Közzététel dátuma: Apr 03, 2019 6:51:5 AM
,Mostan emlékezem az elmult időkről,
Az elmult időkben jó Tholdi Miklósról...‘
Ilosvai.
Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő* régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését*,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.
Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,
Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok súlyos buzogányát*,
Parittyaköveit*, öklelő kopjáját*;
Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát*,
,És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.‘*
ember-öltő: nemzedék (egy emberöltő kb. harminc év).
szálfa-öklelés: szálfával (öklelésre használt hosszú, egyenes rúddal) való párviadal.
buzogány: rövid nyelű, fémhengerrel vagy fémgömbbel végződő, ütésre használt fegyver.
Parittyakő: kézi hajítófegyverbe való lövedékként használt kő.
kopjáját: lándzsaszerű szúrófegyver.
pajzs: ütést, vágást, szúrást felfogó védőfegyver.
': Az ezen ,-‘ jeggyel felhozott helyek Ilosvaiból vannak átvéve. (Arany János jegyzete)