Keleti Ujság

Газета «Keleti Ujság» ― 7 публикаций с 8 по 15 августа, в которых упоминается катастрофа самолёта URSS-M25:

1. «Keleti Ujság» XX. Evfolyam. Cluj Vasárnap, 1937 Augusztus 8. 179. Szám. 10. Oldal;

2. «Keleti Ujság» XX. Evfolyam. Cluj Hétfő, 1937 Augusztus 9. 180. Szám. 1. Oldal + 2. Oldal;

3. «Keleti Ujság» XX. Evfolyam. Cluj Szerda, 1937 Augusztus 11. 181. Szám. 2. Oldal;

4. «Keleti Ujság» XX. Evfolyam. Cluj Szerda, 1937 Augusztus 11. 181. Szám. 12. Oldal;

5. «Keleti Ujság» XX. Evfolyam. Cluj Csütörtök, 1937 Augusztus 12. 182. Szám. 3. Oldal;

6. «Keleti Ujság» XX. Evfolyam. Cluj Vasárnap, 1937 Augusztus 15. 185. Szám. 2. Oldal;

7. «Keleti Ujság» XX. Evfolyam. Cluj Vasárnap, 1937 Augusztus 15. 185. Szám. 10. Oldal.

Газета выходила в городе Клуж ежедневно (кроме вторника). Номера газеты за 1937 год доступны в электронной библиотеке «Biblioteca Digitala BCU Cluj»:

• «Keleti Ujság 1937 | Biblioteca Digitala BCU Cluj». 

Первая публикация появилась 8 августа, как и в других румынских газетах. Интерес газеты к катастрофе был высокий, первая публикация в номере 8 августа появилась наверху последней страницы. Вторая публикация в номере 9 августа заняла всю первую страницу и большую часть второй страницы, причём значительную часть публикации составлял репортаж корреспондента газеты с места катастрофы. Затем интерес газеты к теме стал постепенно снижаться, последняя публикация была в номере 15 августа. Особо следует отметить две небольшие публикации, косвенно связанные с катастрофой. В номере 11 августа газета «Keleti Ujság» кратко пересказала скандальную публикацию бухарестской газеты под названием «Gazeta», причём эта версия катастрофы прямо была названа «фантастической». А в номере 15 августа газета «Keleti Ujság» опубликовала мини-интервью с французским министром, который летел в СССР на самолете чешской авиакомпании.

«Keleti Ujság» XX. Evfolyam. Cluj Vasárnap, 1937 Augusztus 8. 179. Szám. 10. Oldal

Legujabb távirat rádió telefon

Beszterce környékén lezuhant a Moszkva—Páris személyszállitó repülőgép

A szovjet gép felrobbant és négy utasa, valamint két pilótája szénnéégett

(Beszterce-Bistrita, augusztus 6.) Pénteken délután borzalmas repülőszerencsétlenség történt: Szeretfalva mellett lezuhant a Moszkva—Páris repülőjárat utasszállitó gépe és valamennyi utasa elpusztult.

A szerencsétlenségről a következőket jelentiük:

Pénteken délután három órakor a Beszterce és Dés közötti Szeretfalván a mezőn dolgozák arra lettek figyelmesek, hogy egy repülögép köröz a falu felett és lejebbereszkedve nyilvánvalóan le akar szállni a mezőn. Amikor a gép mintegy háromszáz méternyire volt a földtől, az emberek elszőrnyedve látták, hogy a gép meginog és nyilegyenesen zuhan a föld felé.

A következő pillanatban hangos dörrenés hallatszott, a hatalmas gépmadár mélyen befuródott a földbe, a motor felrobbant és lángok csaptak fel.

A falu csendőrőrséről azonnal telefonon jelentették a szerencsétlenséget Besztercének, ahova ekkor már befutott a szamosfalvi repülőállomás érdeklődése is, hogy nem látták-e áthaladni a Moszkva—Páris utásszállitó gépet, melynek meg kellett volna már érkeznie Kolozsvárra. Ekkor már valószinü volt, hogy a lezuhant gép a szovjet utasszállitó képpel azonos.

Nyomban vizsgáló bizottság szállott ki a helyszinre és megállapitották, hogy a gép és utasai szénné égtek. Senki sem menekült meg élve a szörnyü szerencsétlenségből.

A szamosfalvi repülőtéren a rádiójelentésből, melyet utoljára Piezből adtak le, megállapitották, hogy a gépen négy utas és két pilóta tartózkodott. A szerencsétlenségnek tehát hat halálos áldozata van.

Neveiket még nem közölték a nyilvánossággal.

A besztercei rendőrség érdeklődésünkre megerősitette a szerencsétlenség hirét, de az utasok nevét még nem tudták megmondani.

Keleti Ujság XX. Evfolyam. Cluj Hétfő, 1937 Augusztus 9. 180. Szám. 1. Oldal + 2. Oldal

A szovjet légióriás drámájának szinhelyén

Öt megszenesedett holttest a harinai hegyoldal erdejében

Falusi szemtanukat hallgattak ki a légügyi szakértők — Letarolt erdő, felperzselt fák jelzik a szörnyü zuhanás erejét

Cseh-szovjet vegyesbizotiságot várnak a szerencsétlenség szinhelyére

(Harina, augusztus 7. A Keleti Ujság kikildött munkatársától.)

Elsőnek irtuk meg, hogy pénteken délután, néhány perccel egy óra után borzalmas szerencsétlenség történt á naszódmegyei Harina község határában. Egy hatalmas szovjet utasszállitó repülőgép, amely Prága és Moszkva között — Jasi és Kolozsvár érintésével — rendszeres utasforgalmat bonyolitott le, géphiba következtében a levegőben meggyulladt és lezuhant. A gépen hat személy: egy pilóta, egy rádiótiszt és négy utas tartózkodott. Maximo Vicic lovag, a moszkvai olasz követség kereskedelmi attaséja a szerencsétlenség szinhelyétől három kilométernyire ejtőernyő nélkül kiugrott a gépből s borzalmasan összezuzott tagokkal, holtan terült el a naszódmegyei Galacfalva község határában. A gép ezután lezuhant s az összes rajtaülők a felismerhetetlenségig összeégtek.

A lezuhant gép, amely az orosz Aeroflot repülőtársaság tulajdona volt, az “M 25. URSS” jelzést viselte és óránként 320 kilométeres sebességgel közlekedett. A szamosfalvi repülőtérre 12 óra 40 perckor kellett volna megérkeznie a gép azonban nem adta le a szokott rádiójeleket. Ebből arra következtettek, hogy a szovjet gépnek elromlott a lendója. Délután jött azután a végzetes hir Besztercéről, hogy a közelben szerencsétlenség ért egy hatalmas utasszállitó repülőgépet.

A szerencsétlenséget a községbeli csendőrség nyomban jelentette a besztercei ügyészségnek. Besztercéről pénteken a koradélutáni órákban már kiszállt a helyszinre egy bizottság, élén az ottani főügyésszel, egy vizsgálóbiróval, a esendőrparancsnokkal, a rendőrfőnökkel, két törvényszéki orvossal és a besztercei időjáráskutató intézet igazgatójával.

A légügyminisztérium ugyancsak bizottságot küldött a helyszinre, hogy a szerencsétlenség körülményeit kivizsgálja.

Munkatársunk kintazott a helyszinre s az utóbbi évek egyik legnagyobb romániai repülőszerencsétlenségéről az alábbi helyszini riportban számol be:

Fekete folt a hegyoldal zöldjében: felgyujtott és megperzselt erdő

Gépkocsin csak Harina község végéig lehet jutni. Onnan — kénytelen-kelletlen — egy nyulós, agyagos sárral boritott, kaptatókkal teli hegyoldalon gyalogszerrel folytatjuk az utat a szörnyü szerencsétlenség szinhelyéig.

A hegyek aljában meghuzódó kis község talán soha nem látott még ilyen forgalmat. Gépkocsik és szekerek jönnek a környékről, sőt a szomszédos megyékből is… Mindenki kivánesi, mindenki látni akar valamit. A hegy oldalába taposott keskeny ösvényen “libasorban” is csak nyaktörés kockáztatásával lehet előrejutni, végig emberektől feketéllik. Városiak és falusiak lépnek egymás nyomába a “térdig érő” sárban, amely csaknem a cipőt is lemarasztja az emberről.

Mintegy két kilométert baktatunk igy. Más talajviszonyok között egy félóra alatt meg lehetne tenni ezt az utat, most azonban kereken egy órába telik, amig a hegy tövéből a dráma szinhelyére érünk.

Ha a mögöttünk lépdelő falusiak nem is magyarázták volna meg töviről-hegyire, hogy merre kell mennünk, akkor is tudnók, hol kell a szörnyü szerencsétlenség szinhelyét keresnünk. A távoli, erdős hegyoldal zöldjét sárgás-vöröses szinekkel keretezett fekete folt bontja meg. Oda zuhant a hatalmas légi jármü. Mintegy ötven-hatvan négyzetméternyi térségen valósággal letarolta a hegyoldalt, a zuhanás környékén pedig felgyujtotta és megperzselte a fákat. A lángoktól megpörkölődött levelek és a megszenesedett fatörzsek az ősz szomoru szineivel keretezik most azt a döbbenetes és kusza romhalmazt, amely alig huszonnégyórával ezelőtt még az orosz technika egyik büszkesége: tizenhatszemélyes Douglas-tipusu légijármü volt.

Semmi nem maradi épen…

Már a szerencsétlenség szinhelyétől huszhuszonöt méternyire is felfedeztünk össze-visszagörbült aluminium felületeket, itt azonban a szárnyszegett gépmadár zuhanása következtében támadt tisztáson a pusztulásnak és a megsemmisülésnek olyan borzalmas képe tárul elénk, hogy önkéntelenül hátrálnunk kellett egy lépést…

A hatalmas gépből semmi nem maradt épen. Teljesen darabokra zuzódott. Összetört alkatrészek, rugók, cafatokban lógó aluminium-lemezek halmozódnak egymásra a füsttől megfeketedett törzsü, leperzselt lombozatu fák között. A gép farkát, amely a romhalmozból az egyedüli felismerhető rész, egy fiatal tölgyfa dárdaként át ütötte. Ebből is látszik, hogy a zuhanás borzalmas erejü lehetett…

Az ócskavasként ható romok mellett apró máglyából száll fel a füst. Ez a tüz már a harinai csendőrök kezétől származik, akik a hideg éjszakában fegyveresen őrködtek a siralmas roncsok és az áldozatok háboritatlan nyugalma fölött.

Öt megszenesedett tetem a rögtönzött ravatalon

A repülőgép utasainak szénné égett tete meit — a távirati ügynökségek jelentésével szemben — még mindig nem szállitották el a katasztrófa szinhelyéről. A szombat délutáni órákban jártunk a harinai hegyoldal erdejében, de a holttestek még mindig ott hevernek, ahová a szerencsétlenség pillanatában odasiető falusiak helyezték őket. Ravataluk néhány gyalulatlan deszkalap, szemfedőjük soksok tarkavirág, krizantém és őszirózsa, amiket a jámbor harinai asszonyok hoztak kegyeletük jeléüil a hevenyében rögtönzött ravatalra…

A tetemek fejénél egy T-alaku, fejfa-szerü valamin pislogó gyertyák égnek. Öt gyertya az itt heverő öt halott lelkiüdvéért…

Erős idegzetü emberek sem tudják megdöbbenésüket visszafojtani, amikor ezeket az alaktalan, teljesen széngé égett hustömegeket megpillantják. Kettönek személyazonosságát már sikerült is megállapitani. Az egyik Takow pilóta, a másik Gurievics Iván rádiótiszt. Egy harmadik megszenesedett tetemben a gép egyetlen női utasát sejtik. Az avatatlan szem mindet egyformának látja. Szörnyü elképzelni, hogy ezek a semmihez sem hasonlitó, fekete tuskók, tegnap még élő, reménykedő, a jövőre gondoló emberek voltak. Pompeji áldozatai lehettek ilyenek, amikor a forró láva sisteregve rájuk ömlött…

Megérkezik a bizottság

A hegy tövéből zaj hatol fel a szerencsétlenség szinhelyére. Most jön a légügyi szakértőkből álló bizottság, hogy helyszini vizsgálatát lefolytassa. Köztük van a légügyi minisztérium egyik főfelügyelője, a bucurestii szovjetkövetség egyik főtisztviselője, továbbá Iosipescu, a szamosfalvi repülőtér parancsnoka. Apró hegyi lovakon ülnek a bizottság tagjai, a hegy tövénél azonban ezek a kipróbált allatok sem tudnak tovább jutni. A bizottság tagjai azonban óvatosabbak mint mi, bakkancsot huztak, a követségi tisztviselő is hosszu csizmákba bujtatta polgári ruhája nadrágjának szárait. Igy aztán — a nagy sár ellenére is — egy-kettöre ott vannak a szinhelyen.

Iosipescu parancsnok a szakértő szemével fürkészi végig a szörnyü romhalmazt… Le-le hajol, felemel egy-egy darabokra zuzodott alkatrészt, fejét csóválja. A sok vihart látott, edzett repülőtisztek arcán is látszik, hogy a szerencsétlenség a szokottnál is nagyobb megdöbbenést keltett bennük.

Az egyik repülőtiszt egy kézibőrönd maradványait emeli fel. A “bőrönd” egy tenyérnyi széles bőrfoszlányból áll, de változatlanul csukva van a zárja. Talán éppen a darabokra zuzódott szovjetgép hölgyutasáé lehetett…

Szemtanuk a szerencsétlenségről

Iosipeseu parancsnok megkezdi a szerencsétlenség szemtanuinak kihallgatását. Egy Filip nevü pásztor és egy Biligan nevü falusi lakos beszél. Nagyon izgatottak, egymás szavába vágnak:

—Az ugy volt, parancsnok ur! — kezdi beszámolóját az izgalomtój még mindig remegő pásztor, — hogy pénteken délután egy óra körül, amikor a rámbizott jószágot legeltettem a hegyoldalban, iszonyu csattanást hallottam. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi történt. Innen, ahol most állunk, hatalmas láng csapódott fel. Ahogy csak tudtam, iderohantam, a hőség azonban olyan nagy volt, hogy nem tudtam a lángoló repülőgépet megközeliteni. Láttam, hogy az egyik utas könyöklő helyzetben, ketét az álla alá támasztva, még felismerhető arcvonásokkal csuszik ki a gép törzséből és tovább ég a földön… Felnéztem a pillanatok alatt elperzselődött levelü fákra. Az egyiken egy kékszinü női fehérnemüt lobogtatott a szél. Zuhanás közber akadhatott fenn valamelyik ágon.

“Mintha az ég dörgöt volna.”

A másik szemtanu is tud valami borzalmasat mondani:

— A hegy innenső oldalán, házam udvarán tartózkodtam, amikor a repülőgén a falu fölött feltünt. Sebesen ment, de ugy látszott, mégis, mintha bukdácsolna a levegőben. Már akkor hatalmas lángokkal égett s nagy füst tódult ki belőle. Azt hittem, hogy elpusztul az egész falu. Még esak annyit láttam, hogy a gép eltünik a hegy mögött s aztán óriási csattanás hallatszott, mintha az ég dörgött volna. Az egész faluban hallották…

Az öreg falusi elmondja még, hogy a helyszinen valamilyen cipőket is találtak. Iosipescu parancsnok szerint, aki látta a cipőket, azokat a pilóta, vagy a rádióstiszt viselhette.

Tilos a fényképfelvélel

A helyszinre kiszállt vizsgálóbizottság tagjai különben szigoru utasitásokat adtak a csendöröknek, hogy semmit se mozditsanak meg egyelőre a helyéről és — ne engedjék, kogy c roncsokról bárki is fényképfelvételeket készitsen, A légügyminisztérium ugyanis szigoru rendeletet adott ki ebben az értelemben. A romoknak azért kell a lezuhanás állapotában maradni, mert egészen rövidesen egy cseh—szovjet vegyesbizottság érkezik a helyszinre, hogy a lezuhanás okát és a szerencsétlenség körülményeit megállapitsa. Ami kolttesteket illeti, ezekre nézve megvárják bucurestii szovjet követség intézkedéseit.

*

Lassu, kövér eseppekben hullni kezd az eső. Az öt megszenesedett tetem fejénél égő gyertyalángok ugy imbolyognak a harinai erdő nyirkos levegőjében, mintha fel-fellobbanó, ujra kialvó lidéretüzek lennének.

Moszkvában és Rómában is tudják már, hogy az “M 25. URSS” jelzésü gépet szörnyü szerencsétlenség érte. Asszonyok sirnak a föld különböző pontjain. Az egyik Maximo Vicic lovagot, a moszkvai olasz követség daliás kereskedelmi attaséját, a másik Takovot, az ifju pilótát, a harmadik Gurievicset, a rádiótisztet siratja… S van talán valahol egy kétségbeesett férj is, aki nem tudja mire vélni, hogy felesége, — a lezuhant gép nöi áldozata — miért nem ad életjelt magáról. A szovjetgép halottai már nem tudnak semmiről. Vidáman, életkedvvel ültek fel a biztonságtsnak látszó légi óriásra s most megszenesedett tuskók ként hevernek a naszódmegyei falucska lassan besötétedő erdejében.

Nemes Ferenc

Keleti Ujság XX. Evfolyam. Cluj Szerda, 1937 Augusztus 11. 181. Szám. 2. Oldal

Megállapitották a lezuhant szovjet légióriás öt áldozatának személyazonosságát

Bucurestibe szállitották a szénnéégett holitesteket

Egyesek szerint motorhiba, mások szerint villámcsapás okozta a szörnyü szerencsétlenséget

(Kolozsvár-Cluj, augusztus 9.)

A naszódmegyei Harina község határában lezuhant tizenhatszemélyes szovjet utasszállitó repülőgép szerenesétlensége ügyében a hatóságok tovább folytatják a vizsgálatot. Utóbb arra a feltevésre jutottak, hogy a szerencsétlenül járt gépen nem volt nör utas. A szörnyü balesetet eddigi vélemények szerint állitólag az egyik motor felrobbanása okozta.

A vizsgálóbizottságban szereplő szovjet kiküldöttnek viszont az a véleménye, hogy a légióriást — esős idő lévén — villámcsapás érte. Megerősiti ezt a falusiak vallomása is, akik szerint a gép kigyulása előtt mennydörgésszerü robaj hallatszott.

A szovjet követség intézkedésére a teljesen szénnéégett holttesteket Bucurestibe szállitják és valószinüleg ott is temetik el öket. Eddig öt áldozat személyazonosságát állapitották meg. A halottak névsora: Gurievics pilóta, Gruncsikow rádió távirdász, Kotow mechanikus, egy Verniguet nevü francia utas, végül Maximo Vicic lovag, a moszkvai olasz követség kereskedelmi attaséja, aki a szerencsétlenség szinhelyétől három kilométernyire, ejtőernyö nélkül kiugrott a gépből s halálrazuzta magát.

Keleti Ujság XX. Evfolyam. Cluj Szerda, 1937 Augusztus 11. 181. Szám. 12. Oldal

Fantasztikus hir a bésztercei szerencsétlenségről

(Bucuresti, augusztus 9.)

A “Gazeta” cimü bucurestii lap a Beszterce melletti repülőgépszerencsétlenséggel kapcsolatban azt a szenzáeiós birt közli, hogy egyes jelek szerint a szerencsétlenséget merénylet idézte elő s a merénylő a gép személyzetének egyik szintén elpusztult tagja lenne. A hirt fentartással kell fogadni.

Keleti Ujság XX. Evfolyam. Cluj Csütörtök, 1937 Augusztus 12. 182. Szám. 3. Oldal

A házsongárdi temető halottasházában ravatalozták fel a szovjet gép olasz áldozatának, Massimo Vicich kereskedelmi attasénak holttestét

Gyászistentisztelet a főtéri Szent Mihály templomban — A holttestet bebalzsamozták s a temetésre vonatkozólag várják a római utasitást

(Kolozsvár-Cluj, augusztus 10.)

Széles zöld-fehér-piros szinü selyem szalagot visz egy asszony a köztemető felé.

R. Ambasciatoare d Italia in Mosca.

(Moszkvai királyi olasz követség.)

Ez az aranybetüs felirat disziti a szalagot, melyet a lezuhant szovjetgép olasz halottjának ravatalára helyezett koszorura kötnek.

Cavallero Massimo Vicich a moszkvai olasz követség kereskedelmi attaséja vasárnap reggel óta fekete koporsójában a kolozsvári temető hallottasházában alussza örök álmát.

Az olasz diplomata holttestét a legnagyobb titokban, a nyilvánosság teljes elkerülésével szállitották Kolozsvárra és a ravatalt csak az olasz konzulátus különleges engedélyével lehet meglátogatni. A temető őrei szigoru utasitást kaptak, hogy senkit se bocsássanak a koporsóhoz.

Gyászistentisztelet a Szent Mihály templomban

Hétfőn reggel fél kilenc órakor a Szent Mihály templomban Márton Áron kanonok plébános nagy papi segédlettel gyászistentiszteletet mondott az elhunyt diplomata lelki üdvéért. A feketéve] bevont főoltár elé ravatalt állitottak, melyre csak a kolozsvári konzulátus olasz nemzeti szinü szalagos koszoruit helyezték.

A gyászistentiszteleten résztvett a kolozsvári diplomáciai kar Dragan polgármester, Horváth dr. rendőrkvesztor és az olasz kozzulátus teljes személyzete.

Lehetséges, hogy a házsongárdi temetőben hantolják el

Kedden a Rador távirati iroda azt jelentette, hogy Kolozsvárra érkezett a szerencsétlenüil járt diplomata özvegye.

A kolozsvári olasz konzulátuson érdeklődésünkre kijelentették, hogy nemcsak az özvegy érkezéséről, de arról sem tudnak, hogy Massimo Vicich lovagnak egyáltalán van-e családja? A római külügyminisztérium mindenesetre megtette már a szükséges lépéseket az elhunyt hozzátartozóinak értesitésére. Mindaddig azonban, mig Olaszországból intézkedés nem érkezik, vagy esetleg a hozzátartozók Kolozsvárra nem érkeznek, nem történik döntés arról hogy a házsongárdi temetőben hantoljáke el, vagy hazájába szállitják. A holttestet minden eshetőségre két orvos bebalzsamozta.

Miért volt szmokingban?

Feltünést keltett a vizsgálat során, hogy Massimo Vicich lovag holttestét szmokingba öltözve találták meg azon a helyen, ahol a szerencsétlenség pillanataiban kiugrott a lángbaborult gépből és többszáz méter magasságból lezuhanva holtrazuzta magát. Mint kiderült, a Moszkvában szolgálatot teljesitő olasz diplomata szolgálati ügyben Prágába készült. Zsebében megtalálták a Moszkva—Prága jegyet is. Az esti órákbam érkezett volna meg és nyomban jelentkezni akart a prágai olasz követségen. Az elhunyt, aki mindössze 39 éves volt, mint az olasz diplomáciai kar egyik legtehetségesebb tagja, felelősségteljes és mehéz feladatát kiválóan látta el Moszkvában.

Mi történt a többi áldozattal?

A szovjetgép áldozataimak száma egyébként — mint pontosan megállapitották — nem hat, hanem csak öt. Az áldozatok végső, hiteles névsora a következő:

Gurevics pilóta.

Kruncsikov rádiótiszt.

Kostov gépész.

Pierre Lanzevics belga kereskedő.

Cavallero Massimo Vicich olasz diplomata.

Mint fentebb megirtuk, az olasz diplomatát Kolozsvárt ravatalozták fel. A másik négy áldozat holttestének megszenesedett maradványait Bucurestibe szállitották, ahonnan a három orosz repülőt Moszkvába, a belga kereskedőt Brüsszelbe szállitják repülőgépen.

A négy koporsót szállitó vonat több órát időzött hétfőn Apahidán. A zöld galyakból fonott, girlandokkal diszitett, gyászlepellel bevont vasuti kocsiban nyole hatalmas koszorut helyeztek el. A szamosfalvi repülők is több koszorut küldtek. Egyik koszoru lila szalagján a következő felirás állott:

“A kolozsvári polgári repülőtér — az M. 25. URSS repülőgép legénységének.”

H. В.

Elhamvasztották a szovjet-repülők holttesteit

A Rador távirati iroda jelentése szerint a szerencsétlenség áldozatait szállitó vonat kedden reggel érkezett Bucurestibe. Az állomáson a szovjetkövetség és a bucurestii orosz kolonia tagjai várták a koporsókat. Kedden délután a három orosz repülő megszenesedett testi maradványait a Krematóriumban elhamvasztották. A hamvakat tartalmazó urnákat repülőgépen viszik Moszkvába.

«Keleti Ujság» XX. Evfolyam. Cluj Vasárnap, 1937 Augusztus 15. 185. Szám. 2. Oldal

Bucurestiben temették el a szovjet-gép olasz áldozatát, Massimo Vicich kereskedemi attasét

(Kolozsvár-Cluj, augusztus 13.)

A Beszterce mellett lezuhant szovjetgép olasz áldozata, Massimo Vicich lovag, a moszkvai olasz követség kereskedelmi attaséja megtette utolsó utját: tegnap gépkocsin Kolozsvárról Bucurestibe szállitották a koporsót és pénteken délután egyházi gyászszertartással el is hantolták az ottani római katolikus temetőben.

A szerencsétlenül járt diplomata fiatal felesége Kolozsvárra érkezett és az ő kivánságáre történt a temetés Bucurestiben. Az özvegy szombaton tér vissza Olaszországba.

«Keleti Ujság» XX. Evfolyam. Cluj Vasárnap, 1937 Augusztus 15. 185. Szám. 10. Oldal

Félnapot Kolozsvúron töltött Jean Rucart francia egészségügyi miniszter

Repülőgépen Kiewbe tartott, de gépe péntek este nem ment tovább

(Kolozsvár-Cluj, augusztus 13.)

Pénteken délután 7 órakor a szamosfalvi repülőtérről háromtagu francia család érkezett be a Központi-szállodába s két szobát foglaltak el. A szálledai személyazonossági lap kitöltésénél derült ki, hogy a vendég nem más, mint Jean Rucart, a Chautemps kormány egészségügyi minisziere és feleségéve] meg 17 éves fiával utazik. A francia miniszter röviddel megérkezése után a helybeli francia konzult fogadta, akivel körülbelül egy órán keresztüül beszélgetett.

Munkatársunknak a Központi-szálloda előcsarnokában sikerült néhány percig beszélnie Jean Rucarttal.

— Mi vezette miniszter urat városunkba? — kérdeztük.

— Én magam sem gondoltam, hogy Kolozsvárt kiszállok. — válaszolta — Repülőgépen jöttem Prágából s utam célja Kiew, Fekete-tengeri orosz kikötőváros. Ugy hittem, hogy Kolozsvárt nem kell megszakitani az utat, de itt értesitettek, hogy esak szombat reggel mehet tovább a gép. Ilyenformán egy éjszakát itt kell töltenem.

— Szóval nem volt szándékában Romániában kiszállni?

— Nem. Egyébként most először vagyok Romániában. Legutóbb Moszkvában és Leningrádban jártam. A mai uton különben már Ungvárnál is kellemetlenségünk volt. Ott is jó ideig kellett várnunk mig a gép továbbindult.

A miniszter és családja vacsorázni sielett, mert a nehéz nap után le akartak pihenni s igy nem zavarhattuk tovább. Mindenesetre a továbbiakban szerencsésebb utat kivántunk neki.

Все использованные сканы для публикаций этой газеты можно посмотреть на Google.Диске.