A Papa családja
Dédszülők
Apám Győrött született, apja, Miksa, Pápán, Miksa apja, József pedig – pápai halotti anyakönyvi bejegyezése szerint –1835-ben Beleden, ám a beledi anyakönyvben ennek nem találtam nyomát. (A mai Ausztria területén is volt Beled nevű község, mai Bildein a neve). József szüleinek kilétét sem ismerjük. Az 1848-as összeírás adataiban pápai lakóhellyel szerepel H. Samu, aki 1793-ban Lakompakon született, felesége Herzfeld Fáni és fia József. Talán ők az ükszülők. Samu - igaz Sámuelként - szerepel egy tudományos értekezés lábjegyzetében is. Hudi József "Reguly Antal északi útja és Veszprém megye" c. érdekfeszítő dolgozatában a Reguly-utazást finanszírozó pápaiak sorában említi - egy 1844-es közgyűlési határozat szövege nyomán - Hirschler Sámuel rőfös kereskedőt.
Adalék: 2014 áprilisában került fel a netre az osztrák nemzeti könyvtár folyóiratainak újabb digitalizált gyűjteménye. Ebben találtam egy rövid hírt az 1836. január 12.-i Erdélyi Hiradóban a pápai Magyar Színház alapításáról. Sámuel tehát már a harmincas években Pápán élt.
Beled a mai osztrák-magyar határtól mindössze 30 km-re fekszik, ám az ükszülők helyválasztásához ennek aligha van köze. A falu a törökdúlás után elnéptelenedett, a XVII. században aztán részben az Eszterházyak, részben a Czirákyak jóvoltából ismét fejlődésnek indult. Az első írásos feljegyzés szerint 1714-ben már laktak zsidók Beleden. Az 1800-as évek elején zsinagógát építenek, amely túlélte a második világháborút, az 1960-as években bontották le. 1861-ben két tantermes zsidó iskola is épült, ahová 41 gyermek járt. A beledi zsidó hitközség hivatalosan 1871-ben alakult meg, tagjai valamennyien ortodox zsidók voltak. A hitközséghez Beleden kívül negyven falu tartozott. A huszadik század elején hittudományi iskola, jeshiva is működött a településen. (A képen a beledi zsidó temető - ma.)
Ha József dédapánk valóban Beleden született, valószínűleg testvérbátyja volt az a H. Ignác, aki 1836-ban látta meg ugyanitt a napvilágot, és 1894-ben hunyt el Budapesten. Ezt a feltevést erősíti, hogy zsidó családokban a fiúgyermekek gyakran kapták valamely nagybátyjuk utónevét. József dédapánk hat gyermeke közül az egyikük az Ignác nevet viselte. Őróla szólnak a következő sorok, amelyeket apánk legidősebb fivére, Hirschler Józsi idős korában vetett papírra: „Apám egyetlen élve maradt fivérének, Ignácnak felesége... “ majd később: “Ez a H Ignác, Náci bácsi, arra volt nagyon büszke, hogy 3 évig a híres Pápai 7-es huszároknál szolgálta le katonaéveit és az őrmesterségig vitte. A lovakat mindvégig nagyon szerette, minden pénzét ellóversenyezte, egyébként szecskadarálója volt, abból és lókereskedésből élt.” A Pápai Hetes Huszárezredet a nyolcvanas években alapították, így elképzelhető, hogy az 1866-ban (Homokbödögén) született Ignác valóban ott katonáskodott.
József dédapánk felesége Réhberger Anna (egyes anyakönyvi bejegyzésekben Netti). Dédanyánk családjáról szinte semmit sem tudunk, jóllehet a Réhberger név viszonylag ritka. Beleden mindenesetre kiterjedt Réhberger rokonság élt, egyikük R. Jakab 1861-ben segédtanítói állást vállalt az akkor megnyíló beledi iskolában, később mohelként is működött. (Nemrégiben akadtam egy érdekes adalékra: a mosoni zsidókról szóló könyvben az egyik visszaemlékező felidézi, hogy a háború előtt az egykori Osztermayer utca 13. sz. házában "idős Hirschler Bernátné lakott. A 14. sz. ház lakója Réhberger Lajos cipész mester." Lehet tehát, hogy a két család között más városokban is szorosabb kapcsolat volt. Lehet persze az is, hogy a szomszédság csupán véletlen. A holokauszt alatt az utca csaknem összes lakója a gázkamrákban végezte.)
Dédszüleink házasságkötésének időpontja és helyszíne nem ismert, de valószínűleg Beleden történt az esemény a hatvanas évek közepe táján. 1866-ban született Ignác fiúk, majd 1867-ben Erzsébet – mindketten Homokbödögén. Géza 1869-ben az innen 11 km-re fekvő Pápanyögéren született, amely mára összeolvadt Vanyola községgel. Nyögéren született Cecilia (1870) és Rozália (1873) is. Miksa viszont már Pápán, a család végleges lakhelyén. Pápa ekkoriban már jeles zsidó közösséggel és gyönyörű zsinagógával büszkélkedhetett.
Dédapánk eleinte kocsmáros volt, Pápán azonban már jó nevű vendéglősként ismerték. (A pápai helyi újságokban ekkortájt, tehát az 1870-es évek közepétől más, pápai illetőségű Hirschlerekről is tesznek említést, így pl. H. Samuról, aki a helyi kereskedelmi önképzőkör elnökségi póttagja, H. Lipótról, akinek ingóságait árverezik, H. Fannyról, mint ifjú szőnyegszövőről, H. Ernőről, mint gyermekszínészről. H. Soma tárcát írt a Pápai Lapokba. Igen valószínű, hogy mindezen Hirschlerek egymással valamilyen rokonsági kapcsolatban álltak.)
József főképp a különféle jótékonysági célokra befizetett pénzadományai okán szerepel az újság felsorolásaiban, mígnem 1882. február 26.-án rendőrségi hírként is megjelenik a Pápai Lapokban:
József dédapánk hat gyermeke közül talán Erzsébet (Betty néven szerepel az anyakönyvben) sorsa a legtragikusabb. 1890-ben házasságot kötött Krausz Ignác marhakereskedővel Pápán. 1891-ben, röviddel az után, hogy megszületett József nevű gyermeke, tüdővészben meghalt. Kisfia csak három hónappal éli túl, vele rángógörcs végzett. Géza 13 éves korában himlőben, Cecília 12 évesen tüdőgumó miatt, Rozália pedig hét évesen görvélykórban halt meg. Amikor tehát Apánk a nagybácsik, nagynénikre vonatkozó faggatózásainkat sorra azzal hárította el: „Nem emlékszem…”, igazat mondott. Nem is emlékezhetett rájuk, hiszen apjának testvérei mindannyian meghaltak még jóval az ő születése előtt.
A budapesti házassági anyakönyv szerint az elsőszülött Ignác 1896-ban Budapesten vette el feleségül Policzer Rózát (sz. 1870). Két gyermekükről Józsi nagybátyánk emlékjegyzeteiből tudunk: “Apámnak két unokatestvérét ismertem: H Jacqes-t (Jakab), akinek fia Miklós, a Schener & Co világhírű spediteur cégnek lett a cégvezetője és H Samut, aki életemben először vitt ki egy football match-re (9 éves lehettem), és aki valamelyik nagy gyógyszergyárnak volt a képviselője..."
Nagyszülők
Mint a helyi újságok anyakönyvi közleményeiből értesülhetünk, Miksa és Józsa 1901-ben esküdtek össze Pápán. Nagyanyánk módos családból származott. Apja, Rechnitzer Ignácz terménykereskedő, anyja Grünfeld Johanna, akinek két nővére volt: Karolina Schossberger Sándorhoz, Rozália Ungár Sámuelhez ment feleségül. A három család más szálakon is – házassági és születési tanúként, körülmetélőként – kötődött egymáshoz.
Józsi nagybátyánk már idézett jegyzeteiben ezt írja: „Anyámnak valahogyan rokona volt Schossberger Hikseti (Miksa / Max) aki Adolf Zukorral együtt ment Amerikába, egy ideig társa is volt, később az összes USA-beli mozik (MGM) buffetjet bérelte, ő hozatta ki anyám testvérét, Dezsőt is, és 1940-ben minden áron ki akarta vinni Amerikába Imrét is, de ő nem akart az USA-ba menni.” Tény, hogy évtizedekkel később Józsa felvette a kapcsolatot Amerikában élő unokatestvérével. Józsa levelét nem ismerjük, csak az arra küldött választ, amelyet – rejtélyes módon – haláláig őrzött nagyanyánk. Szinte ez az egyetlen levél, amely a hagyatékából fennmaradt. Talán azért vette fel unokatestvérével a kapcsolatot, mert megfordult a fejében, hogy ő vagy Imre fia emigráljon. A Schossberger rokon egyébként valóban szép karriert csinált: a Paramount filmszínházainak cukorka-automatáit üzemeltette.
Józsa nagymamánknak négy testvéréről vannak adataink: Erzsébet (1868-1953) Schlesinger Ármin móri nyergesmesterhez ment feleségül (akinek apja szintén terménykereskedő), Jenő (1874-80), Dezső (akiről Sch. Miksa tesz levelében említést) és Miksa (sz. 1870). Őróla H. Józsi ezt írta a jegyzeteiben: „Rechnitzer Miksa halála (1913) után özvegye, Deutsch Berta újra férjhez ment Spitzer Adolfhoz, aki a 2 gyermeket, Józsit és Rizit is adoptálta.”
A Rechnitzer név (Rechnitz formában is) meglehetősen gyakori mind a magyarországi zsidók, mind a svábok körében. Eredete nyilván a ma Ausztriában fekvő Rechnitz város neve. Magyar nevén Rohonc a XVIII. sz.-ban Vas megye első városa volt. A rohonci hitközség nemcsak egyike a legrégibb magyarországi hitközségeknek, de hosszú ideig a legtekintélyesebbek közé tartozott és befolyása az egész Dunántúl zsidóságára kiterjedt. Az itteni zsidóknak a Batthyányak voltak a védő-uraik, a birtokukon élő zsidókat ők látták el védlevelekkel a jogtalanság korszakaiban. A hitközség fejlődése a XIX. sz. második felében, a kiegyezés folytán beállott gazdasági helyzet következtében megállott.
A temető első olvasható sírköve az 1682. esztendőt tünteti fel, azonban bizonyos, hogy maga a temető sokkal régibb. A hitközségnek a XVII. sz. első felében még csak kis imaháza volt, egy 1649-ből való frigyszekrény-függöny őrzi ennek az emlékét. Később az egyik Batthyány gróf építtetett a községnek zsinagógát (a képen), amelynek használatát évi bér fejében engedte át.
A 19. század második felétől, az iparosodás valamint a rohonci helyõrség áthelyezése, és az ezzel járó rosszabbodó gazdasági helyzet folytán sok rohonci zsidó költözött a nagyobb városokba, Szombathelyre, Budapestre és Bécsbe, vagy akár a tengerentúlra. A soá idején a nemzetiszocialisták a zsinagógából ifjúsági szállást alakítottak ki, a háború után pedig az épületet a község tűzoltólaktanyának használta. Minderről részletesebben itt.
A Rechnitzer család eredetéről érdekes fejtegetés olvasható angolul ezen az oldalon, a mi felmenőinknek azonban nincs kimutatható közvetlen rokoni kapcsolata ezzel az ággal. Pápán is viszonylag sok Rechnitzer élt – köztük svábok is –, de a pápai rabbinátus anyakönyvéből pont azok az 1870 és 1880 közötti oldalak hiányoznak, amelyek segítségével a rokoni kapcsolatok kideríthetőek lennének.
Hogy mikor és hogyan kerültek apánk anyai nagyszülei Pápára, egyelőre nem tudjuk. A terménykereskedelem mindenesetre jól jövedelmezhetett, a 80-as évekig a Rechnitzer-testvérek – mint egy korabeli hirdetésből kiderül –az un. Bischitzky-féle házból (a képen mai állapotában látható) üzleteltek. Józsa lányuk – Imre anyja – szinte valamennyi pápai bálon részt vett, és gyakran fizetett be jótékonysági célokra.
Miksa és Józsa 1901-ben házasodtak össze Pápán, ott születtek nagybátyáink, Józsi 1901-ben, majd Iván 1904-ben. A házaspár neve gyakran bukkan fel különféle társadalmi események résztvevői között. A „rőföskereskedő” Miksa biznisze eleinte jól jövedelmezhetett, erre utalnak a pápai újságokban sorozatosan megjelenő, az üzlet bővüléséről és kínálatáról hírt adó hirdetések.
Csontváz az almáriumban
Néhány év után azonban ezt a céget is elérte az általános recesszió, és bár 1905-ben a Pápai Hírlapban sorra jelentek meg a Miksa újabb üzleti próbálkozásait illusztráló hirdetések...
... október 15-én a Pápai Közlönyben robbant a bomba:
A Pápai Lapok még többet tud, és kemény kommentárt is fűz a hírhez:
A cég végül nem kerülhette el a sorsát, 1906. februárjában megmaradt vagyontárgyaikat elárverezték. A csődeljárást 1907 augusztusában megszüntették, a család pedig addigra már előbb Győrbe, majd Pestre költözött. Úgy tűnik, Miksa megúszta a börtönbüntetést, talán a pápai ház eladásából származó jövedelem húzta ki a csávából. Évekkel később a helyi újság a pápai üzleti szellem hanyatlását emígy magyarázza:
Epilógus
Miksa feleségével és három gyermekével 1910 környékén költözött Budapestre. Apánk életrajzaiból tudjuk, hogy Miksát behívták katonának, orosz hadifogságba került. A család eközben nagy nélkülözések közepette élt. Miksa végül hazakerült, de a háború viszontagságai, és üzleti kudarcai megviselték egészségét: 1924-ben, ötven éves korában agyvérzésben meghalt. Apánk úgy emlékezett: az orvos, akit kihívtak a beteghez, csak magas honorárium ellenében lett volna hajlandó őt gyógykezelni, erre a családnak nem tellett. Apánk ekkor határozta el, hogy orvosként soha nem kér honoráriumot a betegeitől. Ehhez a fogadalmához – tudomásunk szerint – élete végéig hű maradt.