A domborúiak
Alsódomborúról a Wikipédiában ezt tudjuk meg:
„A Zrínyiek 1691-ig voltak a település urai. Ezután a kincstáré lett. 1719-ben a király szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt. A falu fejlődésében egyedülálló elhelyezkedése fontos szerepet játszott. Különösen az 1828-ban alapított Újlaki-Hirschler Rt működése volt nagy hatással a fejlődésére. A 19. század végén Alsódomborúnak kórháza, gyógyszertára, kaszinója, több kézműves céhe működött, még 1950-ben is mintegy hatvan cipész dolgozott a településen. A gazdaság mellett a Hirschler család számos építkezést végeztetett a faluban. A központban felépült a bolt, az iskola, a Zalai palota, a kórház épülete és a pompás park. 1857-ben iskolájában 200 diák tanult.”
Egy horvát történelmi honlapról pedig az is kiderül, hogy „Alsódomború (Donja Dubrava) egy zsidó családnak köszönheti, hogy a 19. század végére a Muraköz legnagyobb városává, legfejlettebb ipari központjává válhatott.”
A muraközi zsidóságról készült terjedelmes cikkből megtudjuk, hogy „a zsidók Burgenland felől érkezhettek a Muraközbe, feltehetően a 18. században. A bevándorlók Csáktornya (Čakovec), Prelog, Drávavásárhely (Nedelišće), Kotor (Kottori, Kotoriba), Légrád és Alsódomború községekben telepedtek le. Eleinte földműveléssel, kézműiparral foglalkoztak, csak később kapcsolódtak be a kereskedelembe. A Muraköz orvosai, ügyvédei, művészei és bankárai is főleg a zsidók közül kerültek ki. A zsidó tőke egyre nagyobb szerepet játszott a Muraköz iparosításában. Az I. világháború után, amikor a Muraköz az akkor alakult Szerb Horvát Szlovén Királyság része lett, itt is felerősödött az antiszemitizmus. A sajtó támadásai és az egyre gyakoribb atrocitások miatt sok zsidó elhagyta a térséget…”
A cikk részletesen ír a Hirschler családról is. A szerző úgy tudja, az első Hirschlerek (talán Henrik és fia, Gyula) házalóként érkeztek a környékre. Feltehetően a kereskedés szempontjából igen kedvező közlekedési adottságok miatt telepedtek le Alsódomborúban. Hirschler Gyula főleg épületfa-kereskedéssel foglalkozott: az itt kitermelt fát a Dráván úsztatták le a célállomásokra. Újlaki Jeromossal együtt rövidesen létrehozta az Újlaki-Hirschler céget, amely egyre több városban létesített fióktelepeket. A cég igazán a 19. század második felében kezdett izmosodni, amikor megindult a rengeteg talpfát igénylő vasútépítés, és lendületet vett a térség iparosítása. Gyula fiai, Miksa, Lipót, Jakab és Antal, nagy fűrészüzemet építettek. A századfordulón már mintegy félezer embert alkalmaztak, és sok tucat ipari létesítmény – malmok, fafeldolgozó üzemek –, valamint kiterjedt kereskedelmi hálózat volt a birtokukban. Festetics gróf után s térség második leggazdagabb embere ebben az időben Hirschler Miksa volt.
Miksa halála után az özvegye és két fia vitte tovább a céget. A fényűző életmód, a rossz befektetések, a megbízhatatlan alapkezelők és a nagy gazdasági világválság azonban végül az egykor hatalmas vállalatbirodalom teljes széteséséhez és csődjéhez vezetett.
Hiába a részleges kikeresztelkedés, az iparfejlesztés, a jótékonykodás, a Hirschler-család számára a két világháború évei épp oly megpróbáltatásokkal és tragédiákkal jártak, mint a Délvidék többi, mintegy 15 000 főt számláló zsidósága számára.
A Monarchia szétesését követően a Muraköz horvát fennhatóság alá került, s ezekben az években mind a zsidó, mind a nem zsidó magyarokat rengeteg atrocitás – fizikai bántalom és gazdasági, jogi sérelmek sora –érte. Érthető tehát, hogy amikor 1941-ben a magyar hadsereg visszafoglalta a Muraközt (mely hadművelet jogszerűsége mindmáig vitatott), a magyar ajkú lakosság (és a gyorsan romló gazdasági helyzet miatt sok elégedetlen horvát is) örömmel fogadta a változást. A zsidók számára a bevonulás eleinte ugyancsak pozitív fejleménynek bizonyult, de Magyarország német megszállását követően helyzetük itt is gyorsan romlott: üzleteiket kifosztották, majd 1944 áprilisában a térségben élő zsidókat összeterelték és a haláltáborokba deportálták. A Hirschler-Zalán család tagjai közül többen katonaként szolgálták végig az első világháborút, talán itt szerzett érdemeiknek, nemesi rangjuknak és erőteljesen demonstrált katolicizmusuknak köszönhetően megúszták ugyan a deportálásokat, de az itt élők közül ketten öngyilkosok lettek, a többiek a háború után Jugoszlávia más városaiba költöztek, illetve külföldre távoztak.
Függelék: Lőke Emil Zala vármegye 1896-ban megjelent millenniumi emlékkönyvében külön fejezetben ír a muraközi Kotor és Alsódomború jellegzetességeiről. A szerző (anyja maga is Hirschler-lány) cikkében a Hirschler-cég gazdasági eredményeinek is bő teret szentel. A cikk innen letölthető.