Siker mennyország 3
Ezután Jézus következik, kb. a közepétől
Második kiválasztottam, József Attila (1905-1937)
A világon nem nagyon ismerik kis hazánkban illő ismerni.
Meglepően sok utcát, teret neveztek el róla, sok helyen áll szobra, az iskolában is kiemelten tanítják, és azért ez jelez valamit.
Élete előtt egy újabb kitérés – elnézést.
De mielőtt elkezdem, egy már régóta piszkáló gondolatot próbálok kifejteni.
Lehetséges e valakinek, bárkinek is, az életét pár mondatban elmondani?
Természetesen nem. Kiváltképp nem, ha egy meglehetősen zavaros életű művészről van szó.
Akkor mégis mit lehet? Ami talán lehetséges, impressziót benyomást vetíteni az adott alany életéről.
Egy másik kérdés is felmerül és nemcsak József Attila vonatkozásában, de például Van Gogh vonatkozásában is.
Mindketten beleillenek a „őrült művész zseni” kategóriába, ha egyáltalán szabad ilyen kategóriát felállítani. Talán szabad, mert sok hasonló művész van.
Az „örült zseni” helyett inkább a „túlérzékeny alkotó” megnevezést használnám.
Szóval a túlérzékeny alkotókkal kapcsolatban gyakran hallani a következő leszólást: ilyennek született, az őrültség nem érdem. Sőt néha e mellett, ott van a drog leszólás: ugyan már a tudatmódosító szerek hatásának és nem tehetségének köszönhetők a remek alkotások.
Erre én azt mondom: nem érdem, de nem is érdemtelenség, Tulajdonképpen egy embert egy alkotót, az alkotásai, a másokra ható cselekvései határoznak meg.
Az csak másodlagos, hogy azok az alkotások hogyan, mi által, milyen lelki állapotban jöttek létre. A lényeg, hogy másoknak végső soron boldogságot okoz, másokat testileg-lelkileg építi. Vagy éppen leépíti, rombol, kárt okoz. Tehát a végső hatás számít. Van Gogh, József Attila is és többiek is, kivéve H diktátort, végső soron építettek, boldogságot okoztak. Nem akarom felmenteni az önemésztő életmódot, ennek „borzalmairól” még szó lesz, de a nagy alkotásokhoz, sajnos gyakran szükség van, egyfajta túl-érzékenységre, egyfajta túl-pörgésre.
Ami pedig a drogokat, egyebeket illeti: hiába drogozik egy fahangú botfülű énekes, - nem fog szebben, jobban énekelni. Természetesen ez minden művészre, sőt minden alkotóra érvényes, nemcsak az énekesekre.
A „hogyan” csak másodlagos, de ebben a mellékes tekintetben, azért az alkotók is elítélhetők (pl. a drogozás miatt), vagy dicsérhetők, ha tisztán alkotnak.
Van még egy gyakori leszólás, melynek lényege ez: ezek a túlérzékeny emberek minden korban, minden helyzetben, minden rendszerben megsértődnek, szenvednek, nincs olyan jó helyzet, ami nekik megfelelne.
Ez is csak féligazság. Az kétségtelen hogy a túlérzékeny alkotók belső vezérlése, a szokásosnál erősebb. Azonban a külső körülményekre való, a társadalomra, a rendszerre való reakciójuk is az átlagosnál érzékenyebb.
Szóval, ha például Van Gogh, József Attila és a több szereplőm, egy másfajta egy jobb rendszerben éltek volna akkor valószínűleg legalább egy fokkal, jobban szerencsésebben alakul az életük. A társadalom, a rendszer mindig mindenhol ott van a háttérben.
Szóval akkor élete vázlatosan.
1905-ben született Budapesten szegény, munkás (proletár) családba, két lánytestvére volt. 1937-ben, tehát 32 évesen halt meg, valószínűleg öngyilkos lett (természetesen sokan vitatják). De az biztos, hogy lelkileg, rossz állapotban, részben jogosan elkeseredve, a megbecsülés hiányát érezve elütötte egy vonat Balatonszárszón.
Szegények voltak Attiláék, de nem szélsőségesen, sok hasonló család élt így Magyarországon tehát bizonyos szempontból akár átlagos családnak is mondható. Az sem volt kivételes, hogy a férfiak, ahogy Attila apja is leléptek, elhagyták a családot. Arra hivatkoztak; mint munkanélküliek, alkalmi munkások nem tudnak segíteni, sőt inkább terhet jelentenek, tehát jobb, ha mennek. Én ezt az indokot meg lehetősen kétkedve tudom elfogadni. Az biztos, az ilyen lelépés nem azonos azzal az aljassággal, amikor jólétben hagyja el a szülő a családot. Az sem volt szokatlan hogy az ilyen szegény, „éhező” családok gyerekeit kiadták vidékre, falura kis-szolgának. Abban a korban a gyerekek jelentős része gyerekkorában dolgozott. Muszáj volt dolgoznia.
A kor, amelybe élt.
Ez azért különbség nyugat-Európa és közép kelet-Európa között. Nyugat- Európában Van Gogh családja volt átlagos, és persze a kor is békésebb volt. Itt közép kelet-Európában József Attila családja élt „átlagos” nyomorgó életet. Ennek a régiónak már évszázadok óta nehezebb sors jutott, de ezen is lehet vitatkozni.
Persze azért ez egy másik kor, amibe József Attila élt, ez már nem nevezhető békés prosperáló kornak. Azt látnunk kell, hogy 1914-1945 közötti időszak a világ, de főleg Európa legalja legborzalmasabb időszaka volt. Attila pedig ebben élt 9 éves korától. Akkor jött az első világháború, tartott 13 éves koráig, de azután következő kor sem éppen leányálom. Káosz, gazdasági válságok, fasizmus (nácizmus) megjelenése, légköre, majd a második világháború, amit már nem élt meg Attila. Tehát József Attila „őrülete”, még akkor sem érthetetlen egyéni dili, ha sokan képesek voltak megzakkanás nélkül kibírni ezt az őrült kort. Inkább ez utóbbi, a csoda.
József Attila milyen lázadó volt? Természetesen ellentmondásos. Nem volt egy kemény maffiózó, macsó férfi. Nem volt egy Petőfihez hasonló forradalmár. Inkább érzékeny puha jellem rajzolódik ki az emlékezésekből. De azért lázadó volt, a népének tanítója szeretett volna lenni. Vagy lehet, annak is tartotta magát.
Ugyanakkor ő is nyughatatlan vándor lélek volt, ahogy pl. van Gogh is.
A sikeresség kérdésre később térek ki, most jöjjön néhány élet-szelet és néhány vers, amiből jobban megismerhetjük.
József Attila beszélgetése mamájával.
Helyszín hosszabban:
Mivel Pesti vagyok és azon a környéken dolgoztam, többször láttam József Attiláék Ferencvárosi, vagy Józsefvárosi lakását. Ott dolgoztam, (sőt laktam is hasonló helyen), de még sem tudom, mert ez a két kerület úgy összefolyik. Nehezen írható le hangulat, talán a PÁL UTCAI FIÚK c. könyvből, (pl. Nemecsekék lakása) jeleníti meg leginkább. De annál azért hidegebb, sivárabb, kegyetlenebb volt, mivel Molnár hihetetlen érzékkel csempészte be, minden írásába a melegséget.
A földszinten udvarról nyíló lakás első helyisége, a picike, alig létező előszoba után a szegényes konyha. Asztal sparhelt, rozoga lábú székek ennyi, meg talán egy kredenc. Mégis itt zajlott a családi élet nagyobb része. A beljebb levő szintén szűkös szoba még kevésbé volt alkalmas bármilyen társasági lét helyszínének.
A lányok kint játszottak az udvaron, Mama fáradt testtartásban, szürke arccal főzött, Attila pedig ült a széken.
- Mama egy kicsit üljön már le, beszélgessünk egy kicsit.
- Nem lehet Atikám, mindjárt forr a víz – válaszolta Mama, miközben még gyorsabban pucolta a krumplit.
- A mama miért ilyen beletörődő…, mert szegények vagyunk, az rendben van, de azért a büszkeségünk megmaradhatna. – Válaszoljon, már kérem.
- Haj Atikám a szegénynek nincs büszkesége. A sok kérés, a sok várakozás, a sok meghunyászkodás alatt elpárolog.
- És muszáj ennek örökkén örökké így lenni? Muszáj nekünk szegénységbe megrohadni. Nem is a szegénység a baj, hanem ezek a hatalmas, igazságtalan különbségek.
- Jaj, Atikám miken jár az eszed, nehezeket kérdezel.
- Csak azt kérdem, mi értelme van ennek a megalázott életnek? Miért nem válaszol mama.
- Jaj Atikám, te is láthatod ez a világ rendje,… nem lehet rajta változtatni.
- Azért nem lehet, mert sokan gondolkodnak úgy, mint a Mama, ha ezek az emberek egyszer felállnának, keményen és elindulnának.
- Akkor mi lenne? – toppant be az ajtón Jolán
- Na, akkor mi lenne?! - szólt vissza Attila.
- Voltak már tüntetések, voltak már sztrájkok, és mi lett belőlük?
- Akkor meg többen, még keményebben
- Nem az a baj Attila, hanem az, hogyha győznek is, a győztesekből lesznek az új elnyomók.
- Jaj gyerekeim, le kell ülnöm, megszédültem
- Mi baj van mamácska - hajolt mamája fölé aggódva Jolán.
- Azt hiszem, rosszul vagyok, be kell menni a kórházba.
- Na látod Attila ezért ez a sorsod, neked is, és minden szegénynek. Mert mit tudsz tenni egy ilyen helyzetben?
- Én nem fogok beletörődni, mert ami bölcs, ami szép, ami igaz, az bölcs, az szép, az igaz. És másoknak is elmondom. Nem elmondom, …. megtanítom.
Vajon milyen lehetett József Attila az iskolában?
Mert József Attila is járt iskolába, igaz hogy sok helyre és ebből következően egy helyre, egy osztályba csak legfeljebb 1-2 évet. Szóval milyen gyerek lehetett milyen osztálytárs lehetett József Attila?
Ahhoz, hogy be tudjunk tájolni egy életutat, ismernünk kell az életút sikerességét, elismertségét.
A sikerességnek van egy ilyen igazságtalansága is, - az se mindegy hová születik valaki. Na de ezen most lépjünk túl.
Az viszont nem vitás, hogy József Attila halála után pontosabban főleg 1945 után, egy Magyarországon elismert költőről van szó. Iskolában tanítják, szinte nincs olyan nagyobb település, amelyben nincs róla elnevezett utca tér, vagy akármi.
Sokan viszont azt gondolhatják, de hiszen ő már életében is sikeres volt, írói körökben ismerték a nevét. Életében nem volt sikeres, egyfelől az említett írói körökben való ismertsége sem volt olyan hűha nagy. Mondjuk úgy, hogy a második vonalban volt, nem az elsőben. Voltak akik elismerték, mások inkább fanyalogtak, szóval összességében több az üröm jutott neki mint öröm.
Ellenben az életben az emberek között, valamint a „közönség” előtt egy sikertelen ember sikertelen alkotóművész volt, hasonlóan, mint Van Gogh. Három-négy verseskötete jelent meg, meglehetősen kevés 50-2000, általában számozott példányban. Vagyis e versekből az ismerősökön kívüli nagyközönséghez igen kevés (talán kétezer körül) jutott el.
Akkoriban az utca embere aligha bólintott volna a kérdésre: ismeri József Attilát.
De magánéletét is végigkísérték a csalódások. A szegénység, az apátlanság, és főleg a reménytelen és viszonzatlan szerelmek sokasága. Ugyanis ők, József Attila és a hozzá hasonlók, a lángoló művészek, rendkívül nagy szeretetéhségben élik le az életük. Náluk a sikeréhség azonos szeretetéhséggel. József Atilla nem kapta meg, ő lelkileg állandóan fázott abban a világban, ami neki jutott.
Szintén lelket rázó csalódás lehetett a számára mikor 1925-ban, a versei miatt Horger Antal professzor eltanácsolta a szegedi egyetemről, a tanári pályáról. Persze József Attila pszichés betegségnek oka elsősorban, mégis a rengeteg méltánytalanságban, sikertelenségben található, csak úgy, mint Van Gogh esetében, és nem a nyughatatlan érzékeny, művész lelkében,……. bár a kettő összefügg, szóval ki tudja.
A művészetének, munkásságának elismerése, életében ellentmondásosnak, összességében alul-értékeltnek mondható. Nem annyira, mint Van Goghé, de azért ez is tele volt tüskékkel.
A történet vége is hasonló, pszichés betegség, és öngyilkosság. Ha nem is direkt öngyilkosság, de mindenképpen egyfajta önpusztító szándék és életstílus.
Szerintem e verse fejezi ki leginkább a sikertelenségét.
REMÉNYTELENÜL
Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Vas-színű égboltban...
Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -
Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -
Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -
1933. március
A fenti versben, szinte összefoglalásszerűen sűrítetten jelenik meg, a sikertelenség, a csalódás a keserűség, a hidegségérzés. Ahogy József Attila átélte.
A legtöbb verse erről szól, mégsem unalmas, hiszen nagy költőről, nyelvi zseniről a szavak varázslójáról van szó.
Itt azért meg kell jegyezni, azért nemcsak elkeseredett alkotásai vannak. Pl az Altató, pl. a Mama, pl. a Betlehemi királyok c. versei, ezek szép és reménykeltő művek.
József Attila volt a világ legérzékenyebb lelkű művésze.
Miért is?
Ugyanis ez fényképeiből-arcképeiből nem derül ki. De még a verseiből sem. Pl. döntsd, a tőkét ne siránkozz, versét olvasván egy kemény fickó jelenik meg.
Érzékeny volt, a keménység az agresszió távol állt tőle, hanem nagyon is lágy ember volt, de nem az a siránkozó hisztis valaki. Magába, pontosabban a verseibe fojtotta a bánatát.
Kétségtelenül szerelmes típus volt. Kevés kellett, hogy szerelembe essen. Beleesett és onnan már saját szerelmes képzelete repítette.
Nagyon, talán mindenkinél jobban vágyott a szeretetre, - letaglózta, ha hidegség ridegség keménység rosszindulat áradt felé, főleg ha annak kibocsátója nő volt. Éppen ezért volt szerelmes típus, elég volt a legkisebb női melegség szeretet és József Attila szinte „elájult”. Majdnem minden barát-barátnőjébe szerelmes lett. És itt jön a dráma, ugyanis valljuk be, ez a fajta kitárulkozó puhaság nem éppen népszerű a nők körében. Ez is, mint sok minden még az ősi ösztönökből eredhet.
József Attila és szerelme Szántó Judit beszélget.
(Helyszín: A budapesti, vízivárosi egyszerű bérelt lakás melyben kábé egy évig éltek. A bútorzat megfelelt az akkori 1930-as évek stílusának. Abból is a szegényesebb fajta.)
- Miért nem tudunk mi boldogan békésen élni, ahogy egy normális pár? Ezt mondd meg nekem Attila!
- Ezt kérdem én is. Például e kérdést sem kellene feltenned, mert ez is provokáló.
- Talán többet kellene egymással törődnünk?!
- Már így is megfojtasz.
- Te valamiféle magad alkotta nőideált szeretsz. Hát elárulom a nők nem ilyenek. Hús vér emberek vagyunk még férfiaknál is jobban. Szeretünk enni, inni, szeretkezni.
- Én nem testi szerelmet ajánlok a nőknek. Annál többet, a lélek szavakba öntött szerelmét.
- Hát akkor ébresztő Attila, a legtöbb nő lesza…, majdnem mondtam valami csúnyát, lenézi a te szerelmed. Csak egy-két kivétel, például én, aki értékeli. A nők többségének a te viselkedésed ellenszenves. A kemény, macsó, férfi-férfiakat kedvelik, a vagány rossz fiukat szeretik. Kedveskednek, megjátsszák a romantikus virágszálat, de mindez csak az általános játék része. Nem vetted észre, hogy rajtam kívül mindenki szabadkozva ugyan, de kilépett az általad költött szerelem-meséből.
- Az ódában megírtam mi a szerelem!
- A te drága Mártád, meg Edited, meg a többiek sem akarnak a csillagok között lebegni. Engem azért nem szeretsz, mert itt vagyok, mint hús, vér valóság, te pedig az álomképeket szereted.
- Az ódában leírtam, …. hányszor mondjam még!
- Sétálgattál ezzel a Máriával, vagy kivel Lillafüreden, pár órás ismeretség után rágerjedtél, aztán álomképet kreáltál, majd megírtad a világirodalom egyik legszebb szerelmes versét. Mert tehetséges vagy, de ez nem szerelem.
- Nem Mária, Márta. Az utolsó versszakokat neked írtam, emlékszel?:
- Igen a mellékdalt
József Attila halkan szavalni kezdi:
- (Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)
Szántó Judit közbevágott:
- De a fő vers, az Óda nem nekem szólt. Nem is értem mit akarsz Attila?
- Ha tudnád, mennyire vágyom a tartós, hű, feltétel nélküli szeretetre, de nem jött, felőled sem jön. Szerettem volna megbecsülést, igazi, tartós sikert, de az sem jött. Szeretek csalódni? Nem szerettem, de állandóan elém állt, csak ő jött, senki más. Így aztán kénytelen voltam megszeretni.
- Inkább attól félsz, hogy valaki tényleg megszeret.
- Hogy az…., már megint, én itt kitárulkozom te pedig, rám vágsz?!
- Ugye igazam van, ezért lettél mérges, valld be, te szeretsz szenvedni, csalódni.
- Most megyek.
- Menj csak, ez jól megy neked a megfutamodás, majd én is megyek, de véglegesen.
József Attila komótosan felvette az utcai öltönyét, kabátját, A puha kalapját, amit a tükör előtt sokáig igazgatott a fején, majd halkan kilépett az ajtón.
Szántó Judit pedig zokogva zuhant az ágyba: miért kellett megint bántanom.
Tény hogy az egyetlen valós nemi kapcsolata, hús vér szerelme szeretője Szántó Judit volt. De az is tény, hogy vannak olyan nő-férfi kapcsolatok, melyek „se veled se nélküled” jellegűek. Amelyek nem építő, de romboló hatásúak.
Következzen a főszereplő
Jézus Krisztus. (kb. 1-34)
Élete kitérőkkel
Jézus a legújabb teória szerint időszámításunk előtt született pár évvel. Viccesen azt is mondhatjuk, saját születése előtt született, ugyanis az időszámítást éppen Jézus születésétől számították volna. Egyébként nincs jelentősége. De az tény, hogy az emberiség fejlődésében Jézus születése körüli időszak egy forduló időszak. Ugyanis ekkor kezd a rabszolgatartó társadalom rendszer megszűnni, átfordulni, szóval a mélypont után elkezdődik egy lassú hullámzó, de összességében mégis felfelé haladás. Ebben azért a kereszténységnek, a keresztény tanoknak, Jézus tanításainak is volt szerepe, nem is kevés.
Jézus élete mennyire tényszerű?- ezt a kérdést nem lehet kihagyni. A rövid válasz: szerintem egyáltalán nem az.
Valószínűleg élt, de egyáltalán nem biztos. Én olyan 66%-t tennék erre. De nincs jelentősége, majd elmondom miért. Annak a valószínűsége, hogy amennyiben élt valóban a biblia leírásához hasonlatosan élt, szerintem 40%. A biblia, pontosabban a bibliák, élete után 20-50 évvel íródtak, egy olyan korban, melyben nincs fotó, újság, stb. Szájhagyomány, elmondás, kézzel írás van, abból is kevés. De ennek sincs jelentősége.
Gondoljunk csak bele, még az sem teljesen biztos, hogy az ember a holdon járt pedig egymillió tárgyi bizonyíték van róla. Jézus életéről tulajdonképpen egyetlen egy biztos tárgyi bizonyíték sincs. Tehát ha egy bíróságnak kellene erről ítéletet hozni, nem tudná kimondani: de biztosan élt, és úgy élt, ahogy le van írva. Ezzel azt is mondtam: szerintem a szentírás az igazságtartalmat nézve, nem szentírás. Hozzá kell tenni, a tudomány jelentős része, beleértve az ókori történelem leírását hasonló cipőben van. Lehetséges (sok jel mutat rá, a lehetséges opciók közül a leginkább valószínű), de egyáltalán nem biztos – állapotot írnak le. A másik része pedig: valószínű, de nem teljesen biztos – állapotban van.
Mindezeknek, azonban nem rombolni, de építeni kellene a hitet. Ugyanis Jézus tanításának igazságait nem befolyásolja, hogy ki mondta. A tartalom a lényeg igazsága fontosabb, mint a forma, a körítés igazsága. Például X, biztosan élt, de nagy baromságokat, mondott. Csak azért mert ő élt és biztosan ő mondta, amit mondott, még nem fogok hinni a baromságaiban.
Ezzel együtt a 60%, ill. a 40% van annyira erős, hogy higgyünk benne. Én csak lényegében tartom magam a bibliához.
Anyja, Mária szűznemzéssel hozta világra, Betlehemben, decemberben ehhez kötjük a karácsonyt.
Szerencsésnek mondható a megszületése több okból is. Kicsit vicces, ha szerencséről beszélünk, akkor, amikor sejthető, hogy Isten figyelemmel kísérte „gyermekének” sorsát.
Születése körül több legenda is létrejött, ezek még az alaptörténetnél is mesésebbek. Ilyen például a napkeleti bölcsek története.
Apja József ács, vagy kőműves volt, tőle még Máriának születtek rendes biológiai gyerekei, tehát Jézusnak voltak testvérei.
Fiatal korából egy történet ismert: eltűnt, keresték majd egy templomba bukkantak rá, amint prédikált a templom felnőtt látogatóinak.
Azután 32-33 évesen találkozunk vele, sok helyen, mozgalmas életet élve. Előtte, egy ideig, mint remete élt és elmélkedett, nyilván elhagyatott helyen. De aztán váltott: most már tennem is kell.
Főleg Jeruzsálem környékén (vándorolt prédikált, csodákat tett. Közben Keresztelő Szent János, aki Jézushoz hasonlóan, egyfajta békés hittérítő, egyben vallásújító volt, víz-alámerítéses módszerrel megkeresztelte a Jordán folyóban. Jézus vándorolt hittérítő tevékenységet folytatott, prédikált, bár nem volt rabbi, nem volt erre engedélye, ráadásul nem a standard zsidó vallási szöveget hajtogatta, hanem azokat saját gondolataival egészítette ki. Közben barátokat, híveket, tanítványokat szerzett.
Mindent összevetve szelíd vallásreformáló, köznevelési, nézetforradalmári tevékenységet folytatott.
Szóval vándorolt, csodás gyógyításokat, egyéb csodákat tett és közben tanított prédikált beszélt.
A beszédei tanításai általában menet közben éppen az aktuális eseményhez kapcsolódva történtek. Nincs kizárva, hogy a csodatevéseivel, csodás gyógyításaival is az volt a célja, hogy minél több ember figyeljen rá, sok embert taníthasson. Kimondottan egy különálló nagyszabású, hosszabb beszéde volt, a hegyi beszéd.
A bibliák szerint ezek a csodatételek meglehetősen sok ember előtt történtek. Szerintem pedig, egyfelől valójában kevesebb csodatétel és csodás gyógyítás volt, másfelől azokat kevesebb ember látta, mint azt az írások (4 könyv) írják. Arra később kitérek, miért is gondolom ezt.
A kb. 17 csodatétel helyett mondjuk volt hét. És a kb. 30 csodás gyógyítás helyett is, csak úgy 10 körül történhetett valójában. Néhány híresebb csodatétel: a vizet borrá változtatta. Vízen járt. Lecsendesítette a vihart.
Kenyérszaporítás, stb. Természetesen voltak beteljesedő jóslatai, ezek is egyfajta csodák.
Most itt a „halálához” köthető csodákról nem beszélek, mert a halálát-feltámadását külön tárgyalom.
Néhány ismertebb csodás gyógyítása: Többször ördögöt űz, de ehhez hozzá kell tenni, hogy ezek valószínűleg mentális gyógyítások lehettek. Ugyanis régebben a pszichés és elmezavarokat gyakran az ördög lélek-megszállásának tartották.
Viszont testi betegségeket is csodásan gyógyított. Például, leprásokat, bénákat, vakokat gyógyított. Több esetben feltámasztott holtakat. De a legismertebb, a négy napja halott, Lázár feltámasztása volt.
Most itt el lehet gondolkodni azon, hogy ezek valóban emberfeletti csodák voltak, vagy csak egy nagyon szuggesztív, emberismerő, és betegségismerő ember ténykedései. Netán volt egy kis mentalista trükközés is.
Szerintem ez is másodlagos, főleg ha elfogadjuk, hogy elsősorban a tanítottak számát, szerette volna a csodákkal növelni. A tanításai számítanak igazán.
Jézust nem véletlenül nyugodt, bölcs, békés mégis szuggesztív embernek képzeljük el. Olyanfajta embernek, akit nem félelemből tisztelnek, hanem szeretve tisztelnek. De Jézus a leírt önmagát csak élete végén találta meg. Azt gondolom élete nagyobb részében inkább tépelődő, szeretet kereső, sokat kesergő ember lehetett.
Nézzük újra a történelmi kort.
Tulajdonképpen Jézus életében csak elkezdődött, ami 100-200 ével később kiteljesedett. Az hogy az emberek jelentős részének elege lett, a rabszolgatartásból, a lelketlen kegyetlen, igazságtalan rendszerből, a kegyetlenséget támogató vallásokból, és a birodalmakból. Mondhatjuk, hogy forradalmi kor forradalmi hangulat alakult ki. Azzal a megjegyzéssel, hogy az igazi pozitív forradalmak sokszor rá vannak kényszerítve, hogy egy szelídebb igazságosabb világért kegyetlenül harcoljanak. Ami nyilván ellentmondás. Ráadásul a forradalmak után az életnek vissza kell térni, az élhető mederbe, ami jobb esetben, egy magasabb szinten jelenik meg. Gyakran azonban a forradalmakat leverik, vagy magukat fordítják ki, a lényeg, hogy egy másik köntösbe visszatér a diktatúra.
De az őskeresztények érdekes módon nem mentek bele a hitükkel ellentétes lelketlen harcba és megpróbáltak szelíden küzdeni. Végül is sikerrel.
Tehát Jézus egy ilyen forradalmi kor elején élt, és tevékenykedett.
Persze ez a történelmi fordulat sem volt „egy csapásra” fordulat. elkezdődött egyfajta szemléletváltás, mondjuk az emberség a szeretet a béke, az igazságosság irányába.
A fiatal Jézus beszélgetése testvérével, Jakabbal
A többnyire 13-14 éves fiúk a falu szélén levő réten, a senki földjén játszottak, egy gyerekökölnyi fadarabot neveztek ki „focinak”. Ez egy régi ókori játék volt, ami csak kicsit hasonlított a focihoz, de ez történetünk szempontjából, lényegtelen. A rét egyik oldalán a falu kőből, fából, vályogból épült házai álltak, a rét másik oldalán egy kisebb liget terült el, bokrokkal, fákkal.
- Jézus,… Jézus nem jön? – hol van Jézus? – kiáltott valamelyik.
A fiuk körülnéztek, az egyik felkiáltott.
- Ott ül az olajfa alatt és ahogy szokott, elmélkedik.
- Vagy ámulkodik! Ábrándozik.
- Vagy bambul – erre kitört a nevetés.
A fiuk tovább játszottak azonban Jakab Jézus testvére odament hozzá.
- Mit csinálsz Jézus, miért nem jössz közénk
- Gondolkodom testvérem.
- És ugyan min gondolkodsz naphosszat?
- Például most azon gondolkodtam, hogy az Úr a mennyei atyánk, aki nyilván igazságos és bölcs, mit gondol igazságosnak és bölcsnek.
- Ennek mi értelme van?
- Tudni kellene, hogy az Úr mit vár el tőlünk. Mi a neki tetsző viselkedés.
- Majd a rabbi megmondja. Te akarod megmondani, minek hiszed magad, messiásnak? Te akarod megmondani mi a jó, mi az igazságos?
- Azt gondolom az Úr minden embertől elvárja, hogy önálló meggyőződésből legyen jó, bölcs, igazságos. Hiszen a rabbi,… a rabbik is tévedhetnek. És ahol nincs rabbi? Szóval az Úrnak, szinte biztosan tetszik az önálló gondolkodás, az elmélkedés.
- És persze te olyan okosnak tartod magad, hogy kitaláld, mi a jó, mi a bölcs, mi az igazságos?
- Ki lehet találni, csak sokat kell rajta gondolkodni. csak a kérdésre figyelve, az elterelő érzéseket, érzelmeket ilyenkor el kell temetni. Te is ki tudnád találni.
- De én nem akarom, és ők sem akarják – mutatott a fiukra – ez unalmas, és olyan nyalizós.
- Én nem egy-egy embernek szeretnék megfelelni, hanem sokaknak, a népnek, és persze az Úrnak. Elismerem, hogy sokaknak el kell magyarázni az igazságot, például, hogy miért kell szeretni egymást.
- Te például tudod miért jó a szeretet?
- Persze, azt mindenki tudja, hogy szeretni és szeretve lenni jobb, mint gyűlölködni. Csakhogy…
- Igen, csakhogy….?
- Csakhogy, nem mindenki érdemli meg, hogy szeressék.
- Na erről van szó testvérem, látod ezen is el kell gondolkodni; hol legyen a szeretet, a megbocsátás határa. Én most helyettetek is gondolkodom, amikor pedig megtaláltam a válaszokat, elmondom, akinek csak tudom.
- Mondom, hogy messiás akarsz lenni
- Csak amit az Úr és az ember elvár tőlem.
Jézus életében nem volt sikeres.
Már szinte hallom a felzúdulást „pont ő”, de mindjárt megmagyarázom.
Sőt Van Gogh világbajnok címét is átadnám Jézusnak. Ő az aki életében a legsikertelenebb „ember” volt, és „halála” után a legsikeresebb lett. Több idézőjelet is ki kellett tenni. Egyrészt nem egészen ember, főleg azért nem, mert a keresztény vallás szerint, mint Isten fia, ül atyja az Isten mellett. Életében viszont döntően emberként élt, annak ellenére, hogy voltak különleges tulajdonságai. Nekem ez a véleményem. Na és persze idézőjelbe kellett tenni a „halálát”, mert a hit szerint feltámadt. Bár a keresztény vallás és más vallások is hisznek az általános feltámadásban, szinte minden ember feltámad, vagy újra él, vagy máshol, máshogy, de él, viszont Jézus feltámadása egy kicsit más.
De nem szeretnék itt vallási értelmezésekbe belemenni.
Amit én állítok, első körben, hogy Jézus életében egy sikertelen, és kevéssé ismert szereplő polgár „ember” volt. Aki halála után lett népszerű-sikeres. Hogy ezt végső soron Isten, vagy maga Jézus intézte így, vagy csak így alakult, abba nem mennék bele.
Van Gogh és József Attila esetében is láthattuk, hogy éppen a halál módja is hozzájárult ahhoz, hogy haláluk után még ismertebbek lettek. Ez Jézusnál még inkább így van.
Mire alapozom a földi életére vonatkozó viszonylagos ismeretlenséget? (Újra ismétlem, ez nem vonja kétségbe az Ő nagyságát.)
Mindjárt elmondom, de előtte rövid mondatokban Jézus méltatása.
Jézus a világon az egyik legjobb ember.
Jézus a világon az egyik legnagyobb hatású ember, sőt a legnagyobb hatású.
Jézus élete, tanítása, megváltása, vallásalapítása után az emberiség sorsa, kegyetlen társadalma, ha nem is hirtelen, de lassan botladozva, de mégis javuló, igazságosabb békésebb tendenciába fordult át. Azért azt látni kell, hogy a rabszolgatartó társadalom a legkegyetlenebb társadalom és ez változott lassan, botladozva. (Itt azért meg kell jegyezni, hogy Jézusnak voltak komoly társai, segítői. Amikor Jézusról beszélünk, akkor meg kell hajolni Jézus segítő kortársai előtt is, de azok előtt is, akik halála (feltámadása) után tették ismertté.
Jézus egyfelől tanításaival tanít, másfelől életével, életének alakulásával tanít.
Jézus legfontosabb tanítása: szeresd embertársad, tehát minden embert. Tehát segíts nekik, válj a hasznukra. Ha lehet, bocsáss meg nekik. Tehát mindenkit, nemcsak a gazdagot, a hatalmast. Nemcsak azokat, akikkel azonos a hited, a nemzeted, a fajod, hanem mindenkit. Tehát minden ember egyenlőnek születik. Legyen békesség és igazságosság. Ezek a direkt tanításai.
De életével, sorsával is tanított.
Jézus a legjobb ember, akit mégis az embertársai a világ legkegyetlenebb módján öltek meg. Ami nyilván a világ legnagyobb igazságtalansága.
Jézus a szegény, „átlagos” egyszerű ember, aki „halála” után mégis a világ egyik legismertebb legnagyobb hatású embere lett. A szegénylegény, akiből nem egyszerűen király lett, de isten lett.
Jézus életének története önmagában is tanítás: sem a másvilágon sem a történelmi megbecsültségben nem számít a rang, a vagyon a hatalom, sem más. Mindenki előtt a szegények előtt is nyitott az út, akár a mennyországba, akár a közös pozitív emlékezetbe. Tehát egyenlőség van. Sőt Jézus tanításai szerint a gazdagok nehezebben jutnak a mennyországba, vagyis a gazdagodás általában nem megy teljesen bűn nélkül. Ami igaz is, ha elfogadjuk az aránytalanság, önmagában is igazságtalanság.
Jézus volt az első békés, nagy-hatású forradalmár (megváltó, vallásreformra, vallásalapító).
És végül Jézus, aki életében legsikertelenebb ember volt (úgy végezték ki, mit egyfajta bűnözőt), de élete, vagyis halála (feltámadása) után a legsikeresebb lett. Hiszen mind az a siker, amit itt felsoroltam, a halála után következett be.
Ezek után csak azt kell bizonyítanom, hogy Jézus földi életében sikertelen, sőt inkább ismeretlen volt, mintsem népszerű.
Azt senki nem vitatja, hogy hatalomnak, pozíciónak, vagyonnak soha nem volt a birtokosa, tehát a klasszikus értelembe vett karrier szóba sem jöhet. De ez nem jelenti azt, hogy ne lehetett volna ismert sikeres-népszerű életében. Ha nem is sok, de néhány embernek sikerült olyan népszerűséget elérnie, amely éppen abból eredt, hogy nem tartozott az elit rétegbe, vagy éppen az elit réteg ellen küzdött. Sok elbukott forradalmár volt népszerű, ilyen értelemben sikeres. Talán Gandhi az indiai „békés” forradalmár volt a legnépszerűbb közöttük. Jézus akár olyan is lehetett volna, mint Gandhi, de szerintem nem olyan volt. Ez az én véleményem, végig is gondoltam, de nem szándékozom erről vitázni. természetesen a bibliát (evangéliumokat, szentírásokat) is olvasgattam tanulmányoztam. Én úgy látom, hogy az evangéliumoknak is többféle értelmezése lehet. Ráadásul a négy evangélium több esetben egymásnak is ellentmond. Úgy látom, hogy a tudósoknak, beleértve az ókort tanulmányozó történészeket, vagy éppen a teológusokat, sokkal szerényebbeknek kellene lenni. De hát ők is emberből vannak, szeretik okosnak gondolni magukat. A tudósoknak a tudomány, az igazi igazság érdekében kellene szerényebbeknek lenni, mert így „csak ez lehet az igazság” pökhendiséggel éppen, hogy gátolják a tudományok fejlődését. Valójában a legtöbb tudományos tétel beleértve a fizikát, a csillagászatot, pl. az ősrobbanást is, csak 55%-s valószínűséggel bírnak. Nagy jóindulattal ez mondható el, az evangéliumok igazságáról is. A tudósok viszont a már említett önteltség miatt 95%-s igazságtartalmúnak hiszik a maguk kis elméletüket.
A világ vallásai, tisztelet a kivételnek óriási erőkkel próbálják az alábbiakat bizonyítani:
Csakis az ő vallásuk az igaz vallás. A hozzájuk tartozó „szentírás” a valóságban, pontosan úgy történt, ahogy az le vagyon írva.
Szerintem ezek hamis, sőt értelmetlen állítások. Ezt a gondolatot még folytatom, de előbb elmondom, mit gondolok én Jézusról.
Én azt gondolom, hogy Jézus életében olyan volt (talán a életének utolsó hetében egy kevéssel ismertebb lett) mint egy átlagos vásári prédikátor. Mint egy utcai hittérítő, egy sétáló szónok. Egy önkéntes próféta.
De ez nem becsmérlés, mert először is, én nagyra tartom a vásári prédikátorokat. Szerintem mindenkitől tiszteletet érdemelnek, mert éppen a sikertelenséget, sőt a kinevetést is vállalva, szorgalmasan lelkesen hirdetik az eszméiket. Külön tiszteletet érdemelnek, ha bölcsességeket hirdetnek, úgy mint Jézus.
Akkoriban, sőt az egész ókorban és a középkorban is viszonylag sok utcai prédikátor járta a vásárokat, ünnepeket. Ez szinte egyfajta foglalkozás, vagy inkább hívatás volt. Érthetően, hiszen egy olyan világot kell elképzelni, amibe nem volt okos telefon, de még tévé, rádió, film se. Sőt még könyv sem volt.
Jézussal egy időben csak azon a környéken, például Jeruzsálemben és környékén legalább 10-20-30 vásári prédikátor „működhetett”. Ismerjük a nevüket? Állíthatjuk róluk, hogy ők sikeres-népszerű emberek voltak?
Ebben az időben, még többen gondolták, hogy változtatni kell, szükséges és ehhez már fel kell kelni a lócáról. Ezek is változtató idők voltak, - a történelem során, voltak ilyen idők. Például a reneszánsz, a reformáció. Például, a felvilágosodás. Az embereknek elegük volt a régiből, újat, mást akartak. Mondhatnánk „forradalmi idők”, de nekem jobban tetszik a „változtató-idők” kifejezés. Ez a változtatás, általában nem törtetés irányzatú, hanem ellenkezőleg, a törtetés elleni küzdelem irányzatú. De erre még visszatérek.
Jézust az utolsó hetekben általában fél tucat híve, tanítványa kísérte egy időben. Mária Magdolna szinte mindig is vele volt, ő volt az egyik leghűségesebb híve, tanítványa, kísérője. Néha a mamája is Szűz Mária is elkísérte. Amúgy Mária inkább csak úgy messziről aggódót. És még négy barátja, tanítványa, (apostol) kísérte átlagosan. Összesen egyébként, Mária Magdolnán kívül 12 barátja tanítványa volt, de ők csak ritkán, jeles alkalommal, ha Jézus szólt nekik, gyűltek össze mindannyian. A szorosabb ismerősein kívül, ebben az időben, már volt nagyjából 40 olyan ember, aki névről is ismerte Jézust, aki egyetértett vele. Valamint talán 100-150 olyan ember is volt, aki csak úgy ismerte: tudod az a fehér köpenyes prédikátor, aki a szeretetről szokott beszélni, és aki állítólag, azt a csodát csinálta. Aki biccentett, ha az utcán találkozott vele. Összesen ez kábé 220 ember. Életének utolsó napjai előtt ekkora volt Jézus népszerűsége. Ez nagyjából akkora, olyan népszerűség lehetett, mint egy átlagosnál valamivel ismertebb vásári prédikátor népszerűsége. Igaz, a földi életének utolsó napjaiban újabb százak figyelhettek rá, és talán ezren is hallhattak felőle. Jóval „halála” után lett igazán népszerű.
Egy nap Jézus életéből.
Rengeteg írás, film egyéb szólt már Jézus életéről. Eme írás megpróbál azok közé tartozni, melyek több körülményt figyelembe véve, a valóságot szeretnék követni.
Aznap Jézus egyedül indult a város szélén, a Getszemáni kert közelében levő szálláshelyéről, ahol ötödmagával lakott. Mamájával Máriával, Mária Magdolnával, és még három barátjával (apostollal). A többi apostol nem messze innen másik házban lakott. Ez már Jézus életének utolsó hetében, annak elején történt. Ki gondolta volna akkor, hogy egy hét múlva Jézus kereszthalálra ítéltetik. Talán egyedül Jézus sejtette, a szokatlanul éles pontos megérzései most vészterhes jövőt sugalltak, ijesztő, rémisztő látomások gyötörték. Már máskor is előfordult, még mostanában is, hogy egyedül indult hitet téríteni. Ritkán, de előfordult. Mária Magdolna ma rozslisztért ment egy módosabb pártfogoltjukhoz, ugyanis egyszerűen elfogyott az eleségük, éheztek, nem volt mit enni. Mária Magdolna útközben határozta el, hogy egy kancsó bort is kér. A többi apostolnak is dolga akadt, talán ők is élelmet próbáltak szerezni. Az éhezés, a nyomor, a kilátástalanság nyomán meglehetősen rossz hangulat, veszekedős, széthúzó légkör uralkodott mostanában a csapatban. Voltak, reménykeltő szebb napok is, de valahogy egészében nem akart haladni az ügy.
– Milyen ügy is? - kérdezte mostanában magától gyakran Iskarióti Júdás: - Azt gondoltuk, hogy csak úgy egy-két év alatt megváltoztatjuk az embereket…., - ez ostobaság, lehetetlen.
Szóval Jézus aznap egyedül lépdelt a városba menő üres úton. A bágyadt napfényben csak a szél kavargatta az út porát, szemébe csapódva annak a néhány embernek, akik Jézuson kívül még arra poroszkáltak. Két ember jött szembe egy férfi és egy nő, Jézus eléjük állt.
- Salom - talán megismertek.
A két ember láthatóan nem értett semmit, csak bizalmatlanul laposan pislogtak – Legyetek jók, szeressétek egymást – folytatta Jézus.
- Ne bánts minket jóember - lépett hátra a nő – nincs nekünk pénzünk.
- Nem akarlak titeket bántani, csupán a menyei atyánk üzenetét mondom - mondta Jézus.
A két ember is, fej-ingatva, összebújva továbbment, de most már sietős léptekkel. A nő odasúgta a férfinak:
- Láttad milyen gúnyos mosoly volt az arcán, ez az ember, nem volt jó szándékú.
Jézus is továbbment, de csendben elmorzsolt két könnycseppet az arcán: - Már évek óta, sok áldozatot hozva, tanítom, az embereknek, szeressék és bízzanak egymásba, de úgy látszik elillan, mint a füstcsík, nyomtalanul. De aztán a szokásos módon, egyenes derékkal, nagy levegőkkel, megnyugtatta magát.
Jézus miközben a város centruma felé tartott végiggondolta az elmúlt napok eseményeit. Pár nappal ezelőtt jött vissza Jeruzsálembe, három barátja Mária mama, és Magdaléna kíséretében. Fájt a lába ezért őt ültették fel a szamárra, az egyik barátja talán Péter viccből még egy pálmaággal el is kezdte legyezni. Amiből jó móka kerekedett, az úton haladók odacsődültek viccelődni. Jó kis előadás volt, szeretem, ha nevetnek az emberek. De ezért nem lehet mindenből viccet csinálni, a templom például szent, legalábbis a kufároknak, kereskedőknek nincs semmi keresni valójuk, még az előtérben sem.
A templomhoz érve megdöbbenten látta, hogy az isten házának előterét, de meg az oszlopos előcsarnokot is újra elárasztották a kufárok. Kint az állatokkal kereskedők, beljebb pedig a pénzváltók alkudoztak hevesen ágálva.
- Istenem, de hiszen tegnap kergettem ki őket – mit lehet ezekkel tenni – mondta félhangosan.
Ekkor látta meg a messzebb álló embert, aki integetéssel hívta magához. Aztán közelebb jött és így szólt halkan
– Annás szeretne veled beszélni, kövess csendben, feltűnés nélkül.
Jézus követte.
Annás háttal állt hatalmas süvegében, bársony köpenyében a hatalma ébenfa asztala mellett, mikor Jézus belépett a márvánnyal borított, félhomályos terembe.
Szóval te vagy az a híres népmentő – szólat meg Annás, miközben lassan megfordult – és te el is hiszed, hogy a nép jobban, okosabban élhet.
- Én hiszem - válaszolta Jézus a maga rendíthetetlen nyugodt stílusában.
- Naiv ember vagy, de én szeretem az ilyeneket, gyere közénk, felajánlom a segítségem.
- Közétek, vagyis bevesztek nagytanácsba? A farizeusok közé? Netán szadduceus lehetek? – kérdezte Jézus ironikus hangsúllyal.
- Egyelőre csak segédpapnak tudlak beajánlani Kajafás kísérői közé. De ki tudja, ha jól szolgálsz, bármit elérhetsz.
Az biztos, hogy többet nem kell éhezned, sem neked, sem a családodnak.
- Köszönöm, de nem kérek a felszínen fénylő, de valójában rothadó szolgaságból, én a földi javakért nem árulom el az embereket, de a mennyei atyámat sem.
- Na jó, de nemcsak erről van szó, te szeretet bajnok,… vagy ezt választod vagy kínok között várhatod a halált, én magam intézem el.
- Vállalom a szenvedést - csak ennyit mondott csendesen Jézus.
- Vállalod? - Neked elment a józan eszed. Kiért, miért vállalod? Elhiszed e nékem, hogy az alja nép, és egy képzelt mennyei igazságszolgáltatás nem ér ennyit?
- Sajnálom, de nem hiszem el. Az eddigi és az ez utáni történelem is arról fog szólni, hogy az elit uralkodni akar, ahogy te mondod, az alja nép felett. És ez nagyon sokáig, több ezer évig sikerül neki, de mindig nehezebben, egyre több kiváltságáról kell lemondania. A nép pedig, bár sokan nem érdemlik meg, egyre több jogot, igazságot fog kapni, erről szól az emberi történelem. Nem tudom, hogyan, mikor, de valahogy az igaz törekvés eléri a célját, ahogy a hamis is megkapja, amit érdemel. És ha nem, akkor is itt van a legkíméletlenebb bíró.
- Ki az?
- A saját lelkiismeretem
- Lökjétek ki a házamból!- kiáltotta dühtől torzult hangon Annás.
Jézus, ahogy az utca porából tápászkodott, újra elmorzsolt az arcán két könnycseppet, ma már másodszor. Aztán megint kihúzta magát.
Ezek után elkezdődött Jézus meghurcoltatása.
Innen Jézus élete, szenvedéstörténet. Talán a legtöbb ember életében van szenvedéstörténet, de Jézuséhoz fogható kevés van.
Jézus halála
Jézus a maga életét összességében boldogtalannak, sikertelennek, érezte. Az utolsó héten pedig sok kegyetlenül óriási testi-lelki fájdalom sújtotta. (Megjegyezem, Van Goghnak és József Attilának is illyes érzések jutottak osztályrészül.)
Utolsó vacsorával, majd az elfogatással kezdődött a szenvedéstörténet. Júdás csak azt árulta el, pontosan mikor és hol lehet Jézust elfogni. Ugyanis már kész volt a terv. De Jézus nem is akart elmenekülni, hiszen láttuk mit válaszolt Annásnak, hogyan gondolkodott.
Az ítélkezők, Annás, Kajafás, (zsidó főpapok), Heródes Antipas (zsidó bábkirály) és nem utolsó sorban Pilátus (római helytartó) egymás karmaiba, tömlöceibe lökdösték Jézust. Mindegyik próbált szabadulni a felelősségtől. Amikor a népet megkérdezték, hogy Jézus, vagy Barrabás legyen szabad, akkor ott azért morogták többen Barrabás nevét, mert Jézust kevesebben ismerték. Majd megtörténtek, amik megtörténtek.
Jézus beszélgetése Barabással a tömlöc-fogdában.
- Na megint egy nyámnyila szócséplő – mondta Barrabás mikor belökték a vasrácsos fogdába Jézust, majd folytatta – Na megérte a jóságról prédikálni?!, Jóember,….. nevetnem kell, mégis idekerültél.
- Az én fegyverem a szó
- Az enyém pedig a kard, ezek csak a vágásból értenek.
- Nem olyan biztos, szerintem a szó az erősebb. Nem vetem meg a karddal harcolót, de vigyázz, aki kardot ránt, kard által vész el. Én szavakkal az értelemre, a szívre hatva harcolok, kitartok mellette.
- Teljesen mindegy szócséplő uraság, mert holnap meghalunk.
- Csak én halok meg, te életbe maradsz, legalábbis egy darabig.
- Honnan tudod?
- Ismerem az emberi természetet.
- Hátha így van, akkor duplán nem értem a fene nagy jóságod.
- Mindenképpen megéri jónak lenni.
- Miért is?....., hiszen megölnek, méghozzá kínhalállal ölnek meg a jóságodért.
- Sok ok miatt, érdemes jónak lenni, a másvilági megítéltetés miatt is. De leginkább amiatt, hogy néha feltöltődj a hála melegével. Mert igaz, az emberek többnyire hálátlanok, de azért nem mindig. Amúgy pedig az a lényeg, te tudd magadról, hogy jót teszel, de őszintén, nem ön-áltatva.
- Hát ez nekem nagyon nyálas, én csak azt tudom, hogy vannak az erősek, az uralkodók, és vannak a gyengék, a csicskák. Mindig is lesznek urak és szolgák.
- Mindig is? – azért erre ne vegyél mérget. Egyébként pedig az önáltató, önző urak nem kerülnek a mennyek országába.
- És az önáltató, önző csicskák bekerülhetnek?
- Mindent én se tudhatok.
- Szóval te is csak egy porszem-Jankó vagy.
Jézus erre már nem válaszolt.
Jézust megkorbácsolták, talán azért mert csak ezt a büntetést szánták neki.
De végül is, sok szerencsétlen körülmény mélybe fordulása miatt, vagy talán az isteni terv miatt, kereszthalálra ítélték. Fejére tüskekoronát tettek, a majdnem mázsás keresztfát a vállára tették és szinte felkorbácsolták a meredek úton, ami a koponyák hegyére (dombjára) vitt, ahol szokás szerint végrehajtották a keresztre feszítéseket. Cél volt, hogy sokan lássák az elrettentő példát, az út szélére terelték az embereket, többen a hegyre is felmentek.
Érdekes módon Jézus elfogása, meghurcoltatása elítélése, kálváriája, és maga keresztre feszítés, majd a kereszthalál ugyan növelte Jézus ismertségét, de népszerűségét, nem nagyon. Ismertségét sem növelte jelentősen, ugyanis ehhez hasonló események az akkori időben sajnos nem voltak kivételesek. Ezt jelzi, hogy aznap nemcsak Jézust feszítették keresztre, de még két „latort”. Akiknek még a nevét sem tudjuk. A népszerűségét pedig azért nem növelte jelentősen, mert, azon ezrek számára akik, nem tartoztak abba a hatvan emberbe akik, valóban Jézus hívei voltak, ez csak egy szokásos „lator” megbüntetés volt. Tehát a nép, a tömeg akkor még nem volt tisztába, hogy itt egy hatalmas egyéniség, egy kiváló, jó ember mártírhalála történt.
A keresztre feszítés az egyik legfájdalmasabb hosszú, borzalmas szenvedéssel járó halál.
Anyja Mária, Máris Magdolna és János apostol (tanítvány) a keresztfa alól nézték a Jézus szenvedését. A többi ismerős, barát jelenléte, holléte bizonytalan. Legalább kettő római katona, valamiféle római elöljáró, és úgy harminc-negyven ember (egyébként többnyire gúnyolódó ember) szintén a keresztfa alatt volt. A leggyakoribb bekiabálás gúnyolódás arra irányult, hogyha Jézus olyan nagy csodatevő, messiás, akkor miért nem menti meg magát.
És Jézus kereszten szenvedve felsóhajtott:
- Bocsáss meg nekik atyám, nem tudják, mit tesznek!
- Istenem miért alkottál olyan mértékű emberi szenvedést, amely ennyire gyötrelmes tud lenni?
- Hogyan lehet az ember ama gonosz lény, (az állatnál gonoszabb) aki arra fordítja az Isten által adott értelmét, és szabad akaratát, hogy minél nagyobb kínokat eszeljen ki?
- Hát így fogok meghalni, mint egy bűnöző?
Az első mondása, sóhajtása ismert, a másik három nem, de logikusan, az embernek, ebben a helyzetben ilyen gondolatai lehetnek.
Az utolsó kettő sóhajtás, tulajdonképpen a szeretet atyjának a számonkérése. Amire Isten talán ezt válaszolta:
- Nem én okozom a szenvedésed, hanem az emberek. Én pedig az embereknek szabad akaratot adtam.
Jézus erre talán ezt válaszolta: - Rendben van, de én, mint egyén nem tehetek az emberek gonoszságáról, nem érdemlem meg, nekem ez sorscsapás.
Mire Isten, talán: - Ezért kerülsz majd a mennyek országába.
Jézus a keresztfán biológiai értelemben meghalt, megszűnt a keringése, az agya leállt, a sejtjei, szervei megálltak. Azonban az életsejtje, (a lelke) kiszállt az agyából, egy darabig még ott lebegett a test felett, majd eltávozott az atom alatti anyagi világba, annak is az lélek-érzelem mező részébe. Jézus lelke életsejtje a hit szerint, szokatlan utat járt be. Erre később, még visszatérek.
Ekkor elsötétült az ég, egy meglehetősen erős vad, vihar söpört végig a tájon. Mely vihar azért kapkodóvá tette Jézus leemelést, rendbe tételét, eltemetését.
(Mi a véleményem Jézus feltámadásáról? Mint eme írásból kiderül, az élet halál utáni, másféle folyattatást, én szinte természetesnek tartom. Vagyis valahogy mindenki feltámad.
A feltámadásról tehát abban az értelemben beszélhetünk, hogy Jézus földi „halott” teste eltűnt a sírbarlangból ahová ideiglenesen tették, majd később Jézus néhányszor, néhányaknak megjelent.
Ha ezt a történetet elmesélik egy nyomozónak, akkor legkevésbé sem gondol csodára. Nos erre a történetre én magam is adhatnék legalább öt-nyolc olyan magyarázatot, mely teljesen életszerűen, csoda nélkül vázolja a lehetséges történést.
Nem teszem, én ezt a feltámadási történetet nem cáfolom, de nem is tartom feltétlen igaznak. Egyszerűen elfogadom. Elfogadom, ami azt is jelenti, nincs kizárva, hogy Jézus lelke azon kivételesek, kevesek közé tartozik, aki személyesen is találkozott Istennel, továbbá aki képes néha a földre ellátogatni. Egyébként pedig nem tartom nagyon fontos részletnek.)
Azon is elgondolkozhatunk: vajon mennyire tud elba.., romolni az egyén élete. Mert sok embernél, egyszer csak elkezdődik és jönnek-jönnek a sorscsapások, a testi-lelki bántások. Hát maximum annyira, mint Jézusé. Az ártatlan kínhalálnál nincs lejjebb.
Vagyis Jézus élet-példája szerint, nem elég jónak lenni, de türelmesnek, sőt szívósnak, kitartónak kell lenni. Kellene lenni.
De Jézus mártír-haláláról akkor még kevesen tudtak.
És a feltámadásáról is kevesen tudtak.
Jézust és tanításait, a szenvedéstörténete közben ismerték meg többen, sokan, de ez még mindig kevés volt ahhoz, hogy életében ismert, népszerű embernek lehessen nevezni. Másfelől a szenvedéstörténet nem karrierről szólt, arról hogy valaki vagyonnal, hatalommal rendelkező emberré válik, sőt annak az ellentétéről szólt.
Jézus nélkül nem lenne a mennyei kávéház, az aminek lenni kell.
Főhősünk, Jézus Krisztus összességében nézve sikertelenül, borzalmas fájdalmak között megcsalatkozva, elárulva, elkeseredve halt meg.
Azonban Jézus földi története se fejeződik itt be. Meglepő fordulatok sokasága következik be.
Először is itt van, az ismert, hitbéli legendás feltámadás, és mennybe menetel. A hit szerint a halott (nem csak kómába eső, halottnak látszó) Jézus a sírbarlangban a halálából feltámadt. Minek jött ki a sírbarlangból, ha mindenképpen a mennybe ment, és van itt egyéb ellentmondás is. Lehet, hogy szentségtörés, de szerintem ez legkevésbé lényeges része Jézus életének.
Ugyanis mindenki valahogy, valahol megkapja a maga ítéletét, kvázi a maga mennyországába, vagy poklába köt ki, vagy közömbös mezőjén kóvályog. És Jézus, mint a világ legjobb és igazságtalanul legtöbbet szenvedő embere nyilvánvalóan a mennybe, a csodás érzések országába jut.
Az hogy onnan fentről van a hatalma, hit kérdése, de az biztos, hogy Jézus tanításaira épülő keresztény vallásnak volt van, és lesz hatalma.
Az igazi csoda azonban nem ez az állítólagos testi feltámadás, hanem a biztosan megtörtént szellemi.
„Igazi” feltámadás, csoda hogy Jézus szellemisége, tanításai feléledtek, terjedtek és terjedtek, létrejött a legtöbb embert megnyerő, a legerősebb hatású vallás.
Bár az evangélium és vallás szerint a tanítványok az apostolok, és még úgy tíz követő, útnak eredt és vitték a hírt, terjesztették az igét, Jézus életét, tanításait. De még ez sem lett volna elég. Szerintem Jézus halála (feltámadása) után évekkel történt az igazi csoda: az hogy ehhez az eszméhez, (magához az eszméhez) egyre többen csatlakoztak, (közülük is ki kell emelni Szent Pált és még később az evangélistákat) és végül is a vallás elterjedt. Az igazi csoda, hogy a szinte nulla népszerűség, ismertség, és nagyon kevés kezdeti hívő ellenére, terjedt és terjedt az új vallás. Többször kihangsúlyozom, mert van jelentősége: azért mégis a legnagyobb vallásról van szó, a legtöbb hívőt érintő vallásról, az emberiség legismertebb és leginkább ható eszmerendszeréről van szó.
A kereszténység kialakulása azért meglehetősen erős bizonyíték Jézus életére.
Magamat és más szkeptikus egyéneket is az alábbi okoskodással szeretném meggyőzni, Jézus létezéséről. Kb. 33-ban „meghal” Jézus és 100-ban már az alábbiak létre is jöttek. (De az is lehet hogy már 70- ben. De ez sem nagy baj ha csak 120.- ban)
100-ban már volt:
A föld több akkori országában népében keresztény gyülekezetek vannak, vagyis kialakult az őskereszténység.
Pál apostol egy biztosan élő ember utazik, kereszténységet hirdet Jézust hirdető leveleket ír.
Megíródik a négy szentírás (evangélium, biblia) – Máté, Márk, Lukács, János könyve.
Itt hozzá kell tenni, hogy rengeteg részletes, konkrétnak ható történés, és kijelentés van eme könyvekbe leírva. A legendák általában nem ilyenek.
Megjelenik Josephus Flavius római történetíró viszonylag pontos konkrét leírása Jézusról. Több más ismert római történetíró közvetve megemlíti a kereszténységet.
Vegyük csak eme tényeket.
Ha nem élt volna Jézus, ha csak az egész egy legendából táplálkozott volna, akkor nem tudott volna ennyi minden, 50-70-100 év alatt kialakulni. Akkor jó esetbe is egy legenda születik meg, vagy az is elhalványul. Vagy csak egy helyi legenda, rege jön létre.
Lehet, hogy a felsorolt bizonyítékok mindegyike egyenként bizonytalan, nem bizonyítanak sokat. Azonban együttesen a sokaságuknál és hasonlóságoknál fogva már komoly bizonyítékok.
Ugyanakkor az, hogy rövid idő alatt ennyi minden történt, elsősorban létrejött a keresztény vallás, egyfajta csodát is valószínűsít. Csodás szerencsét, vagy isteni beavatkozást.
Ahhoz hogy viszonylag rövid idő alatt kialakuljon a kereszténység, elterjedjenek Jézus tanításai, sok minden kellett. Először is az kellett, hogy azért legyen valóságalap. Bár Jézus nem volt ismert népszerű, leszámítva az utolsó hetet, a kálváriát, de ezért valóságalap (Jézus léte munkája) nélkül mindez nem jöhetett volna létre.
Továbbá kellettek a lelkes hittérítők.
És végül, de nem utolsó sorban kellett hozzá egyfajta csoda. A hit terjedésének csodája.