Kivaghy tetőzés

Pontosabban elmélet-házam tetejének vázlata.

A házam gyenge nád tetejét erősebbre cserélem, ha rászáll a cinege, ne szakadjon be.

Sok mindent mondtam, írtam, de fel lehet tenni a kérdést: Hogyan jön ez létre? És azután mi történik?

Mindkét kérdés az optimális jövőre vonatkozik. Hát igen ezen kellene igazán gondolkodni: a jelent, a jövőtervezéssel lehet fejleszteni, jobbá tenni.

De a legtöbb jövőtervezés ebbe a kategóriába esik: „Már rég meg kellett volna csinálni.”

Korunkban az alapvető irányok sincsenek kijelölve. A politika, az elit politika (legyen az nyugati rendszer, vagy a keleti rendszer, vagy a harmadik, negyedik)  az mondja: ez a jelenlegi rendszer, a mi rendszerünk nagyjából rendben van, legfeljebb kisebb módosításokra   van szükség, bezzeg más rendszerek, azok fúj.  Itt csak néhány kisebb aktuális problémát kell megoldani, de azt meg a másik, az ellenséges oldal akadályozza.  Tehát az elit politika szerint már nincs szükség alapvető társadalmi szintű jövőépítésre, jövő-tervezésre, csak az ellenfél legyőzésére. Szerintem pedig a jövő-tervezésnél nincs fontosabb dolog.

Nekem nem tetszik a „jövő-kutatás” kifejezés, mert nincs benne a szükségesség a fontosság érzete. A „jövőkutatás” tulajdonképpen elengedhetetlenül fontos tevékenysége a világnak a tudománynak, az elit politikának, ezért a „jövő-tervezés”  kifejezőbb fogalom.

Már rég ki kellett volna jelölni, minimum az alapvető fejlődési irányokat.  Első lépcső általában az alapvető irányok kijelölése, ezt talán nem kell sokat magyarázni. Rendszerfejlődésre, rendszerváltozásra, rendszerváltásra van szükség. Nemcsak a belső rendszerek változására, de világ rendjének változására is szükség van, ha egy békésebb, boldogabb ésszerűbb világot, életet akarunk létrehozni.

Én és a hozzám hasonló értelmes emberek (mi) látjuk, hogy sürgősen szükség van alapvető változásokra, vannak is javaslataim.

Mondhatják: alapvető ötleteket, ideális meséket ki lehet találni, de a részletekben van az ördög.

Én pedig azt mondom, át kell gondolni és meg kell határozni az alapvető irányokat. Hogyan dolgozzuk ki a részleteket, ha az alapvető irányok sincsenek meghatározva. Másfelől egészen biztos, h. menetközben számtalan probléma adódik, de ha nincs alapvető irány, illetve a  felé elindulás, akkor nincs változás. A változás pedig problémákkal jár.

Példázat:

Igaza van e annak az embernek aki azt mondja: azért főzöm és eszem mindennap ugyanazt az unott, utált ételt, mert egy új étel megfőzése problémás lenne.

Persze h. nincs igaza.  Ez ostobaság, nem emberhez méltó.

Első tehát az elhatározás; új ételt kell főzni.

A második, az új étel nagyjából való elképzelése.

A harmadik az alapos átgondolás.

Ezután jöhet a végrehajtás és a végrehajtás közben felvetődő problémák megoldása.

A fenti kissé bugyuta példát talán az egyszerűen gondolkodók is megértették: változtatni kell, meg kell újulni. Ha időnként nem újítod, fel a házad tönkremegy. A társadalmi rendszert is egy idő után fel kell újítani, jelenleg is alapvető rendszerváltásra van szükség. Még a gondolat is nyomasztó, a dédunokáink is, ebben a jelenlegi a zavaros, becstelen világba fognak élni. Isten ments. 

A viszonylag legjobb irányok szcenáriók felsorolása, és valóban csak röviden, vázlatosan.

Az általam, (általunk) leginkább jónak tartott alapvető jövő-irányok:

1. A közvetlen demokráciára épülő rendszert kell kialakítani.

A modern számítógépes, internetes technika lehetővé tesz egy szuper (mindenkihez elérő, csalásmentes,) közvélemény-kutató és népszavazási rendszer megszerkesztését és gyakorlati használatát.

2. De ez csak a demokratikus rendszer egyik fele, a másik fele, egy merőben más, új demokratikus társadalmi intelligenciát, a valóságot bemutató oktatás és tájékoztatás. Vagyis egy hazugság és manipuláció-mentes, demokratikus tudást adó oktatás és tájékoztatás.

Hiszen csak egy ilyen tudású, tudatú nép tud részt venni a közvetlen demokráciába, amelybe a fontod döntések többségét a manipulálatlan nép hozza.  A demokratikus rendszer és a demokratikus oktatás állandó kölcsönhatásban kerül, kialakul a pozitív fejlődés irányú spirál.

   Miért is jó a demokratikus rendszer, amelybe demokratikus döntések által jönnek létre a törvények,  a problémamegoldások?

E rendszer optimális esetben úgy lesz kialakítva, hogy a társadalom okosabb felének döntése fog dominálni.

Szakmai, ill. gyors döntéseket pedig csak sok okos elfogulatlan ember hozhat.

Illetve az aktív, jól döntő emberek anyagi és erkölcsi megbecsülést kapnak. Vannak erre módszer-ötletek és persze a kollektív bölcsesség sok mindenre képes.

Ebben a rendszerben valóban érvényesül a kollektív bölcsesség, ráadásul mindez nem nyűg lesz, hanem szinte ünnep, tartalmas szórakozás.

Nemcsak a kollektív bölcsesség miatt adott a fejlődés, de amiatt is, h. egy ilyen rendszerben nem jöhet létre romboló diktatúra.

Van egy másik előnye is, növekszik a békés a társadalmat értő tisztelő emberek száma, ők lesznek többségben. A szolgai fegyelmezettség helyett a demokrácia fegyelme dominál.

Mondhatjuk ez  egy erkölcsi iskola is,  megszűnhet minden rossz  alapvetése, az erkölcsi válság.

Az ilyen döntéshozó rendszer, az ilyen társadalom megbirkózhat olyan problémákkal, mint klímaválság, háborúzás, és háborús válság, az elkényeztetési aspektusból eredő problémák, és még lehetne sorolni.

Persze nemcsak az országokban uralkodó rendszert kell leváltani.

Az országok együttműködését is meg kell reformálni.

A jelenlegi ellenségeskedésre, megosztásra, nagyhatalmi politikára, alapuló igazságtalan világrendet is meg kell változtatni. Viszonylag kisebb független országok békés egymás mellett élése, az országok igazságos békés versenye szükséges,  - melyet ezek az országok közösen egy demokratikus világszövetség keretén belül hoznak létre. (A jelenlegi világszövetség, ENSZ, stb., nem eléggé igazságos, demokratikus.) A közösségbe tartozás kötelezettségei és az önrendelkezés arányai nagyon pontosan ki lesznek adagolva. A szabad vándorlás teljes lesz, de a csalások, ártások a minimális szintre lesznek szorítva. Vagyis a szabadságot szabad vándorlást azért a másnak (más embernek, közösségnek, országnak) ártás korlátozza.

Nyilván a fő irányok megvalósítása közben jelentkeznek a  várható és váratlan kisebb-nagyobb problémák. De ezeket a valóban demokratikus döntéshozás meg fogja oldani.

Amely demokratikus világszövetség egy jó demokratikus szabályzat (nemzetközi jog) alapján működik és az országokra is ez vonatkozik. Ez a nemzetközi jog, világszabályzat legyen a jelenleginél demokratikusabb, igazságosabb, jobb.

Az új világrend egyik alapvetése, és alapvető célja, h. a világban viszonylag független, viszonylag kis országok legyenek, amelyek egy demokratikus világszövetség keretein belül kapcsolódnak.

Legyen az országok függetlensége, és világszövetségi függése, pont a megfelelő arányú. Az új világszabályzat ne engedje meg a hódító háborút, sőt a hódító agresszív magatartást sem. Ezt az országok között egyáltalán ne engedje, de az országon belül se engedje, ha azt a nép is ellenzi.

A világszövetség nemcsak abból a szempontból demokratikus, h. az összes országnak arányosan egyenlő döntési joga van, hanem abból a szempontból, hogy nem a vezetések döntéseire hagyatkozik, hanem szinte minden esetben a nép akaratát nézi (népszavazás eredményét tartja mérvadónak).  A jelenlegi nemzetközi jog elvileg, formailag nagyon klassz igazságos, de gyakorlatilag nem az. A jövő nemzetközi joga gyakorlatilag is az lesz. Tételezzük fel, h. már a 2000 évtől ez a jobb nemzetközi jog lett volna érvényben. Akkor ez előírta volna, h. nemcsak Jugoszláviában, és a Szovjetunióban, de Skóciában, Baszkföldön, Katalán  földön, Grúziában, Tibetben, Tajvanon, Hon-Kong földön,  Kurd-földön, Krímben, Donyeck medencében, stb. – mindenhol ahol sok a konfliktus, erős a kiválási szándék jöjjön létre népszavazás. Nemzetközileg ellenőrzött, szabályos csalásmentes népszavazás. És a népszavazás eredménye alapján kell a valós határokat stb. kialakítani. Ez nem jött létre mindenhol elnyomás, ill. háborús konfliktus jött létre, tehát a jelenlegi világszövetség rossz, a jelenlegi nemzetközi jog rossz. A jövő világszövetsége és annak szabályzata pedig jó lehetne, ha eme a demokratikus irányok mentén haladna a világ. Lennének problémák, de ha van egy irány, egy távoli cél, akkor a hibák kijavításra kerülnének.

Lennének problémák, hiszen előre látható, hogy lennének renitens országok.

Lennének olyan országok, amelyek népe minden rétege szegmense mentálisan leépül, megbetegszik, igénytelenné válik, kvázi antiszociálissá válik. Pontosabban a nép egytizede, jobb esetben az egyötöde normális marad, de a többség elbutul, jellemtelenné válik, és ebben az esetben az egész ország, vezetésével, népével együtt betegnek számít. (Mint a 2020 évek Magyarországa.)

Az új a jobb világrendben mit tudnak művelni ezen „elromlott, beteg” országok? Nyílt külső, vagy belső agressziót nem tudnak csinálni, mert a nemzetközi jog a nemzetközi erő, stb., ezt keményen, akár erőszakkal is, megakadályozza.  Ahogy a normális társadalomban, egy antiszociális ember „nem tud” erős sérülést okozni, ölni úgy ez (pl. népirtás, népbántás, hódító háború) a jövőben, az országok, közösségek szintjén is meg lesz akadályozva. De azért ezek a renitens alakok, országok sok bajt, kellemetlenséget tudnak okozni. Pl. szövetkezhetnek, h. együttesen nagyobb erővel hódítsanak, ill. szemétkedjenek.

Vagy, ha nem is erőszakosan, de sunyin azért uralhatják a saját környezetük. Lophatnak, csalhatnak, hazudhatnak.  Vagy egyszerűen nem működnek együtt, mindenhol, minden módon keresztbe tesznek a közösségnek, a világnak.

Az ilyen emberekkel, kisközösségekkel, sőt országokkal nem tud mit kezdeni a jog. Nincs igazán jó megoldás. Persze valamennyire lehet ezen aljasságokat akadályozni, ki lehet találni javító módszereket. Ha ez egyik nem jön be, akkor egy másikat, ha ez sem egy harmadikat. Van akikre hatnak és van akikre nem. Aztán jöhet a negyedik, ötödik, hatodik javító nevelési kísérlet, meggyőzés. De egyszer csak elfogynak a békés módszerek, akkor jöhetnek a büntetések szankciók, ill. a kisebb-nagyobb erőszak. De vannak megátalkodott rosszalkodók, mentálisan betegek, akiknek nem jön be a kisebb büntetés sem. Sokaknak bejön, másokról még harmadik, negyedik egyre súlyosabb büntetés is lepereg. Ráadásul, ha valaki nem öl, nem harcol, nem agresszív fizikailag nem veszélyes, „csak antiszociális, önző, ártó, ”, akkor a büntetése nem lehet a likvidálás.  Szóval a büntetés is behatárolt.

Nem nagyon lehet okosabbat kitalálni, mint az elkülönítést, a bojkottot, a szegregációt. Viszont az elkülönítés összességében keveset használ, de sokat árthat. Vagyis nincs igazán jó megoldás.

Ezt csak azért fejtegettem ennyire részletesen, mert nemcsak emberek, de közösségek, sőt országok, népek is elaljasodhatnak, mentálisan beteggé válhatnak igénytelen, fejlődésre képtelenné válhatnak, diktátorok követőivé válhatnak. És a jog, ahogy az egyén esetében is, nem sokat tehet. Megakadályozhatja, hogy ez az ország direkt agresszióval ártson másoknak. És elkülöníthet. De az indirekt ártásokat nem tudja megakadályozni. Ezt semmilyen jog nem tudja megakadályozni, a jövő, igazságos, jó, demokratikus, nemzetközi joga, sem tudja megakadályozni.

Például, Magyarország betegségét és ezzel együtt a belső és külső kártevését sem tudja semmilyen nemzetközi jog, sem a jelenlegi sem a jövőbeli megoldani. Magyarországot jelenleg egy olyan pszichésen zavart országnak, népnek, (pszichózisban szenvedőnek) kell tekinteni, amelyiket el kell különíteni. Ez csak félmegoldás, de nincs jobb.

Magyarország jelenleg talán a világ leginkább beteg országa, népe. Azért, mert aki, akik külső vagy felső hatásra, vagyis önakaraton kívüli nyomás miatt válnak rosszá, azok nem betegek. Magyarország a rá ható külső nyomás (EU, stb.) ellenére épít egy a keleti diktatúrákhoz hasonló rendszert.  Persze az EU irányával is sok baj van, de Magyarország éppen a demokrácia vonatkozásában ellenkezik, lóg ki.

Most jelenleg a magyar nép egy olyan rákos betegre hasonlít, aki annak ellenére beteg marad, hogy kezeléseket kap.

Már a beteg szervezet, rendszer önmagát fertőzi. Orbán-Fidesz bandát már nem lehet külső betegítő oknak nézni, (ráadásul négyszer választották, mindig kétharmaddal), ez már a beteg nemzet része.

Tulajdonképpen szinte az egész magyar nemzet, kivéve talán 10%-t, beteg.  A nemzet immunrendszere is beteg.

Egy ilyen beteg néppel, nemzettel (ráadásul lehet, h. példát mutató), nem lehet mást tenni, mint elkülöníteni.

Ide azért beillesztem a napokban írt a neten is közzétett rövid kifakadásom.

Az Orbán-Fidesz banda  mindent beígért az átkos Brüsszelnek, csakhogy megkapja a manit: igen ezentúl olyan jogállam leszünk, hogy csak na, még a törvényeket is egyeztetni fogjuk. Pár nap múlva meg is hozták az erről szóló törvényeket, de egyeztetés egy fikarcnyi se.

(Egyébként, mind púder, betesznek még néhányat, az egymást ellenőrző, gyakorlatilag önmagukat ellenőrző bizottságok sorába. Egyik sem szól az uniós ügyészségbe való belépésről, az igazi közszolgálati média létrehozásáról,  a tiszta, egyenlő esélyű választások kialakításáról.)

Visszatérve, megint csak pár nap telik el, és kirúgnak öt tanárt, gyakorlatilag azért, mert tiltakozni mertek az alacsony bérek miatt. És több százat befenyegettek.  Ez aztán a jogállam-építés.

Majd megint pár nap és húsz ellenzéki  javaslatot úgy lesöpörtek az asztalról mint a sicc. Egy szemet sem fogadtak el, még a látszatra sem adtak. Ja, és ne felejtsük el, közben Brüsszel fikázása feszt folyik, sőt rátettek egy lapáttal.

Kedves Brüsszel nyugodtan tessenek pénzt adni (mészi lölönek már fogyadozik), ez a világ legbecsületesebb kormánya.   Ezek olyan becsületesek, hogy akár tűzbe lehetne tenni a kezüket.

Sajnos két opció maradt: ha ezek nem kapnak pénzt, akkor egy gyors gödörbe gurulás után jöhetne, egy dinamikusabb kimászás. Ehhez azért kell egy kicsike népébredés is.   Ha pénzt kapnak, akkor folytatódik a lassú süllyedés romlás, rothadás és talán örökre a gödörbe maradunk.

Persze ennél nagyobb baj, h. pénzügyi, gazdasági bajok fokozódnak, keverednek, a szegénység, a kilátástalanság, az oktatás, az egészségügy gyengesége átlépi a megengedhetetlen alsó határt. Mindennek ellenére, sőt a romlással ellenkező arányban (fordított arány) a Fidesz szavazótábora nő. Ami azt is jelenti, hogy a nép erkölcsi, társadalomműveltségi színvonala is romlik.

Csökken a társadalmi politika intelligencia, nő a hüleség.

Tulajdonképpen magyarok 9,5 milliójából talán 1 millió, aki nem érdemli meg, hogy egy ilyen viszonylagos szegénység-rabságban éljen, és a kb. 2 millió gyerek. Valójában a gyerekek azok, akik ártatlanul „bűnhődnek”, akik a legnagyobb vesztesek.

 - Dehogy bűnhődnek, - el vannak kényeztetve - mondják sokan.

Egyrészt azért vannak még éhező fázó, egészségileg rosszul ellátott gyerekek is. De az is gyerekkárosítás, ha a kelleténél kevesebb, rosszabb ismeretre tanítjuk meg őket. Az is károsítás, h. rossz neveléssel, önző, önártó, boldogtalan, elkényeztetett gyerekeket, embereket alakítunk ki.

Visszatérve, ha egy nemzet beteg lesz, akkor a nagyobb része megérdemli a sorsát. Egy kisebb rész (elmenni sem tudnak), nem érdemli meg, de azokat a világ, nem tudván mit tenni, szükséges veszteségnek tekinti.  Jobb, ha magukat is annak tekintik.  Ellenben ott vannak az ártatlan gyerekek és ez itt a bökkenő.

Az ártatlan gyerekek szenvedése károsodás mégis arra ösztökéli a világot, az igazán erkölcsös embereket, h. tegyenek valamit. 

Át kell formálni, az erkölcsi felfogásunk. Ha egyszer valóban demokratikus oktatás lesz, akkor az alábbiakhoz hasonló tanítás benne lesz a tananyagba. A jövő tananyaga:

Sokan jóindulatú, segítőkész, kedves emberek szeretnének lenni, és valóban azok is. Csakhogy azzal, hogy nem tulajdonítanak jelentőséget a társadalmi, politikai aktivitásnak, vagyis inaktívak maradnak (pl. felületesen szavaznak, vagy el sem mennek) tulajdonképpen ártanak az embereknek és a gyerekeknek is.

Azzal ártanak, hogy a gazember vezetések nemcsak az átvert saját híveiket használják gazemberségeik legalizálására, hanem a inaktív réteget is.

Minél több ember huny szemet a bűn az ártás felett, annál elfogadottabb lesz a bűn az ártás.  Tehát a jóindulatú segítőkész ember, az ártani nem akaró ember, a politikai társadalmi felületességével, közömbösségével szándéka ellenére, árt az embereknek és az ártatlan gyerekeknek. Árt pl., úgy hogy egy ártalmas, rossz vezetést támogat áttételesen. Lehet, hogy a jó szándékú, segítőkész emberből, ártó ember lesz?  Bizony, lehet.

    Az életünk, boldogságunk fele a társadalomból jön, ezért is érdemes a társadalmi, politikai problémákkal átgondoltan foglalkozni, a közügyekkel törődni. De ez, azt is jelenti, hogy az ártó, ill. boldogságot adó társadalmat az emberek rakják össze. Átlagosan, mindenkinek, nekünk is munkán, életünk, viselkedésünk, gondolkodásunk fele áttételesen a társadalmat alakítja. Ha komolytalanul felületesen alakítjuk a társadalmat, akkor annak színvonalát rontjuk, ártunk az embereknek és az ártatlan gyerekeknek.  Az ember segítőkészségének, jellemének, hasznosságának felét a társadalomhoz való viszonya, ténykedése határozza meg.

Magyarország sorsából helyzetéből (bár kicsike fura ország), de következtethetünk a világ sorsára, helyzetére.

Kezdjük azzal, h. Orbán  egy ízig-vérig diktatórikus beállítottságú  alak. Nemcsak azért ahogy átalakította a politikai rendszert, nemcsak azért mert erre utal minden személyes megmozdulása, de azért is, amilyen gazdasági rendszert kialakított.

Tulajdonképpen ez a munka-alapú gazdaság, gyakorlatilag nem más, mint egy jogok nélküli (gyenge jogokkal rendelkező) bérmunkásokból álló gazdaság. Ez egy elavult gyenge teljesítményű gazdaság. Ez még a korai kapitalizmus, a jelenleginél alacsonyabb demokrácia, gazdasága. Leginkább azért gyenge teljesítményű, mert a gazdaság legnagyobb erejét, az ötletességet, a kreativitást, az innovációt nem használja, sőt felfogásában annak ellentéte. Ez egy hajcsár-gazdaság, amibe nincs hozzáadott értéktöbblet. Az orbáni gazdaságnak sok hibája volt, de ez  a legnagyobb.  Tulajdonképpen a gyenge gazdaság, a pénzegyensúly rángatása és Orbán nemzetközi politikája okozza a gazdasági gyengeséget és pénzügyi válságot. Jelen esetben a pénzügyi válság  – inflációban realizálódik, az pedig egyre erősebb termelési válságot okoz. Erősebbet, mint a múltbeli, mert a termelési lemaradás is már évek óta tart.  

A másik erős tényező, h. a nyugati világ igazi irányítója, nevezzük itt „amerikai nagytőkés háttérhatalomnak” berágott Orbánra és Magyarországra, és a maga eszközeivel, pl. forint-árfolyam befolyásolásával, keményen cseszteteti Magyarországot. Ez szinte semmi neki, könnyed ujjgyakorlat. Az oroszok, vagy a kínaiak, még a háttérhatalom számára nehéz diók, de Magyarország semmi.

Itt azért két félreértés tisztázása. Az egyik hüleség így szól : nem a magyar néppel van bajuk, hanem Orbánnal és bandájával. Baromság, az a nép, amelyik negyedszer kétharmaddal választja meg a vezetését, az már összenőtt a vezetésével. Hiába van, mondjuk 25%, jobb sorsra érdemes ember, a 75% miatt az egész nép  olyan hüle, aljas mint amilyen a vezetője, - mindenki, a háttérhatalom is, az EU is, a világ is így gondolja. 

Addig voltak kíméletesek, amíg remény volt a kormányváltásra. Jelenleg, és várhatóan láthatóan évekig, sajnos nincs remény. Másfelől, ha ennyire összenőtt a nép és a vezetés, akkor meg sem lehet tenni, h. a vezetést úgy büntessék, h.  azt a nép meg se érezze.

A másik baromság, amit naponta hallok közgazdászoktól is, hogy az árfolyam és az infláció csak néhány százalékban függ egymástól, és csak az árfolyam felől egyirányú. Baromság, hosszabb távon teljes száz-százalékos a kapcsolat és kétirányú. Ha nem így lenne, akkor képzeljük el; a pénz belső értéke romlik, pl. feleződik, de a külső érték marad. Vagy képzeljük el, nyomtatnak egy csomó fedezetlen pénzt abból emelik a béreket, abból külföldi valutát vesznek, abból pedig külföldi árut. Na persze,  - ez nem lenne más, mint csalás, teljesítmény nélküli gazdagodás. Az Orbán rezsim egy halom fedezetlen pénzt szórt a gazdaságba, pontosan a fent említett csalást megvalósítva.  A fedezetlen pénz (pénzrontás) önmagában is inflációt kelt (kereslet generáltat), ha pedig az árfolyam is romlik, akkor biztosan kialakul a magas infláció. Ráadásul, 7% felett belép a „várakozás gerjesztett infláció” is a képletbe.  Visszatérve, azért a világ sem hülye, vigyáz a maga tortájára, nehogy már valaki, főleg egy ilyen senki ország nagyobb szeletet kanyarítson ki, mint ami jár neki. A világnak egy lehetősége van erre, ha az infláció követi a csalásos meggazdagodást és az infláció mértékével romlik az árfolyam. (Ezek félig automatikus folyamatok, de azért nem árt felügyelni.) Viszont az infláció nemcsak az egyensúly visszaállításról szól. Először is gyakran túllendül, és az igazságtalan meggazdagodás helyett létrejön az igazságtalan elszegényedés, vagyis reálbércsökkenés, legalábbis a középosztály és szegények vonatkozásában. De ennél is nagyobb kár, hogy az infláció pénzügyi egyensúlytalanságot okoz, az pedig termelései problémákat visszaeséseket okoz. Hiába lenne munkaerő, terv, munkaszervezés, anyag, energia, ha  nincs pénz, akkor annyi.

És ha ez tartósan előfordul akkor minden (munkaerő, terv, munkaszervezés, anyag energia) elmegy, ellustul, elromlik, csődbe megy.  Vagyis visszaesik a termelés. Ebben a tekintetben a klasszikus pénzügyi válság (túlhitelezésből fakadó) azonos az inflációs válsággal.

Egy másik hasonlat a csővezetéken egyenletesen, a szokott ütemben elosztással halad a víz (a pénz) egyébként körbe-körbe. De aztán a befolyó csapokat is össze-vissza nyitogatják, a kifolyó csapokat is össze-vissza nyitogatják, a fővezetékben levő  víz, vagyis a pénz szintén hektikusan össze-vissza folyik, csapódik ide-oda, éppen ott nincs, ahol kellene, ott pedig sok van, ahol nem kell.

Visszatérve, fontossági sorrendben a magyar gazdaság kipukkadásának okai:

Orbán rezsim sok éves elcsesszett gazdasági és pénzügyi politikája.

A nyugati háttérhatalom berágása Orbánra és Magyarországra.

Az EU berágása Orbánra és Magyarországra, kiegészítve a német nagytőke érdekével.

A háború miatti problémák.

Mindennek a legjobb bizonyítéka, h. a régióból csak Magyarország csinál ilyen mélyrepülést, amiből akár lezuhanás is lehet.

Ha nem ezek lennének az okok, akkor Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában stb. ugyanaz történne, mint Magyarországon.   

Miért is rághatott be az amerikai nagytőkés háttérhatalom?

Orbán össze-vissza táncol, szerződéseket köt ráadásul száj-karate világbajnok.  Sokszor hazudik, és néha igazságot mond, képvisel.

De ettől függetlenül egy udvari bolond, a nagyok nem veszik komolyan, Magyarországnak viszont árt.

Az amerikai nagytőkés háttérhatalom, a Trump, a Putyin, a Kína irányú kapcsolatok miatt, ill. a háborúhoz való hozzáállása miatt rághatott be.  A „barátságos” orosz, kínai kapcsolatokat, illetve a háború megítéléséből való kilógást kiváltképp rossz szemmel nézhette, nézheti a háttérhatalom. Az amúgy is kialakuló pénzügyi gazdasági gödörhöz a háttérhatalom csak néhány árfolyam-lökéssel járult hozzá, de ennyi is elég volt, a helyzet romlásához.  

A jövő azonban kérdéses.

Mert az EU és  a német nagytőke (elvileg a népet nép is)  szintén. beleszólhat a folyamatba, legalábbis elméletileg. 

Tulajdonképpen Magyarország bizonyos fokú lezüllése, tönkre menése, sok mindenkinek érdeke. Általában a többi országnak főleg az EU-s országoknak két okból: egyik, h. egy konkurenciával kevesebb. A másik: van egy jó kis  negatív példa: látjátok mi mennyivel okosabbak jobbak vagyunk.

A német egyéb nagytőkésnek azért is jó, mert így még olcsóbb ország lesz, a bérmunkásoknak még kevesebbet kell fizetni.

Itt visszautalnék arra, h. Orbán mint tipikus diktatórikus lelkületű,

és egyébként a gazdasághoz analfabéta vezető, bérmunkás országot csinált Magyarországból.

De azért a német nagytőkének érdeke, h. valamilyen szinten fennmaradjon, mint olcsó bérmunkás ország.

Az egyéb nagytőkének, és a háttérhatalomnak nem érdeke, vagyis a gödör legmélyebb pontjáig lökdösheti Magyarországot.

A következő években fog eldőlni, h. a német nagytőke és az amerikai nagytőkés háttérhatalom milyen viszonyban áll egymással. Magyarország sorsa lesz az egyik választóvonal.

Ha a német nagytőkének van még önállósága ellenálló képessége akkor Magyarország megmenekülhet a teljes elsüllyedéstől.

Szerencsétlen kis ország a buta népével együtt, meg a magát nagynak képzelő felpumpált dikucijával együtt csak lesheti, h. nagyobb hatalmak merre rugdalják.  

Visszatérve a világ sorsára.

Szomorú dicsekvéssel kezdem: már  évekkel sőt évtizedekkel ezelőtt is sejtettem, sőt gyanítottam h. 2020-s években elkezdődhet egy válság-láncreakció.

A  kiegészítő ábrákat a 2004-s években készítettem.

A 2004-2005-2006-s években sokat foglalkoztam a társadalom és rendszer-fejlődéssel. Többek között azt néztem vizsgáltam hogyan alakult a társdalom pl. a rabszolgatartó rendszertől az 1980-s évek új kapitalista rendszeréig.  Rájöttem (szerintem rájöttem), hogy a társadalom-fejlődés a demokrácia-rendszer (népakarat-rendszer)  és az igazságos társadalmi hierarchia felé halad. Nem egyenlőségről, hanem különbségek csökkenéséről és igazságosabbá válásáról van szó.

És a harmadik az emberi értelem az emberi jellem fejlődése.

Részletesen elemeztem, és bizton állíthatom elméletileg a legjobb rendszer a közvetlen demokráciára épülő „igazi demokrácia” rendszer. Elméletileg a legfejlettebb, de a létrehozásnak azért komoly akadályai vannak. A technika már nem akadály, de az emberi jellem igen.

De azt is észrevettem, hogy a fejlődés hullámvonalas, rendszeresen nagy válsággödrökbe, nagy visszaesésekbe sétál, botladozik bele a társadalom. A népek országok egy jelentős része, egymást vonzva, taszigálva hanyatlanak. Ezt amolyan bárkahadnak ábrázoltam. A koronként változó vezérhajók, vezér-országok (vezér-rendszerek) is kacsáznak a békésebb és a viharosabb tengeren ide-oda, de hosszú távon azért van némi fejlődés. De ezt azért írom le kétkedve, mert a viharos tenger természete, veszélyessége is változik.  Valószínű a mai kor viharos tengere (világháború, világjárvány, természeti katasztrófa, erkölcsi züllés, gazdasági megélhetési válság, stb.) veszélyesebb, mint az elmúlt századok viharos tengere. Ezért kellene még inkább elkerülni.

De úgy néz ki az emberek nem képesek elkerülni a viharos tengereket, a válsággödröket.  

Egyrészt ez szinuszgörbék sajátossága, hogy váltakoznak benne a hullámgödrök és hullámhegyek. A másik, hogy az embert, csak egy nagyobb baj, bajsorozat, válságos idő tudja észhez téríteni. Ez jön létre a válsággödör alján, ill. a kimászás korszakában. A kimászás korszakában ébred rá, h. alapvető változásokra van szükség, a rendszert is demokratizálni és igazságosabbá kell tenni, és ember jellemének is javulni kell.  És akkor létre is jön egy rendszerváltás és elkezd javulni a helyzet. De ez a javulás megint kényelmessé, elbizakodottá, elkényeztetté teszi az embert.  Az emberek egy része lusta, felelőtlen, hiszékeny önző lesz, a másik fele-negyede gátlástalan telhetetlen mindent bekebelező, önző lesz, és elkezdődik a hanyatlás. Az utóbbiból általában vezető (uralkodó osztály tagja) lesz, ráadásul e minőségben még a „hatalomitisz” betegséget is elkapja.  Tehát valójában a fejlődési szakasz lassulásakor, a stagnálás kezdetén lenne szükség az újabb demokratikus rendszerváltásra (kevesebb vagy több lépcsőben, de dinamikusan).  Viszont ez szinte mindig elmarad, az 1990-s években is elmaradt, (még napjainkban sem jött létre).   Elkezdődik a hanyatlás pontosabban először a  stagnálás, aminek alapeszméje: a rendszerünk rendben van, alapvető változás nem szükséges. Amelyik vezető változtatna az is inkább visszafele lépdelne. Azt a néhány valóban demokrata-haladót pedig gyorsan „eltüntetik”. A stagnálás után természetesen jön hanyatlás, majd egyre gyorsabban a válsággödörbe bucskázás. A nyugati világot rendszert nézve,1945 után jött egy felfelé ívelés, amelyik a 80-s években volt a csúcspontja, aztán egy lassuló, stagnáló időszak, jelenleg már lejtmenet van.

Szóval a világ, a nyugati világ, Európa jelenlegi sorsfolyamata beilleszthető ebbe a fejlődés-modellbe. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, korunkban is elkövették, elkövettük a szokásos hatalmas hibát, nem hajtottuk végre a demokratikus rendszerváltást, ezért a fejlődés hanyatló pályára került.

Talán nem lesz ebből világkrízis (világháború, világjárvány, természeti katasztrófa, klímaválság, erkölcsi züllés, gazdasági és megélhetési válság, ill. ezek összeolvadása) teljes összeomlás.

Talán még az összeomlás előtt megszületik a csoda. Már néhányszor létrejött a csoda, vagyis a jó eszmék viszonylag gyors elterjedése, és azok gyógyító hatása. Pl. Krisztus utáni évszázadok a keresztény eszmék terjedése. Pl. a humanizmus, a reneszánsz, a reformáció eszméi. Pl. a felvilágosodás, az egyetemes emberi jogok és eszmék terjedése.  Én most nem a részletekben elmerülve nézem a történelmet, hanem jó magasról ahonnan a nagy vonalak látszanak. Jó magasról nézve ezek mégis csoda-korok voltak, mert viszonylag sok ember felébredt, megváltozott és a rendszer is átalakult.

Korunknak azonban a felsoroltakon kívül van még egy nagy veszélye: a tudatos szinte tudományos manipuláció. És ha ez egy erkölcsi, ill. jellemhanyatló időben jön, akkor a hatása totális.

A korábbi manipulálók (propagandisták) nem voltak ennyire tudatosak, tudományosak. A nácik és a kommunisták közel jártak hozzá, de ezért a mostani sajnos rafináltabb, kimunkáltabb, vagyis pusztítóbb manipuláció. Ez sunyibb és türelmesebb manipuláció, direktbe szinte soha nem leplezi magát. Néhány gondolkodó számára egyértelmű, h. akár a Covid, akár az ukrán-orosz háború kapcsán ezerrel ment a nyugati (a háttérhatalom által irányított) manipuláció.  Viszont amíg a náci és a kommunista propaganda nagyjából felfedte magát (mi ezért a rendszerért propagálunk),  ez a manipuláció nem fedi fel magát. Csak sejthetjük a céljait. Egyébként az igazi lényegi cél, mindig a hatalom. Korábban is sejtettem, h.  a manipulációnak irdatlan hatalma, hatása van, de amióta testközelből nézem végig, mit művelt az Orbán rezsim a magyarokkal teljesen el vagyok képedve. És el vagyok keseredve.

Hihetetlen, h. tíz éves intervallumban mekkora szellemi, jellembeli pusztításra képes egy tudatos manipuláció. Átlagosan az egész nép butább lett társadalmilag és logikailag. És sajnos jellemtelenebb is lett. Gyűlölködőbb lett. Igénytelenebb lett.

A politikai színvonal elképesztően alacsony lett.

Ne felejtsük el, h. manipuláció egy összetett dolog, a félretájékoztatás csak egy része. Van az általános népbutítás, pl. bulvár, hirdetés, stb. Van az alacsony szintű oktatás. Van egy általános lélek és jellemrombolás. Van a poloska lelkület, a sakállelkület és a birkalelkület felélesztése.

Számomra az ilyen fokú emberi manipulálhatóság, már az érthetetlenségig elképesztő.  Az értelmiségiek, sőt az elitek is hihetetlen mértékben manipulálhatók. Önként tolakodnak be a papagájkórusba. Alig várják, hogy magukat bölcsnek mutatva, ne kárálják azt, amit a kórus.  Elképesztő h. ennyi gerinctelen önálló vélemény nélküli lény  piszkolja a társadalom tudatát jellemét.

Szóval korábban sem voltam bizakodó, de ezért ekkora romlást nem tudtam elképzelni. És ez a rémálom mindig tart, sőt egyre rémségesebb lesz. Pedig elméletileg egy sokkal boldogabb világot is létre hozhatnánk.  

De hogy konkrétan mi fog történni, az számomra rejtély.

Azt gondolom az ember három legfontosabb szava: porszem, rejtély, remény. Porszem vagyok ezért a rejtélyes a világ a jövő, de a reménybe azért mindig meg lehet kapaszkodni. Sőt ha nem lenne rejtély, akkor remény sem lenne.