Embedded Files
Háborúról szokatlanul.
Ez egy újszerű interaktív tanulmány lesz. Lehet h. csak lustaságból találtam ki.
Illetve már kezdek csömörleni, csak a mondom-mondom, sokszor magamat is ismételve, de senkit nem érdekel. Ami „vigasztal”, hogy sok millió, sőt több milliárd ember van még így a földön. Azért a legtöbb úgy érzi, h érdemtelenül lenézett helyzetben van, és felettébb szeretné, ha okosnak tartanák, ha figyelnének rá. És sokan meg érdemelnék.
Ebben az írásban belevágok általam vélt fontos témákba, néhány mondatot talán írok is, aztán felteszek a nagyérdeműnek néhány, elég sok kérdést - aki akar, az válaszol rá, mármint magában gondolkodva – akik akarnak, ahogy akarnak.
Ez az írás rendkívül zagyvának tűnik talán nemcsak tűnik, az is. Tulajdonképpen az olvasónak kellene egy nagyjából összefüggő rendezett gondolatsorrá alakítani azáltal, hogy válaszol a kérdésekre, ill. kiegészíti saját gondolataival.
Az ember békés, avagy harcias, kalandvágyó, bunyós, háborúskodó?
Mit mond erről a történelem?
Mit üzen az h. ennyi akciófilmet készítenek?
Lehet, h ez a háborúzás, az állandó harc egyik oka?
A háborúk messziről izgalmasak, szinte hősiesek, de közelről, hosszabb távon átélve, is azok?
Csak a fiúk, férfiak a tattaratta harcolók, huszárok, cowboyok? Tapasztalatom szerint egy sereg nő a macsó férfiakra (erős vagyok, megvédelek) bukik, és nem a kövérkés, ill. vézna szemüveges könyvelőkre.
Ha a nők a szerény, békés férfiakat választották volna, akkor az evolúciós kiválasztódás törvényszerűsége alapján már sokkal békésebb lenne az emberiség.
Apropó: az ember milyen irányban fejlődik? Még az sem biztos h. a békesség irányába. De hogy a nők egyre inkább „amazon – típusúak” lesznek, az nem vitás. Amúgy pedig a nők elég kemények, kegyetlenek, csak a felszíni viselkedésük ezt nem mindig tükrözi.
Mi az elfajuló, örvény-hatású konfliktus? Lehet, ez egy másik jelentős ok?
A diktatúrák, ill. a hódító háborúk egyik legjelentősebb oka a hatalomitisz nevű betegség. Illetve a kis-hatalomitisz, a „kis zsarnokoskodás reményében kiszolgálom a nagy zsarnokot” betegség. Ez általános emberi betegség, akárcsak az irigység, féltékenység, stb. A lényege az: h aki hatalommal bír, az ezzel a hatalommal élni akar, és szinte szükségszerűen túlzásokba sodródik.
Az igazi demokrácia, mint a hatalom csökkentője számára mindenképpen ellenszenves lesz. A hatalomitisz betegségben szenvedő ember, ill. társaság gyakran épít ki kisebb-nagyobb diktatúrát, illetve kezd hódító háborúba.
Ön szerint?
És mi a véleménye a birkaságról? Viszont tudni kell; a birka nem az, aki fellép a háború ellen, aki nem veszi át a behívóját, - hanem az, aki átveszi, és bégetve megy a vágóhídra.
Erkölcsös jogos humános, okos, h. Nagy Sándort, Julius Cézárt és általában a nagy hódítókat, tiszteljük?
Kétségtelenül van védekező (honvédő) és támadó, hódító háború.
De éppen abban van a csapdahelyzet, h van igazi védekező háború, és van álságos védekező háború, ami valójában vagy támadó háború, vagy a rosszak harca.
A rosszak harca: az egyenlő rosszak harca, a „nem lehet tudni, hol az igazság” háború.
Az ember rengeteg ürügyet képes gyártani, többek között olyanokat is, melyek a támadó, ill. rosszak harca, háborút is honvédő háborúnak állítják be.
Nézzünk történelmi példákat. Többek között, de mindenek előtt a 2. világháborút.
Ön szerint?
De a háború harc igazi áldozatai ártatlanul szenvedő, haló gyerekek.
És van itt egy nagyon fontos dolog, amit nem értenek meg az emberek, főleg a hódító szándékúak: Az hogy megszállnak egy országot, népet, még jelent győzelmet. Legalábbis az újkori háborúkban főleg a 20.- 21. századi háborúkban nem jelent győzelmet. Jobb esetben egy darabig kényszerű uralmat, viszonylagos tűzszünetet tudnak fenntartani. Egy darabig. Gyakrabban viszont folytatódnak a gerilla (partizán, stb.) harcok, a nép sem nyugszik meg igazán, majd újra belobban a háború.
A hódító háború soha nem lehet sikeres. A rosszak háborúja nem lehet sikeres. Sikeres csak ama háború lehet, ahol pontosan elválik a hódító a védekezőtől, és az egész világ a védekező mellé áll, a hódító pedig legyengül.
Vajon, a fejlett békés földönkívüliek, - ahol ezer év alatt egyetlen háború sem dúlt, amíg a földön 38 nagyobb, és 126 kisebb is volt, - mit gondolnak az emberi fajról?
Azt, hogy vannak jó emberek és rosszak? Vagy azt, hogy az ember egy agresszív ostoba önpusztító faj?
Szerintem, mindkettőt gondolják.
A háború egyébként egy tök nagy őrület. Gondoljunk csak bele, évtizedekig jól megvoltam a szomszéd utcába levő más nemzetiségivel, aztán egyszerre csak utálom őt, ellenség lett, meg kell ölnöm, pedig nem ismerem. Meg kell ölnöm és talán hősnek is gondolom magam, mert megölök egy idegen, nekem nem ártó embert. Civil életben ez életfogytiglani. És ha gyerek, vagy civil hal meg, megrántom a vállam: hát ez benne van a pakliba. Lerombolok országokat, a sajátomat is, közvetlen vagy áttételesen, amit izzadságos sok munkával évekig építettem. Egy perc alatt felrobban. És mi az eredmény? Jobb esetben a győzelem érzését érzem néhány hétig, de közben lehet, hogy szenvedve sérülten korházban fekszem, a halottaimat is sirathatom, és életem sem lesz jobb. Ha pedig a vesztes oldalon állok, akkor minden oda.
Ezt látván a fejlett békés földön-kívüli a fejéhez kap: ezek noormáálisak? Dehogy akarok találkozni ilyen barbár, ostoba, kiszámíthatatlan népséggel.
A háború nem néhány gazdag hatalmas ember hasznáért, kedvéért folyik?
Sok háborút úgy néznek, ez lesz a megoldó utolsó háború?
De létezhet megoldó utolsó háború? A történelem szerint, nem, és elméletileg sem létezhet ilyen.
Akkor forduljunk rá erre az aktuális Ukrán-Orosz háborúra.
Erre is érvényes amiről fent szó volt.
Valójában felettébb szomorú, h. a 21. században még mindig nagyhatalmi zónákra osztódik a világ.
Felettébb szomorú, h. a 21. században egy kölcsönös ellenségképre (hazugságra) alapozott hidegháború folyik a világban, amelyik bármikor elfajulhat.
Felettébb szomorú, h a 21. században hazugság-világban élünk.
Felettébb szomorú, h. 21. században néhány bármikor meghülyülő ember kezében van az a piros gomb, amelyik felrobbanthatja a világot.
Felettébb szomorú, h. a 21. században, a világban szinte nincs igazinak nevezhető demokrácia, viszont diktatúrák szép számmal vannak mindenféle fajták.
Felettébb szomorú, h. a 21. században egy válsággödör lejtőjén bukdácsol a világ, vagyis a különböző válságok (erkölcsi-hazugsági, klíma, gazdasági, háborús, stb.) erősödnek, összefonódnak, és egy rossz helyzet, kvázi katasztrófa felé lökdösik a világot.
Ön szerint?
Hát ez mind igaz, de nem volt túl konkrét, akkor majd most, de csak röviden:
Ez a háború is a rosszak háborúja. A hazugok versenye a rosszak harca folyik.
De nehezen mondom ki; ki a rosszabb, mert a orosz kínai típusú diktatúrát is utálom, ráadásul az Orbán rezsim ezt követi, - de ebben a harcban aki egy fokkal kevésbé rossz az, az Orosz fél, következésképp a rosszabb, a nyugati oldal, beleértve az EU-t.
Ha valaki kíváncsi az előzményre akkor annak ajánlom a
Wikipédia - Donyeck medence - szócikket, írást.
Valójában ebben olvasható, e térségre vonatkozó közelmúlti történések.
Vagyis e területen egy eleve meglevő jelentős orosz nemzetiség, egy növekvő erősödő tendenciával, napjainkban már többségbe került. Sajnos e kisebbség és anyaország közötti konfliktus is erősödő tendenciát mutatott,- kijelenthető, az ott élő kisebbség jogosan, érthetően el akar különülni. Szóval ez a folyamat, az erősödő konfliktus, és vele a negatív megkülönböztetés idestova, változó intenzitással, már a szovjet szétszakadás óta, 33 éve tart, de 9, illetve 5 évvel ezelőtt újabb-újabb lökéseket kapva teljesen elfajult. Sajnos többnyire jogosak a Donyeck medencében élő oroszok, ill. az oroszok háborgási, valóban 21. századi viszonylatban elnyomásról beszélhetünk. És sajnos az újnáci erők erősödése, sokasodása, főleg az orosz nemzetiségek elleni aktivitása is igaz.
Amúgy pedig mindegy, mert a múlt csak másodlagos. Az etnikai kulturális viszonyok is másodlagosak. A nagyhatalmi viszonyok pedig negyedlegesek.
Ami a demokrácia szabályai szerint elsődleges, és igazán számít, h. jelenleg mi van, - pontosabban a háború előtti hónapokban mi volt, - és most mit akar az ottani lakosság. Az ottani lakosság pedig minden jel szerint el akar szakadni Ukrajnától és független országot akar.
Két felvetés jöhet: dehogy akar független országot, az oroszok be akarják kebelezni. Igen, igaz, ahogy minden más kisebb ország is be van kebelezve. Sajnos egy ilyen világot élünk, erre mondtam, hogy sajnos a világban nagyhatalmi szférák uralkodnak. Ugyanakkor a legalább elvileg, formailag függetlenedés is egy fokkal jobb, mint a kényszerű összezárás, az állandó konfliktus, az ott élő emberek megalázó helyzete. Ezért kellett Jugoszláviának is szétszakadni, az országoknak önállósodni. Mellesleg Szovjetunió is szétszakadt. Érdekes módon ezeknek a szétszakadásoknak függetlenedéseknek a nyugat tapsolt. Az addig eltelt idő megmutatta, hogy ezek helyes folyamatok voltak.
A másik felvetés: mi az, hogy minden jel? Itt pontos, csalásmentes népszavazásra van szükség.
Ez 2022 szeptember egyébként már a harmadik népszavazás, és az előző kettő is azt mutatta, hogy a lakosság többsége függetlenedni akar.
Ugyanakkor a nyugatnak, az ENSZ-nek minden országban már 2021-ben szorgalmazni kellett volna egy nemzetközileg ellenőrzött csalásmentes népszavazást. És mindenkinek szorgalmazni kellett volna, hogy e népszavazás eredménye döntsön; marad Ukrajna része a terület, vagy független ország lehet. Amúgy pedig már régóta be kellett volna vezetni egy egyértelmű világszabályt, - hogy az ilyen esetekben, ha teljesülnek bizonyos feltételek és a nép szabályos népszavazással úgy dönt, akkor kötelezően önállósulni kell az adott a területnek, népnek. Mint az Horvátországban, Koszovóban és a többi volt Jugoszláv területen történt. A Szovjetunió is így oszlott fel. Ugyanis a világnak is jobb, ha a világ, nem nukleáris fegyverzettel rendelkező nagyhatalmi szférákra osztódik, hanem kisebb országokra, akik demokratikus világszövetségen keresztül működnek együtt.
De visszatérve a népszavazásra: tehát ez volt a harmadik népszavazás, amelyik a kiválási szándékot mutatta (nagy valószínűséggel az ottaniak ezt akarják) ráadásul a nyugat hibája, h. nem jött létre valóban ellenőrzött biztos népszavazás, hiszen azt mindig elvetette, sőt akadályozta.
Szóval összességében konkrétan ebben a háborúban a nyugat a nagyobb rossz, és az oroszok egy kicsivel közelebb állnak az igazsághoz.
Itt még nagyon sokat beszélhetnék pl. harcászati szempontokról vagy arról, hogy milyen kommunikációs hazugságverseny folyik a felek között. Nem fogok.
Vagy arról, hogy ki sérült nagyobbat, mert minden fél EU, Ukrajna, Oroszország vesztett ezzel e háborúval, csak egy ország nyert, az USA.
Erről csak annyit, hogy ez a felvetés „ki járt rosszabbul” is azt mutatja, hogy ez a háború is, a teljes őrület. Hiszen nem azon vitatkoznak, hogy ki járt jól, jobban, hanem azon ki járt rosszabbul, hiszen szinte mindenki rosszul jár.
A háború olyan dolog, amiben az emberek értékek 98%-a szenved, meghal, elpusztul, azért h. 2% szemétláda jól járjon. Ez a háború is ilyen.
A befejezésről annyit; a nyugati média össze-vissza hadovál. Hol hosszú háborúról rizsáznak, hol gyors összeomlásról. Egyébként, akik a Putyin rendszer gyors összeomlásáról beszélnek, azok nem ismerik sem a Putyin rendszert, sem az orosz népet. Pontosabban az Oroszországban élő népeket.
Egy olyan népről beszélünk, amelyik 24 millió halott, ebből 13 millió katonai halott, és 3 millió éhen halt mellett is kitartott.
Összehasonlításképpen az összes USA halott, 0,6 millió igaz mind katona, természetesen a 2. világháborúról van szó.
Ugyanakkor az ilyen típusú háborúk általában nagyos sokáig elhúzódnak igen kevés eredménnyel. A felek ereje akkor is kiegyenlített, ha az oroszok hadilag sokkal erősebbek. Mi történt például Vietnamiba? Egyrészt ott van a gerilla harcmodor, ami igen hatékony. Aztán ott van a nép, amelyik mégis ellenkezik. Valamint ott van az ukránokat segítő külföld.
Valójában a jelen hazugságvilágban a jelen világ-lejtmenetben a jó változatnak, igen kicsi az esélye. A jó ideális változat: hamar véget ér a háború, az emberek, vezetések okulnak és békésebb demokratikusabb világot építenek.
Ellenben a rosszabb változatoknak meglehetősen nagy az esélye.
Pl.: valamelyik örült vezető megnyomja a piros gombot.
Pl.: a háború sokáig tart, eszkalálódik, a válságok mélyülnek összefonódnak és valamilyen világkatasztrófába csúcsosodnak ki.
Kisebb rossz; nem gyors halál jön, hanem lassú halódás, a világ sok ország, Magyarország is, lassan hanyatlik vissza az új középkorba. Magyarország azért az elsők között lesz, mármint a hanyatlásba.
Mégis vacaknak, ország-rontónak tartom az Orbán-Fidesz rezsim pávatáncos zagyva háborús „két szék között a pad alá” külpolitikáját.
A kövér-öntelt szokása szerint megint mellébeszél.
Az EU-n belül Magyarországnak van a legnagyobb Orosz energiafüggősége.
Az EU-n belül Magyarország tért át legkevésbé a zöld energiára, legnagyobb a fosszilis energia (gáz, olaj, szén) aránya, ráadásul legrosszabb az épületek szigetelése, az energia-megtakarítás.
Az EU-n belül, a háború nélkül is nálunk lenne a legmagasabb infláció, a sok éves elbaltázott gazdaság és pénzügyi politika miatt. Na és persze itt van a kövér-öntelt és vele Magyarország nemzetközi megvetettsége (megérdemeljük, őt választjuk), ami konkrét kicsesszésekben realizálódik. Ezek az okai az EU- hoz viszonyított dupla szenvedésnek, lecsúszásnak.
Visszatérve az Ukrán-Orosz háborúra.
Idézetek az említett Wikipédia írásból:
„A sztrájk után, 1994-ben a független Ukrajna első parlamenti választásával (1994) egyidőben véleménynyilvánító népszavazást rendeztek a Donyecki és a Luhanszki területeken.[25] A kérdések közt szerepelt, hogy az oroszt Ukrajna egyik hivatalos nyelvévé kellene-e tenni, hogy legyen-e közigazgatási nyelv a két területen, hogy Ukrajna alakuljon-e föderációvá, és szorosabb kapcsolatokra van-e szükség a Független Államok Közösségével[26] A szavazók közel 90 százaléka igennel válaszolt ezekre a kérdésekre.[27] Egyik dolog sem valósult meg: Ukrajna nem föderalizálódott, az ukrán maradt az egyetlen hivatalos nyelv és a Donyec-medence nem kapott autonómiát.[23] A donbaszi sztrájkolók gazdasági engedményeket kaptak Kijevtől, amelyek segítségével a válság enyhült.”
„2014. március elején oroszbarát és kormányellenes csoportok demonstrációi kezdődtek a régióban, reakcióként a 2014-es ukrán forradalomra és az Euromajdan mozgalomra, miután a Krím csatlakozott az Oroszországi Föderációhoz. Mindez része volt az Ukrajna számos területén végigsöprő oroszbarát zavargásoknak, és áprilisra háborúba torkollott a szeparatisták és az ukrán kormány között. A felkelők kikiáltották a Donyecki Népköztársaságot és a Luganszki Népköztársaságot.[31][32] Megpróbálták létrehozni továbbá a Harkovi Népköztársaságot is.[33] ám ezt az ukrán biztonsági erők rövid időn belül elfojtották”
„Miközben folyt a háború, a szeparatista köztársaságok népszavazást rendeztek a Donyecki és a Luhanszki terület státuszáról 2014. május 11-én. A népszavazás, amelyet sem Ukrajna, sem a nemzetközi közösség nem ismert el, az Ukrajnától való autonómia mellett foglalt állást. A harc egész évben és 2015-ben is folytatódott, bár több kísérlet is volt fegyverszünet kötésére. Ukrajna azzal vádolta Oroszországot, hogy anyagi és katonai segítséget nyújt a szeparatistáknak, az oroszok tagadták ezt”
Szóval a helyzet felemás volt, kb. egyenlő arányban voltak érvek adatok az egységes Ukrajna és a szétváló Ukrajna között. Viszont a tendencia egyrészt az orosz népesség növekvő arányát, másrészt a konfliktus éleződését mutatta.
Ekkor 2019-21 kellett volna a világnak, a nyugatnak is, az ENSZ-nek is egy szabályos népszavazást tartatnia és annak eredményét szentesíteni. Ezt nem tették, hanem tovább élezték a helyzetet, az ottani orosz lakosságot még inkább vegzálták, Ukrajnát be akarták venni a NATO-ba - mintha az USA direkt élezte volna az ellenséges helyzetet. 2019-21- ben még lett volna esély arra, hogy a leszakadó országrészek, független országokat hozzanak létre. A nyugat, USA ezzel a politikájával a világ demokratizálódását is gátolta.
Csak ismételni tudom magam, ez a háború csak egy tényezője, a világ hanyatlásának, a válságok erősödésének, összefonódásnak.
Az ukrán-orosz háború okai a végletekig leegyszerűsítve:
1. Az ember háborúzó fajta.
Ha ezt ki akarnám fejteni, akkor a következőkről beszélnék:
1a. Először is az ókorban létrejött a nagyuralkodó (tehát nagy-ország, nagy-birodalom, a hódítás, a t-nacionalizmus ) kialakuló társadalmi történelmi jelenség, ill. folyamat.
1b. Létrejött az uralkodó osztályt szolgáló állam.
Mindkettő alapja, hogy minden második uralkodó helyzetbe kerülő embert elkapja a hatalmi mánia, és ez mindenféle galádságra, örültségre, rafinációra ösztönzi.
De a nép sem ártatlan
Sok ember rasszista (én vagyok a felsőbbrendű) beállítottságú. Sok ember szeret szolgálni.
Sok ember szeret katonásdit játszani.
Viszont volt ennek - nagy uralkodó, (nagy ország, nagyváros, stb.) - egy pozitív oldala, is, a tudományos, technikai innovációra jótékony hatással volt. Pl. piramis építés, pl. nagyváros-építés, pl. nagy hadsereg létrehozása.
Viszont rengeteg hátránya van: diktatúra, háború, szenvedés, rombolás, gyilkolás.
A történelem egy rendkívül zavaros kavargó háborúkból és uralkodó-váltásokból áll, de ezek mögött a fentiek vannak.
Ukrajna esetében is fel lehet vázolni ez a zavaros kavargó történelmet, kezdve a vikingektől, de ez nem mond semmi lényegest. Ezek érdekes történetek, de a mozaikdarabokból össze kell rakni a nagy képet, aztán jó messziről kell ránézni, hogy lásd a lényegét.
Ahogy a halad a történelmi fejlődés, a nagy uralkodó, a diktatúra, a hódítás, a háború előnye csökken, a hátránya viszont nő. Korunkra csak hátránya van. Ráadásul, elméletileg pl. egy békés ENSZ világszabályozással világbékét lehetne teremteni. De az ember nem akar.
2. Ugorjunk a 2. világháború utáni világhelyzetre, - még mindig rendkívül egyszerűen. 1945 óta folyamatosan hidegháború van.
Volt egy kis szünetnek látszó enyhülés, 1980-2010 között, de ez nem volt komoly. A valódi alapok, az előzőkben kifejtett: a hatalomnak jól jön az ellenségkép, és adott esetben a háború- Bár ez utóbbi a nukleáris fegyverek idejében megváltozott, azért a komolyabb háború már nem játszik. De az enyhébb (ami azért borzalmas) változat jöhet. Amíg külső ellenféltől fél a nép addig nem fordul saját uralkodói ellen.
A hidegháború fő gerjesztői a nyugati hatalmak, hatalmasok, de a keleti diktátorok csak negyed fokkal maradnak el mögöttük.
A nyugati hatalmasok indokai tulajdonképpen reálisak: utáljuk az erőszakra épülő rendszereket, utáljuk a kommunizmust.
Mi miatt válnak ezek az okok mégis ürüggyé, önző hazugságokká?
1. Mert ezt az ellenségképet (kommunizmus, diktatúra) kihasználva, sőt eltúlozva saját hazudós-átverős „diktatúrát” építenek ki.
2. Nem a jó szándékú megváltoztatás a cél, hanem az állandó fikázás, a gyűlölet, vagyis az ellenségkép fenntartása. Valamint a hatalmi dominancia fitogtatása.
3. Minderre a keleti, inkább erőszakra épülő diktatúrák is persze hasonlóan reagálnak.
Térjünk ki az 1980-2010 „enyhültebb” időszakra.
Gorbacsov, Szovjetunió szétoszlása, Jugoszlávia szétoszlása, stb. Úgy nézett ki hogy elindul egy igazi demokratizálódás, miszerint az országrészek, néprészek, dönthetnek úgy, hogy önálló országokat alakíthatnak. Sok kisebb demokratikus ország lesz a világon, közös szövetségben, ezzel technikailag sem jöhet létre, nagyobb pusztító háború. Mindez demokratikus, békés, nagyszerű lenne.
De ez a folyamat, - nagy oldalak enyhülnek, fegyverzetet csökkentnek, kisebb független országok kialakulnak, stb. – megállt, sőt visszafordult. Ha nagyon pártatlanul és őszintén nézzük, hogy ki miatt, azt kell mondani, hogy a nyugat, nyugati hatalmak (átverő-diktátorok) ebben legalább annyira hibásak, mint a keleti erőszak-diktátorok.
Visszatérve konkrétan Ukrajnára.
A rendezett fegyelmezett állam területén kevés hagyománnyal rendelkező országnak 1990 után a nyugatiak ártottak, mert segítségük nem arra irányult, hogy az ország önerőből organikusan lépésenként fejlődjön, demokratizálódjon, hanem arra hogy felhasználják Oroszország ellen, ez pedig egy állandó zavaros, változó, bizonytalan politikai helyzetet alakított ki. Az pedig hogy a Putyini Oroszország, mint egyfajta diktatúra szintén nem akart és tett jót Ukrajnának, nyilvánvaló. Mondhatjuk, hogy Ukrajna lett a nyugati átverős diktatúrák és keleti inkább erőszakos diktatúrák ütközőzónája.
Olyan ez amikor két rablóbanda azon veszekszik hogy ki rabolja ki a családot, miáltal a békés család is megoszlik, egymásnak esik és végül is többet szenved mintha egy rablóbanda fosztaná ki.
Konkrétan pedig a 2010-2014 s események jó alkalmat adtak volna a nyugatnak, hogy népszavazással jóváhagyott demokratikus Ukrajna-szétoszlást szorgalmazzanak. Olyasmit, mint Jugoszlávia esetében. De nem, a hidegháború „felmelegítése” miatt inkább belelovalták Ukrajnát egy tömeges halált, rombolást okozó háborúba. És a Oroszország ill. annak vezetése is hibás, mert nemcsak jogos okok vezérlik hanem nagyhatalmi ambíciók is.
Page updated
Google Sites
Report abuse