Embedded Files
Kivaghy
Korunk kommunikációja
és a net használat tartalma
Ma délután, ahogy fáradtan hazaérve a közép-suliból, - az iskolai történésekkel a fejembe zsongva, - leültem az íróasztalom elé, bámulva a szobám részleteit, az ablakon betekintő égerfa szürke-zöld ágait, arra gondoltam, hogy most már valamilyen komolyabb témáról kellene gondolkodnom.
A nagyfater tanácsolt valamilyen oldalt, mi is volt az?
Társadalomról fiataloknak, azt hiszem. Napjaink kommunikációja és a net használat, ez a pontos címe. Nézzük, meg miről szól. Egy belenézést megér.
Korunk kommunikációja, és a net használat tartalma:
1. Bajban vagyok, ha meg kell fogalmazni a téma címét.
2. Először is állapítsuk meg valóban egy csodálatos jószág ez a mobil okos-telefon.
3. Mivel egy összetett rendszerről van szó, még nehezebb a névadás.
4. Vannak, akik a szép új világ beköszöntését üdvözlik, és vannak, akik előtt borzasztó jövőkép jelenik meg.
5. Ki kell térni a számítógépre.
6. Az ember és a számítógép-vezérelt robot összehasonlítása
7. A komplett technika része a gyors és mindenhova eljutó távközlési hálózat.
8.Én az egész digitális, net központú távkommunikációs rendszert, az alábbiak alapján osztom két részre.
9. Visszatérve a névadásra.
10. Az információs társadalom.
Néhány bevezető mondat az információs társadalomról.
11. A hosszú bevezető után térjünk rá az információs társadalomra (a tudás alapú társadalomra).
12.Visszatérve, szerintem az emberi fejlődés fő irányai, útjai:
13.Korunkban egyértelműen kultúraváltásról, (mellesleg gazdaság technikaváltásról) van szó.
14. Azért korszakváltás, mert a gazdasági élet, és a közélet is egyszerűen megállna tönkremenne, a mot-net technika nélkül.
15. A mot-net (mobil okos-telefon - internet használattal) technika lehetséges hasznosabb használata.
16.Néhány viszonylag haszontalan (túlzott) használat címszerűen.
17. Akkor jöjjön a lehetséges hasznos használat felsorolása, címekben.
18. A mot-net technika (rendszer) legfőbb, veszélyei, hátrányai (problémái).
19. A függőség.
20.Itt azért röviden ki kell térni a pornónézésre, valamint a játék függőségére.
21. A netes visszaélések.
22. Az írásos közlés, főleg a szépirodalom, lassú eltűnése.
23.Kitérés a hétköznapi kommunikáció hiányosságaira.
24. Az emberi kapcsolatok elhidegülése (falanszter társadalom).
25. Ki kell térni: A jóléti társadalom és az elkényeztetett helyzet.
26. Az ember lassan jobban szereti, tiszteli a tárgyakat, eszközöket, (meg a pénzt), mint az embereket.
27. Visszatérve a veszélyekre. A valóság helyett, létrejön a virtuális világ.
28. Növekszik a szolgáltatóknak, a technikának való kiszolgáltatottság.
29. Ki kell térni: A környezetszennyezés és a fogyasztói társadalom.
30. Először is nézzük a környezetszennyezés alapvetéseit.
31. Csakhogy egész életünk, kultúránk gazdasági-politikai rendszerünk a fogyasztásra van felépítve.
32. Most már ideje rátérni, a mot-net technika konkrét környezetszennyezésére.
33. Az információáradat, a közlési terület szélesedésével a szellemi szemét gyorsabban nő, mint az érték.
34. Sajnos nemcsak a tudomány-fejlődés múltja, de a jövője is gidres-gödrös.
35. Konkrétabban a közlési terület szélesedése. A szellemi szemét, pontosabban a hatalmas raktár problémája.
36. Röviden, egyszerűen a manipulációról.
37. A manipuláció és a népbutító rendszer.
38. A hazugság, a manipuláció, és a diktatórikus rendszer elfogadásának fontosabb okai.
1. A rossz, a diktatórikus rendszer (rendszerváltozat, rezsim) táplálja, támogatja a manipulációt, és viszont. (Sőt többször elmélkedem arról hogy a történelmi rendszernek is van felelőssége.)
2. A direkt manipuláció, pl. a propaganda, sok embert képes becsapni, megtéveszteni.
3. A nagy rendszeren belüli népbutító rendszer, erősíti a politikai, társadalmi műveletlenséget, közvetve a diktatúra és a manipuláció elfogadását.
4. A nagyobb diktatúra, és a nagyobb hazugság általában elfogadottabb, mint a kisebb.
5. Azért vannak diktatúrakedvelő, emberek, rétegek is, akik a kedvenc rendszerük miatt a manipulációt is elfogadják.
6. A diktatúra-elfogadó gondolatok, felfogások.
39. Az okok (1-6 pontok) egyenkénti (cserélt sorrendű) elemzése.
40. Kitérés a népkeserítő politikát elfogadó (tipikus) felfogásokra.
41. Kitérés az emberi jellemek, az alapvető beállítottságok, jelentősebb különbségeire.
42. Általános gondolatok a népbutító rendszerről.
43. Akkor nézzük a népbutító rendszer tényezőit, elemeit.
1. A jelenlegi reklámok reklámmechanizmus, mint szoktató mechanizmus. (Ez egyben a hazugságelfogadás szoktató mechanizmusa is)
2. Az általános hétköznapi élet, a hétköznapi kultúra, világnézet.
3. Az oktatás gyengeségei, hiányosságai hibái.
A politikai tájékoztatás gyengesége.
4. A lényeges információk hiánya, egyfajta elzártság, bizonyos helyeken, bizonyos népesség körében.
5. Indirekt népbutítás, a meghallgatás hiánya, az érdektelenség kialakítása.
6. Ha az értelmes tevékenységre, tanulásra fordítható időt, energiát fölösleges tevékenységgel elszívjuk (pl. vásárlással, hivatali, banki ügyintézéssel, stb.) az is egyfajta népbutítás.
7. Bulvárkultúra, felületesség propagálása.
(Komoly témák helyett pl. akciófilmek, celebek, stb.)
8. A fölösleges haszontalan munkák.
9. Valamint a mot-net rendszer hibás használata.
44. A népbutító rendszer elemeinek (1-9 pontok) egyenkénti kifejtése.
45. Kitérés az eddig felvetett problémák bajok megoldására.
46. A mot-net technika (rendszer, kultúra) helyes használata.
47. A becsületes közvélemény által minősítő oldal, oldalak (BéKáMO), rövid leírása.
48. És ajkkor kimondom a kedvenc szavamat (fogalmamat): e-demokrácia.
49. Miről szól az 1. pont. A valódi hasznos tudáshoz (tudománytól, a hasznos tudni valókig) szükséges tájékozódás.
50. Miről szól a 2. pont. A sokoldalú társadalmi, politikai tájékozódás.
51. Kitérés a 2a pontra. Valamint a népszavazási és közvélemény-kutató rendszerbe való részvétel.
52. Miről szól a 3. pont. Az áruk szolgáltatások, cégek, hivatalok, intézmények, közszereplők objektív közös „fórum jellegű” megítélése.
53. Miről szól a 4. pont. A nekünk tetsző, hozzánk illő szellemi és egyéb közösségekbe való belépés és részvétel. (Kialakulnak az egymáshoz illő emberek közösségei.)
54. Az összetartozó csoportok, közösségek békés egymás mellett élése.
55. És itt térnék vissza a mot-net helyes használatának 4. pontjára.
56. Befejezés összefoglalás.
Korunk kommunikációja, és a net használat.
Avagy: Informatika és társadalom
Avagy: A XXI sz. kommunikációja és ebből fakadó kultúraváltás.
Avagy: Elmélkedés a mot-net technikáról és kultúráról.
Bajban vagyok, ha meg kell fogalmazni a téma címét.
Vagy a fejezetek címeit.
Repkednek a fogalmak: multimédia, digitális, elektronikus, virtuális, kibernetika, telekommunikáció, online, stb..
Valakinek meg kellene próbálni rendet teremteni.
Valószínűleg hiába, mert sokan attól érzik okosnak magukat, ha minél több érthetetlenen, „ez aztán tudományosnak hangzik” fogalmat használnak. Érdekes módon, a másik oldalon viszont fogalomhiányra figyelhetünk fel.
Ezért most én is megpróbálok a magam laikus módján néhány elnevezést fabrikálni.
De azt is fontosnak tartom megjegyezni, eme írás nem a technikai oldalát kívánja elemezni korunk kommunikációnak, hanem a pszichés, a társadalmi, illetve a társadalompszichológiai oldalát. A technikai oldalt viszont nem lehet kihagyni, hiszen minimum vázolni kell gyakorlatilag miről van szó.
Az okos telefonos, interaktív, telekommunikációs életmód, kultúra (OITÉK)
(lifestyle culture for the interactive smartphone telecommunication)
Oly korba élünk, amikor a technika és tudomány legalábbis ezen része (informatika) előrébb jár, mint a fogalomalkotás.
Olyan dolgokat használunk, oly dolgokat teszünk, amelyeket még nem elemeztünk ki. Amikre, igazán jó, ismert szavaink sincsenek.
Valljuk be divat lett a műszaki okos-tojáskodás, alig értelmezett szavakat, egyfajta varázsszavakat mormogunk, magunkat nagyon okosnak gondolva, miközben alapvetésekkel sem vagyunk tisztába.
Most én is kénytelen vagyok beszállni ebbe a játékba, reménykedve abba, hogy egyszer abbamarad az új szavak, kifejezések kitalálása, és megpróbáljuk a meglevőket rendbe tenni.
Először is állapítsuk meg valóban egy csodálatos jószág ez a mobil okos-telefon.
(mobile smartphone)
És nemcsak a telefon, hanem a rendszer is, ami mögötte van.
Olyan mintha állandóan egy zsebben elférő, hordozható rádió, tévé, kamera, fényképezőgép, játékgép, netkapcsolatos pc, könyvtár, lexikonok, szupertelefon, stb., lenne az embernél.
Mindegyikről önmagában tanulmányt lehetne írni, főleg arról, mit jelent manapság a netvilág.
Már megint elnevezéseket kell fabrikálni, pl.: a világgal való kommunikáció lehetősége. (The opportunity to communicate with the world OCW)
Másik név: Internet központú távkommunikációs rendszer. (IKTR) Vagy: digitális távkommunikációs rendszer.
Vagy: Internet of Things
Internet of things technology
És ha már nevek, akkor még egy: Gyors információcserére, feldolgozásra alapuló gazdasági, tudományos és kulturális rendszer.
Mivel egy összetett rendszerről van szó, még nehezebb a névadás.
Talán a technikai oldal támpontot adhat.
Jó lenne, ha ennek az összetett rendszernek lenne viszonylag rövid neve, melyet mindenki ismer, mely minden embernek ugyanazt jelenti. Ettől még messze vagyunk.
Én úgy érzem, hogy az új (mostani) rendszer magja, az internet (teljes világháló), de ebbe most már bekapcsolódtak a korábbi kommunikációs módszerek, rendszerek.
A „web” (world wide web, www.) szinte azonos az internettel, annak inkább a közösségi részét alkotja, de én mégis maradok az „internet” (röviden: net) kifejezésnél.
Itt jegyzem meg, én az „online” szót kifejezést elkerülöm, mert a fogalmát, értelmét zavarosnak tartom. Sajnos azonban sok zavaros fogalommal találkozunk manapság, egy másik, pl.: „virtuális”.
Visszatérve, a több mint száz éves telefonos rendszer, a száz éves rádió, a tévé, sőt a több száz éves levelezés is bekapcsolódott ebbe a rendszerbe.
A levelezés (később a távirat is) a korábbi korok, sok száz évig tartó táv-közlése volt. Manapság már a hagyományos levelezés lassan teljesen beleolvad az elektromos levelezésbe, amelynek alapja szintén a net (internet). Vagy például a tévéadásokat meg lehet nézni a neten (google, stb.), vagyis ez szintén beleolvadt a rendszerbe. Ahogy a rádióadások is.
De a könyvek, sőt az írott sajtó is bekapcsolódott a neten keresztül a rendszerbe. Mondhatnám, az online rendszerbe, de mint mondtam e szótól, a fogalmi zavarosság miatt tartózkodóm. A szó jelentése alapból „vonalon”, lenne amit én „közvetlennek” értenék, de inkább a netes megjelenéssel, vagy a képernyő alapú (nem papír alapú) megjelenéssel szokták azonosítani.
A „net”, az „internet” szavak, fogalmak nekem szimpatikusabbak.
A telefonos rendszer, ami szintén több mint száz éves, szintén a nagy rendszer, félig meddig különálló, de félig meddig beletartozó része.
Szóval azért nem teljesen új dolgokról van szó, de mégis egy új korszakról beszélhetünk, de erre még visszatérek.
Több helyen elmondom, leírom, hogy a megítélése e témának, problémakörnek is teljesen eltérő.
Vannak, akik a szép új világ beköszöntését üdvözlik, és vannak akik előtt borzasztó jövőkép jelenik meg.
A rajongó kijelentésekből sem vagyunk híján, néhány ezekből:
Minden megújul, megváltozik. Ezután másképp fogunk kommunikálni, barátkozni, udvarolni.
A világ jön el hozzánk, nekünk egy lépést sem kell tenni.
Végre a lényeges dolgokkal tudunk foglalkozni, a kuli munkát elvégzik a számítógépek és a robotok.
Ez az új kor, az új ipari forradalom.
És így tovább.
Azt gondolom, ezek önmagukban csak féligazságok. Vagyis igazak, de kiegészítésre szorulnak. Ha a féligazságot nem egészítjük ki, akkor hazugság válik belőle.
Először is az emberi psziché, az emberi gyengeségegek, az új technikától nem javul meg. Az alapvető társadalmi problémák sem tűnnek el.
Sőt az új technika, rossz használat esetén akár összességében növelheti a problémákat.
Tehát itt is el kell sütni a frázisnak tűnő igazságot:
Minden, a használat által válik, jóvá, vagy rosszá. Vagyis mindent lehet jól is, rosszul is használni.
Mindig ilyen fáradtan jövök haza a suliból, mindig zúg az agyam, és szinte mindig negatív az összhatás. Lehet, hogy én vagyok így összerakva. De hát ez a szemét T megint belém kötött. Mikor kötnek bele valakibe? – ez jó kérdés. Azért a rossz arcokat fel lehet ismerni. A lenéző viselkedés bűzlik, mint a hányadék. Vagy nem lehet felismerni? Lehet, hogy mások engem tartanak flúgosnak? Ebből bunyó lesz T-vel, úgy érzem… attól félek.
Újra belenézek abba az okoskodásba, amit a múltkor elkezdtem, arra jó, hogy elterelje a gondolataim. Bár az látszik, hogy nem fiatal fazon írta, sok baromság van benne, de azért egy-egy gondolata megfog. Legtöbbször azzal fog meg, hogy vitatkoznék vele, mert a téma érdekel, de más a véleményem.
Na akkor folytatom az olvasást.
Ki kell térni a számítógépre
Kezdjük megint a dicsérettel.
A mai korszerű számítógéppel, (pc. laptop, stb.) azon kívül, amit már az okos telefonnál felsoroltam, a használója képes: szövegeket, tanulmányokat leveleket írni, szöveg-szerkeszteni, megosztani. Képes képeket letölteni, átszerkeszteni, átformálni, megosztani. Képes új ábrákat, rajzokat, viszonylag gyorsan, pontosan létrehozni, Képes hangokat, zenéket, filmeket letölteni, átalakítani, feltölteni. A letöltéshez, feltöltéshez persze szükség van az internethez is, erről még sok szó esik. Képes a világot megismerni. És még sok mindenre képes.
A számítógépnek több fajtája van. Az alapvető kategóriák: a nagy üzemi hivatali számítógép és a kisebb személyi számítógép (szg). Ebből is a leginkább elterjedtebb a hordozható pc, vagy másképp laptop.
De itt meg kell jegyezni, hogy a tablet, vagy akár a mobil okos-telefon egyfajta laptop. Amelyek bizonyos szempontból más nagyobb tudásúak, más szempontból kisebb tudásúak, mint a laptopok.
A számítógép-technika egy különálló technikai univerzum, de gyakorlatilag ez is összekapcsolódott, a távkommunikációs rendszerrel, a robotikával, és szinte minden technikával. Ha csak erre az elnevezésre gondolunk: „Gyors információcserére, feldolgozásra alapuló gazdasági, tudományos és kulturális rendszer” látható, hogy a gyors információcserének, feldolgozásnak az egyik része a számítógép, melynek kisebb, egyszerűbb változata minden eszközbe, okos telefonba, robotba be van építve. Manapság már mindenhol elektromos irányító eszközöket találunk. Szinte minden, számítógép (szg.) technikával működik.
A számítógép-technikáról minimálisan annyit illik tudni, hogy a két fő része a hardver az állandó szerkezet, illetve a másik, a szoftver, a program.
A felhasználó, az ügyfél, (mi alkalmazók, kezelők) a hardver, pontosabban bizonyos kezelőszervek által nyitunk meg különböző programokat (alkalmazásokat), és használjuk a gépet.
De van még egy, pontosabban, kettő fontosabb része. Ezek pedig a bejövő információt (bejövő adást) fogadó, valamint a kimenő információt (kimenő adást) produkáló egységek. Ezek összefüggnek. Ezek az adást vevő, ill. adó egységek, a kábelen, és az elektromágneses hullámokon (e hullámokon, rádióhullámokon, mikrohullámokon) érkező adás jeleket is, képesek venni-adni. De maga az adás többi része, természetesen az szg.- én kívül van. Erre az "internet-adás" témára még többször visszatérek.
Nézzük akkor nagyjából miből állnak ezek a nagy egységek.
A hardver, az állandó rész nagyobb részei:
Vannak az alapvető kezelőszervek, úgy, mint: billentyűzet, képernyő, egér, lemezkezelő (cd, dvd) egység, stb. Ezeken kívül még több „külső” egység csatlakoztatható, pl. nyomtató. (Itt meg kell jegyezni, hogy az nagy előrelépés volt, amikor a képernyő, egyben egyfajta "billentyűzet" lett, vagyis bejött az képernyőérintős technika.)
A központi elektronikai egység, az szg. lényege, de ez is tovább bontható: tápegység és akku, a központi agy (központi processzor), a tárolók, memóriák (köztük a merev lemezes „nagy” tároló), valamint az egyéb részek. Továbbá a kezelőszervek portjai, egyéb bemeneti, kimeneti egységek, amiken keresztül külső eszközöket lehet csatlakoztatni. Az szg technika fokozatosan, folyamatosan évről-évre fejlődött, sőt napjainkban is fejlődik.
A program, a szoftver, a cserélhető, alakítható „lágy” rész.
Rengeteg program (alkalmazás) létezik, a mi gépünkbe vagy gyárilag töltik be, vagy mi töltjük be.
A program, (szoftver) változtatható, alkalmazás szerint újra írható (ill. törölhető, letölthető). Továbbá általában egy kis helyen elférő, kis energiájú jel-kód sorozat (parancs-sorozat), amit az állandó szerkezet, a hardver (az alapgép, a képernyő, nyomtató, stb.) leolvas, értelmez, átfordít, felerősít, végrehajt. Azért nevezik szoftvernek, puhának, mert kisebb-nagyobb mértékben alakítható, cserélhető, könnyebben, mint a hardver. Az alapprogramok kevésbé alakíthatók cserélhetők, a felszíni, kisebb cél-programok, alkalmazások, applikációk könnyebben, sőt ezek váltogatása a számítógép lényege.
Nem árt, ha az elektromos technikáról is ismerünk néhány alapvetést.
A „digitális”, „digitalizált” szavak szintén a zavaros, de gyakran használt fogalmak közé tartoznak. Szerintem röviden: elektromos digiteken, biteken (apró egységeken) alapuló technika. Pl. a kettes számrendszer „0” egysége, ha a mikrókapcsoló zárva marad, és nem kerül feszültség a vezetékre. Az „1” egysége, ha kinyit a mikrókapcsoló és néhány volt feszültség kerül a vezetékre. Ez rengetegszer, rengeteg variációban történik meg.
Az egész digitális (részekre, egységekre, bitekre, digitekre bontott) és nem analóg (folyamatos) alaptechnikával történik. Jó hasonlat, hogy a film is, bár folyamatosnak látjuk, de filmkockákból áll.
Sokszor ezt az egységekre való felbontást mesterségesen, elektronikusan kell létrehozni. Viszont pl. a filmet is, így sokkal egyszerűbb kezelni, vágni, variálni, stb..
Az elektromos alaptechnika sok ezer, több százezerből álló, mikrókapcsoló hálózatból, mikró-tranzisztorokból álló chipekből áll.
A kettes számrendszer (két állás van 0 és 1) a kapcsolótranzisztor-technika miatt is adott és amiatt is, hogy gyorsan egyszerűen lehet vele számolni.
A processzorok (chipek) köztük a központi processzor (a gépek agya) lényegében több százezer, mikrókapcsoló tranzisztorok sűrítményei.
Persze, ahogy már mondtam, kellenek más hardver egységek, beviteli egységek, átalakító egységek és kiviteli, végrehajtó egységek, és szükség van adat és programtárolókra is.
Ez az elektromos „gondolkodó” rendszer (számítógép rendszer), korunk információs technikájának, egyik fontos része.
Az ember és a számítógép-vezérelt robot összehasonlítása, hasznos lehet nemcsak a számítógép ismeret, de az emberismeret szempontjából is. Az emberi test, agy, stb., a hardver. A DNS, ill. a vegetatív idegrendszer is, az ember legfőbb alapprogramja, rendszerprogramja, olyasmi, mint a Windows, illetve a még mélyebben levő alapprogram.
A kialakuló alapvető világnézet, belénk rögzült, rögzített alapelvek, részben alap-programnak, tekinthetők. Az embernek is vannak kisebb rövidebb távú tanult felszíni programjai, pl. bizonyos sokat gyakorolt tevékenységeken már nem gondolkozik, automatikusan végzi. A következetes terv, szintén egyfajta felszíni programnak tekinthető.
A hardver (testünk, szerveink, agyunk) és az említett programok segítségével dolgozzuk fel, alakítjuk át a bejövő információkat.
(Itt csak úgy mellékesen megjegyzem, a fizika, az élettelen világa e két nagy, egymással összefüggő részből áll: a jelek (elektromágneses hullámok, stb.) világa, és az erő (fogható anyag, mozgás, hő, stb.) világa.)
Az információk, melyek szintén a környezetből jönnek, az embernél az érzékszerveken keresztül jutnak az agyba, a legfőbb feldolgozó központba. Az információk egy része közvetlen, pl. a természetből jövő, másik része közvetett, más emberektől jövő. És mivé alakulnak át? Azzá, amit gondolunk, közlünk, cselekszünk. A világot is átalakítjuk, de közben magunkat is. De mi is közlünk (adunk), általában már átalakított információkat.
A számítógépek, okos telefonok, lényegében e tekintetben is hasonlóan működnek.
Van azonban egy nagy különbség az élőlény, ember és a robot között, azon kívül, hogy az egyik szén alapú, a másik szilícium alapú. Meg azon kívül, hogy az emberben, élőlényben van reprodukciós és önépítő program is. Meg hát az ember azért két fokkal ötletesebb, mint a számítógép. (Ezeket azonban, ha nem is könnyen, de a számítógépbe is be lehet építeni.)
Az igazi különbség, hogy az élőlénynek embernek vannak érzései, pl. érez fájdalmat, a gépnek nincsenek érzései, érzelmei és nem is lehetnek. Ez alapvető különbség, mely mindenre kihat.
Kénytelen vagyok két mondatban kitérni, a manapság sokat emlegetett, (akár egyes tudósok körében is elfogadott) téveszmére, miszerint a gépek, robotok egyszer majd hasonlóan viselkednek, mint az ember, sőt át akarják venni a hatalmat az emberek felett. Nos ez lehetetlen, mivel a gépeknek nem lehetnek érzéseik, érzelmeik, vágyaik, igényeik (pl. önrendelkezési ill. uralkodási vágyuk), ezek előállítása a mesék világa. Az viszont lehet, hogy egyes emberek a gépek, robotok által veszik át a hatalmat. Ez egyébként, egyfajta fegyverkezés.
A teljes technikának, technológiának a másik része viszont, az egységek közötti információ-átadás technikája. Újra tisztázzuk, a számítógép, az okos telefon, az internet és az egész technika nem más, mint az ember megtoldott, felturbózott agya, gondolkodása, valamint a sokféle gondolatok (képek, filmek szövegek, stb.) gyors, széleskörű közlése. Nem több.
De ha már itt tartunk, folytassuk a jövőbe nézést:
Az emberi munkákat, feladatokat egyre nagyobb mértékben a számítógépek, a speciális, vagy az általános robotok (gépek) fogják elvégezni. Ez átrendezi az oktatási szakokat, a munkamegosztást, a munkaerő piacot. Ez kevesebb fizikai, de több szellemi, tervezői munkát ad az embereknek. Ez el is kényelmesíthet, el is kényeztethet, önzővé is tehet sok embert.
A komplett technika része a gyors és mindenhova eljutó távközlési hálózat.
Ismételjük át a számítógép, az okos telefon lényegét.
A lényeg, hogy ezek a felhasználónál levő szerkezetek tudjanak adásokat (információkat) venni, azt átalakítani és adott esetben ezeket az információkat tovább adni, kisugározni.
Az átalakításról már beszéltem ez történik a hardver és a szoftver segítségével.
De nézzük az adás útját, módját. A kisebb-nagyobb adóegységek, melyek akár a nálunk levő pc-k, vagy okos telefonok is lehetnek, lefordítják az információkat, azaz a szöveget, hangot, képet, filmet, „apró” elektromos jelsorozatokká. Ezután vagy kábelen, vagy elektromágneses hullámokon (e-hullámokon) „kisugározzák”. A „kisugárzás” szó nem a legpontosabb, de maradjunk ennél.
A levegőben terjedő adás elektromágneses hullámokon terjed, ezt nem túl pontosan szokás még rádióhullámoknak is, vagy mikrohullámoknak is, vagy Wi-Fi-nek nevezni. Ahol Wi-Fi van, ott kábel nélkül is lehet net-adást fogni, de azért nem mindig ingyen, korlátlanul.
Visszatérve, a kisugárzott adás (jelsorozat) egyik része magáról a tartalomról szól, egy másik része arról, hogy hová, merre, hogyan menjen az adás. Elindul az adás és megy, hol, e hullámokon, hol kábelen, hol tenger alatti óriás kábelen, hol fel egy műholdra, onnan vissza, de máshova, hol csak a lakáson belül, (pl. a ruterig), e hullámon (általában mikrohullámon), egészen a vevőkészülékig.
Mostanában gyakran hallani pl. "blútúsz". Ez is a vezeték nélküli hálózat része, de rövid távolságra. Bluetooth (blútúsz). Különböző egymáshoz közel levő (1-100m) hordozható eszközök (pl. hangszórók, pc, ot, stb.) vezeték nélküli, (szuper magas frekvenciájú rádióhullámú, másképpen mikrohullámú) kapcsolata. A vezeték nélküli kapcsolat már több évtizedes, ez egy új, gyorsabb, pontosabb technikai kivitelezés.
Az internet hálózat központját a hatalmas szerverközpontok képezik. A szerverek, nagy tároló és elosztó szerkezetek (speciális számítógépek), ezekből sok van egy-egy szerverközpontban. A szerverekbe, szerverközpontokba futnak be a felhasználók egyéni gépeiről az "adások" tehát képesek azt venni, sőt képesek tárolni is, majd innen kérhetik ki a felhasználók az igényelt információkat a saját gépeikre. Egyszerűbben, ezek az elosztóközpontok.
Szóval, kalandosan, változatos, szövevényes úton, de mégis pontosan, gyorsan eljut az adott adás a végső vevőkészülékig, mely leggyakrabban az emberek készüléke, a mi pc-nk, vagy okos telefonunk. A készülékünk (hardver, szoftver) ebben a percben, már, mint vevőkészülék működik és a felhasználó ember segítségével visszafordítja a beérkező jelsorozatot, szövegre, képre, hangra, filmre.
Ez egy hatalmas hálózat (világháló) mely adott esetben a sok ezer km-től a néhány méterig tart. Hálózat úgy, hogy rengetegen (szinte mindenki) be tud a hálózatba információt tenni és ki tud abból venni. Mint már mondtam, a lényege a hatalmas, szinte végtelen központi, nyitott információ-tároló kapacitás. Amelyek olyan hatalmas szerver központokból áll, melyek óriási információ mennyiséget képesek eltárolni és kisugározni.
(Meg kell jegyezni, hogy a telefonos hálózat részben különálló hálózat. Többféle rész-hálózat van, de a működési elvek azonosak.)
Itt azonban megint két kategóriába kell osztani az információkat. Az egyik a célzott, zárt, titkos információ, amely csak bizonyos emberekhez helyekre juthat el.
Valamint a nyitott, a köz elé tárt információ. Tulajdonképpen csak ez utóbbiak mehetnek be a nagy nyitott világhálóba, a net-felhőbe. Ahová mindenki betehet, kivehet információkat.
A felhő gyakorlatilag olyan oldalak, közösségi oldalak, melyekhez mindenki szabadon hozzáférhet, melyet bárki megnézhet, sőt arra feltehet, feltölthet, vagy kimásolhat, letölthet tartalmat. Ha egy információ már bekerül a nagy felhőbe, ha már megosztották, akkor már nagyon nehéz letiltani.
Ebből azonban elég sok galiba szokott keletkezni, szándékosan, vagy véletlenül, sok egyéni titkosnak szánt információ kerül a köz elé, a felhőbe, ahol bárki hozzájuthat. A jogi választóvonal: tudtával, akaratával történik e, az információ köz elé tárása, vagy sem?
Én az egész digitális, net központú távkommunikációs rendszert, az alábbiak alapján osztom két részre.
Az egyik: a jelen közvetlen kapcsolat.
A másik: a tárolós kapcsolat.
Például amikor telefonon beszélünk, akkor az; jelen közvetlen kapcsolat.
Ez is egy csoda, hiszen szinte mindenki, mindenkivel pl. telefonos, telefonos-kamerás kapcsolatba tud lépni, sőt egyszerre többel is.
Úgy hogy mindenkinek a készülékén is van egy meglehetősen nagy tároló kapacitás.
Ezt fejeli meg a hatalmas központi tároló kapacitás (valójában szerverek ezrei, milliói), mely lehetővé teszik az információ eltárolását.
Tehát mindent elő lehet venni, át lehet alakítani, visszatenni, szinte korlátlan mértékben.
Például az elektromos levelezés, a googl is, a közösségi oldalak is, már a központi tárolókon keresztül zajlik.
Pl. a sima tévéadás, például annak ellenére, hogy felvételről megy jelen közvetlen kapcsolat.
Akkor lesz ebből tárolós kapcsolat, ha pl. google-on (neten) keresztülnézed ugyanazt a műsort, akkor megteheted, hogy visszapörgetsz, újra megnézed, átalakítod, megosztod. Illetve később is, szinte bármikor megteheted ezeket.
A tárolós kapcsolat a nagyobb durranás, ahogy manapság mondani szokás.
A másik a kapcsolatok alapvető felosztása: interaktív (többoldalú, oda-vissza) és egyoldalú (nem interaktív). Korábban többnyire egyoldalú tömegkommunikáció zajlott (sajtó, rádió, tv, stb.), bár voltak már nyitott, pl. betelefonálós műsorok.
A telefonálás egy speciálisan interaktív kommunikáció.
A modern technika, az internet azért nagyobb interaktivitást tesz lehetővé, (pl. kommentek, stb.) Olyan interaktivitást is, mely maradandóbb komolyabb eszmecserét tesz (tenne) lehetővé. Az interaktivitás foka, a kommunikáció minőségének fontos feltétele.
Sajnos a technikai háttér elemzését nem tudom tovább részletezni (elvinné a témát) pedig jó lenne.
Határeset, én magam is gondolkodtam, hogy kicsit bővebben írok, a mikro-tranzisztorokról, bitekről, fájlokról. A hatalmas tároló kapacitásról, a virtuális felhőről, (melyek valójában szerverek ezrei), a jelátvitelről, az elektromágneses hullámokról, a mikrohullámos átvitelről, a wi-fi- ről, a műholdakról, a tenger alatti optikai kábelekről és a többiről. Ugyanis szerintem ezekről sem tudunk eleget annak tükrében, hogy szinte egész nap használjuk ezen technikát. Mégsem írok, mert az írásom másról szól, szerintem még ennél is fontosabb dolgokról.
A lényegről próbálok írni.
A számítógép technika szinte szorosan összemosódott a gépesítéssel, a robotikával. Na és persze az okos telefonnal és az internettel is.
Megint felvetődik a kérdés: lehet e külön informatikai fejlődésről beszélni, vagy csak egységesen; technikai tudományos fejlődésről lehet beszélni? Az biztos, hogy nem lehet úgy beszélni az informatikáról, mintha az egy különálló tudomány, technika lenne.
Arra senki ne számítson, hogy én arról beszélek, hogy milyen gombokat kell nyomogatni, ehhez, meg ahhoz. Ellenkezőleg én arról beszélek, hogy ne legyünk nyomogató robotok, az igazi fejlődéshez a felszín mögött levő dolgokat is meg kell érteni.
A teljesség igénye nélkül egy kis rendrakás.
(Magyarországi szempontok szerint. Ugyanis lehet, hogy Indiába, Kínába, Amerikába, stb., más neveket kellene említeni.)
Korábban több jelentős rendszerprogram volt, most már nálunk, pc szinten tarol a Windows 7-10, illetve a Microsoft Word szövegrendező programok. Bár nem árt még megemlíteni még a Linux és az Android programneveket. Ezen kívül rengeteg program van, itt egyiket sem emelném ki.
Ha bemegyünk az internet világába:
A Web 2.0 olyan szolgáltatásokat jelent, amelyek elsősorban a közösségre épülnek, azaz a felhasználók közösen készítik a tartalmat, vagy megosztják egymás információit. A felhasználók beszélgetnek egymással, híreket, információkat, képeket, videókat osztanak meg egymással, ajánlanak egymásnak.
Korábban több nagy kereső volt, ezek már viszonylag jelentéktelenné váltak, mert tarol a Google. Akik ismerik a Google néhány trükkjét, azok elég jól, gyorsan megtalálják a keresett dolgot. A keresők másik lényeges funkciója, hogy a neten megjelenő szinte végtelen sok információt rendezze, fontosság, keresési gyakoriság és megtalálhatóság szempontok alapján.
A Web (internet) nagy fontos része a közösségi média, nagy közösségi oldalak pl.: Facebook, Twitter, Pinterest, Tumbir, Linkedin stb.
Ezeket kifejezetten kisebb-nagyobb közösségek kialakítására és azok kapcsolattartásra fejlesztették ki.
Kisebb közösségi oldalak, pl.: Gyakori kérdések, Nlcafé, stb.
Video megosztó oldalak, pl.: youtube, indavideo, stb.
Más blogok, fórumok
Aukciós oldalak, pl. vatera
Ezeken kívül még rengeteg honlap, web oldal, van ezek egy részébe szintén szabadon, vagy regisztráció után, sőt gyakran, interaktívan is be lehet lépni.
A közösségi oldalak sok mindenben azonosak, az üzenetküldési fajtákkal, alkalmazásokkal. Ugyanis az is egy közösség, ha bizonyos emberek bizonyos módon kommunikálnak, küldenek üzeneteket egymásnak. Illetve a közösségi oldalakon is lehet egymásnak (szövegben, filmen, képpel, stb.), üzenni,
A Messenger, viber, instagram, stb. ezek inkább különböző üzenetküldési (hang, szöveg, kép, film, stb.) szolgáltatások, alkalmazások, mintsem közösségi oldalak. De lehet közösségi oldal jellegük.
Néhány további ismertebb üzenetküldés fajta: SMS, e-mail (Gmail), Skype, stb..
És itt visszakanyarodhatunk a rendszerprogramokhoz, mert az alkalmazások, célprogramok, stb. a rendszerprogramokon keresztül működnek.
Itt befejezem, beismerve, hogy ez csak egy töredéke az internettel kapcsolatos ismereteknek.
További rendrakás szükséges, a fogalmak, kifejezések vonatkozásában is, de a fejekben is. Viszont az is biztos, hogy félévenként kerül elő egy új szó, kifejezés, amit használnak, így értelmezni is illene.
Visszatérve a névadásra:
Nem vitás az OITÉK túl hosszú, meglehetősen érthetetlen, valami rövidebb, érhetőbb név kellene. Én a mot-net elnevezést találtam ki, azon megfontolásból, hogy ez a két technológia áll a jéghegy csúcsán, ezekkel találkozunk a használat közben a legtöbbször. A mobil okos-telefon (mot), mint eszköz, ami sok mindent tud, ami a legelterjedtebb kisebb pc. Valamint az internet (net) a világháló, ez a hatalmas információ hálózat, mellyel az embereknek állandó kapcsolata van. Tehát a rövid név: mot-net technika. Technika, amely egyben technikai, kulturális rendszer is.
Ma nem volt különösebb a suliban, viszont itt van D. Kati a házból. Az ágak rendületlenül hajladoznak az ablakom előtt. Tényleg nem tudom, hová tegyem Katit? Azt se tudom, hogy mennyire vagyok jó nála. Sőt azt se tudom, hogy ő mennyire jó nálam. Ettől függetlenül be lehetne próbálkozni nála. De hogyan, és miért? Miért, vagyis mi célból? Csak azt tudom, hogy állandóan a szexen jár az agyam. Valahol azt olvastam, hogy az ilyen korú fiatal krapekok minden hatodik gondolata a szex körül kering. Ez tévedés, legalábbis nálam, nekem minden harmadik gondolatom. Minimum. Na, nézzünk valami komolyabbat. Hol is tartottam.
Egyértelműen, életmódváltásról, kultúraváltásról, sőt technikai korszakváltásról van szó.
Ez már az információs társadalom, (tudás alapú társadalom) második fokozata.
Az információs társadalom.
Néhány bevezető mondat az információs társadalomról.
Társadalomról beszélünk és nem társadalmi rendszerről, úgy mint, politikai, irányítási, gazdaság (gazdaságirányítási rendszerről).
Egyébként napjainkban nemcsak információs társadalomról beszélnek, de jóléti társadalomról is. Meg globalizációs társadalomról is. És még lehetne mondani.
Talán ezekre is kitérhetek, de most meg kell állapítani:
A társadalmi rendszer és a társadalom, összefüggő, de mégis két különböző dolog. Ugyanis az egyik a rendszert (elsősorban az irányító rendszert) határozza meg, a másik, nem.
Jelenleg a társadalmi rendszerünk elnevezése: új- kapitalizmus (esetleg parlamenti és több párt-rendszer, vagy liberális fél-demokrácia, vagy nyugati demokrácia), és nem információs társadalom.
Ezek az elnevezések, pl. földművelő társadalom, ipari társadalom, információs társadalom, az adott társadalom gazdaságára, technikájára, kultúrájára, jellemző tulajdonságról kapták a nevüket.
A társadalom fontos része a gazdaság, a technika, a kultúra, de még ennél is fontosabb az irányítási rendszer és abból fakadó viszonyok.
A politikai, egyben az irányítási rendszer fontos elemei: a törvények, az alapelvek, a törvényhozó és döntéshozó mechanizmus, az oktatási rendszer, a gazdasági rendszer, a közigazgatás, az egyének és kisközösségek helyzete, az állam és az intézmények szerkezete. Az irányítási rendszer az elsődleges, a meghatározó. Ez van a kör közepén.
A kör külső területeit pedig a tudomány, a köztudás, a technika, a technikából eredő termelés, a kultúra, a vallás, szokások művészetek teszi ki. Ezt szokás társadalomnak nevezni. Pl. információs társadalomnak.
Sok elnevezéssel illetik a társadalmakat.
Pl. az információs társadalom, egyben jóléti társadalom is lehet. Gyakran nem is a társadalom kifejezést használják, hanem a „kultúra”, vagy „civilizáció” kifejezést.
A fogalmak zavarossága itt is felfedezhető.
A központ az irányítás (irányítási rendszer) egyrészt szorosabban, másrészt lazábban is kapcsolódik a külső területekhez, a szélesebben vett társadalomhoz.
Azt is látni kell, hogy az irányítási rendszer fejlettsége és a gazdaság, technika fejlettsége eltérhet. Jó példák erre a fasiszta, náci államok, melyekben szinte rabszolgatartó irányítási rendszerek voltak, de fejlett technikával, gazdasággal rendelkeztek.
(A társadalmon belüli legalsó rétegek gyakran nem hazaiak, hanem az irányított külföldi leigázott népek.)
Talán feltűnt, hogy kimaradt a „társadalomtudományok” területe. Ez külön tanulmányt igényelne. Nagyon röviden csak annyit; hogy az irányítási rendszer eddig mindig is függésben tartotta, és el is hanyagolta a társadalomtudományokat. Első látásra nem tűnnek elhanyagoltnak, fejletlennek, de alaposabb vizsgálat után egyértelműen kiderül.
A társadalomtudományos fejlődést én a társadalomszervezési fejlődés alá teszem, mert jelenleg jobban kötődik ehhez a területhez, mint az általános tudomány területéhez.
A lényeget megismétlem, a jelenlegi társadalmi rendszerünk (politikai irányítási rendszerünk): új-kapitalizmus (parlamentáris, képviseleti, több párti, egyben alkotmányos, rendszer, magángazdasággal és állammal, stb.).
Sőt van még egy csavar, ugyanis meg kell különböztetni a történelmi rendszert és az adott országban éppen működő rendszer-változatot, amit „rezsimnek” is szokás nevezni.
A politikai, irányítási rendszer körül levő társadalmat pedig, többek között, információs társadalomnak is hívhatjuk, de ezt már mondtam.
Egy régebbi példa. Pl. egy ókori ország: rabszolgatartó társadalmi (irányítási) rendszer volt. A rabszolgatartás, enyhébb változata is diktatórikus társadalom. A legalsó rétegek helyzete, a legfontosabb jellemző. A következő fontos jellemző, a fontos ügyek döntési decentralizáltsága. A történelmi rendszer elnevezése, pl. rabszolgatartó rendszer, (vagy, ősközösség, feudalizmus, klasszikus kapitalizmus, új-kapitalizmus, stb.), bizonyos határokon belül utal a diktatúra-demokrácia szintjére.
Ugyanakkor, ezt az ókori országot, népet, vaskori társadalomnak (kultúrának) is, és emellett földművelő társadalomnak (kultúrának) is nevezhetjük.
A hosszú bevezető után térjünk rá az információs társadalomra (a tudás alapú társadalomra).
Mivel sok zavaros leírás szól az információs (tudás alapú) társadalomról, ezért megpróbálom a saját szavaimmal egyszerűen elmondani miről is elmélkednek az okos emberek, amikor az információs társdalomról beszélnek.
Az emberi fejlődés kissé erőltetetten több vonalra osztható. Azért erőltetett kissé, mert ezek a fejlődések összefüggnek, nehezen szétválasztatók.
Visszatérve, szerintem az emberi fejlődés fő irányai, útjai:
1. Értelmesedés, (tudás) beszéd, írás kommunikáció, (információk átadása) tudományok, békés technika fejlődése.
2. Munkaeszközök, létfenntartási eszközök, békés technika, életfeltételek, egészség javítása.
3. Technikai állapot fejlődése, ebben sajnos a háborús terjeszkedés is benne van.
4. Békés terjeszkedés, szaporodás, felfedezések.
5. Lelki, művészeti, spirituális, fejlődés.
6. Jellembeli, erkölcsi igazságszolgáltatási fejlődés.
7.Társadalomrendezési, irányítási (és társadalomtudományos) fejlődés.
Sok kutató hajlamos csak az első kettőt nézni, talán abban igazuk van, hogy ezek a legfontosabbak. De azért a többi is fontos, gondoljunk csak arra, hogy egy primitív fejletlen, de barátságos, pl. egy busman közösségben jobb élni, mint egy amúgy fejlett technikájú kemény diktatúrában.
Általában a fejlődési irányok összefüggnek. De a 3. pont (ez nem pozitív előre haladás) a történelmi tapasztalat szerint, elég jelentősen eltérhet a többitől.
Pontosabban a többi pont torzult fejlődése ebben a pontban összegződik.
Most mégis, én is, csak az első kettő fejlődési iránnyal folytatom.
A felsorolásból is kitűnik, hogy a tudás, az információ-átadás az ember eredendő jellemzője.
Ilyen értelemben az őskori, (halászó, vadászó, gyűjtögető) társadalom is tudás alapú, információs társadalom volt, az állati társadalmakhoz képest.
És természetesen a történelmi fejlődés során az idő haladásával, ez a tendencia fejlődött.
Nagyon egyszerűen, a fejlődés tendenciája: csökken a fizikai munka (pl. mert, eszközök, gépek végzik), jelentősen nő viszont a szellemi munka.
Ezzel együtt, a tudás, az információ sokasodik és a szerepe, jelentősége is nő. A tudás, az információ átadás is sokasodik nő, külön módszerek, szakmák, intézmények alakulnak erre. Az egyik nagy állomás, pl. a könyvnyomtatás megjelenése.
Az információ, a tudás mindig is érték volt.
Itt jegyzem meg, hogy felettébb csodálkozom, amikor néhány tanulmány, tankönyv, stb., úgy állítja be, mintha a múltban nem is lett volna értéke, az információnak, a tudásnak.
Csodálkozva olvasom azon elmélkedéseket is, melyek szerint a tudás, az információ csak napjainkba lenne hatalmi tényező. Természetesen mindig is hatalmi tényező volt.
Mintha ez az egész pik-pak mondjuk az 1960-s években kezdődött volna. Ismételem, a tudás, az információátadás képessége az emberiség ősi, eredendő és állandó erénye.
Mégis mi történt az 1950-80-s években, amikor elkezdetek információs társadalomról beszélni?
Szerintem csak annyi, hogy az egyenletes fejlődés megugrott, meredekebbé vált a fejlődés grafikonja. Egyrészt megnőtt az információ és az információ-átadás mennyisége. Információ özönről is beszélnek, meg információs forradalomról is, bár ezek nehezen értelmezhetők.
Ez a megugrás egyrészt a technika, pl. telefon, távközlés, rádió, tévé, számítógép, stb. miatt történt. Másrészt és ez már inkább a demokratikus fejlődéshez kötődik, az emberi érvényesülés alapja, egyre inkább, a tudás, a társadalmi hasznosság lett, - ami egyébként teljesen rendben van, teljesen igazságos. És meg kell említeni a szólásszabadságot is, mint tényezőt.
Egyre többen tanultak, hosszabb ideig, és a tananyag is egyre inkább elméleti lett. Megjegyzem, ez utóbbi sokszor már átbillent a ló rosszabbik oldalára.
Az információ értéke viszonylag megnőtt.
Az információs technika, az információval kapcsolatos tudás aránya nagyobb lett, viszonylag jelentősebbé vált.
Valami ilyesmit kell érteni az információs társadalom alatt.
Mi történt az óta? A folyamat bizonyos mértékben tovább erősödött, vagyis a meredek görbe, meredek maradt. Még több információhoz, még gyorsabban lehet hozzájutni.
1. De nemcsak az előnyök, a veszélyek, a káros mellékhatások, is növekedtek.
Külön kiemelném a manipuláció erősödését, de vannak más veszélyek is, melyekről később még szó lesz.
2. Másfelől a társadalmi fejlődés megtorpant, de erről már máshol is írtam, vagyis az emberek gyakran, napjainkban is, nem a tudásuk, a társadalmi hasznosságuk alapján érvényesülnek.
3. A másik problémakör, hogy az elején felsorolt fejlődési vonalak, irányok közül, a 4-5-6.-ik irány elhanyagolódott, ellaposodott.
Vagyis nem kellően fejlődik az ember többek között lelki, művészeti spirituális vonalon.
Még kifogásolhatóbb a szellemi, erkölcsi, igazságszolgáltatási fejlődés.
De talán a társadalomrendezési, irányítási (és társadalomtudományos) fejlődés a legkevésbé elfogadható.
De több helyen, itt is megjegyzem, nem az információ-robbanást, nem a technikát, nem is az információs társadalmat kell hibáztatni a problémákért, hanem a gyarló embert, a rossz használatot. Minden új technikát lehet jól, hasznosan és rosszul, károsan használni.
Ha pedig konkrétabbak akarunk lenni, akkor például, a manipulációt, a társadalmi igazságtalanságot, a gyenge oktatást, vagy éppen az irányítást, oktatást, meghatározó politikai vezetéseket hibáztathatjuk.
Korunkban egyértelműen kultúraváltásról, (mellesleg gazdaság technikaváltásról) van szó.
Nemcsak azért amit látunk.
Amit látunk, hogy az emberek lehajtott fejjel bámulnak, nyomkodnak valamit az utcán menet közben, az étteremben, mindenhol, otthon is.
Azt is látjuk, tapasztaljuk, hogy ismerősök ülnek egymás mellett, akár beszélgethetnének is, nem biztos, hogy ezt teszik, az viszont biztos, hogy mindenki a saját okos mobilját nézegeti.
Azt is látjuk, hogy a világon mindenhol rengeteg szegény ember és gyerek él, akinek siralmas a lakhelye, fürdőszobája sincs, elegendő egészséges tápláléka sincs, de a kezében ott van az okos telcsi és nyomogatja. Ennek csak az egyik mellék oka, hogy szinte többre tartják a mobil okos telefont. A fő oka viszont, hogy sokkal könnyebb elérni (jóval olcsóbb, szinte hozzávágják) is a mobil okos telefont internettel együtt, (a mot-net technikát), mint az egészséges fürdőszobás lakást, vagy mint az egészséges elegendő ételt.
(Napjaink legnagyobb hiánycikke, azonban az egészséges élhető környezet, és éghajlat.)
A legszegényebb, legműveletlenebb réteg is rendelkezik ezzel a mot-net technikával, szinte ugyanúgy rendelkezik, mint a gazdagok, műveltek. Látszólag ennek az „egyenlőségnek” örülni kellene, azonban nem ilyen egyszerű a történet, de erről még szó lesz.
Mindez fontos, de nem ezért korszakváltás.
Azért korszakváltás, mert a gazdasági élet, és a közélet is egyszerűen megállna tönkremenne, a mot-net technika nélkül.
Gondoljunk csak bele, neten keresztül zajlik a hivatali banki ügyintézés jó része, a tőzsde, a kereskedelem jó része. A könyvelés adminisztráció szinte teljesen számítógépen megy. Az üzemeket, gyárakat, raktárakat, a közlekedést szintén számítógépek irányítják.
Vásárlás, parkolás, stb. pedig számítógépen és neten keresztül történik. Egy csomó munka távkapcsolatban működik. És még lehetne sorolni. Szóval, ha vissza kellene lépni, mondjuk harminc évvel korábbi időbe, összeomlana a gazdaság.
Ahogy korábban jött, a kőkor, bronzkor, vaskor, könyv-kor, most eljött az mot-net (okostelefon-internet) kor.
A mobil okos telefon (mot) ez esetben egy összefoglaló név: számítógép, és egyszerű számítógép. Végül is ennél én ennél a névnél, rövidítésnél állapodtam meg (mot-net).
De mégis felosztható a korszakváltás: gazdasági, technikai váltásra és kultúraváltásra.
A továbbiakban inkább a kultúraváltásról beszélnék.
Szóval az OITÉK, vagyis egyszerűbben a mot-net technikát (rendszert) egy sereg hasznos dologra használjuk. De viszonylag mégis kevésre.
A mot-net (mobil okos-telefon - internet hálózattal) technika lehetséges hasznosabb használata.
Nem arról van szó, hogy a később felsorolt jó dolgokra ne használnánk az mot-net technikát. Persze használjuk, csak nem eléggé, a szükségesnél jóval kevésbé. Mondjuk a lehetséges hasznos kapacitásnak csak a 25%-a van egyelőre kihasználva.
De lőtte térjünk ki a haszontalan használatra.
Néhány viszonylag haszontalan (túlzott) használat címszerűen.
Megjegyzés: nem arról van szó, hogy az alábbiak teljesen haszontalan használatok lennének. valójában haszontalanságukat a túlzott egyoldalú használat okozza.
Szóval:
a) Túl sok a locsi-fecsi,
b.) Túl sok a szórakoztató, ámde hasznos tartalom nélküli (kiscica belesik a tejbe), stb.) információ.
c.) Túl kevés a szelekció, a kiválasztásra szánt idő gondolat.
d.) Túl sok az egyszerű, bugyuta játék, ill. játékszerű használat.
e) Nincs kidolgozva, a szakszerű egészséges használat tudománya. Nyilván akkor oktatás és ilyen fajta használat sem jöhet létre.
g) Egyéb később taglalt rossz, haszontalan használatok.
Akkor jöjjön a lehetséges hasznos használat felsorolása, címekben.
(Mely hasznos használatok jelenleg erősen hiányosak.)
A nulladik pont természetesen az, hogy elkerüljük a táv-locsogást, a szelekció nélküli téves információkat, a függőséget, a visszaéléseket, a manipulációkat, stb., vagyis a haszontalan használatot.
Néhány lényeges hasznos használat:
1. A valódi hasznos tudáshoz (tudománytól, a hasznos tudni valókig) szükséges tájékozódás.
2. A sokoldalú társadalmi, politikai tájékozódás.
2a) Valamint a népszavazási és közvélemény-kutató rendszerbe való részvétel.
3. Az áruk szolgáltatások, cégek, hivatalok, intézmények, közszereplők objektív közös „fórum jellegű” megítélése.
(Továbbá a hasznos hirdetések)
(A szellemi szemét szelekciója)
4. A nekünk tetsző, hozzánk illő szellemi és egyéb közösségekbe való belépés és részvétel. (Kialakulnak az összeillő emberek közösségei.)
Mindegyik pontról oldalakat lehetne írni. Majd egyszer valakik, remélhetőleg oldalakat írnak.
(Egyébként más elemzéseimben, könyveimben, én magam is elég részletesen írok, például a népszavazási és közvélemény-kutató rendszerről.)
Tulajdonképpen ha a mot-net rendszer elsősorban ezekre használnák, akkor létrejönne egy pozitív kultúra, illetve pozitív rendszerváltozás. Egy fejlettebb rendszer, méghozzá az igazi demokrácia (a közvetlen demokráciára alapuló) rendszere. Mert ehhez a rendszerhez tulajdonképpen az 1-4 pont szükséges. Pontosabban az szükséges, hogy ezeket tevékenységeket, alkalmazásokat, oldalakat a társadalom döntő többsége aktívan (sokszor, sokat, hozzáértéssel) használja, gyakorolja.
Égtem a suliban, bameg, a rohadt, szerencsétlen kis akármi vagyok, de miért is én? A farokfej T szólt be, hangosan, „zsidisváb drugics” az osztály meg nev…, dehogy röhögött. Én pedig csak vörösödtem, szólni se tudtam. De miért is szégyenkezem? Ezt magam sem értem, vannak dolgok melyek, mint szégyenteljes arculcsapás, vagy mint gyomorba rúgás, mely napokig, hetekig nem múlnak el, úgy hatnak rám,…. más hasonló dolog beszólás, pedig nem érdekel, vagy nevetek rajta. Mi a különbség, talán nem is a beszólás, hanem az, hogy jóindulat, vagy rosszindulat sugárzik a közlőből. Ezt azért nem mindenkinek sikerül pontosan megmondani. Az persze a rosszindulatnak egy jele, ha nyilvánosan kiáltják ki. Egy másik még erősebb jel, hogy egyébként a beszóló segítő, közömbös, vagy ellenséges kapcsolatban van veled. De valljuk be, vannak szemétláda, genya emberek. T is ilyen.
Na jó, inkább olvasok egy kicsit, talán ez eltereli dühömet.
A folytatás előtt azonban elemezzük az elemzés másik fő ágát.
Az elemzés lerövidítése miatt, kissé következetlenül, de az alábbi lényeges témával folytatom:
A mot-net technika (rendszer) legfőbb, veszélyei, hátrányai (problémái).
Természetesen a rendszernek nemcsak hátrányai vannak, de előnyei is.
Még egyszer tisztázzuk, az új technikai rendszer mot-net összességében előnyős is lehetne, de a jó használat elmaradása, 1-4 pont, illetve a rossz használat a,b,c,d,e pontok miatt, a hátrányai veszélyei jönnek elő.
Mint minden technikai újítás esetén itt is arról van szó, hogy az embernek sikerül az újítást jócskán ártóan, kevésbé hasznosan használni.
A veszélyek, hátrányok (problémák) címekben:
1. A hasznos használat elsikkadása.
2. A függőség.
2a. Kitérés a pornónézés, valamint a játék függőségére.
3. A netes visszaélések.
4. Az írásos közlés, főleg a szépirodalom, lassú eltűnése.
5. Kitérés a hétköznapi kommunikáció hiányosságaira.
6. Az emberi kapcsolatok elhidegülése (falanszter társadalom).
7. A valóság helyett, létrejön a virtuális világ. Virtuális világ, vagyis az elérhető valóságnál csodásabb, szebb világ. (Az igazi jó ambíciók helyett egyfajta ál-megoldás, pótcselekvés jön létre.)
8. A közlési terület kiszélesedésével a szellemi szemét gyorsabban nő, mint az érték. A közös tudat (a köztudat, a hivatalos tudomány, a köztudomány) szemetes alakulása.
9. Tovább segítheti a manipulációt, - azáltal, hogy a hamis tömegkommunikációt erősíti.
10. Növekszik a szolgáltatóknak, a technikának való kiszolgáltatottság.
11. Az idetartozó természetrombolás problémái.
Ahogy végignézzük a címeket, szembeötlő, hogy ezek a problémák nemcsak a mot-net technika kapcsán merülnek fel.
Ez talán azt jelzi, hogy van egy mélyebb összefüggés-rendszer.
A fenti problémákat nem kizárólag a mot-net technika okozza. Ezek már meglevő problémák, melyekre azonban a mot-net technika jelentősen ráerősít.
A teljesség igénye nélkül nézzük a pontokat, egyenként, de nem egészen sorba.
A hasznos használatról később lesz szó részletesen, ezért e témakört, a 2. ponttal a függőséggel kezdem
A függőség.
A függőség lényegét a mértéktelenség adja, de azért vannak veszélyesebb és kevésbé veszélyes függőségek.
Be kell vallanunk, teljesen normális, minden mániától, fóbiától mentes embert alig lehet találni. De a mérték, nagyon nem mindegy.
Bizonyos mértéken felül minden, akár a vitaminok, akár a sportolás is lehet káros.
De azért, például a drog jóval veszélyesebb, mint a munkamánia.
Persze bizonyos mértéken, bizonyos időn, energián felül, a munkamánia is káros lehet, de azért ez jóval több lehet, mint pl. a drogozására szánt idő energia. Ez utóbbi már igen kis mértékben is káros, míg a munka (főleg a hasznos munka) csak igen nagymértékben káros.
A mot-net függőség veszélyességét a hasznos, vagy haszontalan használat, jelentősen csökkenti, vagy fokozza.
Megint visszatértünk az a,b,c,d,e ill. 1-4. pontokra.
Például nem mindegy hogy játékra használjuk, vagy tanulásra.
A mot-net függőséget hasznos használat esetén a munkamániához (ülőmunkáról van szó) lehet hasonlítani. Ez tehát egy viszonylag veszélytelenebb függőség, melynek két lényegesebb ártása lehet.
Az egyik az egészségre való ártalom. Órákat ülni a gép előtt, az okos telcsi előtt, fejünket lehajtva bámuljuk a képernyőt, ez több érzékszervünkre ártalmas. Leginkább a mozgáshiány, ami egészségtelen. (Újra kell jegyezni, hogy nyilván a drog, cigi, alkohol, néhány más függőség sokkal egészségtelenebb.)
A másik ártalom, mint minden függőség esetében: más fontosabb értékesebb dolgok elhanyagolása. Például a családi kapcsolatok elhanyagolása. A mot-net függőség (túlzott használat) akár hasznos használat esetén is káros, de akkor nyilván a hasznos hatás, meghaladja a káros mellékhatást.
Azt látni kell, hogy az emberek többsége valamilyen függőségbe (túlzásba, mániába, fóbiába) „szenved”.
Azt is mondhatjuk: van hobbijuk, van szenvedélyük. Szerencsére a legtöbben alig lépik át a függőség, vagyis a károsság határát. Valószínűleg az emberek többsége nem képes meglenni bizonyos, gyengébb függőség nélkül. Így nézve a mot-net függőség hasznos használat esetén nem annyira vészes.
A mot-net függőség megoldása lényegében nem különbözik más viszonylag veszélytelenebb függőségek megoldásától. Egyénileg nehéz ügy, de nem lehetetlen, a szokásos (pszichológus, kibeszélés, terápiás közösségek, segítő társak, stb. ) megoldásoknál én sem tudok jobbat.
Társadalmilag pedig csökkentésben, ill. megelőzésben, oktatásban gondolkodhatunk, és nem pik-pak megoldásban.
Ettől függetlenül a felsorolt nyolc problémát valahogy meg kell oldani, pontosabban csökkenteni kell, de erre még visszatérek.
Itt azért röviden ki kell térni a pornónézés, valamint a játék függőségére.
Természetesen a 18 éven aluliak nem nézhetnek pornót, de nyilván a szabály és a valóságos élet (a realitás) eltér egymástól. Egyrészt a 18 éven aluliakat meg kellene győzni, hogy a pornónézés számukra sok veszéllyel járhat. Én a különböző tiltásokban, „zárakban” nem hiszek, 14 éves fiatal rendelkezik annyi ismerettel, fifikával, hogy kijátssza ezeket. Másrészt természetes igényük, hogy a mai kornak megfelelő szexuális felvilágosítást kaphassanak, ennek megfelelő filmeket nézhessenek. Ilyen felvilágosítás, ilyen filmek viszont alig vannak, vagyis a helyzet megoldatlan. A helyzet megoldatlan, ez nem a fiatalok hibája. A fiataloktól akkor kérhetünk megfelelő viselkedést, ha ahhoz biztosítjuk a feltételeket.
Ha elkanyarodunk a felnőttek felé, akkor következő a véleményem.
Nyilván ez ( a pornónézés) is egy olyan tevékenység, függőség, amit nem a mot-net okoz, de az felerősíti. Itt megint azt kellene eldönteni, ez mennyire káros.
Szerintem ez sem akkora probléma, mint amekkorára fújják. Miért gondolom ezt?
Először is az estek többségében szerencsére, a pornónézés függőség és a szex-mánia összefügg, együtt jelentkezik. Azért mondom, hogy szerencsére, mert a pornónézés a szextől függetlenül, azért korosabb állapot, mint az összefüggő állapot. Csak nagyon röviden, pontokba szedve térnék ki e témára, Mivel ez a téma egyes álszent emberek jóvoltából fel van fújva – nem szeretném tovább fújni a lufit.
1. A szexuális, problémáknak, zavaroknak, a pornónézés nem oka, hanem tünete.
2. A szex és a pornónézés függősége (esetleges eltúlzása), veszélyesség tekintetében a munka-mánia fügésségéhez hasonló. (Ahogy a mot-net használat esetleges függősége is.) Vagyis egy viszonylag veszélytelenebb függőség, amely persze „gyógyítást” igényel, de nem felfújva, eltúlozva.
(Ez egy érdekes érv, erről még elmélkedem. Jó és rossz arányairól, nem minden jót kell mindenáron követni, nem minden rosszat irtani. rangsorolni is kell. Az is érdekes, hogy a túlzott hadakozást is el lehet túlozni.)
3. A szex és akár a pornónézés is, a túlzás határáig, és az alapvető szabályok határáig (a felek kölcsönös beleegyezése, stb.) egy hasznos, egészséges, örömet okozó tevékenység.
A pornó úgy jön ide, hogy a jó pornó, akár egyfajta szex-oktató filmnek is megfelel.
A pornónézés függősége is a viszonylag veszélytelen függőségek közé tartozik, ami persze nem jelenti azt, hogy nem kell vele törődni.
A játékfüggőség egy fokkal veszélyesebb, mint a pornónézés függősége, ebben is lehet szerepe a mot-net technikának, mely házhoz, pontosabban zsebhez viszi a játékok garmadát. Ezek döntően nem fizetős szerencsejátékok, de azért a játékszenvedély kialakulhat. Ez csak fél fokkal veszélytelenebb függőség, mintha pénzveszítős játék, ugyanis az értékes időt, energiát hasonlóan rabolja el.
A függőségek megoldása szintén nem tartozik az egyszerű dolgok közé. Akaraterő, önkontroll, de ezeket sem lehet a szögről leakasztani. Talán a második legfontosabb, a kibeszélés, megbeszélés.
E témáról itt és most nem beszélnék többet, inkább rátérnék a többi veszélyre, problémára.
A netes visszaélések.
Fokozottan elmondható, hogy a mot-net technika csak egy új lehetőség a gonoszkodó visszaélésekre.
Soroljuk fel, nagyjából mikről van szó.
1. Pedofil egyéb ártó, főleg gyerekeknek ártó, tartalmak sunyi terjesztése.
2. Gyűlöletbeszéd, trágárság, erkölcsöt sértő tartalmak megjelenítése.
3. Pedofil, egyéb negatív csábítás.
4. Netes átverés, szélhámosság, másnak adja ki magát, hamis terméket ad el, hamis szerződést köt, stb.
5. Rejtett, cseles, netes zsarolás, fenyegetés, ijesztgetés, vádaskodás, sértegetés, egyéb zaklatás.
6. Titkos lejárató tartalmak felvételek kiteregetése.
7. Személyes adatokkal való visszaélés.
8. Vírushintés.
9. Adatlopás, adatgyűjtés, rossz szándékú, neten keresztüli kémkedés, stb.. Hacker-támadás, biztonsági rendszer feltörése, kiber-támadás. (Nem ritkán a nagyobb cégek, vagy akár az állam él vissza a lehetőségekkel.)
Kétségtelen komoly dolgok, mégsem foglalkozom velük szívesen. Azért sem, mert szerintem ezekkel elég sokat, néha már túl sokat foglalkoznak mások, legalábbis az elhanyagolt, de szintén súlyos, egyéb veszélyekhez képest. Valamint ahhoz képest, hogy a felsoroltak, a mot-net világnak csak töredéke.
Másrészt a korlátozók általában előbb-utóbb visszaélnek a helyzetükkel. Vagyis pont a korlátozó lesz a visszaélő, vagy igazságtalan szempontok szerint kezd szelektálni. Mindkettővel ellenkező hatás jön létre, a visszaélések nem csökkennek, sőt…
Harmadrészt a rosszindulatú emberek, mot-net nélkül is megtalálnák az alkalmat, hogy a maguk kis sunyi ártásait, tüskéit valahogy mások lelkébe szúrják. Az alapprobléma, hogy miért van ennyi gonoszkodó, aljas, elfajult emberke. A net csak egy új, más lehetőség. Kétségkívül a láthatatlanság, az elrejtőzés lehetősége, számukra jó motiváció lehet.
Ugyanakkor az elrejtőzésnek nemcsak rosszindulatú oka lehet. A jó szándékú ember is elrejtőzhet, pl. azért mert fél a bosszúálló hatalomtól. Például a választások is titkosak, mert sajnos még mindig olyan világban élünk melyben a jó, az építően kritizáló embernek is néha el kell rejtőznie.
E fejezetrészt azzal zárnám, hogy természetesen a visszaélésekre oda kell figyelni, de nem ez a mot-net egyetlen és legsúlyosabb veszélye.
Folytatom az eddig elhanyagolt, ámde súlyos veszélyek, hátulütők taglalását.
Az írásos közlés, főleg a szépirodalom, lassú eltűnése.
Itt is elmondható, a folyamat korábban (mozi, tévé, stb.) kezdődött a mot-net technika (rendszer) csak tovább erősíti.
Első látásra nem komoly probléma, de ha jobban belegondolunk, a gondolkodásmód változásáról van szó.
Maga a jelenség nyilvánvaló, a filmek, képek, hangadások (mozi, tévé, rádió, netes filmek, videók, piktogramok, stb.) sokasodása, kvázi kiszorítja a szöveges írást, olvasást. Úgy is mondhatjuk a szövegkultúrát felváltotta a vizuális kultúra.
Ennek egyik közvetlen hatása a fantázia csökkenése. Bővebben a gondolkodás fantázia-funkciójának kevesebb használata, ezáltal eme funkció gyengébb működése. Ugyanis a szöveg, beszéd általi gondolkodás pl. egy történet olvasásához, megértéséhez, fantázia szükséges. Szóval, ha akarjuk, ha nem az ilyen gondolatátvitel, megdolgoztatja a fantáziánkat. Ezért csodálatos dolog az olvasás, pl. egy regény olvasása, mert a történet másik felét (hogy néznek ki a szereplők, stb.) az olvasó találja ki.
Azt is mondhatjuk az olvasó a szövegből egy belső használatú filmet készít. A fantázia tehát csökken, de azért ennek van egy szélesebb aspektusa is.
Ha belegondolunk, hogy mi az emberi értelem alapja, mi által tudott az ember értelmileg kiválni az állatok közül, miért lett értelmes, okos, akkor egy szó jut az eszünkbe: a beszéd által. Elsősorban a beszéd, a nyelv, annak fejlődése az emberi értelem hajtómotorja. Szavakat, és köztük elvont fogalmakat alkotott. tehát létrejött a fogalmi gondolkodás. A szavakat összefűzte mondatokká, sőt szövegekké, vagyis kialakult az összetett gondolkodás.
Tehát ha csökken a szöveg, csökken a szöveg általi gondolkodás, akkor félő, hogy az emberi értelem is elkezd sorvadozni. De ha nem is jön csökkenés, változás mindenképpen bekövetkezik. A szöveg-gondolkodás átmegy vizuális gondolkodásba. Pontosabban, visszamegy, mert az állatok gondolkodnak hasonlóan.
Az biztos, hogy az írott, olvasott szövegek, főleg a hosszabb irodalmi jellegük csökkennek és ezt a folyamatot lassítani kell, mert a gyors változás komoly problémákat okozhat.
Lehet, hogy tévedek, de azt vettem észre az embereknek (a többségnek) manapság csak az egyszerű gondolatokra van igénye és igazán azt értik meg.
A szavakban, mondatokba öntött közvetlen kommunikáció egy csodás dolog lehetne, de jelenleg ez csoda hervadozik.
A telefonos, és a csetelős, beszélgetések nem csökkennek, sőt sokasodnak. Ami csökken, sorvad, az a közvetlen személyes beszélgetés, valamint a hosszabb írott szövegre alapuló kommunikáció. A kommunikáció árnyaltsága, finomsága tehát mindenképpen sorvad.
A magam részéről a személyes beszélgetéseket tartom érdekesnek, azokat kedvelem, a távbeszélgetésektől pedig valahogy idegenkedek. De elismerem ez talán ízlés kérdése.
Az emberi beszéd (nyelvi) kommunikáció évezredeken keresztül fejlődött, de soha nem érte el a kiváló szintet. Sőt még a jó szintet sem, gondoljunk például a hebegős, zavaros, ormótlan, esetlen hétköznapi beszélgetésekre. Jószerivel, még köszönni sem tudunk rendesen. Vagy mennyire esetlen tud lenne, mikor a fiatalok a szerelmi érzéseiket próbálják egymásnak elmondani. Vagy nézzük meg általában milyen ormótlanra sikerülnek az emberi viták. Lehetne még példákat mondani.
Tehát szépen döcögött előre egy beszédfejlődési, kommunikációs folyamat, de még csak a felénél tartott, amikor a modern technika, pontosabban annak kommunikációja beleszólt a folyamatba.
(Itt jegyezném meg csak úgy zárójelbe, hogy a XIX. század embere, sok tekintetben, pl. a míves beszéd, az érzelmek kifejezésének tekintetében felülmúlta a ma emberét. )
A jelen kommunikációjának, őszintébbnek, érhetőbbnek kellene lenni. Másképpen jelenleg túl sok a hazugság, az álszenteskedés, a zavarosság, a durvaság és ahogy már említettem, az esetlenség.
Nem biztos, hogy ennek javítása elsősorban technikai kérdés. A távkommunikációnak, telefon, cset, stb., a javulás tekintetében vannak előnyei és hátrányai is.
Előny lehet, hogy a távkapcsolatba talán nagyobb őszinteség, jó értelemben vett nyitottság tud kialakulni.
Ugyanakkor másokat éppen, hogy durvaságra, gorombaságra, gonoszságuk kimutatására ösztökél a távkapcsolat.
Érdekes módon a mot-net technika közvetve, a felületes olvasás jelenségét is erősíti. Pontosabban a rengeteg információ gyors megszerzése, illetve az erre való törekvés az igazi ok, az igazi hiba. Sokat akar markolni, de csak keveset fog - mondja a közmondás.
Sajnos gyakran a gyors információgyűjtés a pontosság rovásra megy. Én magam is egyre sűrűbben találkozom a felületes átnézésből átolvasásból származó ostobasággal.
Egyre gyakrabban sóhajtunk fel:- Jézus, ennek mi köze a témához? Jézus én nem is ezt mondtam, sőt nem is ezt kérdeztem. Még nagyobb baj, hogy magasabb szinten, pl., bírósági, hivatali, sőt jogalkotói szinten is terjed a felületesség.
Ez megint egy sunyin romboló, az emberi értelmet kikészítő betegség.
Kitérés a hétköznapi kommunikáció hiányosságaira.
A következő területeken látok hiányosságokat:
A közvetlen személyes, pl. családon belüli beszélgetések, megbeszélések nem elegendőek és felületesek.
Fokozottan igaz ez az idegenekkel, (szomszédok, alkalmi ismeretségek, stb.) való beszélgetésekre.
Az ismerősökkel való táv-beszélgetések elegendőek, de felületesek.
Általában a távkommunikációk leegyszerűsített, sablonos kommunikációk, vagyis szintén felületesek.
Általában a kommunikáció, a megbeszélés, mint sok minden más is, kapkodó, felületes.
Összességében megállapítható, hogy hiába élünk információs társadalomban, hiába tanítják a főiskolákban a kommunikációt, komoly hiányosságok vannak. A mélyebb tartalom, pl. lelkünk őszinte megmutatása hiányzik. Lehet, hogy az esetlenség, a félreérthetőség éppen az őszinteség hiányából ered.
Túlságosan félünk, bizalmatlanok vagyunk.
Nyilván az elkényeztetett állapotnak, a sértődékenységnek is van ebben szerepe. Érdekes módon, korunk udvariatlansága nem csökkenti, de növeli a sértődékenységet. Szóval nincs jó keverék, arany középút, de erről már szó volt.
Az igazi vitakultúra szintén hiányzik. Ugyanis a vita jó esetben nem egy ellenséges negatív dolog, sőt annak az ellenkezője.
A jó vita, egy olyan szellemi torna, melyből minden fél tanulhat valamit. Egy jóízű szellemi vetélkedő, igazság-kiderítési vetélkedő, amelyben a vesztes fél, ha nem is boldogan, de elismeri, hogy tévedett, de összességében mégis kompromisszum jön létre.
Mi köze mindennek a mot-net technikának? Elég kevés. A kommunikáció is egy olyan területe az emberi fejlődésnek, mely meglehetősen lassan meg-megállva, visszalépegetve alakulgat.
Én azt gondolom a probléma, a teljes problémakör létrejöttét és megoldását nem elsősorban a technikában kell keresni, hanem az emberi jellemben. Igaz, hogy a jellem viszont a rendszerben az oktatásban a kultúrában alakul ki.
De azért ez is segít, ha tudjuk, miken kellene változtatni.
De a megoldásokról még szó lesz. Például a kulturált vitát, akár iskolában is lehetne tanítani.
Az emberi kapcsolatok elhidegülése (falanszter társadalom).
A mot-net technika kapcsán érdekes kapcsolati, lelki torzulások figyelhetők meg.
Egyáltalán nem túlzás ama példa, hogy társaságba nem egymással beszélgetünk, hanem szinte mindenki a mobilját, tabletjét, ki tudja, mijét nyomkodja.
Jószerivel az emberek már nem is tudnak, nem is akarnak egymással közvetlen beszélgetni.
A távkapcsolatok erősödnek, a közeliek gyengülnek, hidegülnek, esetleg tönkre mennek.
A távolabbi ismerősöket jobban tiszteljük, kedveljük, mint a közelieket. Egyébként érthetően, mert a közeli ismerősökkel szükségszerűen konfliktusok alakulnak ki, amíg a távolaiknak csak a jó oldalukat látjuk.
Mégis mi ezzel a baj? Csak annyi, hogyha elfelejtünk szemtől szembe, normálisan beszélgetni akkor többet vesztünk, mint amennyit a távkapcsolatokkal nyerünk. De ez a kisebb baj.
Nagyobb baj, hogy pont az értünk tevő embereket, a családtagokat, közeli ismerősöket hanyagoljuk el, sőt hálátlanul lenézzük őket, miközben a „jópofa”, ámde valójában közömbös távoli ismerősökre fordítjuk az időnket, energiánkat.
Tehát az önmagában nem baj, ha kialakulnak távkapcsolatok. Az aránytalanság a baj.
Fogadok, sok fiatal nem érti, hiszen ebbe születtek bele.
Mostanában gyakran jut eszembe: honnan tudhatná egy ember, hogy mi a jó, ha a rosszban nő fel. Ha gyakorlatilag soha nem ismeri a jót. Akkor neki a rossz a megszokott. Igaz a mi nemzedékünk lázadó volt nekünk a megszokott nem jó volt, hanem, leváltandó maradi dolog. Nem tudtuk, hogy jó vagy rossz, de mindig ez járt a fejünkben: lehet, hogy van jobb – és kísérleteztünk, újítottunk. Persze vannak rossz újítások is azokat nem kell elfogadni, de vannak jók is. Mindez nem sokat mond azoknak, akikben nincs meg az újítóvágy, a felfedezésvágy.
Visszatérve, a mai fiatalok közül kevesen tudják például, hogy milyen jó, ha általában barátságosak, segítőkészek a szomszédjaink. Megállnak beszélgetni, ha szükséges segítenek egymásnak, ránéznek egymás gyerekeire, időnként összejárnak, közösen buliznak. Ez egy barátságos valóságos (nem virtuális) közösség.
Úgy néz ki, manapság az ilyen jellegű közösségek (ezek nem facebook jellegű közösségek) egyre fogynak. Ez pedig több szempontból rossz. Igaz később éppen azt fejtegetem, hogy a mot-net helyes használatával akár építhetünk is ilyen baráti közösséget.
Összességében az ilyen jelenségek miatt, ki lehet jelenteni, jelenleg hidegülnek az emberi kapcsolatok.
A megoldás, legalábbis elmondva, viszonylag egyszerű: csak úgy lehet a távkapcsolatokat építeni, hogy közben a közeli emberi kapcsolatainkat sem hanyagoljuk el.
Nem hanyagoljuk el, sőt megpróbálunk barátságos, és nem elkényeztetett emberek módjára viselkedni.
Na itt előjött egy másik probléma: az elkényeztetettség problémája. De erről majd máshol.
Az elhidegülés, a gépies falanszter világ már vagy kétszáz éve, (az ipari társadalom egyik hozadéka) téma az írók, költők, művészek, filmesek, gondolkodók körében.
Tulajdonképpen e gondolkodók emberi érzelmek sorvadását tapasztalták, tapasztaljuk mi is napjainkban, ami egy hideg gépies világ kialakulását jelenti. Elvileg ebben a világban csak a rációnak az értelemnek kellene dominálni, azonban sajnos ez sem igaz. Sajnos, mert ez a világ az érzelmek sorvadása ellenére sem ésszerű, logikus világ. Ugyanis azt gondolhatnánk, hogy az ésszerűség egyik gátja az érzelem, ha megszűnik, az érzelem marad a ráció, a logika. De úgy látszik téves ez a gondolat. Először is nem mindegy, hogy a pozitív vagy a negatív érzelmek sorvadnak. Másfelől az érzelmek csökkenése nem hozza magával automatikusan az ésszerűséget, a logikát.
Itt jegyzem meg, hogy itt is az arany középút lenne az optimális, vagyis hogy ne legyen kevés, de túl sok sem a bennünket feszítő érzelem. Csakhogy az arany-középút helyett, gyakran a rossz keverék alakul ki, ami azt jelenti, hogy hol az egyik rossz oldalra térünk le, hol a másikra. Bár átlagosan, látszólag az arany középúton haladunk, de ez mégsem az.
Amit most tapasztalhatunk, hogy bizonyos érzelmek valóban gyengülnek, sorvadnak, tehát ebben az értelemben van egy elhidegülési tendencia.
Másfelől tapasztalhatunk egyfajta értelmesedést, de ez sem teljes. Ez inkább technikai és lexikális értelmesedés (intelligencia), kevésbé társadalmi, mentális, érzelmi intelligencia.
Másfelől tapasztalhatunk egyfajta átlagos egoizmus-erősödést, melynek kialakulása több mindenhez kapcsolódik.
Az egoizmus (önzőség) is egyfajta elhidegülés.
Azonban az egoizmus általános, átlagos növekedése, nem elsősorban a gépiesített világ következménye, inkább az elkényeztetett helyzet eredménye.
Összefoglalva, egy ésszerű világ, jó pozitív érzelmekkel ötvözve, nagyon is kellemes világ lenne. Ehelyett sajnos az ésszerűség mellett a látszatésszerűség (vagyis az ésszerűtlenség) is nő, a pozitív érzelmek mellett pedig a negatív érzelmek is erősödnek, sokasodnak, ill. egyes pozitív érzelmek viszont sorvadnak. Ez így nem túl jó irány.
Itthon vagyok, folytatom, a tegnapi gondolataim, miszerint vannak szemétláda emberek. Kánikula van, a forróság beült a szoba sarkába, amit bámulok.
A liberális nevelés azt mondja, ilyenek alig vannak, szinte minden türelmes, kedves, szakszerű nevelésen múlik. Nekem pedig ez jutott eszembe; a kedves állatgondozó plusz energiával, az átlagosnál ideálisabb környezettel (türelmes, kedves szakszerű neveléssel) eléri, hogy az általa nevelt vadállatka elérje az elviselhető szintet. De egyszer csak, valamilyen okból, (pl. elfárad a nevelő), a mesterségesen ideális környezet megszűnik és az állatka egy átlagos környezetbe kerül, ekkor bíz az állatka, sec-pec visszaesik. Visszaesik a saját genetikájának és szabad akaratának megfelelő sunyin agresszív szintre. Mit akartam ezzel mondani? Csak annyit, hogy a liberális nevelés sem csodaszer.
Szer, de nem csodaszer. Néha kell a bünti is, fel kell vállalni a konfliktust, a küzdelmet. Végeredményben Jézus is felvállalta, hiszen nem lapított, nem állt be a hatalmat szolgálók közé.
Szóval T alig javítható gör... Ő maga az, és nem a fajtája, családja. Nem a népe, nem a vallása miatt lett ilyen,…. na jó a kultúra benne van, de csak egy kicsit. A genetikája is benne van, de tudjuk, minden embernek egyedi a genetikája. Ha valaki szemét az nem jelenti azt, hogy ősei is szemetek voltak. Ami jellemileg átlag alá viszi, az leginkább a szabad akarata, és ez tényleg csak az övé.
Valahogy bosszút kellene állni, megérdemelné, ha kapna egy ismeretlen üzenetet, amitől neki is lilulna a feje, legalább annyira, mint ahogy nekem. Vagy kitenni a netre valamit, hadd égjen ott mindenki előtt. Hát nem is tudom, nem túl jó ötlet. Mert rendben van, én hamis dolgot nem tennék ki, de ez akkor is valahogy gyáva megoldásnak tűnik. Legszívesebben kihívnám nyilvános vitára, de ezen is csak röhögnének az emberek. Egyelőre.
Inkább folytatom az okosodást, ki tudja…
Úgy látszik, most már nem tudom megúszni, ki kell térni a következő témára.
A jóléti társadalom és az elkényeztetett helyzet.
A ferde cím azt jelzi, hogy a téma nem szorosan csak áttételesen kapcsolódik a fő témához.
Mindenki látott már elkényeztetett gyereket:
Csokit majszol, kövérkés, ügyetlen, lusta, nyafogós, irreális kívánságai vannak, mindenen elsírja magát, és nem utolsó sorban, önző.
A másik gyereket, ha nem is durván, erőszakosan, de azért következetesen ösztönzik, nógatják, motiválják, edzik, feladatok kihívások elé állítják, belőle jó eséllyel nem lesz elkényeztetett gyerek. Sportos, ügyes, szorgalmas talpraesett, és viszonylag önzetlen gyerek, majd felnőtt válik belőle.
Ha belegondolunk, azért nem ennyire egyszerű a probléma.
Az elkényeztetett gyerek élete bizonyos szempontból kényelmesebb kellemesebb, más szempontból nem, sőt rosszabb. Különösen azért, mert ő maga is gyakran boldogtalan, ráadásul a társadalomnak nem hasznos, sőt ártalmas tagja.
Ráadásul előjön az a probléma is, hogy a jó szándékú elkényeztető, végeredményben rosszat tesz.
Az elégedettség, és a különböző elégedetlenségek aránya amúgy is kényes kérdés. Hiszen nemcsak elkényeztetési elégedetlenség van, de van törtető elégedetlenség, van kötekedő elégedetlenség, van a „ez megszokott, unalmas” elégedetlenség is.
Van viszont jogos igazságtalanságot észlelő, és van pozitív építő elégedetlenség is.
Az első kérdés: mindig az történik, hogy az előny-hátrány viszony, és arány állandó, vagy van egy optimális arány? Ugyanis, ha az előny-hátrány viszony és arány állandó, akkor nem lehetséges az emberi fejlődés.
Ugyanis az emberi fejlődés célja a kellemes kényelmes élet. De ha az a törvényszerűség, hogy minél kellemesebb kényelmesebb az élet, a másik oldalon az elkényeztetési pszichés torzulás miatt annyival romlik, akkor nem lehetséges fejlődés.
Szerencsére, valószínűleg van egy optimális arány, amit ha megtalálunk, akkor nem a rossz, hanem jó keveréke jön létre.
Az edzett, feladatoknak megpróbáltatásoknak kitett gyerek ugyanis egy fokkal boldogabb, ráadásul a társadalomnak is hasznosabb tagja.
De logikailag is következik, azért az edzésnek, feladatoknak megpróbáltatásoknak is van egy olyan túlzott aránya, amikor boldogtalanságot, kárt okoz. Mindez az optimális arányra, arany középútra utal, kiegészítve a jó keverékével. De hol van ez az optimális arány?
Illetve ebben az esetben az optimális határt mindkét irányban kicsit is túlléphetjük, mely azért már ártalmas. Különösen ártalmas, ha ez a kis átlépés tömeges társadalmi méretekben jön létre.
Szóval ezek már nehezebb kérdések. És ráadásul megint előjöhet a rossz keverék problémája.
A labilis lelkünkkel, a sziklapárkányon hol ide, hol oda billenünk, és már az siker, ha nem zuhanunk le, megússzuk kisebb esésekkel.
Ha már rossz keverék, akkor még egy, ami a kommunikációval kapcsolatos: A XIX. században és előtte az emberek, kimérten udvariasan beszéltek egymással. Például a szülök magázták a gyereküket és viszont. Az is igaz, hogy az urak és az egyszerűbb emberek viszonya, kommunikációja túlságosan tekintélyelvű volt, lenéző-nagyságozó típusú volt.
Szóval nem volt tökéletes, de talán elfogadható volt.
Elméletileg és ritkábban gyakorlatilag is van olyan kedves, barátságos, közvetlen, őszinte, szinte durva beszédű kommunikáció, amelyben azért jól érzik magukat a benne levők. Amikor a barátod, mosolyogva, szeretetet sugározva, pl. azt mondja: - Hát te hülye vagy - azon normális ember nem sértődik meg. Nevezzük ezt, laza-kedves kommunikációnak.
Manapság, mikor meglehetősen sértődékenyek az emberek (talán ez is az elkényeztetett helyzet hozadéka), a rossz-keverék kommunikáció terjedt el. Gyakran nagyon hidegen, kimérten kommunikálunk egymással, azért ez nem igazi udvariasság. Máskor, gyakran pedig bántóan alpárian beszélünk, de ezt nem a szeretet, hanem inkább a lenézés kíséri. Ez utóbbi nem a laza-kedves kommunikáció, hanem durva, bántó kommunikáció. Szóval ez is egy rossz keverék.
A jó-keverék az lenne, ha egyesekkel valóban udvariasan beszélnénk, másokkal, akikkel lehet, pedig laza-kedves módon.
Ha társadalmi szintre emeljük a problémát, akkor előfordulhat, hogy a jóléti társadalomban, átlagosan társadalmilag, tömegesen kisebb-nagyobb arányban, minden irányban is átlépjük az elkényeztetési helyzet optimális határát. Minden irányban, tehát gyakran a kelleténél szigorúbbak, ridegebbek, gyakran pedig túl elkényeztetők vagyunk.
A lényeg tehát: a jóléti társadalomban nagy esélye, veszélye van annak, hogy a társadalom, átlagosan kisebb-nagyobb mértékben elkényeztetett állapotba kerül. Kicsit olyanok leszünk, mint az elkényeztetett gyerek (kövérkés, ügyetlen, lusta, nyafogós, irreális kívánságai vannak, önző, stb.).
Még egyszerűbben a társadalom, az emberek egyre önzőbbek lesznek. De azt is látni kell az önzőség a másik oldalon igazságtalanságot, az igazságtalan különbségek növekedését, ellenségeskedést, harcot, háborút jelent. De az önző nemcsak a másik emberrel önző, de természetet is kizsigereli. Viszont ez is visszaüt, az emberiségre mindenképp, de később az önzők sem ússzák meg, általában. Tehát az önzőség végeredménye általában (sajnos vannak kivételek) ellenkező hatású, önártás hatású lesz.
Ebből nem az következik, hogy nem kell jólétre törekedni, hanem az, hogy pontosan kell megállapítani, mi is az a „jólét”. Valamint a pontos, mértékletes önfegyelem sem veszhet el a jóléti társadalomban.
Van itt még egy kapcsolódó téma:
Az ember lassan jobban szereti, tiszteli a tárgyakat, eszközöket, (meg a pénzt), mint az embereket.
Szintén nem új jelenség, hiszen már az ókori történelemből is ismerhetjük a bálványimádást.
De ezt már a zsidó vallás (a keresztény és iszlám vallás alapja) is elutasította. Az istenhit arról is szól, hogy ne imádjunk hamis isteneket, vagyont, pénzt, földi uraságokat.
(Megjegyzem: földi uraságokat sem szabad imádni, hiszen isten a legfelső, istenhez képest mindenki egyenlő esendő és kicsi. Van, akinek isten azonos a természettel, a lényeg szerintem nem változik.)
Visszatérve, kerüljük a szenvedély-betegségeket, a függőségeket, olyanokat is, mint pl.: vagyongyűjtési mánia, hatalommánia.
Jézus és a kereszténység ezt megtoldotta: nem elég csak az istent szeretni, embertársainkat is szeretni kell. (Hozzá kell tenni nemcsak az embert kell szeretni tisztelni, de a természetet, az állatokat is.) A probléma végighúzódik az emberi történelmen, de bizonyos szempontból napjainkban a legnagyobb. Például napjainkban már katasztrofális a természet, állapota, akár összeomlás is bekövetkezhet.
Napjainkban, is sok új csodálatos tárgy eszköz, klassz autók, egyebek jönnek létre. Ezek sorába illeszkedik a klassz tévé, okos telefon, klassz játékok, meg a mot-net technika. A másik oldalon pedig, ha nem figyelünk, és általában nem figyelünk, az emberi kapcsolatok laposodnak sorvadnak, hidegülnek. Megint felvetődik a kérdés: és mit lehet tenni?
Jobban belegondolva azért magunkat is büntetjük. A tárgyak eszközök imádata jelentős veszteségeket okoz, vagyis többszörösen visszaüthet. Nemcsak a természet elhanyagolása miatt, vagyis hogy egyszer csak azt vesszük észre, hogy imádott autónkat, házunkat, mobilunkat, stb. elmossa az árvíz. Talán mi megússzuk, de az sem biztos.
Azért az emberi kapcsolatok elhidegülése is veszteség, mert az embertársunk kölcsönös szeretete, tisztelete (mi is kapunk) azért nagyobb boldogság, mint egy játék, egy film, egy szép autó.
Igaz, ami igaz, ez csak egy kölcsönösen szerető légkörben jöhet elő. Ha szinte mindenki rideg és utálkozik, akkor mi hiába próbálunk szeretni. Viszont a szerető légkör csak akkor alakulhat ki, ha sokan, sokszor próbálkoznak.
De úgy is visszaüthet, hogy függőségbe kerülünk, vagyis rabjai leszünk a tárgyaknak, eszközöknek. Már nem azok szolgálnak minket, hanem mi őket.
De térjünk vissza az írás témájára, azon belül is a mot-net veszélyeire, azon belül is az emberi kapcsolatok elhidegülésére.
Megállapíthatjuk, hogy nem teljesen új problémákról van szó, de olyanokról melyek napjainkban nem csökkennek, sőt talán egy kicsit erősödnek is. Az erősödés egyik tényezője pedig a rosszul használt mot-net technika, illetve mot-net rendszer.
A következő nagyobb mot-net veszély, hátrány, probléma téma, tulajdonképpen az előző veszély, az elhidegülés folytatása.
Visszatérés a veszélyekre.
A valóság helyett, létrejön a virtuális világ.
Virtuális világ, ami nálam azt jelenti, hogy az elérhető valóságnál csodásabb, szebb világ.
Már unalmas, de megint el kell mondani: a mot-net rossz használata nem hozza létre, csak növeli a meglevő problémát.
Az emberek elmenekülnek a valós világ kellemetlen problémái elől. Sokféle menekülés létezhet, de abból a szempontból egyformán problémás, hogy a valós problémák a megoldatlanságuk által növekednek, gennyesednek, és előbb-utóbb már legyőzhetetlenül megjelennek.
De azért nézzünk néhány menekülést. Tulajdonképpen a művészet az egyetlen menekülés, persze csak akkor, ha a problémát is kezeljük, amely jó menekülés. Ugyanis a művészet egyik jellemzője, hogy nyilvánvalóvá teszi: ez egy fikció, mese, ez nem a valóság. Ezért a művészetek kevéssé okozhatnak függőséget.
Már volt szó néhány kevéssé veszélyes függőségről. Például, ha nem durván, csak enyhén visszük túlzásba a munkát, a sportot, a szexualitást, a pornó nézést, az szokásos célú telefonozást, net-barangolást, és más önmagában nem káros tevékenységeket. Ugyanis ezek csak az eltúlzásuk által válnak károssá.
A többi menekülés már jóval veszélyesebb, azért is, mert nem nyilvánvaló, hogy ez már illúzió és nem a valóság.
A tudatmódosító szerek, is alternatív valóságot hoznak létre, ráadásul függőséget okozhatnak, sőt az egészségre is ártalmasak.
Kétségtelen ez (tudatmódosító szerek használata) a legártalmasabb menekülés, de azért a többi sem veszélytelen.
Közepesen veszélyes függőséget, ill. állapotot okoz, ha a mot-net technikát kifejezetten, gyakran a virtuális világba való menekülésre használjuk.
A játék (egyfajta virtuális világ) is meglehetősen veszélyes, szintén szenvedéllyé válhat, a mot-net technika itt már tényező. Sőt megjelenhet a minket megtestesítő játékalak (avatár) problémája.
Ugyanazért probléma, mint a többi: a valóságos világ, valóságos problémákból való menekülés egy alternatív nem létező, vonzóbb valóságba. Miközben a valóságos problémák erősödnek, lassan a fejünkre nőnek.
A filmnézést, a tévénézést (szintén egyfajta virtuális világ) is túlzásba lehet vinni, ezt is könnyíti, sokszorozza a mot-net technika.
De vissza kell térni, a távoli, sokszor soha nem látott, talán nem is létező „jó-ismerősök” problémájához. Miközben a körülöttünk levő hús-vér embereket elhanyagoljuk. Meglehetősen bizarr, kifacsart helyzet, nem?
Tény, de erről már szó volt, hogy a fiatalok emberek szinte egész nap, az okos telcsi felé hajolva, többnyire elmerülnek valamiféle művilágba.
A szokásos nyomkodásnál annyival veszélyesebb a virtuális elmerülés, hogy egy csalóka szép világba merülünk, a valós problémákat még inkább elhanyagoljuk.
Már említettem, hogy szegény helyeken az emberek, gyerekek ülnek a bádogkunyhó padlóján, mert még szék sincs, fürdőszoba sincs, szinte ennivaló sincs, és a mobiljukat, az okos telefont nyomkodják. Nincs egészségre alkalmas életkörülmény, de mot-net technika van.
Eme az embereket, gyerekeket még kevésbé fogja érdekelni a fürdőszoba az egészséges környezet, az igazi valóság jósága, mert ennek hiányát a mot-net világa, a tévé világa, és sajnos gyakran a tudatmódosító szerek, elfelejtetik. Szóval kialakul a negatív kör, az egyre erősödő lehúzó örvény.
Persze nemcsak a nyomornegyedekben lép fel ez a probléma, hanem mindenhol. Gazdag fiatalok is tévelyeghetnek virtuális világban, önrombolóan, céltalanul.
Az igazi jó ambíciók helyett, és az igazi cselekvés helyett egyfajta ál-megoldás, pótcselekvés jön létre.
Van még egy terjeszkedő fura, negatív jelenség, amit én úgy nevezek: kirakat élet.
Tulajdonképpen arról van szó, sokan, mostanában egyre többen, felépítenek egy kirakat életet. Boldogságot, kalandokat sugárzó képeket-filmeket tesznek magukról a családjukról a netre (a közösség elé), ráadásul eme kirakatéletnek nem sok köze van a valósághoz. És utána egymást dicsérgetik.
Ez is a művilág a virtuális világ egyik aspektusa.
A virtuális világba való menekülés, a valós problémák elhanyagolása szintén egy súlyosbodó, általánossá váló probléma.
Bár most a 6.-7. pont következne, de szövegrendezés szempontból megfordítom a sorrendet.
Növekszik a szolgáltatóknak, a technikának való kiszolgáltatottság.
A veszélyt könnyű leírni, de nehéz orvosolni, csökkenteni. Nagyon egyszerűen arról van szó, hogy most már a víz, gáz, villany, közlekedés egyéb szolgáltatók után, a telefon és net szolgáltatók is felettébb fontosak lettek számunkra, szinte alig tudunk e szolgáltatások nélkül meglenni, tehát növekedett a kiszolgáltatottságunk. Nemcsak az egyes szolgáltatóknak vagyunk kiszolgáltatva, hanem a technikának. Betagolódtunk egy gépi világba, félig meddig a gépek uralkodnak rajtunk. Pontosabban, mi önként szolgáljuk a gépeket, tárgyakat. És persze ott van az állandó félelem, ill. veszély; mi lesz, ha elromlanak, megszűnnek ezek a szolgáltatások. Az ember korábbi önállósága már a múlté, egy régebbi, pl. XVII. századi falu, szinte mindent maga állított elő, önellátó volt.
De nemcsak a szolgáltatónak vagyunk kiszolgáltatva, de magának a technikának is. Például félelemmel tölt el, a gépem elromlása. Attól is félek, hogy bekapok egy jó kis vírust, ami néha be is következik.
De félhetünk az egész rendszer bekrepálásától is. Erre a legjobb példa, a 2000 évre fordulás, amikor lényegében attól tartottak, hogy az egész számítógép-rendszer, ami már akkor is mindent, energia-ellátás, közlekedés, atomfegyverek kioldása, stb. irányított, csődöt mond, megáll. Szerencsére akkor nem történt meg, de a veszély fennáll.
Azt is mondhatjuk: ja kérem, ez a fejlődés káros mellékhatása. Mondhatjuk, de ez akkor is, egy korunkban növekvő veszély.
Ma megverekedtem, így is lehet nevezni. Ott álltunk a patakparton, az árokban, este volt… vagy csak köd. Olyan álomszerű volt minden, persze a szívem kalapált. Előtte T az iskolába, a szünetbe, megint valamit beszólt megint csak úgy odamormolt valamit. Érdekes nem tudom, hogy mit, csak éreztem, hogy nincs tovább, ez már harc. Mindketten tudtuk, hiszen már hússzor is beígértük egymásnak. - Akkor az iskola után - beszéltük meg. Aztán már csak ez kép éles, ahogy ott állunk egymással szemben. A verekedésre sem emlékszem, csak csontos öklének csattanására. Jobbra, meg balra lépett azzal a fura majomkígyószerű mozgásával, és mindig elérte az arcom. Nincs gyakorlatom, erre már bunyó közben is rájöttem, most itthon még tisztábban látom; nem erő, nem ügyesség kell a verekedéshez, hanem gyakorlat.
De nem a gyerekes birkózás, pofozkodás gyakorlata, hanem az éles bunyó gyakorlata. T-nek volt, nekem nem volt. Persze az is a fejembe verődött, szó szerint, hogy az igazi verekedés ezerszer veszélyesebb, mint filmekben levő műbalhék. Az igaziban akár egy ütés is megnyomoríthat, vagy ki is nyírhat.
Szóval megvertek, szégyen, vagy mégsem. De legalább megpróbáltam, nem voltam gyáva. Visszaadom. Mégis szégyen.
Na jó, ebből elég volt, inkább olvasok valami értelmeset, ha egyáltalán ez az, talán.
A következő témakör: a mot-net technikához kapcsolódó környezetszennyezés.
A környezetszennyezés (természetrombolás) korunk egyik legnagyobb problémája, tehát ahol lehet, foglalkozni kell vele.
De ki kell térni a természetrombolás alapvetéseire.
A környezetszennyezés és a fogyasztói társadalom.
Először is nézzük a környezetszennyezés alapvetéseit.
Hát baromi nagy baj van, de ezt valahogy meg is kellene értetni. A fiatalokat megint a kevésbé lényeges dolgokkal kábítják; gyűjtsünk szelektíven, ne szemeteljünk, ne tépjünk le virágot, stb.. Ezek is fontosak, de fele annyira, sem, mint a fogyasztás. Ugyanis azt kell látni, hogy minden fogyasztás környezetszennyező, persze nem egyformán, de mindegyik az. Az emberiség száma nő, a szakértők szerint, csak a hosszabb életkor miatt a tízmilliárd biztos, és az egy főre eső fogyasztás is nő. Ha húsz éven belül 20%-kal nő az emberek száma és azok csak 20%-kal fogyasztanak többet, akkor az 40%-os fogyasztásnövekedés és lehetséges további környezetszennyezés.
Környezet-szennyezés és természetrombolás. A környezetszennyezés, egyben egészségrombolás is. Gondoljunk csak bele, szinte minden, ami a termesztenek árt, az közvetlen vagy, és közvetve az emberi egészségnek is árt.
A másik oldalon, jó esetben, mondjuk a megújuló energiával, a „vigyázással”, a kímélő technológiával és a hulladék-feldolgozással nyerünk 20%-ot, akkor is marad 20%-s romlás. Tehát valamit a fogyasztással is kezdeni kell.
Ráadásul van a tehetetlenségi megfutási jelenség, ami mindenre érvényes, a természet romlására is. Ez nagyjából arról szól, hogy a nagy dolgok úgy viselkednek, mint a jó hosszú vonat, ha behúzzák a féket, még akkor is elég sokáig halad az addigi útján, főleg ha gyengén fékeznek.
- Nincs nagy baj, ezek csak természeti anomáliák, katasztrófák, nem is az emberek okozzák – típusú vélemények óriási baromságok.
Csak logikával levezetve: ha valamit folyamatosan rombolnak, rontanak, akkor az előbb-utóbb biztosan tönkre megy. Nem lehet tudni, most hol járunk, talán félúton, de a logikából következően nemsokára, hétszentség, hogy a természet előbb-utóbb (10-20-30 év) tönkremegy. Az is logikus ezt az emberi betegségeknél látjuk, hogy minél később kezdődik a gyógyítás, annál reménytelenebb. Ráadásul egy nagy katasztrófa-megfutás sem kizárt. Szóval megsülünk vagy áradás pusztít el, vagy más. Vannak erről szóló filmek, hát majd sírva ébredünk: ez nem film.
Egész életünkben, mint a megszállott egér gyűjtünk, na nem sajtra, de a szuper autóra, a szuper medencés házra, és nézegetjük másoknak is mutogatjuk – ez az enyém, vagyok valaki - azután jön az árvíz, és egy perc alatt elmossa.
Nemrégiben egy komoly tudományos sorozat szólt arról, hogy mivel az ember most már tuti tönkre teszi a földet, el kell utazni a Marsra. És ez nem volt vicc, komolyan fejtegették - én azt hittem ott dobom el az agyam. Ha az ember annyi energiát idő szánna a megoldásra, mint hülyeségre, már megmenekülnénk.
Visszatérve a fogyasztásra: minden termék szennyez (rombol) amikor előállítják, amikor használják és eldobás után. Az utóbbi nagymértékben függ az újrahasznosítástól, a hulladék-feldolgozástól, a hulladékkezeléstől.
(Romból úgy, hogy energiát, anyagot, természetet használ, és szennyez, a szennyezéssel. Légkört, levegőt, vizet, földet, stb. szennyez.)
Most itt bele lehetne menni, hogy melyik termék, mennyit rombol, szennyez, ez elég soktényezős egyenlet, nem mennék bele.
A lényeg:
1. Ahogy már mondtam a fogyasztás szelektálása, csökkentése nélkül nem oldható meg a környezetszennyezés problémája.
2. Az emberektől is függ ez a fogyasztás, de a rendszertől a törvényektől is.
3. Meg kell válogatni, (nekünk és a rendszernek, államnak is motiválni kell), hogy mit termelnek (mit fogyasztunk), de azt is, hogy mennyit.
Itt azért mondok egy példát.
X ember 2 cipőt fogyaszt évente, Y ember 4 cipőt fogyaszt, nem mintha többet járna, de ha már egy kicsit kopott a cipője kidobja. - Na és - mondhatjuk - nehogy már ezért megszóljuk.
A cipő egyébként a viszonylag az ártalmatlan termékek közé tartozik, vannak sokkal ártalmasabb termékek szolgáltatások. Ismétlem; minden termék szennyez. De maradjunk a példánál. A cipő előállítása közben szennyeződik a környezet. Sőt, ha bőrből készül, akkor egyes állatok sem ússzák meg élve. A cipő kivételesen nem szennyez használat közben (nem úgy, mint pl. az autó, a hűtő, a mosószer, a kazán, stb.). Bár a cipőpaszta szennyez, de ezt hagyjuk. Viszont a cipő is szennyez eldobás után. Tehát még egy olyan ártalmatlan termék, mint a cipő esetében sem mindegy, hogy a szükségesen, vagy pazarlóan fogyasztunk. A pazarló fogyasztásról le kell mondani (az évi 4 cipő, már pazarló), ha meg akarjuk menteni a földet, magunkat és az egészségünket.
Ki kell jelenteni, minden termelés, fogyasztás szükséges, amely a testi, és lelki egészségünket szolgálja, emeli. Minden ezen kívüli termelés, fogyasztás, pazarló-szennyező. Igaz, hogy van nagyon pazarló-szennyező fogyasztás és van kicsit pazarló-szennyező fogyasztás. A helyzet viszont annyira komoly, hogy már nem nagyon lehet belemenni a méricskélésbe, ugyanis minden méricskélés tévedhet, vagy szándékosan torzíthat. Szóval nagyon drasztikus fogyasztásszelektálásra, csökkentésre van szükség.
Csakhogy egész életünk, kultúránk gazdasági-politikai rendszerünk a fogyasztásra van felépítve.
(Egy újabb társadalomnév: a fogyasztói társadalom.)
Gondoljunk csak bele, üzletek vesznek minket körül, de manapság, már a neten keresztül is lehet vásárolni.
Agymosó reklámok vesznek minket körül, szinte ránk áradnak.
Az emberek közötti diskurzus, jellemzően: mit hol lehet kapni, mennyibe kerül, mennyit keresel. Manapság a pályaválasztást, a pénz, a kereseti lehetőség jobban meghatározza, mint az, hogy a munka mennyire illik, tetszik a pályaválasztónak. Ami egyébként elronthat egy emberi életet, ráadásul közgazdaságilag is csapnivaló.
Az emberek jelentős része státusz szimbólumokban éli ki magát. Pl. a luxus terepjáró nemcsak drága, de kényelmetlen közlekedési eszköz. Viszont a tulajdonos egyfajta társadalmi rang megjelenítésének képzeli (nem teljesen alaptalanul), ezért bevállalja a kényelmetlenséget, a drágaságot, a környezetszennyezést.
De maga a politikai-gazdasági rendszer (vezetés, törvények, alapelvek) is GDP-be számol, ami lényegében a termelés-fogyasztás száma. (Függetlenül hasznosságtól.) Maga a rendszer is ezt az ész nélküli fogyasztást segíti, sőt erre motivál.
Ezt nevezik egyesek fogyasztói társadalomnak. De nevezhetjük kapzsiság-determinált társadalomnak is. Az is kijelenthető az emberek eredendő gyengeségét a kapzsiságot, a rendszer (vezetés, törvények, alapelvek, stb.) tovább fokozza, lehetővé teszi a kiélését. (Ez egyébként az agresszióról is elmondható, a filmek nagyobb része agresszióra, és harácsolásra buzdít.)
Ne felejtsük el, mindez, minek kapcsán merült fel? A kiindulás: a környezetszennyezés miatt csökkenteni kellene a fogyasztást. (Egyébként az ember erkölcsi elsilányulása, elkényeztetési állapota miatt is csökkenteni kellene ezt az anyagi, fogyasztási igényt, szükségletet.)
Sokan azt gondolják, de mi baj van ezzel a fogyasztással, ez tök jó, tök kényelmes, hogy ennyi üzlet van. Nem arról van szó, hogy egyik napról, a másikra mindent meg kell változtatni. Hanem arról, hogy most már ezen a hamis úton meg kell állni, ha nem is hirtelen, de nyilvánvalóan következetesen, más értékek, igények, szükségletek célok felé kell kanyarodni.
(Például: nemcsak a hulladékot kell szelektálni, de pl., négy cipő helyett vegyünk csak hármat és a kicsit kopottat, ne dobjuk ki. Figyeljünk oda, hogy mit, miből, mennyit fogyasztunk. Persze ehhez a rendszernek is változni kellene.)
A fogyasztás helyett, a tudás, az egészség, a természetvédelem, a társadalmi hasznosság, a béke, a pozitív társadalomépítés felé kell kanyarodni, ha nem is hirtelen, de tempósan, egyértelműen. Most is vannak ilyen díjak, versenyek próbálkozások, csak nem eléggé hangsúlyosak. A fősodor iránya jelenleg az, hogy a gazdag embert tiszteld, a valódi értéktől függetlenül. Ezt meg kell változtatni, de a rendszert is át kell alakítani. Megjegyzem az igazi demokrácia, mint alaprendszer leginkább alkalmas hogy kapzsiság-determinált társadalmat lebontsa, és igazi értékalapú (tudás, egészség béke, természetvédelem, társadalmi hasznosság, társadalomépítés) társadalom jöjjön létre.
Egy újabb rövid kitérő:
- Ehhez a rendszernek is változni kellene, én úgy sem tudok semmit tenni – ez egy gyakori gondolat. Csakhogy nem egészen igaz, ez csak amolyan önigazolás. Valójában, a társadalmi aktivitással, a társadalmi hasznossággal, a társadalomépítéssel, a demokráciaépítéssel az egyén is hozzájárulhat a rendszer-változáshoz.
Ami pedig a környezetszennyezést illeti, már elmondtam, a testi, lelki egészséget erősítő termékeket lehet államilag segíteni. A többi terméket pedig a tűrt, vagy a tiltott (nehezített) kategóriába kell sorolni, az összesített környezetszennyezése alapján.
Hát ez jó hosszú kitérő volt.
Most már ideje rátérni, a mot-net technika konkrét környezetszennyezésére.
De előtte egy rövidebb kitérés az egyéb egészségkárosító vonatkozásokra. A mozgáshiányt talán már említettem, talán ez a legkomolyabb egészségkárosítás. Ahogy órákig ülünk a gép előtt, bámuljuk a képernyőt, több szervünk károsodik, szemünk, gerincünk, bizonyos izmaink.
Van egy másik, ha nem is közvetlen, de közvetett egészségkárosítás, ez pedig a figyelemelvonásból következik. A vezetés közbeni okos mobiltelefon használatra, illetve az ebből eredő balesetekre gondolok elsősorban, de bármilyen meglepő is, a "gyalogos balesetek" is növekedtek.
És akkor következzen a mot-net technika közvetlen környezetszennyezése.
Első látszatra a mot-net technika, viszonylag gyengén szennyezi a környezetet. Ha végignézzük a három fázist előállítás, használat, hulladék, akkor látszólag nagyjából rendben van, főleg ha az eldobott gépek így-úgy, valahogy feldolgozásra kerülnek. Általában a szellemi termék, a gondolat, az illúzió, előállítása, közlése (használata), környezetkímélőbb, mint a valóságos anyagot képező termékek előállítása, használata.
Csakhogy van itt egy kis bibi, nem is kicsi. A használathoz közvetve rengeteg mikrohullámú egyéb elektromágneses hullámzás (sugárzás) szükséges. És itt zavarba jövök, mert csak komolyan sejtem, gyanakszom arra, hogy ez erősebben ártalmas, mint gondolnánk. Többek között arra is gyanakszom, hogy a föld egy nagy mikrohullámú sütőként működik, ami többek között hozzájárul a felmelegedéshez. Bevallom mindez csak laikus gyanakodás, de az biztos, hogy az alapos vizsgálat e tekintetben is hiányzik.
És akkor jöjjön a két legsúlyosabb veszély, legalábbis én ezektől tartok leginkább.
Ezután pedig visszakanyarodnék a két kihagyott problémakörre.
Tulajdonképpen e problémák annak a virtuális világ problémakör folytatása.
Az információáradat, a közlési terület szélesedésével a szellemi szemét gyorsabban nő, mint az érték.
A közös tudat (a köztudat, a hivatalos tudomány, a köztudomány) szemetes alakulása.
(Tovább segítheti a manipulációt, - azáltal, hogy a hamis tömegkommunikációt erősíti.)
Már számomra is unalmas, mégis ismétlem: nem teljesen új problémáról van szó
Először kezdjük megint az alapvetésekkel.
Manapság kétféle stílusban készülnek a tanulmányok. vannak a túlzottan optimista hangvételűek „minden rendben van” stílusú tanulmányok, valamint vannak a túlságosan pesszimista hangvételűek „borzasztó megoldhatatlan problémák vannak” stílusú tanulmányok.
Nemrég olvastam egy túlságosan optimista stílusú tanulmányt, amely szerzője azt fejtegette , hogy új szakaszba az „open science” (nyílt hozzáférésű tudomány) szakaszba lépett a tudomány, és az amúgy is csodálatos tudományfejlődés még csodásabban fog szárnyalni. Sajnos ki kell ábrándítani a kedves szerzőt, ugyanis a tudomány, és az elit, a fősodor köztudat mindig is nyitott volt. Pontosabban nyitottan alakult (be is lehet tenni, ki is lehet venni), bár a magukat elitnek tartó emberek mindig is megpróbálták bezárni, kisajátítani, de ez nem nagyon sikerült nekik. A nyitottság tulajdonképpen az igaz új gondolatok, a helyes új elméletek bekerülésének és kikerülésének lehetőségét jelenti, másképpen a gondolati innovációt. Ez valóban fontos, mindig is ez által fejlődött és fejlődik a tudomány.
Sajnos nemcsak a tudomány-fejlődés múltja, de a jövője is gidres-gödrös.
Korunkban a már sokat emlegetett információrobbanással és információ-gyorsulással kétségtelen a nyitottság is növekedett.
De nem úgy és nem annyival, mint szeretnénk, mint ideális lenne.
Az alapvető problémák azonban nem nagyon javultak, sőt egy új is megjelent.
A való-való élet azt mutatja, hogy a nyitás, az okosodás, a köztudati fejlődés sokkal lassabban halad, mint azt gondolnánk.
A tudományos és köztudatot formáló elit, manapság is bezárkózó, magát felsőbbrendűnek gondoló.
Szerintem a tudományos fejlődéstől sem kell hátast dobnunk. A tudománynak bizonyos területei, robognak, más területei, csak csoszognak, és sok olyan terület van, amely egyáltalán nem halad, relatíve nő a lemaradása.
Ilyenek általában a társadalomtudományos területek. Vagy: miért is áll a világ általános természet-összeomlás szélén? Ha minden rendben lenne, akkor a szakadék széléig sem jutottunk volna el.
Visszatérve a köztudományos és köztudati fejlődésre.
Lehet, hogy a tudomány határai szinte végtelenek, de az emberi psziché hibahatára nagyon is véges.
Például, a tudomány össze tudna hozni egy Mars utazást, talán még az emberi testet is fel lehetne tuningolni orvosi szerekkel, módszerekkel, de az emberi psziché kétségesen viselné el.
Ebből következően az emberi fejlődés legjelentősebb akadálya az emberi psziché.
Az emberi pszichét (ha meg akarjuk tartani az önálló tudatot), elsősorban a gyerekkori, fiatalkori neveléssel, oktatással lehet alakítani.
Igen érdekes jelenség, hogy jelenik meg a nyitottság, reakciója (ellenakciója), a bezárkózás.
Például, hogy fog reagálni a nehezen döntő, határozatlan, bezárkózó típusú ember, ha rázúdítanának egy halom-sereg információt?
Más írásaimban többször kifejtem, hogy az emberi gyengeségek, az általános emberi jellemhibák, hogyan kapcsolódnak össze, hogyan lassítják az értelmesedés, folyamatát. Sok más helyen pedig a társadalmi rendszer (törvények, döntéshozó mechanizmus, oktatás, stb.) és az emberek köztudatának (az emberi gyengeségeket beleértve) kölcsönhatásáról elmélkedem.
Annak hogy az ember, vagyis mi is, igazságok helyett butaságokban hiszünk, sok oka van.
Talán ez pontosabb megfogalmazás: a kelleténél, a lehetségesnél több a káros butaság.
A sok-sok ok, alapvetően két kategóriába osztható.
1. A mindenkori hatalmi elitnek természetes érdeke az irányítható nép (lakosság, emberek), ezért a rendszerszintű okosítás (oktatás, tájékoztatás, stb.) kissé torzítottan és lassítva folyik.
2. A hatalmi elit praktikáitól függetlenül is vannak
értelmesedés és köztudat fejlődés-hátráltató jelenségek, folyamatok.
Mint pl. a következő.
Konkrétabban a közlési terület szélesedése. A szellemi szemét, pontosabban a hatalmas raktár problémája.
Az viszont vitathatatlan, hogy a mot-net technikával a közlési terület a közlések mennyisége nő, hiszen a lehetőség is nő.
Szélesedik a közlők szempontjából, valamint szélesedik a befogadók (nézők, olvasók) szempontjából.
A mot-net főleg a közlők lehetőségét szélesítette.
Gondoljunk csak bele, manapság mindenki feltehet, közölhet ezt-azt, sok mindent a neten.
Annak idején én magam is érdeklődtem, milyen közlési lehetőségeim vannak, az egyik ismerősöm bölcsen megjegyezte: „ahhoz azért értékes tartalom is kell.”
Szerintem ez bölcs megjegyzés volt.
Visszatérve, a közlési kiszélesedés egyfelől jó, mert a korábbi közlési monopólium (a hivatalos politikus újságíró, művész, tudós elitnek volt csak lehetősége), ezzel megszűnt. Úgy is mondhatjuk, hogy eljött egy magasabb fokú szólás és véleménynyilvánítási szabadság. (Ez még nem a legmagasabb fokú, mert még hiányzik, hogy érdemben összesítsék és gyakorlattá tegyék a véleményeket. Ez lesz majd az igazi demokrácia.)
Bizonyos vonatkozásban, tehát előnyős a közlések a közlök szélesedése, sokasodása.
Az alapprobléma, hogy a rengeteg ilyen-olyan információból tudásból valahogy mégis ki kellene választani az értékest.
Az biztos, hogy egyfelől új képességek kellenek.
1. Sokoldalú ismeretek, remek kiigazodás, szükséges a mot-net, ill. az informatika világában. Ráadásul ez a világ állandóan változik.
2. Előre tervezett, célirányos keresés.
Ami tulajdonképpen gondolatszervezési feladat.
Vagyis, hogy nemcsak spontán kalandozva gondolkodjunk (ez is fontos), de folyamatosan tervezetten célirányosan is. (Ez is fontos, sőt egyre fontosabbá válik.)
3. A nagyon gyors, de viszonylag pontos átfutási (átolvasási, átnézési) képesség.
Nyilvánvalóan itt az a probléma, hogy a gyorsaság felületességgel párosul. Vagy nem felületes, de ahhoz lassú, hogy a mai információ-áradatból kiválassza az értékest, a lényegest.
(Itt jegyzem meg, hogy az értékes, egyben lényeges is.) Szóval a gyorsaságot és pontosságot kellene ötvözni, ami nyilván sok gyakorlást igényel, de még így sem sikerül mindenkinek.
Ráadásul az információ áradatban hánykolódó, de kiigazodni vágyó emberkét még korunk reklámmechanizmusa is hátráltatja. Erre is visszatérek.
4. Viszont vannak eleve értékes adatok, információk. Ilyenek többek között a pontos és fontos statisztikai adatok. És ilyenek a pontosan összesített népvélemények, feltéve, ha fontos közügyekről szólnak, és előtte megtörtént a sokoldalú objektív tájékoztatás. Szóval, ha az emberek valóban elfogulatlan átgondolt saját véleményét vonják úgy össze, hogy az a közösség véleményét tükrözi.
Ezek értékesek, mint egyfajta aktuális igazságok, kiindulási pontok.
Az okosabb jövőben ezeket az értékes információkat azért többnyire ismerni fogják az emberek. A jelenlegi cél, és feladat pedig az okosabb jövő felé haladás.
Ezért az egyéni megoldásokon kívül kellenének értékes vélemény-kiválasztó fórumok, programok.
Lennének is erre módszerek, eszközök, akár programok is.
Csakhogy a fő akadály az emberi psziché az nem nagyon változik.
Korunk egyik általános szellemi betegsége: a pontatlanság, felületesség, a lényeg elkallódása.
Jelenleg egyelőre a szellemi szemétlerakóban járkálunk és keresgélünk.
Ami egy elég rossz hasonlat.
A jelenlegi már javított hasonlatom a következő:
Emberünk barangol a hatalmas raktárban. Ami eredetileg információ raktár, a példázatban viszont alkatrész-raktár. Rengeteg alkatrész van, mindenféle géphez, össze-vissza, hatalmas termekben, hatalmas polcokon. Emberünk már elképzelt egy gépet, nem pontosan, csak nagyjából, ennek megépítéséhez keres alkatrészeket. Megy-botorkál, már káprázik a szeme. A legtöbb alkatrészről azt se tudja mire jó. Ráadásul arra már nincs is ideje, energiája, hogy megnézze, mi van polcok hátsó részén, csak azt látja, ami elől van. Lehet, hogy a neki megfelelő hátul van, de mint mondtam arra nincs idő. Órákig, napokig barangol, aztán elfárad. Talán jobban járt volna, ha kevesebb alkatrész, (de átláthatóan rendszerezve) van a raktárba. Így viszont hiába hatalmas a raktár, igazán értékest, számára megfelelőt nem tud összeszedni.
- De ha már itt vagyok, akkor összeszedek néhány értékes jó dolgot – gondolja. Össze is szed néhány neki tetsző dolgot, melyből ugyan nem tud gépet csinálni, mert egymáshoz nem is illeszkednek. Viszont alkalomadtán ezeket az ismerőseinek mutogatja: lám azért én is művelt okos vagyok.
A hasonlatnak itt vége van.
A lényeg, hogy a mai átlagember rendkívül sok részletinformációt ismer, némelyiket alaposan másokat csak felületesen, de nagyon kevés lényeges összesített tudással rendelkezik. A tudása szétesett, nincs rendezve, nincs rangsorolva. Az alapvetésekkel sem vagyunk tisztába.
Nézem ezeket a vetélkedőket, és folyamatosan elképedek. Pl. X filmben melyik színész mondta, hogy… És jön a válasz. vagy melyik dalt énekelte Z 1995-ben. És jön a válasz.
De ha az lenne a feladat, hogy pl. a demokráciáról (vagy a környezetszennyezésről, vagy az erkölcsről, stb.) mondjon egy húszmondatos meghatározást, valószínűleg beletörne bicskája, pontosan a nyelve.
Pedig ezek lennének az alapvetések, ami által úgy, ahogy megértjük az életet, a világot. Ami által érzékeljük, a legnagyobb problémákat.
És akkor a megoldásig még el sem jutottunk.
Valahogy el kell nevezni e problémát is.
Az én elnevezésem: A rendezetlen információáradat miatti szétesett tudás – problémája. Az információáradathoz pedig hozzájárul a mot-net technika is. De ismétlem nem a technika a hibás, hanem a technika rossz használata.
Annak hogy az emberi értelmesedés folyamata akadozik, sok oka van.
Néhányat felsoroltam azok közül melyeket bár az ember okoz, de nem a megtévesztés, a butítás direkt céljával.
Sajnos azonban olyan butítások, megtévesztések is vannak, melyeket, bizonyos emberek szándékosan, (butítás, megtévesztés céljából) tesznek.
Ezt hívjuk társadalomszintű manipulációnak, egyszerűbben, csak manipulációnak.
Röviden, egyszerűen a manipulációról.
Én például a szélesen vett manipulációba sorolnám a jelenlegi reklámozást is a reklámmechanizmust.
És természetesen a politikai manipulációt (propagandát, stb.) szintén ide sorolom.
Sőt az un. népbutító gépezetet (rendszert) is ide sorolom.
Sőt még szélesebb értelemben szinte minden csalás, átverés ide tartozik.
Valljuk be, a csalások, átverések, azaz a manipulációk korát éljük. Aki ebbe született bele, annak talán nem tűnik fel. De azért az észrevehető, hogy mindenhol, állandóan vigyáznunk kell, nehogy becsapjanak. Maga ez az örökös bizalmatlanság, kvázi félelem is felettébb kellemetlen, és az még inkább, ha átverés áldozatai leszünk. Ugyanis a nagy számok törvénye szerint ez elkerülhetetlen, ráadásul mindenkire sor kerül, hiszen az átverés körbe forog. Ne reménykedjen senki, hogy megússza. Gazdaságilag is rossz irány, becsületes társadalomban sokkal jobb, hasznosabb termelés- fogyasztás alakulna ki.
Jó, de mit lehet tenni? A megoldás megint egyfelől egyéni (én magam is jobban vigyázok), másfelől társadalmi, ill. rendszer szintű. A rendszer szint sok mindenből állhat. Talán azzal kellene kezdeni, hogy a legfelső vezetés, hazugságait, manipulációit valahogy szankcionálni kellene. Ha mással nem, akkor úgy, hogy már a kisebb hazugságon rajtakapott vezetőt sem szabad újraválasztani. A népnek sokkal szigorúbbnak kell lenni. Ugyanis a hazugság a csalás a manipuláció fentről lefelé terjed. A rendszer szintű megoldás egyik része, az igazságszolgáltatás, a jog javítása. Valljuk be a jelenlegi jognak sok alapvető hiányossága hibája van, ez egyik éppen az, hogy nagyon elnéző a csalásokkal, átverésekkel szemben.
Rendületlenül esik a szürke eső, azért jó hogy van lakásunk, meleg vizünk, fűtés, meg még sorolhatnám, ezeket értékelni kell. Milyenek is ezek a felnőttek? A szüleim, a tanáraim? Talán még a fiataloknál is zizzentebbek egy fokkal. Azt hiszik mennyire következetesek pedig egyáltalán nem azok. Lényegtelen dolgokat jól felfújnak, lényegesekről nem is beszélnek. Akkor hogy várhatják el a tiszteletet? Rendben, hát ők is bedarálódtak a rendszerbe, ahogy minket, fiatalokat is próbál beszívni a nagy daráló. Élik a maguk kis unalmas, hogy is mondják, kispolgári életük. Kalandos utazásra mentünk tavaly, hát mit mondjak, minden kaland meg volt tervezve. Végzik a monoton munkájuk nap, mint nap. Persze minket is ebbe hajtanak bele, mi is, legalábbis én, néha diák-gépnek érzem magam. Na és az őszinteség, arról ne is beszéljünk, nem is lehet, mert nincs. Például megtanított engem valaki hogy mondjam el az érzéseim D Katinak? A suliban is mindenféle baromságról beszélnek, csak a lényeges dolgokról nem. Ha engem megkérdeznének, akkor tudnék okos dolgokat mondani, vagy,….. hát nem is tudom, lehet, hogy már szégyellném magam. Vagy olyan piskótásnak tartanám a demokráciát. Mindenki kemény akar lenni, valahogy ez van a közhangulatba, a köztudatba. Pedig nem ilyenek vagyunk. Akkor most mi is van, mit akarok? Őszinte, érzelmes életet szeretnék, de változatosan. Miért ne lehetne ilyen? De nézzük, mi újság ezzel a netes kommunikációval.
A manipuláció és a népbutító rendszer.
A manipuláció, nagyon röviden: hazugság, csúsztatás, hamis meggyőzés.
A szűkebben értelmezett manipuláció: a társadalmi szintű manipuláció, egy olyan trükkösebb megtévesztés-folyamat, egy olyan mechanizmus, mely által a manipulálók, a manipuláltatokat, akár az érdekeikkel ellentétes gondolatokra, cselekvésekre is rá tudnak venni.
A politikai manipuláció: a nép hamis valóságról való meggyőzése,(átverése), a hatalom által, bizonyos trükkös tömegkommunikációs eszközök által.
A hatalom, különböző kommunikációs, propaganda eszközökkel, trükkökkel (pl. ellenségkép, hitegetés, ismétlés) eléri, hogy a nép higgyen benne, kövesse, akár hamis, rossz célok felé is.
Közületek most néhányan megütköznek és kérdéseket tesznek fel:
Miért kell a politikának a vezetésnek manipulálni (félrevezetni, hazudni)?
Pont a vezetők hazudnak, csúsztatnak, a legtöbbet, pont azok, akiknek élen kellene járni, a becsületességben az igazmondásban?
Hogyan mernek hazudni, hiszen ezrek, milliók figyelik őket, percek alatt lebukhatnak? Hogy mernek, hiszen ezrek vághatják a fejükhöz, hogy hazudtak?
Teljesen jogos ésszerű kérdések, megpróbálok röviden válaszolni.
Először talán azt kell látni, hogy a vezetők (politikusok) erkölcsi színvonala, és általában a politika (hatalmi vetélkedés, irányítás-tudomány) színvonala sokkal lassabban fejlődött, mint más területek, - most is alacsony szinten van, főleg egyes országokban, bizonyos időszakokban.
A történelmi fejlődés e területen dupla lassúsággal (fele olyan gyorsan) haladt.
Persze fel kell tenni a kérdést: hol kezdődik a hazugság, a manipuláció?
Ha egy politikai erő, párt, ember magát egy kicsit túlfényezi, reklámozza, az ellenfelét egy kicsit lejáratja, akkor az már hazugság, manipuláció?
Ha nagyon kicsit, akkor nem, de ha átmegy egy határon, akkor az már bizony félrevezetés csúsztatás, manipuláció.
De vannak kifejezetten manipulációs módszerek eszközök félrevezetések is. Sajnos meg kell állapítani, hogy a politikai közlések jelentős része, nagyobb része manipulációs módszerű, célzatú. Természetesen jelentős különbségek vannak, az egyik politikai erő kicsit, a másik, közepesen a harmadik erősen manipulatív. Általában a manipuláció erőssége és a diktatúra foka egyenes arányú, a kettő szorosan összefügg.
Szóval a fenti kérdések (miért viselkednek így a politikusok, miért fogadja el a nép, stb.) valós kérdések.
Miért van ennyi hazugság félrevezetés, hazugság a politikai életben? Ennek sok oka van. Már a társadalomtudomány is viszonylag alacsony színvonalú, de a gyakorlati politika ennél is lejjebb van.
Az egyik ok, hogy ez egy rendkívül érzelem-vezérelt terület. A politika olyan témákkal foglalkozik, melyek érdekeket szolgál vagy sért, és heves érzelmeket váltanak ki az emberekből. Hatalom, vagyon igazságtalanság, önrendelkezés, szabadság, hatalmi harcok, stb., ezek a témák nagyon heves érzelmeket, váltanak ki. Józanul szemlélve, a politika csak nyugis, ésszerű beszélgetés lenne a közügyekről. De az ember a közügyeket összekapcsolja az említett témákkal, hatalom, vagyon stb.. Nem csoda, hogy a józan-ész (ami egy természettudományos, technikai témánál dominál), ilyenkor a háttérbe szorul. Nem csoda hogy itt könnyen kialakul parázs vita, harc, komoly ellentét, és ezzel járó ferdítések, vádaskodások, hazugságok, manipulációk. A hatalom megszerzésének megtartásának érdekében hihetetlen dolgokra képes, sok magát vezetőnek tartó ember.
Ez (a veszélyes érzelmek hatása), tehát az egyik fontos oka annak, hogy a politika színvonala miért sokkal alacsonyabb, mint pl. a természettudományok vagy a technika színvonala.
Persze, mindezzel nem azt akarom sugallni, hogy bele kell törődni a manipulációba. Dehogy kell, ellenkezőleg. Csak meg szeretném magyarázni, magamnak is, miért veszi körbe ennyi fura, aljas dolog a politikát.
Sokkal nehezebb a másik két kérdés megválaszolása.
Vajon a nép, az emberek, a tömegek miért fogadják el a hazugságokat és egyben a rossz a nekik ártó vezetést és társadalmi rendszert? Amely szükségszerűen kisebb-nagyobb mértékben diktatórikus rendszer.
Ismétlem, a manipuláció és az ártó diktatórikus rendszer összefügg.
És még egy ismétlés, ne felejtsük el, sokféle diktatúra van, többek között van központi hatalmú (nagy-királyi) és kiskirályi (anarchikus).
A hazugság, a manipuláció, és a diktatórikus rendszer elfogadásának fontosabb okai.
Elnézést kérek, de megint egy unalmas pontokba szedett felsorolás következik.
Tehát az okok, címekben:
1. A rossz, a diktatórikus rendszer (rendszerváltozat, rezsim) táplálja, támogatja a manipulációt, és viszont. (Sőt többször elmélkedem arról, hogy a történelmi rendszernek is van felelőssége.)
2. A direkt manipuláció, pl. a propaganda, sok embert képes becsapni, megtéveszteni.
(Kitérés az emberi jellemek, az alapvető beállítottságok, jelentősebb különbségeire.)
3. A nagy rendszeren belüli népbutító rendszer, erősíti a politikai, társadalmi műveletlenséget, közvetve a diktatúra és a manipuláció elfogadását.
4. A nagyobb diktatúra, és a nagyobb hazugság általában elfogadottabb, mint a kisebb.
5. Azért vannak diktatúrakedvelő, emberek, rétegek is, akik a kedvenc rendszerük miatt a manipulációt is elfogadják.
6. A diktatúra-elfogadó gondolatok, felfogások.
Az okok (1- 6 pontok) egyenkénti (cserélt sorrendű) elemzése.
Miről szól a 4. pont.
Történelmi tapasztalat, hogy az egyszerű logikával szemben, a kisebb diktatúrákat jobban megvetik, kevésbé fogadják el az emberek, mint nagyobbat. Holott ennek pont fordítva kellene lenni. Sok példát lehet mondani, de mondjunk egy aktuális hazait. A Gy. úr által vezetett rezsimet a magyarok pik-pak leváltották, a nála rosszabb, diktatórikusabb rendszert az O úr vezette rezsimet nem váltották le.
Persze ebben az is benne van, hogy a nagyobb diktatúrától jobban félnek, a nagyobb diktatúra többet és ügyesebben manipulál. Ez utóbbi egyébként gyakran nem igaz. Én a következő tömeg-lélektani jelenséget vélem felfedezni. Ha egy az embert egy hozzá hasonló erősségű ember próbálja dirigálni, akkor felháborodik, elküldi a parancsolgatót. De ha egy grizzly-medve ordít rá, az kezd el neki parancsolgatni, akkor nem nagyon szól vissza. Nemcsak azért mert jobban fél, hanem valahogy a grizzlyt jobban is tiszteli. A „nincs mit tenni” érzés, erősebb lesz benne.
Mielőtt tovább megyünk, mondjuk ki, újra: a diktatúra és a manipuláció elfogadás olyan mintha az ember saját magát és családját sanyargatná, tehát rossz dolog és nagy baromság.
Miről szól az 5. pont.
Természetesen a diktatúrának vannak kedvezményezettei, vannak haszonlesői. Ők nem utálják, sőt kedvelik, védik azt a rendszert, amelyik hatalommal és vagyonnal is jutalmazza őket.
A másik nagy réteg, a szolgalelkűek rétege. A szolgalelkűek sem egyformák, (lehet katonás, lehet csöves, lehet nagy-vezető imádó, stb.), csak abban hasonlók, hogy az erősen hierarchikus társadalomban érzik jól magukat, kvázi szeretnek szolgálni.
A gyávákat, a közömbösöket, az önzőket, a butákat, nos őket itt nem sorolom a direkt elfogadók közé.
Ezek az emberek, legalábbis a nagyobb részük nem eredendően olyanok, amilyenek, hanem pont a negatív rendszerhatások, a negatív kulturális hatások teszik őket olyanná. De végeredményben ők is diktatúra és manipuláció elfogadók.
Miről szól a 6. pont.
Manapság, én birkáknak, ostobáknak, önzőknek, egyebeknek nevezem a diktatúra elfogadókat, talán túl szigorúan. De fiatal koromban évekig én is elfogadtam bizonyos szintű diktatúrát, pontosabban a Kádár rendszert. Rengeteg mentségem van, meg nem is volt egy kemény diktatúra, főleg a vége felé. Meg azért volt egy kis ellenállás a részemről, de igaz, ami igaz, tehettem volna többet is. Nem voltam támogató, nem voltam „nagy elfogadó” de „elfogadó” voltam. Szóval én akkor bizony, a mai eszemmel nézve, valamennyire ostoba önző birka voltam. Most már bánom. Ami ennél érdekesebb, hogy megpróbálom felidézni az akkori elfogadó gondolataim, mert meggyőződésem, hogy ezek tipikus általános elfogadó gondolatok.
Kitérés a népkeserítő politikát elfogadó (tipikus) felfogásokra.
Azzal kell kezdeni, hogy aki a „nem érdekel a politika” felfogás égisze alatt elfordul a politikától az is elfogadja. Hiszen hagyja működni, betartja a törvényeket, vagyis gyakorlatilag elfogadja
Akkor nézzünk néhány felfogást:
- Úgysincs mit tenni – talán ez volt a legjellemzőbb gondolat. (Szovjetunió nem hagyná.)
- Egyedül, kevesen, úgysem tudunk mit tenni.
- A világon mindenhol vannak problémák, van ahol kevesebb, van ahol több, csak átlagosak vagyunk.
- Ez a vicces, bohókás, ország a mi világunk, ez a mi magyar narancsunk.
- Minden politikus harácsol, hazudik, ez van.
- Megpróbálok ebbe az életbe, ebbe a társadalomba beilleszkedni, azért nem árt jól élni, és ha lehetőségem van belülről változtatni.
- Igazi nagy változás kellene, de az nem lesz, ezért is fölösleges pattogni.
- Talán a politika nem is annyira fontos, a magánélet, a kultúra fontosabb.
- A rendszer még elmenne, de az emberek, legalábbis nagyobb részük, főleg a középvezetők gyogyósak, nem képesek jobb társadalmat kialakítani.
Ezek a gondolatok a mai eszemmel fél, negyed igazságokat tartalmazó, végeredményben; baromságok.
Meg lehetne őket egyenként is cáfolni, de mi a közös bennük.
Talán az összemosás a túlzott általánosítás mindegyik gondolatra igaz.
Nem tettem különbséget: jó rendben van, hasonlóak, de azért nem mindegy, hogy valami pl. 10%-kal jobb, igazabb, demokratikusabb vagy rosszabb, hamisabb, diktatórikusabb. És ha csak egy kicsit tudok javítani, már annak is van értelme. Ugyanis a semmittevésből a belenyugvásból, biztos nem lesz semmi. Mindig van mit tenni, még ha az nem is sok, és ezt a keveset mindig lehet egy kicsit bővíteni. Persze az is baromság, hogy a politikai irányítási rendszer nem fontos, nagyon is fontos.
Egyébként napjainkban is az látszik, hogyha mindenki önmagához képest, csak egy fokkal lenne pozitív irányba aktívabb, akkor az, társadalmi szinten, összegződve, komoly előrelépést jelentene. Például napjainkban meg lehetne buktatni az uralkodó fél-diktatórikus rezsimet.
Szóval az „elfogadó gondolatok” végeredményben hamisak, károsak. Ugyanis általuk a társadalom beragad egy káros népnyúzó diktatúrába és hazugságvilágba.
Azt azért meg szeretném jegyezni, hogy azért a helyzetek nem egyformák, van amikor az elfogadás nagyobb és van amikor az elfogadás kisebb vétek.
Én pl. a mostani 2018-s manipuláció és diktatúra elfogadást nagy véteknek, nagy hibának látom.
Miről szól a 2. pont.
Ez egyben a népbutító rendszer csúcsa.
A direkt manipulációról szól, a vezető ferdítésekről, hazugságokról illetve ezeknek vannak már bejáratott módszerei. Mivel erről már rengeteget írtam, könyvet, tanulmányt, egyebet itt csak összefoglalóan szólók.
Látjuk az óriás plakátokat, halljuk látjuk bizonyos médiák (rádiók, tévék újságok, netes újságok, stb.) híradásait, műsorait. Látjuk, halljuk a szóvivőket,
Gyűléseken a beszélőket, gyakran magát a miniszterelnököt. Ezt nevezzük politikai tájékoztatásnak.
Talán az okosabb fiatalok számára világos, hogy ezek gyakran nem a teljes igazságot mondják, vagyis ferdítenek, csúsztatnak, sokszor hazudnak is. Nos ezt nevezzük propagandának, vagy direkt politikai manipulációnak.
Sok jelből lehet sejteni, hogy mikor hazudnak, de aki biztosra akar menni, az ismeri és összegzi a tényeket. Ehhez viszont szélesebb körű tájékozódás, ismeret szükséges. Talán a legnagyobb probléma, hogy az emberek, lustaságból, önteltségből (én úgyis tudom), egyéb okból, egyoldalúan, sekélyesen tájékozódnak.
Vannak kisebb és nagyobb hazugságok, összességében rengeteg van.
„Szakemberek” ezrei dolgoznak, azon hogyan lehet hatékonyan megvezetni a népet.
A manipuláció (kvázi átverés) olyan erős, olyan elterjedt, hogy felmerülhet: talán nem is a diktatúra a cél, hanem az átverés.
Nemcsak hasra ütéssel, vaktában ferdítenek, de vannak erre jól bevált módszerek is.
Ilyen például: az ellenségkép, a megosztás, az ismételgetés, a hamis kiemelés, a figyelemelterelés, az eltúlzás, az értelmes vita ellehetetlenítése, az ígérgetés, a nacionalista-rasszista érzelmek felkeltése, a rendszeretet kihasználása.
Ezek az alapok, de van még sok kis módszer eszköz, ez szinte egy külön „tudomány”, bár negatív káros tudomány.
Az értelmes politikailag művelt, sokoldalúan tájékozott, társadalmilag hasznos ember felismeri ezeket a manipulációkat, és nem hiszi el.
Itt és most (erről már könyvet is írtam) nem mennék bele a sok-sok módszerbe, eszközbe, fajtába, csak annyit mondok, nem szabad hiszékenynek lenni, mert ráfaragunk.
Ugyanakkor az egy érdekes és sajnos általános jelenség, hogy sokan tisztában vannak a hazugságokkal, de mégis elfogadják. Elfogadják abban az értelemben, hogy nem háborodnak fel, legalábbis annyira nem, hogy az túl menjen, az otthoni morgolódáson. Miért is? A felsorolt 6 pont miatt. Mind hat miatt, de főleg 6. pont miatt.
Kitérés az emberi jellemek, az alapvető beállítottságok, jelentősebb különbségeire.
Vagyis milyen alapvető felfogások, világnézetek vannak.
Az előző gondolatokat folytatva; az emberek egy részét felháborítja az igazságtalanság és az igazság hiánya, ha hazudnak neki, egy másik részét, ez alig zavarja.
Nyilvánvalóan ez óriási, szinte kibékíthetetlen ellentét.
Egy másik ilyen nagy különbség: az emberek egy része a társadalom állapotát fontos tartja, az egyéni érvényesülésével egyenrangúnak tartja, egy másik rész, viszont a viszonylagos egyéni érvényesülést, sokkal fontosabbnak tartja. Azért mondtam, hogy „viszonylagos”, mert nyilvánvalóan egy fejletlen társadalomban mindenki, még az elől levők is ráfáznak.
De ezek az egyének nem az emberiséghez mérik magukat, hanem egy szűkebb társadalom tagjaihoz, csak a viszonylagos előmenetel fontos nekik. Ez olyan mintha egy foci csapatba játszó játékosokat nem érdekelné, hogy a bajnokságban hol állnak, hogy más csapatokkal szemben nyernek, vagy sem, csak az érdekelné őket, hogy a csapaton belül jó, biztos helyük legyen. Így aztán ezeknek a korlátolt karrieristáknak, az általános jólét, a társadalom állapota, fejlődése egyáltalán nem fontos.
Egy harmadik témába vágó nagy különbség, hogy vannak akik, nem kötözködők, de önérzetesek, nem szeretik, ha parancsolgatnak nekik, mondhatjuk; demokratikus beállítottságúak. Persze ez csak akkor lesz demokratikus beállítottság, ha emellett a társadalom állapotát, mások boldogulását is fontosnak tartják. Viszont sokan vannak olyanok is, akiknek az önrendelkezés nem fontos, ők az erős vezetőt tisztelik, sőt imádják, és általában diktatórikus beállítottságúak, hierarchiában nézik a világot.
Egyébként van még egy érdekes különbség, de itt három réteg jelenik meg:
Akinek túlzottan erős az anyagi, testi javak iránti igényük. Egyszerűbben, ők kapzsik, nagyravágyók. Ők gyakran még a becstelenséget is bevállalják eme igényük miatt. Többek között ők a lefizethető emberek.
Vagy éppen ők a kizsákmányolók.
Ezzel szemben vannak, akiknek normális az anyagi, testi javak iránti igényük.
Normális, vagyis a becstelenség, az önzés határát nem lépik át, a rászorulóknak segítenek, de azért nem hagyják magukat kizsákmányolni.
Valamint olyanok is vannak, akiknek túl kevés az ilyen igényük, vagy elvileg lenne, de észre sem veszik, hogy eme igényük a lehetőségekhez képest csorbát szenved. A társadalom folyamatait nem látják át annyira (korlátoltak), hogy saját érdekiek sérelmét észrevennék. Vagy, és, az „elnézésük” gyávaságból ered. Ez a réteg sajnos az első réteggel egymást kiegészítve gátolja a társadalmi fejlődést. Azzal, hogy hagyják magukat kizsákmányolni, megvezetni jó táptalajt biztosítanak a diktatúrának.
Ahogy ezt egy „mémbe” is leírtam, a ravasz, mohó farkasok és az igénytelen szolgalelkű birkák jól megvannak egymással, legalábbis addig, amíg a ravasz farkasok mohósága nem fajul el. A normális emberek viszont az ilyen diktatórikus, eszetlen társadalomban rosszul érzik magukat, károsodnak.
Ezek az alapvető beállítottságok, ha nem is teljesen, de összefüggnek. Az igazságtalanság elfogadás, az egyéni érvényesülés, a diktatórikus beállítottság, a kapzsiság, ill. a korlátoltság sok emberben egyszerre jelentkezik, valahogy ezek a beállítottságok vonzzák egymást.
Ahogy a másik négy beállítottság, az igazság igénye, a társadalom fontossága, a demokratikusság, a normális önzetlenség is vonzza egymást. Én természetesen ezeket tartom jónak, hasznosnak dicsérendőnek, az előzőket pedig rossznak.
Honnan jönnek ezek az alapvető beállítottságok?
Természetesen részben a társadalomból, a rendszerből jönnek, azon irányokból, amit már említettem: oktatás, tájékoztatás, családi nevelés, a rendszer kisugárzása, manipuláció, kultúra, stb.
Egy másik része azonban feltehetően ősi, szinte genetikus eredetre mutat.
Ezek után az egyik lényeges megállapítás; az eddigi bukdácsoló emberi fejlődés valószínűleg továbbra is bukdácsolva megy előre, hiszen az alapvetően rossz beállítottságok nehezen tűnnek el.
A másik lényeges megállapítás, még nagyon sokáig kettő, vagy több (azért még vannak más lényeges különbségek is) egymással ellentétes, egymással harcoló oldalra osztódik az emberiség.
A harmadik, hogy mindenkinek át kell gondolni, az alapvető beállítottságát, és ha szükséges saját magát is le kell győznie.
Akiknek pedig a sors, a nevelés szerencsére jó beállítottságot adott, azoknak nagy türelemmel, sokszor áldozatot is vállalva küzdeni kell az igazságért.
Miről szól a 3. pont.
Itt egy kicsit hosszabban elemzek, mert talán ezzel nem foglalkoztam annyit, amennyit kellene.
Tehát akkor jöjjön a népbutító rendszer.
Általános gondolatok a népbutító rendszerről.
Természetesen politikai, társadalmi butaságról (műveletlenségről) van szó.
Értelemszerűen az felsorolt manipuláció-elfogadó okok szorosan összefüggnek a népbutító rendszerrel.
A népbutító rendszer a szélesebb műveletlenségért a felelős. Az ilyen emberek könnyebben manipulálhatók, kevésbé látják át az igazi társadalmi problémákat.
A diktátorok nemcsak a közvetlen manipulációval és a közvetlen diktatúra kiépítéssel foglalkoznak, de azzal is ebbe illeszkedő birka népet neveljenek.
De sajnos nemcsak a diktátorok ilyenek. Ha nem is ennyire durván, de szinte egy vezetőnek sem érdeke, hogy politikailag művelt, közügyekhez értő, a problémákat, hibákat átlátó nép alakuljon ki.
Annak hogy egy diktatúrát meglepően könnyen ki lehet alakítani, fenn lehet tartani, több oka van. Nyilván az egyik ok a nép alacsony politikai műveltsége, ill. átverhetősége. De az is ok, hogy még a jelen a történelmi rendszernek (új-kapitalizmusnak) nincs elég törvényi intézményi garanciája arra, hogy ne lehessen diktatúrát könnyen kialakítani. Ne felejtsük el, évezredekig az ember diktatórikus rendszerekben élt, ez van a génjeibe és a világnézetébe beleégve. A viszonylagos demokrácia csak korunk vívmánya, de ez is messze van az igazi teljes demokráciától.
Remélhetőleg ti fiatalok lesztek azon első nemzedék mely már komolyan hathatósan tiltakozik ha cselesen vagy erőszakkal diktatúrába akarják berángatni.
Akkor nézzük a népbutító rendszer tényezőit, elemeit:
Akkor nézzük a népbutító rendszer tényezőit, elemeit:
(Elnézést, de megint felsorolok.)
1. A jelenlegi reklámok reklámmechanizmus, mint szoktató mechanizmus. (Ez egyben a hazugságelfogadás szoktató mechanizmusa is)
2. Az általános hétköznapi élet, a hétköznapi kultúra, világnézet.
3. Az oktatás gyengeségei, hiányosságai hibái.
A politikai tájékoztatás gyengesége.
4. A lényeges információk hiánya, egyfajta elzártság, bizonyos helyeken, bizonyos népesség körében.
5. Indirekt népbutítás, a meghallgatás hiánya, az érdektelenség kialakítása.
6. Ha az értelmes tevékenységre, tanulásra fordítható időt, energiát fölösleges tevékenységgel elszívjuk (pl. vásárlással, hivatali, banki ügyintézéssel, stb.) az is egyfajta népbutítás.
7. Bulvárkultúra, felületesség propagálása.
(Komoly témák helyett pl. akciófilmek, celebek, stb.)
8. A fölösleges haszontalan munkák.
9. Valamint a mot-net rendszer hibás használata.
Jenőkével és Latyával már négy hónapja lejárunk bunyózni. Pontosabban Jenőke már évek óta lejár, ősszel levitt bennünket is. Én elsősorban T miatt mentem le. Ami először meghökkentett az az átható savanyú izzadságszag, ami mindenből áradt. De hozzászoktam. Jenőke már a harmadik edzésen csak úgy játékból kiütött. Én észre sem vettem, hogy kiütöttek, csak leültem a földre, de csak egy pillanatra, aztán fel is pattantam. A többiek nevettek és mondták, ez biza, kiütés volt. Szili bácsi és Franyó bácsi az edzők jó fazonok. Szóval nagyjából jól érzem magam, és tanulgatok bunyózni. Kapom, és néha adom a pofonokat, de kesztyűvel, így nem fáj annyira. Ami viszont fontos, hogy egyre magabiztosabb leszek. Nemcsak azért, mert már elmúlt az állandó félelmem. Ugyanis csak most jöttem rá, hogy én szinte mindig mindentől féltem, lényegében T-től is féltem, bár úgy tettem, mintha nem. Úgy általában is magabiztosabb lettem, mert a tudatomban ott van, hogy legalább egy dologban jobb vagyok, mint az átlag. De nem lettem nagyképű, remélem. Én úgy érzem, hogy azok közé tartozom, akit a magabiztos tudás nem tesz nagyképűvé, sőt… Megengedhetem magamnak hogy szerény legyek.
Na nézzük hogy folytatódik ez az írás.
A népbutító rendszer elemeinek (1-9 pontok) egyenkénti kifejtése.
Miről szól az 1. pont.
A reklám, reklámrendszer, ama kiterjedt hálózat, mely az embereket leginkább alkalmassá teszi a hazugság, a manipuláció befogadására és elfogadására.
Valljuk be a reklámok döntő többsége manipuláció.
Miért is tekinthetjük a reklámot többnyire manipulációnak, megvezetésnek?
Természetesen nem az olyan reklámot, amely felsorolja, milyen termékfajták vannak, milyen jellemzőkkel, milyen árban hol kaphatók. Ezek jó szükséges tájékoztató reklámok. Csakhogy az ilyen reklám az elenyésző kisebbség.
A legtöbb reklám ilyesfajta: itt ez remek krém (vagy akármi) most, itt szuper olcsó, vegye meg.
A kisebb baj, hogy alig van benne érdemi információ, lehet, hogy nem is annyira remek a termék. A nagyobb baj az, hogy létezik, létezhet ennél remekebb krém, ami ráadásul olcsóbb, csak azt pénzhiányban nem tudják reklámozni.
A végeredmény; félrevezetés, átverés.
Még nagyobb baj, hogy az emberek többsége tudja; bizony a reklámok többsége manipuláció, de elfogadják. vagyis az emberek hozzá vannak szoktatva a valótlansághoz, ill. a valótlanság elfogadásához. Megfigyelhető az emberek lebutított vásárlása. Hiszen sokan csak azért veszik meg, mert reklámozzák, még egy kicsit sem néznek a termék mögé. Na és ahhoz mit szóljunk, ha 99Ft-s terméket jóval többen veszik meg, mintha 100Ft-t adnák.
Elfogadják, természetesnek veszik a manipulációt.
Miről szól a 2. pont.
A butítás egyik jelentős tényezője, nem más, mint a család, és a hétköznapi élet.
A tekintélyelvűség, „a ne szólj szám, nem fáj fejem”, a szófogadó, a simlis, ügyeskedő, mutyizó felfogás (kvázi kultúra).
(Ennek ágai, az önző, a megalkuvó, a karrierista, stb. felfogás, viselkedés).
Szóval ez a tekintélyelvűség felfogás „kultúra” sugárzik többnyire a családokból, de a társadalomból is.
Persze nehéz ügy a gyereket, az egyes esetekben leinteni, korlátozni, megfegyelmezni (most nincs igazad, meredj csendben), más esetekben pedig kritikára, önálló véleményre motiválni. Van itt egy vékony arany középút, amit az emberek többsége nem képes megtalálni. Hol a gorombaság, nagyképűség, fölösleges kritika felé tér el, hol a hallgatás, a lapítás hibájába esik. De nemcsak a kritizálókkal van baj, de a kritikát fogadókkal is, ők általában a kelleténél könnyebben sértődnek meg.
Miről szól a 3. pont.
Az oktatás legerősebb, legjelentősebb okosító, butító, egyben társadalomalakító tényező.
Minden az oktatásból ered, minden változásnak ez az alapja.
Itt jegyzem meg, hogy az emberek nemcsak az iskolában tanultakból és nemcsak a politikai tájékoztatásból „tanulnak” hanem abból rendszerből (törvényekből, alapelvekből, az intézmények működéséből, stb.) is, ami körülveszi őket.
Maga a társadalomtudományok színvonala is el van maradva, pl. természettudományokhoz képest. Az oktatott társadalomtudomány, a tananyag pedig ennél is alacsonyabb színvonalú.
Ráadásul az oktatás mennyisége óraszáma is jóval kevesebb, mint szükséges lenne.
Az oktatási módszerek sem megfelelők.
Az állami, kormányzati társadalmi tájékoztatás (állítólagos közszolgálati média, stb.) gyengeségeit itt is meg kell említeni. Valamint általában a politikai tájékoztatás gyengeségeit.
Ez a népbutító rendszer egyik alapeleme.
A politikai tájékoztatás silányságát sokan talán észre sem veszik, pedig ezer sebből vérzik.
Az talán rendben lenne, hogy vannak ilyen-olyan irányú kissé elfogult médiumok (lapok, rádiók, tévék, stb.). De a közszolgálati nem lehet ilyen.
A magán médiumok is csak a tisztességes határig legyenek elfogultak. Viszont ezek is legyenek viszonylagos egyensúlyban, ami a megjelenésüket, ill. a hozzáférhetőségüket illeti. De ezek mellett még elfogulatlanságra törekvő médiumnak kellene lenni. A közszolgálati csak ilyen lehet. Viszont ez nem is annyira egyszerű.
Nemcsak az elfogultság torzíthat egy médiumot, hanem a sikerhajhászás, a nézettség, olvasottság is. Ráadásul ezt manapság félre is értelmezik. Manapság nincsenek a dolgok megbeszélve, nincsenek még félig sem lezárva, nyitott, végtelen, fölösleges viták vannak. Egy bizonytalan kapkodó világban botorkálunk és ez részben a tájékoztatásnak köszönhető. Általában ilyen a tájékoztatás: kapkodó, bizonytalan pillanatnyi szenzációra, felületes nézettségre és bevételre hajtó.
Tulajdonképpen, ha valaki nyitott szemmel nézi (levetkőzi a belefásulást, a megszokást) a köztájékoztatást, és általában a tömegkultúrát, rá kell ébrednie, hogy szinte szándékosan gerjesztik a konfliktusokat, a lezáratlan kapkodó vitákat, az ellenséges légkört. Vagyis nem segítik, inkább gátolják az emberek tisztánlátását.
Tulajdonképpen mindenhol meg kellene említeni, az oktatás, a tájékoztatás silányságát, de unalmas lenne.
Ugyanakkor azt is látni kell a torz politikai tájékoztatás, a politikai manipuláció csak jéghegy csúcsa. De azért a jéghegyről se feledkezzünk meg.
Más példával, ez csak egy vetőmag, (igaz ártalmas mérgező növényről beszélünk), azonban a befogadó talaj (néptudat) megmunkálása nélkül, a mag nem kelne ki. Vagyis a népbutító rendszer alapja egy olyan nép, egy olyan néptudat kialakítása, mely fogékony a butításra. Amely szinte várja, hogy a politikai propagandával, manipulációval telehintsék. Vagy ha nem is várja, de egyáltalán nem ellenkezik.
De ha alaposabban belegondolunk itt is sok elemet fedezhetünk fel. Persze nyilvánvalóan az oktatás a legjelentősebb elem.
Mivel erről máshol bőven beszélek, itt ennyivel is megelégszem.
Annyit azonban vállalva a nagyképűséget, hozzáteszek: már azzal is növelni lehetne az oktatás „jóságát”, hogy az eme íráshoz hasonló tanulmányok népszerűsítve lennének a fiatalok körében.
Miről szól a 4. pont.
Látszólag egyszerű probléma – információ áradat ide - információ áradat oda, sok helyen, sok embert érintve mégis információ hiány van.
Például nincs mindenhol internet, vagy csak néhány tévéadót lehet fogni. Jobban megnézve azonban elgondolkoztató, hogy ez most technikai probléma, vagy az elzárkózó emberek hibája.
Bizonyos rétegek, főleg a szegényebb, műveletlenebb emberek, ha nem is mindig tudatosan, de sárba ragadt életet folytatnak. Persze vannak tudatosan a gonosz megrontó technikától elzárkózó, a hagyományokat őrző emberek is.
Nyitottság a sokoldalú tájékozódás szükséges a társadalmi fejlődéshez, ennek a feltételeit kell biztosítani. Emellett azért a hagyományokat is lehet őrizni.
Miről szól az 5. pont.
Megint a rendszer egyfajta kisugárzásáról van szó.
Ha azt látják az emberek, hogy nem jó elmondani, vagy fölösleges elmondani a véleményük, akkor ez érdektelenséget, gondolkodási és közéleti ín-aktivitást okoz. Tulajdonképpen a demokrácia hiány figyelhető meg. Demokratikus társdalomban, kezdve az iskolától, a munkahelyen keresztül, a helyi közösségen keresztül, az országos politikáig, az emberek sok mindenről elmondhatják úgy a véleményüket, hogy azt figyelembe is veszik, minimum megfontolják. Ezekhez összesítő mechanizmusok kellenének, amikre még visszatérek. Ennek megléte gondolkodásra motiválja az embereket, tehát okosít. Ennek hiánya viszont pont az ellenkezőjét teszi, elveszi a kedvet a gondolkodástól, vagyis butít. Ehhez még hozzá kell tenni, a szólásszabadság, csak az első lépcső, ezután jön az érdemi meghallgatás. Annak viszont elég sok feltétele van, hogy egy vélemény-meghallgatás érdemi legyen. A mot-net technika helyes használata ebben segíthet, de az alapot a demokrácia-tudomány fektetheti le.
Miről szól a 6. pont.
- Ne legyen kedvetek komoly dolgokon, a köz ügyein gondolkodni, de időtők se legyen erre, így biztosítható, hogy mindent elfogadjatok - valljuk be, a vezetésnek ez az elemi érdeke.
Sok dologgal el lehet venni az emberek kedvét, erről szólt az előző pont, nagyjából. Nagyjából, mert sok minden kimaradt belőle. Ez a pont viszont az idő elvételéről szól. Fölösleges tevékenységek elveszik az időt az értelmes gondolkodás elől. A túlzott fogyasztás e szempontból is káros, ha a kárt a nép és a fejlődés szemszögéből nézzük. De káros a bürokrácia is. A bürokrácia egy összefoglaló fogalom, jelentése: túlzott adminisztráció, vagyis a hivatali ügyintézés, ill. a jogi ügyintézés, ill. a banki ügyintézés túlbonyolítása.
Kétségtelen a mot-net technika a hozzáértők számára segíthet, egyszerűbb gyorsabb intézést biztosít. Azonban meglátásom szerint az alapprobléma, a túlbonyolított adminisztráció nem csökken. Ha megnézzük, hogy az emberek mennyi időt fordítanak, e tevékenységekre, akkor nyugodtan beszélhetünk időrablásról, sőt bedaráló szerkezetekről.
Miről szól a 7. pont.
Tulajdonképpen az értelmes szabadidőről, szórakozásról szól.
Pihenjünk, szórakozzunk, kapcsolódjunk ki. De miért kell azt úgy tenni, hogy agymosó, értelmetlen, hazug, sőt baromságokra nevelő dolgokat nézünk, hallgatunk. Akciófilmek, celebek, való-világ, stb.
Ráadásul sokan, sok fiatal nem tudja a fikciót a valóságtól elválasztani, vagyis pl. azt gondolja, a világ valóban hasonlít az akciófilmekre.
Nem tudom, hogy megfigyeltétek, de manapság, sőt már jó ideje, évtizedek óta, alig van olyan film, könyv, stb. ami pozitív módon szólna az életről, ami pozitív példát mutatna. Persze, az élet nem habos torta, nem málnaszörp, nem rózsaszín plüssmackók élete. Na, de azért csak lehetne egy kicsit békésebb, igazságosabb, boldogabb oldala, ami azért értelmes, és nem birkamenet.
Ugyanakkor lennének olyan érdekes szórakozások, jó filmek, értékes művészeti alkotások, sport, stb. melyek nem butítják, sőt okosítják az embert.
Na jó, de a szabadság, meg szólásszabadság szent.
De a szabadság és a szólásszabadság nem ellentétes azzal, ha többség akaratával egyezően valahogy azért motiválva, indirekt irányítva van a tisztelt közönség. Illetve nemcsak a közönség, hanem az alkotók, a produktumok létrehozói is. Pl. azzal, hogy kevesebb a baromságot, több az értékes dolgot mutatnak be, mert az állam, az okos közvélemény segítségével jutalmazza az okosságot, az értéket. Ugyanis jelenleg ez a rengeteg baromság a népbutító rendszer egyik fontos eleme.
Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy ez a sok negatív baromság akciófilm, egyebek lenne a többség igénye, pontosabban lehet, hogy ez már egy manipulált igény.
Miről szól a 8. pont.
Tulajdonképpen az értelmes munkaidőről, munkáról szól. Amikor a túlzott bürokráciáról beszéltem akkor az ügyfelek időrablását emlegettem, de a másik oldalon az ügyintézők, a dolgozók, is fölösleges munkát végeznek.
Mikor a silány szórakozásról beszéltem, akkor azokkal foglalkozó dolgozókról is beszéltem.
De rengeteg fölösleges munka, termék, szolgáltatás van, ami gazdaságilag is, környezeti szempontból is káros. Sőt ezek a munkák végső soron butítják a velük foglalkozókat. Végső soron itt is arról van szó, hogy fölösleges munka az értelmes munkától rabolja el a vele foglalkozót. Ez is egyfajta butítás.
Itt is a pontosabb szelekció szükségessége merülhet fel.
Na és mit kell érteni a 9. pont alatt, a mot-net rossz használata alatt?
Erről már beszéltem, illetve fogok még beszélni.
Az egész „értekezés” a mot-net technikáról szól, akkor e fejezetből „a népbutító rendszer” sem maradhat ki. A mot-net helyes használat esetén, a népokosító rendszer, helytelen használat esetén a népbutító rendszer része lehet.
Összefoglalva most már a teljes manipulációt, az emberek félretájékoztatását is nézve, kijelenthető, hogy sok veszély, hátrány rejtőzik a mot-net technikában (a kibővült, felgyorsult információáradatban), melyeket jelenleg még nem sikerül kivédeni.
De mielőtt rátérnék, pontosabban visszatérnék a helyes és helytelen használatra, előbb egy kis elmélkedés a megoldásokról.
Kitérés az eddig felvetett problémák bajok megoldására.
Kitérés, vagyis nem teljes megoldás, csak néhány fontosabb megjegyzés.
Eme írásban, tanulmányban követem a klasszikus elemzéstan, gondolkodástan menetét:
Feltérképezem a helyzetet, feltérképezem a problémákat, majd megoldást keresek a problémákra.
A klasszikus gondolkodástan módszerét menetét követem amikor: megpróbálom az összes fontos tünetet, feltételt, tényezőt feltárni. Ezeket párosítom, csoportosítom, rangsorolom. A már kategorizált tényezőkből vonok le következtetést.
A lényeg, hogy a megoldásokra mindig ki kell térni, én legalábbis mindig kitérek. Kitérek akkor is, és ez gyakran van, ha nem tudok konkrét megoldásokat mondani.
Azért azt mindig elmondom, hogy a problémák, viszonylag pontos feltárása, ha nem is teljes, de negyed megoldás. Pontosabban az első lépcső.
Az eddig felsorolt rengeteg veszély, hátrány, probléma csak egy részét képezik a világ, az ember hatalmas problémahegyének.
Sok probléma van: háborúk, természetrombolás közbiztonság, állandó félelemben élünk, és a rengeteg igazságtalanság is a lelkünkre mehet.
Talán az egyik legáltalánosabb, és ezért legkárosabb igazságtalanság, az érdemtelen érvényesülés. Nem azok kapnak jó jövedelmet, pozíciót, karriert, akik megérdemlik, akik valóban tehetségesek, letettek valamit az asztalra, hanem a csókosok, a helyezkedők, a haverok, a nyalizók.
De a problémákat is több módon lehet nézni.
Van aki legyintő, sőt bizakodó – de ezért javulgatnak a dolgok.
Én azok közé tartozom, akik azt mondják: addig baj van, tenni kell, amíg azt látjuk, hogy lehetne sokkal jobb is.
Nem szeretem, sőt hibának tartom az állandó optimizmust, ahogy a lemondó pesszimizmus is hiba. Először is szembe kell nézni, a súlyos problémákkal, azután lehetőleg fel kell tárni, pontosan az okokat.
Ezután jöhetne a megoldás, mely egyszerű is, meg bonyolult is. Tulajdonképpen egyszerű is lehetne, ha nem lenne, ha nem a bonyolult, sok-sok jellemhibával bíró embernek kellene végrehajtani a megoldást.
Frázisszerűen szoktam hajtogatni: ez egyik fő irány, a társadalmi rendszer átalakítása, kisebb-nagyobb lépésekben való továbbépítése.
A másik az ember, mi magunk és társaink szellemi, jellembeli építése. Illetve a kettő összefügg.
Ez a két nagy zsák, ami minden problémára ráhúzható. Pl. töltsük el értelmesebben a szabadidőnket. Ehhez a társadalomnak, a rendszernek is változni kellene: pl. több értelmes műsor kellene, de ezt, rendszer-szinten is, pl. adókedvezménnyel is támogatni kellene. De nekünk, embereknek is változni kellene. Nézzünk egy másik problémát, pl. az oktatás gyengeségét. Itt már több szerepe van a rendszernek, ill. annak átalakításának, de azért az ember jelleme itt is tényező.
A korábban felsorolt problémákra is mondhatunk egyszerű megoldásokat. Oktatással, társadalmi rendszer átalakítással, valamint önfegyelemmel érjük el, hogy nem legyünk függők, hogy többet olvassunk szépirodalmat, hogy a tárgyak, pénz helyett az embereket szeressük, hogy nem meneküljünk el a valóság elől virtuális világba, stb.
Sok-sok jó tanácsot adhatunk még, pl. az is fontos lenne, hogy ne csak forma, a látvány illetve a meghökkentő tartalom alapján válasszuk ki a nekünk tetsző az információt, de nézzük a mélyebb komolyabb értékesebb tartalmat is.
Szóval sok-sok jó, okos tanácsot adhatunk, de van egy erős gyanúm, hogy ezek többnyire nem igazán hatásosak.
Ugyanis a problémákat egy gépnek, hanem egy érzelmekkel és jellemhibákkal küzdő embernek kell megoldani.
A kölcsönviszony nehezíti az alapfolyamatot. A társadalmi rendszer akadályozza az emberi jellem építését, az emberi jellem akadályozza a társadalmi rendszer építését.
Ezek, a fentiek, mint mondtam meglehetősen általános frázisszerű ál-megoldásokról szóltak.
Az biztos, hogy az oktatáson lehet is, kell is javítani, állandóan csiszolni, jobbítani.
De, hogy azért konkrétabb megoldásokat is említsek rátérek a mot-net helyes használatára.
Most újra tavasz van, kék ég, sárga nap, zölddel a fa, fehér illat. Valahogy a lányok, csajok még mindig nem jönnek össze. Ez a vágy, ez a gyakori merevedés nekem állandó gond. Jó persze nem azért keresek valakit, hogy ezt megoldja, inkább arról van szó, hogyha valakivel járnék, akkor legalább remény lenne. Már a remény is sokat számít.
Tanácstalan vagyok, mit kezdjek például D Katival?
Valahogy meg kellene szólítani, de hogyan, és mit mondjak. Ha tudnám a számát, akkor talán könnyebb lenne, de nem biztos. Tulajdonképpen mitől félek? Azt hiszem, a kinevetéstől, a leégéstől félek. Szóval előre szégyellem a szégyent, ez nem túl okos. Na és ha kinevet, vagy nemet mond. Legalább megtudom az igazat. Az igazság akkor is létezik, ha nem ismerem. Akkor is félek, ez érdekes, jobban félek egy lány kinevetésétől, mint T öklétől. Ez egy baromság, oda megyek hozzá és kész.
Akkor nézzük a szokásost, folytassuk, ha már idáig eljutottam.
Page updated
Google Sites
Report abuse