A manipuláció tudománya (földönkívüli kiegészítés)

A látszat ellenére, ez nem vicc.

(Írta 2020 ápr. 22 - máj 22 között Kivaghy - felhasználja Kkrrss 902)

- Köcsög úr hogy merte kritizálni az én erőszak elleni megszólalásom. Farokfej, nem érti, hogy én gyengéket védem, én az erőszakosságot szeretném megszüntetni.

- igen egy kicsit kritizáltam, elnézést kérek utólag is, de csak azért tettem, mert fel mertem fedezni egy aprócska csúsztatást.

- Csúúszztatááást. Na most fogd be pofád, te erőszak párti,te kötekedő köcsög, …… pont ezért vágtam pofán, a Rómeócskám tanítóját, mikor is…. tegnap,….. tegnap is. Kötekedően azt mondta; egy kicsit többet kellene beszélgetni a gyerekkel , tévézés helyett beszélgessünk vele. Ettől persze kiakadtam: – én nem szóltam bele a te életedbe, te majom, te milyen alapon pofázol bele a miénkbe?!

Erre azt merte mondani, hogy ez lenne a munkája.

- Elnézést, de Ön az erőszakosságot kritizálja, de eközben ön is durva sértő, erőszakos.

- Nem érted szopógép hogy mivel te kezdted, nekem már szabad.

- Elismerem, hogy a kezdésnek van jelentősége, de azért másnak is van jelentősége.

- Már megint okoskodsz, nem félsz, hogy taknyodon, véreden rángatlak ki innen.

- Elnézést uram, de nem tud, mert most csetelünk.

- Megtalállak, köcsög.

A látszat ellenére ez nem vicc

- Szia, hogy vagy?

- Ezt most komolyan te írod, nem zavar, hogy itt ülök egy méterre tőled.

- De az nagyon zavar, hogy itt ülsz, jobb lenne, ha nem látnálak.

- Én ezt úgy értettem, hogy rendesen beszédben is társaloghatnánk, nem kellene csetelnünk.

- De engem zavar a hangod, néha úgy megnyomod az „s” betűt olyan agresszív. Ja és néha megjelenik az arcodon az fura grimasz.

- Én pedig éppen ezért szeretem a személyes beszélgetést. A szem a lélek tükre - ezt még nem hallottad.

- Igen de ha így pacekba egymás arcába beszélünk, akkor nemcsak a jót, a rosszat is látjuk. Én nem akarom más pofáján látni például a gúnyos vigyort. És azt sem akarom, hogy rajtam bárki is lássa a határozatlanságot, a hebegést-habogást.

- Egyáltalán, kell egy másik fél a beszélgetéshez?

- Ezt meg hogy érted?

- Jól érted, …mert minek beszélget manapság az ember? A meggyőzés már kiment a divatból, mert mindenki túl makacs, túl önérzetes, túl sértődékeny. Maradt a lélekkiöntés, és a kölcsönös dicséret. Azt pedig egy robottal is le lehet zongorázni.

- De az nem lesz őszinte.

- Miért most az emberek őszinték egymáshoz?

- Hát mondasz valamit, ….szóval akkor elég egy beszélgető robot?

- Hát, szóval…

- Most nem érek rá, majd hívjál, szia.

A látszat ellenére ez nem vicc:

Átalag Lajos egy átlagos napja.

(Írta 2020 ápr. 22 - máj 22 között Kivaghy - felhasználja Kkrrss 902)

Átalag Lajos az elhízástól eltekintve, egy magas, jó kiállású egészséges fickó. A történetünk idejében legalábbis ilyen volt.

- A fene enné meg ezt a reggelt – szokása szerint ezzel ébredt Átalag

- Hé Lajos mit kérsz reggelire? - kiabált be az asszony

- Mit, mit, tudod te aztat, szalonnás tojásrántottát.

Reggeli után kinézett a kertjébe ahol már a kertésze javában nyírta a füvet.

- Fene esne bele, én meg mehetek a futógépre, olyan dagadt vagyok – gondolta Átalag. Mivel gondolat ezért kék betűkkel vagyon írva.

Itt lép be a történetbe Jólo manó. A jólo azt jelzi, h. jóságos és logikus. A ő gondolatai pedig ferde betűkkel lesznek jelölve.

Szóval Jólo manó: - Ha dagadt vagy és nem szeretsz futógépezni, akkor minek ettél szalonnás tojásrántottát?

- Mert szeretem te majom.

- Ha nem szeretsz futógépezni, akkor miért nem te nyírod a füvet, mozognál a friss levegőn.

- Csak nem képzeled, h melósba adom elő.

Átalag Lajos az edzés után letussolt, majd beszállt a kétszáz lóerős luxus terepjárójába, ami háromszor akkora volt, mint garázsban álló elektromos kisautó. Beszállás közben így mormogott:

- A fene esne pofájukba már megint át kell vergődnöm a sok barom autós között, dugó, dugó hátán, füst és bűz.

- Ha itt van a kisautó, akkor miért nem azzal mész? Könnyebb vele lavírozni, az utakat, a levegőt sem terhelnéd annyira. Kevesebbet is fogyaszt.

- Hagyjál már, nem képzeled, h. azzal a semmi kocsival fogok járni. Az az asszonyé, amíg nem veszek másikat.

A munkahelyére beérve, Átalag tovább pufogott:

- Ó, hogy én ezt a munkát mennyire utálom.

- Elnézést, de miért nem olyan munkát választasz, amit szeretsz, nyilván azt jobban, több kedvvel végeznéd?

- Csakhogy az nem fizet jól, azzal nem lehet keresni, úgyhogy dugd fel magadnak a javaslatodat, Különben is unlak.

- De hát én vagyok a te saját lelkiismereted, nem jöttél még rá.

- Akkor is unlak, fogd már be.

Hazafelé Átalag sűrű szmogban, izzasztó, fullasztó melegben araszolt a szép nagy autójával

- Borzalmas, de akkor is be kell ugranom a plázába, kell néhány apróság, na meg új mikrót akarok venni.

- A nagy szmogra való tekintettel nem tudnád elhalasztani?

- Semmiképpen sem, na meg engem kikapcsol a vásárlás.

- Kikapcsol a tülekedés?

- Igen ez egy hasznos elfoglaltság, és a gyarapodás jó érzés.

Átalag a plázában sokáig gondosan vizsgálgatta a mikrókat. Már korábban is ismerte azokat a műszaki paramétereket, amikre érdemes odafigyelni. Szépen, precízen végignézet vagy 10 leírást. Fél óra múlva mégis kijelentette; majd máskor.

- Ez aztán az alapos tanulmányozás, mindent ilyen alaposan tanulmányozol, például azt, hogy kire érdemes szavazni?

- Te most viccelsz, utálom a politikát. Még senkire nem szántam két percnél több időt.

- De hát a választás, nem fontosabb ennél, hiszen négy évig ez határozza meg, hogy milyen törvények közt, milyen gazdasági, közbiztonsági, egészségügyi, környezetben élsz. És akkor még a felét sem soroltam. Szóval ezerszer fontosabb, mint egy mikró vásárlás mégis sokkal kevesebb idő szánsz rá.

- Minek, úgy is mindegyik hazudik – mondta Átalag és közben nekiment egy idősebb vásárlónak.

- Miért nem kerülted ki?

- Miért én, kerüljön ki ő.

- Úgy látom a műszaki intelligenciád hatalmas, a mentális intelligenciád már erősen hiányos, a társadalmi intelligenciád pedig szinte zéró.

- Nekem itt te ne rizsázz össze-vissza!

- Miért nem érdekelnek a közügyek, - a politika a társdalom?

- Mondtam már, hazudnak, és kutyaütők.

- Na jó, de azért nem egyformán rosszak. És ha kicsi a különbség, akkor meg pláne sokat kellene tájékozódni, nézelődni,i h, mégis melyik a jobb. Meg azon is, hogy az egész rendszeren hogyan lehet változtatni. Mert te is arra utalsz, h. maga a rendszer is rossz.

- Nem érted, hogy utálom a politikát. Na meg az sem hiányzik h. emiatt valami hátrányom legyen.

- A változtatás áldozata bőven megtérülne, mert utána jobban élnél, jobban élne szinte mindenki.

- Vagy nem, ugyanis sok a gyökér.

- Mások is ezt mondják, de éppen rád értik.

- Elég magamat menedzselni, nem érdekelnek mások.

- Ezer szállal kötődsz az emberiséghez, a nemzethez, a társdalomhoz. Minden visszajön, jó is, rossz is.

- Én ugyan nem.

Eközben szinte végigjárták az egész plázát, vettek ezt-azt, például egy cipőt.

- Tulajdonképpen van cipőm, de az olyan jól néz ki – jegyezte meg Átalag.

Az eladó lány (hölgy) miniszoknyában és necc-harisnyában volt, Átalag csak magában mormogott:

- De megcsinálnám, de nem lehet.

- Nem lehet? Akkor miért öltözik ilyen izgatóan?

- Mindent a szemnek, semmit a kéznek, te még nem hallottál erről az elvről?

- És mi a jó ebben az elvben? Azonkívül h. felizgatja a férfiakat.

- Tudja a farkas bácsi. Könnyebbet kérdezz.

Aztán mégis elindultak hazafele. Kimenet közben még vásárolt egy celeb magazint.

A szmogos araszolás folytatódott. A távolban egy füstölgő kémény is rágyújtott, mintha pipázna.

- Azt tudod, hogy a te vásárlásod és a környezetszennyezés összefügg? – kérdezte a manó?

- Na hagyd már ezeket a frázisokat, kiütéses leszek.

Otthon Átalag először megdicsérte gyerekét valamiért, de pár perc múlva leszidta. Méghozzá egy hazugságért szidta le.

Jólo manó meg is jegyezte: - Ez nagyon ellentmondásos volt, hol a dicséretet viszed túlzásba, hol a szidást. Én azt sem értem, ha a gyereked hazugságát nagyon helyesen nem tudod elviselni, akkor miért legyintesz a politikusok, a vezetők hazugságaira?

- Befognád már végre, pihenni szeretnék, meg tévézni.

Átalag bekapcsolta a tévét, ide-oda kapcsolgatott. Egy híradónál megállt, éppen valami katasztrófa volt, árvíz, utána pedig erdőtűz. Átalag szinte ásítozva kapcsolt tovább. A másik adón éppen azt mutatták be, hogy az állatkertben egy teknős fejére ráütnek, méghozzá bottal.

- Na tessék ilyen emberek vannak, mondtam neked sok a gyökér. Szegény teknős kinek ártott.

És miközben ezeket mondta, Átalag hangja egyre inkább elcsuklott és még egy könnycsepp is legördült az arcán.

Jólo manó csodálkozva kérdezte: - Te most sírsz, az előbb meg szenvtelenül végignézted az árvizet, az erdőtüzet? Akkor te mégis jó ember vagy.

- Igen a védtelen állatokat nagyon meg tudom sajnálni. meg a gyerekeket is. Képzeld én még rajzfilmeken is szoktam sírni.

Közben a híradás folytatódott, mutatták, ahogy az emberek tüntetnek a teknős bántalmazása miatt.

Aztán mutatták az adakozás számlaszámát – szegény teknős javára.

- Na ezt felírjuk, én is utalok, mondjuk egy tízezrest.

- Te adakozni szeretnél a teknősnek?

- Mint a sicc. Holnap úgyis megyek a Mikulásgyárba, oda is viszek egy-két dolgot.

- Ha te ekkora állatbarát vagy, akkor nyilván vega vagy?

- Tudod mikor, dehogy vagyok dilinyó.

Átalag tovább kapcsolgatott előbb egy brutális ketrecharcot nézett, aztán egy szétrobbantós akciófilmnél kötött ki. Nagy élvezettel végignézte, de este lefekvés után, még a teknősre gondolva egy könnycseppet elmorzsolt a szeme sarkában.

A másnap ugyanúgy telt, mint az előző, de Átalag a mikulásgyárba mégsem ment el. Ugyanis kiderült, hogy a város szélére költözött és oda már Átalag nem volt hajlandó elmenni.

Ez az én véleményem a rémhírterjesztésről.

(Írta 2020 ápr. 22 - máj 22 között Kivaghy - felhasználja Kkrrss 902)

Két embert bevitt a rendőrség rémhírterjesztés vádjával, további kb. hetven esetben nyomozás folyik.

Úgy néz ki, h. kishazánkban nem tudja a rendőrség; mi is az a rémhírterjesztés. A rendőrség nem tudja, de az állampolgároktól elvárják, h. tudják. De erről oktatás, tájékoztatás nyista. Nekem, mint egyszerű állampolgárnak, fenntartva a tévedés jogát, az a véleményem, hogy a rémhírterjesztés megvalósulásához, (ami nagyon hasonló a rágalmazáshoz) legalább három feltétel megvalósulása szükséges.

Első. Egyértelműen derüljön ki, h nem véleményről van szó, hanem tényállításról, pontosabban, hamis tényállításról van szó. Erre még visszatérek.

Szintén feltétel, h. tényállítás elferdítéséről legyen szó, tehát szükséges, h legyen benne konkrét megtörtént eset, történés, konkrét névvel, adattal és ennek bizonyítható elferdítése.

Tehát az igazság, (valósághoz közeli állatás), pl. x ágyat kiürítettek (nyilván néhány százalékot lehet tévedni), nem rémhírterjesztés. Vagy: ezt és ezt tette a kormány (ami valóban úgy történt), majd hozzáteszi, hogy ez hiba volt. Ez sem minősül rémhírterjesztésnek, mert a tény maga igaz volt, annak értékelése pedig vélemény.

De már akkor sem rémhírterjesztés, ha általánosságban fogalmaz, pl.: rengeteg ágyat kiürítettek. (Mert mennyi az a rengeteg?) Vagy: „Borzasztó infláció van, rengeteg a munkanélküli, tönkremegy az ország.” Ez sem lehet rémhírterjesztés, mert nincs benne konkrét szám, állítás. Másrészt, nem biztosan hamis.

Ez például már rémhírterjesztés lehetne, pl.: 3000 ágyat kiürítettek x kórházból, x napon, és ebbe 5 ember belehalt. Lehetne akkor, ha valójában csak 1200 ágyat ürítettek ki, és csak 3 ember halt volna bele. Lehetne, ha a másik két feltétel, (nem vélemény, és megvalósul a tényleges károkozás) szintén fennáll.

„Te aljas diktátor, el fogsz bukni, mint a többi diktátor.” Pl. ez a mondat, több okból sem lehet rémhírterjesztés. Egyrészt, nincs név tehát nincs konkrét tényállítás. Másrészt, ha lenne név, akkor sem lehet bizonyítani, h. ez biztosan hamis? Harmadrészt, ez nyilvánvalóan politikai véleménynyilvánítás.

Továbbá, egy nyilvánvaló fikció pl. „megtámadták a földet a marslakók” sem lehet rémhírterjesztés. Mert, ha igen, akkor minden második (fikcióra alapuló) filmet, könyvet, stb. be lehetne tiltani és a szerzőt feljelenteni.

És végül a harmadik feltétel:

Be kell bizonyosodni, hogy a tényállítás valóságos, kárt, okozott. Pl. ártalmas megítélést lejáratást, nem vagyoni hátrányt, jó hírnév megsértését okozta. Vagy: a „rémhír” hatására törvénybe ütköző cselekmények indulnak el. Kvázi felbujtás, lázítás történik. Pl., valaki elkezd kiabálni az utcán: - Menjünk, támadjuk meg a miniszterelnök rezidenciáját, - mire egy óra múlva tényleg egy tömeg verődik össze és tüntetnek a rezidencia előtt. A kiabálót szerintem ekkor sem lehet rémhírterjesztés, lázítás miatt elítélni. Egyrészt pontos kapcsolatot kell kimutatni a kiabálás és a tömeg között. Másrészt be kell bizonyítani, h. a tüntető tömeg valóban törvénytelen, ártó cselekményt valósít meg.

Visszatérve az első feltételhez: Ha valaki közli (vagy utal rá) h. „ez csak egy vélemény”, vagy, „ez fikció”, vagy, „ez nem igaz” akkor már eleve nem lehet rémhírterjesztés. Amúgy az emberek érteni fogják. Valamint azt sem lehet gyakorlatilag megtiltani, hogy ismerősi körben, vagy magában, mit mondjon, gondoljon az ember.

Egy kérdés felmerül: Nem pont a vezetésnek, a kormánynak vannak olyan állításai, melyben mind a három feltétel (nem vélemény, hamis kárt okozó tényállítás) megvalósul? (Egyébként, egy kérdés sem lehet rémhírterjesztés.)

Ja és a legfontosabb: mindez egy jogállamról szólna. Persze ha nem jogállamról van szó, akkor bármi lehet – legalábbis véleményem szerint.

Ez egy politikai vélemény megint a rémhírterjesztésről.

A két rémhírterjesztéssel vádolt gyanúsítottat kiengedte a rendőrség, de azért a beijesztés, meghurcolás megtörtént.

További kb. 38 ügyben keményen nyomoznak. Kábé, mert ez ügyben is több adat elhangzott.

(Csak úgy közbevetően megkérdezem, amikor maga a rendőrség, az állam, a kormány is pontatlan félrevezető adatokkal, kijelentésekkel szolgál – az nem rémhírterjesztés?)

Visszatérve, egyetértek azokkal, akik azt mondják a lényegi cél; a jónép bekussoltatása. Szerintem ez nem mostani járvánnyal kapcsolatos szigorítás, hanem egy próbálkozás folytatása. Ami valószínűleg a járvány után is folytatódik. Hiszen már gyengült a járvány, de a rendőrség, most kapcsolt rá.

Az előző ezzel foglalkozó írásomban arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogyha két dologra vigyáz a közlő, akkor jogállamban a rendőrség sem háborgathatja.

Az egyik, h. legalább utal rá; ez vélemény, amely ha tartalmaz is tényállítást, adatokat, de alapvetően vélemény. A másik, hogy a közölt tények, adatok lehetőleg ne legyenek hamisak.

Jogállamban egy harmadik feltételt is vizsgálni köteles a hatóság, rendőrség, ügyészség (remélhetőleg a bíróságig el sem jut), méghozzá azt, hogy a közölt hamis adatok, tények (ha vannak ilyenek) és a társadalmi károkozás (pl. a járványvédekezés akadályozása) közvetlen kapcsolatban áll egymással. Vagyis van még egy feltétel, bizonyíthatóan károsulni kell a társadalomnak (pl. sérülni kell a járványvédekezésnek). Nemcsak feltételezve, konkrétan is.

Mindez jogállamban érvényes, persze ha nincs jogállam (diktatúra, autokrácia van), akkor egyes emberek határozzák meg mi az igazság, mi igazságos, vagyis minden lehet.

Azért Mo-t illetően vannak kétségek. Például ennek a két esetnek még a rendőrségi eljárásig sem kellett volna eljutni. Még nagyobb baj, h. nálunk a hatalom birtokosai, nem ismerik el, hogy létezik jóindulatú építő kritika. Minden cselekvésükből, minden közlésükből ez derül ki.

Ez úton is felhívnám O, F és barátaik, valamint a hatóságok figyelmét: nem minden kritikus vélemény rosszat akaró, népveszejtő, rémhíreket szándékosan terjesztő. Ellenkezőleg, e kritikus vélemények döntő többsége éppen, hogy a népért, az országért aggódó, sőt emellett még tanulságos, megfontolandó. Ha ezek a kritikus vélemények nem lennének, akkor biztosan diktatúra alakulna ki. Így, hogy vannak, még van esély, de a kritikák száma nagyon is lényeges.

Földönkívüli írta, fordította Kivaghy

Kkrrss 902 és Kkrrzzz 28 beszélgetése.

- Na elolvastad Kivaghy írásait.

- El de elég gyengék voltak. Viccnek gyengék, kitalálásnak unalmasak. Mert nyilván nem igazak.

De igazak, képzeld el, ez a valóság. Kivaghy aki valóban nem egy nagy író, csak a valóságot akarta pontosan ábrázolni. Ez a lehántott, sallangmentes igazság. Az emberek tényleg ilyenek. Az átlagember ilyen. Baromira ellentmondásos. Most már érted, h. miért nem tudok könnyen dönteni.

Kkrrss 902 (Narmi)és Kkrrzzz 28 (Narut) beszélgetése.

- Apa elnézést zavarhatlak, csak hát érdekel, mi történik veled. Már hatok óta hallom, ahogy az éteren keresztül beszélgetsz, idegeskedsz.

- Mi az, hogy hallod?

- Hát mindig ordibálsz, én pedig szeretem a nyitott ajtókat.

- Azt vettem észre, de nem szeretnélek kigúnyolni. Persze gyere csak beszéljük meg, már nagy fiú vagy, hetedikes, már hati nyolc órában tanultok társadalomtudományt. Ez jó; hét, hat, nyolc.

- Mi van?

- Semmi csak szeretem a számokat. Na kérdezz, mire vagy kíváncsi?

- Azt tudom hogy te vagy a Taurus bolygó, hogy is szoktad, …… ez az, föld, bolygó felelőse.

- Inkább azt mondanám, a szakértője, mert kétszáz-tizenketten fogunk szavazni, abból csak egy vagyok én. Az igaz hogy az én elemzésem alapján fognak szavazni.

- Arról szavaztok, hogy?

- hogy érdemes e valamilyen mentőövet dobni nekik, vagy hagyjuk az egészet ahogy alakul, nem csináljunk semmit.

- Milyen mentőövet? Hát leginkább ilyenkor titokban oda szoktunk küldeni egy nagy feltalálót, egy olyan találmánnyal amelyik segít nekik, persze úgy, hogy a feltaláló az a bolygó szülöttének látszódjon, tehát a segítséget titokban tartjuk. Persze ez a találmány lehet valami eszme, tanítás is. jézust, például egy, az önzetlenségre, szeretetre tanító eszmerendszerrel küldtük a földre.

- Tanultunk erről az iskolában, de már akkor sem értettem. Miért nem akarjuk felfedni magunkat?

- Nagyon ritkán, pontosabban csak egyszer fedtük fel magunk. Pedig most is van 38 élő bolygó, amit figyelünk, pátyolgatunk, felügyelünk, és ebből öt mondjuk „értelmes lakossággal” rendelkezik. „Értelmes”, de ez nagyon tág fogalom. Itt van például a föld, kiszámíthatatlan reakciót váltana ki belőlük, ha egyszer csak megjelennénk.

- És a földet, az embereket, egyébként borzasztó furán néznek ki, láttam képeket róluk, miért kellene megmenteni?

- úgy néz ki, hogy az emberek, az emberiség szépen menetel a szakadék felé. Pontosabban egyfajta válság-láncreakció kezd kialakulni.

- Ezt tanultuk az erkölcsi, a természeti, az egészségügyi, a gazdasági, a szociális válságok egymást erősítik és közben, vagy a végén megjelenik a háború is.

- Hát valahogy így. Igen a válságok sorrendje változhat, de az biztos hogy mindig az erkölcsi válság felerősödésével kezdődik. Érthetőbb ha azt mondom időnként felhalmozódik az önzőség, a rosszindulat, és az ostobaság, kiváltképp a társadalmi ostobaság. Ez úgy gyűlik-gyűlik mint a genny a sebben, vagy az elhordatlan szemét, és amikor sok van akkor elkezdőik egyfajta áradás. Vagy másképp, elkezdődik a válság-láncreakció.

- Majd elindulnak a szakadék felé.

- talán ez túlzás de az biztos, hogy egy jó mély gödörbe sétálnak. Ugy néz ki az embereknél most az erkölcsi válság, a klímaválsággal fog összekapcsolódni, közben pedig jön a többi.

- Klímaválság?

- Tulajdonképpen ez egy természetpusztulási válság, még pontosabban szélsőséges és nagyon meleg lesz az időjárásuk. Elsősorban a légkörük elszennyeződése miatt, de szinte mindenük, vizeik földjeik, növényeik már elszennyeződött állapotban vannak. A természeti erőforrások is szinte kifogytak. Ezt mind ők okozták maguknak, és valahogy nem is akarnak felébredni.

- Hát akkor mi itt a kérdés, ha ennyire felelőtlenek, akkor minek segíteni nekik?

- Azért még elég sok a bizonytalan tényező. Ajánlom, h. olvasd el ezeket az írásokat.

- Mik ezek?

- Kivaghy írta őket, egy szinte ismeretlen magyar ember, nem éppen irodalmi értékű írások, de a valóság kiderül belőlük. Szóval, ha elolvasod talán rájössz; miért is ellentmondásos az ember, mi az én problémám.

Kkrrss 902, azaz Narmi a nagytanács előtt.

Narmi kissé megszeppenve, izgulva lépegetett a fénylő diszkrét fényeket sugárzó folyóson, mely a C6 tanácsterembe vezetett. Pontosan hatvannégy tagból állt, nagytanács az itt uralkodó nyolcas számrendszer miatt.

- Egyébként a nagytanács csak az egyik, pontosan a második része volt a négy részből álló döntéshozási szerkezetnek. Ahogy ezen a bolygón, minden döntéshozó egységtől elvárt, a nagytanács tagjai között sem lehetett rangsor. És persze a tagok minden befolyástól (felettes jóindulata, jövedelem, stb.) mentesítve vannak.

Ugyanakkor a nagytanácson kívül, van még három, ugyanilyen fontos döntéshozó rész. Legfontosabb a nép, aki közvetlenül, csalásmentes rendszerben mondhatja el a véleményét.

A szakmai, tudományos kongresszusok szintén beleszólnak a döntésekbe. A negyedik rész, a nagy akkreditált rendszer számítógépekből áll. (Pl. a nagy egészségügyi számítógép dönti el nagyobbrészt az eutanáziás kérelmeket.)

A döntéshozási arány, a probléma jellege szerint váltakozik, de a felsorolt egységek egymást ellenőrizve, kiegészítve minden fontos döntésben részt vesznek.

Ez az állami rendszer, de a kisebb döntések is ilyen szerkezetben történnek.

– Mindez végigszaladt Narmi agyán miközben az ülésterem felé lépdelt.

A C6 tanácsterem leginkább az egyetemi előadótermekhez volt hasonló, csak itt pont fordítva, a katedrán középen ült a kérdezett, a lépcsősen emelkedő, félkörben elhelyezkedő széksorokban pedig a kérdezők, pontosabban a tanácsosok ültek.

Narmi nagyjából olyan lelki állapotban ült le, mint egy vizsgázó diák.

Azután megszólalt egy hang, valahonnan alulról középről:

- Én a huszonhármas tanácsos vagyok, a fő kérdező. Egyben az ülésvezető is. Üdvözöllek, magam és a többiek nevében is, tisztelt Kkrrss 902, de ha nem haragszol meg egyszerűen csak Narminak szólítanánk, tudjuk, hogy ez a polgári neved.

Narmi csak zavartan bólogatott, hümmögött: persze, persze.

- Szóval kedves Narmi egy kicsit beszélj magadról, oldódjon ez a hideg hangulat.

Narmi megszólalt: - 3472- ben kezdtem a Taurussal, azaz a földdel foglalkozni, miután Guli Veron a földről érkező hölgy a barátom visszautazott a földre. Aztán bejelentettem, ill. kérvényeztem, hogy szívesen foglalkoznék a földdel, akár hivatásból is, munkaszerűen, ……., majd igen választ kaptam. Végül is kineveztek földügyi biztosnak.

- Negyvenkettes tanácsos vagyok – hangzott jobb szélről - Én viszont rákérdezek, hogy állsz azzal a bizonyos értékeléssel, amelynek választ kellene adni, hogy érdemes a földlakókkal közelebbi kapcsolatba lépni? Ha igen, akkor milyenbe? Az adott standard kapcsolatok, segítségek közül te melyiket javaslod?

- Igen, sokat foglalkoztam az emberek emberiség aktuális válságaival. Tehát a kapcsolatfelvétel, a konkrét segítségadás szükségessége is azért merült fel, mert jeleztem, h. egy válság-láncreakció kezd kialakulni.

- Ha jól tudom, már ötszázhuszonhat napja jelezted, …. egyébként a hatvannégyes tanácsos vagyok – jött hang a hátsó felső sorból – akkor megkértünk, h. száznegyven nap múlva adj értékelést; igen, nem, hogyan. Nos ez az ügy azóta is húzódik. Most végre sikerült valami használható véleményt összehoznod?

- Sajnos nem sikerült – szólt halkan Narmi – ráadásul azóta még egy válság egy egészségügyi válság, pontosabban egy fura járvány is megjelent. Az úgynevezett koronavírus járvány, igaz ez önmagában nem nagyon veszélyes. De belőle következő gazdasági válság a többi válsághoz kapcsolódva elég veszélyes lehet. Különösen úgy, h. most a klímaválság is erősödik. Ezért merült fel, hogy az embereknek segíteni kellene.

- Mindezt mi is tudjuk - hallatszott bal szélről - de éppen arra kértünk fel, hogy adj javaslatot, kell segítség, és ha kell milyen. De úgy látjuk ez nem sikerült.

- Bevallom nem sikerült – felelte Narmi, majd folytatta

- Pont egyenlően álltak egymással szemben az érvek, sokat tépelődtem, de nem tudtam dönteni.

- Mi ezt már előre láttuk – szólat meg újra a huszonhármas, alulról középről – tulajdonképpen ezt a koronavírus járványt is mi szerveztük. Ez lett volna a mi segítségünk.

Narmi azt hitte rosszul hall, csak hebegett:

- Mi, hogy, ezt nem értem, de hogyan?

- Van öt emberünk a földön, közvetlen kapcsolatban méghozzá komoly pozíciókban, úgynevezett megmondó emberek. Az úgynevezett fentről gerjesztett terjesztés módszerével, éltünk. Pontosabban az öt közvetlen emberünk, további húsz, szintén befolyásos, de mégis a ranglétrán lejjebb álló földi embernek bevéste a tudatába; ez nagyon veszélyes járvány, a hatalomra is veszélyes. Ez húsz további száznak véste be, ezek között már kormányfők is voltak. Ez a száz ember további százaknak, például a nagy médiák főszerkesztőinek. Azok szintén sokaknak és így tovább.

Közbe persze egy tervezett világ manipulációs hadjáratot is megszerveztünk, az ismert manipulációs trükkökkel. De nem kellett nagyon beavatkozni, az emberek lelkesen manipulálták egymást.

- Na álljunk csak meg – fakadt ki Narmi - először is, mi az hogy így döntöttünk? Ha jól tudom, van egy demokratikus döntéshozási rend.

- Mi betartottuk a demokratikus döntéshozási rendet – jött a válasz felűről, középről – elnézést az ötvenhármas tanácsos vagyok, köszöntöm.Egyszerű nevem Never. Szóval, mivel ez szakkérdés, nem szükséges hozzá népszavazás, de reprezentatív közvélemény-kutatás sem. Tavaly év elején szerveztünk egy tudományos kongresszust, amelynek a végén ez ügyben volt egy szavazás, amely jóváhagyta a tervet.

- Én miért nem lettem meghívva?- vágott közbe Narmi

- Mert te egy külön döntéshozó egység lettél volna, ha, döntést hoztál volna. Szóval a döntéshozás demokratikusan szabályos volt. Megkérdeztük a RENDSZER1 nagy számítógépet, ami szintén helyben hagyta a döntésünk. Tehát megvolt a négy nagy döntéshozó egység, mi a nagytanács, a RENDSZER1 számítógép, egy tudományos kongresszus, és te lettél volna a negyedik. De te korábban és most sem tudtál dönteni. Nélküled a három nagy egység döntött és csináltunk egy kontrolált járványt és rejtett köztudat ébresztő akciót.

- Rejtett köztudat ébresztő akció – csóválta fejét Narmi – milyen szép név a manipulációra, az agymosó hadjáratra.

Nem arról volt szó, hogy végleg leszámoltunk a manipulációval, hogy soha többet senkivel szemben nem alkalmazzuk. Ez az elv, demokratikus rendszerünk egyik alapelve.

- Erre én szeretnék válaszolni – jött a hang jobb oldalról alulról – köszöntelek, a 36- os tanácsos vagyok, egyszerű nevemen Bazrende. Mit is akaratunk elérni, félig egyébként sikerült is.

- Azért ez nem volt teljesen kockázat nélküli, akció – vágott bele megint Narmi - Mi lett volna, ha elszabadul a vírus.

- Mindent alaposan megterveztünk. Negyvenkettes tanácsos vagyok. Minden várható opciót, alaposan megterveztünk, minden le lett futtatva a RENDSZER1 számítógépen. Ezzel a résszel nem is volt baj, maga a járvány úgy zajlott le, ahogy megterveztük.

Az emberek, és vezetőik reakciójával volt baj. Pontosabban fogalmazva, nagy baj nem történt, csak, a várt javulás, eszmélés nem következett be.

- Azért voltak halottak, ha jól tudom – jegyezte meg kissé gúnyosan Narmi.

- Beteg, többnyire idős emberek. Többnyire ez kegyes eutanázia volt. Azt pedig te is tudod h. a betegségadatok, beleértve a halálozási adatokat is nem voltak éppen valósak. Ez is benne volt a tervünkbe, mi akartuk h. a kommunikáció, ezáltal a reakció sokkal nagyobb legyen, mint a tényleges járvány. Az emberek ebben az egyben úgy reagáltak, ahogy vártuk, valóban könnyen manipulálható fajról van szó.

- Könnyen manipulálható faj? – elnézést, de milyen antidemokratikus, szinte rasszista megjegyzés ez! – háborgott Narmi.

- Én folytatnám - szólt újra a 36-s tanácsos - Folyatom a magyarázatot: miért tartottuk szükségesnek az akciót.

A legfontosabb, h. megértsék az emberek, nyugisabban kevesebbet utazva, kevesebbet fogyasztva is képesek élni. Aktuális környezetkímélő a távmunka és a távoktatás is, hiszen kevesebb utazás szükséges hozzá.

Szóval, hogy rájöjjenek ilyen életmódváltás, felfogás-váltás szükséges a természet regenerálódásához. Hiszen láthatták, a természet a pár hónap alatt is bizonyos fokig regenerálódott. A másik célunk, az volt h. megértsék az emberek: a legfontosabb érték az egészség. Mert mi is történt, néhány hónapig az emberek, a törtetés, a fogyasztás, az esztelen rohangálás helyett nyugisabban éltek, valamint az egészséggel, az egészségüggyel többet foglalkoztak. Azt vártuk, h. az emberek felismerik az életmód-váltás nem is olyan vészes, viszont szükséges. A szükséges életmódváltás pedig értékátrendeződést hozhatott volna magával.

- Hozhatott volna? – kérdezte Narmi- ezt nem értem.

- Tulajdonképpen hozott is, de aztán gyorsan felejtettek az emberek. Szóval nem tartósan hozott – ezért mondtam; hozhatott volna.

Na és volt még egy célunk, sőt kettő is. Titokban azt reméltük, h. az emberek ráébrednek, h. itt manipuláció folyik. Azt gondoltuk az emberek felismerik, h. egy hazugságvilágban élnek, olyan vezetés, olyan média, olyan világ veszi őket körül, amelyben több a valótlanság, mint az igazság. Hogy alulról, középről és felülről is szerveződve valahogy el kezdik csökkenteni a hazugságáradatot.

- És ez nem sikerült, láthatóan nem sikerült, de ki is lehetett volna következtetni. Egyébként is meglehetősen logikátlan elképzelés; manipulációval küzdeni a manipuláció ellen – mondta szinte dühösen Narmi

- Most már nagyjából mi is látjuk, miért könnyű az embereket manipulálni. Már évszázadok óta manipulálják az emberek egymást, ráadásul egyre erősebben. Manapság már természetesnek veszik, h. hazugságvilágban élnek.

Például ha felső szintekről állandóan ferdítések csorognak az emberek agyába, és ha a törvényhozás ezt gátolja, hanem pártolja, akkor persze az emberek is átveszik ezt a mentalitást. Ezt pedig leginkább csak egy rendszerváltás keretei között lehet megváltoztatni.

És ez lett volna az utolsó célunk; reméltük, hogy az emberek a válság-láncreakció és manipulált világ felismerésének kapcsán elkezdenek rendszerváltásba gondolkodni. Ahogy nálunk is elkezdődött a tisztulás.

Narmi agyán végigfutott mit is tanult történelemórán.

Ekkor egy hang hallatszott, a fölkérdező, ülésvezető hangja: - Hölgyeim és uraim tíz perc szünet.

Narmi kiment a teremből, ekkor megcsörrent a mobilja:

- Szia apa, nézzük az adást, az ülésről, majdnem mindenhol vehető, szerintem érdekes. Azért ezt az utolsó mondatot nem értettem tisztán. Mi az, hogy nálunk is megtörtént a tisztulás?

- Igen náluk is megtörtént, ott billegtünk a szakadék szélén, de végül is valahogy a nép és a vezetés is erőt vett magán. A nép megfogalmazta a maga céljait a vezetők felét elkergették. A vezetők másik fele pedig szintén átlépte a saját árnyékát, és leállt a hazugságokkal, a hatalomépítésről. De az igazi áttörést a jól működő, mindenhol elterjedő népszavazási, közvélemény-kutató fórum elterjedése hozott. Végül is kialakult a közvetlen demokrácia. És ezzel párhuzamosan kialakult pontos számítások szerint, a termelések-fogyasztások környezethatású elbírálása. Most nincs idő erről többet beszélni, otthon majd újra megbeszéljük.

- Szia apa, drukkolok, szerintem jó vagy.

És elmentünk a földre.

Most már sok éves tapasztalat után össze lehet foglalni, hogy alakult kapcsolatunk a földdel (Taurussal), az emberiséggel.

Több évig latolgattuk, hogy menjünk, vagy sem.

Azután több évig terveztük ezt a találkozót. A legkisebb mozzanattól kezdve egészen addig, hogy mi történjen az első években. Valamint, mi történjen azután, hiszen egy ilyen találkozás, átrendezi a földi életet, akár akarjuk, akár nem. Persze mi nem akartunk komolyabb átrendezést, de tudtuk, azért sokféleképpen alakulhat ez a kapcsolat, bármikor beüthet egy gikszer, máris elszabadulnak a történések. Szóval megpróbáltunk minden lehetséges következményre felkészülni.

Egy fő célunk volt: összességében, hosszú távon segíteni az emberiségnek, az embereknek. Jóindulatú segítségben gondolkodtunk, olyanban, ahogy az okos szülő segít a gyerekének. Nem odaadja, nem helyette csinálja, hanem megtanítja, képessé teszi az önálló boldogulásra.

Szóval ez a találkozó egyáltalán nem olyannak készült, mint amit sci-fi könyvekben, filmekben bemutatnak.

Már az első találkozó mikéntje is komoly fejtörést okozott. Nem szabad pánikot, ijedséget, ellenszenvet, esetleg agresszív védekezést kiváltani. Mert ha egyszer csak, hipp-hopp megjelenünk abból bármi kisülhet.

Szóval valahogy jelezni kellene, sőt meg kellene tervezni az első találkozót és persze azt is mi történjen ezután.

Először is cselesen úgy intéztük, hogy a földi tudósok vegyenek értelmes jeleket, rólunk. Természetesen nem árultuk el, h. mi már régóta figyeljük a földet. És azt sem hogy már a földön volt öt emberünk. Ebből kettőt konkrétan mi küldtünk le, három pedig, mondjuk úgy, „kettős polgár”, részben nálunk tanultak és minden szempontból szorosan a kapcsolódtak hozzánk. Ráadásul mind az öten komoly pozícióval bírtak a földön. Ketten az ENSZ-ben töltöttek be vezető funkciót, volt, aki a WHO szervezetében, illetve más világszervezetekben viselt magas rangú beosztást. De mindezt természetesen nem fedtük fel.

Szóval, úgy tettünk mintha semmit se tudnánk a földről, csak „van egy értelmes bolygó” jeleket sugároztunk, és hagytuk, h. a földi tudomány örvendezzen a nagy felfedezésen. Aztán szépen beindult a távüzengető kapcsolat, és rendszeressé vált. Ekkor elgondolkodtunk, egyáltalán érdemes e, a földre menni, felvenni a közvetlen kapcsolatot, hiszen a segítő, tanító ambícióink így is megvalósíthatók lehetnek. Persze a kapcsolatunk utazás szempontjából egyoldalú volt, hiszen 4,2 fényévre (földi számítás szerint) voltunk egymástól, így csak mi voltunk képesek a másik bolygóra utazni. Eleinte azonban inkább kerteltünk, úgy tettünk, mint akiknek meglehetősen nagy kihívás lenne ez az utazás. Inkább távolról ügyködtünk. Idővel létrehoztunk egy világ média-hálózatot, melyben elsősorban, beszámoltunk a mi bolygónkról, társadalmunkról, arról, hogyan látjuk a földet az embereket, és nem utolsó sorban próbáltuk az embereket tanítgatni.

De itt azért ki kell térni e távkapcsolat technikai részleteibe. Mert sokan mondhatják, persze: 4,2 fényév és csak úgy ment az üzengetés, adott esetben az utazás.

Tehát akkor csak magam egyszerű módján, felvázolom a lényeget, hozzátéve, h. én sem vagyok fizikus, és kedves olvasó türelmével sem szeretnék visszaélni.

Mint már mondtam, már régóta, állandó napi üzenetváltásban voltunk a földdel, pontosabban a saját embereinkkel. De az egész üzenetváltás, kábé 2 év késében volt. Először is ehhez kellett egy a fénysebességnél is gyorsabb, üzenő sebesség. Mondjuk úgy pontosan; volt egy olyan technikánk, mellyel kábé négyszer kevesebb idő alatt tudtunk üzenetet és egyébként tárgyakat, élőlényeket is, eljuttatni az űr egy másik pontjára, például a földre, mintha azt fénnyel, vagy elektromágneses hullámokkal tettük volna. De eleinte amíg teljes inkognitóba voltunk, az is kellett hozzá, hogy az értelmes üzeneteinket ne fogja a földi tudomány, vagyis ezeket az un. űrzaj mögé rejtettük. Persze miután felfedtük magunkat, az üzenet-rejtegetés is okafogyottá vált. Rendben van, de még így volt két év hézag, az adott és kapott üzenetet-váltás sorozat között. Ennek megoldását egy példával világítanám meg.

Mondjuk, felhívom a nagymamám telefonon. De amit én elmondok az egy év múlva ér oda, és amit ő válaszol, az szintén egy év múlva jön vissza. Pl. megkérdem, hogy vagy? Amikor odaér a kérdésem, éppen fáj a lába, tehát, visszaüzeni: fáj a lábam. De ez is egy év múlva érkezik hozzám, és akkora már lehet, hogy nem is fáj a lába. Tehát nem érdemes tanácsot adnom, már azért sem mert az én tanácsom is egy év múlva ér el hozzá.

A mi megoldásunk a következő: nem csak egyszerűen egyszerű kérdést teszek fel a nagymamámról, hanem lekérdezem, pl. a számítógépéről az összes lényeges adatát. Ebben benne van, h. fáj a lába, de ezen kívül még millió adat. Ráadásul, minden nap lekérem az adatait, másnap ezek már egy kicsit változnak, Harmadnap megint, és így tovább. Akkor mondjuk, egy hónap adatait beteszem egy tendencia-kalkulátorba, mely elég jó valószínűséggel megmondja, h például két év múlva mi lesz. Tehát a második hónapban az aktuális beszélgetéskor azt tudom mondani a nagymamámnak: Két év múlva, amikor odaér az üzenet, elmúlik lábfájásod, de valószínűleg májbetegséged kezd kialakulni, amire ezt, meg azt a gyógykezelést javaslom. Amikor a nagymama, megkapja ezt az beszélgetést (üzenetet) akkor az éppen aktuális lesz. A példa, melyben én voltam a mi bolygónk, a nagymama a föld, talán megvilágította, hogyan tartottunk olyan kapcsolatot, mely azért viszonylag aktuális volt.

Visszatérve, a lényeg hogy kialakítottunk egy állandó kommunikáció-váltást, melynek része volt a mi irányításunk alatt működő világ média-hálózat.

Melynek legfontosabb feladata volt, h. tanítsa az embereket. Az egyik műsorunk címe például ez volt: tanácsok a világűrből. Egy másik műsor címe: Égi bölcsességek.

Szóval állandó jelentős sokoldalú kommunikációs kapcsolatot tartottunk a földdel.

De mit is próbáltunk üzenni, tanítani nekik lényegileg?

Tulajdonképpen semmi különöset. Semmi olyant, ami már ne jelent volna meg a saját gondolkodásukban, a saját kommunikációjukban. Talán ez volt, a bennünk való csalódásuk egyik oka. Szóval az alábbiakról ők is tudtak, csak nem ez a tudás nem volt a tudati, és kommunikációs fősodorba. Például ezeket nem tanították az alapfokú iskoláikban, középiskolákban és főiskolán is csak elvétve.

Azt gondoltuk, hogy miután látják-hallják, hogy mi, mint társadalmilag, technikailag fejlettebb lények, mit tartunk fontosnak, majd ők is fontosnak fogják tartani.

Beszéltünk nekik az emberi (az élővilág) testi és lelki működéséről, de egy kicsit magasabb szinten. Megpróbáltunk a meglevő ismereteikhez kapcsolódóan új magasabb szintű ismereteket adni, ráadásul mindezt szórakoztatóan. Talán az egyik legfontosabb témánk, tanításunk magáról az oktatásról szólt; nálunk milyen iskolák vannak, milyen rendszerbe működik az oktatás, mi a tananyag lényege, és ehhez hasonlók. Ez a tudás is amolyan régi, új újdonság volt a számukra, bár az oktatás-szakma ismerte ezeket az elméleteket, de nem alkalmazta. A politika (hatalom) pedig a szakmához képest is le volt maradva. Bár a földön direkt, vagy indirekt módon a politika irányította a szakmát, persze helytelenül.

Belegondolva, náluk is egyes skandináv országok, nagyon is közel voltak a mi javaslatainkhoz, legalábbis jó úton jártak. De a többi ország nem vette át. Ez megint egy rejtélyes, földi értelmetlenség, h. a bevált dolgokat, módszereket sem vették át egymástól.

Tulajdonképpen minden tanításunk, javaslatunk hasonló cipőben járt, mint az oktatásról szóló tanításunk.

Minden tanításunk, javaslatunk megpróbáltuk inkább rávezetően, érdekesen, de mégis érthetően közreadni.

És nem kioktatóan, lekezelően. Továbbá, megpróbáltuk lehetőleg széles körben terjeszteni, mindenhová eljuttatni.

Minden fontos témában megszólaltunk, többek között beszéltünk a magasabb szintű, biológia,i orvosi, pszichés ismeretekről.

Magasabb szinten, és sokat beszéltünk a társadalmakról a társadalmi fejlődésről, kiváltképp a demokrácia fontosságáról.

És hát persze valamennyit beszéltünk a fejlettebb természettudományokról, csillagászat, fizika, kémia, technika, hiszen ezek sem maradhattak ki. Tulajdonképpen az embereket ez érdekelte a legjobban. De csak azért, mert valamilyen csodát vártak. Valamilyen nagyszerű gépet, szerkezetet, művi eljárást, ami mindent megold.

Megpróbáltuk fokozatosan értésükre adni: nincs csoda.

Illetve h. Végeredményben minden rajtuk múlik.

Szinte csalódtak, amikor ráébredtek mi sem tudunk mást mondani, mint: legfontosabb, az egészségügy, az oktatás, a természetvédelem, a béke, az igazságosság, a becsületesség, a demokrácia.

De erre még vissza kell térni.

Egyre több ember csalódott bennünk. Mint mondtam irreális, mesebeli dolgokat vártak tőlünk. Például az örök élet gyógyszerét, az egészség, meg a fiatalság elixírét. Mások a szerelmi csábital közzétételében bíztak. Megint mások szuper robotokat vártak tőlünk, melyek minden munkát elvégeznek helyettük. Vagy éppen fogyasztás és szennyezés nélküli szupergyors járműveket követeltek.

Persze, mi sok oldalról magyaráztuk, h. miért hibásak az elvárásaik.

Pl. h. a készen kapott dolog csak ront az okosságukon, életképességeiken. Másfelől elmarad a jól megérdemelt munka öröme, a felfedezés öröme.

Onnan is, h nekünk sincsenek csodaszereink. Illetve amink van, azt szép lassan megosztjuk velük, de a „rázúdítás” senkinek sem lenne hasznos.

Vagy például; a munkanélküli, de „minden megvan” állapot, még elpuhultabbá teszi őket.

Onnan is magyaráztuk, hogy az önálló szabad akaratot, az önrendelkezést még nekünk sincs jogunk elvenni. Illetve ha „mindent megadnánk”, akkor valószínűleg éppen a szabad akarat elvételével vádolnánk minket, egyébként nem alaptalanul.

De onnan is magyaráztuk, hogy nem a felsoroltak teszik őket boldogabbá.

A pszichés közléseink, szórakoztató felvilágosításaink egy része éppen a boldogság természetéről szólt.

Egy másik nagy témánk volt az emberi gondolkodás természete volt. Az egyik műsorunk például az utánzó ösztön és a dafke ösztön egyensúlyáról szólt.

De összességében a velünk szembeni antipátia, az elégedetlenség nem csökkent, hanem nőtt.

Ugyanakkor meglepetten tapasztaltuk, h. vannak olyan országok ahol éppen az elnyomók, a kizsákmányolók, örvendenek népszerűségnek.

Persze ezt is elemeztük. Azt tudtuk h. az ember egy felettébb ellentmondásos pszichéjű élőlény, de erre még mi sem számítottunk.

Azt is felmértük, h. a velünk ellenszenvezők is több rétegre oszthatók.

Az egyik rész (réteg) a „türelmetlenek”, voltak.

Voltak, akik fölényeskedő, kioktató okoskodóknak tartottak minket. Akik semmi újat nem mondanak, csak játsszák az eszüket.

„Ezek sótlan unalmas érzelem nélküli alakok, nem képesek az embereket megérteni” – ez a vélemény is gyakori volt.

Olyanok is szép számmal voltak, akik egyszerűen el sem hitték a létezésünk, - a hatalom egyik trükkjének tartották, a megjelenésünk.

És persze sokan voltak olyanok is akik valamiféle sunyi nyomuló ellenséget láttak bennünk. Akik egyelőre megjátsszák magukat, de aztán egyszer csak, lassan, v. gyorsan leigázzák, kicsinálják az emberiséget.

Újra és újra előjött bennünk a kérdés: egyáltalán mit akarnak az emberek? Még azt sem tudtuk megmondani, hogy mit akar az emberek többsége. Szavakban békét, igazságot, igazságosságot, egészséget, tudást, önrendelkezést, biztonságot, nyugis kellemes életet, - de a másik oldalról sok jel arra mutat, h. még a többség sem ezeket akarja. De akkor mit?

Vagy talán a természetéből adódó aljas, harácsoló manipulatív vezetések és a naiv tömegek örökös táncáról van szó?

Amin, újra és újra elképedtünk, a nagyfokú manipulálhatóság volt. Talán ez így nem is pontos, talán így pontosabb: az irrealitáshoz való vonzalom, de erre még visszatérek.

Hosszas lamentálás, elemzés után mégis úgy döntöttünk, h. személyesen is elmegyünk a földre. elsősorban abból indultunk ki, h. a helyzet így is romlik, a személyes megjelenésünk inkább javíthat, mintsem ronthat a helyzeten.

Leszállt az űrhajónk, már ünnepélyesen vártak minket. Nagy meglepetés nem volt, mert már tudták hogy nézünk ki, sőt szinte minden mást is tudtak rólunk.

Azután földi időszámítás szerint jött fél év, amit ünnepség-sorozatnak lehetne nevezni. Az emberek kimondottan szeretnek ünnepelni, lehetőleg nagy felhajtással. Szinte minden országban jártunk, főleg a nagyobbakban, mindenhol, felvonulás parádé, fogadás százával.

De aztán szép lassan elmúlt az ünneplős időszak és előjöttek a korábbi problémák.

Az ellenzők rétegei is feléledtek, aktivizálódtak. Talán csak a hitetlenkedők, akik kétségbe vonták a létezésünk, lettek kevesebben. De az alapvető ellenérzés megmaradt: ne osszák itt nekünk az észt, ismert okoskodásokkal, inkább adjanak konkrét segítséget.

Továbbá megmaradtak azok is, sőt sokasodtak, akik valamiféle sunyi leigázónak tartottak minket.

Tovább folytatódott az emberek megoszlása, klikkesedése a szerint: akik szimpatizáltak velünk, magukat jövő-pártiaknak nevezték, valamint akik nem szimpatizáltak velünk. Ők magukat függetlenség-pártiaknak nevezték, azon elmélet szerint, hogy mi lényegében csak egyféle modern gyarmatosítók vagyunk. Akik inkább menjenek vissza a bolygójukra, ne rontsák a földön a közállapotokat. Mert szerintük, mi végeredményben többet ártunk, mint használunk. Újra tapasztaltuk az emberek, szeretnek klikkesedni, szeretnek harcolni, egyesek kevésbé, mások jobban. De elég, ha csak az egyik felük szeret harcolni, ezzel rákényszeríti a másik részt is a csatára. Ez esetben a függetlenség-pártiak voltak a kötekedők a kezdeményezők, még akkor is, ha jó ürügyet találtak erre. A jövő – pártiak, hosszabb nevükön Jövő a Közvetlen Demokrácia Unió (JKDU) - azt szerették volna, ha maradunk, és tanácsainkkal segítjük az emberi fejlődést. Olyanok is voltak, akik azt várták volna tőlünk, h. vegyük át az irányítást. Természetesen ettől elzárkóztunk, nem győztük magyarázgatni: segíteni jöttünk, nem parancsolgatni, főleg, nem leigázni.

A szétszakadási ellenségeskedő folyamatot azonban nem tudtuk megállítani. A világ minden országában erősödtek a zavargások, sokasodtak a tüntetések és ellentüntetések. A két pártra szakadás átterjedt a politikai pártokra, ez jó ürügy volt hogy nyírják egymást.

Itt jegyzem meg; sajnos még nem alakult ki a földön, a közvetlen demokráciára alapuló rendszer. Ebben a fejlettebb rendszerben egészen másképp, békésen normálisan alakultak volna a dolgok.

De hát a maguk elavult harcot generáló rendszerűkben, az elavult oktatásuk mellett, a silány társadalmi tudatuk mellett ilyen tragikusan alakultak az események.

Sok országban szinte polgárháborús állapotok alakultak ki. De sajnos kialakult az országok közötti háborúskodás is. A régi sérelmek felgerjesztésére jó ürügy volt, a jövő-pártiak és a függetlenség-pártiak szembeállása. Mely szembeállás is nagyobbrészt gerjesztett, felpumpált volt.

A lényeg, hogy jobbnak láttuk, ha elmegyünk a földről.

A látszat ellenére, ez nem vicc. (lényegében nem vicc)

- Hová készülsz nagypapa?

(Írta 2020 ápr. 22 - máj 22 között Kivaghy - felhasználja Kkrrss 902)

- Csak egy kicsit sétálnak

- Te meg vagy őrülve, bármikor elüthet egy autó. Nem nézted tegnap este a tévét két órán csak erről beszéltek, hányan haltak meg ma is egész Európában közlekedési balesetben. Tudod hányan? Ezerkétszázhúszan. Drasztikusan sokan. És nálunk is tegnap meghalt egy ember, elütötte egy autó, pedig nem is tehetett róla.

- Melyik tévében ment?

- Hát a BTV-n

- Mert én ugyanezt láttam a CTV-n, aztán átkapcsoltam, a DTV-re ott is ugyanezt ment.

- Fel ne sorold itt nekem az összes tévét, rádiót? Van vagy száz. Persze hogy mindegyiken ez megy, ne csodálkozz, az annyira borzalmas, ezek a közlekedési balesetek.

- De hát vannak más halál okok is. Itt van például a rák. Vagy az öngyilkosságok, vagy a kórházi fertőzések. Azt tudtad például, hogy kórházi fertőzésben többen halnak meg, mint járványos betegségekben, beleértve a koronavírust is. Sőt többen halnak meg, mint közlekedési balesetben.

- Milyen ostobaságokat beszélsz, a közlekedési balesetek nem hasonlíthatók semmihez. Nem véletlen ez folyik most minden médiából, reggeltől estig. Na és a kormány, sőt az összes kormány szerinted hülye, hogy emiatt kijárási tilalmat rendeltek el?

- De hát régen is voltak közlekedési balesetek, mégsem volt ekkora felhajtás.

- Igen, de most megjelent ez az új veszély, az elektromos autók is elüthetnek embereket. Meg az elektromos rollerek. Ugyanis ezek csendesek. Ez borzalmas, ebből nagy baj kerekedhet. Kiszámították, érted öregember, a modern tudomány kiszámította, hogy akár az emberek felét is elüthetik.

- Persze ezek a legpesszimistább számítások. Akár a fele is meghalhatna, ha az emberek egyáltalán nem vigyáznánk, körül se néznének. De azért az emberek nem ennyire hülyék, még akkor sem, ha annak vannak nézve.

- De sajnos az emberek hülyék, látod te is ki akarsz menni.

- Én a körülnézésről beszéltem. Kimegyek, de óvatosan közlekedek.

- Nézz csak bele híradóba, tíz borzalmas esetet is be szoktak mutatni.

Ugyanakkor az éppen megtörtént esetszámok a mérvadók. Az összehasonlító halálozási okokról és azok számairól beszélek. A számok, mint tények, makacs dolgok. Makacs dolgok lennének, ha……

- Én is a számokról beszélek nem érted, csak a múlt héten 19 újabb ember halt meg közlekedési balesetben. Nem akarok kiabálni veled, de most mégis azt teszem: Nee meenj ki az utcáára, mert elüthet egy autóó,…. éérteed!!!

A diktátor és a hajléktalan - egy napja

(Írta 2020 ápr. 22 - máj 22 között Kivaghy - felhasználja Kkrrss 902)

Reggel, délelőtt

Aznap reggel a diktátor rendben, szokás szerint fél hétkor felébredt. Kicsit nehezen ült fel, mostanában pocakot eresztett, a lába, az ízületei, a pocija is rosszalkodtak mostanában.

- Nem baj, munkára fel – gondolta elégedetten.

- Rengeteg dolgom van ma is. Ma hozzuk meg a hajléktalanságot felszámoló törvényeket – gondolta, majd egyel alacsonyabb tudatszinten végigfutott benne - Szerencsétlen élhetetlen emberek. Sajnálom őket, de ez én általam épített országba nem férnek bele. Mi magyarok nem kívánjuk őket.

- „Fontos ember vagyok” „Okos, erős vagyok” „Népmentő vagyok” – ezek a gondolatok nem csak egy-egy alkalommal jöttek elő a felszíni, napi gondolkodás szintjén, hanem mélyebben, mondjuk a negyedik szinten, állandóan ott voltak a tudatában.

Ezekből a személyes alaptörvényekből (tudat-elvekből) eredt minden felszíni tevékenység. Például az, hogy lényegében mindenben igaza van, a kritikák többsége, eltekintve néhánytól megalapozatlanok.

De volt egy harmadik és egy ötödik szint is. Mint minden embernél.

Igaz az ötödik szint, olyan mélyen volt, hogy szinte soha nem jött a felszínre. Valahogy mégis kialakult. Ezen a szinten ült az igazmondó, a legfőbb erkölcsi bíró, atya és ítélkezett: - Fiam, sokat vétkeztél, hiú, nagyravágyó alak vagy, ártasz a népednek, sokszor, te is tudod, egyszer ezért bűnhődnöd kell.

De a diktátornál ez a szint már évek óta nem jelent meg a felszínen.

És mi volt a harmadik szinten, félig, sőt háromnegyed részben eltemetve?

Például a legutóbbi parlamenti vitából egy ellenzéki politikus érvelése:

- Ha természetvédelmi szempontból nézzük, akkor a hajléktalan ökológiai lábnyoma sokkal kisebb, mint a gazdag emberé. A hajléktalan inkább hasznosítja a szemetet és nem termeli azt. Nem termeli, legfeljebb szétszórja, de ez is a rossz szabályozás eredménye. Tehát ne állítsuk róla, hogy környezeti szempontból ártalmas. Az igaz, hogy árt magának, és kilóg a normál képből, zavarhatja a látványt – valamit tenni kell. De az eltüntetés a szőnyeg alá seprés, biztosan rossz megoldás. Megint kimondhatjuk, e problémakörben is a megelőzés, a prevenció a legfontosabb megoldás.

Szóval ez a beszéd valahogy nagyobb részt eltemetve azért beragadt a diktátor harmadik, vagy negyedik tudat-szintjére, de a felszínen nem jelent meg olyan erővel hogy hasson.

A „fontos ember vagyok” érzés tudat viszont új erőt adott, hozzákezdett a szokásos reggeli rituáléhoz.

Közben a hajléktalan is felébredt, hidegben, szürke betonsarokban, fázva, esővíz ízzel a torkában. – Nem, nem, nem akarok - gondolta, de muszáj volt, a szüksége, „minyjá behugyozok”, kilökdöste esőbe. Éhes is volt, de a fejzúgása, fájdalmai, a világtól való undora, a kábulat vágyát, vagyis az alkohol vágyat keltette fel benne, de nagyon hevesen. Nem tudott pihenni, menni kellett, gyűjteni, koldulni. Hamar elfáradt, csak arra volt ereje, hogy közeli szokott helyére kiüljön koldulni vagy olyasmi, szervezete már többszörösen kimerült. Nála a negyedik szinten, nem a „fontos, erős, okos, népmentő ember vagyok” gondolat volt, hanem annak, ellenkezője. És az ötödik szinten sem volt sokkal kegyesebb, az erkölcsi felettes én; igen, jól látod szar alak vagy, de talán a szenvedéseddel levezekled a bűnöd. Minden nap vezekelned kell. – ilyesmi hang, szöveg sejlett fel a lelke mélyéről. De ő ezt nem temette el, szembe nézett vele, nem úgy, mint a diktátor. A hajléktalan harmadik tudat-szintjén, nem volt más, mint a merengő, kába emlékezés. És mi volt a felső szinten, az operatív tervezés és cselekvés szintjén? Semmi, csak néhány szükséglökdösés.

Délután, este.

Délután a diktátor, szájában a Gundel-vadas kellemes izével, természetesen megszavazta a szigorító törvényt, hiszen ő maga volt a kitalálója.

Bezsebelte alvezérei alázatos meghunyászkodó, mégis csodáló pillantásait, ezek éltették, ezek töltötték fel. Ezek a nézések, kézszorítások számukra többet jelentettek, mint az állítólagos távoli szenvedések, utálatok, miket állítólag több millióan éreztek.

- Ugyan-ugyan, mese habbal, és ha mégis van benne valami, az sem úgy, egyébként is csőcselék – szóval volt, van önfelmentő érv, dögivel. Azonban a hátrányok, bajok, kritikák tudat mélyére temetése a leghatásosabb módszer.

Ez a diktátor nem azokhoz a régi fajta diktátorokhoz tartozott, akiket még valamiféle magasztos eszmény hajtott. Pl. egy nép naggyá tétele, vagy a kommunista eszmény, vagy a világ megváltoztatása. Nem ő egyszerű, magyarázatokat, ürügyeket (pl. migráció, stb.) talált, de ezek sem voltak igazán fontosak.

Ő egyszerűen imádta a hatalmat, a vagyont, a képzelt nagyságot.

Mondhatjuk ő a mostani, a legújabb diktátor-generáció díszpéldánya. Ezeknek már nemcsak eszményeik, de erkölcsi skrupulusaik sincsenek, a pofátlanság felső határáig is elmennek, ha tudnak. Az eszmény-hiányból eredően ezek már rugalmasak, ha kell pávatáncot járnak, szóval jóval veszélyesebbek mint a régi „nagy” diktátorok. Viszont ez a diktátor-generáció még jobban ismeri a manipuláció fortélyait.

Persze, mint említettem, mindez szépen el van bújtatva, fedve, vagy meg van magyarázva a tudat különböző szintjein.

Este is sokat dolgozott, félt szembenézni magával. Félt csendesen mélyen hosszan magába nézni.

Éjjel fáradtan hasalt az ágyba. Elalvás előtt egy pillanatra egy percre végigrobogtak benne a gondolatok, mintha egy csattogó, kattogó, sivító vonat ablakaiból intettek volna ki, és mintha ezt sikította volna valaki:

- Nagyon rossz úton járok. Sokat hazudok, sokat vétkezem. Az utókor is meg fog vetni. Sokan gyűlölnek és ez még akkor is borzalom, ha sokan tisztelnek. De azok se mind tisztelnek mind, képmutatók, csak a vesztemet akarják. Be kéne fejeznem ezt az egészet, amíg nem késő.

De aztán elrobogott a vonat, a sikító hang a lélek sajgása elhalkul és minden megy tovább.

Közben a hajléktalan is tengődött, alig tudta, nem is érdekelte, hogy milyen napszak van.

Mint mondtam, nála a harmadik tudatszint nem állt másból, mint merengő kába emlékezésből. Kába emlékezés mégis ez töltötte ki létezésnek, „gondolkodásának” nagy részét. Persze muszáj valóságosan is élni, enni, üríteni, főleg inni, úgyhogy csoszogva körbe járta a szokott helyeket, - itt üvegek, ott az üzletbe az az asszony, aki mindig ad egy százast, - oda pedig leülök egy-két órára koldulni, az jó hely, - amott melegedni lehet, - szóval azért volt egy munkarend.

De közben állandóan és védekezőn folyt, kavargott benne a kába emlékezés. Akkor is, amikor lefeküdt az aluljáróba a helyére, már egy hete ez a helye. - Na, akkor igyuk meg a maradékot – vette elő a nehezen beszerzett nova murci féleséget.

A merengő kába emlékezés, mindig a boldog időkkel kezdődött.

- Voltam én tanár is magyar-történelem, nem is rossz. Nem voltam én rossz ember, úgy értve, hogy nem sokaknak ártottam, - én mindig jó akartam lenni. Érdekes ilyenkor mindig Móricz, meg Móra alakok jelennek meg. Meg a többieké, Molnár, Kosztolányi, Karinthy alakok, Istenem, milyen nagy írók voltak. Régen is voltak szegények, de mégsem voltak hajléktalanok, legalábbis ilyenek, mint én, nem voltak. A „hét krajcár” szegénysége borzalmas, de legalább emberi, ez viszont – nagyot köpött a földre - nem emberséges szegénység. Na és a tanárokat mennyire tisztelték? A szigorú, de igazságos tanárokat. Még Nyilas Misi is, pedig őt nagyon-nagyon. Manapság pedig?

Ekkor már szürke ólmos súly, lelki teher nyomta a vállát, mellkasát, meggörbült, de hiába. Gyomrát pedig az éhség, az ilyen-olyan bajok okán nyomták a szürke ólmos súlyok. Hideg huzat csapott át az aluljárón, a pocsolyák is belereszkettek, a színek elfakultak.

- Miért és hol kezdődött? – először elhagyott a Teri, a teri-tari. Vitte a gyerkőcöt is, az én igazi barátomat, az egyetlent. Nem, először kirúgtak az állásomból, nem a tanáriból, hanem az utolsóból is. Vagy fordítva volt,… melyik volt előbb, már nem emlékszem, azután kezdtem el inni,….. vagy Teri után? Az biztos, hogy lakásom elvesztése,…. inkább elvétele, a rohadtak,…. volt az utolsó.

Lassan, fokozatosan, mégis gyorsan csúsztam le, ide le, az iszapos büdös mocsárba. Miért, - kinek ártok én Istenem?

A hajléktalan szeme, ott az aluljáróban, lassan becsukódott, lelke csillapult. A legalsó tudat szintje, „ma már megbűnhődtél” állapotban nem kattogó vonatot, hanem napfénybe ringatódzó hajót vetített elé, ha nem is boldogan, de békésen elaludt.

A nagyvezér szemében zavaros örült fény villan,

(Írta 2020 ápr. 22 - máj 22 között Kivaghy - felhasználja Kkrrss 902)

Lelke mélyén régóta várta ezt a hírt, ezeket az időket. Végre csinálhat valami nagyot, amit az utókor is megemleget. Ez most egy járvány formájában jött el. Jött már árvíz, de az sem volt hozzá méltó, gyorsan kifújt. Volt már migrációs válság, de mintha az is enyhülne. Na de majd ez, ez a világjárvány alkalmat ad, hogy megmutassa.

Miközben a nyelvét, ajkán táncoltatva, látszólag nyugodtan megszólal:

- Most jönnek majd a migr…, ja nem a tömeges megbetegedések. 35 ezer ágyat fel kell szabadítani.

- Ezt miből gondolja? – kérdezi az értelmes állampolgár.

- Egy népmentő mindig, mindent tud. És mindenhez ért ..., izé értek, a járványügytől a gazdaságig, mindenhez. Persze a velem egyetértő embereket azért megkérdezem. De nem sokukat és nem nagyon kérdezem őket, még a végén….

- Szóval maga lenne a népmentő. De ennyi ágyat csak úgy lehet felszabadítani, ha a kórházi ellátásra szoruló betegeket is elküldenek.

- Ez orvostechnikai kérdés.

- Ez nem orvostechnikai kérdés, ez lehetetlenség. Ebbe sokan fognak előbb-utóbb belehalni.

- Akkor kirúgni az ellenszegülőket. Ha belepusztul ez a nép, én akkor is megmentem.

- Magát kéne kirúgni.

- Engem nem lehet, a népmentőt védő gépezetet már kiépítettem. Állami média, oligarchák, a mi törvényeink, Fidesz párt, Fidesz állam, Fidesz parlament, Fidesz kormány. A legújabb pedig az operatív törzs, na meg a nagyon okos Fidesz szavazók. Ja és a közömbösöket, megalkuvókat ki ne hagyjam, ők is fontos elemei a gépezetnek. Ezek mind azt szolgálják, h. a nagy népmentő nyugodtan tudjon uralkodni.

- Ők a társai az uralkodásban?

- Dehogyis, mit képzel? Bár lehet, h. egyesek azt hiszik, de ők csak csicskások, biztosítják, hogy én uralkodjak.

- Egy sincs közülük, aki ki merné mondani: diktátort nem szolgálok.

- Képzelje, egy sincs, ez egy fordított „walesi bárdok”, jó munkát végeztem, nem?

- És ha kiderül, h. káros zagyvaságokat mondott, tett?

- A népmentő soha nem tévedhet, legfeljebb csak egy picikét.

- Például sok üres stadiont felépítettet, sok száz milliárdért, amiket további sok száz milliárdért fenn kell tartani?

- Mondtam, h. vannak picike tévedéseim, de erre szolgál népmentőt védő gépezet, vagyis nem lesz következmény. Ez a beszélgetés pedig meg sem történt, értve vagyok.

Vírusjárvány - agymosó járvány.

Felháborodott gondolatok.

(Írta 2020 máj. 22 - jun. 22 között Kivaghy - felhasználja Kkrrss 902)

Ha nem lesz második hullám, akkor elnézést fog kérni valaki a fölösleges rémisztgetésért? Nyilván nem, eddig sem kért senki elnézést pedig jócskán volt fölösleges ijesztgetés. Úgy látszik az nem bűn, sőt erény, ha az embereket rémisztetéssel stresszben tartják. Vagy vírussal, vagy migránsokkal, vagy valamivel, csak féljenek. Csodálkozhatunk, ha tele van az ország lelki sérültekkel?

Világ-járvány és világmanipuláció-járvány van, Őszintén szólva amikor az USA és Kína arról vitatkozik, h. melyik hazudik, én egyiknek sem hiszek. Az agymosás fölösleges káros rettegéskeltés, ördögfestés, kiegészítve bagatellizálással, szinte minden vezetésnek jól jött, ebben a válságos korban. Legalábbis rövid távon jól jött és ők csak arra figyelnek.

De O még erre s rátesz egy lapáttal. Mindent kihasznál a fidesznyik csicskásaival együtt, h. hatalmat vagyont harácsoljon.

Ez a járvány és agymosó járvány megmutatta, általában az ember nem mer szembenézni a tévedéseivel, inkább szükséges védekezésnek állítja be azokat. Vagyis nem tanul semmiből, talán soha nem derül ki, kik voltak hamisak, a kártevők, kik voltak a bölcsek. Ráadásul folytatja a hamisságait, ártásait, csak ne derüljön ki az ostobasága.

Emlékszünk, hisz nem régen volt, amikor O és társai naponta elmondták: Most robban be a járvány, most jönnek a tömeges megbetegedések. Nem kellene másokat vádolniuk a saját vétkeikkel, de úgy látszik ez lett a kedvenc hazugság-módszerük. Lássuk be, O nem egyszerűen, a kritikát nehezen tűrő alak. Hanem a kritikusait, eltaposó (néha lassabban, cselesebben, de soha nem engedő) alak. A támogatói sem kevésbé bűnösök.

A manipuláció, eltérően a kellő óvatosságtól, kártékony, de most egy új útra léphetnénk

A pánikkeltés, a zavarkeltés is egyfajta manipuláció, ahogy a túllihegés is, a problémaelfedés, és a hatalom önfényezése is. Pontosabban az utolsó, a hatalom érdemtelen fényezése, minden direkt és akaratlan manipuláció Alfája és Ómegája. És amely manipuláció, végső soron kisebb-nagyobb szenvedésekhez, pusztulásokhoz vezet.

Tényleg nincs manipuláció?

Csak van egy hihetetlen gyenge adatszolgáltatás (pl. az influenzáról, egyéb halálozási számokról, kivéve a koronavírust) Ugyanakkor szinte nincs iskolai oktatás: a járványokról, a statisztikáról, a növekedési diagramokról, a valószínűség-számításról és egy sereg fontos ismeretről. És most sem azokról az ismertekről beszélnek, melyek birtokában például reálisan lehetne értékelni a jelenlegi helyzetet. Így viszont hiányos ismertekkel bíró emberek vannak, akik fejét túlzó frázisokkal tömték tele. Akikkel minden el lehet hitetni. Vagy semmit. Nemcsak járványügyben.

A legtöbb embert nem érdekli, de én nem tudom elviselni a vezetés pontatlan ferdítő beszédet, még akkor sem, ha jó szándék, féligazság, fél-veszély áll mögötte.

A legtöbb ember elnéző, de szerintem egy ország-vezető, csak pontosan fogalmazhat. Ha bármilyen megfontolásból ferdít, akkor az már nem nevezhető ország-vezetőnek.

Szeretném megélni azt az időt (valószínűleg nem fogom) mikor mondjuk átlagosan félévente az újságok, híradások ezzel a címmel jelennek meg: vigyázat súlyos agymosó járvány van kialakulóban. De ne hagyják magukat átverni.

(Bár naponta ezer hír szól a koronavírusról, de nálunk kórházi fertőzésben több ember hal meg egy évben, mint amennyi a koronavírus miatt valaha meg fog halni.)

Bár naponta több hír jelenik meg a migránsokról, de egy nap alatt több kárt okoz a kormány, a magyarnak, mint amennyit a migránsok valaha okozni fognak. Stb.. )

Nem akarom a rettegőket elkeseríteni (hiszen szeretnek félni) de jelenleg 1/100000 az esélyük hogy elkapják a koronavírus járványt. Pesszimista becslés szerint ez elérheti az 1/10000 arányt. Tehát nem egy százalék, nem is egy ezrelék, hanem egy tízezrelék. 0,001% lesz az esély rossz esetben. Ha mondjuk, valaki azért nem száll vonatra, mert fél, h. vonat-balesetben meghal, az logikusabb, mint aki azért nem száll vonatra, mert fél h. elkapja a koronavírust. De ha fiatal, akkor hál istennek, szinte semmi esélye nincs a halálnak. Ugyanakkor felettébb dühítő lenne, ha sok szájtépés, felhajtás, túllihegés, gazdasági és egyéb kár ellenére, akár egy ember is fölöslegesen (ellátási hiányosság miatt) halna meg koronavírus fertőzésben.

A manipuláció, eltérően a kellő óvatosságtól, kártékony, de most egy új útra léphetnénk

Látszólag a manipulálható nép, a fegyelmezett nép. De nem így van, mert a manipulálható nép, a rossz irányba is terelhető. Vagy vezetés hiányában pánikba esik, butaságok sorozatát követi el. Tehát az ellentéte, a nem manipulálható, önálló, értelmes, a jó utat figyelő nép a fegyelmezett, az ilyen képes megoldani a problémákat.

Az agylúgozás bűnét (pl. koronavírus, migráns-válság) mikor fogják büntetni? Mindennél, mindenkinél jobban rühelem ezt a korrupt rezsimet, de kedves ellenzék ez most baromi nagy árnyékra ugrás, ez sajnos nekik jó.

Az igazi demokrácia nem arról szól, hogy mindenki, főleg a vezetés, akár az óvatosság ürügyén is, óriási baromságokat mondhat és tehet. Hanem arról szól, hogy a fontos kérdésekben, végső soron az objektívan tájékoztatott többség dönti el, hogy mi az igazság, mit kell tenni.

A jelenlegi koronavírus-járvány újra rávilágított az új-kapitalizmus, a jelenlegi demokrácia elavultságára, (de a többi még rosszabb rendszer). Mindaddig, amíg a jelenlegi rendszerek működnek a világon, addig újra és újra agymosó-áradatok és egyéb válságok (klíma, pénzügyi, stb.) követik egymást. A világ legújabb problémáit, túlnépesedés, klímaválság, új járványok, migráció, szuper-fegyverek, stb. az eddigi és mostani, manipulációs uralkodásra alapuló rendszerek, nem képesek megoldani. Tehát új rendszerre van szükség, egy manipuláció ellenes, objektív tájékoztatásra, bölcs népre, közvetlen demokráciára alapuló igazi demokráciára.

Az óvatosság nem azonos a károkozással.

Újra megnéztem a világ adatait (07. 09.) meglehetősen furcsák, valami sántít. Az más kérdés, h. milyen a magyar kommunikáció? Mindig azt a külföldi adatot emelik ki, amelyik a borzalmasságot fokozza, hol ezt, vagy azt az abszolút számot, hol ezt, vagy azt a százalékot. És persze most már az egész világból tudnak válogatni. Ezzel szemben mindig azt a hazai adatot emelik ki, ami a legkedvezőbb. Valójában az egymillió főre eső halálozások számát illetően a szomszédos országok, a visegrádi országok arányai alapvetően nem változtak. Magyarország még mindig a hátsó traktusban van. Románia került az utolsó helyre. Szlovákia kiváló, Horvátország még mindig jobban áll.

A járvány adatai sok furcsaságra, ellentmondásra utalnak. A kapcsolatos kommunikáció még inkább – ez azért elgondolkodtató. Van azonban egy jól kivehető tendencia; nő a fertőzöttek száma, de a halálozási arány csökken. Vagyis egyre többen esnek át enyhe tünettel a betegségen és kapnak valamekkora immunitást. Én, mint laikus szerényen megkérdezem: ez a tendencia összességében nem inkább kedvező, mintsem kedvezőtlen?

Én elismerem, h a koronavírus más betegség, mint az influenza. Csak azt ne akarják nekem beadni, h. a koronavírus-szövődmény halála, borzalmas, az influenza-szövődmény halála, kellemes. Nincs kellemes halál. Az pedig minimális elvárás a mai orvostudománytól h. ne legyen borzalmas halál.

Kérdés, h. a koronavírust körülvevő zavaros adatolás, tájékoztatás, agymosó járvány összességében szolgálja, vagy tovább rombolja az egészségügyet? De ez nem is kérdés.

Már most látszik a rémisztgetés (második hullám, új vírus, új faj, stb.) évekig, vagy örökre itt marad. Itt marad, mert az uralkodó osztály számára előnyős, ha fél a nép.

Nem az óvatosság, hanem a manipuláció ellen vagyok.

A járványnak nincs vége a vírus itt cirkulál, bármikor felerősödhet – hallani állandóan. A másik, naponta ellentmondásos tájékoztatás: A járvány gyengül, gyakorlatilag megszűnt. Ugyanazon nap: A járvány erősödik. Talán nem ártana eldönteni. Én abszolút laikus vagyok, de azért megkérdem, ha itt van és bármikor felerősödhet, akkor miért nem teszi? Én abszolút laikus vagyok, de mintha rémlenének ilyen fogalmak. A vírus fertőzőképessége gyengül, az emberek immunitása nő, ezért a járvány gyengül. De gyengülve is végigfolyik, végigszivárog a világon. Azért jön majd a második hullám, mert jön a hideg. De két hónappal ezelőtt azt derítették ki: nem kell örülni a melegnek, mert ez a vírus nem érzékeny erre. Ezt is jó lenne eldönteni. Kivéve, ha az ijesztgetés a cél.

A koronavírus is bebizonyította attól félnek az emberek. amit nem ismernek. Nem ismernek, nem ártott nekik, mégis jobban félnek tőle, mint attól ami már ártott nekik, hát ennyire logikus az ember.

Alapvető manipulációs ismeretek.

A manipuláció egyik jellemzője a torzított adatszolgáltatás, és a torzított adatszolgáltatáshoz képest is tovább torzított kommunikáció. Torzított adatszolgáltatás például, ha egyes adatokat alig lehet megtalálni, el vannak dugva, vagy olyan fejre öntő adatszolgáltatás van, mikor az összehasonlító adatokat nem közlik. Pl. a koronavírus adataival együtt nem közölték más betegségek halálozások adatait.

Alapvető manipulációs ismeretek

Manipulációnak nevezhetjük, mikor a vezetés és az emberek is egymást óvodásnak nézik. Mindenki azt gondolja: persze én tudom mi az igazság, de ezeket az óvodás lelkű embereket nem lehet másképp meggyőzni.

Azt gondolja, ő a kivétel, de nem veszi észre, h. közben ő is kénytelen óvodás módon élni, viselkedni.

Az általános manipuláció egyik biztos jele, hogy az óvó nénik, bácsik, az önkéntes rendőrök, a fontoskodó intézkedők, a rémisztgetők száma a tízszeresére nő.

Alapvető manipulációs ismeretek.

Manipulált társdalomról van szó, amikor otthon szinte mindenki bizalmatlan, kételkedik, bosszankodik, elégedetlenkedik, sőt dühöng, de a közösségbe lépve, mégis beáll a sorba, azt teszi, amit a „hazug” vezetés mond, mindenhová követi az irányított nyájat.

Néhány mostanában elhangzott gondolati gyöngyszem

(Írta 2020 máj. 22 - jun. 22 között Kivaghy - felhasználja Kkrrss 902)

Gyöngyszem, vagy inkább szalmaszál, ami szépen, takarosan fészket rak az O, F féle autokráciának. Vagy mostanra már diktatúra?

A talán jóindulatú, de egyébként politikailag sötét kijelentők nevét sportszerűségből nem közlöm.

- Örüljünk, hogy nem jött be O főnök tömeges megbetegedés jóslata, örüljünk, hogy jobbak vagyunk, mint az olaszok, spanyolok. Szóval, O főnök jó munkát végzett.

(Osztrák átlagpolgár:

- Először is én nem a legrosszabbakhoz hasonlítom magunkat, hanem a legjobbakhoz, minimum, a hozzánk hasonlókhoz (a régióhoz). Annak pedig egyáltalán nem örülök, hogy a vezetőm fölöslegesen rémisztget, hoz fölösleges rossz ártalmas intézkedéseket. Ez nem jó, hanem rossz munkavégzés.)

- Szegény O főnők mennyit rohangál, intézkedik, vállalja a veszélyt, ez igen.

( Osztrák átlagpolgár:

- Meglehetősen átlátszó, gusztustalan propaganda-fogás, ez az értelmetlen rohangálás. Kockázatot nem vállal, láthatóan rinyál. Inkább végezné a vezetői munkáját, -most válságban kialakíthatna egy széles körű döntéshozást, melynek részese az ellenzék, a szakma, és a nép is. De gyakorlatilag ennek az ellenkezőjét teszi. Elsősorban saját hatalmát, saját klientúráját, saját mániáit menti a köz pénzéből, erre használja a járványt.)

- A zenész zenéljen, a politikus politizáljon.

(Osztrák átlagpolgár:

Alapvető kötelességem magam miatt, a családom miatt, az ország miatt, a közügyekkel foglalkozni. Beleértve a vezetők megítélését, kiválasztását is. A történelmi tapasztalat és józan ész is bizonyítja; a passzív népre diktátorok telepednek, a tehetetlen gyáva nép elveszti a jólétét majd a hazáját is.)

- A Fideszt, O főnököt úgysem lehet demokratikus módon leváltani, nem is érdemes próbálkozni.

(Osztrák átlagpolgár:

- Ha nem lehet, demokratikusan leváltani, azt jelenti, hogy nincs demokrácia. Na meg az átlagos, szélesen értelmezett életszínvonal is alacsony. Ezért kell minden módon próbálkozni. A legegyszerűbb legbékésebb út, ha bemegyek a szavazófülkébe és az ellenzékre voksolok. Bolond, aki ennyit sem tesz meg.)

- Rendben van szemetek, talán le is lehet őket váltani, de a másik oldal sem jobb.

(Osztrák átlagpolgár:

- A polgári demokráciák arról szólnak, hogy a biztosan rosszat elzavarjuk és helyette egy lehetségesen kevésbé rosszat választunk. Ha nem ezt tesszük ha belenyugszunk, akkor az biztos út a diktatúra felé, hiszen a leváltási kontroll is megszűnik.)

- Az állami vezetés, az állam, az állami média azért nem hazudhat sokszor nagyokat.

(Osztrák átlagpolgár:

- A történelmi tapasztalat szerint, gyakran a vezetésből lesz a legaljasabb, leghazugabb gazemberek csoportosulása. Ilyenkor az általuk vezetett állam, ill. állami média nemhogy az igazság szócsöve, hanem ellenkezőleg, hazugsággyár lesz. Persze mindezt ravaszul teszi, az igazság bajnokának látszatát kelti. Ezért nekem, mint felelős állampolgárnak az is feladatom, h. sokoldalú tájékozódás, önálló mérlegelés után alakítsam ki a véleményem.)

Miért nem érjük utol, soha, pl. Ausztriát? Kétségkívül a háromszoros gazdasági és egyéb fejlettség is számít. De a fő ok, ezek, a fenti gondolkodási különbségek. Nemhogy az osztrákokat nem fogjuk utolérni, de ezzel a begyepesedett mentalitással, földhözragadt szellemiséggel állandóan Európa peremén fogunk botorkálni.

Kkrrss 902, azaz Narmi a nagytanács előtt - II. rész

A tanácsülés második része.

Narmi kért szót, mert azért a sok homályos részlet nem hagyta nyugodni.

- Van itt azért egy ellentmondás. Manipulációval, koronavírus felpumpálásával akartátok elérni, h. az emberek normálisabb környezetkímélőbb életet éljenek.

Ugyanakkor azt is szerettétek volna, ha az emberek ráébredjenek, h hazugságvilágban élnek, ez ellentmondás. Manipulációval, a manipuláció ellen?

- Talán nem voltunk teljesen világosak, üdvözlöm, a huszonnégyes tanácsos vagyok – szólalt meg egy női hang a fölkérdező mellől – Tulajdonképpen vagy-vagy megoldást szerettünk volna. Azt reméltük, h. rájönnek; nyugisabb normálisabb, harácsolás nélküli, környezetkímélő életre kell áttérni. És e felismerésen keresztül pedig ráébrednek a rendszerváltás fontosságára.

Vagy a manipulációra figyelnek fel, és a hazugságvilág terjedésén, illetve annak tarthatatlanságán keresztül ébrednek rá a rendszerváltás szükségességére.

Vagy, persze ennek már kicsi volt a valószínűsége, az emberek mindkettőre rájöttek volna, és így dupla motivációval kezdtek volna új életet, új rendszert. Sajnos a legrosszabb vari történt az emberek, egyik igazságra sem ébredtek rá. Pontosabban valamennyire, de nem eléggé ráébredtek a nyugisabb kevesebbet fogyasztó életre, és valamennyire észrevették a hazugságvilág tarthatatlanságát, de egyiket sem annyira h. változtassanak. Ráadásul, akik rájöttek manipulációra, azok mindent, a klíma problémát is manipulációnak vélték, a naivak pedig leginkább a vezetéseknek hittek.

Szóval elég sokan voltak, akiket még kevésbé izgatott fel a klímaprobléma, a hazugságvilág annál is kevésbé, az egészből mást szűrtek le. Volt, akit még nagyobb önzésre motivált a helyzet. Volt, aki még inkább istenítette a szeretett, amúgy hazug vezetőjét. Csak kevesen kezdtek ébredezni.

- Ez várható volt – válaszolt Narmi - az emberek nem szokták alaposan végiggondolni a társadalmi problémákat. Ilyen egyszerű következtetéseket vonnak le. Tulajdonképpen a vezetések a problémák elfedésére, és a maguk dicsérgetésére használták a járvány alakulását, a rendszer nemhogy gyengült volna, de tovább szilárdult. A rendszerváltás pedig azt feltételezné a többség gyorsan, vagy következetesen lassan jó irányba, gondolkodna, cselekedne. Mindkettőre képtelen az ember. A rendszerváltás náluk egy összeomlás után szokott következni.

- Igen, be kell ismernünk, ez sajnos nem sikerült. Azt nem mondanám, h. ellenkező hatást értünk el, de az eredménytelenség tagadhatatlan. Be kell ismernünk ennél azért több igazságvágyat több logikát tételeztünk fel az emberekről.

- Az embereket nem nagyon érdekli az igazság – szólt Narmi, majd folytatta - sem az igazságosság. Pontosabban, ebben is rendkívül ellentmondásosak. Egy csomó tevékenység arra mutat, h. az igazság számukra a legfontosabb. Ezért vannak iskolák, ezért van a tudomány. Ezért van a jog, a bíróságok. Ezért az emberek leggyakoribb gondolata: ez vajon mennyire igaz? Vagy egyszerűen: miért? Mi az igazság?

Ugyanakkor a tevékenységeik másik fele arra utal, h nem érdekli őket az igazság. Nem érdekli őket az igazság, igazságosság és most nemcsak a sok ellentmondásra gondolok, amelyek között élnek. Többek között arra gondolok, h. az érzelmeiknek nemcsak részben, de teljesen átadják a vezérlést. Saját bevallásuk szerint is. És nemcsak a jó érzelmeiknek, a rosszaknak is. Tehát a torz érzelmeikre is hallgatnak.

Vagy itt vannak az említett igazság-területek, az oktatás, tudomány, igazságszolgáltatás, vagy a társadalmi ügyekben való döntéshozás. Ezek is meglehetősen szervezetlenek, pontosabban inkább a hatalmi logika, mintsem az ésszerűség alapján vannak szervezve.

Az embereket nem érdekli az igazság, felületesek, locsi-fecsik, a pontos, fontos adatok sem érdekli őket.

A vezetőik érdeke, h. butítsák a népet, a nép pedig hagyja magát, sőt örömmel mennek bele az saját maguknak ártó játékba. Manipulálható fajta.

- Igen, a járvány kapcsán mi is tapasztaltuk ezt a manipulálhatóságot, és az adatok, tények iránti érzéketlenséget. Csináltunk egy könnyen elérhető, könnyen kezelhető, fontos napi járvány- adatokat közlő NET oldalt, gondolván, h. ha sokan, mondjuk, az emberek harmada időnket meglátogatja a tisztánlátás érdekében, védekezvén a vezetés manipulációja ellen. De tévedtünk, az emberek mindössze három százaléka látogatta meg.

- Igen, meghökkentően ostobák – újra Narmi vette át a szót - főleg ha társadalmi témában kell gondolkodniuk. Hihetetlen esztelen eszméket képesek követni, pl. éltetik a hódító háborút. Gyakran eltűrik, sőt szinte ők segítik a felettük hatalmaskodó diktatúra fennmaradását.

Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló igazságokat, logikus elveket észre sem vesznek, Mint például; ne csak a mára, a holnapra is gondolj. Vagy; a harc, a szemétkedés, az önzés, valószínűleg visszaüt. Ráadásul ezek már meglevő egyszerű népi bölcsességek, de mintha elfelejtenék őket. Mintha visszafejlődnének, én komolyan nem is értem az embereket. Már abban is kételkedem, h. ezek békésen boldogan jólétben szeretnének élni! – hangzott szinte vádaskodón, de mégis elkeseredetten Narmi hangja.

Pedig nem buták, mert a technikai intelligenciájuk fejlett. De mégis-mégis olyan ostobák.

A teremben csend sziszegett, majd megszólalt egy tanácsos a bal szélről:

- Úgy látszik Narmi, te átlépted azt az érzelmi korlátot, amit egy tudósnak soha nem szabad átlépni. Mintha már nem szeretnéd az embereket. Pedig pozitív viszonyulás nélkül, nem lehet objektívnak maradni.

- Én nem ellenük haragszom, hanem értük.

- Pedig jó lenne, ha visszazökkennél a reális látásba, mert egy új terven gondolkodunk, amibe a te elemzésed is fontos szerepet kapna. Ugyanis többségünk most már egy az emberekkel közvetlen kapcsolat kiépítésen gondolkodik. Az indok ugyanaz, mint eddig: nem szeretnénk, ha az emberiség eltűnne, vagy jelentős részben eltűnne. Több milliárdnyi ember van veszélyben, és az évezredek alatt felépített kultúrájuk is. Nem utolsó sorban a földi természet, élővilág is. Ha az embereket nem is sajnáljuk annyira, de a csodálatos élővilágért mindenképpen kár lenne. A RENDSZER 1 számítógép sem tartja rossz ötletnek. Persze a terv még nincs teljesen végiggondolva. Ebben kérjük a segítséged.

- Köszönöm a bizalmat, átgondolom, háromszáz óra múlva szeretnék választ adni.

Narmi válaszával gyakorlatilag véget ért a tanácsülés, a gyűlés érdemi része.

Gondolkoztunk törtük a fejünket, lamentáltunk, megkérdeztük az összes döntéshozó egységünket, majd tanácskoztunk, és tanácskoztunk, aztán nagy nehezen elmentünk a földre. Most pedig hazamegyünk a saját bolygónkra, mert nem jött össze, jobb ha magukra hagyjuk ezeket a földlakókat, mi megpróbáltunk segíteni.

És elérkeztünk napjainkig, pontosan a mai napig.

Holnap utazunk, ma pedig itt vagyunk a legnagyobb épületünk, legnagyobb termébe, ahová mindenkit meghívtunk, aki szeretne elbúcsúzni tőlünk. Kint az épület előtti téren, népgyűlés-fesztivál hangulat hullámzik, egy kedves közösség ünnepel, mindenki jó barát. Itt bent pedig a Jövő-pártiak (JKDU) legnagyszerűbb embereivel beszélgetünk, ….. miről is természetesen a jövőről. A mi asztalunk meglehetősen nemzetközire sikeredett.

J. M. kínai barátunk kezdi a beszélgetést:

- Hát sajnáljuk, tényleg nincs más megoldás?

Én: - Mindent kielemeztünk, megtörtént a négy részes döntéshozás. A nagy computer is ezt tartotta viszonylag legjobb döntésnek.

V. Z. amerikai barátunk: - De hát láthatóan a helyzet egyre élesebb ellenségesebb lesz. Láthatóan nem lesz megbékélés, a közhangulat nem csendesedik. Akkor sem, ha elmentek, sőt, az még erősebben felkavarja az indulatokat…… - Vagy ti arra számítotok, hogy az elmenetellel megnyugodnak a kedélyek.

Én: - Mi sem gondoljuk. Jól látjátok a jövőt, teljesen reális az elemzésed Vitya.

K. K. magyar barátunk: - Mi van? Ezt nem értem, …..nem értjük, ……. nem érthető. Szóval ti egy háborús helyzetben hagynátok itt a földet?

Én: - Igen, sajnos, nagyon sajnáljuk, de nem tehetünk mást. Tényleg alaposan kielemeztük és azon elmélet lett megerősítve, miszerint az ember csak akkor képes előre lépni, ha megégette magát. Az ember, az emberiség a többség, olyan, mint a nem túl értelmes gyerek. Hiába magyarázol neki: ne fogd meg a kályhát, megégeted magad. Csak megfogja, csak megégeti magát, és akkor talán (még ez sem biztos) megérti, mit nem szabad csinálni. Elmondhatod milliószor, ezer módón az embernek: a forróság éget – nem fogja megérteni, amíg maga nem tapasztalja.

Szóval bele kell esnie egy válság-láncba, egy katasztrófába. Jó példa erre az 1914-1945 időszak, illetve azután következő kilábalás, fejlődés. Szóval az ember szükségszerűen történelmi hullámlépcsőkbe képes haladni, élni. A gödör után jön a kilábalás, némi fejlődés, majd stagnálás és megint a lassabb vagy gyorsabb lejtmenet, válságláncolat, vagyis a gödör. És mindig ez ismétlődik. Mi próbáltuk ezt a most is látható gödröt, katasztrófát elkerültetni az emberekkel, ezért is vettük fel a kapcsolatot.

Újra K. K. magyar barátunk szól: - De háborús, sőt világháborús helyzetben,amit egy klímaválság is nehezít, mégsem hagyhattok itt minket.

Én: - Nem emlékeztek, tavaly fogadtattuk el az ENSZ közgyűléssel, a nemzetközi jog 480/a, b, c, d törvényét.

Aminek a lényege, hogy minden földi háborút, fegyveres harcot, csakis virtuálisan, szimulátor rendszerben szabad lebonyolítani.

Az ötvenkettes körzetben, de Oroszországban is, Kínában is és még hat helyen, és hatalmas raktárakban ott van 640 millió virtuális harc-sisak. Jut minden katonának, tisztnek, háborús szereplőnek. A nagy hadi számítógépünk, amit direkt erre fejlesztettünk ki, szintén biztonságos helyen várakozik. Csak be kell üzemelni, minden adatot be pontosan be kell táplálni, a sisakokat fel kell venni és már mehet a virtuális háború.

J. M. kínai barátunk: - Ha jól értem, akkor ez egy manipulált valótlan játékháború lenne.

Én: - Egyáltalán nem,… nem lesz manipulált, valótlan, és játékos sem. A legfontosabb, hogy vesztes kénytelen a győztes, a nemzetközi jogban behatárolt háborús követeléseit teljesíteni.

Egyébként életszerű, aktuális idejű, valóságos reakciójú, „játékrendszerről” van szó. Például A csapat váratlanul felrobban felrobbant egy hidat. Ez B csapatnak is váratlan lesz. Az egész történés ugyanabban az ütemben, ugyanannyi véletlen-tényezővel zajlik le, mintha valójában megtörténne a dolog. B csapat reakciója is olyan gyors lesz, olyan szervezett, vagy pánikszerű lesz, mint amilyen a valóságban lenne. Ugyanannyi embernek katonának kell viselni a sisakot a valóságban, mint a virtuális akcióba. A fegyvereknek is meg kell lenni a valóságban. Minden résztvevőnek, aktívnak, ügyesnek kell lenni. Az egyes szereplők csak mellékesen használnak gombokat, vezérlő eszközöket, főleg akarati, agysugárzással vesznek részt a „játékharcba”, a speciális sisakon keresztül. De ez csak félig játék, mert valóságos következményei lesznek.

J. M.: Ez akkor olyan Mátrix féle háború lesz. A Mátrix filmre célzok.

Én: - Lényegét tekintve igen. Azért találtuk ki, h. elkerüljék az emberek az igazi háborút, a gyilkolást, rombolást, de mégis valóságos élménybe legyen részük.

Még a fájdalmat is képesek vagyunk egy ideig szimulálni.

Szóval h. úgy érezzék, tényleg megvívtuk ezt a háborút és ezután már békére vágyódjanak.

V. Z.: - Azért nem ennyire egyszerű, már a betáplálásnál is csalhatnak. A computert is meghekkelhetik.

Én.: - A mi biztonsági rendszerünket biztos nem. Nem véletlenül járunk előttetek legalább száz évvel. Ami pedig a betáplálását illeti, ugyancsak szigorú szabályokat írtunk elő. Egy független nemzetközi bizottságnak, minimum ötventagúnak kell az adatokat betáplálni. És még kettő hasonló testületnek kell leellenőrizni.

J. M.: - Háborús helyzetben lecsinálják az emberek a szabályokat. Ebből, amit felsoroltál semmit sem fognak betartani, sem a szabályos betáplálást, sem a nemzetközi jogot. Ugyanis gondoljatok bele, mindig ott van a lehetőség, hogy igazi háborút robbantsanak ki, a ti computereteket pedig akár fel is robbanthatják.

Én.: - Ezért van a törvénynek egy titkos záradéka.

K. K.: - Titkos záradék? Éspedig?

Én.: - Azért titkos, h. csak a nagyon beavatottak tudjanak róla. De én titeket annak tartalak. Egyébként sem lehet sokáig titkolni. Szóval telepítettünk egy fegyverrendszert a földre, amit bármikor pillanatok alatt távolról is beindíthatunk. Ennek az a lényege, h. a föld technika számara érzékelhetetlen robotok, drónok pillanatok alatt előjönnek a rejtekhelyükről, és másodpercek alatt lesugározzák, vagyis megölik a vezetőket. Minden ország első öt legnagyobb beosztású vezetőjét, de a vezető országokban ez szám elérheti az ötvenet is.

De ha ez sem lenne elég, három pontra, a földi kéreglemezek alá, nagy erejű bombát tettünk, amelyek ha felrobbannak hatalmas földrengéseket, cunamikat indítanak el. Sajnos ez válogatás nélkül megöli az emberiség felét, és szinte mindent lerombol.

K. K. Felháborodottan szól: - Akkor hát ti is gyilkolni, rombolni akartok!

Én.: Nem, ez csak akkor indul be, ha az ember, emberiség semmiképpen sem akar észhez térni. Ez a végső megoldás. Tulajdonképpen elsősorban elrettentési szándékkal hoztuk létre, azért h. az embereknek eszébe se jusson egy világháborút, egy nukleáris háborút kirobbantani.

A búcsúünnepségnek hamarosan vége lett. Elköszöntünk földi barátainktól. Holnap indulunk haza.

A földről való távozásunk után, 640 EROT nappal.

Ma van a Föld-kongresszus záró napja.

Sokan vagyunk, a földdel, a földlakókkal foglalkozó ismerőseim mind itt vannak. A kongresszus címe, és címadó témája: Az emberi fejlődés alapvetései. Tulajdonképpen az a kongresszus fő kérdése, hogy mi az a sarokpont, kezdőpont, ahonnan ki lehetne mozdítani az emberi fejlődés megrekedését, ezt a jelenlegi elmaszatolt állapotot.

Természetesen az eljövetelünk óta is, pontosan követjük az emberiség, a föld sorsát. Nem tört ki valóságos világháború, ez a legjobb hír, amit el lehet mondani. Elkezdődött viszont egy virtuális szimulátor háború, szigorú szabályok (a mi előírásaink) szerint. A mi előírásaink viszont megegyeznek a nemzetközi jog szabályaival, az ENSZ elfogadta a javaslatainkat.

Virtuális, szimulátor háború, ráadásul a szembe álló felek, USA-UK és szövetségeseik, illetve Oroszország- Kína, illetve az Iszlám és harmadik világ, elég óvatosan lassan kezelik ezt a háborút. Ugyanis, bár virtuális, szimulátor háború, de a szabályok szerint vannak valóságos következményei, tehát semmiképpen nem lenne jó, ha a felek egymásnak esnének, elvadulna a háború.

Nagyjából rendben ment a betáplálás csak azokat az adatokat táplálták be a nagy világháború-komputerbe, amelyek az életben, a valóságban is a rendelkezése álltak. Így nem lehetett vegyi, biológiai fegyvert, sem nukleáris fegyvert betáplálni, mert ezek a valóságban sem voltak. Legalábbis amíg ott voltunk, nem voltak, mert mi ezeket megszüntettük. De azóta? Nem kizárt, hogy itt-ott gyártottak, eldugtak ilyeneket, az emberi sunyiskodás, felettébb leleményes. A virtuális, szimulátor háború mindenesetre ezek nélkül zajlik.

Úgy néz ki, a számítógépünk egyelőre megakadályozza a csalásokat. A valóságban is annyi katonának, embernek, eszköznek fegyvernek kell lenni, mint a szimulációban, a számítógép képes ellenőrizni. Csak ezek a fegyverek nem okoznak halált, sebesülést, viszont a sebesülteknek, halottaknak az ellenség lágereibe kell vonulni, mint egyféle hadifoglyoknak. Szóval nem néhány ember játssza le a háborút, hanem maguk az országok, az emberek többsége. A többnyire valóságos lefolyás és következmény azért fontos, mert egy komolytalan virtuális háború után nem lenne béke, nem lenne tanulság levonás, hanem elkezdődne az igazi háború. Vagy előszedve a korábbi példát: az ember csak abból ért, ha valóban megégeti magát. Egy virtuális megégésből nem fog érteni.

Visszatérve, szerencsére a háborús felek nem estek egymásnak, és már ez is biztató. Nagyjából három szövetség van, de nem lenne eléggé „emberi” ez a háború, ha a szövetségesek nem esnének néha egymásnak. Oroszország és Kína szövetsége például nem nevezhető kimondottan stabilnak, és akkor még udvariasan fogalmaztam. De a többi szövetséges is néha egymásnak esett, esik. Ugyanakkor az ellenkezője sem ritkaság, vagyis, h. az ellenséggel néha, időlegesen összekacsintanak a háborús felek. Szóval ez a háború is zavaros, ahogy a földön minden.

Ugyanakkor a valóságos zavargások, a polgárháborús állapotok, az anarchikus fosztogatások csillapodtak. Mondjuk úgy: nem romlott tovább a helyzet, inkább javult. A békés hasznos munka aránya, még a virtuális háború ellenére is nőtt a világon.

Szóval összességében jól döntöttünk, hogy eljöttünk a földről. Egyébként a tegnapi nap egyik tanulmánya elemzése éppen azzal foglalkozott, h. összességében mennyire volt sikeres a földdel kapcsolatos ténykedésünk. Összességében talán nem volt sikertelen kártékony, de sikeresnek sem mondható.

Akkor mégis miért beszélek, beszélünk megrekedésről stagnálásról elmaszatolt állapotról?

Mert mindent egybe vetve azért nincs rendszerváltás, nem jött el a béke, az ember nem világosodott meg.

A mai napon, a zárónapon négy előadás hangzik el.

Mi négyen , Zzzssrrr 8452, vagyis Borgan barátom és kollégám, az ötvenhármas tanácsos (Never), a harminchatos tanácsos Bazrende, valamint én Narmi mondjuk el, adjuk elő az előadásunk.

Mi négyen eltérően ítéljük meg, az emberiség fejlődését.

Pontosabban azt a pontot, ahonnan ki lehetne mozdítani a jelenlegi elmaszatolt stagnálást, lassú mocsárba csúszást. Nem teljesen eltérő, de azért vannak hangsúlybeli különbségek a vélemények között.

Borgan, aki egyébként barátom, kollégám és kicsit a főnököm is álláspontja, hogy elsősorban a rendszert kell megreformálni, megváltoztatni, hiszen a rendszerből adódik minden. Például az oktatás is. Ha a vezetés, ha a döntéshozó mechanizmus rossz döntéseket hoz, akkor minden rossz. Ha rosszul szervezi többek között, az oktatást a tájékoztatást, akkor az emberek tudata, tudása, jelleme sem tud lényegesen fejlődni.

Lényegében erről szólt az előadása, az elemzése is.

Never tanácsnok fejtegetése abból indult ki, h. nem lehet addig rendszert váltani, és az oktatás alapjait sem lehet megváltoztatni, amíg az emberek tudata, tudása, jelleme nem jut egy magasabb szintre. Vagyis szerinte tájékoztatási, művészi eszközökkel módokon kellene az embereket „jobbá” tenni, ez lenne a kezdőlépés.

Ez a „művészi eszközök” nagyon rejtélyesen hangzik, de egyszerűen, jó könyvekről, de főleg, jó filmekről lenne szó. Amik a szórakoztatóan nyújtanának erkölcsi társadalmi tanítást. Annyiban lenne ez új dolog, h. Never tanácsos felvázolt néhány olyan a jelenleginél szigorúbb szelekciós rendszert, amelyik kiválasztaná az értékest az értéktelen sokaságból.

Bazrende tanácsos előadása elsősorban az oktatás reformjának elsődleges fontosságáról szólt. Szerinte szintén az emberek tudatával, jellemével kell kezdeni, mert ha ez marad, akkor az új, jobb rendszerre sem lesz igényük. Viszont az emberek tudatát leghatékonyabb módon az iskolai oktatás alakítja át. Előadása természetesen kitért az oktatás reformjának mikéntjére is. Főleg ezen a ponton különbözik a véleményünk, mert amúgy sok mindennel egyetértek vele.

Most pedig én állok fel a katedrára, a pulpitusra.

a szám kiszáradt a hangom furcsán csengett. De aztán belejöttem.

Tisztelt Hölgyek és Urak.

Tisztelt EROT bolygólakók. Tisztelt kongresszus.

Megpróbáljuk itt kitalálni az emberi fejlődés kulcsát.

De nem nagyon sikerül és nem véletlenül. Az ember egyfelől egy primitív élőlény, nagyon egyszerű pszichés motivációk,reakciók mozgatják. Másfelől hihetetlenül bonyolult.

Kezdjük az egyszerű emberrel, az emberi létezés primitív oldalával.

Kutatóink kimutatták h. az emberi gondolkodás cselekvés hátterében három nagyon egyszerű pszichés motiváció, érzés-gondolat áll. Az egyik a presztízsharcosság. Szinte minden ember, minden helyzetben presztízsharcot vív. Ez nem nagy harc, nem háború, bár az is lehet belőle, de ezért egyfajta fölösleges agresszivitás, feszültségkeltés, fölösleges energiapocsékolás. Mert a presztízsharc, nem igazi, nem építő verseny.

A másik az ide-oda billegés, a dafke reakció, és az utánzó követés között. Azt is mondhatjuk: a középút hiánya. Az ember reakciója a dolgokkal, gondolatokkal, embertársaival szemben, vagy kritika nélküli, vagyis utánzó-követő, vagy dafke, (azért is az ellenkezője jó) jellegű.

És a harmadik primitív tulajdonság: Amikor csak tudja, elkerüli a saját tévedésével való szembenézést. Nem szeret szembesülni, saját hibájával. Főleg a saját önzése felett huny szemet. Ezt nevezhetjük az önkritika hiányának, de nem egészen az.

Mindezért az ember nem tud jó bánni a személyes hatalmával, többé-kevésbé visszaél vele. Ez is egy nagyon egyszerű alapvető emberi reakció. Ezért, ezért is, az embereknél, egyetlen politikai (közügyi) rendszer működhet normálisan, a közvetlen demokráciára épülő. Amelyben minimalizálódik a személyes hatalom jelentősége. Egyébként is, mi saját tapasztalatból tudjuk, h. a négy részes, négy egységes döntéshozás a legjobb.

Valójában én sok mindenben egyetértek az előttem szólalókkal, de azért egyikkel sem teljesen, erre azonban később visszatérek.

Szóval az ember egy nagyon egyszerű lény. Itt van például az a tény, hogy az alapvető világnézeteket felfogásokat sem tisztázta sem társadalmilag, sem egyénileg. Nálunk van például 22 alapvető verseny-felfogás, nálunk már az ifjaknak is választani kell. Például: a versenybe, némelyikbe belefér egy kis csalás, szabálytalankodás, egyenlőtlen harc, vagy ez kizárt. Vagy: külön kell választani a csapat és az egyéni teljesítményt. Az egyén végleges megítélése nem történhet mások teljesítménye alapján. Vagy: az abszolút verseny, az emberiség boldogulása „verseny”, fontosabb, mint a viszonylagos (helyi, időszakos, egyéni, stb.) verseny. Vagy: az önhibát, önérdemet, másnak ártást, másnak hasznosságot mind a szabályokban, mind a megítélésben figyelembe kell venni. És így tovább, nyilván nem fogom az összest felsorolni.

Nálunk az ifjaknak el kell gondolkodniuk, el kell dönteniük, nem örökre, de kitartóan gerincesen, melyik világnézet szimpatikus számukra. De nálunk ezek a világnézetek nyilvánvalók. Az embereknél még csak nem is beszédtéma.

Azért hoztam fel a témát, h érzékeltessem, az embereknél nem alakultak ki az alapvető nézetek, felfogások. Még az alapvető értékek, szükségletek, mint béke, egészség, egyebek, felsorolása sem történt meg náluk, - a sorba állításról ne is beszéljünk.

Ez az amire utaltam, egyfelől bonyolult fejlett, másfelől az alapvetésekig sem jutott el.

Talán szeretik a zavarosságot? És itt jutottam el a legnagyobb talányig. Ami számomra mégis az emberben a leginkább egyszerűen érthetetlen, az a manipulálhatósága. Szándékosan kerülöm a hiszékenység szót, mert nem egészen erről van szó.

Az ember, sok ember, a többség képes olyan valótlanságot is elfogadni, amiről ő maga is tudja, h. valótlanság. De nem úgy fogadja el, mint pozitív víziót, hanem úgy mintha valóságos lenne. Szóval tudja, h valótlanság, de ennek ellenére elfogadja, de ez nem elég. Ráadásul még hosszasan bizonygatja magának is másoknak is, h ez a valótlanság, biza, igazság.

Egyfelől már természetesnek veszik a manipulációt, a valótlanságot, az átverést, ami önmagában is borzalom.

Másfelől, ráadásul még el is játsszák h. ők aztán nagyon nagy igazságkeresők.

Elképesztő és a világmindenségben egyedülálló, ahogy a földlakók az emberek az igazsághoz viszonyulnak. Főleg a társadalommal kapcsolatos tudásuk hiányos és rossz érzelmek által vezérelt. De a romló tendencia még aggasztóbb. Azt várnánk, hogy a természet, a társadalom, a valóság lehetséges megismerésének növekedésével, az emberek egyre több igazságot gondolnak, közölnek. Hogy számukra egyre fontosabb lesz az igazság. De ennek ellenkezőjét láthatjuk. Persze vannak területek, tudományok, ahol, mintha javulna a helyzet, de összességében romlik.

Itt van például az alapvető értékekhez való hozzáállás, az egészséghez, a természetvédelemhez. Sorolhatnám, az igazságosságot, a békét, az önrendelkezést, a tudást, de maradjunk az egészségnél az egy jó példa.

Szinte minden ember állandóan hangoztatja; Legfontosabb az egészség. A boldogságot nem az anyagi gazdagság adja. A gyerekeimnek elsősorban egészséget kívánok.

Szóval ezek a szavak, de aztán a tettek más irányba mutatnak. Már az is mutatja, h az állami és egyéni költségvetésük, pénzük, munkájuk, tizedét költik az egészségügyre, holott ennek a háromszorosát kellene, minimum, ahogy nálunk is. Ezzel csak azt akartam példázni, hogy a gondolataik közlések még a saját cselekvésükkel sem egyezik.

Hát igen, itt elérkeztem az emberiség legnagyobb bajához. A látszatvilág, a hazugságvilág erősödése, terjedése – ez az elsődleges probléma. Manipulálhatóságnak is mondhatjuk, de ennél azért többről van szó.

Csak egy apróságot említek, ami valóban csak egy csepp a tengerben. A járvány kapcsán a világon az összes média, több ezer, millió, naponta többször is tájékoztatott mennyi a fertőzöttek, mennyi a halottak száma. De például a halottak számát szinte minden médium, nem egy főre, ezer főre, millió főre esően adták meg, hanem csak úgy országok szerint. Tehát például Belgium és Brazíliát ilyen alapon hasonlították össze holott, Brazília esetében hússzal kellett volna osztani a számokat. Természetesen ez csak egy példa, hiszen rengeteg ország és sok adat van. Ugyan már- ez apróság - legyint a legtöbb ember. És pont ez a baj, ez a legyintés.

Mert látszólag ez sem nagy ügy. De ha úgy tesszük fel a kérdést: ha ez nem nagy ügy, akkor miért tájékoztatott szinte minden média e tekintetben folyamatosan hamisan? Hiszen olyan egyszerű lett volna: az egymillió főre eső halálozások száma, a különböző országok között így, és így alakult. De nem ezt tették. Miért? És még a többi százezer félretájékoztatás esetben sem vigyáznak az igazságra.

Igen, valójában ez egy fontos kérdés, ez is az, mert van még ilyen „talány” vagy ezer.

Az emberi agymosás, és ön-agymosás ilyen apróságokból áll össze. De ezek már olyan tömegben özönlenek, h megállíthatatlannak, sőt természetesnek látszik a hazugságáradás.

Ez a legnagyobb emberi átok, az alapvető visszahúzó erő, mert ha valótlanság van, akkor nincs igazság. Ha pedig nincs igazság, akkor nincs értelem, nincs fejlődés, nincs semmi.

Én az előttem szólókkal egyetértek, de csak kiegészítésekkel. Egyetértek Never tanácsossal, aki szerint, elsősorban az emberek tudatát, jellemét erkölcsét, kell megváltoztatni. Csak én hozzáteszem, ezt is az igazságtudattal kellene kezdeni. Azzal, hogy ragaszkodjanak jobban az igazsághoz, hogy ne hagyják olyan könnyen manipulálni magukat.

Egyetértek Never tanácsossal, de legalább annyira Borgan külbolygó biztossal. Igen szükség van rendszerváltásra is, méghozzá a közvetlen demokrácia irányú rendszerváltásra.

De leginkább Bazrende tanácsossal értek egyet, hogy azért a közoktatás fejlesztésnek még a többi fontos területet is meg kell előznie, egy lépéssel.

Csakhogy én, ahogy az eddig elmondottakból is kiderül, a közoktatást is szelektíven tervezetten fejleszteném.

Ahogy mondtam elsősorban az alapvetésekre, főleg a társadalmi alapvetésekre kell megtanítani a gyerekeket.

De minden tudomány alapjait értenünk kellene, akkor értenék meg a részleteket.

És ami még az alapvetések közül is elsődleges, az mégis az igazságkeresés fontossága és tudása.

Hát nagyjából ez lenne az én ember-nevelési programom. Nagyon röviden; fontos a rendszer, a kultúra, a közoktatás, de mindegyik fejlesztésében az alapok ismeretére, az igazságkeresés tudományára kell fokuszálni. De, hogy mi lesz az emberrel, az még jó ideig, egy nagy talány marad. Jó irányba is fordulhatnak a dolgok, bár erre egyre kisebb az esély. Persze sajnáljuk az ártatlan földi gyermeket, de nem nagyon tudunk segíteni rajtuk. Legalább öt-hat milliárd földlakónak kellene megváltozni.

Köszönöm a figyelmük.