A DEMOKRÁCIA  IGAZSÁGAI 

Újra oda térnék vissza, hogy vannak, (sokszor ilyenné vállnak), szigorú, parancsolgatós vezetések. Akik nem nagyon tűrik, hogy rajtuk, és a szolgáikon, barátaikon, rokonaikon kívül más is irányítson, más is gazdagodjon, „más is labdába rúgjon”.

Ez a légkör sokaknak nem tetszik, viszont sokaknak tetszik. Most megint meglepőt mondok, az emberek kábé fele, persze országtól, néptől is függ, jobban érzi magát a parancsolgatós, (szerintük fegyelmezett, rendezett) légkörben, mint egy viszonylag lazább légkörben. Tulajdonképpen a demokrácia is egy fegyelmezett, rendezett légkör, életmód lenne, csak másképp, mint a diktatúra. De sok okból, sok ember nem kedveli a demokráciát. Pl. a döntés macerás, gondolkodni kell, felelősséget kell vállalni, stb..

Nekem a demokrácia jön be, de sokaknak nem. A lélektani, pszichés elemzés meglehetősen bonyolult lenne, mert sok tényező van, de a lényeg, hogy az emberek kábé felének, pszichésen nem jön be a demokrácia.

Sokan nem néznek szembe a valósággal: én pszichésen nem kedvelem a demokráciát. Inkább ürügyeket, álokosságokat keresnek. Persze erről is le kellene szokni.

Nos, ezeknek az embereknek, illetve ezeknek a fiataloknak üzenem: ha pszichésen nem kedvelik a demokráciát, kedveljék azért, mert végső soron jobb döntéseket eredményez, jobb, boldogabb életet teremt.

A demokrácia bővebb elemzése a könyvben található, melynek címe: A Demokrácia Kézikönyve XXI. sz.

További bevezető gondolatok.

Természetesen mielőtt belevágtam volna a könyv végső megírásába, ha nem is mindent, de sok mindent elolvastam a demokráciáról Azután próbáltam minél gyorsabban elfelejteni. Nemcsak azért, mert sok minden zavaros volt, sok mindennel nem értettem egyet, hanem elsősorban azért, mert meggyőződésem, hogy bármely alkotás, produktum akkor érdemli ki az előző neveket, ha van bennük hozzáadott értéktöbblet. Ez pedig leegyszerűsítve: tartalmaz olyan önálló, saját gondolatokat elgondolásokat, melyek társadalmilag is hasznosak, hozzájárulnak a fejlődéshez. Ennek pedig az alapfeltétele, hogy legyenek benne önálló gondolatok elgondolások, minimum a régi gondolatok új elrendezésbe kerüljenek megjelenítésre.  Ezek nélkül csak másolatok készülnek, melyeknek ugyan meg lehet a maguk szerepe, értéke, de azért fele annyit sem érnek, mint egy hozzáadott értékkel növelt alkotás.

Volt egy másik szempont is, ez pedig a közérthetőség volt. Szerettem volna viszonylag közérthető, viszonylag „izgalmas” társadalmi elemzést készíteni. Bár tudom, hogy ez lehetetlen, vagy csak részben lehetséges misszió.

Visszatérve az új gondolatokra. Több cikket, írást olvastam a demokráciáról, de egyikben sem szerepelt, hogy a képviseleti demokrácia egy hablaty, jó esetben is csak „választott vezetésről” beszélhetünk. Az sem jelenik meg, hogy a vezetőknek szükségszerűen  kialakulnak pszichés tulajdonságai (gyengeségeik). Az emberiség már ezer évek óta, bizonyos szükségszerű vezetői pszichés torzulások áldozata, de erről sem „illik” beszélni felsőbb körökben. Az én írásomban viszont ezek benne vannak. Lehetne még sorolni, az eddig a pince sarkába dobott, de a könyvben a felszínre hozott elméleteket.

 Akár igazak, akár nem, de ezek például új gondolatok. Persze, nemcsak ezek a szokatlan, „bizonyos tanult” emberek számára botornak hiányos ismeretekről tanúskodó gondolatok. El tudom képzelni, hogy pl. egy egyetemi tanár számára -  aki a jelen tudományt szinte lezártnak teljesnek tartja, amin legfeljebb nagyon ritkán, nagyon keveset, csak egy-két rendkívül elismert tudós változtathat, - az én irományom, nyilvánvalóan butuska beszéd. Nekik és mindenkinek üzenem, nem véletlenül ez a könyv címe: A DEMOKRÁCIA KÉZIKÖNYVE XXI. SZ. Vagyis a címben benne van, hogy ez, az új század gondolatait tartalmazza, legalábbis szeretné tartalmazni. A XXI. század pedig még vagy nyolcvan évig fog tartani.

Egyébként van egy (illetve kettő) könyv, amit egyes emberek az én írásomnak tulajdonítanak, ennek a címe: „A Demokrácia Kézikönyve”. Nos, bár az egyik könyvet többnyire én írtam, de mégsem ismerem el, mert bizonyos részeivel nem értek egyet, a könyv egészét pedig nem hagytam jóvá. A cím is hibás. Egyfelől van már egy ilyen című, de egészen más tartalmú más által szerzett könyv. (Kicsit zavaros a történet, sajna.) Másfelől ahogy kifejtettem a „XXI század” nélküli cím rossz, mert nem szimbolizálja, hogy új, szokatlan, reményeim szerint korszerű gondolatok vannak a könyvben.

Visszatérve, én felvállalom, hogy könyvem nem sablonos, nem szajkózza az ismert elismert tudományt. Inkább azt mondom: könyvemnek van egy újszerű, egy kiegészítő jellege is. Mindenkinek javasolni tudom, hogy sok, minél több írást, cikket olvasson a demokráciáról. De utána ezt a könyvet is olvassa el, és az egészen gondolkodjon el, de nyugodtan, alaposan önállóan, mert az ilyen gondolkodás a demokrácia alapja.

Végezetül megköszönöm, családomnak, barátaimnak a könyv megírásához nyújtott segítséget. 

Idézetek:

Nyitottságom bizonyítván, idézem a Politikapédia, valamint a Wikipédia egyébként a maga nemében korrekt cikkét, ill cikkrészletét. A mai álláspontot, eléggé korrektül foglalja össze.

A viszonylagos egyetértésem mellett azért több tévedést, hiányt, hangsúly-eltolódást találok a cikkben,  még akkor is ha egy nagyon tömör összefoglalásról van szó. Az én könyvem hosszabban, de mégis lényegesítve, ill. másképp fogalmazza meg a demokrácia fontos ismereteit. 

„A demokrácia görög eredetű szó, a démosz (nép) és kratein (uralom) szavakból jött létre. Jelentése: népuralom. Alapelve, hogy a társadalom tagjai közötti minden nemű hatalmi kapcsolat azokban gyökerezik, akik engedelmeskednek és nem azokban, akik parancsolnak. Mivel mindenki maga dönti el, hogy engedelmeskedik-e vagy sem, csak akkor fog engedelmeskedni, ha azt előnyösnek ítéli. A demokrácia egyik legmeghatározóbb sajátossága a szólás- és véleményszabadság. 

A vezetőket a nép választja, a koordinátorok csak megbízottak lehetnek, akiket időlegesen, visszavonhatóan és körülírt hatáskörrel választanak meg, feltételezve a kompetenciájukat és mivel a demokráciát a [törvény]?ek uralmának kell jellemeznie, és a vezetőknek csak az ezek által biztosított keretek között van hatalma. A piac lehetővé teszi, hogy a fogyasztók vásárlásaikkal és vásárlásaik megtagadásával szelektáljanak a számukra leginkább kompetensnek tűnő szolgáltatások és vállalkozások között. 

Alkotóelemei és elvei

- [általános választójog]? alapján választott [parlament]?

- egymással versengő [párt]?ok

- autonóm igazságszolgáltatás

- emberi jogok 

- alkotmány 

- pluralizmus

- döntési elve: mérsékelt döntési elv/elégséges [konszenzus]? elve

- értékei: szabadság, egyenlőség, igazságosság, emberiség stb.

- a szabad egyesülés és gyülekezés joga

- a szólás- és [sajtószabadság]?

- a választójog és a tömegek [szavazat]?aitól függő kormány

A demokrácia, bár igen régi [államforma]?, az idők során igen változatos jellemzőkkel bírt. A legelső demokratikus jellemzőkkel a görög poliszok rendelkeztek, ezek közvetlen demokráciáknak tekinthetők, és egyáltalán nem volt rájuk jellemző a liberális hozzáállás. Pozitív értelemmel csak a 17. századtól bír. A nők például egészen a 20. századig nem rendelkeztek [szavazati jog]?gal, és nem szólhattak bele a [közügy]?ekbe. 

Az ókori Görögországban[szerkesztés] I.e. 700 körül az ógörög poliszokban az arisztokrácián kívüli társadalmi rétegekből, a gyarmatok révén, sokan meggazdagodtak, majd beleszólást követeltek a poliszok irányításába. Ennek hatására alakultak ki: bulé (tanács), arkhónok tanácsa (areioszpagosz, a polisz vezetőinek tanácsa) héliaia (népbíróság), sztratégoszok (katonai kormányzók) tanácsa. Kr.e. 621-ben Drakón arkhón írásba foglalta a szokásjogot, és új törvényeket vezetett be, melyek megszüntették a kiváltságokat.

Kr.e. 594-ben Szolónt választották arkhónná, aki bevezette az adósrabszolgaság intézményének eltörlését és a származás helyett a vagyoni helyzet lett a politikai jogok alapja. Először nemzetségi alapon választották a négyszázak tanácsát, majd később négy közigazgatási egységre osztotta a poliszt. A közfeladatokat pedig felosztotta a közintézmények között.

Szolónt követően egy időre a politikai rendszer fejlődése a demokrácia irányába megtorpant, sőt önkényuralommá rendeződött vissza. 

Kleiszthenész Kr.e. 508-ban meghirdetett reformjai a politikai rendszer gyökeres megváltozását hozták. A legfelsőbb hatalom az ekklészia(népgyűlés) kezébe került és a legfontosabb kérdésekben közvetlenül dönthettek. Hozzájuk tartozott a törvényhozás, a háború és béke kérdése. Évente 40 alkalommal ülésezett. A reformok egyik célja a politikai rendszer stabilitásának a biztosítása volt: A poliszt tíz közigazgatási egységre osztották, amely biztosította a különböző társadalmi rétegek és területek arányos elosztását és képviseletét. A tisztségviselőket úgy sorsoltak ki. A területek önálló katonai egységekkel rendelkeztek, melynek vezetőjét egy évre választották. A tisztségviselők ellenőrzését folytató intézmény tagjait választásokkal határozták meg. Az esküdtbíróság tagjait szintén sorsolással állapították meg. Az önkényuralom újbóli kialakulásának megakadályozására létrehozták a cserépszavazás intézményét is. Az athéni lakosság mindössze tíz százalékának volt politikai joga, de a politikai rendszerük hatására megindult a gazdasági fejlődés, ami a lakosságnak jólétet biztosított.[2][8]

 I. e. V. század második felében Athén a háborúban vereséget szenvedett és ekkor felszámolták a demokráciát.[9]

A kutatás jelenlegi álláspontja a demokráciát nem tartja az ókori görögség jellegzetes rendszerének, sőt kifejezetten ritka előfordulásával számol. Németh György közel hétszáz görög polisz tüzetes vizsgálata után mindössze tizenháromban talált demokráciát, azok zöme is Athén befolyása alá tartozott.

A szerző: nemcsak Görög honban nem volt hasonló, de a világon sehol sem, sőt, a mai napig  is egyedülálló. A jelenlegi „nyugati, fejlett” demokráciák sem érik el (legfeljebb csak bizonyos elemeikben) az ókori Görög demokratikus intézményi (rendszer) szintet.  Ezzel együtt az ókori Görög példa rámutat a magasabb szintű demokrácia működőképességére, valamint konkrét, megoldási variációkat is bemutathat. Illetve rámutat a történelmi demokrácia-fejlődés totyogására.

Az antik demokrácia

Arisztotelésznél a demokrácia az [arisztrokráciá]?t váltotta fel,- ennek a korcs formája, az oligarchia - és ennek ellentéteként jelenik meg, mint a [politeia]?szintén eltorzult formája. A sokaság uralmát nem a modern legitimációs alapon részesíti előnyben, hanem a magasabb rendű döntéshozatali képesség alapján. Platón még igen fiatalon csalódott a demokráciában. Az ő értelmezésében a demokráciát a nép rosszul értette, a szélsőségességig fokozza, s így a szabadságból szabadosság lett, ami szerinte egyáltalán nem felel meg az demokrácia erkölcsi és ideológiai elvárásainak. Mindketten úgy vélik, hogy a demokrácia, mint államforma, nem megfelelő. 

A modern demokrácia

A tizenhetedik században igencsak megoszlanak a vélemények a demokráciával kapcsolatban. Thomas Hobbes egyetlen személy [szuverenitás]?át tartotta hasznosnak, de ezt egy, a nép által kötött "társadalmi szerződésből"eredeztette, azaz itt jelenik meg a nép akaratából választott vezető „kezdetleges elve”, mivel ez nagyjából azt jelentette, hogy a meglévő jogokról az egyén lemond az állam javára a közös érdekekért. John Locke szerint az eredetileg természetes állapotban (szabadság) élő emberek társadalmi szerződést kötöttek természetes javaik védelmének érdekében, így a kormányzás a kormányzottak megegyezésén alapul. 

Jean-Jacques Rousseau beszél először a szuverenitás elméleti alapjáról, és a [népszuverenitás]?ról. Ez azt jelenti, hogy a nép a hatalom birtokosa, részt vesz a hatalom gyakorlásában. Ez az elmélet érvényesül napjainkban is, és a demokrácia különböző típusai is ebben a formában nyilvánulnak meg. A fő végső hatalom hordozója a nép. 

A népszuverenitás elve a demokrácia különböző formáiban érvényesül. A népszuverenitással a [köztársasági államforma]? harmonizál a legjobban, mert kifejezi, hogy az [államfő]?i jogokat gyakorló személyt vagy szervet a nép bízza meg meghatározott időre az államfői jogok gyakorlásával, és a tevékenységéért szűkebb vagy tágabb értelemben legalább jogilag felelős. Két általános formája valósul meg jelenleg a világon: a [közvetett demokrácia]? és a [közvetlen demokrácia]?.

Millnél jelenik meg először a tömegdemokrácia, amely nézetei szerint megszüntetné a modern demokrácia ellentmondását, a szegények és gazdagok közti éles különbséget.

A parlamenti demokrácia előzménye az [abszolút monarchia]?. Típus szerint lehet többségelvű-, vagy konszenzuális parlamenti demokrácia.

Többségelvű parlamenti demokrácia jellemzői

- aszimmetrikus kétkamarás törvényhozás

- összpontosított végrehajtó hatalom

- erős pártfegyelem

- a kormánynak többsége van a parlamentben

- a miniszterelnök a pártelnök

- egyszerű, többségen alapuló egyfordulós választási rendszer

- jogilag a parlament hatalma nem korlátozott 

Konszenzuális parlamenti demokrácia

- kétkamarás törvényhozás

- megosztott végrehajtó hatalom

- a parlament és a kormány szétválik – létrejön a tényleges hatalommegoszlás

- többpártrendszer

- többfordulós választás

- [föderalizmus]?, [decentralizáció]?

- írott alkotmány

- kisebbségi [vétó]?.........................”

Innen a Wikipédia cikkeiből idézetek:

Az illiberális demokrácia (konzervatív demokrácia vagy irányított demokrácia, egyes értelmezésekben pszeudodemokrácia, részleges demokrácia, alacsony intenzitású demokrácia, üres demokrácia vagy hibrid rezsim) olyan kormányzati rendszer, melyben a választások ellenére a polgárok nem ismerhetik meg a kormányzati tevékenység jó részét a polgári szabadságjogok nagy fokú korlátozása miatt.

Félig közvetlen demokrácia[szerkesztés]Searchtool right.svg 

Bővebben: Félig közvetlen demokrácia és Svájc

A félig közvetlen demokrácia[33] lényege, hogy a közösség minden választójoggal rendelkező tagja részt vehet a közügyek eldöntésében, vagyis az önkormányzásban az adott térségben. A döntéshozatal módszerei a közvetlen, a félig közvetlen és a közvetett. A közvetett döntéseket a jogszabályok alkotói és/vagy a kormányzatok hozzák. A közvetett döntések általában felülbírhatóak közvetlen illetve félig közvetlen döntésekkel. Népi kezdeményezés esetén a folyamat következő szakasza a közvetett döntéshozók megegyezése a népszavazás kezdeményezőivel a jogszabály módosításáról vagy elrendelik a népszavazás. Az érintett térség választójoggal rendelkező lakosai népszavazási kezdeményezésének (iniciatívájának) másik lehetősége a félig közvetlen új döntéshozatal megindítása. A népszavazások kezdeményezéséhez 1-2%-os támogatási küszöböt írnak elő az érintett térség választópolgáraitól. A népszavazás lebonyolítása előtt az ügyet széles körű társadalmi vitára bocsátják, majd minden szavazópolgárt kellő időben, írásban tájékoztatnak a mellette és az ellene szóló érvekről. A népszavazás mindig érvényes és az eredménye kötelező.

Közvetlen demokrácia[szerkesztés]  Bővebben: Közvetlen demokrácia

Direkt vagy közvetlen részvételen alapuló demokráciában a közösség minden tagja személyesen részt vehet a közügyek közvetlen eldöntésében. Ennek gyakorlásához szükséges egy népgyűlés (egy kis létszámú tevékeny közösség), vagy a népszavazás jogintézménye.

Részvételi demokrácia[szerkesztés] 

Bővebben: Részvételi demokrácia

A részvételi (participációs) demokrácia a demokrácia, vagyis a nép közügyekben való részvételének egy olyan megoldása, amikor a választásra jogosultak az eldöntendő ügyekben Pártmentes demokrácia[szerkesztés] 

Bővebben: Pártmentes demokrácia

Pártmentes demokrácia (vagy pártok nélküli demokrácia) a képviseleti kormányzás egyik lehetséges változata, ahol az általános és időszakosan tartott választások a politikai pártok részvétele, vagy azokra való utalás nélkül zajlanak.

közvetlenül tudnak véleményt nyilvánítani, illetve részt venni a döntésekben.

A szerző: Szerintem az utolsó három ugyanarról szól, a közvetlen demokráciáról, persze csak elméletileg, mert gyakorlatilag rendszer szinten még sehol nem valósult meg. Az ókori athéni demokrácia járt hozzá legközelebb. Svájcban is csak, legfeljebb „félig közvetlen demokrácia” van, a többi „fejlett nyugati” demokráciában erről sem beszélhetünk.