Szőke Panni

Szőke Panni henyélve ül,

Mégis cifra, majd elrepül;

Apja földje és tinója*

Mind fölment már viganóra*.

De az apja mégse' bánja,

Mert kisasszony a leánya,

Ő maga is boldog jobbágy,

Elengedik a robotját.

Sem szántani, sem aratni,

Csak a vékát* kell tartani:

Az uraság színig adja,

A kasznár* meg el se csapja*.

Szőke Panni felmegy Pestre,

Még ott is az emeletre,

És az apja - dehogy bánja!

Nevelőben* a leánya.

Nevelőben jó dolog van:

Sok kisasszony lakik ottan,

Szép úrfiak, szép huszárok

Járnak mulatni hozzájok.

Mi lelt téged szőke Panni?

Fiatal vagy még meghalni;

Képeden volt egy pár rózsa:

Hova lett ily hamar róla?

Mi lelt téged Panna lyányom?

Elfonnyadtál, szép virágom,

Jer, kiviszlek a mezőre,

Éledjen a lelked tőle.

Panni nem szól, görnyedve űl,

Olyan rongyos, majd elrepűl;

Vidd ki apja, vidd mezőre,

Szép, virágos temetőbe.

1847