Vörös Rébék

„Vörös Rébék* általment a

   Keskeny pallón s elrepült -”*

Tollászkodni, már mint varju,

   Egy jegenyefára űlt.

     Akinek azt mondja: kár!

     Nagy baj éri és nagy kár:

         Hess, madár!

Ő volt az, ki addig főzte

   Pörge Dani bocskorát*,

Míg elvette a Sinkóék

   Cifra lányát, a Terát.

     De most bezzeg bánja már,

     Váltig hajtja: kár volt, kár!

         Hess, madár!

Pörge Dani most őbenne

   Ha elbotlik se köszön,

S ha ott kapja, kibuktatja

   Orrával a küszöbön.

     Pedig titkon oda jár,

     Szép asszonynak mondja: kár!

         Hess, madár!

Cifra asszony színes szóra

   Tetteti, hogy mit se hajt:

„Kend meg köztünk ne csináljon

   Háborodást, házi bajt,

     Nem vagyok én csapodár.”

     Rebi néni mondja: kár!

         Hess, madár!

Másszor is jön, hoz fehér pénzt*,

   Piros kendőt s egyebet:

„Nesze, lyányom! e mézes bor

   Erősítse a szived:

     Szépnek úgy nem tenni kár!”

     - „Hadd jöjjön hát a kasznár*.”

         Hess, madár!

Háborúság, házi patvar

   Attól kezdve van elég;

De nem hallik a szomszédba:

   Pörge Dani tűri még.

     A bölcső is ott van már:

     Künn egy varju mondja: kár!

         Hess, madár!

„Asszony, ördög! vidd apádnak

   Haza ezt a gyermeket -

Ne! a varjut (hol a puskám?)

   Útra meglövöm neked.”

     Varju azt se mondja: kár!

     El sem is rebbenti már:

         „Hess, madár!”

Híre terjed a helységben:

   „Tudjátok, mi az eset?

Pörge Dani egy varjút lőtt

   S Rebi néni leesett!”

     Rebi lelke nem vón’ kár:

     De, mint varju, visszajár.

         Hess, madár!

Gyilkost a törvény nyomozza;

   Szegény Dani mit tegyen?

Útnak indul, bujdosásnak,

   Keskeny pallón átmegyen.

     Szembe jött rá a kasznár.

     Varju elkiáltja: kár!

         Hess, madár!

Keskeny a palló kettőnek:

   Nem térhet ki a Dani;

Egy billentés: lent a vízben

   Nagyot csobban valami.

     Sok eső volt: mély az ár.

     Varju látja, mondja: kár!

         Hess, madár!

Bujdosónak kín az élte;

   Reszket, ha levél zörög:

Felvont sárkányt* vesz kezébe,

   Hajtja éh: „megállj, görög*!”

     Varju mind’ kiséri: „kár!...

     Fennakadsz te, szép betyár!”

         „Hess, madár!”

„Most ebédre, hollók, varjak

   Seregestül, aki van!

De szemét ne bántsa senki:

   Azzal elbánok magam.”

     Fekete volt, mint bogár:

     Asszony ott sír: „mégis kár!

         Hess, madár!” -

Vörös Rébék általment a

   Keskeny pallón: most repűl;

Egy varjúból a másikba

   Száll a lelke, vég ne’kűl*;

     S kinek ő azt mondja: kár!

     Nagy baj éri és nagy kár.

         Hess, madár!

1877. szeptember 26.