Őskutatási dilemmák

Csakhogy abban az időben még nemigen viseltek magyar nevet az ide települt zsidók. Az első rendeletet, mely a névmagyarosítás szabályozásáról szól, Ferenc császár adta ki 1814 nov. 13., melyben szigorúan meghagyta, hogy bárki csak helyhatósági engedéllyel és csak fontos okoknál fogva változtathatja meg a nevét. A német hangzású nevek magyarosításának megakadályozása céljából 1815 máj. 9.-én körrendeletet terjesztett ki azokra is, akik neveiket már korábban önként megváltoztatták. Az első tömeges névmagyarosítás miniszteri engedéllyel csak 1848 márciusától a szabadságharc befejeztéig fordult elő.

Elvileg lehetséges ugyan, hogy a Sugár név névmagyarosítás nyomán született pl. Zuckerből, de ez a 19. század elején kevéssé valószínű. Viszont talán mégiscsak van valami alapja annak a családi legendának, miszerint ősapánk, az 1795-ben született Sámuel székely szombatosként érkezett Magyarországra. Ha ő nem is, de a szülei talán valóban Erdélyből hozták magukkal a Sugár nevet, és a rokonság egy része házasságkötéssel vagy akkor még észszerűnek tűnt megfontolásból vette fel a szombatosok számára egyébként sem idegen zsidó vallást. Talán ez magyarázza, hogy az 1828-as mezőkeresztesi összeírásban a zsidó Sugár Moyses mellett két nem zsidó Sugár - Ferenc és Pál - is szerepel.

Kétségtelen és jelenleg még feloldhatatlan ellentmondás, hogy Sámuel kortársai (köztük a valószínű rokonok is) zsidóként vannak anyakönyvezve, Sámuel zsidóságának viszont eddig valóban nem találtuk jelét sem a környékbeli zsidó anyakönyvekben, sem a mezőcsáti temetőben, Gyula feljegyzése és a hitelesnek tekinthető anyakönyvi adatok szerint is Sámuel az ungvári Boschan-családba nősült be, így a leszármazottai már kétségtelenül zsidóként látták meg a napvilágot.