Hit-sorsos Hirschlerek

A Hirschlerek között - a kutatások tanúsága szerint - számos jeles hittudós is található. 

1.    

HIRSCHLER Ignác Pusztamiskén született 1873-ban. 1891-től 1901-ig a budapesti rabbiképzőben tanult, közben egy évig a berlini Lehranstalt hallgatója volt. 1901-ben avatták bölcsészdoktorrá, 1902-ben pedig rabbivá. Előbb vasvári rabbi volt, azután vallástanár Szegeden. 1920-tól a Pesti Izraelita Hitközség vallástanára. Jelentékeny irodalmi munkásságot fejtett ki. Munkái között kiemelkedik A külső tudományok története a középkori zsidóknál (1901). Bíró Tamás a Rabbik és a világi tudományok c. tanulmányában a műre hivatkozva ezt írja: "... Hirschler Ignác ... dolgozatának fő vonalát a chochmot chiconiot, azaz a „külső tudományok” kifejezés jelentésváltozása, illetve a hozzá való viszony fejlődése adja. A közel egy évezredet átfogó dolgozat, amely kiterjed a kabbalára és a karaita irodalomra is, rendkívül gazdag adatokban és példákban, és jó néhány, a századfordulón még csupán kéziratban hozzáférhető műből is idéz. Értékéből mit sem von le az a tény, hogy racionalista elfogultsága, a felvilágosult ember eszméi szerinti állandó értékítéletei ma már nem lennének elfogadhatóak egy tudományos dolgozatban. A tényanyag gazdagsága ma is értékes forrásművé teszi azt."

Cikkei jelentek meg többek közt a Magyar Zsidó Szemlében, az Egyenlőségben, és más kiadványokban. 1948-ban halt meg. 

Másodéves növendék korában felkérték, hogy a Jüdisch Lexikon munkatársaként címszavakat írjon az ötkötetes műbe. Bibliakutató munkásságának a legmaradandóbb értékű alkotása Nachum és Eszter könyveinek magyarázata. Eszter kommentárja volt a doktori értekezése is egyben, amely bekerült a Kahana szerkesztésében megjelenő sorozatba." 

E munka kiemelkedő értékét az is bizonyítja, hogy ez a disszertáció volt az egyetlen héber nyelven írott értekezés, amelyet a Rabbiképzőn kívül a Pázmány Péter Tudományegyetemen is elfogadtak bölcsészdoktori disszertációnak.

1931-ben a székesfehérvári hitközség megüresedett rabbi székébe hívták. Hirschler, - akit Heller Bernát a Rabbiképző egyik pazar ígéretének nevezett - az elméleti, tudósi pályát és a tanári katedrát a gyakorló rabbi munkájával cserélte fel.

1931-1944-ig tartó székesfehérvári rabbisága idején az egyre erősödő antiszemita nyomással szemben a hitközség belső önvédelmének megerősítésén, a zsidó öntudat kiépítésén fáradozott a kiváló hitközségi vezetőkkel és a később mártírhalált halt rabbitársaival együtt. Különös figyelemmel, szeretettel fordult az ifjúság felé. Tudta, hogy a bekövetkező tragédiát csak erős, öntudatos, a zsidó vallás és kultúra iránt elkötelezett fiatalok élhetik túl. A fenti célok megvalósítása érdekében 1936-1943 között Hirschler Pál szerkesztésében jelent meg a XI. Községkerületi Értesítő.

Hirschler Pál, e kiváló tudós rabbi folytatta, sőt Székesfehérváron még inkább kiteljesítette elméleti munkásságát. 1942-ben jelent meg az újhéber irodalom egyik legkiválóbb, 1966-ban Nobel-díjjal kitüntetett prózaírójának, Agnonnak A tengerek szívében című műve dr. Gerson ben Joszéf, azaz Hirschler Pál fordításában.

Lefordította Ezékiel könyvét is, amelyet az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság által tervezett Szentírás kiadás számára készített. A deportálás előtti utolsó pillanatokig dolgozott. Ezékiel fordításának kéziratát a német megszállás után tíz nappal küldte el a rabbiképző igazgatójának, Löwinger Sándornak.

Hirschler Pált 1944. június 14-én hurcolták el a több mint 3.000 székesfehérvári és Fejér megyei zsidóval együtt. Auschwitzban, édesanyjával együtt a munkaképtelenek oldalára állították: útjuk egyenesen a gázkamrába vezetett.

3.

Dr. HIRSCHLER Árpád (1911 május 16. - 1945 május).  Életéről sajnos nagyon keveset tudunk. 1940-ben avatták rabbivá, majd a szombathelyi neológ hitközség rabbi-hittanára volt. 1943-ban deportálták, 1945 májusában halt meg Buchenwaldban.