Embedded Files
Élt-e valójában Toldi Miklós? Igen, élt, csakhogy az Ilosvai és Arany János művében szereplő események nem történtek meg vele. Erős, tekintélyes ember volt, bizonyára ezért kötődött az alakjához a sok mondai elem.
1320 táján született, a pozsonyi főispán és az esztergomi érsek mellett magas hivatalt töltött be. 1365-ben az angol és magyar zsoldosokból álló "fehér csapat" egyik vezére volt. Hazakerülve több magas tisztséget viselt. 1388-ban Zsigmond király környezetében bukkant föl. 1390 körül halt meg.
A 16. században sok olyan széphistória keletkezett, amelynek középpontjában nemesember áll. A történetek szerzői más népek mondaköréből is merítettek. Ilosvai még Boccacciótól is vett adalékot a históriájához. A széphistória hatott a nép ajkán élő mondákra, keveredett velük. Így történt a Bihar megyében élő Toldi-mondával is, amelyet Arany János ismert és felhasznált, amikor a pályaművét írta. Arany elbeszélő költeménye pedig visszahatott a környékbeli Toldi-mondára. Néhány eltérés azért van Arany és a valóság között. Arany szerint Toldi nem nősült meg. A valóságban legalább két törvényes fia volt. A költemény szerint Nagy Lajos ott járt Toldi sírjánál, pedig a valóságban Toldi Miklós még Zsigmond királyt is szolgálta. A Toldi értékét azonban nem az adatok hitelessége, hanem a költői varázsa adja. Ezért tartjuk számon irodalmunk legnemesebb művei között.
Forrás: Dr. Hársing Lajos
Toldi Miklós (1320 körül – 1390. november 22.) bihari birtokos nemes, alakját mint legendásan erős vitéz emberét őrizte meg a néphagyomány.
Toldi Miklós utódai Erdélyben éltek, azonban a család gr. Toldi Lőrinccel 1856-ban kihalt. Hagyatéka közt találtak egy Toldi Miklóst ábrázoló tizenkét hüvelyknyi olajfestményt. Készítőjének neve nem ismert, azonban kéznyoma jártas festőre vall. A rajta lévő évszám (1512) vélhetően a készítés évére vonatkozik. A gróf leszármazottai egy mellvérttel együtt az Erdélyi Múzeumban helyezték el, azonban annak megszűnte után sorsuk ismeretlen. Forrás: Toldi Miklós arczképe és pánczélja. Vasárnapi Ujság V. évfolyam, 27. szám, 1858. július 4. (Hozzáférés: 2010. szeptember 10.)
Toldi Miklós személyét sokáig fiktívnek tartották, mivel életéről kevés adat maradt fent. Oklevelekből kimutatták, hogy valóban élt Toldi György és Toldi Miklós I. Károly és I. Lajos korában. Amit biztosan lehet tudni, hogy tanult ember volt, minden valószínűség szerint elsajátította a latin nyelvet is, s ezt a tudását Itáliában is kamatoztatta. Bizonyára családi kapcsolatai révén került Meggyesi Móric pozsonyi ispán mellé, és Pozsony megyében már várnagyságig és alispánságig vitte (1354). Minthogy Meggyesi részt vett Nagy Lajos király 1351-52-es nápolyi hadjáratában, feltételezhetjük, hogy bandériumában ott volt Toldi is.
Rövid ideig maradt csak az ispán mellett, hamarosan a leghatalmasabb egyházi méltóság, Váradi Miklós esztergomi érsek familiárisa lett. Szolgálata itt már kifejezetten katonai jellegű volt; s mint az érsek vazallusa, szinte állandóan a király környezetében tartózkodott. 1359-ben ura megbízásából Firenzéből két oroszlánkölyköt kellett elhoznia.
Még éveket szolgált Itáliában és részt vett a különböző városok, államok és nemesek egymás között zajló harcaiban. Magyar zsoldosokat vezetett, melyek társultak más nemzetiségű, itáliai, angol, spanyol, német, vagy francia zsoldosokkal, ún. kompániákkal.
1366-tól ismét a királyi udvartartás tagja, s itt is kitűnhetett, mert egymás után kapta a magas tisztségeket. A király vazallusa, így feudális famíliájának tagja lett, s tartósan Nagy Lajos környezetében tartózkodott. 1366-ban Gömör, 1372-ben Heves megyében, három évvel később Biharban, 1383-ban pedig Szabolcs megyében ispán.
Emlékezete
Legkorábbi és legrészletesebb forrása Ilosvai Selymes Péter széphistóriája: Az híres nevezetes Toldi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokosodásáról való história (Debrecen, 1574). A néphagyományban Toldi Miklós alakja Nógrád és Bihar megyében maradt fenn legtovább, hangsúlyozzák hatalmas testi erejét, de életét Mátyás király korába helyezik.
Toldi Miklósról szóló legismertebb alkotás Arany János Toldi-trilógiája (Toldi, Toldi szerelme, Toldi estéje). Megírásában az is motiválta a költőt, hogy a szülőfaluján, azaz Nagyszalontán található Csonka-torony a hagyomány szerint a Toldi-családé volt.
Fadrusz János szobrászművész 1903-ban készítette el Toldi Miklós a farkasokkal című szobrát.
Fadrusz János: Farkasokkal viaskodó Toldi (1903)
Fadrusz János: Toldi a farkasokkal (a szobor festett gipsz modellje)
Ki volt valójában Toldi Miklós?
2015. szeptember 16. 12:02
Toldi Miklósról mindannyian olvastunk Arany János művei nyomán, azonban sokan még mindig nem tudják, hogy a „mesebeli hős” valós személy volt. A Nagy Lajos király idején élő, eleinte alispánként tevékenykedő Toldit az 1360-as években már a pápa javainak védelmére indított hadjárat vezetőjeként látjuk viszont, aki a hadjáratban győzelmet aratott a pápai területeket megszálló Milánó csapatai felett. Később pedig itáliai zsoldosként az angol és magyar katonákból álló, ún. „fehér csapat” magyar kontingensének a vezetőjévé vált, olvashatjuk Kurecskó Mihály a Magyar Nemzeti Levéltár Archívumában megjelenő cikkében.
Az itáliai hadvezér
Toldi Miklós életrajza a források alapján csak részlegesen tárható fel, mivel az okleveles forrásokban csak szórványos adatokat találunk. Pályája kezdetén Toldi Miklós Meggyesi Simon famíliájában szolgálhatott. Először 1351-ben tűnik fel az oklevelekben, mint sárosi alispán. Mivel ebben az időben Meggyesi Simon több más vármegye ispáni címe (győri és bakonyi, szepesi) mellett a sárosi ispáni címet is viselte, a vármegye igazgatásának tényleges vezetését azonban – a korabeli gyakorlatnak megfelelően – hű emberére, Toldi Miklósra bízta, ebből következik, hogy Toldi Meggyesi familiárisa volt.
Meggyesi Simon 1351. december 11-én már mint pozsonyi ispán szerepel. Néhány hónap múlva, 1352. április 20-án már Toldi viseli a pozsonyi alispáni és mellette a pozsonyi várnagyi címet, ami azt mutatja, hogy jól láthatta el korábbi alispáni feladatait, mivel Meggyesi a népesebb, és presztízs (s természetesen ezzel együtt jövedelem) szempontjából is jelentősebb vármegye igazgatását rábízta Toldira. Meggyesi alispánjaként 1354 októberéig van Toldi működéséről adatunk. Nem sokkal ez után az ország első számú egyházi vezetőjének, az esztergomi érseknek a szolgálatába lépett, ahol már nem igazgatási feladatokat kellett ellátnia, hanem az érsek legközvetlenebb környezetében lovagként („hivatásos katonaként”) élt, ellátását pénzben és élelemben kapta.
1363-ban I. Lajos király Toldit jelölte ki a Szentszék javainak védelmére indított hadjárat vezetőjévé. A hadjáratban győzelmet arattak a pápai területeket megszálló Milánó csapatai felett. A küldetés teljesítése után Toldi vélhetőleg zsoldosként Itáliában maradt, mivel 1365-ben az angol és magyar lovagokból álló ún. „fehér csapatnak” volt egyik vezére. Itália bonyolult politikai viszonyaira külön nem térünk ki, azonban egyik jellemzője volt a harcoknak, hogy abban gyakran zsoldosok szolgálatait is igénybe vették. Szerencsére korunkra maradt az 1365. január 14-én kelt szerződés, amelyben Albornozi Egyed bíboros, pápai követ hat hónapra szolgálatába fogadta a „fehér csapatot”, a Pisa szolgálatában álló Hannes Baumgarten német zsoldosaival szemben.
A szerződéskötésre szóló megbízólevélben az angol főparancsnok neve után rögtön Nicolaus comes Thodi de Ungarus (magyarországi Thodi Miklós gróf) neve következik, amiből arra lehet következtetni, hogy Toldi lehetett a csapat magyar részének parancsnoka. Mivel a szerződéskötés után az esküt húsz angol és tíz magyar nemzetiségű parancsnok tette le, ebből arra lehet következtetni, hogy a sereg harmada volt magyar. Mivel a sereg létszáma 5000 fő volt, Toldi Miklós így tehát egy kb. 1600 főből álló seregnek volt a vezetője, ebből kb. 1000 lehetett a jól felszerelt nehézlovas katona.
Egy ilyen nagyságú lovagsereg az adott korban igen tekintélyes harci értéket képviselt, vezetője pedig csak olyan személy lehetett, aki már korábban komoly harci, katonai érdemeket tudhatott magáénak. A sereg fél évre 160 000 aranyforintot kapott. A korabeli gyakorlatnak megfelelően egy parancsnok havi zsoldja háromszorosa egy lovas katonáénak, 1350 és 1360 között általában 20 arany volt. Ez nagyon tekintélyes összegnek számított, kb. 50 évvel korábban egy bolognai egyetemi tanár éves fizetése 33 (havi 2,75) forint volt, a pápai állam kincstárnoka havi 8 forintot kapott.
Németek fogságába esett a legendás magyar
Fekete Fanni
“Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.”
Kinek ne csengene ismerősen e négy sor? Arany János Toldiját minden magyar hallotta már, alakjával legkorábban általános iskolában, irodalomórán találkoznak a diákok. Pedig Toldi Miklós a történelemkönyvek hasábjain is nyugodtan szerepelhetne – a név legendás viselője ugyanis a való életben is létezett.
Vezetésre született
Toldi Miklós a 14. században élt. Nevét egy 1351-es oklevél említi először, amiből kiderül: egy Meggyesi Simon nevű férfi hűbérese volt. Meggyesi volt az, aki megbízta, legyen Sáros városának ispánja.
Az ispán a vármegyék fölött álló személy, aki képviselte az uralkodót, de feladatai közé tartozott a bíráskodás is. Az alispán a vármegyék ispánjainak helyettese.
1352 áprilisában Toldi újabb rangot kapott: ő lett Pozsony alispánja, mivel ezt a feladatot már nem tudta ellátni az elfoglalt Meggyesi. Nagy előrelépést jelentett ez; Meggyesi egész biztos meg volt vele elégedve, ha ezzel a címmel ruházta fel. A következő fordulópont 1354 után következett be Toldi életében: Magyarország legnagyobb egyházi vezetője, az esztergomi érsek mellé került mint lovag, s ettől kezdve a háborúzás töltötte ki mindennapjait.
A Szentlélek szolgálatában
1363-ban Nagy Lajos király Itáliába küldte harcba a Szentszék javainak védelmében, ahol csapatával sikeresen legyőzték Milánó katonáit. Ezt követően Itáliában maradt zsoldoskatonaként. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ő követte volna az ott élők parancsát: a magyar és angol harcosokból álló úgynevezett fehér hadsereg egyik vezetője lett. Az ötezer fős csapat 1600 magyarjának osztotta a parancsokat, s feladatát írásos dokumentum is őrzi. Egy 1365-ben kelt szerződés, amit Itália kötött a sereggel fél évre. Ebben Toldit Nicolaus comes Thodi de Ungarus-ként említik, azaz magyarországi Toldi Miklós grófként.
A magyar lovag pályája csúcsára érkezett. A fehér csapat vezénylése igen komoly feladatnak számított, ezt jelzi az is, hogy a sereg 160 000 koronát kapott fizetségül, ami nagyon jelentős összeg volt akkoriban. (Összehasonlításképp: Egy bolognai egyetemi tanár évi 2,75 aranyat keresett.)
Bukás és újabb felemelkedés
A fehér hadsereg harcolt Sienában és a német zsoldosok ellen is, azonban a pápa olyan erőszakosnak ítélte a fellépésüket, hogy megvált tőlük, s inkább az ellenséges németeket fogadta fel. Akiktől Toldi és katonái 1365 júliusában vereséget szenvedett, majd fogságba esett. Rabságából viszonylag hamar szabadult, egy év múlva már ismét Magyarországon volt. Itt tetteihez méltón fogadták, ugyanis Lajos király udvarában lett lovag. Továbbá ismét ispánnak nevezték ki Gömör, Zala és Szabolcs élére is.
1387-ben, immár Zsigmond király uralkodása alatt birtokot kapott a királytól Darócon, amit egy Bátorban fekvő területre cserélt. Ez az utolsó adat, amit tudni lehet életéről.
Toldi Miklós utóélete
Bár az igazi „hírnevet” Arany János trilógiája hozta meg számára, más szerző is feldolgozta történetét. Ilosvai Selymes Péter 1574-ben írta meg róla széphistóriáját, Arany pedig az ő művéből is merítkezett. (Az egyes énekek elején idéz az előd alkotásából.) Nevét minden magyar ismeri, története kötelező olvasmány az általános iskolákban. A fővárosban mozit kereszteltek el róla, ahogyan Toldi Miklós utcával is sok helyütt találkozhat ez ember. De mindezt maga is megjósolta édesanyjának Arany János költeményében:
“Rólam is hall még hírt, hogy mikor meghallja,
Még a csecsszopó is álmélkodik rajta:
Akkor anyám lelke repes a beszéden,
Csak meg ne szakadjon szíve örömében.”
Page updated
Google Sites
Report abuse