Ma 2054 február 12. van

 Úgy tudom, h. ma 2054 február 12. van. Itt fekszem kényelmetlen fekhelyemen, ágynak nem nevezném a budapesti metró egyik használaton kívüli elhanyagolt, romos alagútjában. Pontosabban az alagútból nyíló pince-termek egyikében. Az árvák a másik teremben alszanak, az ajtó nyitva van, hallanám, ha baj lenne. Judit itt hortyog, mellettem én pedig gondolkodom, szokás szerint, mint minden este.

Szinte mindig, legalábbis gyakran ugyanazon alaptémáról elmélkedem: hogyan jutottunk idáig.

Mindenképpen lassan fokozatosan süllyedtünk, mi emberek és ez nagyon cseles.  Cseles, mert nem lehet észrevenni.

Például egy napra számoljunk 10 olyan dolgot, benyomást, eseményt, nekünk szóló, minket érintő közlést, tettet, hatást ami pozitívan vagy negatívan érint bennünket.  Ha öt pozitív van, és öt negatív van, akkor közepes a közérzetünk. Ez sem teljesen igaz, mert az ember hajlamosabb a negatív hatásokat jobban észrevenni, felnagyítani. De most azokról beszélek, amit észrevesz. De az öt-öt hatás nem egymás után következik, hanem össze-vissza, ez nehezíti az összesített átlagos közérzet megítélését. Tehát egy évben van 3650, de mindenféle eloszlásban. Az is nehezíti, h. minden ember más szerencsével bír. Az is nehezíti, h. minden ember szinte másképp ítéli meg mi számára a pozitív, jó, és mi a rossz, a negatív. Az is nehezíti, h. mindenkiben van egy belső boldogság-kiegyenlítő rendszer. És persze az átlagos lassú változás is nehezíti.

Egyébként lenne egy objektív mértékrendszer. Elvileg össze lehetne állatnia egy olyan, mondjuk, 20-40-60 statisztikából álló statisztikai rendszert, melynek megfelelő összesített eredményéből meg lehetne állapítani, pl. egy ország fejlődését, közérzetváltozását.

De ettől még szándékszinten is nagyon-nagyon messze vagyunk, hiszen még torzítatlan statisztikát sem nagyon találunk.

Visszatérve, a 2000-s években mondjuk 10 évig 5-5 volt az átlagos arány. A 2010-s években ez már 4 pozitív, és 6 negatív hatásra változott. A 2020 évek második felére ez már 3 pozitív és 7 negatív hatásra változott, persze átlagosan. Vagyis egy évben 108 pozitív, és 257 negatív hatás ért egy átlagos embert, de össze-vissza. Ez már elvileg érezhető lenne, de az elmondott okok miatt még ebből sem derült ki az egyén számára az általános romlás. Többek között azt sem tudhatta az egyén, h ez csak „neki jár ki”, vagy általános, átlagos.

A fenti hosszú elmélkedés arról szólt, ha a társadalom bárkája lassan süllyed a mocsárba, akkor azt igen nehéz észrevenni.

De most a 2050-s években mikor igen kevés szuper gazdag, mellett van egy kevés”gazdag szolga”, de a társadalom 40%-a éppen hogy éldegél, és a másik fele hozzám hasonlóan szinte csövesként kénytelen tengődni, - már nyilvánvaló a romlás. De még 20 évvel ezelőtt sem teljesen nyilvánvaló, csak sejthető. De akkor már, ha akarták volna sem lehetett volna megállítani.

Na és az okok,  - na ez  a másik nagy kérdéssorozat.

Anyukám, aki bölcs asszony volt így vélekedett erről:

Engem elsősorban az aggaszt, hogy az emberek szeretet igénye egyre kisebb. Arra gondolok, h. régebben az emberek elsődleges motivációja az volt, h. kedvelve, szeretve tiszteljék őket. Mert nem igazán tisztelik, azt akitől félnek, vagy akinek elismerik a hatalmát. Régebben a negatív reklám nem volt reklám, mert elriasztott. Mostanában a baromsághoz, a hamissághoz is sokan csatlakoznak. Ez sem igazi szeretet, tisztelet. Az idők folyamán, az emberek egyre kevésbé akartak hasznosak, lenni, egyre kevésbé akartak szeretet általi tiszteletet. Egyre kevésbé akartak szimpatikusak, lenni. Egyre inkább, másképp akartak kitűnni, például azzal, h. hatalmuk, vagyonuk van, h. félnek tőlük, vagy azzal, h. képesek nagy hüleséget csinálni, ezáltal ismerik őket.

Ilyenek voltak, amikor ők maguk voltak a megítélt szereplők és ilyenek voltak, amikor ők voltak az ítélő közönség. Hiszen az ember egyszerre megítélt szereplő, és ő az ítélő is. Bunkó, törtető politikusok lettek „népszerűek”. Furcsa, pillanatnyi érdekességet mutató, bunkó, vagy gatyaletoló celebek lettek „népszerűek”. A szerény, értékes, hasznos, bölcs emberek elmehettek a fenébe. Szóval lassan kiveszett az emberekből az igazi szeretetigény, hasznosságigény. Ez az alapvető baj. – fejezte be anyukám az elmélkedést.

Én már akkor írtam egy 8 pontból álló feladatsort, melyből akár az okokat is vissza lehetne görgetni.

Egyébként rengeteg ilyen-olyan negatív előjel, sőt negatív folyamat bontakozott ki és ezek elemzése gondolati bemutatása is megtörtént.  Csak valahogy mégis hatástalanul. Az igazi fontos veszélyek helyett, másodlagos álveszélyekre figyelt az ember.

Mostanában viszont azon gondolkodtam, h, konkrétan milyen észrevehető előjelek, negatív alakulások jöttek létre.

A 2010 években már egyértelműen látszott, h. Európában, nyugati világban fogy a népesség.  A 2030-s években már az egész világ népessége fogyott.

A 2010-2020-s évekre egyértelműen kiderült (később is folytatódott a tendencia), h. a klímaválság komoly időjárási zavarokat okoz, rombol és a gazdaságra is negatívan hat. Egyre hosszabbak forróbak voltak a nyarak, kánikula aszály lett a jellemző, de a kiszámítatlan viharok, árvizek, időjárási furcsaságok is szaporodtak, sőt szinte állandósultak. A világ erőforrásai csökkentek.

A 2010-2020-s években egyértelműen látszott, (később folytatódott a tendencia) h. az anyagi hatalmi társadalmi különbségek tovább nőnek, kialakul egy nagyon szűk dúsgazdag világbelit, (háttérhatalom is lehetne) és vele szemben a szegények tömege is nő.

Csak sejteni lehetett, mert rejtőzködtek, h. ezek a extrauraságok hatalmas jól álcázott, mindent tudó, minden igényt kielégítő, nagyobb részt föld alatti birtokokból irányítják manipulálják a világot, legalábbis annak egy jelentős részét. Egyre-másra derültek ki ennek turpiságai, a szuper-elit világhatalmát egyre többen sejtették.  Egyre világosabban látszott, h. a világ pénzügyi rendszere úgy van megszerkesztve h. a pénz e szuper-elit felé áramoljon. A világ tájékoztatási kommunikációs rendszere úgy van megalkotva, (a négy-öt óriás hírügynökség, médiatársaság ezek kezében van)  h. ez a szuper-elit képes manipulálni a világot, legalábbis a nyugatot.  E szuper-elit kezében vannak a legfontosabb gazdasági, tudományos objektumok, szóval: a világhatalom egyre inkább bizonyított lett.

A 2010-2020-s években is egyértelműen látszott, (később is folytatódott a tendencia), h. az irányításban „uralkodásban” a manipuláció teljesen beépül.  Már akkor sem lehetett mást hallani, csak a valóságtól messze álló propagandát, álvalóságot, de ez olyan manipulációs szakszerűséggel volt tálalva, h az emberek többsége elhitte. Ez a propaganda, mely sok részből állt, összességében a félelmet, a széthúzást, a társadalmi érdektelenséget, műveletlenséget erősítette.   Az emberek az értékes szükségleteket (igazságosság, becsületesség, önrendelkezés, egészség, értékes tudás, másoknak hasznos alkotás létrehozása, természetóvás, stb.) illetően egyre igénytelenebbek lettek.

Már a 2010-2020-s években is látszott később még inkább, h. az információ áradás, az okos telefon, az internet technika fejlődése rosszul sül el. Általában átlagosan inkább elszigetelte egymástól az embereket és jellemet rombolt.

Egyfajta gépiesített lélektelen irányítás jött létre, aminek eleinte még örültünk, is mint egyfajta digitalizált modernizációnak, nem vettük észre a rossz oldalát. 

A 2010-2020 években már világosan látszott, később még inkább, h. a társadalom fokozatosan atomjaira, vagyis egyénekre hullik. A közösségek (nemzetek, lakóközösségek, minden más közösség) kivéve néhányat, sorba eltűntek. Szinte mindenki önző módon viselkedett, fokozatosan erősödött az erőszak, a marakodás, a becstelenség, a helyi háborúzás. Az emberek, sőt a gyerekek jelleme is egyre furcsább antiszociálisabb lett. Nyilván, mert nevelők jellemének romlása is kihatott, de a nevelési társadalmi elvek is egyre inkább torzultak.

Mindebből eredt, de a 2020-2030-s évek valósága is bizonyította, h. a gazdaság fokozatosan leépült. A termelés negyedére csökkent, főleg a jelen idejű élő munkát igénylő termelés. Ilyen volt az egészségügy, részben az oktatás, a szolgáltatások, a takarítás, vendéglátás, valamint az élelmiszertermelés.

A 2030-2040-s években már egyértelműen növekedett az elszegényedett mentálisan is fizikálisan is munkaképtelen nyomorgó réteg. Az összességében rossz minőségű gépiesített irányítás egyre több embert selejtezett, rekesztett ki a társadalomból. Engem is.

Hatalmas nyomorgó csöves rétegek csoportok kezdtek kóborolni kihalt tájakon, a lepusztult városszéleken.

   Szóval így visszagondolva egyértelműen lehetett volna látni a felsorolt és az összességében is romló tendenciát. Illetve két megjegyzés: a tanulmány első része éppen arról szólt, hogyha fokozatos lassú a süllyedés, akkor milyen nehéz azt észrevenni.

Másfelől, mint mondtam, sokan látták, sokan szóltak is, de a önző felületes ember nem reagált.

Most 2054-ben minden kétséget kizáróan itt fekszem a priccsen büdös takarok között, egy lerobbant metróalagútban, mellettem Judit hortyog, a másik teremben az árvák, akiket holnap gondozni kell, úgyhogy ideje aludni.