Siker Mennyország (akárhol fejezet)
A kimaradtak
De mielőtt tovább mennék, jöjjenek röviden, akik kimaradtak.
Azok, akiknek életét ebben az írásban hasonlóan elemeztem volna, de az írás adott, (szükségszerűen) korlátozott terjedelmébe már nem fértek bele. Egyszerűbben: sajnos egy ilyen írás nem lehet túl nagy, meg kell húzni a határokat.
Whitney. H. mellett szívesen írtam volna például Elvis Presli-ről, Jim Morrison-ról, vagy Michael Jacksonról. Akit érdekel utánozhatatlan, első osztályú művészetük, rendkívül érdekes, tragikus, de tanulságos életük, az sok mindent talál róluk a neten.
Az ismeretlen katona emlékműve mellett, fel kellene állítani az ismeretlen ember emlékművét is.
Kezdjük a kimaradtakat, velük, akiből ezekben az években is majdnem nyolcmilliárd van. Az átlagember (bár átlagos élet nincs), a kisember, életével. Bár nincs kisember. Akikről haláluk után sem tudunk, és talán pár ember kivételével senki sem tud.
Semmiképpen sem akartam azt sugallni, hogy őket lenézem, hogy ők nem számítanak.
Egyébként is van másvilági élet.
Minden sors egy regény. Minden ember élete értékes, aki egy kicsit is segítőkész, na meg társadalmilag is aktív.
Érdemes azért átlépni azt a határt, hogy ne csak magunknak éljünk, lehetőleg legyünk hasznosak mások számára. Aki becsülettel felnevel egy gyereket, pláne kettőt, hármat az már átlépte ezt a határt. Aki egy kicsit is politizál, mindig tájékozottan, mások érdekét is nézve megy el szavazni, az is átlépte ezt a határt. Aki összességében többet tesz le a társadalom asztalára, (pl. emberek, természet számára valóban hasznos munkát végez), mint amennyit levesz az asztalról, az is átlépte. Ha pedig mindhármat teszi, akkor biztosan átlépi. Akkor már maradandót alkotott, az életének jelei, nyomai hatnak, az élete nem tűnik el a ködben. Nem látványosak ezek az élet-hatások (jelek, nyomok), szinte nem is látszanak, de hatnak és vannak. Vannak ezért emlékezők is.
Na meg ott van a lehetségesen létező (nem teljesen lehetetlen) másvilág.
Szóval nyolcmilliárd életet nyilván nem tudnék leírni, egyébként a tehetséges írók, művészek éppen ezt teszik. Megfogalmaznak egy-két életet, de úgy hogy abban sok ember sorsa benne van. Ők jobban csinálják, mint én.
Morus Tamás és José Mujica
Két becsületes, „demokratikus” politikus. De sajnos ők a kivételek, Morust ki is végezték. Az egyik a 15.-16. században, a másik korunkban él. Szerény számításaim szerint a politikusok 10, esetleg 20%-ra mondható, hogy megmarad embernek, hogy nem bódítja el a hatalommánia, hogy valóban előre viszi népének sorsát.
Mivel ilyen pici ez a szám max. 20%, és állandóan mindenhol pici, ezért a hatalmi betegség, torzulás szükségszerűnek mondható. Ha pedig szükségszerű, akkor csakis a „közvetlen demokrácia” lehet a jó megoldás.
De következzen néhány mondat erről a két kiváló emberről.
Morus Tamás (Thomas More) 1478-1535.
Egy fantasztikus korban élt Morus:
Humanizmus, Reneszánsz, Reformáció. Nagy felfedezések; könyvnyomtatás, csillagászat, Amerika, stb..
Erre a következő fejezetben még visszatérek.
Morus a hírhedt VIII. Henrik kancellárja volt, de aztán leváltották és később kivégezték. De mielőtt erre rátérnék, meg kell jegyezni, Morus azon ember, aki egyszerre a katolikusok szentje és a kommunisták szentje. Morus írt egy nagyszerű könyvet, „Utópia” címmel, amelyben lényegében az ideális kommunizmust írja le. A magántulajdon korlátozva van, nincsenek nagyon gazdagok, nagyon szegények. Az emberek örömmel önként dolgoznak (mert valójában szeretnek dolgozni) és mértékletesen fogyasztanak, amire szükségük van, mert tudják, hogy csak így tartható fenn a természeti és társadalmi egyensúly. Azt is tudják, hogy mértékletes fogyasztás az emberi egészség, és földi természet egészségének alapja. Továbbá, mert vannak olyan okosak, hogy tudják a sok tárgy, vagyontárgy csak nyűg a tulajdonosnak, ha pedig bemennek a boltba úgyis megkaphatják amire szükségük van. Így „csak a szükségletet fogyasztják” másoknak is marad, és nincs fölösleges halmozás.
Valamint, nem utolsó sorban, ebben a rendszerben meglehetősen magas szintű a demokrácia, a nép beleszólása a közügyekbe.
Már akkor, az ezerötszázas években megírta. Aki ezt a könyvet és Morust tanulmányozza, az rájöhet, az eredeti becsületes elméleti kommunizmus (szocializmus) korántsem az, amivé torzították a 20. században és nem is az, amit ma hazudoznak róla. Ugyanis ma az eltorzított kommunizmusról beszélnek, aminek semmi köze az igazi elméleti kommunizmushoz. Az igazi elméleti kommunizmust lehet naivnak nevezni, de rosszindulatúnak semmiképpen.
Egyébként is egy kiváló ember volt, de én nem ezért csodálom. A történet annyi, hogy VIII. Henrik, akinek egyébként hat felesége volt, abból hármat kinyírt, az első feleségétől el akart válni. De ez nem ment könnyen, addig fajultak a dolgok, amíg Henrik szakított a katolikus vallással, új vallást hozott létre. De ez ügyben meglehetősen erőszakosan diktatórikusan kérte az „alattvalók” támogatását. Aki azt merte mondani; hát én nem értenék egyet, - az mehetett a hóhér „pártfogásába”.
Nem sokan voltak ilyenek, de Morus köztük volt.
A következőt kell elképzelni. Először is Morust nem az ellenségei ölték meg, hanem a „társai”. Mert több, a hitét egyben a halált vállaló vértanúról tudunk, de azokat az ellenségeik ölték meg. Legfeljebb csak kicsit enyhébb büntetést kaptak volna, ha megtagadják hitüket. Például halál helyett, a sok évi kényszermunkát, vagy börtönt, ami egy lassú halálnak felelt meg. De Morusnál nem ez volt a szitu, Ő csak aláírt volna egy nyilatkozatot és már mehetett is volna, sőt meg is dicsérik. De Ő tényleg nem tagadta meg a hitét, és főleg nem tagadta meg önmagát, inkább vállalta a halált. Lefejezték.
- Nagytiszteletű Morus uram – kezdte a mondandóját, a király követe, amint belépett, a sötét, hideg, nyirkos tömlöcbe - elhoztam ezt a papírocskát, hoztam pennát, tentát is, csak alá kellene írni.
- Sajnos nem áll módomban – felelete szilárd, de egyáltalán nem szomorú hangsúllyal Morus
- De hát az egész udvar, sőt még a király is nagyon számít erre az aláírásra, kérjük önt.
- Sajnálom, nem áll szándékomban csalódást okozni, de nem tehetem.
- De hát miért?.... Ennek nincs jelentősége, viszont a büntetés rettenetes, halál az ára. Tényleg nem értem, senki nem érti.
- Sajnálom uram, hogy fejtörést okoztam önnek és az udvarnak. Azt gondolom ezt nem itt - és a fejére mutatott - lehet megérteni, hanem itt – és a szívére mutatott.
A követ még vagy negyed óráig győzködte, de hasztalan, majd elment, Morus pedig szinte jókedvűen nézett utána.
Kitérés a történelem alakulására.
Már beszéltem Jézus koráról, aztán beszéltem Van Gogh koráról, a 19. század második feléről. Aztán beszéltem József Attila és Hitler negatív, hanyatló koráról. A jelen korról is lesz szó.
Rendben van, de mi van a többi korral?
Nyilván, nem lehet az összes történelmi kort elemezni. Azonban a történelmi, társadalmi alakulások jellemzőit, főbb tényezőit fel lehet vázolni, és így a korokról is kapunk némi képet.
Morus Tamás fantasztikus korából kiindulva rátekinthetünk a történelem folyamára.
Bár Morus élete nem alakult jól, de ez a kor szélesebb történelem szempontjából egy fantasztikus szakasz volt.
1453 A könyvnyomtatás felfedezése (Gutenberg)
1492 Amerika felfedezése. (Kolombusz)
1517 Luther első reform tevékenysége, a reformáció kialakulása.
1543 Kopernikusz, nap-központú világkép publikálása.
Ez a kábé száz év a nyugat-európai történelem kiemelten pozitív, fejlődő kora.
A humanizmus centruma.
A reneszánsz kora.
A reformáció kialakulása.
Rengeteg kiváló híres ember élt ebben a korban, - elnézést, de én csak két nagy művészt említek:
Leonardo de Vinci és Michelangelo.
Ebben a korban a történelem széles zavaros folyamának minden fő sodrása, áramlása pozitívan alakult, így az egész folyam a fejlődés, a boldogság, jólét irányába kanyarodott és nem a szakadék irányába.
Egy elég szemléletes hasonlatról (modellről) van szó:
Adva van egy hatalmas széles zavaros folyó.
Ez egy idő és esemény folyam, a történelem folyama, amelyben a kisebb-nagyobb halak, halrajok, modellezik az embereket, csoportokat, egyéneket. Az egyes ember (hal) mozgását sodródását az adott szakasz (egyben adott idő) és a helyi történelmi körülmények (a helyi áramlások) határozzák meg. Azonban vannak alapvető áramlások, melyek, így-úgy de végighúzódnak az egész folyamon, keresztbe és hosszában. Mindig mindenhol valamilyen formában ott vannak. Ezek az alapvető áramlások viszont befolyásolják a helyi áramlásokat, így közvetve, az egyének életét is befolyásolják. Ugyanakkor az alapvető áramlások az egész történelem folyam, jó vagy rossz irányú kanyarodását is befolyásolják.
A hatalmi harc nagy folyamata, az egyik alapvető áramlás. Ugyanis az uralkodók tisztelet a kivételnek, egyszerűen képtelenek meglenni anélkül, hogy ne féltenék, vagy ne akarnák növelni a hatalmuk. A hatalom és a vagyon (terület, stb.) pedig szorosan összefügg. Szóval a hatalmi harc egy állandó történés.
1. Ennek egyik al – áramlása, folyamata: az uralkodók egymás közötti harca. Szinte mindig mindenhol felbukkan a belviszály, a rokonokkal, elvtársakkal való harc, illetve a pártok harca.
2. Gyakran viszont idegen országok uralkodói marakodnak, ez pedig háborúkhoz vezet. A hódítások, a háborúk története, a másik nagy folyamata a történelemnek.
2a. Ehhez kapcsolható az országok szövetsége, illetve a szövetségi rendszerek fejlődése.
3. A harmadik al - áramlása, folyamata a néppel szembeni hatalomvédelem. Ebből ered a felkelések, forradalmak, kisebb ellenállások alakulása.
4. De ebből ered a demokratizálódás és a rendszerváltások, (rendszerfejlődés) folyamata is. Talán ez a legfontosabb folyamat.
(Azt már többször elmondtam, hogy a politikai rendszer alkotói, a döntéshozó mechanizmus,a vezetéskiválasztó mechanizmus, a jogrendszer, a gazdasági rendszer, az intézményrendszer. tehát ennek a fejlődésről, demokratizálódásáról van szó.)
5. Az eszmék, ideológiák alakulásának folyamata, szintén fontos al - áramlás. Kapcsolódik a többi folyamathoz.
5a. Viszont gyakran, negatív eszme–áramlás is van, ez pedig a hazugságok manipulációk alakulása, erősödése. Bár ellentmondás, de ki kell mondani, a manipuláció „fejlődésének” is van történelmi folyamata.
6. A társadalom szerkezetének alakulása, folyamata, kiemelten a hierarchiák, vagyis a vezetők, gazdagok és vezetettek, szegények viszonyának, arányának alakulása, - ugyancsak fontos al – áramlás, és szintén kapcsolódik a többi folyamathoz.
7. A következő nagy al - áramlás, a tudományos –technikai fejlődés folyamata, - ugyancsak mindenhez kapcsolódik.
8. És végül mindezzel összefüggésben a kultúra alakulása.
Ezeknek a nagyobb folyamatoknak, áramlásoknak szintén vannak bizonyos „szabályai”, és változnak az időben.
Az említett kor, a reneszánsz, stb., olyan szerencsésen alakult, hogy szinte az összes nagy áramlás, általában Európában pozitívan alakult. A tudomány, természettudomány, és a művészet a kultúra is átlagon felül fejlődött. Szerencsére sok kiváló ember született, élt ebben az időben. Az eszmék is szépen megújultak, új modernebb, igazabb eszmék (humanizmus, reneszánsz, reformáció) jöttek létre.
Bár ebben a korban is voltak háborúk – melyikben nincsenek – de mégis összességében ez egy fokkal békésebb időszak volt, mint az előző és a következő. A törököket szerencsére megakasztották a magyarok és az osztrákok.
És összességében általában a politikai, társadalmi rendszerek, ha nem is látványosan, de jól alakultak. Talán a hierarchia szerkezete is igazságosabb lett.
A történelem nagy folyamata e kor előtti századokban zavarosabban, viharosabban több szenvedést okozva és inkább a rossz irányba kanyarodva, folyt, - és e kor után szintén. Eltekintve talán a felvilágosodás néhány évtizedétől, és a 19. század néhány évtizedétől.
Ez a kor, a reneszánsz, reformáció volt a feudalizmus-klasszikus kapitalizmus rendszerváltás megalapozója.
A rendszerváltások pedig általában egy gödör után jönnek létre sok ellentmondással, harcokkal övezve. Az igazi történelmi rendszerváltások egy kicsit olyanok, mint amikor egy ember megbetegszik, küszködik, harcol, szenved, de végül is megújulva, minden korábbinál egy kicsit egészségesebb állapotba kerül. Azután szükségszerűen újra megbetegszik, hiszen az idő halad, a belső és külső kihívások sem állnak le, - szóval lényegében minden kezdődik elölről. Nem pontosan, csak lényegében.
Általában egy hullámzó, kanyargó fejlődés figyelhető meg. Az pedig hogy 20. században jött létre az emberiség legnagyobb gödre, azt is jelentheti, hogy időben előre haladva, (hiába van egy általános fejlődés), a hullámok nagysága a lejtők, emelkedők egyre nagyobbak lesznek, és ez meglehetősen aggasztó kilátás. Mármint, hogy egyre mélyebb gödrökre lehet számítani.
Persze van egy másik oldala ennek a fejlődés-modellnek. Mert ne felejtsük el, az említett nagyobb és a kisebb áramlásokat, folyamatokat nem mások alakítják, de maguk az emberek, vagyis a halacskák. Tehát itt nemcsak sodródásról van szó. Az is igaz, hogy az emberhalak, meglehetősen korlátolt értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Leginkább a rövid távú önzőségük vezérli őket. Tehát a halacskák, a természeti társadalmi törvényszerűségek, a már kialakult áramlások és a saját korlátolt tehetetlenségük okán, nagyobb részt mégis sodródnak.
Azt azért látni kell két alapvető történelmi irány van:
A demokrácia iránya (haladás), és a diktatúra iránya (hanyatlás), a köztes állapot pedig a stagnálás.
Az irányt úgy kell érteni, hogy az adott kezdő irányhoz, adott diktatúra-demokrácia szinthez, adott rendszerhez képest merre kanyarodik,
Illetve bizonyos elhajlási határon túl, már megállapítható az abszolút diktatúra-demokrácia irány is. A diktatúra-demokrácia szinteket illetve azok változásait objektív módon is lehet mérni, az más kérdés, hogy nem mérik. A jobboldal, baloldal, stb. meglehetősen ködös, alig mérhető dolgok.
A két alapvető irány felosztható további al - áramlásokra, al - irányokra.
Akkor mit kezdjünk olyan ideológiákkal, eszmékkel és azok követőivel, mint: jobboldal, baloldal, konzervatív liberális, szocialista, stb.?
Ezek általában kirakat-irányok, (köpönyeg irányok), jobb esetben a két fő irány, al – irányai.
A vezetők nagyobb része főleg az eddigi rendszerekben diktatúra párti, kisebb része demokrata párti, de közülük is többen, csak átsodródott demokraták. Viszont egy vezető nem mondhatja; én biza diktatúra párti vagyok. Ezért felvesz valamilyen álcázó köpönyeget: baloldali vagyok, vagy, jobboldali vagyok, stb.. Néha, ritkán alkalmazkodni is próbál, ezekhez az egyébként tisztázatlan eszmékhez, de csak néha, amikor nem sérti az érdekeit. A kevés demokrata vezető, viszont alapvetően demokrata, csak e mellett jobboldali, vagy baloldali, - ekkor ezek az ideológiák, valóban, al - irányok.
Az emberek egy része a vezetőkhöz hasonlóan vélekedik, más része csak, mint a birka besorolódik egy nyájba, a harmadik részének pedig halvány fogalma sincs minderről. A negyedik okos része pedig tudja, hogy a demokrácia irányt kell nézni és nem ezt a „jobboldal, baloldal” marhaságot.
Még egy fontos történelmi felsorolás:
1. Őskor, kőkor, bronzkor - ősközösségi, törzsi társadalom.
A kőkorban, bronzkorban csak ilyen társadalmak voltak.
De a mai napig is vannak ilyen társadalmak, elszigetelt helyeken dzsungelben, kisebb szigeteken, stb. Viszont 100-200 évvel ezelőtt még meglehetősen sok ilyen társadalmat lehetett találni leginkább Afrikában, Dél-Amerikában, illetve Ázsiában. Érdekes módon ezen közösségekben a hierarchia nagysága egy fokkal kisebb, mint a rabszolgatartó társadalomban.
(Hierarchia nagysága: az uralkodó csoport, - a közép-népesség, - a legalsó szegény, megvetett, jogtalan réteg közötti vagyoni, hatalmi, jogi, különbség. A hierarchia nagysága általában egyenesen arányos, a hierarchia igazságtalanságával. A demokrácia szintjének magassága általában egyenesen arányos a hierarchia kicsiségével, bár e viszonynak vannak más tényezői is.)
2. Ókor – jellemzően rabszolgatartó társadalom (és rendszer). A lehető legnagyobb hierarchia. Ehhez illeszkedik, a legkisebb demokrácia-szint. Hiába volt viszonylag fejlett a tudomány, technika, építkezés, sőt a közép-népesség vonatkozásában a társadalmi kulturális szervezettség, a rabszolgákkal való bánásmód lerontja az átlagos szintet.
Ez a társadalom is áthúzódik más korokba.
(A rendszerváltások folyamata meglehetősen sokrétű különböző lehet. Mindenképpen a régi társadalom elavul, pang elégedetlenség alakul ki. Jellemzően általában egy válsággödör is kialakul. Ebben alakul ki egy kvázi „forradalmi helyzet”, - a harcos, zavaros változtatás, a válsággödörből való kilábalás tovább lép egy magasabb szintre.)
3. Középkor, újkor eleje – jellemezően feudális társadalom (és rendszer). A hierarchia nagysága egy fokkal kisebb, mint a rabszolgatartó társadalomban. Tehát javult. A legalsó réteg, e társadalomban, a jobbágyok, - a rabszolgaság jellemzően megszűnt. Szintén áthazudó társadalom.
4. Újkor eleje, közepe (1640-1915-1945) – jellemzően klasszikus kapitalista társadalom (és rendszer). Tovább csökkent (javult) a hierarchia nagysága, ezzel illeszkedően nőtt a demokrácia szint. Legalsó réteg a szinte jogtalan bérmunkás, ill. paraszt réteg. Áthúzódó társadalom.
5. 20. század, első fele, - átmeneti társadalmak rendszerek: fasiszta, kommunista, brezsnyevi szocialista társadalmak és rendszerek. Ezek silány nagy hierarchiájú, alacsony demokrácia szintű társadalmak (rendszerek). Meg is szűntek. Bár a fals nézetek sajnos nem teljesen szűntek meg.
6. 20. század második felétől – Új-kapitalista, illetve kínai szocialista társadalom (és rendszer). Új-kapitalista társadalomban egy fél fokkal tovább csökkent a hierarchia, nőtt a demokráciaszint. A „legalsó réteg”, jó esetben a jogokkal rendelkező munkások- polgárok.
De a fejlődés természetesen nem áll le, hiszen az új-kapitalista társadalom és rendszer is sok hiányossággal, hibával rendelkezik, - jobb igazságosabb, demokratikusabb társadalmat (rendszert) is lehet építeni. Például a közvetlen demokráciára épülő társadalmat (rendszert). A kínai szocializmus pedig még az új-kapitalizmusnál is fél fokkal silányabb rendszer, tehát szintén váltásra van szükség.
Persze a történelmi rendszereknek vannak más jellemzőik is. Pl. a vezetés szerkezete, a gazdasági rendszer, az állam szerepe, nagysága, stb. Ugyanakkor egy adott országban, adott időben a történelmi rendszer valamilyen tipikus, és, vagy speciális rendszer-változata (rezsim) jön létre. Gyakran ötvözött, hibrid rendszerek jönnek létre, Például az alap, az új-kapitalizmus, de feudális, ill. kínai szocialista jelleg, is megtalálható benne. Szóval sok variáció van.
A rendszerváltások ezek szerint lehetnek történelmi, egyben rendszerváltozat váltások. Vagy csak rendszerváltozat, (rezsim) váltások. A rendszerváltozat váltás egy fokkal több, mint az egyszerű hatalomváltás, de kevesebb, mint a történelmi rendszerváltás.
Jó nagyot ugrunk az időben, térben:
José Mujica Cordano 2010 és 2015 között Uruguay elnöke.
Elnöki széke elfoglalása után sem költözött be az elnöki palotába, és kitartott az egyszerű életmód mellett.
Elnöki fizetésének – 2013-ban mintegy 2,6 millió forintnak megfelelő összeg – a 90 százalékát civil szervezeteknek adományozta. Az újságírók a „világ legszerényebb elnöke” címet ragasztották rá, mivel egy ütött-kopott, 26 éves Volkswagen bogárral járt dolgozni.
De nem ez a lényeg. Azt tudni kell, hogy Uruguay egy tipikus dél-amerikai ország volt, ahol a diktatúrák váltogatták egymást, (többek közt Mujica is évekig volt börtönbe), ahol a társadalmi rendszer az egyéni boldogulásra, (szerezz, ha másképp nem megy, bűnözz) volt felépítve. Pontosabban, ha egy társadalom az igazságos (békés, társadalmi hasznosság a mérce), egyéni boldogulásra van felépítve, akkor az jó, az pozitív. De ha hiányzik ez az igazságossági aspektus (bárhogy boldogulhatsz), akkor az már komoly probléma.
Tehát Uruguay egy ilyen diktatórikus, bűnözős ország volt, de sokat változott, javult Mujica alatt. Persze öt év, főleg a mai világban nem elég hogy megváltoztasson egy országot, de a javulás (rendszer, népjellem, javulása, stb.) is nagy szó.
Nagy csönd van Mujicáról, a hivatalos politika nem kedveli őt sem keleten, sem nyugaton. Az urak nem nagyon szeretnék, ha kiderülne: másképp is lehet.
Gulácsy Lajos és Semmelweis Ignác.
Gulácsy Lajos (1882-1932), aki szerintem hasonlóan tehetséges érzékeny, festő mint Van, Gogh. De őt nem a remek festményei miatt csodálom, hanem amiatt, hogy tulajdonképpen az 1. világháború kitörésébe őrült (bolondult) bele.
Mondhatjuk; a sok ok közül, mely hozzájárult elméjének megbomlásához, ez volt a legjelentősebb. Gondoljunk csak bele, mekkora emberszeretet, mekkora társadalmi érzékenység van abban az emberben, aki zavartalanul élhetne, de egy társadalmi, emberiségi tragédiát képtelen elviselni.
Bizonyos vonatkozásban Semmelweis Ignác (1818-1865) is hozzá hasonló volt, legalábbis abból a szempontból, hogy Ő is, elsősorban az emberek iránti aggodalmába őrült bele.
Semmelweis azon akadt ki, de nagyon, hogy nem tudta elviselni, sok beteg, illetve szülő nő értelmetlenül hal meg. Ugyanis egy hihetetlenül egyszerű, de nagyszerű felfedezést tett: maguk az orvosok fertőzik meg a betegeket, a szülő nőket. A megoldás felettébb egyszerű, kezet kell mosni, sőt fertőtleníteni kell a praclit. Rengeteget küzdött, hogy komolyan vegyék a felfedezését, ami részben sikerült is neki. De csak részben. Végül is a sok, részben meddő küzdelem, valamit a „de mennyi ember megmenthető lett volna, ráadásul nagyon egyszerűen” gondolat, az őrületbe vitte.
Semmelweis története tulajdonképpen az emberi ostobaságról, a kicsinyes presztízsharcról szólt. Arról, hogy a kicsinyes ostoba ember nem átall szenvedéseket, halálokat áldozni, azért hogy ne érje presztízsveszteség.
Ugyanakkor Semmelweis sorsa arra is jó példa; hogyan fejlődik a tudomány. Sőt talán nem túlzás: hogyan fejlődik az emberiség. A kritika, ill. az újítás által. Vannak kreatív, kevésbé szolgalelkű, de okos emberek, akik előállnak új, igaz dologgal. A maradi szolgalelkűek persze támadni fogják, sokszor el is gáncsolják, de néha azért sok küzdelem után győz a nagyobb igazság és előrelépés történik. Ha belegondolunk akkor a fejlődés törvényszerűen így történhet, legalábbis az eddigi félkész, presztízsharcos, torzult világban. Majd, ha természetes lesz, hogy minden új gondolatot, eszmét kezdetben komolyan megvizsgálnak, akkor gyorsabb, simább lesz a fejlődés.
Semmelweis és Gulácsy (és a hozzájuk hasonlók, pl. Morus, Mujica) szintén, az emberiség iránti aggodalom igazi (nem csak megjátszott) lovagjai voltak. Az önzés ellentétei voltak. Hétköznapi Jézusok voltak Még akkor is bátor nagyszerű lovagok voltak, ha elbuktak, bukdácsoltak, vannak tragikus hősök is.
John Lennon (1940-1980)
és a hippi korszak.
John Lennon szintén kimaradt, pedig tényleg nagy kedvenc. Azért se hagyom ki.
Óriási zenész úgy is, mint előadó, úgy is, mint szerző. A Beatles frontembere, és szerzője. A felbomlás után egyedül folytatja további remek zenékkel gazdagítva a világot. Talán minden idők legnagyobb slágere az Imagine.
Szerintem ez a hippi himnusz. És itt megállhatunk, mert én John Lennont nem a zenészi tehetsége miatt csodálom, hanem amiatt, hogy szerintem ő volt a hippik bölcse (szellemi vezetője). Ezt most sokan cáfolják, csak annyit mondok nekik: nem szó szerint, hanem átvitt értelemben tessenek érteni.
Ebben már benne van, én bizony összességében pozitívnak tartom a hippi korszakot, főleg a hippi filozófiát. Ezt is sokan cáfolják, jó lenne erről egy alaposabb vita.
De kezdjük az elején – mi volt az a hippi mozgalom?
A hippi mozgalom (kultúra)
Kb. 1964 - 1975 – 1980- ig az akkori fiatalság köreiben létrejövő mozgalom, filozófia művészet, életforma (kultúra).
Amerikából (USA) indult, elsősorban még Európában lett népszerű, főleg a diákság körében.
A hippi filozófia fő elemei:
Béke, szeretet. Szeretkezz, ne háborúzz. A természet, a virágok szeretete, a természetben való élet, létezés. Szinte nomád életmód.
Az anyagi javak, a pénz, a gazdagság, a hatalom elvetése, sőt megvetése. A fogyasztói társadalom elvetése.
Jézus és Jézus tanításainak szeretete. De a hindu vallás életszemlélet, lelki élet, is hat.
Szabadság, kötetlenség, de nem liberalizmus.
Kommunális társadalom, kismértékű hierarchia-nagyság, magas demokráciaszint.
Az akkori (új-kapitalista) rendszer és társadalom elvetése. Sőt a társadalomból való kivonulás.
Nagy családokban” mesterséges famíliákban, kommunákban való élés, a közösség fontossága. Közös munkamegosztás, közös gyereknevelés. A szexuális partnerek, nem kötetlen, de lazább cseréje.
Művészetbe öltözködésben a színes, illetve egyszerű farmer ruhák viselete. Avantgárd színes, képek, zenék, és a hosszú haj, szeretete. Általában a pop, rock zene, nagy koncertek rendezése, illetve a rock zene egy fajtája.
Meg kell jegyezni, a hippi divat (farmer, hosszú haj, rock, stb.) még sokáig hatott, a mozgalom után is.
Mindenképpen meg kell említeni a Woodstocki zenei fesztivált (1969. 500 000 néző) a hatalmas hippi találkozót, talán minden idők legnagyobb rock buliját.
Ismertebb hippi zenészek:
· The Who
Itt meg kell jegyezni, hogy ebben a sorban nincs benne John Lennon. én mégis a hippi mozgalom bölcsének nevezem.
· filmek: Zabriskie Point – rendezte: Michelangelo Antonioni (1970)
· Hair – rendezte: Miloš Forman (1979)
· Szelíd motorosok (Peter Fonda)
· Forrest Gump – rendezte: Robert Zemeckis (1994)
· Frisbee: The Life And Death Of a Hippie Preacher (Frizbi – Egy hippi prédikátor élete és halála) – rendezte: David Di Sabatino (2005)
· Eper és vér (The Strawberry Statement), 1970. Rendezte: Stuart Hagmann
A hippi mozgalomnak jelentős szerepe volt a vietnami háború (1955-1975) befejezésében.
A hippi mozgalom elhajlásai, torzulásai.
A drogozás (tudatmódosító szerek) használata.
A munka fontosságának leértékelése.
A társadalmi rendszer fontosságának leértékelése. Általában a szervezettség lenézése.
Nézzük meg történelmileg mit jelent a hippi korszak.
A kor amelyben John Lennon élt, vagyis a jelen kor, korábbi szakasza (1945-1980). (Az új-kapitalizmus kialakulása, majd stagnálása.)
Én a következőket állítom:
1945 után a gödör-szakasz után jött egy történelmi rendszerváltás (a klasszikus kapitalizmusból, új-kapitalizmus lett) összességében egy történelmi felívelés, fejlődés történt melynek csúcsszakasza a hippi mozgalom volt. De a hippi mozgalom említett elhajlásai miatt, a csúcsszakasz is kissé elhajolt elkonyult. Ha ezeket az elhajlásokat sikerült volna kezelni, gyógyítani, pl. a hippi kultúrával párhuzamosan kialakul a közvetlen demokrácia, akkor ma egy jobb világban élhetnénk. Mondjuk olyanban, amiről az Imagine c. dal szól. De ez nem sikerült, így a fejlődés elakadt, kb. 1980- tól pangás, majd kb. 2005 –től lassú romlás, lejtmenet következett. Ami felgyorsulhat, ha bekövetkezik a klíma-katasztrófa.
Az állítás után, jöhet a bizonyítás.
Először is látni kell, hogy az 1945 után kapitalista rendszerekben megjelenik a jogállamiság, megjelenik a szociális rendszer, megjelenik a népet szolgáló állam, a demokrácia elemek is fejlődnek, tehát ez egy fejlettebb rendszer.
De aztán megáll ez a folyamat. A rendszer (az új-kapitalizmus, liberális demokrácia, stb.) kb. 1975 óta változatlan, nincs fejlődés. Igaz, hogy 1990 táján összeomlott, illetve megváltozott a szocialista (kommunista) rendszer, ugyanakkor kiterjedt az új-kapitalizmus. Viszont maga az új-kapitalizmus nem változott, sőt napjainkban inkább a hanyatlás jeleit mutatja.
Azt is látni kell, hogy a nemzetközi jog, valamint a jók szövetsége (az ENSZ) szintén fejlődött a 2 világháború után. A korábbinál hatékonyabban ellenőrizte az kötözködő, ártó országokat. De aztán ez a folyamat is megállt, jelenleg stagnál.
Továbbá látni kell, hogy a korábbi gyarmatvilág teljesen összeomlott 1945 után. Igaz továbbra is működött, látszott, bűzlött a nagyhatalmi politika, de azért ez nem hasonlítható a világháborús hódításokhoz, de a korábbi gyarmatosításhoz sem. Napjainkban ez a folyamat sem javul, sőt megint fokozódni látszanak a nagyhatalmi versengések.
Igen, 1950 után még mindig nagyon erős kommunista diktatúrák voltak. De azért ezek nem voltak olyan diktatúrák, mint a korábbi (pl. náci) diktatúrák. Sőt idővel a kommunista diktatúrák puhultak, majd 1990 táján meg is szűntek. Vagy jelentősen átalakultak, egy-két kivételtől eltekintve. De mi van napjainkban? Ez a folyamat is leállt, sőt mintha visszarendeződés lenne. Megint népszerűek a diktatúrák igaz ezek egyelőre amolyan rafinált populista puha diktatúrák.
Igen, 1950 körül kialakult a hidegháború, de a hidegháború azért sokkal jobb, mint a meleg háború. Mondjuk, mint a 2. világháború. Kialakult a hidegháború, a fegyverkezési verseny, de aztán 1960-tól szépen jött az enyhülés, a fegyvercsökkentés. A német újraegyesítés is jött, a hidegháború pedig szinte megszűnt. De mi van napjainkban? Újra éled az ellenségeskedés, újra nő a fegyverkezés.
Igen, 1950 körül voltak terrorista cselekmények, és voltak háborúk. Pl. a vietnami háború. Igen, de ez még mindig békésebb kor, mint előtte a világháborúk kora. De a vietnami háborúnak is vége lett, a nép befejeztette. Napjainkban viszont mintha megint sokasodnának, növekednének a háborúk és a terrorizmus szintén. Jó kérdés: az igazságtalan iraki háború, ellen, más arab háborúk ellen miért nem tüntettek, tüntetnek annyian, mint a vietnami háború ellen? Ez is mutatja, akadás, sőt visszamenet van.
Akkor hát igaz az elméletem?
Nézzük meg, mi köze John Lennonnak a hippikhez.
De előtte, mégiscsak nézzük röviden az életét.
Szerintem John Lennon egy vagány, lázadó és politizáló típusú, nagyon tehetséges Liverpooli srác volt. Akit öt éves korában ott hagyott az apja, az imádott anyukája pedig tizennyolc éves korában meghalt. Akinek nemcsak zenei tehetsége volt, de képzőművészeti is, remekül rajzolt.
Aki a háborúban született 1940-ben ebben a munkás és avantgárd városban, Liverpoolban. Amely város nemcsak remek futballistákat, de remek beat és rock-zenészeket is adott Angliának és a világnak.
Már 19 éves korában, 1959-ben Paul McCartney-val, és Georg Harrison-nel megalakítja a Beatlest, amely zenekar 1969-ig, a felbomlásig elképesztő sikerpályát fut be.
A Beatles tíz éves pályájáról, történetéről itt nem beszélnék, sok film, könyv szól erről.
Az biztos, hogy a Beatles sikeréhez jelentősen hozzájárult Lennon újszerű, fiataloknak szóló, és közvetve politizáló dalai, szövegei és előadása. De ahhoz hogy a fiatalokat ennyire magával húzza ez a zene, az is kellett, hogy a fiatalok egy más, újfajta világot, kultúrát, zenét akartak. Azt pontosan nem tudták milyent, csak mást, mint az eddigi. És amikor meghallották a korai rock zenét, majd a beat zenét, felismerték; igen ez az, ezt akarjuk.
John Lennon, mint elképesztően sikeres zenész sorsa mennyiben hasonlítható pl. Whitney H. Sorsához? Részben igen, hasonló életet látunk, de lényegében nem.
Azzal együtt, John Lennonnak is voltak drogos, piás kisiklásai, voltak egyéb törései, az egész élete nem mondható töröttnek.
Szerintem fontos, hogy a Beatles és John Lennon, pozitívan befolyásolta a hippi mozgalmat. Mondhatjuk, pozitív kölcsönkapcsolat alakult ki.
Most már tényleg nézzük meg, mi köze John Lennonnak a hippikhez.
A hippik közös jellemzője volt, hogy hajukat hosszúra növesztették, pólót és farmert viseltek, valamint szerették a Beatlest.
Tulajdonképpen a Beatles és a beat nemzedék jutott el az öltönytől az egyszerű ruhákig, a rövid jól fésült hajtól a hosszú kócos hajig, a lányok a szoknyától, a nadrágig. Bár ezek csak külsőségek, de azért az életszemlélet is változott, egészen a hippi kultúráig.
Megállapítható, hogy a Beatles zenekar (melynek meghatározója volt John Lennon) és hippik között már 1964 óta volt egy kölcsönös szimpátia. Tehát John Lennon azért több volt mint egy jó muzsikus, a társadalom alakulására is hatással volt.
1969 egy kiemelt dátum Lennon életében, ez idő környékén jön össze véglegesen Yoko Onoval a nagy szerelmével és ekkor bomlik fel végleg a Beatles. Persze a kettő összefügg egymással.
Elkezdődik a sokszínű szóló karrierje. Lennon, mint egy tipikusan kreatív ember, nem alakít ki egyféle stílust, pontosabban többféle stílust alakít ki. És hát az életvitele sem mondható katonásnak, egysíkúnak.
John Lennon első, még Beatles-tagként megjelentetett önálló kislemeze Give Peace A Chance (Adj esélyt a békének) a mai napig a hippikorszak elsőszámú békehimnuszának számít – és ez elsősorban annak köszönhető, hogy a teljesen spontán módon íródott, spontánnak is ható számot megjelenése után nem sokkal, 1969. október 15-én több mint félmillió ember énekelte egy Vietnam-ellenes össznemzeti amerikai megmozdulás Washington D.C.- i tüntetésén.
1971-ben pedig megszületik meg az Imagine, szerintem ez a csúcspont. A művészetében is csúcspont, úgy értve, hogy ez a legismertebb legnépszerűbb dala, és a hippi filozófiát illetően is tetőpont. Hiszen a szövegből, amely egyébként tökéletes összhangban van a zenével, kiderül, hogy ez is egy békedal. Illetve testvériség-dal, baloldali dal, illetve Jézus-dal, (nincs tulajdon, nincs fényűzés, nincs nyomor). De a nagyszerűsége ebben az ismétlődő sorban van: „képzeld el…” Vagyis nem utasít, inkább azt mondja: emberek mi nem vagyunk normálisak, mert akár békében, boldogságban is élhetnénk – egyszerűen el kell képzelni, majd akarni.
Látomás
Magyar dalszöveg
John Lennon
Imagine
látomás
képzeld, nincs mennyország
érezd, mily könnyű az ég.
pokol sincs alattunk.
fölöttünk tombol a messzeség
és képzeld, az emberek
derűsen élnek a mának.
nincsenek határok,
képzeld erősen.
nincs miért ölni, halni
nincsenek széthúzó vallások.
édes békében él
minden ember.
mondhatod, hiába álmodozom,
de nem vagyok magam,
jönnek még hozzánk oly sokan
hidd el megérjük, hogy a világ rendben van.
képzeld nincs tulajdon
érzed mily csodás ?
nincs fényűzés, nincs nyomor
testvér minden ember
képzeld erősen,
s felenged a fagyos világ.
mondhatod, hiába álmodozom,
de nem vagyok magam,
jönnek még hozzánk oly sokan
hidd el megérjük, hogy a világ rendben van.
fordította Gaál György István
Ez lett szerintem a legnagyobb hippi himnusz. Kiegészítve a keretező performanesz előadással, amiről itt van néhány kép.
1971-től változatos életet és változatos alkotó életet él, sokféle zenével, nagy fellángolásokkal és kisebb-nagyobb szünetekkel.
Majd jön az értelmetlen halál, csak úgy, ok nélkül meggyilkolják.
Itt megint meg kell állni, mert megint nem teljesen kivételes esetről van szó. Sok nagyszerű kiváló embert gyilkoltak meg értékelhető ok nélkül.
Sok kiváló embert pedig politikai okokból, aljas hatalmi vagyoni érdekből öltek meg.
Kezdjük mindjárt Jézussal. Említhetjük akár az őskeresztény vértanúkat, Morus Tamást, vagy Jean d Arcot, vagy később az Aradi vértanúkat, Nagy Imrét és társait J. F. Kennedyt, vagy Martin Luther Kinget, és még sok más vértanút, mártírt.
De sok remek embert még csak nem is politikai okból, hanem teljesen értelmetlenül bekattant emberszerű lények öltek meg. John Lennon is közéjük tartozott.
Szóval a negyven éves John Lennon, Onoval az oldalán hazafelé sétálgatott New Yorkban, amikor ez az agyament ember (szerintem lényegtelen a neve) Lennonra ötször rálőtt. A felhozott okok sem érdemelnek figyelmet, elég annyi, hogy zavaros értelmetlen blődségek voltak.
John Lennon teste egy darabig a járdán feküdt, de még nem volt halott. Nem tudjuk mit érzett ekkor, remélhetőleg nem volt borzalmas. Az életsejtje azonban már felkészült. A kórházi ágyon következett be az agyhalál, teste már nem működött. Azonban az életsejtje, (a lelke) kiszállt az agyából, egy darabig még ott lebegett a test felett, majd eltávozott az atom alatti anyagi világba, annak is az lélek-érzelem mező részébe.
Van abban sorsszerűség, hogy John Lennon halálának kapcsán is feltehetjük a kérdést: teljesen értelmetlenül miért bántják az emberek egymást?
Pontosabban, mivel utálom az összemosást, miért bántják, a rosszak, a jókat? Továbbá, egyáltalán miért van ennyi rossz? És, egyáltalán, jelen időben meg lehet egyértelműen állapítani, ki a rossz?
E kérdéseken John Lennon is gyakran gondolkodhatott.
Erre jön egy esztelen fazon és meggyilkolja, ezzel válaszol is: csak, miért ne, én éppen úgy gondolom. Mert zavar, mert nem szimpatikus, mert gyűlölködő vagyok.
De most váltanom kell, a félresiklott remények helyett jöjjenek a megvalósult remények.