Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja.
Két ifiu térdel, kezökben a lant,
A kopja tövén, mintha volna feszűlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
Ali* győzelem-ünnepet űlet.
,Mért nem jön a Szondi* két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu* rózsák két mennyei bokra?
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért*,
Odaillőt egy huri* nyakra!’
„Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
Zászlós kopiával a gyaur* basa sírján:
Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
És pengeti, pengeti, sírván:”
'...S hogy feljöve Márton*, az oroszi* pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
Meg nem marad itt anyaszülte.'
„Szép úrfiak! immár e puszta halom,
E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet:
Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,
Odalenn vár mézizü sörbet*. -”
'Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
Egyenest oda fog folyamodni*.'
„Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
Mit csak terem a nagy szultán birodalma,
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...
Ali győzelem-ünnepe van ma!”
'Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
És pattog a bomba, és röpked a gránát;
Minden tüzes ördög népet, falat ont:
Töri Drégel sziklai várát.'
„Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
Immár födi vállát bíborszinü kaftán*,
Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:
Idekinn hideg éj sziszeg aztán!”
'A vár piacára ezüstöt, aranyt,
Sok nagybecsü marhát* máglyába kihordat;
Harcos paripái nyihognak alant:
Szügyeikben tőrt keze forgat.'
„Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!
Zászlós kopiával hős Ali temette;
Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;
Zengjétek Alit ma helyette!”
'Két dalnoka is volt, két árva fiú:
Öltözteti cifrán bársonyba puhába:
Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -
Vele halni meg, ócska ruhába’!'
„S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó;
Lány-arcotok’ a nap meg nem süti nála;
Sátrában alusztok, a széltül is ó:
Fiaim, hozzá köt a hála!”
'Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!
Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
Jó kardja előtt a had rendre ledűl,
Kelevéze* ragyog vala balján.'
„Rusztem* maga volt ő!... s hogy harcola még,
Bár álgyugolyótul megtört ina, térde!
Én láttam e harcot!... Azonban elég:
Ali majd haragunni fog érte.”
'Mint hulla a hulla! veszett a pogány,
Kő módra befolyván a hegy menedékét:
Ő álla halála vérmosta fokán,
Diadallal várta be végét.'
„Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már
Dícséretiből az otromba gyaurnak?
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
És börtöne kész Ali úrnak.”
'Apadjon el a szem, mely célba vevé,
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte*;
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
Ki miatt lőn ily kora veszte!'
1856. június
Ali: 1551 és 1553 között, illetve 1556-57-ben budai pasa.
Szondi: Szondi György, 1545 és 1552 között az esztergomi érsekség drégelyi várának kapitánya. A témát Arany előtt Kölcsey Ferenc és Czuczor Gergely is feldolgozta.
bülbül: fülemüle (perzsa-török).
dalokból gyöngysorba füzért: a keleti költészetben a versírás metaforája.
huri: a mohamedán paradicsomban örök életű, gyönyörű nő (arab).
gyaur: hitetlen, nem-mohamedán (török).
Márton: a pap neve Istvánffy Miklós történetírónál maradt fenn.
oroszi: a Nógrád megyei Nagyorosziból való.
sörbet vagy (mint a későbbiekben) serbet: sűrű gyümölcsital (arab-török).
oda fog folyamodni: biblikus kifejezés: a XXXIII. zsoltár Szenczi Molnár Albert-féle fordításának 9. versszakja így hangzik: "Azki ő gyors lovában bízik / Megcsalatkozik dolgában, / Azki karjával dicsekedik, / Meg nem tartatik az hadban. / De az nagy Úr Isten / Népére szüntelen / Néz szemeivel / Azkik benne bíznak / És hozzá folyamnak, / Nem felejti el."
kaftán: bokáig érő, bélelt férfiköntös (perzsa-török).
marhát: kincset, javakat.
kelevéz: szúrófegyver, dárda.
Rusztem: „A perzsa és török regék legünnepeltebb hőse.” (Szerkesztői jegyzet a ballada első, 1856. évi folyóirat-kiadásához.). Firdauszí perzsa költő (934-1027) Sáhnáme, azaz Királyok könyve című eposzának (977-1010) egyik főszereplője, legendás erejű hérosz, aki hőstetteivel gyerekkorától felhívta magára a figyelmet. Nem Rüsztem pasáról van tehát szó (1500-1561), aki I. Szulejmán szultán nagyvezíre és veje volt, és aki Zrínyi Szigeti veszedelmében Rusztám néven szerepel.
Apadjon ... lefejezte: bibliai átok; Zakariás könyve 11. részének utolsó, 17. verse így szól: "Jaj a mihaszna pásztornak, a ki elhagyja a juhokat! Fegyver a karjára és jobb szemére. Karja szárazra száradjon és jobb szeme sötétre sötétedjék."