Embedded Files
Részlet Szalay László Magyarország története című, 1854-ben (tehát két évvel Arany balladájának keletkezése előtt) megjelent munkájából:
"Ali [1552.] július 9-én a szomszéd Orosziból Márton papot Szondihoz küldötte, üzenettel, mennyire fájlalná a basa, ha az erősség, melyet jelen állapotában lehetetlen oltalmazni, addig védetnék, míg a vitéz várnagy is életét veszíti. Adná fel tehát az omladékot, és távozzék békében. - Későn költ ahhoz - válaszolá Szondi, s meggyónván a papnak, általa két ifjú török foglyot s két énekes apródját küldte a basához; amazokat nevelje Ali vitézzé, emezekkel mondasson éneket sírja felett [...] s a hős, összehordatván, amit becsben tartott vagyonából felgyújtja; délceg paripáit elővezetteti és agyonszúrja; s a falakon már-már berontó törökök közé rohan. Jobbik térdén megsebesítve, a másikra esik, s küzd és vív, míg fején, mellén golyók által érve, lelkét kiadja. Ali a halottat szemben az erősséggel egy dombnak tetején temettette, zászlót és kopját tűzvén a sírra, mely a porló férfiú vitézségéről szóljon magyarnak, töröknek."
Drégely várát a mongol könnyűlovasok elvonulása után, a horvát tengerpartról hazatérő Árpád-házi IV. Béla király parancsára végrehajtott várépítések idején emeltette a környező területeket birtokló Hontpázmány nemzetség.
Első fennmaradt okleveles említése 1285-ből származik, akkoriban Hont fia – Demeter nemes úr – lakta családjával és szolgaszemélyzetével. A vár birtokosai a 14. század elején kitört anarchikus belháborúban kénytelenek voltak meghódolni a nagy hatalmú Csák Máté oligarcha előtt. 1321 után királyi várnagy parancsolt benne.
Luxemburgi Zsigmond király 1390-ben az udvari köréhez tartozó Tari László főnemesnek adományozta a trónra jutása idején vívott pártharcokban tanúsított hűséges szolgálataiért. Később az esztergomi érsek tulajdonába került, aki fényesen berendezett vadászkastéllyá alakíttatta át a középkori erődítményt.
A vár történelmi jelentősége a török betörések korában vette kezdetét. A mohácsi vész után ide menekült Várday Pál érsek, és kezdetben ő, majd később a király állandó helyőrséget tartott itt. 1534-ben, amint az az érsek panaszából kitűnik, Szapolyai török, rác és magyar katonái Drégely mezővárosát felégették és a lakosok marháit elhajtották.
Buda várának 1541-es török általi elfoglalása tovább nőtt a hadászati jelentősége: az arany- és ezüstbányákkal rendelkező felvidéki német ajkú városokat védelmezte. Csekély létszámú helyőrsége sokszor csapott össze a környékbeli falvakat fosztogató „pogány” lovasportyázókkal.
Esztergom (1543) és Nógrád (1544) eleste után Várady Pál érsek Szondy Györgyöt nevezte ki a drégelyi vár parancsnokává. Az érsek 1549-ben bekövetkezett halála után a vár királyi kezelésbe került, ami egyet jelentett a végvár ellátásának, valamint a katonák fizetésének még bizonytalanabbá válásával.
Amikor Ali budai pasa a Hont vármegyei várak ellen vonult, Drégely vára nagyon rossz állapotban volt. Falait megrongálta a villámcsapás, mely lőporát is felgyújtotta. Az itt állomásozó helyőrség összesen 80 katonából állott, melyhez járult még a király által fölfogadott 40 zsoldos és Selmecbánya 26 katonája. A vár építésére és megerősítésére még 1552-ben sem történt megfelelő intézkedés. A legelhanyagoltabb állapotba akkor jutott, mikor már a török támadás közvetlenül fenyegetett. Szondi és tisztjei sürgették a vár kijavítását és kellő felszereltségét az egymás után íródott panaszos levelükben. I. Ferdinánd a levelek hatására elrendelte a vár védőinek pontos fizetését, és meghagyta a kamarának, hogy haladéktalanul szállíttasson a várba lőport, ólmot és hadi szekeret. Ám I. Ferdinánd rendelkezéseinek alig kelt foganatja a kamara nehézkes ügyvitele miatt.
A vár feltételezett állapota 1552-ben
Drégely várának történelmi küldetését a kényszerűség rótta rá, akkor amikor 1552. július 6-án reggel a 12-14.000 fős oszmán sereg megérkezett a vár alatt elterülő és ma is Töröktábornak nevezett fennsíkra. A sereg két hadosztálya, kb. 8.000 ember ott ütött tábort, a harmadik hadosztály Ipolyság és Balassagyarmat felől zárta körül a várat. Estére pedig, amint azt a jelentések megerősítik, már ostromzár alá is vették. A védők a veszedelemről értesülve felgyújtották a vár előtt a szénakészletet, majd tüzelni kezdtek az ellenségre. Aznap estefelé a pasa is Drégely alá érkezett, és Szondyt megadásra szólította fel. A kapitány ezt visszautasította, mire Ali felgyújtatta a földből-fából épített elővárat – a palánkot –, s a védőket a fellegvárba szorította.
Másnap, július 7-én a török a vár alatti Várbérczen sáncot emelt és onnan tarackokkal és mozsarakkal megkezdte a vár fővédművének, a kaputoronynak lövetését, ezzel kezdetét vette az ostrom. Ali serege ostromtetőket emeltetett, felvonatta három faltörő lövegét és hat tarackját, majd lövetni kezdte a várat. A várat 7-én és 8-án szüntelenül ágyúzták. A jól képzett tüzéreknek kitűnően rombolható célpontot nyújtott középkori magas lakótornyával, és a mellé épült vékony, magas falaival. Az ostromra nézve a leghitelesebb kortárs forrás, Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekéből (Budai Ali basa históriája, 1552) szerint a bejáratot védő kaputorony adta meg magát először: „Töretni az basa kezdé Drégel várát, / Ott ám lerontaná egy szép magas tornyát…” A kaputorony leomlása után a pasa rohamra vezényelte gyalogságát, de ezt Szondy és vitézei visszaverték, a töröknek is nagy veszteségeket okozva. Ali ezután újabb ágyútüzet zúdíttatott a félig lerombolt falakra, és megfelelő nagyságú rést ütve azokon rommá lövette a várat.
Hadim Ali budai pasa (? - 1557)
Az ostrom harmadik napján, július 9-én, mielőtt a romhalmazt a török gyalogság másodszor is megrohamozta volna, Ali Szondyhoz küldte a szomszédos Nagyoroszi Márton nevű papját, hogy megadásra bírja: „Az várat megadná, magát ne vesztené.” „Miután a vár meg sem tartható, azt neki feladni ne vonakodjék.”
Szondy azonban ezt megtagadta. Amíg a követség úton volt, Szondy két hadapródját, Libárdyt és Sebestyént, valamint két előkelő török foglyot drága skarlátruhába öltöztetve Alihoz küldte azzal az üzenettel, hogy a várat az utolsó leheletig megvédi és csak azt kérte, hogy Ali a két szabadon bocsátott fogoly életéért fogadja cserébe a két apródot és nevelje őket vitéz katonává. (Szondy apródjai még négy év múlva is Ali udvarában voltak. 1556. december 30-án erről a pasa Krusith János szitnyai és bakabányai kapitánynak így tesz említést: „Itt én nálam két gyermek vaggyon, deák, kiket Zondy Györgytől vettem el, egyiknek neve Libardy és az másiknak Sebestyén.”)
Szondy az apródok elküldése után bútorait, ruháját, kincseit máglyára rakatta, paripáit leszúratta, s az utolsó rohamot előkészítette. A pasa döntő erővel támadt a vár ellen, miközben Szondy a beomlott várkapu romján várta a török csapatot. A küzdelem rövid volt, kegyetlen, de hősies. Szondy először a térdén sebesült meg, majd egy eltévedt golyó fejen találta, s a janicsárok diadalmas üvöltéssel vetették rá magukat. Fejét levágták és úgy vitték Ali pasa elé. Szondy katonáit is mind egy szálig felkoncolták a törökök. Ali díszes temetést rendezett a példaadó hősnek, s katonái előtt Szondyról dicsőítő beszédet mondott, majd sírja fölé kopját tűzött.
A rommá lőtt Drégely várát a hódítók nem építették újjá, helyette a völgybeli községben emeltettek egy palánkvárat.
Sok foglya őnéki, kettőt ő hívata,
Két énökös apródgyá előállatá,
Azok előtt ily testamentomot szóla:
Az Ali basának két apródgyát ajánlá.
Ezen igen kéri basát őnagyságát,
Vitésségre taníccsa ő két apróggyát,
És eltemettesse Szondi Györgynek tagját,
Mert majd itt megláttyák az ő szörnyű halálát.
Gyorsan mind a négyet skarláttal ruházá,
Pénzzel kápájokat megtölté, megraká,
Az Ali basának szépen kibocsátá,
Ő minden marháját az köszöbre hordatá.
Égeté, elveszté: istállóba méne,
Jó lovait hegyes tőrrel általveré,
Lelkét az Istennek ajánlá, ígéré,
Nagy derék ostromát Ali basa kezdeté.
Nagy, szép dárda Szondinak kezében vala,
Sebesőlve, térdön állván ő vív vala,
Romlott toron alatt átallőtték vala,
Az fejét az hegyről alávetötték vala.
Jó Drégelnek vára lőn basa kezében.
Szondinak az testét vivék eleibe,
Fejét keresteté, az testhöz viteté,
Mint oly vitéz embört nagy szépen temetteté.
Jó dícséretben lőn Szondi vitézsége,
Feje felé írott kopját feltétete.
(Tinódi Lantos Sebestyén: Budai Ali basa históriája, 20-26. versszak)
Georg Hoefnagel 1617-ben készített metszetén a hegytetőn elhelyezkedő Drégely (Trigell) vára romokban áll; a kép közepén a faluban épített palánkvár látható.
Drégely vára a mai állapotában
Page updated
Google Sites
Report abuse