A család

A lap aláírója Hirschler Miksáné, Pressburger Adél

A vállalatalapító Hirschler Gyuláról (1809-1876) így emlékezik meg a gyászjelentés: „A boldogult ritka szorgalma, becsületessége, jótékonysága és vendégszeretete által az egész vidéken köztisztelet tárgya volt. Ő volt a 41 év óta fennálló, a jelenleg ’Újlaky Hirschler és fiai’ cég alatt fiai által vezetett virágzó, nagy kiterjedésű faüzlet egyik alapítója, és ezáltal Alsó-Domború és környékének valóságos jótevője; a közügyektől nem vonta magát vissza és mikor szükséges volt, áldozott is értök, szóval polgári erényekben kitűnő volt élete és ezért túlzás nélkül mondhatjuk, hogy halála általános sajnálatot és részvétet keltett és érdemelt. Temetése nagyszerű volt, a gyászkísérők eleje városházához ért, s vége még a halottas háznál állt…”

Gyula felesége Machlup Johanna.

Gyermekei:

1. Az elsőszülött Miksa (1841-1919). Földbirtokos és fakereskedő. Az Újlaki, Hirschler és Fiai cég főnöke és főrészvényese, a Ferenc-József érdemérem kitüntetettje. Nemesember, mint tudjuk. Katolikus szertartás szerint temették el a Kerepesi temetőben. A halálakor kiadott gyászjelentést a cég jegyzi. Felesége Pressburger Adél (1859-1938), aki előzőleg a fiatalon elhunyt Jakab hitvese volt. Miksa Adélnak Jakabtól született két gyermekét, Eleket és Rezsőt is adoptálta. Elek 1918. november 5.-én 16 magyar matróz segítségével igyekezett helyreállítani a rendet Alsódomborún, ahol a helyőrség kivonulása után nyomban megindult a magyar tulajdonú üzletek, gyárak, házak kifosztása. Horvát beszámolók szerint a magyar különítmény statáriumot hirdetett, és a falu nyolc lakosát a községháza előtt kivégezték. Az 1887-ben született Rezső (Rudolf) 1944 április 1.-jén két lövéssel végzett magával.

2. A másodszülött Lipót János (1841-1907) szintén nagy érdemeket szerzett Miksa cégtársaként. Felesége Königsberger Hermin. Gyermekei: István (sz. 1876) Csík vármegye főszolgabírája, kormánytisztviselő, 1927-től a MABI igazgatója, számos magas kitüntetés birtokosa; Pál (1881-1911), a Lloyd hajótársaság tisztviselője; Ilona (sz. 1888) férje Mikes József, Gyula (1877-?), főrendiházi tag, képviselő, felesége Seyfried Paula. Az első világháborúban orosz fogságba esett, rajzait, leveleit korábban a Ferences Hadimúzeum őrizte, a múzeum átszervezése óta sorsuk ismeretlen. Lánya, Róza (1908-1982) gróf Széchenyi Györgyhöz ment feleségül.

Kép: A Hirschler (Zalán) család antik bútorai közül ezt a XVI. Lajos korabeli ülőkészletet most a Cakoveci (Csáktornyai) Múzeum őrzi. A festmény a Zalán-házaspárt ábrázolja.

3. Antal (1843-1890) gyászjelentéséből tudhatni, hogy ő a Császári és Királyi Földművelésügyi Minisztérium számtisztje volt, a koronás arany érdemkereszt birtokosa. A Zalai Hírlap 1890 májusában így búcsúztatta: „A jótékonyságáról országszerte ismeretes alsó-domborúi Hirschler nagykereskedő házat mély gyász érte, amennyiben egyik jeles képzettségű, barátságos és szilárd jellemű családtagja, Hirschler Antal élete legszebb szakában elhunyt. A dicsőült magas műveltséggel párosult jó szívvel, hazánk és irodalmunkat egész lelkesültséggel szerette, minden humánus intézménynek hő pártolója volt.” Nőtlen volt.

4. Jakab (1845-1891) ugyancsak nagyon fiatalon hunyt el: 35 éves volt, amikor „a fellegtelen égből lecsapó villámhoz” hasonlóan Nagykanizsán végigfutott halálhíre. A Zalai Közlöny három hasábos megemlékezést adott közre. „Rövid 24 órai tusa elegendő volt a halálnak, hogy örök pihenésre kárhoztasson egy munkás tevékeny életet; egy életet, mely ment volt minden önzéstől, de annál inkább telve emberbaráti szeretettel, melyet tettel, lélekkel ápolhatni és fejleszthetni mindenkor szent feladatának tartotta…. Villámgyorsasággal tűnt le a fényben pompázó – jótevő meleget sugárzó csillag, mely nemcsak szerető családjának volt napja, hanem éltető erőt nyert ettől az egész haza, a magyar kereskedelem és ipar, a társadalom és a magyar vendégszeretet. A Hirschler-család egyik erős oszlopa, a társadalom egy jellemszilárd lelkes bajnoka dőlt sírba, gyászolva és siratván mindazok által, kik e tetőtől talpig becsületes férfiút ismerték….” Elek és Rudolf nevű gyermekeit fivére, Miksa nevelte fel.

5. Henrik (1850-1898) a családi cég társfőnöke, valamint a beszterce-naszódi faipari részvénytársaság igazgatója sem ért meg hosszú kort. Felesége Freund Ilona, öt gyermeke: Jolán, Viola, Györgyike, Katinka és Gyula.

6. Ödön, aki nevét „Halász”-ra magyarosította, a kanizsai önképzőkör és más társadalmi szervek titkáraként, később bőkezű adományozóként jelenik meg a helyi újság hírei között. Felesége Kunfy Simon dúsgazdag földbirtokos Adolf nevű fiának gyermeke, Kunfy Emma. Kunffy Adolf Garibaldi légiójában harcolt, emiatt később Bécsben letartóztatták, apja segítségével szabadult. Idős korára a nemességgel járó Somogytúri előnevet és a Kunffy név kéteffes használatát magától Ferenc Józseftől kapta. Egyik fia, Kunffy Lajos (1869-1962), a századforduló és a XX. század első fele magyar festészetének jelentős, a francia Becsületrenddel is kitüntetett alakja.

7. Teréz Lőke (Lőwensohn) Samuhoz megy feleségül, aki maga is betársul a Hirschler-fiúk üzleteibe. Egyik fia, Emil. ügyvéd és lapszerkesztő, egy másik, Árpád, taljándörögdi földbirtokos és szeszgyáros. Utóbbi nemrégiben helyreállított kúriájának falára, emléktábla gyanánt, ezt a versikét faragta Jász Attila:

Szeszgyáros voltam egykoron,

eltűnt régen az én korom.

Vallj be mindent, idő: késel, múlsz,

sietsz. S itt végre hozzám simulsz.

A domborúi Zalán-Palota, ma rendelőintézet és kórház

Egy horvátországi tanár, Mladen Tota, feldolgozta a muraközi zsidóság történetét. Munkájában – amelyből fentebb már idéztünk - külön fejezetet szentel az alsódomborúi Hirschler-családnak. Mladen volt szíves elküldeni számunkra a Hirschler/ Zalán-család hagyatékában fellelt fényképgyűjteményt, amelyből az alábbiakban a család néhány további tagjáról közlünk fotókat.