Őskutatási dilemmák
A Sugár-család felmenőinek kutatásához a kiindulási pontot - mint a kezdőoldalon is olvasható - Sugár Gyula visszaemlékezései szolgáltatták. A hiányzó adatok és a család szétágazásainak felderítése nem könnyű feladat, hiszen a Sugár családnév az itt született magyarok között is gyakori, és a betelepült zsidók közül is sokan magyarosították német családnevüket Sugárra.
A névhasználat eleve fontos kérdéseket vet fel. Idézet következik a Hungarian Jewish Roots weboldalról: "II. József császár rendelte el, hogy a zsidó alattvalói is vegyenek fel vezetéknevet. Azt megelőzően zsidó néven különböztették meg magukat az izraeliták, vagyis két utónevet használtak: pl. Izsák Mózes, Ábrahám Léb volt a nevük. Ez a biblia héber elnevezést követte: Izsák, Mózes fia, azaz Jichak ben Moise. Miután pedig a birodalomban német volt a hivatalos nyelv, a zsidók német hangzású neveket vettek fel: Schön, Grünfeld, Sonnenschein stb.- Bár II. József az anyakönyvvezetést is megparancsolta a zsidóknak, 1851 elõtt csak nagyon kevés közösség követte a császári utasítást. Fennmaradtak zsidó anyakönyvek már az 1790-es évekből is, de ez sajnos a ritka kivétel."
A Borsod-megyei zsidókról már az 1725-től kezdett országos összeírás (Acta Judaeorum) is tartalmaz adatokat, bár mivel a szöveg latinul íródott, az eredeti német vagy zsidó nevekre sokszor csak tippelni lehet. Az 1778-as zsidó összeírás Borsod-megyei fejezetében minden esetre nem találtam Sugár nevű személyeket. Az 1828-as mezőkeresztesi vagyonösszeírásban viszont már egyértelműen azonosítható a zsidó (Jud.) Sugár Moy(ses),
Mezőkövesden pedig a kimondottan módos ifj. Sugár Jakab.
Mi több: Mezőcsáton ekkor regisztrálták Max (?) Sugárt is, mint aki önálló vagyonnal rendelkezik.
Csakhogy abban az időben még nemigen viseltek magyar nevet az ide települt zsidók. Az első rendeletet, mely a névmagyarosítás szabályozásáról szól, Ferenc császár adta ki 1814 nov. 13., melyben szigorúan meghagyta, hogy bárki csak helyhatósági engedéllyel és csak fontos okoknál fogva változtathatja meg a nevét. A német hangzású nevek magyarosításának megakadályozása céljából 1815 máj. 9.-én körrendeletet terjesztett ki azokra is, akik neveiket már korábban önként megváltoztatták. Az első tömeges névmagyarosítás miniszteri engedéllyel csak 1848 márciusától a szabadságharc befejeztéig fordult elő.
Elvileg lehetséges ugyan, hogy a Sugár név névmagyarosítás nyomán született pl. Zuckerből, de ez a 19. század elején kevéssé valószínű. Viszont talán mégiscsak van valami alapja annak a családi legendának, miszerint ősapánk, az 1795-ben született Sámuel székely szombatosként érkezett Magyarországra. Ha ő nem is, de a szülei talán valóban Erdélyből hozták magukkal a Sugár nevet, és a rokonság egy része házasságkötéssel vagy akkor még észszerűnek tűnt megfontolásból vette fel a szombatosok számára egyébként sem idegen zsidó vallást. Talán ez magyarázza, hogy az 1828-as mezőkeresztesi összeírásban a zsidó Sugár Moyses mellett két nem zsidó Sugár - Ferenc és Pál - is szerepel.
Kétségtelen és jelenleg még feloldhatatlan ellentmondás, hogy Sámuel kortársai (köztük a valószínű rokonok is) zsidóként vannak anyakönyvezve, Sámuel zsidóságának viszont eddig valóban nem találtuk jelét sem a környékbeli zsidó anyakönyvekben, sem a mezőcsáti temetőben, Gyula feljegyzése és a hitelesnek tekinthető anyakönyvi adatok szerint is Sámuel az ungvári Boschan-családba nősült be, így a leszármazottai már kétségtelenül zsidóként látták meg a napvilágot.