Egy miskolci lokálpatrióta

Sugár Gyula a budapesti tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. 1886-ban nyitotta meg ügyvédi irodáját Miskolcon. Pályafutása során számos társadalmi és szervezetben és gazdasági társaságnál töltött be funkciókat. 1890-től tagja Miskolc város képviselő testületének, az 1890-es évektől a Szabadelvű Párt aktivistája, 1900-tól pártjegyző. Először 1904-ben, majd a későbbi választások során is kerületi választási elnök.

1910 után Sugár Gyula a Tisza István vezette Nemzeti Munkapárt tagja és a miskolci szervezet főjegyzője. 1914-től a miskolci helyhatóság törvényhatósági bizottságának tagja. A Magyar Általános Hitelbank helyi hitelintézetének választmányi, majd felügyelőbizottsági tagja. 1929-ben az Ügyvédi Kamara ügyészének választják meg, e tisztségét közel 25 éven át tölti be.

1935-ben közel ötven évi ügyvédi működés után nyugalomba vonult. Ebből az alkalomból a Miskolci Ügyvédi Kamarától elismerő oklevelet kapott, és az eseményről a helyi sajtó is beszámolt.

1910-től az akkor újonnan alakult „Miskolc” c. napilap főmunkatársa. Kiváló íráskészségét számos újságcikk és tárca mellett az 1937-ben megjelent a „Bükk mellől. Vidám miskolci, borsodi történetek és egyéb elbeszélések” című könyv is bizonyítja. Kivette részét a város sportéletéből is: funkciókat viselt az Magyar Turista Egyesület Miskolci Bükk Osztályában. Rendszeresen támogatta a város jóléti és egészségügyi intézményeit, iskoláit, jótékonysági egyleteit..

1944 júniusában, a miskolci zsidóság megsemmisítése során Sugár Gyulát és feleségét is Auschwitzba deportálták. Haláluk körülményei nem ismertek. A holokauszt áldozatokat összegező Yad Vashem adatbázisban az elhalálozás helyszíneként Auschwitz neve szerepel, de valószínűbb, hogy a két idős ember már az út során meghalt. A miskolci Törvényszék 862/1946 sz. határozata tartalmazza mindkettőjük holttá nyilvánítását.