Fiúk a bányában

A 19. század ipartörténeti leírásaiban gyakran bukkanunk a Hirschler névre. Kiemelkedő szerepet játszottak Magyarország iparosításában a sok szállal egymáshoz kötődő, a Monarchia több városában is aktív Neuschlosz, Goldberger és Hirschler-családok. A muraközi ipar kiépítésében a Hirschlerek egy másik ága, az alsódomborúi família jeleskedett. Pécsett, Zalaegerszegen, Várpalotán és sok más városban is találkozhatunk (egymással egyébként nem feltétlenül rokonságban álló) Hirschlerekkel jelentős ipari vállalkozások tulajdonosaiként.

A 19. század utolsó harmadában a fokozatosan emancipálódó magyarországi zsidók számára a kereskedés, a pénzügyi tranzakciók és az ingatlanfejlesztések mellett a vasút kiépítésével és az erőteljes iparosodással hatványozottan növekedő szénigény kielégítése is mesés üzleti lehetőségeket ígért.

Pálmány Béla és Szvircsek Ferenc Ipartörténeti kutatások Nógrád megyében c. tanulmányukban megemlítik, hogy a salgótarjáni szénbányászat fejlődésében komoly előrelépést jelentett az, hogy az 1870-es évektől kezdve a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. mellett számos középüzem, így mások mellett a Hirschler-féle bánya is létrejött. A bánya termelése az 1872 évi 40.000 bécsi (vám) mázsáról két év alatt, 1974-re már 250.000 mázsára nőtt.

Szvircsek Ferenc Bányászkönyve már egészen részletes adatokkal is szolgál. Ebből megtudjuk, hogy Hirschler Vilmos 1869-ben Andrásfalván kezdte meg a kőszéntermelést. (A község 1910-ben Pálfalvával Zagyvapálfalva néven egyesült, majd 1961-ben beolvadt Salgótarjánba.) A salgótarjáni szénmedencében létrehozott, kis tőkeerejű, csekély szénvagyonnal rendelkező új cégek között szerepel továbbá Zagyvapálfalván HirschlerTeréz bányája is.

A könyv később részletesebb adatokkal is szolgál:

"Meg kell még emlékeznünk Hirschler Leó és társai bányászatáról, amelynek során 1872-ben Andrásfalusi I. és II. néven bányatelket kaptak. 1891-ben már Hirschler Terézia nevén van a bányatelek (441.183,2 m2). 1897-ben 4 munkás és 2 gyerek végezte a bányamunkát. A bányatelek törlése iránti kérelem 1938-ban indult meg, 1940-ben pedig a törlést bejegyezték. A tulajdonos ekkor Hirschlerné Rothberger Terézia volt.”

A nógrádi szénbányászat különféle forrásanyagaiból kirajzolódik a Hirschlerek nógrádi kalandjának teljes, sajnos nem teljesen makulátlan története. Eszerint tehát Zagyvapálfalván, Andrásfalva község határában működött a Hirschler-féle András-bánya 1872-től 1890-ig. Egyes dokumentumokban Hirschler-tárónak is nevezik. Hirschler Leó 1870-ben kérte a bányatelek adományozását a község határában. A statisztikákban 1872-ben szerepelt először a Hirschler-bánya, mint olyan bánya, ahol 10 fővel bányászkodtak. 1876-ban termelésük 85.000q volt. A családból több személy neve is szerepelt a bánya tulajdonosaként. 1878-ban Hirschler Ede Vilmos állítólag 100-125 munkást foglalkoztatott (a létszám erősen túlzó).

Hirschlerék meghatalmazottja 1888-tól  Hirschler Adolf volt Salgótarjánban, illetve Weltkugel Gyula (Rothberger Teréz első férjétől született gyermeke) Budapesten. A bányatelek (441.183,2 m2) tulajdonosa 1892-től a Budapesten élő Hirschler Adolfné Rothberger Terézia. 1897-ben a bányában csak 4 férfi és 2 gyerekmunkás dolgozott.

A statisztikákban 1908-ban említik utoljára a Hirschler-bányát 60 munkással. A bánya későbbi sorsáról nincs adatunk.

A bányatulajdonos család egyébként feltehetően egy tőről fakad a Hirschler Ignác-féle Hirschler ággal. Valószínű, hogy Ignác apja, Hirschler Márkus - aki Pozsony környékéről került Budapestre, testvére annak a Hirschler Leónak, aki viszont Nagykanizsáról indulva lett jeles építőanyag szállító és ingatlanfejlesztő Budapesten. Leó fiainak egyike Adolf, aki fiának - a szokásoknak megfelelően - az akkor már halott nagyapa utónevét adta.

A család budapesti bérházáról érdekes cikket közöl az UrbFace weblap.