"Nemes" Hirschlerek

Dr. Hirschler Ignácz érdemei elismeréseképpen és a zsidó közösség képviselőjeként került – Magyarország történelme során az első zsidóként – a Főrendiházba. Néhány Hirschler azonban virtigli nemességre tett szert: főleg a honi gazdaság felvirágoztatása érdekében kifejtett tevékenysége jutalmául. A császári és királyi kegyek elnyerésének persze akkor is megvolt az ára: az egyetemi katedra, a nemesi cím vagy a magas kitüntetés előfeltétele volt rendszerint az, hogy a család „kitérjen”, és valamely keresztény felekezet egyházához csatlakozzon. Ez utóbbiak sorában természetesen a katolikus egyház egyértelmű előnyt élvezett.

A Stomfáról elszármazott H. Márkus egyik unokája, Dr. Hirschler Ágoston – akiről előbb már esett szó – „jeles orvosi működéséért” a „stomfai” nemesi előnév viselésére is jogot szerzett 1909-ben, amely „hites nejétől”, tolcsvai Korányi Máriától született két gyermekét, Máriát és Frigyest is megilleti. A vonatkozó császári és királyi pátens a stomfai Hirschlerek nemesi címerét ekképpen írja le: „Álló, csücsköstalpú paizs, melynek vörös mezejében zöld dombon barna kötésű nyitott könyv nyugszik, ennek hátsó szélén szembe fordult, csukott szárnyú, barna színű bagoly áll, előtte a könyvön arany tudori bot van keresztül fektetve, melyre fejét felemelő zöld kígyó tekerődzik. A paizs felső jobb sarkában ezuüst liliom, bal sarkában hatágú arany csillag lebeg. A paizsra helyezett jobbra fordult koronás nyílt lovagsisak dísz jobbra fordult, vörös nyelvét kiöltő, jobb előlábában lánggal égő fáklyát tartó, balját ragadozásra nyújtó arany oroszlán növekvően. A sisaktakaró jobbról vörös-ezüst, balról kék-arany.” Csak miheztartás végett.

Valószínűleg ugyancsak a Stomfáról elszármazott Márkus szüleinek egyik testvére volt az, aki a betelepüléskor családjával együtt Nyugat-Magyarország déli szegmensét választotta remélt boldogulása színhelyéül. A kiterjedt rokonság tagjai később elsősorban Nagykanizsa, Szombathely, valamint a most már Horvátországhoz tartozó Alsódomború (ma Dolnja Dubrava) környékén éltek. Valószínű, hogy a Csepregen élt kiterjedt Hirschler-család, valamint a Horvátország más nagyvárosaiban, főleg Zágrábban fel-felbukkanó Hirschlerek is ehhez az ághoz köthetők.

Az alsódomborui testvérek (Miksa, Antal, Lipót, Jakab, Henrik, Ödön, Teréz és Fanny) - akikről egy külön fejezetben részletesen is írok - az 1840-50-es években születtek, így vélhetően a nagyszülők voltak azok, akik a századforduló körül vagy azt néhány évvel megelőzően betelepedtek Magyarországra.

1. Miksa (1840-1919) főfoglalkozásként nagykereskedő és földbirtokos volt, amint ez a nemesi cím odaajándékozásakor 1887-ben kiadott király pátensből is kiderül.

HIRSCHLER MIKSA

részére magyar nemesség és az alsó-domborui

előnév adományozása

Mi Első Ferencz József, Isten kedvező kegyelméből Ausztriai Császár, … ezennel tudatván mindenekkel kiket illet, hogy Mi Személyünk körüli Magyar Miniszterünk előterjesztése folytán kegyelmes tekintetbe és figyelembe vevén HIRSCHLER MIKSAépület és metszett fa nagykereskedő, földbirtokos Hívünknek, Felségünk és Felséges Uralkodó Házunk iránti állandó hűségét és azon érdemeit, amelyeket Ő a közügyek, közjótékonyság, s közgazdaság terén évek hosszú során át kifejtett szakszerű és fáradhatatlan szorgalma által magának szerzett, tekintve különösen azt, hogy Alsó-Domboru és Kottori községekben fennálló nagykiterjedésű faüzleteinél a vidék lakosait keresettel ellátja, 1878 évben a Dráva és a Mura árja által ellepett, utóbb nevezett községet saját élete koczkáztatásával mentő eszközein és üzleti személyzetének segítségével megmentette, s anyagilag is segélyezte, s ennek elismeréséül Ferencz József rendünk lovagkeresztjével is ki lett tüntetve; tekintve továbbá azt, hogy a Dráva folyó rombolásai által elsodrással fenyegetett Also-Domboru község, úgyszintén a Dráva és Muraparti községek védmunkálataira több ezer forintra rúgó segélyt nyújtott, az also-domborui róm. kath. iskolát és tanító-lakot részben saját költségén építette s a muraközi lakosság közoktatási és népnevelési intézményeit, iskoláit és szegény tanulóit is segélyezi, ezenfelül pedig kitűnő tanítók és tanulók jutalmazására alapítványt tett; nevezett HIRSCHLER MIKSÁT és törvényes utódait, mind az imént említett kiváló érdemekért, mind pedig királyi kegyelmünk és kegyelmességünknél fogva, mellyel dicső emlékezetű elődeink, a boldogult magyar Királyok példájára mindazt, ki Felségünk és Felséges Uralkodó Házunk és Magyarországunk szent koronája iránt szép, jó és nemes tettek által magának érdemeket szerezni és az erény ösvényét követni törekszik jutalmazni és hathatós buzdításul a jutalom kitűnő és maradandó jelével és emlékével feldíszíteni szoktuk, királyi hatalmunkból és különös kegyelmünk és kegyelmességünkből Magyarországnak és társországai valóságos, igaz, régi és kétségtelen nemesei közé és sorába az alsó-domborui előnév használhatásának engedélyezése mellett felveendőnek tartottuk, legfelsőbb királyi akaratunk szerint kegyelmesen megengedvén, hogy ezentúl jövendő örök időkig fentnevezett HIRSCHLER MIKSA s mindkét nembeli valamennyi törvényes ivadéka és maradéka az ALSÓ-DOMBORUI előnév használata mellett mindazon jogokkal élhessen és bírhasson, melyekkel említett Magyarországunk és társországainak valóságos, igaz, régi és kétségtelen nemesei eddigelé törvény, vagy hajdani szokás szerint bármiképp éltek és bírtak, vagy élnek és bírnak. Mely iránta tanúsított legfelsőbb királyi kegyelmünk és kegyelmességünk bővebb tanuságául s a valóságos, igaz és kétségtelen nemesség örök időkig fennmaradandó jeléül Neki és mindkét nembeli valamennyi törvényes ivadékának és maradékának következő címert vagy nemesi díszjelt adunk és engedünk: Egy álló, hullámos ezüst folyó által keresztben felezett kék vitézvért, melynek felső részében sugárzó arany nap lebeg, talapzatán emelkedő zöld talajon pedig barna fészekben ülő, négy fiókját önvérével tápláló tárt-szárnyú fehér pelikán látható. A vérten koronázott nyílt lovagsisak nyugszik, jobbra kék-arany, balra kék-ezüst sisaktakarókkal. A sisak koronájából természetes színű fenyőfa nő ki.

Kegyelmesen elhatározván és megengedvén továbbá, miszerint ezen czímert vagy nemzeti díszjelt, jövendő örök időkig többször nevezett és ezentúl már nemes alsó-domborui HIRSCHLER MIKSA mindkét nembeli törvényes ivadékai és maradékaival együtt Magyarországunk s társországai valóságos, igaz, gyökeres és kétségtelen többi nemeseiként mindazon joggal viselhesse és használhassa, mellyel ezek törvény vagy hajdani szokás szerint éltek és bírtak, vagy élnek és bírnak, sőt nemcsak akarjuk, de kegyelmesen parancsoljuk is, hogy ezen valóságos, igaz és kétségtelen nemesi címmel őt és mindkét nembeli valamennyi törvényes ivadékát és maradékát minden rendű, állapotú, hivatalú, méltóságú, tekintetű egyének felruházottnak s díszítettnek tartsák és ismerjék. –

Minek emlékéül és örök jeléül többször említett alsó-domborui HIRSCHLER MIKSA s mindkét nembeli valamennyi törvényes ivadékának és maradékának apostoli magyar királyi függő pecsétünkkel megerősített jelen czímeres nemesi kiváltság levelünket tartottuk kegyelmesen kiadandónak és engedendőnek. Kelt, a mi őszintén kedvelt Hívünk, nagyságos Báró Orczy Béla valóságos belső titkos tanácsos, ….bölcsészeti és jogtudor és Személyünk körüli magyar Ministerünk kezei által, Bécsben, Ausztriában, Pünkösd hava huszadik napján, az Úr ezernyolcszáznyolcvanhetedik, Uralkodásunk harminckilencedik évében.

Ferencz József s.k. Báró Orczy Béla s.k.

Lipót János pátense ugyanezen érdemeket sorolja fel, s a nemesi előnév használatát kiterjesztve nevesíti a hitvest (Königsberger Hermina) és a gyermekeket (István Miksa Jeromos, Gyula Nándor Imre, Pál András Vincze, Ferencz József Rezső, György Tamás Mátyás és Rezső Miklós Tamás, valamint Margit Mari Klára és Ilona Hermina Paula) s „Isten áldásából netán ezután születendő mindkét nembeli valamennyi törvényes ivadékát és maradékát”. Az alsó-domborui előnév használatán kívül továbbá engedélyezi , hogy „HIRSCHLER LIPÓT JÁNOS eddigi vezetéknevét ZALÁN-ra változtassa”, a névváltoztatást szintén kiterjesztve a jelenlegi és ezután születendő ivadékokra. A címer leírása azonos a Miska pátensében idézett szöveggel.

Nemesi címet kapott (szerzett?) 1904-ben Hirschler Fülöp is, aki nevét még korábban „Palotai”-ra magyarosította, ekkortól azonban már ő és leszármazottai is Várpalotai Palotay néven jegyezték magukat. (Róluk bővebben a Fürdős Hirschlerek c. fejezetben.)

Drága apánk nemesi cím helyett csak munka-érdemérmeket, és egy Szoc. Hazáért kitüntetést kapott. Igaz, ez utóbbi három plusz pontot ért a leszármazottak egyetemi felvételijénél, a kitüntetett ráadásul előnyt élvezett a telefonvonal és gépkocsi-kiutalásoknál is....

A képen apánk Dobi Istvántól vesz át kitüntetést 60. születésnapján