A határozott névelő
A jószívű királylány meséje
Ha a mesebeli királylány jószívű, akkor biztos hogy jó a szíve, de minket ebből csak egy dolog érdekel, mégpedig a királylány jó szíve…
Ez a három névszóból (mert a közti melléknevet is egyszerűbb névszóként kezelni) meg egy névelőből álló összetett szószerkezet kifejezetten alkalmas arra, hogy megvizsgáljuk rajta a határozott névelő szerepét a magyarban. Ugyanis ennek használata más, hasonló névmást használó nyelvhez képest feltűnően kötetlen – a fenti kifejezésbe más-más helyen beillesztve teljesen megváltoztathatja annak értelmét.
Először is nézzük meg, milyen lehetőségeket kapunk, ha az előbbi kifejezést „ketté vágjuk”, vagyis megkülönböztetjük a melléknév főnév utáni és előtti helyzetét.
Sorszám
0
1
2
3
Főnév – melléknév
Melléknév – főnév
Változat
királylány jó (ha más nincs…)
királylány a jó (és nem cseléd)
a királylány jó
a királylány a jó (és nem a trónörökös)
Megjegyzés
elfogadható választási lehetőség, pl. amikor a király azt mondja a fiának, hogy vegye el a királylányt
kiemelt választási lehetőség
egyszerű névszói állítmány
kiemelt névszói állítmány
Változat
(nem) jó szív (nélkül)
jó a szív (de a máj még jobb lenne)
a jó szív (aranyat ér)
a jó a szív (nem pedig a máj)
Megjegyzés
általános névszói állítmány
névszói állítmány, pl. a hentesnél
sima jelző
kiemelt névszói állítmány
A névelő és a birtokos eset
A birtokos eset összetett mivoltából kifolyólag természetesen ennél is előidézhetünk a fentiekhez hasonló jelentésmódosulást:
A határozott névelő feladata
A fentiek szerint a határozott névelő a birtokos előtti kötelező helyétől eltekintve egyrészt elválasztja egymástól az ilyen névszói szerkezet alkotórészeit, másrészt viszont kihangsúlyozza azokat. Ez a kettős szerepkör egyértelműen a határozott névelő eredetéből adódik.
A legtöbb nyelvben a határozott névelő általában a mutató névmásból alakult ki, így a magyarban is. De míg a germán és újlatin nyelvekben a névelő alaktanilag és persze használatában is különbözik a névmástól (vö. az angolban this, that → the, a franciában ille, illa [.lat] → le, la ≠ celui, celle), addig a magyarban többé-kevésbé megőrizte az eredeti „oda mutató”, vagyis loginquitivusi jelentését.
Ezt legkésőbb akkor vesszük észre, amikor az e(z) alakú közeli párja pontosan úgy viselkedik, mint az a(z) határozott névelő szokott, például helyhatározó névutók előtt:
A névelő fajtái
A névelő nélküli, a határozatlan és a határozott névelővel való alanyi névszói használat nagyjából megegyezik minden nyelvben:
A névelő neve találó, mert a legtöbb nyelvben a névszó előtt áll. De ez alól van kivétel is, amikor a névelő névutóként, vagy akár ragként szerepel: bihotz bat „egy szív” baszkul, illetve inimile „a szívek” románul.
Ehhez hasonló jelenséggel akkor találkozunk a magyarban, amikor az ikes jel segítségével hátulról szabunk meg valamilyen névszót vagy igét.
Forrás
A névszói szerkezetek felsorolását lásd „A főnévi csoport” címen.
|vissza |
GAÁL Péter „Tanulj magyarul!hu” című webhelye Creative Commons Nevezd meg! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.