A haladó oldala
Vélemények a magyar nyelvről
A haladó oldala
Nehézségek vagy inkább megoldások?
A magyar szókincs túlnyomó része uráli eredetű, főleg a bokrokban képzett alakok. Az ilyen szavak persze indoeurópai szemmel nézve nagyon furcsának tűnnek. De azért van példa (ami maga a német „Bild”-ből ered) bőven ismerős szavakra is: a hét napjai szerdá-tól szombat-ig (szláv), piac, forint, torta (olasz), templom, sors, pásztor (latin), vagy tánc, kastély, torony (német), és így tovább.
A némettel pedig kifejezetten sok a közös tükörfordítás:
A beképzelt manus felvágottat eszik egy krumplis|zsákon
„Der eingebildete Typ [Mann] ißt Aufschnitt auf einem Kartoffelsack”.
A kiejtés
Persze biztos nem volt egyszerű a rengeteg magyar betűt egy latin mintájú ábécébe sűríteni. Ez úgy látszik csak úgy sikerült, hogy önálló betűvé vált minden s-re, y-ra vagy z-re végződő kettős mássalhangzó, mint az előbbi példában a zs. Bár ilyen betűk vannak más nyelvekben is: der Schirm (német; ernyő), l'eau (francia; víz), clock (angol; óra), stb.
Apropó zs: a garázs-é megvan a franciáknál is a garage-ban. A menedzser dzs-jét az angolok csak máshogy írják a manager-ben. Az y-os lágy mássalhangzók szláv nyelvűeknek nem okozhatnak problémát, csak legfeljebb az ö és az ü. A németek és a franciák viszont minden további nélkül ki tudják ejteni az utóbbi betűket, még a hosszú változatukban is.
J.Lo függőággyal
Álljunk meg egy pillanatra a hosszú hangoknál! Ezek ismertek a cseh nyelvben (pl. balkón; ékezettel jelölve) és a finnben is (pl. madjaari; kettőzés által). A magyarban éppen csak egyesítjük ezt a két módszert, mint azt a kép címe szépen mutatja, miután négy hosszú hang is van benne: az á és az ő, valamint a dupla g és gy. Amíg a rövid magyar a-hoz hasonló hang csak néhány déli német illetve déli osztrák nyelvjárásban használatos, addig a magánhangzó-harmónia széles körben ismert, mert majd minden uráli, illetve altáji nyelvben megtalálható. Más szóval élve*, nem is olyan nehéz! A magyar nyelv Európában szokatlan süllyedő dallamának szintén ugyanaz az eredete, mint a magánhangzó-harmóniának. Nem csak már maga az írás is eléggé fonetikus, de a kiejtés szabályai is nagyon egyszerűek: minden szótagot ki kell ejteni (nincs redukció vagyis elnyelés), a hangsúly pedig mindig a legelső szótagon van. A helyes kiejtés – mint minden újonnan tanult idegen nyelvnél – eleinte talán nem könnyű, de legalább nem befolyásolja a mondat értelmét, tehát nem is olyan nehéz!A nyelvtan
A szélsőségesen ragozó szerkezet miatt a magyart akár LEGO®-nyelvnek is lehetne nevezni. Az építőkockák mennyiségét tekintve még a hasonlóan agglutináló nyelvek között is a párját ritkítja. De ezzel egyenesen arányos a nyelvben kifejezhető árnyalatok száma, ami inkább előny, mint hátrány (lásd az éppen erről szóló véleményeket a fenti zászlócskák alatt). Vagyis: nem is olyan nehéz!
A magyarban rejlő lehetőségek megközelítése egy latintól ihletett, leíró típusú nyelvtannal majdnem hogy lehetetlen, de mégis szükséges ahhoz, hogy a LEGO®-játék belső logikáját megértsük. Pedig a logika nagyon egyszerű: mindent éppen fordítva kell építeni, ami nem is olyan nehéz!
A fordított építkezés nem boszorkányság, hiszen a tér leírása – mint az uráli nyelvekben általában – rendkívül pontosan történik, ezért nem is olyan nehéz!
A névszók
Nyelvtani szempontból a magyar főnevek igencsak furcsán viselkednek. Igaz, hogy egyrészt nincsen nemük, de másrészt azért mégiscsak kimerítően ragozódnak, és a többes szám sosem ott jelenik meg, ahol azt elvárnánk (bár ez utóbbi nem is ugyanazt a szerepet tölti be, mint az indoeurópai nyelvekben).
Ez a furcsa jelenség abból adódik, hogy a magyarban a jelzőt éppen akkor kell egyeztetnünk a főnevével, amikor azt más nyelvben pont nem tennénk. Ez érvényes a legtöbb fajta egyeztetésre, amit a fentebb említett különleges logika miatt megérteni nem is olyan nehéz!
A névmások alakjai szinte megszámlálhatatlanok. De mégis, egész egyszerű, logikus szabályok alapján szerkesztik őket. Ha egyébként a szavak magolása a magyar nyelv tanulása közben nem is sokat segít, de ha ismerjük ezeket a szóalakok létrehozásához szükséges egyszerű törvényeket, akkor bátran mondhatjuk, hogy nem is olyan nehéz!
Be kell ismernünk, hogy a birtokos esethez igencsak máshogy kell gondolkodnunk. De eközben ne feledjük, hogy itt is a logika egyszerű, és ebből kifolyólag a lehetőségek száma óriási: nem is olyan nehéz!
Ismeretes, hogy Magyarországon támogatják az eszperantót…
Az igék
Ha már a névszók, melléknevek és a határozószók ragozása érdekes módon más, akkor azt lehet mondani, hogy az igeragozás egyenesen egyedülálló. Az indoeurópai nyelvekkel szemben a magyar híres a paradigmáinak a takarékosságáról (.pdf.deu). Mégis megvan benne minden igeféle, amit ezek a nyelvek ismernek – sőt még jóval több is: nem is olyan nehéz!
Van még egy másik, hatalmas előnye a magyar igeragozásnak: csak tíz igazából rendhagyó igét ismer. És ráadásul ezek az igék még rokonok is egymással, amiért az egész tényleg nem is olyan nehéz!
Bizonyos névszói állítmányok mellől hiányzik ugyan a létige 3. személyű alakja, de ez nem magyar sajátság. Mint várható, van is hozzá egy egyszerű használati utasítás, ami miatt nem is olyan nehéz!
Bár ismerik az igekötőket a németben és a szláv nyelvekben is, a magyar megfelelőjük hajlékonysága ezeket messze felülmúlja. De az alapelv itt is, mint mindeddig, egyszerű, vagyis nem is olyan nehéz!
A magyar igekötők sajátos jellemzője, hogy kifejezetten saját életet élnek. Míg a szláv nyelvekben az igekötők elválaszthatatlan előtétjét képezik az igének, és a németben is csak néha és nem minden igekötő választható el, addig a magyarban az igekötő önálló szónak számít, így a téma tulajdonképpen nem is olyan nehéz!
Ez az önállóság attól a nagyon egyszerű alapszabálytól függ, amely biztosítja, hogy a mondat legfontosabb közölnivalója a hangsúly megváltoztatása nélkül is mindig egyértelműen felismerhető legyen. És ez jól is van így, mert hiszen a szórend a magyarban eléggé szabad, és ezért mindez nem is olyan nehéz!
Az előbbi megkötés nem lebecsülendő mellékhatása, hogy az írott magyar szöveg mindig egyértelmű, annak ellenére, hogy jóval sokrétűbb jelentést hordoz. Csak értse meg az ember, ha tudja…
Az értéshez a kulcs abból áll, hogy úgy fogjuk fel a magyart, mint egyfajta programozási nyelvet (nem is olyan nehéz!), és módszeresen járunk el, hasonlóan, mint egy számítógép. Odafigyelve a lényegre, nem is olyan nehéz!
A gyakori olvasás segít ugyan a nyelvtanban, de a beszéd hallgatása elengedhetetlen a kiejtés elsajátításához. Ezért nem árt egy kicsit tévézni!
Összefoglalás
A magyar nyelv minden kétségen kívül képes a legbonyolultabb dolgokat is tömörítve és hallgatólagosan kifejezni. A legjobb és legismertebb példa erre a szeretlek. Itt a honlapon található még egy másik is: a niueiéiért.
A magyar tanulása mindenképpen egy kifizetődő kihívás. Hogy Grimm Jakab, a mesemondó szavaival éljünk:
„A magyar nyelv logikus, tökéletes, a felépítése felülmúl minden más nyelvet.”
* Megjegyzés:
A nem is olyan nehéz! hivatkozásul szolgál a webhely keretein belül az adott témának megfelelő oldalra.
GAÁL Péter „Tanulj magyarul!hu” című webhelye Creative Commons Nevezd meg! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.