A bankár Hirschler

Hirschler Sándor nevével először a Zalai Közlöny 1930. március 5-i számában találkoztam. A Bank vezérigazgatóját "páratlanul meleg ünneplésben részesítették 50 éves jubileuma alkalmából. ... A kiváló és érdemdús pénzügyi szakember azok közé a férfiak közé tartozik, akiket városszerte megkülönböztetett tisztelet és megbecsülés vesz körül. Mint az intézet vezetője és mint magánember is, Nagykanizsa minden kulturális és jótékonykodási mozgalmából tevékeny részt vállalt mindig. Most, hogy félszázados jubileumát  ünnepelte, a szeretetnek spontán feltörő megnyilatkozása vette körül a város társadalma részéről."    Weisz Tivadar kir. kereskedelmi tanácsos egyebek közt ezt mondta laudációjában: "A gazdasági élet, különösen az utolsó 10 esztendőben sajnos nagyon gyakran súlyos problémák elé állította a mi intézetünket is,de te, kedves barátom, higgadt, józan ésszel és meleg szívvel kerested az adott körülményekhez képest a legjobb megoldásokat, megértve és - mint tisztviselő generációk nevelő mestere - megértetve, hogy az üzleti tevékenység sem lehet más, mint egyik módja és alkalma a közhasznú tevékenységnek; hogy különösen a részvénytársaságokra bízott vagyon a köz érdekében kezelendő és károsodástól megóvandó; szemléltetővé tetted, hogy anyagi érdekek és ideális felfogás nem zárják ki egymást... E végből közgyűlésünk ma elhatározza, hogy tízezer pengővel egy alapot létesít, és azt nevedről nevezi el, hogy így szüntelenül, újból és újból buzdíthass becsületességre, kötelességtudásra, lelkiismeretességre, munkaszeretetre, az igazi boldogulás eme legbiztosabb alapjaira."

Halálakor a helyi újság így kezdte beszámolóját: "Feketéllett az utca, a tömeg végig a Horthy Miklós utca egészen az izr. temetőig. Százan és százan vonultak ki, hogy utolsó istenhozzádot mondjanak Hirschler Sándornak. A halottasház termében ember ember hátán szorongott. A temető környéke, maga a temető: zsúfolva embertömeggel. Vallásfelekezetre, rangkülönbségre való tekintet nélkül. Ott láttuk a polgármestert és a város vezetőségét, az összes intézmények és közhivatalok vezetőit, a papi talárust, a Kaszinót majdnem teljes számban, az összes pénzintézetek tisztikarát, az ügyvédi, orvosi kar tagjait, a kereskedőket, iparosokat, stb.stb... "

De hát ki is volt ez az "érdemdús férfiú"?  Életéről többet tudunk meg Benedek Rezső Zala Aranykönyve c. könyvéből.  "Hirschler Sándor kir. kincstári tanácsos, pénzintézeti vezérigazgató egyik közismert vezetőegyénisége volt a nagykanizsai pénzügyi világnak, aki rendkívüli előzékenységével, széles látókörével, kiváló képességeivel, nagy munkakészségével nagy szerepet vitt a város pénzügyi és közgazdasági életében. Bölcs vezetése alatt a Kaszinó egyik legfényesebb epochát élte. Mint az izr. hitközség alelnöke, fáradhatatlan tevékenységével maradandó emléket állított magának. A szív embere volt, aki sok jót tett, és akinek munkás tevékenysége, a köz érdekében való nemes síkraszállása közbecsültté tették.    

Néhai Hirschler Sándor 1855-ben Liszó községben született, szaktanulmányai elvégzése után mint tisztviselő a hírneves Zerkowitz-féle borkereskedő nagycéghez került, majd a Strém és Klein gyarmatáru nagykereskedés szolgálatába lépett. 1881-ben ott látjuk mint pénztárnokot a Nagykanizsai Bankegyesületnél, ahol csakhamar kitűnő munkásságával feltűnt. 1905-ben cégjegyzővé nevezték ki, 1908-ban az intézet igazgatója lett, majd 1921-ben kiváló munkásságának és 40 évi érdemes szolgálatának elismeréséül az igazgatóság tagjává választották. 1922. február 22-én vezérigazgatóvá nevezték ki, 1923-ban egyesítette a Nagykanizsai Bankegyesületet a Dél-zalai Takarékpénztárral.

Hirschler Sándor halála napjáig a Magyar Nemzeti Bank váltóbírálója volt, 1922. december 22-én a kormányzó kir. kincstári tanácsossá nevezte ki, igazgatósági tagja volt a Nagykanizsai Közraktárak R.-T.-nak, a Transdanubia Egyesült Gőzmalmok R.-T.-nak, stb. 

1932. szeptember 30-án hunyt el az egész várostól őszintén gyászolva. Emléke azonban kitörülhetetlenül élni fog Nagykanizsa város közönségének szívében."

Hirschler Sándor szülei H. Mór és Fuchs Zsófia. Egy testvéréről tudunk: Hirschler Anna, Neumann Albertné. Felesége, ha volt is, halálakor már nem élt. Az 50 éves jubileum alkalmából a helyi újságban megjelent riportban sem tesz említést hozzátartozókról. Szívszélhűdés végzett vele.