Közzététel dátuma: Oct 11, 2016 11:1:37 AM
Azt hivém, hogy életem,
Filozóf módjára,
Csöndes daccal végzem majd,
Ha jutok fogytára.
Azt hivém: tört* dal lesz az
Mely derülten játszik,
Míg rájegyzi jámbor kéz:
"A többi hiányzik."
Most látom, hogy ami volt,
Eltűnt édes mámor;
"Vanitatum vanitas"*
Maga is a húmor*.
Nem marad Kómosz* velem,
Csak a szende múzsák,
Csak a húmor-nélküli
Puszta nyomorúság.
1880. december 10.
tört: töredék
vanitatum vanitas: a hiábavalóságok hiábavalósága (hiúságok hiúsága)
húmor: a korabeli szóhasználatban olyan lelkiállapotot jelent, amelyben az ember önnön egymással ellentétes erőteljes hangulataitól távol kerülve már össze tudja békíteni azokat egymással.
Kómosz: a nyers komikum, illetve az azt megtestesítő isten