Embedded Files
A világ az emberiség süllyedése.
Avagy: a világ emberiség hanyatlása. Avagy: sorvadása, Avagy:lejtmenete. Szóval van néhány kifejezés, bár egyik sem pontos.
De az sem biztos, h. az egész világról van szó. A nyugati világ jelentősebb része hanyatlik. A diktatórikus kelet, eleve egy beteg rendszer. A harmadik a kialakulatlan világ, ahogy a nevében is benne van, még visszamaradott állapotban van. Van ugyan egy reményőrző nyugat, de most a rosszabb, de sajnos a valószínűbb opciót feltételezem: a reményőrző nyugat ilyen-olyan okokból tehetetlen, nem jön létre jelentősebb fordulat, nem jön létre a több részből álló valódi rendszerváltás, tehát a múltbeli, eddigi és jelenlegi negatív tendenciák érvényesülnek.
Lehetséges, hogy egyfajta orwelli hárompólusú egymással hidegháborúban álló, világrész alakul ki. Mely világrészek eltérően, de a lényeget tekintve, szépen fokozatosan belesüllyednek a „bűzös mocsárba”. Illetve a kialakulatlan világ, marad a „mocsárba”, ill. a másik két hanyatló világrész befolyásolása alatt fejlődik. Korábbi elméleteimmel ellentétben, most már lehetségesnek tartok egy lassú, fokozatos, pl. 30 éves, szinte észrevétlen süllyedést. Azért észrevétlen mert lassú, fokozatos. És azért lehet viszonylag lassú, fokozatos, mert kimarad belőle a nagy katarzis, a mindent elpusztító nyilvánvaló világháború. Persze lesznek kisebb háborúk és a hidegháború, az állandó ellenségkép árnyéka is ott táncol majd a falakon és lelkekben, de a nagy forró háború elmarad. A hat nagy válságláncolatból kimarad a háborús válság, szóval lassabban fokozatosabban történhet az összeomlás, a lejtmenet. Viszont ez éppen azért veszélyesebb, mert észrevétlen.
Nézzük a lesüllyedés főbb elemeit alapvető lefolyását:
1. Egyre több országban, általában a világban az átveréses, manipulációs diktatúrák terjednek és erősödnek. A hanyatló nyugat is másféle átveréses diktatúrát, és diktatórikus kelet is másfélét alakít ki, de az alapvető tendencia hasonló. Ez a tendencia pedig: Lehetőleg kerülni kell a nyílt erőszakot (azért nem mindig), és kommunikációs, manipulációs, egyéb módszerekkel kell egy többségében önző, összefogásra alkalmatlan, szinte mindenbe belenyugvó, irányítható és kizsákmányolható népet kialakítani.
2. Rengeteg eszköz módszer van erre. Társadalmi tudatlanság, valamint félelembe tartás. Annak elhitetése nem feltétlen szavakkal, h. az emberi világ, csakis önző egyéni nyomulást díjazza. Annak elhitetése, nem feltétlen szavakkal, h. bár a legfelső vezetésben a rendszerben sok hiba lehet, de alapvetően azért ez a lehető legjobb. Nem feltétlen szavakkal, vagyis a törvényekkel, szabályokkal büntetési és jutalmazási módszerekkel. Életmódot és ügyintézést megszabó szabályokkal. Mindenért fizetni kell, és mindenért pénzbüntetés jár szabályokkal. Legyél engedelmes alattvaló.
Ki befolyásolja a tendenciákat?
Elsősorban a vezetés, leginkább a felső vezetés – legyen vezethető az ország, a lakosság – kiindulásból.
De azért az is számít, kik hogyan hozzák a döntéseket, tehát a rendszer is számít.
Ugyanakkor a tendenciáknak is van egy öntartása. A szokások a közfelfogás nehezen változik. Tehát a kultúra is befolyásol.
Ugyanakkor bizonyos területeken, vonatkozásokban gyorsan, gyakran túl gyorsan változik a kultúra, a szokások az életmód.
És persze az emberek is beleszólnak, mert azért hiszünk az önálló akaratba.
Az eddigiekből következő várható tendenciák, sajnos: legyél gombnyomogató közvetlen kapcsolatra főleg közösségi kapcsolatra képtelen gépember. Legyél önző fogyasztó, elsősorban tárgyi anyagi szükségletekre fókuszáló fogyasztó. Értékesebb igényeid, mint igazságosság, társadalmi tudás, kultúra, demokrácia, önrendelkezés, egészség, természetvédelem nyugodtan elsorvadhatnak, nem kellenek.
3. Az előzőek alapján, a vázolt tendenciák folytatásában elképzelhető, h. milyen élet életmód, milyen társadalmi rétegek alakulnak ki a jövőben.
A különbségek növekednek, a szűk uralkodó elit réteg és a birka többség közötti különbségek. Bár nem biztos, h a szűk elit uralkodó réteg nem fog elrejtőzni. A farkasokra és birkákra való osztódás szintén élesedik. A középosztály is elolvad, de a nagyon szegények is csökkennek. A föld összlakossága csökken.
Én úgy saccolom, hogy egyre nő terebélyesedik egy nagyon széles egymástól is elforduló egymást is lenéző, sőt egymást átverő birkaréteg. Amely birkaréteg társadalmi szempontból meglehetősen igénytelen, belenyugszik a lecsúszásba, hanyatlásba, ha egyáltalán észreveszi azt. Hiába magyarázod egy az adott életmódba nevelkedett fiatalnak, főleg egy birkásított fiatalnak, h. milyen jó, vagy rossz volt azelőtt, nem nagyon érti, és nem is nagyon érdekli. Neki az általános, a szokott, a rossz-jó amibe élt, él.
Tehát az emberek döntő többsége mondjuk szépen „beebeelenyugvó” ember lesz. Egy részük, mondjuk ötödük, rafinált erőszakos farkas lesz, de ez a réteg is csúszik az egész társadalommal. Hiába lesz, marad egy kb., 10-20% becsületes értelmes tájékozott ember is, nem sokat tudnak tenni, ők is csak sodródnak. „A világ tetején pedig rejtőzködve ott trónol az a néhány ember, aki valójában uralkodik.
Tehát az uralkodók szándéka valamint a jónép igénytelensége, átverhetősége miatt romlik a közegészségi állapot, a szélesebb életszínvonal, a közbiztonság, a közmorál, a közhangulat.
Azért fel kell tenni azt a filozofikus kérdést: tulajdonképpen ez az összes társadalomjavító tevékenység, a forradalmár költők írók gondolatai, a nagy elmék, az utópia szerzők, a nagy megváltók tevékenysége, a nagy és gerinces tudósok munkássága, a bölcs emberek cselekvései, maga az igazságkeresés, az ideális társdalom kialakítása tulajdonképpen csak az emberiség 20-30%-nak a legjobb részének boldogságáról szól? mert ha az emberek nagyobb része birkatermészetű, meg farkas természetű, meg egyéb jellemhibától szenvedő, akkor a többségnek nem az lesz kellemes ami a legjobb 20-30%-nak. Nekik az ideális igazságos társadalom nem lesz kellemes. Ők nem is igényelnek, kérnek ilyen életet, és persze ők nem is képesek ilyent kialakítani, ilyenben élni. Nemcsak a fölösleges küzdelem kérdése merül fel.
Ha mégis megvalósulna a jók irányítása, a jók ideális társadalma, a tényleges demokrácia, akkor az nem egyféle diktatúrának tekinthető. Sőt hol a biztosíték, h nem az? Ha a többségnek a mocsár hoz boldogságot, akkor mocsárba kell élni. Ha az emberiség mocsárlakó nép, akkor mocsárba kell élni.
Igaz hogy a mocsárba az a legjobb 20-30% rettenetesen érzi magát. Ugyanakkor, tételezzük fel, h a rosszak 70%-ból megjavítható, jó okossá tehető még mondjuk 30%, akkor már a jók lesznek többségben, akkor már értelmet nyer minden jóra irányuló erőfeszítés.
Tehát a legfontosabb reménységünk, óhajunk, nekünk feltételezett jóknak: h az emberek további 30% a hozzánk hasonlóvá, jó, bölcs emberré tehető. E reménység ad értelmet hitet, többek között eme írásom folytatásához.
A lejtmenet lehetséges megállítása.
Az alábbi pontokat, feladatokat, leginkább a reményőrző nyugatnak (skandináv országok, japán, stb.) van esélye létrehozni.
Ebből eredően a nulladik pont, minden ország számára, a reményőrző nyugat szintjének elérése.
Az én szikár listám:
1. Sokkal magasabb társadalmi, demokratikus műveltség. Az oktatás megújítása. A köztájékoztatás megújítása.
2. Értékrendi, világnézeti megújulás.
Az elkényeztetési aspektus és más kor-probléma megoldására való törekvés.
3. A klímaválság megoldása, elsősorban kevesebb, kiszámított fogyasztással, mértékletességgel.
4. Hazugságellenes, manipuláció-ellenes általános világforradalom. Nem egyes nézetek propagálása a cél, hanem minden nézet tüzetes vizsgálata, elfogulatlanul csakis az igazság, igazságosság, manipuláció tudomány szempontjából, és lebukás esetén szigorú büntetés. A jelenlegi unott megszokott legyintgetés (hamis volt és akkor mi van) helyett szigorú jogi erkölcsi szankció.
5. Az igazi a közvetlen demokráciára épülő társadalmi politikai rendszer létrehozása. Többek között a nyugati világot irányító háttérhatalom megszüntetése.
6. Az összetartozó kisközösségekre oszlás rendszere.
7. A tervszerűen fejlődő szexuális szabadság rendszere.
8. Genetikailag is rendbe kell hozni az emberiséget. (pl. 34 év alatt nem lehet gyereket szülni, stb..)
Természetesen ez csak egy szikár felsorolás, mindegyik egy könyv címe lehetne. Minden témáról könyvet lehetne, sőt kellene írni. Egyébként az írásaimban, ha nem is egymás után, de több-kevésbé kifejtettem ezeket a pontokat.
Itt és most inkább az vetődött fel bennem, h mennyi esély van ezen programpontok, feladatok feltételek megoldására.
Ami viszont meglehetősen szomorú, h. korábban sokkal bizakodóbb voltam. A romló helyezet miatt egyre sarkosabb egyre több alapvető pontot, feladatot fogalmazok meg.
Az egyik baj tehát az, h egyelőre nem a megoldások, hanem a problémák sokasodása felé halad a világ.
Valóban ennyire negatív irányba haladna a világ?
Magam sem tudom biztosan, nekem úgy tűnik, h igen, de ugyanakkor reménykedem, talán nincs igazam. Viszont ha csak a fele igaz, már akkor is fel kellene ébredni, sokkal nagyobb intenzitással kellene ténykedni.
Az alapprobléma, ami szinte minden pontnál felvetődik, h, az emberben, emberiségben maradt e igazi fejlődési szándék. Van e még az emberekben a jó szükségletek iránti elegendő igény. Másképpen: nem lehetséges, h az ember emberek többsége a jelenlegi állapottal nagyjából elégedett. Persze látja, érzi a rossz dolgokat, de ezek általában átlagosan nem zavarják annyira, h. meg akarná őket változtatni. Korábbi korokban az ember éhezett, nyomorgott, sokat betegeskedett, szenvedett, fiatalon halt, ráadásul az elnyomás az igazságtalanság mértéke is hatalmas volt. Nem csoda, h. ezt általában meg akarta változtatni. És lassan hullámzóan azért javított a felsorolt tényezőkön. Korunkra mindez javult, mondjuk úgy, h. elért egy alacsony-közepes szintet. Még rengeteg baj, szenvedés, igazságtalanság, ostobaság változtatni való lenne. Még sokkal jobb értelmesebb, egészségesebb, igazságosabb boldogabb élet képzelhető el. De az a kérdés, az ember alapvető igénye, nem ez a jelenlegi alacsony-közepes szint? Mert akkor, ez itt a vég, kár is a fejlődésen gondolkodni. Mert a másik elmélet szerint az ember jó iránti igénye szinte végtelen, de semmiképpen nem áll meg egy alacsony-közepes szintnél. De lehet h. ez a hamis elmélet és az ember összességében átlagosan csak ennyit akar, ennyire képes.
De ha csak ennyi az igénye, akkor is baj van. Ugyanis akkor akarata szerint stagnálás áll elő, a stagnálás pedig szükségszerűen hanyatlásba fordul át. Olyan ez mintha beleesne az ember a probléma folyóba. Amelybe állandóan jönnek problémák és sodorják a zuhatag felé. Akkor az ember, a helyben a helyben maradáshoz is, kénytelen előre, felfelé az árral szemben úszni. Tehát mindenképpen kell valamennyit fejlődni, vagyis a problémákat meg kell oldani. Vagyis a felsorolt pontokat, célokat el kell érni, a szükséges feladatokat meg kell oldani.
Sajnos bizonyos felmérések szerint a stagnálás már fokozatos lassú hanyatlásba váltott.
Ahogy már mondtam én már minden pontról, feladatról írtam hosszabban is.
Sokszor sok helyen írtam ezekről a témákról.
Az oktatás megújításáról többek közt, itt:
Oktatás alapvetései
A 2.3.4. pont témáiról többek között itt írtam:
Korunk kommunikációja 3 részben
A 4. pontról, vagyis a manipulációról szintén sok helyen írok. Többek között erről szól a megjelent könyvem: A MANIPULÁCIÓ TUDOMÁNYA című.
És még többek között:
A manipuláció hivatala (régi)
Valamint sok más elmélkedésem, közlésem.
Itt jegyzem meg, h a rengeteg plakát, mém amit közöltem ugyancsak ezekkel a témákkal foglalkozik. be lehet őket sorolni: amelyek általában a demokráciával foglalkoznak. Amelyek általában a diktatúrával foglalkoznak. Amelyek konkrétabban a F-O-s rezsimmel foglalkoznak. Amelyek általában a manipulációval foglalkoznak, Amelyek konkrétan a coviddal foglalkoznak. Amelyek egyéb fontos társadalmi témákkal foglalkoznak.
Az 5. pontról a demokráciáról szintén rengeteg helyen írok, de
a legtöbbet itt:
Demokrácia kézikönyve XXI sz.
demokrácia kiegészítések
A demokrácia néhány gyakorlati problémája
A 6. pontról szintén több helyen írok, ennek a „rendszernek” a lényege h mindenki olyan közösségben élhessen, dolgozhasson, amely leginkább megfelel neki és persze ő is megfelel a közösségnek. Ugyanakkor ezek a közösségek alapvetően igazságosan (jogszerűen), demokratikusan, békésen élnek, és egymással is ilyen viszonyban vannak. Ennek rendszerszerű megoldását kell kidolgozni és létrehozni.
A 7. pont leginkább eme kisregényemben kerül bemutatásra, de csak akkor, ha valaki figyelmesen olvassa.
Szexföldi utazások - kisregény
Innen is elérhető:
https://sites.google.com/view/szex-tarsadalom/home
A 8. pontról részben ez az írás szól.
A mesterséges megtermékenyítés veszélyei (régi)
Innen is elérhető:
https://sites.google.com/view/nemi-elet-kivaghy/s%C3%A9r%C3%BClt-gyerekeket-nem-kellene
Nagyon röviden azt tudom mondani erről a témáról, h a fiatalok egészsége szépsége nincs fenyegetve, genetikusan ez pozitívan változik. Két problémát látok a magasság és velejáró súlynövekedés okozhat problémát. Egyfelől a csontozat, a szervek is egy kisebb magasságra, súlyra lettek kalibrálva. Ugyanakkor gond lehet az egyre egészségtelenebb környezet miatt is. Gondolok itt vegyszerekre, gyógyszerekre, oltásokra, sugárzásokra, a klímahatásokra, egyebekre. De talán a test, a fizikum nem lesz probléma, mert azért pl. az átlag életkor folyamatosan nő, ami mégis az egészségesedés jele. Bár azért megjelentek a baljós árnyak. Lehet h az átlagéletkor nő, de azért mintha növekednének a devianciák, sokasodnának a testi gyengeségek.
Mégis inkább a jellembeli változások miatt aggódóm. Bár általános, átlagos jellem, ill. annak alakulása 95%-ban a kultúra, ill. a társadalmi rendszertől, pl. az oktatástól függ, azért 5%-ban a genetikus hatás is belejátszik. Sokasodnak a pszichés problémák és ezek egy része genetikai problémára vezethető vissza. Akármi is a változás, oka én az átlagos általános emberi jellem alakulását nem tartom jó irányúnak.
Hát ezt a témát kellene bővebben kielemezni. Eme területen is változásra lenne szükség.
Tehát ha ezen feladatokat (8. problémakör, de inkább feladat) feltárná kielemezné az emberiség és szépen fokozatosan megoldaná (leginkább a reményőrző nyugatnak, skandináv országok, stb., van erre esélye) akkor nagyobb valószínűséggel kerülhetné el a világ a gyors vagy lassúbb romlását.
Társadalmi fejlődés, folytatás
A címben szereplő reménység, szerencsére nem az egyedüli.
A másik kettő reménység, ill. feladat:
1. Az egyik; az igaz demokrácia, azaz a közvetlen demokráciára alapuló demokrácia.
2. A másik: az igazságos, szabályozott építő versenyekre építő társadalom, rendszer.
3. A harmadik: a jellemtípusok szerinti közösségek kialakítása. Vagy akár így is nevezhetjük: baráti közösségekre alapuló társadalom kialakítása.
4. A negyedik: a manipuláció ellenes rendszer, létrehozása.
5. A klímakatasztrófa megállítása
Tulajdonképpen minden írásom utópia, vagy pozitív vagy negatív.
Ez is egy pozitív utópia, mert a jó út tennivalóiról szól és keveset foglalkozik a megvalósíthatósággal, többek között azért mert lényegében egy összefoglalásról van szó..
Kezdjük az igazságos, szabályozott építő versenyekkel.
Sokan azt mondhatják, de hiszen ez már működik, itt van mindjárt, a versenygazdaság. Vagy akár a többpárt-rendszeren belüli versenyt is említhetnénk.
A liberális demokrácia alapja a verseny. Oké csak három baj van: ezek a versenyek nem igazságosak, nem jól szabályozottak, és nem építő jellegűek. Szóval inkább szabálytalankodó, igazságtalan sokszor öncélúan sárba taposó harcokról van szó. Másfelől pedig; kevesebb helyen vannak versenyek, mint az lehetséges lenne.
Az alapvető elvi probléma az, h a versenyek a versenyzés alatt szinte szükségszerűen megjelenik a csalás, az erőszak, a szabályok kijátszása. Vagyis a versenyek könnyen gellert kapnak, mert a verseny csak egy lépésre van a harctól. De pontosabb szabályokkal, nagyobb szigorral, egyebekkel sok mindent el lehet érni.
Tehát eddig nem jött létre az igazságos, szabályozott építő versenyekre alapozott társadalom, rendszer, van mit tenni, nem is kevés.
Persze azt is hozzá kell tenni: a társadalom sok területén, nem is lehet a versenyt alkalmazni.
Viszont az alapvető igazságos versenynek (általános érvényesülés) mindig ki kell alakulnia, mert ha ez nem alakul ki (márpedig eddig nem valósult meg), akkor hiába kísérletezünk. Az alapvető verseny (általános érvényesülés) alapja pedig: minden ember az önérdemű másoknak hasznosság szerint érvényesüljön. Illetve mindenki, az önhibás másoknak ártás alapján bűnhődjön.
A másik alapvető rendezőelv, a demokrácia, pontosabban az igazi demokrácia, a közvetlen demokrácia. Ezzel a témával már annyit foglalkoztam, h. itt már csak megjegyzés-szerű kiegészítéseket tennék.
Nem is tudom, miért hiszek ebben, ugyanis én gyakorlatilag mindig csalódtam benne. Itt van ez a szerencsétlen kis ország Mo., ami élő példája a demokrácia megcsúfolósának. Demokratizálódás helyett diktatúraerősödés jött létre, nemcsak az uralkodó osztály miatt, a nép, az átlagember miatt is, sőt miattuk elsősorban. Már sokszor kifejtettem azon nézetem: h a népet átverő kizsákmányoló uralkodó osztály is hibás bűnös, de nép is amiért hagyja. Ha pedig átverésre alapul a kizsákmányolás egyértelműen hibás, bűnös, mert ekkor még kényszerítésre sem lehet hivatkozni. Az hogy a magyar nép nem érett a demokráciára, enyhe kifejezés. Baromira nem érett, picit sem érti miről van szó, és karaktere is sokkal inkább diktatúra-vágyó, mintsem demokrácia-kedvelő.
Ugyanez mondható erről a házról, amibe lakom, ez mint kis-közösség, mint tengerben a csepp, jól modellezi az országos helyzetet. Már évtizedek óta szenved, és mégis hajlong egy alkalmatlan pofátlan, öntelt magát vezetőnek tekintő figura előtt, miközben a törvény megadja a könnyű leváltás lehetőségét. Én nem is értem ez a szokásosnál nagyobb, uram-bátyám szolgalelkűség honnan került a magyarokba. Ez nem olyan szolgalelkűség, mint a német, orosz, vagy éppen kínai. Ez olyan dél amerikai, ill. afrikai jellegű.
Nemrégiben olvastam, h a demokrácia sérülékeny, ha nem vigyáznak rá összetörik. Egyetértek, de kiegészíteném: a jelenlegi demokrácia ilyen, ezért is hibás. Viszont lehetne egy stabil erős demokráciát is építeni, ami nem törékeny, szóval ez a törékenység csak a jelenlegi fél-demokráciának a szükségszerű tulajdonsága, az igazi közvetlen demokráciára épülőnek nem. Na és a nép alkalmassága, - bevallom ez nehezebb ügy mint gondolta, de kitartóan helyes oktatással el lehet érni. Talán ha a demokráciafejlesztés mellé odatennénk a másik két pozitív rendszerszervező tényezőt, akkor lehetséges. Nem kizárt, h a három tényező: igazságos szabályozott építő verseny, igaz, közvetlen demokráciára épülő rendszer, valamint baráti közösségekre épülő rendszer, együtt a három, elhozná a magasabb szintű társadalmat.
Azzal zárom le e fejezetrészt, h. a közvetlen demokrácia elvéhez soha nem leszek hűtlen, de kétségtelenül a gyakorlati megvalósítást kétségesebbnek, hosszabbnak, nehezebbnek gondolom, mint korábban.
Akkor következzen bővebben a baráti közösségekre alapuló társadalom.
Ez sokkal szerteágazóbb, téma, mint amilyennek elsőre látszik.
Benne van többek között, hogy a nagyobb, sőt a közepes országok osztódjanak fel több kisebb, de lakosságban erősen összetartó nemzetté, ill. országgá.
Benne van az elv, hogy bár sok kisebb közösségre osztódik a társdalom, de ezek békésen, demokratikus szövetségben éljenek egymással szemben. Benne van azon elv, h mindenki éljen lakjon munkálkodjon olyan közösségbe amibe jól érzi magát, tehát a kis országok pár milliós nagyságtól egészen a tíz-húsz fős kisközösségekig terjedne a skála. és persze benne van a békés együttélésig terjedő, lehető legnagyobb önrendelkezés elve is. Konkrétan pedig arról van szó, hogy a rendszernek, a hatalomnak, az államnak a lehető legtöbb eszközzel, módszerrel segíteni kell az ilyen közösségek kialakulását.
És persze a társadalmi mozgalmaknak is.
Korábban én is nacionalista nemzetekben gondolkodó emberke voltam. Voltam, mert egyre világosabb lett számomra, történelmileg ez egy meghaladott társadalomszervezés. A zsigereinkben az érzeleminkben van a nacionalizmus, ebbe szocializálódtunk, tehát érthető, ha most sokan felháborodnak.
A szívükbe verték bele a nacionalizmust és nem a józan eszünk választotta. mert ha érzelmek nélkül csak az értelmünkkel vizsgáljuk a problémát, rájöhetünk, hogy a sok kis ország, sok kis közösség jóval ésszerűbb kellemesebb és jobb mint pl. a jelenlegi állapot.
Arra is rájöhetünk h tulajdonképpen a nagy országok és a birodalmak csakis a vezetők hatalomvágyát szolgálták, majd addig manipulálták a népet, főleg érzelmileg, amíg ki nem alakult a minden országra többé-kevésbé jellemező nacionalizmus. Mert a nacionalizmus nem egyszerűen azon közösség szeretete, amiben élünk, ez ugyanis természetes. Mi a szokásos átlagos nacionalizmus. Tulajdonképpen elvileg lenne egy szerény nacionalizmus, de ez is könnyen elhajlítható, rossz útra téríthető.
Pl amikor az emberek az ország erősségének növelését területének növelését kívánják, amikor a történelmi múltat a maguk szempontjából, elfogultan nézik, amikor kicsit is felsőbbrendűnek érzik magukat, a többi népet kicsit lenézik, akkor az már egy torz könnyen tovább hajlítható nacionalizmus.
És valljuk be jelenleg szinte minden országban az emberek többsége vagyis a népek többsége már a fenti veszélyes (nem szerény) nacionalizmust követi. Tehát a másik elv: nem akarunk erős nagy ország lenni, csak boldog összeszokott közösség – sokkal egészségesebb. Sok békésen egymás mellett élő kisebb ország, élne egy nagy demokratikus világszövetség védelme és koordinációja alatt – ez az ideális jövőkép.
Ha belegondolunk a történelmi fejlődés tele van félig szükségszerű tévutakkal. A minél nagyobb erősebb ország, sőt birodalom- ez is téves elv, vágy, út és kultúra. Sőt ez a téves elv vágy, út, kultúra édes testvére a másik két téves elvnek vágynak, útnak: a hódító háborúknak a terjeszkedésnek, valamint a diktatórikus rendszereknek. Ez a három összefügg, egymást gerjeszti: diktatúra, túlzott nacionalizmus (sovinizmus) valamint hódító háború. És mindhárom a vezetők az uralkodó érdeke, és az uralkodók néphülyítése által jött és jön létre.
Szerencsére a jelen tendenciája a kis országok elvét követi.
Egy sereg nagyobb ország szépen felosztódott, és ezzel egy jobb békésebb állapot jött létre, tehát gyakorlatilag igazolódott az elv helyessége.
Magyarországon pedig a F-O-s rezsiim alatt több millió emberbe merült fel annak igénye, hogyha ez a két tábor Fidesz és ellenzék, világnézetben, gondolkodásban, sőt erkölcsileg kulturálisan is ilyen messze áll egymástól, akkor jobb lenne két részre osztani az országot. Két tartományra, és az egyikbe éljenek magukba boldogan a diktatúra-pártiak, a másikba pedig a demokraták.
Ez nyilván a szűk látókörű elfogult nacionalisták (diktatúrát kedvelők) számára elfogadhatatlan lenne és sokak számára felettébb furán hatna, - de ha szélesítjük a látókörünk, nem az.
Szóval a kis országokkal kevesebb baj van mint a nagyokkal,
jó az „osszuk fel a nagy országot, a nagyhatalmakat” elv.
Az országon belüli közösségeknek is ezen elvek alapján kellene szerveződni.
Jó elvek: összeillő „boldog” tagokból-emberekből álló közösség.
A lehető legnagyobb önrendelkezés – békés egymás mellett élés.
Sok békés kisközösség egy nagy demokratikus szövetség ellenőrzése, koordinációja alatt. Országon belül ez lenne az állam, a kormány, a vezetés szerepe. De feladata lenne az is hogy az ilyen kisközösségek kialakulását törvényekkel egyéb módon segítsen kilapítani. Itt jegyezem meg: tulajdonképpen a közvetlen demokrácia fejlődését is az államnak kormánynak vezetésnek kellene segíteni. Valamint az igazságos, szabályozott, építő jellegű versenyek terjedését szervezését is a vezetésnek kellene segíteni.
Az is igaz h mindhárom vonatkozásában szükség van bizonyos tömegigényre.
És hogyan alakulnak ki az ilyen pozitív tömegigények? Másképpen: miként okosodhatna az emberek?
Egy kicsit azonban visszatérnék a kis országok, és egy nagy világközösség, világszövetség problémája.
Az ENSZ és többi hasonló nem alkalmas nem jó. Az EU egy jó tanuló-szövetség. Az új ENSZ (ha kialakulna) sokat tanulhatna az EU-tól, de azért nem mindent.
Hogyan okosodhatnak az emberek?
Csak vázlatosan. Eddig kellett valami összeomlás, katasztrófa.
El kellene kerülni. Az oktatásnak, tájékoztatásnak kulcsszerepe lenne, - viszont egyelőre ezeket a vezetés (uralkodó osztály) irányítja. Az uralkodó osztály pedig szükségszerűen utálja az itt leírt rendszerszervező elveket, hiszen a hatalmát korlátozzák. tehát létrejön a csapdahelyzet.
Tehát? nem tudom, de ezt leírom, hátha két ember egy cseppet okosabb lesz.
Az rendszerelvek megvalósulását magával a gyakorlati rendszer konkrét tényezőivel (állameszközökkel) lehet elsősorban megvalósítani.
Konkrétan: az állami oktatással, a tájékoztatással, a kultúra motivációjával, és elsősorban a törvényekkel (a joggal).
A felsoroltakat tehát úgy kell alakítani, h az igazságos, szabályozott, építő jellegű versenyek, valamint, a közvetlen demokrácia kialakulását a jelenleginél erősebben jobban segítsék. Továbbá a baráti közösségekre alapuló rendszer, és a manipuláció ellenes rendszer kialakulását segítség.
Arról könyvet lehetne írni, h mindebben, hogyan tudna segíteni az oktatás, a tájékoztatás, valamint a törvénykezés.
Ezek után térek rá a negyedik fontos tényezőre, egyben rendszerszervező elvre: a manipuláció ellenes rendszerre.
A manipuláció ellenes rendszer.
Azzal már sokat foglalkoztam, h miként terjed, erősödik a manipuláció, és ha ez a tendencia pár évig marad, akkor összeomlik az emberiség. Ugyanis az itt leírtakat sem lehet megvalósítani sőt romlik a helyzet, mivel a rendszerint rossz szándékú manipulációs erők, manipulációs eszközöket használó erők, tönkre teszik a földet, az emberiséget. Azt azért látni kell, h a tiszta jó szándékú emberek nem szeretik a manipulációt, sem alkalmazni sem elviselni. Azt is látni kell, h. a manipuláció azért veszélyes, mert az emberek jelentős része úgy tér rá a rossz útra, h nincs is tisztában vele. Azt is látni kell, h ahol erős a manipuláció, ott semmi jó, semmi haladó nem tud létrejönni, ugyanis elveszik az igazság és az igazságosság. Márpedig ha ezek elvesznek, akkor legfeljebb az állati lét következhet. Azt is látni kell, h. a manipuláció a rossz szándéktól függetlenül, önmagában is társdalom-romboló. És végül; egyszerűen undorító egy önakarat nélküli megvezetett, elbutított látszatvilágban élni.
A manipuláció ellenes rendszer főbb elemei:
1. A hazugság, csalás ill. a manipuláció ellenes oktatás, ill tájékoztatás. Szélesebb értelemben egy az igazmondásra is kényes becsületesebb kultúra kialakítása.
2. A hazugságok csalások szigorúbb jogi szankcionálása, büntetése.
A vezető hazugságok csalások manipulációk szigorúbb jogi szankcionálása, büntetése.
Ez „politikai kategória” maszlag felülvizsgálata.
3. A statisztikai adatokra alapozott objektív társadalmi jólét (fejlettség) mérés és ítélet.
Az első 1., 2. pont arról szól, hogy a jelenlegi törvénykezés (liberál-kapitalista jog is , meg diktatórikus-kapitalista jog is) túlságosan megengedi a hazugságot csalást általában is, de főleg a vezetői hazugságok csalások manipulációk tekintetében.
Külön kialakítottak ehhez egy elméletet, egy fogalmi rendszert, aminek ez a lényege: a politikust jogilag nem lehet felelősségre vonni, csak politikailag. Politikailag lesz következménye, ha hazudik, csal kárt tesz. De mit is jelent ez? Azt hogy rossz esetben is a politikus büntetése, az hogy leváltják elveszik tőle a hatalmat, vagy annak egy részét. Többnyire még ennyise, csak azt értik alatta, h a nép az aljasságokat megtudva akár le is válthatja. még egyszerűbben: óriási károkozásokért, szinte nulla büntetés. Ugyanis a politikus azáltal, hogy döntései, ténykedése milliókra hatnak óriási kárt tud okozni. nem a konkrét csalás, lopás megtévesztés által (úgy is), hanem elsősorban a rossz törvények, a hibás közállapotok közvélemények kialakítása által.
Visszatérve a feudális tisztán uralkodói réteget védő rendszere (jogrendszer) , a mai napig részben fennmaradt. És gyártottak hozzá egy igazoló elméletet is, miszerint a vezető korlátozása, demokrácia-ellenes lenne. Sőt ki van tágítva az igazságtalanság: általában azért kell enyhén venni hazugságot, csalást, manipulációt, mert annak szigorítása a szólásszabadságot, a világnézeti szabadságot, stb. korlátozná.
Valóban van egy ilyen témájú általános nevelési filozófiai, jogfilozófiai kérdés: szigorúság vagy engedékenység?
Valóban lehetne ezen értelmesen építően vitatkozni, hogy mennyire hogyan, kellene szabályozni, hol lenne az arany középút, stb.
Csakhogy jelenleg nem egészen erről van szó.
Ha megnézzük a jelenlegi törvénykezést, rájöhetünk, h nem általában túlzott az engedékenység, ill. szigorúság hanem bizonyos bűnök, ill. rétegek esetében túl nagy az engedékenység, ( nem elég szigorú következetes a törvénykezés), más bűnök, ill. rétegek esetében pedig a túlságosan szigorú, szinte diktatórikus.
Tehát igazságtalanságról van szó, nem jogfilozófiai kérdésről.
Page updated
Google Sites
Report abuse