szintű diktatúrát, pontosabban a Kádár rendszert.  Rengeteg mentségem van, meg nem is volt egy kemény diktatúra, főleg a vége felé.  Meg azért volt egy kis ellenállás a részemről, de igaz, ami igaz, tehettem volna többet is. Nem voltam támogató, nem voltam „nagy elfogadó” de „elfogadó” voltam. Szóval én akkor bizony, a mai eszemmel nézve, valamennyire ostoba önző birka voltam. Most már bánom. Ami ennél érdekesebb, hogy megpróbálom felidézni az akkori elfogadó gondolataim, mert meggyőződésem, hogy ezek tipikus általános elfogadó gondolatok.

Kitérés a népkeserítő politikát elfogadó (tipikus) felfogásokra.

Azzal kell kezdeni, hogy aki a „nem érdekel a politika” felfogás égisze alatt elfordul a politikától az is elfogadja. Hiszen hagyja működni, betartja a törvényeket, vagyis gyakorlatilag elfogadja

Akkor nézzünk néhány felfogást:

-         Úgysincs mit tenni – talán ez volt a legjellemzőbb gondolat. (Szovjetunió nem hagyná.)

-         Egyedül, kevesen, úgysem tudunk mit tenni.

-         A világon mindenhol vannak problémák, van ahol kevesebb, van ahol több, csak átlagosak vagyunk.

-         Ez a vicces, bohókás, ország a mi világunk, ez a mi magyar narancsunk.

-         Minden politikus harácsol, hazudik, ez van.

-         Megpróbálok ebbe az életbe, ebbe a társadalomba beilleszkedni, azért nem árt jól élni, és ha lehetőségem van belülről változtatni.

-         Igazi nagy változás kellene, de az nem lesz, ezért is fölösleges pattogni.

-         Talán a politika nem is annyira fontos, a magánélet, a kultúra fontosabb.

-         A rendszer még elmenne, de az emberek, legalábbis nagyobb részük, főleg a középvezetők gyogyósak, nem képesek jobb társadalmat kialakítani.

Ezek a gondolatok a mai eszemmel fél, negyed igazságokat tartalmazó, végeredményben; baromságok.

Meg lehetne őket egyenként is cáfolni, de mi a közös bennük.

Talán az összemosás a túlzott általánosítás mindegyik gondolatra igaz.

Nem tettem különbséget: jó rendben van, hasonlóak, de azért nem mindegy, hogy valami pl. 10%-kal jobb, igazabb, demokratikusabb vagy rosszabb, hamisabb, diktatórikusabb. És ha csak egy kicsit tudok javítani, már annak is van értelme. Ugyanis a semmittevésből a belenyugvásból, biztos nem lesz semmi. Mindig van mit tenni, még ha az nem is sok, és ezt a keveset mindig lehet egy kicsit bővíteni.   Persze az is baromság, hogy a politikai irányítási rendszer nem fontos, nagyon is fontos.

Egyébként napjainkban is az látszik, hogyha mindenki önmagához képest, csak egy fokkal lenne pozitív irányba aktívabb, akkor az, társadalmi szinten, összegződve, komoly előrelépést jelentene. Például napjainkban meg lehetne buktatni az uralkodó fél-diktatórikus rezsimet.

Szóval az „elfogadó gondolatok” végeredményben hamisak, károsak.  Ugyanis általuk a társadalom beragad egy káros népnyúzó diktatúrába és hazugságvilágba.

Azt azért meg szeretném jegyezni, hogy azért a helyzetek nem egyformák, van amikor az elfogadás nagyobb és van amikor az elfogadás kisebb vétek.

Én pl. a mostani 2018-s manipuláció és diktatúra elfogadást nagy véteknek, nagy hibának látom.

  Miről szól a 2. pont.

Ez egyben a népbutító rendszer csúcsa.

A direkt manipulációról szól, a vezető ferdítésekről, hazugságokról illetve ezeknek vannak már bejáratott módszerei. Mivel erről már rengeteget írtam, könyvet, tanulmányt, egyebet itt csak összefoglalóan szólók.

Látjuk az óriás plakátokat, halljuk látjuk bizonyos médiák (rádiók, tévék újságok, netes újságok, stb.) híradásait, műsorait.  Látjuk, halljuk a szóvivőket,

Gyűléseken a beszélőket, gyakran magát a miniszterelnököt. Ezt nevezzük politikai tájékoztatásnak.

Talán az okosabb fiatalok számára világos, hogy ezek gyakran nem a teljes igazságot mondják, vagyis ferdítenek, csúsztatnak, sokszor hazudnak is. Nos ezt nevezzük propagandának, vagy direkt politikai manipulációnak.

Sok jelből lehet sejteni, hogy mikor hazudnak, de aki biztosra akar menni, az ismeri és összegzi a tényeket. Ehhez viszont szélesebb körű tájékozódás, ismeret szükséges. Talán a legnagyobb probléma, hogy az emberek, lustaságból, önteltségből (én úgyis tudom), egyéb okból, egyoldalúan, sekélyesen tájékozódnak. 

Vannak kisebb és nagyobb hazugságok, összességében rengeteg van.

„Szakemberek” ezrei dolgoznak, azon hogyan lehet hatékonyan megvezetni a népet.

A manipuláció (kvázi átverés) olyan erős, olyan elterjedt, hogy felmerülhet: talán nem is a diktatúra a cél, hanem az átverés.

Nemcsak hasra ütéssel, vaktában ferdítenek, de vannak erre jól bevált módszerek is.

Ilyen például: az ellenségkép, a megosztás, az ismételgetés, a hamis kiemelés, a figyelemelterelés, az eltúlzás, az értelmes vita ellehetetlenítése, az ígérgetés, a nacionalista-rasszista érzelmek felkeltése, a rendszeretet kihasználása. 

Ezek az alapok, de van még sok kis módszer eszköz, ez szinte egy külön „tudomány”, bár negatív káros tudomány.

Az értelmes politikailag művelt, sokoldalúan tájékozott, társadalmilag hasznos ember felismeri ezeket a manipulációkat, és nem hiszi el.

Itt és most (erről már könyvet is írtam) nem mennék bele a sok-sok módszerbe, eszközbe, fajtába, csak annyit mondok, nem szabad hiszékenynek lenni, mert ráfaragunk.

   Ugyanakkor az egy érdekes és sajnos általános jelenség, hogy sokan tisztában vannak a hazugságokkal, de mégis elfogadják. Elfogadják abban az értelemben, hogy nem háborodnak fel, legalábbis annyira nem, hogy az túl menjen, az otthoni morgolódáson. Miért is?  A felsorolt 6 pont miatt. Mind hat miatt, de főleg 6. pont miatt. 

Kitérés az emberi jellemek, az alapvető beállítottságok, jelentősebb különbségeire.

Vagyis milyen alapvető felfogások, világnézetek vannak.

Az előző gondolatokat folytatva; az emberek egy részét felháborítja az igazságtalanság és az igazság hiánya, ha hazudnak neki, egy másik részét, ez alig zavarja.

Nyilvánvalóan ez óriási, szinte kibékíthetetlen ellentét.

Egy másik ilyen nagy különbség: az emberek egy része a társadalom állapotát fontos tartja, az egyéni érvényesülésével egyenrangúnak tartja, egy másik rész, viszont a viszonylagos egyéni érvényesülést, sokkal fontosabbnak tartja. Azért mondtam, hogy „viszonylagos”, mert nyilvánvalóan egy fejletlen társadalomban mindenki, még az elől levők is ráfáznak.

De ezek az egyének nem az emberiséghez mérik magukat, hanem egy szűkebb társadalom tagjaihoz, csak a viszonylagos előmenetel fontos nekik. Ez olyan mintha egy foci csapatba játszó játékosokat nem érdekelné, hogy a bajnokságban hol állnak, hogy más csapatokkal szemben nyernek, vagy sem, csak az érdekelné őket, hogy a csapaton belül jó, biztos helyük legyen. Így aztán ezeknek a korlátolt karrieristáknak, az általános jólét, a társadalom állapota, fejlődése egyáltalán nem fontos.

Egy harmadik témába vágó nagy különbség, hogy vannak akik, nem kötözködők, de önérzetesek, nem szeretik, ha parancsolgatnak nekik, mondhatjuk; demokratikus beállítottságúak. Persze ez csak akkor lesz demokratikus beállítottság, ha emellett a társadalom állapotát, mások boldogulását is fontosnak tartják. Viszont sokan vannak olyanok is, akiknek az önrendelkezés nem fontos, ők az erős vezetőt tisztelik, sőt imádják, és általában diktatórikus beállítottságúak, hierarchiában nézik a világot.

Egyébként van még egy érdekes különbség, de itt három réteg jelenik meg:

   Akinek túlzottan erős az anyagi, testi javak iránti igényük. Egyszerűbben, ők kapzsik, nagyravágyók. Ők gyakran még a becstelenséget is bevállalják eme igényük miatt. Többek között ők a lefizethető emberek.

Vagy éppen ők a kizsákmányolók.

Ezzel szemben vannak, akiknek normális az anyagi, testi javak iránti igényük.

Normális, vagyis a becstelenség, az önzés határát nem lépik át, a rászorulóknak segítenek, de azért nem hagyják magukat kizsákmányolni.

    Valamint olyanok is vannak, akiknek túl kevés az ilyen igényük, vagy elvileg lenne, de észre sem veszik, hogy eme igényük a lehetőségekhez képest csorbát szenved. A társadalom folyamatait nem látják át annyira (korlátoltak), hogy saját érdekiek sérelmét észrevennék.  Vagy, és, az „elnézésük” gyávaságból ered. Ez a réteg sajnos az első réteggel egymást kiegészítve gátolja a társadalmi fejlődést. Azzal, hogy hagyják magukat kizsákmányolni, megvezetni jó táptalajt biztosítanak a diktatúrának.

Ahogy ezt egy „mémbe” is leírtam, a ravasz, mohó farkasok és az igénytelen szolgalelkű birkák jól megvannak egymással, legalábbis addig, amíg a ravasz farkasok mohósága nem fajul el. A normális emberek viszont az ilyen diktatórikus, eszetlen társadalomban rosszul érzik magukat, károsodnak.

    Ezek az alapvető beállítottságok, ha nem is teljesen, de összefüggnek. Az igazságtalanság elfogadás, az egyéni érvényesülés, a diktatórikus beállítottság, a kapzsiság, ill. a korlátoltság sok emberben egyszerre jelentkezik, valahogy ezek a beállítottságok vonzzák egymást.

Ahogy a másik négy beállítottság, az igazság igénye, a társadalom fontossága, a demokratikusság, a normális önzetlenség is vonzza egymást. Én természetesen ezeket tartom jónak, hasznosnak dicsérendőnek, az előzőket pedig rossznak.

     Honnan jönnek ezek az alapvető beállítottságok?

Természetesen részben a társadalomból, a rendszerből jönnek, azon irányokból, amit már említettem: oktatás, tájékoztatás, családi nevelés, a rendszer kisugárzása, manipuláció, kultúra, stb.

Egy másik része azonban feltehetően ősi, szinte genetikus eredetre mutat.    

Ezek után az egyik lényeges megállapítás; az eddigi bukdácsoló emberi fejlődés valószínűleg továbbra is bukdácsolva megy előre, hiszen az alapvetően rossz beállítottságok nehezen tűnnek el.

A másik lényeges megállapítás, még nagyon sokáig kettő, vagy több (azért még vannak más lényeges különbségek is) egymással ellentétes, egymással harcoló oldalra osztódik az emberiség.

A harmadik, hogy mindenkinek át kell gondolni, az alapvető beállítottságát, és ha szükséges saját magát is le kell győznie.

Akiknek pedig a sors, a nevelés szerencsére jó beállítottságot adott, azoknak nagy türelemmel, sokszor áldozatot is vállalva küzdeni kell az igazságért. 

  Miről szól a 3. pont.

Itt egy kicsit hosszabban elemzek, mert talán ezzel nem foglalkoztam annyit, amennyit kellene.

Tehát akkor jöjjön a népbutító rendszer. 

Általános gondolatok a népbutító  rendszerről.

Természetesen politikai, társadalmi butaságról  (műveletlenségről) van szó.

Értelemszerűen az felsorolt manipuláció-elfogadó okok szorosan összefüggnek a népbutító rendszerrel.

A népbutító rendszer a szélesebb műveletlenségért a felelős. Az ilyen emberek könnyebben manipulálhatók, kevésbé látják át az igazi társadalmi problémákat.

A diktátorok nemcsak a közvetlen manipulációval és a közvetlen diktatúra kiépítéssel foglalkoznak, de azzal is ebbe illeszkedő birka népet neveljenek.

De sajnos nemcsak a diktátorok ilyenek. Ha nem is ennyire durván, de szinte egy vezetőnek sem érdeke, hogy politikailag művelt, közügyekhez értő, a problémákat, hibákat átlátó nép alakuljon ki.

Annak hogy egy diktatúrát meglepően könnyen ki lehet alakítani, fenn lehet tartani, több oka van. Nyilván az egyik ok a nép alacsony politikai műveltsége, ill. átverhetősége. De az is ok, hogy még a jelen a történelmi rendszernek (új-kapitalizmusnak) nincs elég törvényi intézményi garanciája arra, hogy ne lehessen diktatúrát könnyen kialakítani. Ne felejtsük el, évezredekig az ember diktatórikus rendszerekben élt, ez van a génjeibe és a világnézetébe beleégve. A viszonylagos demokrácia csak korunk vívmánya, de ez is messze van az igazi teljes demokráciától.

Remélhetőleg ti fiatalok lesztek azon első nemzedék mely már komolyan hathatósan tiltakozik ha cselesen vagy erőszakkal diktatúrába akarják berángatni.

Akkor nézzük a népbutító rendszer tényezőit, elemeit:

Akkor nézzük a népbutító rendszer tényezőit, elemeit:

(Elnézést, de megint felsorolok.)

1. A jelenlegi reklámok reklámmechanizmus, mint szoktató mechanizmus. (Ez egyben a hazugságelfogadás szoktató mechanizmusa is)

2. Az általános hétköznapi élet, a hétköznapi kultúra, világnézet.  

3. Az oktatás gyengeségei, hiányosságai hibái.

A politikai tájékoztatás gyengesége.

4. A lényeges információk hiánya, egyfajta elzártság, bizonyos helyeken, bizonyos népesség körében.

5. Indirekt népbutítás, a meghallgatás hiánya, az érdektelenség kialakítása.

6. Ha az értelmes tevékenységre, tanulásra fordítható időt, energiát fölösleges tevékenységgel elszívjuk (pl. vásárlással, hivatali, banki ügyintézéssel, stb.) az is egyfajta népbutítás.

7. Bulvárkultúra, felületesség propagálása.

(Komoly témák helyett pl. akciófilmek, celebek, stb.)

8. A fölösleges haszontalan munkák.

9. Valamint a mot-net rendszer hibás használata.

 Jenőkével és Latyával már négy hónapja lejárunk bunyózni. Pontosabban Jenőke már évek óta lejár, ősszel levitt bennünket is. Én elsősorban T miatt mentem le. Ami először meghökkentett az az átható savanyú izzadságszag, ami mindenből áradt. De hozzászoktam. Jenőke már a harmadik edzésen csak úgy játékból kiütött. Én észre sem vettem, hogy kiütöttek, csak leültem a földre, de csak egy pillanatra, aztán fel is pattantam. A többiek nevettek és mondták, ez biza, kiütés volt. Szili bácsi és Franyó bácsi az edzők jó fazonok. Szóval nagyjából jól érzem magam, és tanulgatok bunyózni. Kapom, és néha adom a pofonokat, de kesztyűvel, így nem fáj annyira. Ami viszont fontos, hogy egyre magabiztosabb leszek. Nemcsak azért, mert már elmúlt az állandó félelmem. Ugyanis csak most jöttem rá, hogy én szinte mindig mindentől féltem, lényegében T-től is féltem, bár úgy tettem, mintha nem.  Úgy általában is magabiztosabb lettem, mert a tudatomban ott van, hogy legalább egy dologban jobb vagyok, mint az átlag. De nem lettem nagyképű, remélem. Én úgy érzem, hogy azok közé tartozom, akit a magabiztos tudás nem tesz nagyképűvé, sőt… Megengedhetem magamnak hogy szerény legyek.

Na nézzük hogy folytatódik ez az írás.

 A népbutító rendszer elemeinek (1-9 pontok) egyenkénti kifejtése. 

    Miről szól az 1. pont.

A reklám, reklámrendszer, ama kiterjedt hálózat, mely az embereket leginkább alkalmassá teszi a hazugság, a manipuláció befogadására és elfogadására.

Valljuk be a reklámok döntő többsége manipuláció.

Miért is tekinthetjük a reklámot többnyire manipulációnak, megvezetésnek?

Természetesen nem az olyan reklámot, amely felsorolja, milyen termékfajták vannak, milyen jellemzőkkel, milyen árban hol kaphatók. Ezek jó szükséges tájékoztató reklámok. Csakhogy az ilyen reklám az elenyésző kisebbség.

A legtöbb reklám ilyesfajta: itt ez remek krém (vagy akármi) most, itt szuper olcsó, vegye meg.

A kisebb baj, hogy alig van benne érdemi információ, lehet, hogy nem is annyira remek a termék. A nagyobb baj az, hogy létezik, létezhet ennél remekebb krém, ami ráadásul olcsóbb, csak azt pénzhiányban nem tudják reklámozni.

A végeredmény; félrevezetés, átverés.

Még nagyobb baj, hogy az emberek többsége tudja; bizony a reklámok többsége manipuláció, de elfogadják. vagyis az emberek hozzá vannak szoktatva a valótlansághoz, ill. a valótlanság elfogadásához. Megfigyelhető az emberek lebutított vásárlása. Hiszen sokan csak azért veszik meg, mert reklámozzák, még egy kicsit sem néznek a termék mögé. Na és ahhoz mit szóljunk, ha 99Ft-s terméket jóval többen veszik meg, mintha 100Ft-t adnák.

Elfogadják, természetesnek veszik a manipulációt.

   Miről szól a 2. pont.

A   butítás egyik jelentős tényezője, nem más, mint a család, és a hétköznapi élet.

A tekintélyelvűség, „a ne szólj szám, nem fáj fejem”, a szófogadó, a simlis, ügyeskedő, mutyizó felfogás (kvázi kultúra).

(Ennek ágai, az önző, a megalkuvó, a karrierista, stb. felfogás, viselkedés).

Szóval ez a tekintélyelvűség felfogás „kultúra” sugárzik többnyire a családokból, de a társadalomból is.

Persze nehéz ügy a gyereket, az egyes esetekben leinteni, korlátozni, megfegyelmezni (most nincs igazad, meredj csendben), más esetekben pedig kritikára, önálló véleményre motiválni. Van itt egy vékony arany középút, amit az emberek többsége nem képes megtalálni. Hol a gorombaság, nagyképűség, fölösleges kritika felé tér el, hol a hallgatás, a lapítás hibájába esik. De nemcsak a kritizálókkal van baj, de a kritikát fogadókkal is, ők általában a kelleténél könnyebben sértődnek meg.

    Miről szól a 3. pont.

Az oktatás legerősebb, legjelentősebb okosító, butító, egyben társadalomalakító tényező.

Minden az oktatásból ered, minden változásnak ez az alapja.

Itt jegyzem meg, hogy az emberek nemcsak az iskolában tanultakból és nemcsak a politikai tájékoztatásból „tanulnak” hanem abból rendszerből (törvényekből, alapelvekből, az intézmények működéséből, stb.) is, ami körülveszi őket.

Maga a társadalomtudományok színvonala is el van maradva, pl. természettudományokhoz képest. Az oktatott társadalomtudomány, a tananyag pedig ennél is alacsonyabb színvonalú.

Ráadásul az oktatás mennyisége óraszáma is jóval kevesebb, mint szükséges lenne.

Az oktatási módszerek sem megfelelők.

Az állami, kormányzati társadalmi tájékoztatás (állítólagos közszolgálati média, stb.) gyengeségeit itt is meg kell említeni. Valamint általában a politikai tájékoztatás gyengeségeit.

Ez a népbutító rendszer egyik alapeleme.

   A politikai tájékoztatás silányságát sokan talán észre sem veszik, pedig ezer sebből vérzik.

Az talán rendben lenne, hogy vannak ilyen-olyan irányú kissé elfogult médiumok (lapok, rádiók, tévék, stb.). De a közszolgálati nem lehet ilyen.

A magán médiumok is csak a tisztességes határig legyenek elfogultak. Viszont ezek is legyenek viszonylagos egyensúlyban, ami a megjelenésüket, ill. a hozzáférhetőségüket illeti. De ezek mellett még elfogulatlanságra törekvő médiumnak kellene lenni. A közszolgálati csak ilyen lehet. Viszont ez nem is annyira egyszerű.

Nemcsak az elfogultság torzíthat egy médiumot, hanem a sikerhajhászás, a nézettség, olvasottság is. Ráadásul ezt manapság félre is értelmezik. Manapság nincsenek a dolgok megbeszélve, nincsenek még félig sem lezárva, nyitott, végtelen, fölösleges viták vannak. Egy bizonytalan kapkodó világban botorkálunk és ez részben a tájékoztatásnak köszönhető. Általában ilyen a tájékoztatás: kapkodó, bizonytalan pillanatnyi szenzációra, felületes nézettségre és bevételre hajtó.

Tulajdonképpen, ha valaki nyitott szemmel nézi (levetkőzi a belefásulást, a megszokást) a köztájékoztatást, és általában a tömegkultúrát, rá kell ébrednie, hogy szinte szándékosan gerjesztik a konfliktusokat, a lezáratlan kapkodó vitákat, az ellenséges légkört. Vagyis nem segítik, inkább gátolják az emberek tisztánlátását.

Tulajdonképpen mindenhol meg kellene említeni, az oktatás, a tájékoztatás silányságát, de unalmas lenne.

Ugyanakkor azt is látni kell a torz politikai tájékoztatás, a politikai manipuláció csak jéghegy csúcsa. De azért a jéghegyről se feledkezzünk meg.

Más példával, ez csak egy vetőmag, (igaz ártalmas mérgező növényről beszélünk), azonban a befogadó talaj (néptudat) megmunkálása nélkül, a mag nem kelne ki. Vagyis a népbutító rendszer alapja egy olyan nép, egy olyan néptudat kialakítása, mely fogékony a butításra. Amely szinte várja, hogy a politikai propagandával, manipulációval telehintsék. Vagy ha nem is várja, de egyáltalán nem ellenkezik.

De ha alaposabban belegondolunk itt is sok elemet fedezhetünk fel. Persze nyilvánvalóan az oktatás a legjelentősebb elem.

Mivel erről máshol bőven beszélek, itt ennyivel is megelégszem.

Annyit azonban vállalva a nagyképűséget, hozzáteszek: már azzal is növelni lehetne az oktatás „jóságát”, hogy az eme íráshoz hasonló tanulmányok népszerűsítve lennének a fiatalok körében.

    Miről szól a 4. pont.

Látszólag egyszerű probléma – információ áradat ide - információ áradat oda, sok helyen, sok embert érintve mégis információ hiány van.

Például nincs mindenhol internet, vagy csak néhány tévéadót lehet fogni. Jobban megnézve azonban elgondolkoztató, hogy ez most technikai probléma, vagy az elzárkózó emberek hibája.

Bizonyos rétegek, főleg a szegényebb, műveletlenebb emberek, ha nem is mindig tudatosan, de sárba ragadt életet folytatnak. Persze vannak tudatosan a gonosz megrontó technikától elzárkózó, a hagyományokat őrző emberek is.

Nyitottság a sokoldalú tájékozódás szükséges a társadalmi fejlődéshez, ennek a feltételeit kell biztosítani. Emellett azért a hagyományokat is lehet őrizni.

  Miről szól az 5. pont.

Megint a rendszer egyfajta kisugárzásáról van szó.

Ha azt látják az emberek, hogy nem jó elmondani, vagy fölösleges elmondani a véleményük, akkor ez érdektelenséget, gondolkodási és közéleti ín-aktivitást okoz. Tulajdonképpen a demokrácia hiány figyelhető meg. Demokratikus társdalomban, kezdve az iskolától, a munkahelyen keresztül, a helyi közösségen keresztül, az országos politikáig, az emberek sok mindenről elmondhatják úgy a véleményüket, hogy azt figyelembe is veszik, minimum megfontolják. Ezekhez összesítő mechanizmusok kellenének, amikre még visszatérek. Ennek megléte gondolkodásra motiválja az embereket, tehát okosít. Ennek hiánya viszont pont az ellenkezőjét teszi, elveszi a kedvet a gondolkodástól, vagyis butít. Ehhez még hozzá kell tenni, a szólásszabadság, csak az első lépcső, ezután jön az érdemi meghallgatás. Annak viszont elég sok feltétele van, hogy egy vélemény-meghallgatás érdemi legyen. A mot-net technika helyes használata ebben segíthet, de az alapot a demokrácia-tudomány fektetheti le.

     Miről szól a 6. pont.

-         Ne legyen kedvetek komoly dolgokon, a köz ügyein gondolkodni, de időtők se legyen erre, így biztosítható, hogy mindent elfogadjatok - valljuk be, a vezetésnek ez az elemi érdeke.

Sok dologgal el lehet venni az emberek kedvét, erről szólt az előző pont, nagyjából. Nagyjából, mert sok minden kimaradt belőle. Ez a pont viszont az idő elvételéről szól. Fölösleges tevékenységek elveszik az időt az értelmes gondolkodás elől. A túlzott fogyasztás e szempontból is káros, ha a kárt a nép és a fejlődés szemszögéből nézzük. De káros a bürokrácia is. A bürokrácia egy összefoglaló fogalom, jelentése: túlzott adminisztráció, vagyis a hivatali ügyintézés, ill. a jogi ügyintézés, ill. a banki ügyintézés túlbonyolítása.

Kétségtelen a mot-net technika a hozzáértők számára segíthet, egyszerűbb gyorsabb intézést biztosít. Azonban meglátásom szerint az alapprobléma, a túlbonyolított adminisztráció nem csökken. Ha megnézzük, hogy az emberek mennyi időt fordítanak, e tevékenységekre, akkor nyugodtan beszélhetünk időrablásról, sőt bedaráló szerkezetekről.

     Miről szól a 7. pont.

Tulajdonképpen az értelmes szabadidőről, szórakozásról szól.

Pihenjünk, szórakozzunk, kapcsolódjunk ki. De miért kell azt úgy tenni, hogy agymosó, értelmetlen, hazug, sőt baromságokra nevelő dolgokat nézünk, hallgatunk. Akciófilmek, celebek, való-világ, stb.

Ráadásul sokan, sok fiatal nem tudja a fikciót a valóságtól elválasztani, vagyis pl. azt gondolja, a világ valóban hasonlít az akciófilmekre.

Nem tudom, hogy megfigyeltétek, de manapság, sőt már jó ideje, évtizedek óta, alig van olyan film, könyv, stb. ami pozitív módon szólna az életről, ami pozitív példát mutatna. Persze, az élet nem habos torta, nem málnaszörp, nem rózsaszín plüssmackók élete. Na, de azért csak lehetne egy kicsit békésebb, igazságosabb, boldogabb oldala, ami azért értelmes, és nem birkamenet.

Ugyanakkor lennének olyan érdekes szórakozások, jó filmek, értékes művészeti alkotások, sport, stb. melyek nem butítják, sőt okosítják az embert.

Na jó, de a szabadság, meg szólásszabadság szent.

De a szabadság és a szólásszabadság nem ellentétes azzal, ha többség akaratával egyezően valahogy azért motiválva, indirekt irányítva van a tisztelt közönség. Illetve nemcsak a közönség, hanem az alkotók, a produktumok létrehozói is. Pl. azzal, hogy kevesebb a baromságot, több az értékes dolgot mutatnak be, mert az állam, az okos közvélemény segítségével jutalmazza az okosságot, az értéket. Ugyanis jelenleg ez a rengeteg baromság a népbutító rendszer egyik fontos eleme.

Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy ez a sok negatív baromság akciófilm, egyebek lenne a többség igénye, pontosabban lehet, hogy ez már egy manipulált igény.  

        Miről szól a 8. pont.

Tulajdonképpen az értelmes munkaidőről, munkáról szól. Amikor a túlzott bürokráciáról beszéltem akkor az ügyfelek időrablását emlegettem, de a másik oldalon az ügyintézők, a dolgozók, is fölösleges munkát végeznek.

Mikor a silány szórakozásról beszéltem, akkor azokkal foglalkozó dolgozókról is beszéltem.

De rengeteg fölösleges munka, termék, szolgáltatás van, ami gazdaságilag is, környezeti szempontból is káros. Sőt ezek a munkák végső soron butítják a velük foglalkozókat. Végső soron itt is arról van szó, hogy fölösleges munka az értelmes munkától rabolja el a vele foglalkozót. Ez is egyfajta butítás.

Itt is a pontosabb szelekció szükségessége merülhet fel.

Na és mit kell érteni a 9. pont alatt, a mot-net rossz használata alatt?

Erről már beszéltem, illetve fogok még beszélni.

Az egész „értekezés” a mot-net technikáról szól, akkor e fejezetből „a népbutító rendszer” sem maradhat ki. A mot-net helyes használat esetén, a népokosító rendszer, helytelen használat esetén a népbutító rendszer része lehet.

   Összefoglalva most már a teljes manipulációt, az emberek félretájékoztatását is nézve, kijelenthető, hogy sok veszély, hátrány rejtőzik a mot-net technikában (a kibővült, felgyorsult információáradatban), melyeket jelenleg még nem sikerül kivédeni.  

De mielőtt rátérnék, pontosabban visszatérnék a helyes és helytelen használatra, előbb egy kis elmélkedés a megoldásokról.

Kitérés az eddig felvetett problémák bajok megoldására.

Kitérés, vagyis nem teljes megoldás, csak néhány fontosabb megjegyzés.

Eme írásban, tanulmányban követem a klasszikus elemzéstan, gondolkodástan menetét:

Feltérképezem a helyzetet, feltérképezem a problémákat, majd megoldást keresek a problémákra.

A klasszikus gondolkodástan módszerét menetét követem amikor: megpróbálom az összes fontos tünetet, feltételt, tényezőt feltárni. Ezeket párosítom, csoportosítom, rangsorolom. A már kategorizált tényezőkből vonok le következtetést.

   A lényeg, hogy a megoldásokra mindig ki kell térni, én legalábbis mindig kitérek. Kitérek akkor is, és ez gyakran van, ha nem tudok konkrét megoldásokat mondani.

Azért azt mindig elmondom, hogy a problémák, viszonylag pontos feltárása, ha nem is teljes, de negyed megoldás. Pontosabban az első lépcső.

Az eddig felsorolt rengeteg veszély, hátrány, probléma csak egy részét képezik a világ, az ember hatalmas problémahegyének.

Sok probléma van: háborúk, természetrombolás közbiztonság, állandó félelemben élünk, és a rengeteg igazságtalanság is a lelkünkre mehet.

Talán az egyik legáltalánosabb, és ezért legkárosabb igazságtalanság, az érdemtelen érvényesülés. Nem azok kapnak jó jövedelmet, pozíciót, karriert, akik megérdemlik, akik valóban tehetségesek, letettek valamit az asztalra, hanem a csókosok, a helyezkedők, a haverok, a nyalizók.

De a problémákat is több módon lehet nézni.

Van aki legyintő, sőt bizakodó – de ezért javulgatnak a dolgok.

Én azok közé tartozom, akik azt mondják: addig baj van, tenni kell, amíg azt látjuk, hogy lehetne sokkal jobb is.

Nem szeretem, sőt hibának tartom az állandó optimizmust, ahogy a lemondó pesszimizmus is hiba. Először is szembe kell nézni, a súlyos problémákkal, azután lehetőleg fel kell tárni, pontosan az okokat.

Ezután jöhetne a megoldás, mely egyszerű is, meg bonyolult is. Tulajdonképpen egyszerű is lehetne, ha nem lenne, ha nem a bonyolult, sok-sok jellemhibával bíró embernek kellene végrehajtani a megoldást.

Frázisszerűen szoktam hajtogatni: ez egyik fő irány, a társadalmi rendszer átalakítása, kisebb-nagyobb lépésekben való továbbépítése.

A másik az ember, mi magunk és társaink szellemi, jellembeli építése. Illetve a kettő összefügg.

Ez a két nagy zsák, ami minden problémára ráhúzható. Pl. töltsük el értelmesebben a szabadidőnket. Ehhez a társadalomnak, a rendszernek is változni kellene: pl. több értelmes műsor kellene, de ezt, rendszer-szinten is, pl. adókedvezménnyel is támogatni kellene. De nekünk, embereknek is változni kellene. Nézzünk egy másik problémát, pl. az oktatás gyengeségét. Itt már több szerepe van a rendszernek, ill. annak átalakításának, de azért az ember jelleme itt is tényező.

A korábban felsorolt problémákra is mondhatunk egyszerű megoldásokat. Oktatással, társadalmi rendszer átalakítással, valamint önfegyelemmel érjük el, hogy nem legyünk függők, hogy többet olvassunk szépirodalmat, hogy a tárgyak, pénz helyett az embereket szeressük, hogy nem meneküljünk el a valóság elől virtuális világba, stb.

Sok-sok jó tanácsot adhatunk még, pl. az is fontos lenne, hogy ne csak forma, a látvány illetve a meghökkentő tartalom alapján válasszuk ki a nekünk tetsző az információt, de nézzük a mélyebb komolyabb értékesebb tartalmat is.

Szóval sok-sok jó, okos tanácsot adhatunk, de van egy erős gyanúm, hogy ezek többnyire nem igazán hatásosak.  

Ugyanis a problémákat egy gépnek, hanem egy érzelmekkel és jellemhibákkal küzdő embernek kell megoldani.

A kölcsönviszony nehezíti az alapfolyamatot. A társadalmi rendszer akadályozza az emberi jellem építését, az emberi jellem akadályozza a társadalmi rendszer építését.

Ezek, a fentiek, mint mondtam meglehetősen általános frázisszerű ál-megoldásokról szóltak.

Az biztos, hogy az oktatáson lehet is, kell is javítani, állandóan csiszolni, jobbítani.

De, hogy azért konkrétabb megoldásokat is említsek rátérek a mot-net helyes használatára.

Most újra tavasz van, kék ég, sárga nap, zölddel a fa, fehér illat.  Valahogy a lányok, csajok még mindig nem jönnek össze. Ez a vágy, ez a gyakori merevedés nekem állandó gond. Jó persze nem azért keresek valakit, hogy ezt megoldja, inkább arról van szó, hogyha valakivel járnék, akkor legalább remény lenne. Már a remény is sokat számít.

Tanácstalan vagyok, mit kezdjek például D Katival?

Valahogy meg kellene szólítani, de hogyan, és mit mondjak. Ha tudnám a számát, akkor talán könnyebb lenne, de nem biztos. Tulajdonképpen mitől félek? Azt hiszem, a kinevetéstől, a leégéstől félek. Szóval előre szégyellem a szégyent, ez nem túl okos. Na és ha kinevet, vagy nemet mond. Legalább megtudom az igazat. Az igazság akkor is létezik, ha nem ismerem. Akkor is félek, ez érdekes, jobban félek egy lány kinevetésétől, mint T öklétől. Ez egy baromság, oda megyek hozzá és kész.

Akkor nézzük a szokásost, folytassuk, ha már idáig eljutottam.

A mot-net technika (rendszer, kultúra) helyes használata.

Erről már nagyjából szóltam, egy kicsit lapozzunk vissza. 

Akkor jöjjön a lehetséges hasznos használat  felsorolása, címekben.

(Mely hasznos használatok, a kelleténél kevésbé elterjedtek.)

A nulladik pont természetesen az, hogy elkerüljük a táv-locsogást, a szelekció nélküli téves információkat, a függőséget, a visszaéléseket, a manipulációkat, stb., vagyis a haszontalan használatot.

Néhány lényeges hasznos használat:

1. A valódi hasznos tudáshoz (tudománytól, a hasznos tudni valókig) szükséges tájékozódás.

2. A sokoldalú társadalmi, politikai tájékozódás.

2a) Valamint a népszavazási és közvélemény-kutató rendszerbe való részvétel.

3. Az áruk szolgáltatások, cégek, hivatalok, intézmények, közszereplők objektív közös „fórum jellegű” megítélése.

(Továbbá a hasznos hirdetések)

(A szellemi szemét szelekciója)

4. A nekünk tetsző, hozzánk illő szellemi és egyéb közösségekbe való belépés és részvétel. (Kialakulnak az egymáshoz illő emberek közösségei.) 

A fenti pontok azért bizonyos mértékben átfedik egymást, ezért néhány mondat, mely mindegyikre ráillik

Szóval vannak már ilyen ilyesmi használatok, csak nem eléggé színvonalasak, és főleg nem eléggé elterjedtek. Sokkal több, ilyesmivel foglalkozó színvonalas oldal kellene a neten, és sokkal több ember aki eme oldalakat nézegeti, használja.

Eme oldalak egy ismérve, a nagyfokú interaktivitás.

Egyébként a mot-net technika azért hozhat, kommunikációs fordulatot, mert hatalmas az interaktivitása, vagyis a nézők olvasók (közönség, ügyfelek), az emberek rengeteg témában akár részletesen is elmondhatják a véleményüket. Manapság, már sok tévé műsorban megjelenhet a nézői vélemény. Pl. válaszolni kell a kérdésre, vagy szavazhat a néző. Ezek is  klassz dolgok. Azonban a net nézői véleményezői lehetőségei ezen is messze túltesznek. De ezek még nincsenek kihasználva.

Először is meg kellene szerkeszteni és el kellene terjeszteni a „becsületes közvélemény által minősítő oldalakat” (BéKáMO). Már megint kitaláltam egy fogalmat, de kénytelen vagyok, mert nincs ilyen legalábbis köztudottan nincs.

A becsületes, közvélemény által minősítő oldal, oldalak (BéKáMO), rövid leírása.

A becsületes szó itt egyszerűen a csalásmentességet jelenti, azt hogy valóban a köz véleménye fog megjelenni. Vagyis, hogy a véleményezéseket nem lehet széttrolkodni.

Az oldal lényegében egy témát jelent. Minden témát, dolgot, legyen az - közszereplő, cég, termék, szolgáltatás, politikai elmélet, közismert, nyilvános elmélet, törvény, történés, jelenség, bármi, - a köz minősíthet. Sőt a fejlett világban az lesz a cél, hogy a köz (emberek) lehetőleg minél több dolgot, kiváltképp, a közismert dolgokat, csalás-mentesen lehetőleg igazságosan minősítsen.

Lehetőleg minél több dolgot, de optimális esetben a köz dönti el azt is, hogy miket kell véleményezni, minősíteni.

A lényeg tehát az, hogy minden fontos dologról legyen minősítés, mely egyben egyfajta szelekció is. Hiszen a jó termékeket, szolgáltatásokat, szellemi termékeket, véleményeket, törvényeket, stb., kedveli, igényli, és megveszi, (adott esetben megszavazza) a nép, a másik, a rossz részt pedig elutasítja. A nép, vagyis az emberek többsége, de úgy hogy az elfogulatlan kiváló szakemberek véleménye erősebben van jelen ebben a minősítő rendszerben.

Szerintem a pontos becsületes, (csalásmentes) népvéleményhez három feltételnek kell minimum teljesülni.

Az egyik, hogy sokoldalú tájékoztatás és tájékozódás legyen, melyben az elfogulatlan, elismert szakemberek véleménye erősen megjelenik.

A másik, hogy egy témában egy ember, egy szavazógépről (szg, mot, stb.), egy hónapban, legfeljebb kétszer véleményezhet. Valamennyire moderálni is kell a véleményeket. Pl. az adott témán kívüli véleményeket külön kell választani. Pl. a trágár becsmérlő, stb. véleményeket szintén szét kell választani.

Nekem egyébként az a véleményem, hogy inkább gépek (programok) moderáljanak, mint emberek.

A harmadik, hogy ezek a vélemények, pl. háromhavonta megfelelően (csalás-mentesen) összegződjenek. A vélemények, minősítések megfelelő összegzése, összegzései nélkül a rendszer működésképtelen.

Az pedig megint egy külön probléma, hogy mi legyen az összesített minősítésekkel. A jelenlegi minősítéseket, (tetszik, dühítő, stb.) mindenképp bővíteni kell. Pl. mindenképpen kellene ilyen minősítés is: törvényi, jogi megoldást igényel. Az egyértelmű teljes megoldás a törvényhozásba való beleszólás.

Mielőtt rátérnék a jelenlegi minősítő „rendszerek” minősítésére néhány megjegyzés.

Nem elég jó minősítő rendszert létrehozni, ha hiányzik az emberek, a közönség, a netezők igénye. Szóval talán a legfontosabb feltétel, hogy legyen egy ilyen igény, az emberek használják is ezeket a minősítéseket. Ez egyébként összefügg a demokratikus igénnyel, a demokratikus felfogással. Hiszen mindkettő alapja, hogy bele szeretnék szólni a közügyekbe, vagyis a saját életemet meghatározó dolgokba.

A másik megjegyzésem, hogy ezek a minősítések, a kezdetekhez képest nem előre, de visszafele fejlődtek. A netezés elején már létrejöttek, ha nem is fejlett, de a jelenleginél jobb minősítések, panasz fórumok, de ezek nemhogy fejlődtek volna, elkorcsosodtak. Szóval visszafejlődés van, jelenleg siralmas a helyzet.

Nézzünk a jelenlegi kínálatból néhány jellemző minősítő oldal fajtát.

Ismételem minden fontosabb, közhasználatú dolgot érdemes minősíteni, de én most elsősorban a politikai, intézkedések, törvények, vélemények minősítésére és összegzésére gondolok.

   Rengeteg megosztó oldal, ill. közösségi oldal van, szinte mindegyikben lehet hozzászólni, véleményezni. A probléma általában ezeknél, hogy nincsenek használható kategóriák, illetve nincs, vagy csak nagyon felületes a vélemények összesítése.

Az „árak összevetése” oldal (oldalak) viszonylag használhatók, főleg az árak összehasonlításának tekintetében. A minőségi összehasonlítás viszont hiányzik. Másfelől alig van benne népi minősítés.

Ugyanis kétféle minősítő rendszert ismerhetünk, szakértőit és népit. Bár optimális esetben a kettő találkozik, kialakul a viszonylag igaz, közös vélemény, akarat.  

A Google csillagos keresője nem sokat ér, egyáltalán nem csalásmentes, és még sok probléma van vele.

Egy másfajta minősítő rendszer nőhetne ki, a nagy összesített panasz vélemény, fórum oldalakból.

Ha valaki jól (pontosan, sokrétűen) összesítené például a facebook, egyéb hasonló oldalakat, akkor egész jó nép-véleményező statisztika jöhetne ki.

Megjegyzem, most nemrég beütöttem a „panasz fórum” címet a keresőbe és nem jött ki megfelelő találat.

Én ezekből leginkább a „gyakori kérdések” oldalt ismerem. De ez is zavaros és hiányos.

Ha ezt, illetve az ilyesmi fórum oldalakat ellátnák, nagyobb csalásmentességgel, pontosabb kategorizálással, lenne valamilyen minősítési irány, és lenne egy komolyabb összesítés, akkor egészen használható minősítő oldalak jöhetnének össze.

Természetesen készülnek közvélemény-kutatások és statisztikák. A mot-net technika, a véleményezők megsokszorozódása, a népvélemény minőségének és hatékonyságának fejlődését teszi lehetővé, sőt teszi szükségessé. Hiszen, ha valami hasznos dolog jobbá tehető, akkor annak elmulasztása hiba, sőt bűn.

Talán a minősítés legelőnyösebb formája a kérdőív, ami másképpen egymás utáni szavazás.

Egy témakörről szól a kérdőív, de ahhoz több szavazás tartozik. Persze ahhoz, hogy jó csalásmentes minősítés jöjjön ki, elég sok feltételnek kell megfelelnie a kérdőívnek. A „nemzeti konzultációk” jól bemutatták: mit kell elkerülni. Ezek annyira rosszul, manipuláltan voltak megcsinálva, hogy a hibáik elkerülésével tanítanak.

A jó minősítő (szelektáló) oldalak néhány további jellemzője:

Netre (online) kell ezeket tenni, hiszen így lesznek korszerűek, elérhetők. Majdnem teljesen csalás-mentesre kell csinálni. Normális (nem manipulált) témákat kérdéseket kell felvetni. A témák kérdések kiválasztásába, be kell vonni az embereket, a véleményezőket. Tehát, hogy a fontossági sorrendet is már az emberek döntsék el.

Az összesítéseket, pontosabban konkrétabban kell elvégezni. Tehát az összesítés után jó lenne, ha valamilyen egyértelmű vélemény derülne, ki, valami olyan, mint egy népszavazás alkalmával. Vagy mint egy komoly (becsületes, sok embert, minden réteget arányosan kérdező) közvélemény-kutatás alkalmával, amely majdnem népszavazásnak felel meg.

Itt jegyzem meg, hogy természetesen a népszavazások, komoly közvélemény-kutatások neten keresztüli bonyolítása (egyben mennyiségük bővítése) szintén jó cél.

Nem folytatom, lehetne egészen jó minősítő rendszereket, oldalakat készíteni.

Persze ehhez az egészhez, hozzá kell tenni, a sok kicsi „jó” minősítő, véleményező oldal önmagában nem elég. Kellenek nagy, szinte mindenki által ismert minősítő, véleményező oldalak, mert csak ezek képesek a nagyobb társadalom véleményét összesíteni.

És akkor kimondom a kedvenc szavamat (fogalmamat): e-demokrácia.

Ami a közvetlen demokrácia (részvételi demokrácia) egy korszerű formája. Az elektromos (netes, online) demokrácia, a pozitív jövőben tulajdonképpen nem lehet más, mint a hatalom által is támogatott, nagy, nemzeti, folyamatos, jó, politikai, társadalmi (vélemény, törvény, intézkedés, jövőkép) véleményminősítő, és összegző rendszer.  Jó, vagyis ami csalás-mentesen megmutatja a nép (többség) igazi akaratát. Valamint, természetesen könnyen elérhető, vagyis a mot-net technikához kapcsolódik.

És ahogy már mondtam, az állam, a vezetés is támogatja, minimum úgy kezeli, mintha a független közszolgálati média része lenne.

Ezt én a más írásaimban országos közvélemény-kutató és népszavazási rendszernek nevezem.

   Egyelőre ettől messze vagyunk. Egyelőre csak az e-demokrácia vonatkozásában csak bíztató jeleket lehet látni. Az egyik, hogy egészen jó minősítő (BéKáMO) oldalak vannak, sőt az országos közvélemény-kutató és népszavazási rendszer is ébredezik.

A másik biztató jel, hogy manapság a nép, az emberek, a tömeg gyakran a neten szervezkedik. Nem egy tüntetés, egyéb megmozdulás szerveződött már a neten. Sőt némely diktatúra-buktatás sem jöhetett volna létre netes szerveződés, mot-net technika nélkül. Ezek, mint a nép közvetlen szerveződései, közvetlen társadalomalakításai, már bizonyos közvetlen demokráciának, illetve e-demokráciának tekinthetők. Kétségkívül még nem elég szervezettek ezek a megmozdulások, de van fejlődési potenciál.

Belegondolva, sok, jelentős lehetőséget rejt a mot-net technika az e-demokrácia számára.

Ezután vegyük sorba, miről is szól a helyes használat öt pontja. 

Miről szól az 1. pont.  A valódi hasznos tudáshoz (tudománytól, a hasznos tudni valókig) szükséges tájékozódás.

Lényegében arról szól, hogy a világ, az élet tele van hasznos és egyben érdekes dolgokkal, és információkkal. Az embernek nem szabad elveszteni a kíváncsiságát, sem a csodálkozó képességét. Ez neki is örömet okoz, a tudását is növeli, és mindezzel a tudománynak is használhat. Az mot-net technika pedig, ha jól használják, ezt a hasznos, érdekes információigényt kielégítheti. Kielégítheti egyre magasabb fokon, ha fejlődnek a keresők, illetve, a minősítések (mi az igaz, mi hamis, stb.) jobban működnek. Vannak már most is egészen jó oldalak, pl. a Wikipédiát én megfelelőnek tartom, de azért van hová fejlődni.

Önmagában, a játék a film egyebek nézése nem baj, a probléma ott kezdődik, ha ezek értelmetlenek, nem adnak hasznos tudást, sőt inkább torz ismereteket adnak. Kevésbé rosszabb esetben csak az időt rabolják. Már most is vannak, értelmes igazi tudást, értelmet, jó érzelmeket építő játékok, filmek, írások, képek, ezeket kellene választani. Igaz ezekből még több kellene, illetve ezeknek kellene a polc elején állni.

De ismétlem, ehhez a közönség, az emberek, a fiatalok igénye, és megfelelő tudása is szükséges.

Viszont a jó választási igény (jó irányú motiváció) kialakítása már a rendszertől (oktatás, tájékoztatás, stb.) is függ.

  Itt is kitérek korunk egyik nagy betegségére, a felületességre. Amely, ha nem figyelünk, szinte természetesen következik a hatalmas információ-áradatból. Mire ösztönzi ez a befogadót; minél több információt fusson át, minél rövidebb idő alatt. Ha nem vigyáz, akkor ebből felületesség pontatlanság jön ki. Főleg az írott-olvasott információk tekintetében. A felületességből, pontatlanságból pedig értéketeken, sőt téves információ következik. Vagyis az eredeti akarattal (sok értékes információ gyűjtése) ellentétes dolog alakul ki. Vagyis meg kell tanulni pontosnak lenni, illetve olyan gyorsaságot kell választani, amely nem megy a pontosság rovására.

Miről szól a 2. pont. A sokoldalú társadalmi, politikai tájékozódás.

A demokrácia, de még a jelenlegi fél-demokrácia elengedhetetlen feltétele, a sokoldalú társadalmi, politikai tájékozódás.

Ennek az egyik oldala a minőségi tájékoztatás. A minimum az, hogy mindenki hozzáférjen a gyors, és széles nethez. Magyarországon még ez sem valósult meg. A második lépcső, hogy legyenek jó minősítő (BéKáMO) oldalak. Olyan oldalak melyekben, a köz ügyeit valóban a társadalom beszéli meg. Amelyekben valóban a társadalom igazi véleménye jelenik meg, torzítás-mentesen.

Illetve ennek egy fejlettebb ága, az országos közvélemény-kutatós és népszavazási rendszer.

A másik oldal viszont az, hogy emberek a társadalom tisztában legyen azzal, hogy ez egy fontos, a társadalom életét, és egyben az egyén életét meghatározó dolog. Egyszerűbben, hogy az emberek törekedjenek a sokoldalú politikai társadalmi tájékozódásra. Mert tudják, hogy ellenkező esetben, szinte biztosan átverés áldozatai lesznek, téves információkkal, téves döntéseket hoznak, téves politikát támogatnak.

Az emberek, fiatalok eme irányú motivációja jelenleg nem elegendő. Oktatással, tájékoztatással vagy egyéb módokon erősítésre szorul a közügyekbe való részvétel, illetve a sokoldalú tájékoztatás igénye. Mert nyilván torz helyzet, ha valaki úgy megy szavazni, hogy jószerivel az induló politikai pártok nevét sem ismeri, a programjukat pláne nem, de ha el is olvasná, akkor sem értené szavak, mondatok felét. És nem egy-két ilyen ember van, de milliónyi. Alapvető, társadalmi politikai dolgokkal, fogalmakkal sincsenek tisztába.

Nyilván ha az iskolában nagyobb hangsúlyt kapnának a társadalomtudományok, ha ezek érdekesebben, korszerűbben lennének tanítva, ha már az iskolai osztályok illetve az egész iskola demokratikus közösségként működne, akkor nagyobb igény alakulna ki.  De akár direktben is, akár több órán keresztül is lehetne oktatni a közügyek fontosságát, a sokoldalú tájékozódás fontosságát. A tájékozás is sokat tehetne, elsősorban azzal, hogy nem járatná le a politikát.

Minimálisan a közszolgálati médiának kellene sokoldalúnak lenni, de egyben pártatlan precíz elemzéseket is megjeleníteni.

Ugyanakkor erősíteni, bővíteni kellene az indirekt hatásokat is. Nem tudom mennyire tűnt fel, hogy az elég gyakori szellemi vetélkedőkben szinte nincs közügyi, társadalmi, politikai kérdés.

Ez a másik ötlet már régóta kering a politika terében: csak annak lenne teljes érvényű a szavazata, aki bizonyos alapvető tényekkel, fogalmakkal tisztában van. Pl. szavazással egy időben kitölt egy tesztlapot, és csak akkor veszik figyelembe a szavazatát, ha a kitöltés sikeres. A másik része ennek a rendszernek, hogy a szavazáson való tényleges részvétel, járjon valamilyen előnnyel, pl. kisebb adókulccsal.

A fejlettebb jövőig (jelenleg még a közszolgálati média pártatlansága sem jött létre) viszont az értelmesebb embereknek egyénileg kell megvalósítani a sokoldalú társadalmi, politikai tájékozódást. 

Kitérés a 2a. pontra. Valamint a népszavazási és közvélemény-kutató rendszerbe való részvétel.

Nyilván a jövőben, állami részvétellel létrejön az országos közvélemény-kutatási és népszavazási rendszer, ami egy olyan rendszer lesz, ami valóban megjeleníti a népakaratot, vagyis megteremti a demokrácia feltételét.  E rendszer, általam elképzelt részleteibe itt nem mennék bele. Akit ez érdekel, gondolkodjon el, milyen szerkezetű lehetne egy ilyen rendszer.

   A fejlődés során, a mot-net technika egyben a közvetlen demokrácia fejlődésének során, a következők jönnek létre:

1. Általában a döntéshozásban (törvényhozásban,  irányításban) nagyobb hangsúlyt kap a nép, valamint a  vezetéstől, a hatalmi harcoktól független, elfogulatlan szakemberek véleménye.

2. Általában a statisztikai adatoknak nagyobb értéke, tisztelete lesz, azokra úgy tekintenek, mint probléma-jelzőkre, mint mérőszámokra, mint törvényváltoztató okokra.

3. A kisebb panasz oldalak is sokasodnak. Azonban nagy átfogó rendezett panasz (panasz, jogorvoslat, javaslat, vélemény) oldalak, fórumok működnek majd, ahol szinte mindenki, mindenféle panaszát bejelentheti, feltárhatja. Ezek egy részének konkrét segítséget adnak, de azok sem tűnnek el, amelyek nem kapnak ilyen segítséget. Ugyanis összesítik őket és bekerülnek az országos statisztikákba.

(Az állami intézmények nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is az embereket, a népet fogják szolgálni. Jelenleg elsősorban a vezetést, a kormányt és magukat szolgálják.)  

4. Általában az emberek el akarják és el is mondják azokat a közérdekű véleményüket, melyeket most csak négy fal között, vagy csak ismerőseik között mormognak. Ezeket még egyszer, többször átgondolva, őszintén elmondják, mot-net technikával elküldik a népszavazási és közvélemény-kutató oldalnak (intézetnek). Tudván, hogy a véleményükkel nem élnek vissza, de azokat beépítik a törvényekbe és a statisztikákba.

5. A nép által, (nem a kormány által) kezdeményezett, csalásmentes népszavazás is sokkal több lesz, legalább annyi, mint Svájcban. (A csalások általában sunyik, a jelenlegi joggal nehezen leplezhetők le. Pl. hamis egyoldalú tájékoztatás, sunyi rávétel, sunyi megvesztegetés, megfenyegetés, egyoldalú kérdés, szavazásnehezítés, vagy éppen idegen szavazók bevonása,  stb.)

Nyilván ebben a fejlettebb jövőben a nép is lesz már annyira értelmes, hogy részt vesz ebben a rendszerben. Addig viszont, ahogy már mondtam, egyénileg kell keresni az utakat. És persze törekedni kell, hogy minél előbb kialakuljon ez a fejlettebb rendszer.

Miről szól a 3. pont. Az áruk szolgáltatások, cégek, hivatalok, intézmények, közszereplők objektív közös „fórum jellegű” megítélése.

(Továbbá a hasznos hirdetések)

(A szellemi szemét szelekciója)

Hát erről is beszéltem már, részben a BékáMO-ról szóló fejezetben. Az előzőkkel azonos a helyzet a tekintetben, hogy hiába biztatjuk az embereket, hogy ne a bugyuta reklámok után menjenek. Továbbá, hogy nézzenek utána, a termékeknek, a cégeknek, embereknek illetve az igazságos verseny érdekében, objektíven véleményezzék azokat, ha nincsenek ilyen oldalalak.

Amit talán most is megtehetnek, hogy lehetőleg tiszta, átgondolt, igaz, igazságos, trágárságot gyűlölködést mellőző véleménnyel vesznek részt (viszonylag aktívan vesznek részt) a neten, legyen az bármilyen oldal, fórum, akármi.

Miről szól a 4. pont. A nekünk tetsző, hozzánk illő szellemi és egyéb közösségekbe való belépés és részvétel. (Kialakulnak az egymáshoz illő emberek közösségei.)

Végre elérkeztünk ide, mostanában ez a kedvenc témám.

Ezért elnézést kérek, de most egy jó nagy kanyart veszek. Távolról kezdem a témát.

Nagy hebegve megszólítottam D Katit. Jó messzi volt amikor megláttam, úgy éreztem, most alkalmas, integettem, hogy várjon meg, lihegve értem elé. Már korábban kitaláltam, hogy elhívom moziba, majd azt mondom, hogy a nyakamon maradt egy jegy. Ahogy hebegtem-habogtam rájöttem, hogy mennyire átlátszó ez a mese, égtem is. D Kati rendes volt, csak mosolygott, láttam rajta, hogy érti  a szitut. – Nem érek rá, de van egy barátnőm, akinek azt hiszem, bejössz – ezt mondta és megadta a lány számát.

Most itthon vagyok, gondolkodom – mit is csináljak?

Vakon csak nem megyek bele egy randiba, azt sem tudom, hogy néz ki. De miért találták ki az e-mailt?

Szóval felhívom, a lányt kérek egy e-mail címet, vagy amit más elérhetőséget a lényeg, hogy levelezzünk, képet cseréljünk, meg ilyesmi, aztán meglátjuk.

Inkább nézzük mi lesz ennek az írásnak a vége, bár nagy izgalomra nem számítok.

Az összetartozó csoportok, közösségek békés egymás mellett élése.

Előtte azonban egy kis kitérés az újító szellemű, ötletes felfogásra.

Majdnem embereket mondtam, de beugrott, hogy mindenki lehet újító szellemű, ötletes ember, ez elhatározás kérdése. Mert egyszerűen ezeket a kérdéseket kell feltenni magadnak:

-         Lehet, hogy vannak problémák?

-         Igen

-     Lehet, hogy olyan alapvető problémák is vannak, amiket csak új módon, új dolgokkal lehet megoldani?

-         Igen.

És már el is jutottál az újító szellemiséghez.

Persze azt én is tudom, hogy nem minden probléma oldható meg, de a semmi megoldásból biztosan semmi sem lesz. Sokszor az ember a homlokára csap: ilyen egyszerű lett volna a megoldás, de én bele sem mertem vágni.

   Egy másik rövid kitérő a múltról szól. Talán Európa legszebb korszaka a felvilágosodás, és a romantika kora. Ez egyben a korai kapitalizmus kora, valamint a nemzetállamok létrejöttének befejező kora. Nem vitatom, hogy a nemzetállamok, akkoriban egy nemes eszme, valamint a történelmi törvényszerűség mentén jöttek létre. De a világ változik, és az újító szellemiségű, a hibákat látó ember hozzá is szeretne  járulni, a pozitív változáshoz, az emberek boldogabb életéhez.

Összességében, ha lassan bukdácsolva is, de eddig fejlődött az ember. Szóval nem teljesen reménytelen a jó szándékú újító ténykedés.

  Vannak személyes tapasztalataim is.

Ezekben az években a házunkba költözött egy új lakó, akivel nem túl jól jövök ki. Szóval másképp gondolkodunk, nem nagyon értünk szót, nem is kedveljük egymást. Felmerült bennem, hogy én is, de a szomszéd jól járnánk, ha megválogathatnánk a szomszédjaink.

Ehhez hozzáteszem, hogy az említett új szomszéd nem migráns volt, nem etnikum volt, nem volt más vallású.

Az egymástól idegenkedő közösségek problémáját csak részben, teszik ki, a vallási, kulturális, etnikai, stb. különbségek. Vannak más rétegződések, csoportosulások is. Például a demokráciát igénylők másképp gondolkodnak, mint a diktatúrát elfogadók. Lehetne még példákat mondani.

Ezekben az években országos szinten is megjelent a megosztás problémája. Az ország egymástól meglehetősen élesen eltérő két félre tagolódott, a kormánypártiakra és kormányellenzőkre.

Hasonló gondolat merült fel: miért is kell nekem olyan országban élni, amelyben szinte egyetlen új törvénnyel, intézkedéssel nem értek egyet, amelyben rosszul érzem magam? Milyen jó lenne, mindkét félnek, rétegnek, ha valahogy közigazgatásilag is meg lehetne osztani az országot. Nem feltétlen nagy erős határral különülnének el, de például, az összetartozók egy helyre, egy kerületbe, egy községbe költözhetnének. Vagy minimum egy házba.

De ehhez először létre kell jönni az összetartozó szellemi közösségeknek. Itt már bejönne az mot-net technika. Azért ennél többről is szó van, mert azt is meg kellene oldani, hogy a törvények, szabályok is legalábbis részben az adott közösség akarata szerint alakuljanak. Ezt akár autonómiáknak is nevezhetjük. Az ot-net technikával például azt is el lehetne érni, egymástól távolabb eső községek, lakóhelyek igazgatásilag, vezetésileg, törvényileg összekapcsolódjanak.

Na de már hallom az ellenvetéseket; káosz lenne, meg ez szeparáció (elkülönülés). Meg ez a nemzetállamok rombolása.

Akkor lenne káosz, meg elkülönülés, ha a csoportok közösségek között nem valósulna meg a békés, együttműködő együttélés. Tehát a lényeg: a békés, együttműködő, de mégis autonóm együttélés. Megjegyzem a migrációs probléma megoldásának, vagy az etnikai problémák megoldásának is ez a lényege.

Ha van békés együttműködő együttélés, akkor az autonómia, (akár a nagyobb már szakadozó nemzetek kisebbre tagolódása) pozitív, ha nincs békés, együttműködő együttélés, akkor negatív.

Annak idején, pl. a romantika korában, sajnos nem jött létre békés együttműködő együttélés (részben a nagyhatalmi politika miatt, részben a nacionalista egyéb helyi gyűlölködés miatt), pl. az országrészek, tartományok között, ezért volt pozitív a nemzetállamok kialakulása.

A XXI. században már reményekkel törekedhetünk a kisebb-nagyobb autonómiák békés, együttműködő együttélésének a létrejöttében. Ehhez feltételemül szükséges egy közös felettes igazságtevő, a közös szabályokat meghozó demokratikus szervezet (megjavult ENSZ, EU parlament, stb.), valamint egy valóban jó, közösségek együttélését szabályzó jog.

Vannak erre biztató jelek, pl. hogy néhány nagyobb ország (kvázi birodalom) kisebb országokra osztódott. Vagy megalakult, pl. az EU. A kisebbségeket sem bántják mostanában olyan hévvel, mint korábban.

Tulajdonképpen a természetes globalizálódás is a demokratikus felsőbb szerv, a felsőbb jog szabályrendszer kialakítását igényli.

Természetes globalizálódás: akár akarjuk, akár nem a világ többek között az információcsere-áradat miatt, a természetrombolás globális hatása miatt, a gyors árucsere, embermozgás miatt, stb. összepréselődött.

Visszatérve, ebből viszont az következik, hogy a nagyhatalmak, nagy országok léte még kevésbé kívánatos, mint a múltban. Valamint a diktatúrák léte. Hiszen ezek adott esetben, ha rossz irányba fordulnak, veszélyesek, kilóghatnak a demokratikus világszövetségből, sőt akár nagyobb hatalomra törekedhetnek, vagy háborút robbanthatnak ki.

Ez nem mese, ez nem a csillagok háborúja, ez reális veszély. Szóval a kisebb részekre tagolódás, e szempontból is előnyösebb.

Szóval vannak jó jelek, de még messze van a megnyugvás, a „minden rendben” van. Az út megtételének nagyobb része még hiányzik.

Ugyanakkor a csoportokba oszlás, oda is elvezethet, hogy a jó és a rossz emberek is egymás felé sodródnak. Persze ezek szubjektív kategóriák, mert mindenki magát jónak, az ellenfelét rossznak tartja. Pontosabban: vannak jó és vannak rossz emberek, csak, kevés kivételtől eltekintve szinte lehetetlen bizonyítani ki a jó, ki a rossz. De a veszély sajnos fennáll, a rossz emberek, ha tudják, kialakítják a maguk közösségét, szétverik, vagy, és leigázzák a világot, legalábbis ez a céljuk. Oda kell figyelni erre a problémára.

Azért az kijelenthető, aki napjainkban nagy-országos, túlzott nacionalizmust hangoztat, az vagy maradi, vagy téved, vagy és ez a legvalószínűbb, hatalmi manipulációt folytat.

Amúgy az autonómiák alakulása, működése nem ellentétes a normális nacionalizmussal.

Miért ne tisztelhetne egyforma hagyományt, követhetne, hasonló kultúrát, kettő, vagy több egymást tisztelő, de mégis autonóm közösség? Vagyis a nemzetállamok (az egyéni nemzeti hagyomány, kultúra) sem szűnnének meg, sőt erősödnének.

 És itt térnék vissza a mot-net helyes használatának 4. pontjára.   

Az összeillő emberek közösségbe szerveződése, a neten, különböző közösségi oldalakon elkezdődött. Szóval van egy biztató kezdet, de csak kezdet. Egyelőre csak bizonyos szellemi, érdeklődési közösségek alakulnak ki, de meglehetősen kaotikus módon. Vagy a meglevő ismeretségek kapcsolattartása bővült ki. De ez utóbbit nem tartom újnak, változtató hatásúnak.

Azt viszont annak tartom, hogy teljesen új módon, eddig ismeretlen emberek ismerhetik meg egymást, új módon szerveződhetnek, új közösségek. A jövő útja, hogy tisztuljon a káosz: vagyis milyen jellegű közösségről van szó, és abba milyen embereket várnak. Ahogy már máshol is mondtam, a feladat kettős. Az oldalak csinálóinak is jobb, pontosabb célirányosabb munkát kell végezni, és a közönségnek is célirányosabbnak kell lenni. Ha jó irányba megy a fejlődés, akkor kialakulhatnak az egymáshoz illő emberek közösségei. Amelyek idővel majd elég jelentős autonómiával rendelkeznek, de a közösségek mégis békésen együttműködőn élnek egymás mellett. Vagyis az emberek ez által is jobban érezhetik magukat, mondhatjuk, boldogabbak lesznek.

Ennek is kellene valami egyszerű, rövid nevet találni. Mondjuk, létrejön a szimpátia-közösségek világa.  

A másik „dolog” mely javíthat az emberi életen, a demokrácia, ami alatt én közvetlen és e-demokráciát értek. Hiszek a demokráciába, de arra már ráébredtem, hogy ez azért nem sima ügy.  A szimpátia-közösségek világát úgy lehet összekombinálni az e-demokráciával, hogy a közösségek felettes szerve, és törvénye mindenképpen demokratikus lesz, vagyis minden tag akarata megjelenik. Továbbá, úgy, hogy ezek a közösségek, bár sokfélék lesznek, de a döntő többségük alapszabálya, nem más lesz, mint a demokrácia alapszabálya. Nemsokára egyre több netes közösség alkotja meg a maga elveit, azután szabályait, fogadja be, a közösségbe illő tagokat, majd akár eljuthat a tényleges személyes ismeretségig, vagy akár az együttélésig.

Nekem személyesen összességében inkább pozitív tapasztalataim vannak a netes közösségekről.

Nekem néhány problémás időszakomban megadták a „valahova tartozás” érzését, ha nem is teljesen, de részben. Vannak hiányosságok, problémák, a kezdeti „gyerekbetegségek” jelentkeznek, de ez egy jó út, ha nem térítik rossz irányba.