Hirschlerek a Kárpát-medencében
Mintegy két éve nekifogtam, hogy megtaláljam apai felmenőimet. Apám nem sokat tudott róluk, vagy legalábbis nem szívesen emlékezett vissza gyermekkora nyomorúságos éveire. Néhány hónap alatt – főképp az internet segítségével – mintegy tízezer, 1944 előtt élt magyarországi Hirschler adatait sikerült összegyűjtenem. Az anyakönyvi adatok részben hiányosak, részben megbízhatatlanok. Nem tudhatni, hogy a több ezer Hirschler közül – néhány közvetlen felmenőt leszámítva –, vajon ki lehet vér szerinti rokon, és ki nem. De hát végső soron mindegy is. Bár a sok-sok zsidó Hirschleren kívül van sok-sok nem zsidó Hirschler is (protestánsok, minoriták, katolikusok, stb.), a következőkben elsősorban azokról a Hirschlerekről lesz szó, akik zsidó vallásúakként érkeztek a Kárpát-medencébe.
A Hirschlerek bejövetele
A soproni levéltár kéziratos fóliánsai között található Gedenkbuch (Feljegyzési könyv) 1492-től kezdődően örökíti meg a város polgárságát érintő fontosabb ügyeket. 1494. szeptember 5.-én ezt jegyezték fel: „A tanács egyezséget hoz létre János, a cséplő és Salamon, illetve Hirschel zsidók között a nekik járó adósság ügyében.”
Csábító a feltételezés, hogy ezt tekintsük az első írásos nyomnak a Hirschlerek magyarországi jelenlétére vonatkozóan. Ám bármennyire felemelő lenne is a tudat, hogy eleink már Mátyás idején itt élhettek, ebből az iratból ez egyáltalán nem következik. Ebben az időben ugyanis a zsidók hagyományos – földrajzi nevekből, foglalkozásokból vagy ragadványnevekből származó – vezetékneveket még nem használtak. Olykor a személynevet a ben (fiú) szóval összekapcsolták az apai névvel, s az így képzett patronímek segítségével különböztették meg az azonos nevűeket. (A zsidó családkutatás nehézségeiről két részes cikkben írok. Elérhetőségük: Első rész, Második rész).
A Hirsch név, amely utónévként már felbukkan egyes 16.-17. századi iratokban, a héber Cvi (szarvas) szó német fordításából alakult ki. (A zsidó nevekről részletesebben.) Feltételezhetjük, hogy a Hirsch nevű apák fiai-lányai kapták jelzőként a Hirschl utónevet, ebből formálódhatott később a könnyebben kiejthető Hirschel, majd a Hirschler név. A zsidókat ugyanis csak II. József 1787. július 23.-án kibocsátott zsidórendelete kötelezte állandó vezetéknév használatára. A polgári nevek használata azonban csak lassan vált általánossá, s a rendszeres zsidó anyakönyvezést is csak a 19. század közepétől számíthatjuk. Az ezt megelőző időszakról alig-alig maradtak fent hiteles dokumentumok. Néhány hitközségben a rabbik naplószerűen rögzítették a fontosabb eseményeket, ezek az iratok azonban a történelem viharaiban jórészt elvesztek vagy a nem megfelelő tárolás miatt tönkrementek. A meglévő dokumentumok régebbi iratok 19. századi másolatai. A másolók azonban - akiknek sokszor a héber neveket kellett németre majd magyarra átültetniük - korántsem voltak következetesek: a mi nevünk is előfordul számos - pl. Herschler, Hiersler, Hirschl vagy Hirschel - változatban is.
Komoróczy Géza professzor korszakos művéből (A zsidók története Magyarországon, Kalligram 2012) tudhatni, hogy Buda visszafoglalása után (1686), amikor a császári seregek győzelmi mámorukban részben leöldösték, részben elfogták, de mindenek előtt teljesen kifosztották a törökbarátnak bélyegzett budai zsidóságot, az "udvari zsidó" Oppenheim "egy stomfai zsidóval, Lazarus Hirsch-sel (máshol Hirschellel) együtt fizette ki az utólag előkerült zsidókért a váltságdíj összegét...". Ám ugyanezen könyvből később az is kiderül, hogy a középkori budai zsidóknak genetikailag szinte semmi közük nincs azokhoz a zsidókhoz, akik majd a 18. század közepétől települnek be Magyarországra. Ők ugyanis az évszázadok során Hispániából Frankhonon (a Hirschlerek elzászi ágáról például itt olvashatunk), majd a német tartományokon keresztül kerültek Közép-Európába. Úgy tudni, a Pálffyak a zsidók bécsi kiűzetése (1671) után fogadták be birtokaikra a menekülő zsidó családokat (a Hirschlerek egyik tekintélyes ága például - mint az Egy Hirschler a Főrendiházban c. fejezetből majd kiderül - épp Stomfáról származott el). Sok zsidó család telepedett le akkoriban Morvaországban is, majd - az 1700-as évek elején a Habsburgok által szorgalmazott, a helyi arisztokrácia által pedig kimondottan pártolt betelepítési politika szellemében – húzódott délebbre, a kedvezőbb kereskedelmi lehetőségekkel kecsegtető Duna-menti városok – Pozsony, Moson, Győr, Komárom – vonzáskörzetébe.
Akkoriban a helyváltoztatás csak mérhetetlen nehézségek, kényelmetlenségek árán történhetett. Nem lehetett valami nagy élvezet napokig, talán hetekig zötykölődni a girbegurba földutakon, ráadásul ezernyi veszélynek volt kitéve az utazó. Valóban nyomós oknak kellett lennie, ha ilyen körülmények között bárki útnak eredt. A mai Ausztria területén élő zsidók zömét feltehetően az 1670-71-es bécsi zsidóüldözés késztette biztonságosabbnak vélt lakóhely megválasztására. Sokáig a szabad királyi városokban egyáltalán nem vagy csak korlátozottan élhettek zsidók, így érthető, hogy miért választottak városon kívüli, de a központi piacokat könnyen megközelíthető településeket.
A fennmaradt anyakönyvekből kiderül, hogy számos zsidó család, így a Hirschlerek is, a bécsi pogromok után Alsó-Ausztria, majd innen részben a mai 8-as út nyomvonalán kelet felé, részben délre, Muraszombat felé vette az irányt, míg sokan Burgenland felől, a mai 1-es út irányából kerültek - sok-sok évtized elteltével - Magyarország területére. Mindeközben a felvidéki községekben is tekintélyes zsidó közösségek alakultak ki.
Kordokumentumok
A Habsburgok pedantériájának köszönhetően 1725-ben részletes összeírás készült a Monarchia területén élő, vagyonnal rendelkező, tehát megadóztatható zsidókról is. A soproni és Sopron-környéki települések lajstromában, Lakompaknál (Lackenbach) két Hirschlert is regisztrálnak: Ignácot és Sámsont.
Komoróczy prof idézett művében további utalások találhatók esetleges felmenőinkre vonatkozóan. Egy Simon Hirschl nevű zsidót I. Lipót 1692-ben nevezett ki un. udvari factorrá (szállító, hitelező), és részesítette őt és egész családját a státussal járó kiváltságokban. 1706/07-ben, amikor a kuruc felkelők csapatai Győrt ostromolták, a devecseri Hirschl Izsák csempészett be élelmet az éhezőknek. Hirschl Izsák azonban számos szolgálatot tett a kuruc seregnek is, Komoróczy szerint nyilván kétfelé dolgozott. Izsák rokona és üzlettársa, Jacob, az 1700-as évek elején császári engedélyt kapott, hogy családjával együtt az Alsó-Vizivárosban letelepedjék. Üzlettársaival együtt nagy volumenű gyapjú-üzletek bonyolítottak le: a budai magisztrátus iratai szerint nem teljesen zavartalanul. Egy pozsonyi zsidó, Michael Nathan Hirschel gr. Pálffy János tábornagy, országbírónak ajánlotta orvosdoktori értekezését a hallei egyetemen (1733). Hirschel az oklevél megszerzése után élete végéig a pozsonyi zsidó község orvosaként működött.
Hitsorsosaikhoz hasonlóan a Hirschlerek is többféle irányba vándorolhattak: dél felé - az 1700-as évek végétől már viszonylag sok Hirschl és Hirschler található Kabold (Kobersdorf), Szalónak (Schlaining), Lakompak (Lackenbach), Rohonc (Rechnitz), sőt Muraszombat anyakönyveiben; Sopron irányába Kismartonon (Eisenstadt), Boldogasszonyon (Frauenkirchen) és települések érintésével (a képen: Hirschler Sámuel 1836-ból származó sírköve a kismartoni temetőben). Számos Hirschler lelhető fel Pozsony körüli községekben is (Stomfa, Galánta, Nyitra, stb.).
A pápai zsidóság történetét összefoglaló tanulmányban ez olvasható:
"A Pápán megforduló zsidókra utaló legelső nyom, egy 1698-ból származó névsor. A soproni levéltárban található irat egy pálinkakereskedő nevét említi emígyen: Jakob Hirsehel von Pápa.”
Az 1715-ös országos összeírásban a Pozsony-környéki Nagysenkőcön adófizetőként regisztrálták Judeus Hirselt, a Veszprém megyei Peterdiben pedig Joannes Hirschelert.
Az 1720-as összeírás adatai szerint Budán háztulajdonos Wenceslaus Hirschl, még mindig Peterdiben él Johannes Hirschler, és feltűnik Lazarus Hirschel neve is, aki a Pozsony megyei Stomfa adófizetői között szerepel. Győr-Újvárosban Jacobus és Isaacus Hierschel kereskedőket tartalmazza a jegyzék.
Az 1727-es latin nyelvű mosoni összeírásban számos Hierschel szerepel családfőként, a 19. századi összeírásokban pedig már megannyi a felvidéki Búrszentmiklóson, Pereden, Galántán, Pozsonyban, a Sopron megyei Lakompakon, Nagykanizsán, Pápán és még számos más településen.
Az 1735. évi összeírásban pozsonyi rabbiként említik a livóniai származású Daniel Hirschlt.
Érdekes adalék, hogy az Osztrák Zsidó Múzeumnak (Österreisches Jüdisches Museum) ma otthont adó eisenstadti (Kismarton) épület (a képen), amelyet Samson Wertheimer udvari szállító és főrabbi (1658-1724) építtetett, 1724 után egy bizonyos Joseph Hirschler eisenstadti lakos tulajdonába került. A burgenlandi Lakompak temetőjében is jó néhány Hirschler nyugszik. (A burgenlandi zsidóság történetéről gazdag angol nyelvű anyag található ezen a honlapon.)
Úgy tűnik tehát, hogy Magyarországra részben a Felvidék felől, részben pedig Ausztria keleti tartományaiból érkeztek a 18. század elején talán még egy családot alkotó Hirschler-família különböző leágazásai. Szinte egészen bizonyos, hogy az a Hirschler-ág, amely a Neuschlosszokkal és a Goldbergerekkel kötött keresztházasságok révén az egyik legbefolyásosabb zsidó vállalkozói csoportot alkotta az ezredforduló környékén, a Pozsony-környéki Stomfáról (ma Stupava) származott el. Nemrégiben akadtunk rá a csatolt kéziratra, melynek szerzője és eredete azonban sajnos nem ismert.
Ennek a családnak volt tehát sarja a nagy hírű szemészprofesszor, Hirschler Ignác is, akit drága apám néhány vele készült interjúban szívesen aposztrofált „távoli rokonként”. Sajnos az eddigi kutatások nyomán még nem sikerült fellelni a hiányzó láncszemet, vagyis azt a rokoni szálat, amely Ignác családját a miénkével összeköti. Apám azonban a családi szájhagyomány révén tudhatott olyasmit, amit én nem, és egyáltalán nem kizárt, hogy a déd- vagy ükszülők szintjén a két család szorosabb rokonságban állt. (Apám emlékének külön weboldalt szenteltem.)
Jó néhány évvel e bevezető oldal elkészülte után került fel a netre Jakab Réka doktori disszertációja Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténetéről. A rendkívül alapos és óriási szakirodalmat feldolgozó tanulmány a zsidóság 18. századi betelepülési folyamatról is részletesen ír, többek közt a fennmaradt összeírások elemzésével. Bár a fentebb is jelzett okok miatt a családi nevek rögzítése meglehetősen ötletszerű volt akkoriban, családunk pápai jelenlétére utalhatnak az összeírásokban szereplő alábbi nevek:
Az 1715 - 1848 időszakban a zsidó háztulajdonosok között szerepelnek:
Mathias és Ábrahám Hirschl - No. 72 - 1735
Mátyás nevű zsidó - 1769 - Ispotály u. 157.
Josephus Hershl - 1780-86 - Ispotály u. 157. - 1789-ben eladja.
Leopold Hirsl - 1764 - Ispotály u. 157 megveszi
Hersl Jakab - 1776 - Ispotály u. 185 megveszi
Jacob Hirschl - 1786 - Ispotály u. 185
Hirsl Ferenc és Leopold - 1744 - Ispotály u. 187 megveszi
Hirschl mészáros - 1782 - Ispotály u. 200 megveszi
Jacob Hirsli - 1772 - Ispotály u. 207. megveszi
Jacobus Herschl - 1780 - Ispotály u. 207.
Mathias Hierschl - 1780 - Ispotály u. 208.
Marcus Hirschl - 1764-1780 - Szent László u. 260 egyik fele. 1786-ban is.
Mathias Hirschl - 1735 - Szent László u. 264
Herschl Mózes - 1753 előtt - Szent László u. 265
Moses Hirschl - 1752-53 - Szent László u. 265
A zsidó községi elöljárók névsorában a bírák között szerepel Moyses Hirschl (1759).
A legkorábbi adatok szöveges elemzésében családtöténetünk szempontjából az alábbi részletek érdemelnek figyelmet:
"Zsidó személy pápai előfordulására vonatkozó első adatunk 1698-ból származik. Egy Sopron városi levéltári irat tanúsága szerint Jacob Hirschl von Pápa ekkor pálinkát szállított a városba. Három évvel később, 1701-ben egy másik Hirschl nevezetű, feltehetően testvér, Isac tűnik fel, akiről megjegyezték, hogy Nagymartonból származott. Ő ekkor pápai vámosként, azaz a vám bérlőjeként szerepel. A család pápai gazdasági tevékenysége a következő évtizedekben mind szélesebb körben bontakozott ki. 1710-ben a két Hirschl további szerződéseket kötött a földesúri regálék (sörmérés, vendégfogadó, sókereskedelem) bérletére. Az 1736-ban Pápán összeírt Hirschl nevűek közül többen valószínűleg az ő rokonaik....
... Mathias és Abraham Hirschl (Hussl) Esterházy I. Ferenc egy közelebbről meg nem nevezett birtokáról költöztek Pápára és a Szántóházy család kuriális telkén telepedtek le, ugyanabban a házban laktak. Népes, 9 és 6 fős háztartásukban szolgálókat és alkalmazottat is tartottak. Mathias Hirschl eredeti földesurának 25, a Szántóházy családnak 12 forintot fizetett, Abraham pedig albérlőként nem fizetett.105 Mindketten elsősorban nyersbőrrel (pellibus non elaboratis) kereskedtek. A tehetősebb Mathias Hirschl ezen kívül szappant, gyertyát forgalmazott, valamint bérelte az uradalomtól a pápai vámot....
...Az 1736-os összeírásban szereplők közül három család Morvaországból, egyik meg nem nevezett Dietrichstein-birtokról költözött Pápára, egy pedig a hesseni őrgróf birtokáról. Mathias Hirschl, Lövel Hirschl és David Wolf bár csupán jelképes összeget (1, ill. 2 forint), de fizettek morva földesuruknak. Mindhárman bőrrel és apróságokkal (minutiis) kereskedtek. A Hessenből bevándorolt Mathias Marcus az összeírás idején Győrben Isac Hirschl109 szolgálatában állt, felesége két gyermekükkel Pápán lakott....
... Az 1748-ban megnevezett 15 családfő közül tizenegy 1745-ben, hét pedig 1744-ben is biztosan a városban élt. A 12 év alatt összesen 12 Hirschl (vagy Hussl, Herschl, Hirsl) nevezetű személy jelenik meg. Ők eredetileg legalább két elkülönülő (morva és nagymartoni származású) családhoz tartoznak, és általában a zsidó lakosok egyharmadát teszik ki minden összeírásban. ...