A műgyűjtő ügyvéd

"Henrik" a zsidó családokban igen gyakori utónév. Hirschler Henrikből is jócskán akadt a különféle forrásokból gyűjtött dokumentumokban, adattárakban. Az alábbi anyagok főszereplőit sokáig két különálló család sarjaként tartottam nyilván. Hogy ugyanazon személyről van szó, csak nemrégiben, az egyik budapesti anyakönyv feldolgozásakor derült ki.

Hirschler Henrik ügyvéd.  1930 januárjában véget ért az optáns-per Magyarország és Románia között. A vita annak következtében alakult ki, hogy Romániában minden olyan nagybirtokost kártalanítás nélkül kisajátítottak, akik a háború után a magyar állampolgárságot választották (optálták). A trianoni szerződés és a kisebbségvédelmi kötelezettségek alapján az egykori földbirtokosok és képviselőjükként a magyar állam kártérítést követeltek Romániától. ... Mivel a bilaterális tárgyalások nem hoztak eredményt, ... nemzetközi bírósági ítélet vált szükségessé, amelyet a hágai és a párizsi konferencián hirdettek ki. Az optáltaknak ... kártérítést ítéltek meg, azon az áron, hogy a magyar kormányt pótlólagosan évi 13,5 millió aranykorona fizetésére kötelezték az 1943-tól 1966-ig terjedő időszakra. (Kovács Anikó: Adalékok a magyar revíziós mozgalom történetéhez, Regio 1994 5.évf. 3. sz.)

MTI  Román és erdélyi magyar-német lapszemle, 1929 április 24.:

...  A hír az Ellenzék szerint (Az Ellenzék c. kolozsvári napilapról van szó - H. A.) politikai körökben természetesen óriási feltűnést keltett.... Közli az Ellenzék a hírrel kapcsolatban azt is, hogy bukaresti munkatársa révén sikerült megállapítania, hogy Hirschler (utó neveként Hermannt és nem Henriket mond a lap) csakugyan járt kihallgatáson Maniu miniszterelnöknél... Ezt még tetézi a Temesvári Hírlap bukaresti tudósítójának jelentése, hogy Gafencu külügyi államtitkár ... kijelentette: "hivatalosan nem tud Hirschler ajánlatáról, nem tartja azonban kizártnak, hogy ilyen lépés megtörtént." Az Ellenzék erre "hiteles helyről" kért nyilatkozatot, mi igaz az ügyből, itt azonban tudomására adták, hogy a hír nem felel meg a valóságnak. ... Végül kérdést intézett a lap magához Hirschler ügyvédhez is, aki kijelentette, nem is érti, hogy kerülhetett ilyen hír a bukaresti lapokba, mert Bukarestbe jövetelének célja semmi összefüggésben nincs az optáns-kérdéssel, s még kevésbé igaz, hogy a magyar optánsok bizalmamatlanok volnának a magyar kormány iránt. 

MTI  Román és erdélyi magyar-német lapszemle, 1929 április 26.:

"A legutóbbi szemlében részletezett Hirschler-ügyre végleges világosságot derít a Brassói Lapok  következő bukaresti értesülése: Hirschler budapesti ügyvéd az egyik ügyfelének, gróf Toroczkay Miklósnénak képviseletében jött Bukarestbe, hogy a grófnő kisajátított birtokainak ügyében tárgyaljon... Hirschler Henrik ügyvéd a grófnő megbizásából felkereste Gafencu külügyi államtitkárt, akinek előterjesztette az ügyet és azt az ajánlatot tette, hogy még az optánsper végleges eldöntése előtt egyezzék ki ügyfelével a román kormány a kisajátított birtokok kártalanítására nézve. 

A román kormány azonban teljesen elutasító álláspontot foglalt el az ajánlattal szemben, mert egyrészt a magyar-román tárgyalások eldőlése előtt nem kíván a maga részéről olyan döntést hozni, amely a tárgyalásoknak prejudlkálna, márpedig egy kiegyezés a román kormány részéről ilyen jellegű lenne, másrészt azonban egy ilyen kiegyezés belpolitikai okokból sem kívánatos, mert csak újabb támadási alapot szolgáltatna a kormány ellen a liberális pártnak, mely az egész optáns-ügyben ismeretesen a Titulescu-féle álláspontot foglalja el. "

Mrávik László a "Budapest műgyűjteményei a két világháború között" c. cikkében (Budapesti Negyed 32-33) említést tesz "Hirschler Henrik orvos kincstárnyi ötvösgyűjteményéről".  

Miután az interneten ezzel kapcsolatban semmilyen egyéb  információ  nem lelhető fel, megkerestem a Nemzeti Múzeum Történeti Tárát, melynek munkatársától a következő tájékoztatást kaptam: 

"A 20.század első felének több olyan ötvösgyűjetménye volt Magyarországon, melyek -valószínűleg- elsősorban az 1910-es évektől akkumulálódtak, ritkábban öröklött kollekciók voltak.

Hirschler Henrik gyűjteménye Andrássy Géza, Eisenstädter Ödön vagy Herzog Mór (hogy a legmagyobb, legjelesebb gyűjteményeket említsem) gyűjteményéhez hasonlóan elsősorban kora újkori műveket tartalmazott. Pontos információink azonban nincsenek a Hirschler-gyűjteményről. Mravik László idézett munkáján kívül én sem találtam feldolgozó, monografikus cikket, tanulmányt Hirschler gyűjtőtevékenységéről. "

Az említett irodalmak alapján Hirschler gyűjteménye nem volt a legjelentősebbek közül való. Mravik László azonban bizonyára jó okkal írta a "kincstárnyi" kifejezést. Lehetséges, hogy elsősorban olyan ezüstműveket gyűjtött Hirschler Henrik, melyek nem ilyenfajta "kiállítási" művek voltak, hanem értékes, finom 18-19. századi ezüstművek, melyek esetleg egy előkelő háztartásnak voltak a díszei."

A képen ábrázolt műtárgyról  Mihalik Sándor: Régi pest-budai ezüstművesség című,1946-ban publikált cikkében ez olvasható: "Tíz évvel ezelőtt dr. Hirschler Henrik ügyvéd gyűjteményéből vált ismeretessé az az elefántcsont-testű részben aranyozott ezüst kupa, mely a 18. század hatvanas éveiben élt Reichenpfalter Simon pesti ötvös nevét a teljes ismeretlenségből egyszerre a legjava mesterek élvonalába lendítette. A bacháns jeleneteket ábrázoló dombormű, a boltozatos födelén levő Neptun, Mars és Sapho ülő nagy alakok, a hal-farkas lóidomú fül s a Cumberlandti hercegi koronás monogramja alapján sokáig senki sem gondolt arra, hogy annak készítője a magyar Duna mentén élt. Közelebbi vizsgálat alapján meglepetéssel fedeztük fel rajta Reichenpfalter és a pesti ötvöscéh bélyegeit."

Az újabb kutatások egyértelműen igazolják, hogy a Mrávik által említett műgyűjtő az 1866-ban született és 1947-ben elhunyt ügyvéd, dr. H. Henrik, aki az Egy Hirschler a Főrendiházban c. fejezetben feldolgozott családhoz köthető. Minden jel arra mutat, hogy a fent ismertetett optáns-perben közreműködő  ügyvéddel azonos.