Szőke Panni henyélve ül,
Mégis cifra, majd elrepül;
Apja földje és tinója*
Mind fölment már viganóra*.
De az apja mégse' bánja,
Mert kisasszony a leánya,
Ő maga is boldog jobbágy,
Elengedik a robotját.
Sem szántani, sem aratni,
Csak a vékát* kell tartani:
Az uraság színig adja,
A kasznár* meg el se csapja*.
Szőke Panni felmegy Pestre,
Még ott is az emeletre,
És az apja - dehogy bánja!
Nevelőben* a leánya.
Nevelőben jó dolog van:
Sok kisasszony lakik ottan,
Szép úrfiak, szép huszárok
Járnak mulatni hozzájok.
Mi lelt téged szőke Panni?
Fiatal vagy még meghalni;
Képeden volt egy pár rózsa:
Hova lett ily hamar róla?
Mi lelt téged Panna lyányom?
Elfonnyadtál, szép virágom,
Jer, kiviszlek a mezőre,
Éledjen a lelked tőle.
Panni nem szól, görnyedve űl,
Olyan rongyos, majd elrepűl;
Vidd ki apja, vidd mezőre,
Szép, virágos temetőbe.
1847
tinó: herélt, hízásra fogott bikaborjú (felnőtt korában belőle lesz az ökör)
viganó: 19. századi, egybeszabott derekú és aljú női ruhadarab; nevét talán Maria Vigano spanyol táncosnőről kapta. Az ország különböző tájain más és más ruhadarabot értettek alatta, a népnyelvben gyakran csak az úrias, fényűző, divatos öltözékre használt szó.
véka: kb. 20-30 liter űrtartalmú faedény vagy fonott kosár, illetve az erről elnevezett régi űrmérték
kasznár: uradalmi tiszttartó, gazdasági intéző
elcsap valakit valahonnan: elkerget, állásból, munkából, iskolából elküld
nevelő: nevelőintézet