Ruben és a Liszt-legenda

Az alábbi szöveg Tüdő Petra és Deák Andrea  a MAZSIKE honlapján megjelent, Liszt Ferenc és az ő zsidó felfedezője c. írásának rövidített átvétele.

 … Előző évben ünnepelték Lakompakon az ősapa halálának századik évfordulóját, aki a Charew (éleseszű) nevet viselte, és Izrael népének kiválósága volt. Rebbe Scholem Charew minden bizonnyal testben is óriási lehetett, és egyszer egy medvét is megfojtott. A dédunokája mesélt egyszer a híres őséről, miközben a boltjában szolgálta ki a vevőkörét.

Milyen egy érdekes bőrkereskedés! Az árutér felett a falon könyvespolc fut végig körbe. De ezek nem az üzlettel kapcsolatos könyvek, hanem egy megörökölt könyvtár állománya. A híres nevet viselő emberrel folytatott beszélgetésből kiderült, hogy nem sok nagyvárosi zsidó kereskedő rendelkezik ilyen műveltséggel, kultúrával és szellemi érdeklődéssel, mint ez a lakompaki, aki most 20 fillérért faszöget mér ki, majd saját készítésű zacskóba tölti azokat.

"Itt fent", mesélt ő, miközben csomagolt, kiszolgált, és a boltja fölötti rönkökre mutatott, "itt, ebben a házban lakott Ruben Hirschler, aki Liszt Ferenc életében fontos szerepet töltött be. Az öreg Hirschler, aki jómódú és művészetkedvelő ember volt, lehetővé tette, hogy lánya zongorázni tanuljon – akkoriban ez a zsidók körében szörnyűségnek számított. A kereskedő Liszt apjával, aki a szomszédos Doborjánon az Esterházy-birtok uradalmi tisztviselője volt, üzleti kapcsolatban állt. Amikor Liszt apja a kis Ferenccel egyszer látogatóba jött hozzájuk, az öreg Hirschler felismerte a gyermek tehetségét, és neki ajándékozta a zongorát, majd törődött a fiú taníttatásával is." Így indította el egy lakompaki zsidó ember a nagy Liszt Ferenc világhírű zeneszerzői és zongorista pályafutását.

(Abeles O., A barátságos Lakompak, in: Wiener Morgenzeitung, 1927. febr. 16., 4. o.)

Érdekes az is, hogy Ruben Hirschler unokaöccse (Ruben Áron nevű testvérének a fia), Josef Hirschler néhány évvel korábban Kismartonban, 1813-ban meglehetősen kellemetlen feltűnést keltett, amikor, mint a Wertheimer-ház tulajdonosa megpróbált számos bérlőjének felmondani, és az imaházat meg akarta szüntetni. Josef Hirschler nevével később, mint a lakompaki zsidó közösség vezető személyiségével találkozhatunk.

(Bernhard Wachstein, Okiratok és akták a kismartoni és a hét községbeli zsidóság történetéhez, Bécs, 1926, 302. o.)

Lisztnek a zsidó kereskedő Ruben Hirschler által történő „felfedezéséről” ír élményszerűen a brit-kanadai zenetudós Alan Walker is. Liszt Ferenc a hetedik születésnapján apjával meglátogatta Lakompakon a zsidó kereskedő Ruben Hirschlert, és Liszt könnyekig meghatódott, amikor Hirschler lányát, Fannit meghallotta zongorázni. Hirschler a fiúnak ajándékozta a zongorát, és a két család szoros barátságot kötött egymással… de íme az eredeti szöveg:

„Különleges élményként a hetedik születésnapján, 1818. október 22-én a kisfiú elutazhatott apjával Lakompakra, ahol Liszt Ádámnak üzleti ügyei akadtak a gazdag kereskedővel, Ruben Hirschlerrel. A kereskedő lánya, Fanni, épp akkor kapott egy zongorát, nemrég érkezett meg Bécsből. Ádám megkérte a lányt, hogy játsszon valamit a kisfiának, aki, az ő elmondása szerint, szintén szereti a zenét. Amikor a fiú meghallotta a zenét, nem bírt megszólalni, szemei megteltek könnyekkel, és sírva apja karjára borult. Ez a jelenet annyira meghatotta az idős kereskedőt, hogy a fiúnak adta a zongorát. Ez egy csodálatos születésnapi ajándék volt. Hirschler gesztusának köszönhetően meleg és mély barátság alakult ki a két család között. Liszték gyakran utaztak Doborjánból Lakompakra (kb. fél órás út), és töltötték a vasárnap délutánt Hirschler vendégeiként.[Budapesti Bazar, Pesti Hölgy-Divatlap, no. 22, 1873). Hirschlerék valójában gazdag zsidók voltak, akik később elszegényedtek. 1865-ben már csak cipőket árultak egy öreg bódéban a bécsi piacon. Fanni szegényen ment férjhez, de érdeklődéssel követte nyomon Liszt pályafutását.

(Alan Walker, Liszt Ferenc: a virtuóz évek: 1811-1847, 1983, 60. o.)

A soproni levéltárban rátaláltam Hirschler Ruben anyakönyvi bejegyzésére. Eszerint 1750-ben született, 1845-ben halt meg Lakompakon.  Ennyi tehát biztosan igaz a történetből.