(Énekli egy hegedős a XIV-ik században.)
Királyasszony* kertje
Kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa...
Szőke leány, barna.
„Királyasszony, néném,
Az egekre kérném:
Azt a rózsát, piros rózsát
Haj, beh szeretném én!
„Beteg vagyok érte,
Szívdobogást érzek:
Ha meghalok, egy virágnak
A halottja lészek!”
„Jaj! öcsém, Kázmér*,
Azt nem adom százér’ -
Menj! haragszom... nem szégyelled?...
Félek, bizony gyász ér!
„Sietős az útam,
Reggeli templomra;
Ha beteg vagy, hát fekügy le
Bársony pamlagomra.” -
Megyen a királyné,
Megyen a templomba;
Szép virágok, deli szűzek
Mind követik nyomba.
Könyörögne, - nem tud,
Nem tud imádkozni;
Olvasóját honn feledé:
Ki megyen elhozni?
"Eredj fiam, Klára,
Hamar, édes lyányom!
Megtalálod a térdeplőn,
Ha nem a diványon.”
Keresi a Klára,
Mégsem akad rája:
Királyasszony a templomban
Oly nehezen várja!
Keresi a Klára,
Teljes egy órája:
Királyasszony a templomban
De hiába várja.
Vissza se megy többé
Deli szűzek közzé:
Inkább menne temetőbe
A halottak közzé.
Inkább temetőbe,
A fekete földbe:
Mint ama nagy palotába
Ősz atyja* elébe!
„Hej! lányom, lányom!
Mi bajodat látom?
Jöszte, borúlj az ölemre,
Mondd meg, édes lyányom.”
„Jaj, atyám! nem - nem -
Jaj, hova kell lennem!
Hadd ölelem lábad porát, -
Taposs agyon engem...!”
Harangoznak délre,
Udvari ebédre;
Akkor mene Felicián
A király* elébe.
A király elébe,
De nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló
Kardja volt kezébe’.
"Életed a lyányért
Erzsébet királyné!”
Jó szerencse, hogy megváltja
Gyönge négy ujjáért*.
„Gyermekemért gyermek:
Lajos*, Endre*, halj meg!”
Jó szerencse, hogy Gyulafi*
Rohan a fegyvernek.
„Hamar a gazembert...
Fiaim, - Cselényi*...!”
Ott levágák Feliciánt
A király cselédi. -
„Véres az ujjad,
Nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi nőm,
Fájdalom díjába?”
„Mutató ujjamért
Szép hajadon lányát;
Nagy ujjamért legény fia
Borzasztó halálát;
„A más kettőért
Veje, lánya végét;
Piros vérem hullásaért
Minden nemzetségét!”
Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak:
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat! -
1855
A ballada később Toldi szerelmének (1879) betétdala lett (12. ének, a 36. és a 37. strófa között)
királyasszony: Erzsébet, I. Károly, azaz Károly Róbert magyar király harmadik felesége, I. (Lokietek) Ulászló lengyel király leánya, anyai ágon maga is Árpád-házi leszármazott. Házasságukat 1320-ban kötötték. Erzsébet meghalt: 1380. december 29-én.
Kázmér: III. vagy Nagy Kázmér (1309-1370, a lengyel trónon uralkodott 1333-tól haláláig). "Nagy" jelzőjét törvénykönyv kiadásával, városok és a krakkói egyetem alapításával érdemelte ki.
ősz atyja: "Felisyanus filius Zaah", azaz Zah / Zak nembéli Felicián / Bódog, Nógrád megyei földbirtokos, 1301-től Csák Máté familiárisa.
a király: I. Károly vagy Károly Róbert, aki 1307 és 1342 között uralkodott.
négy ujjáért: így ábrázolja Arany a királynét a Toldi szerelme V. ének 16. versszakában is, amikor ép bal kezét csókra nyújtja Rozgonyi Piroskának
Lajos: I. (Nagy) Lajos magyar király (1326-1382, uralkodott 1342-től haláláig)
Endre: Károly Róbert Aversában meggyilkolt fia (1327-1345).
Gyulafi: Gyula mester néven szerepel a forrásokban, a királyfiak nevelője
Cselényi: Cselényi János, aki 1336-ban az összes Zács-birtokot jutalmul kapta.