Tisztázzuk a személyes viszonyokat!
Szeretsz? – kérdezte Hófehérke a királyfitól.
Szeretlek – válaszolta a királyfi.
Ennyit a történet szubjektív megítéléséről. Ehhez jegyezzük még meg, hogy a -lak, -lek ragokkal képzett úgynevezett „bizalmas” alak, mint amolyan régi duális ragozás, csak egyes vagy többes számú 1. és 2. személyű alakok között fordulhat elő. Ennél érdekesebb viszont a tanuló részére az a kérdés, hogy a személyektől függően mikor használatos a tárgyas ragozás.
Erre az öreg király: – A fiam, ő szereti Hófehérkét.
Ez a kijelentés az ő részéről úgymond teljesen objektív, a szó szoros értelmében.
Minden viszony táblázata
Mint az várható, a fenti kérdésre a válasz egyértelműen logikus. Ezt láthatjuk a következő táblázatból is, ahol minden tárgyas ragozású „páresetet” színesben tüntettünk fel:
A tanulság belőle
A táblázat átlójában találjuk az (ön)maga visszaható névmás különböző alakjait. Ezért a személyes névmások közötti ragozásra a következő szabály olvasható le belőle (a névmások eredetéről a Szótörténeti játszótéren olvashatunk bővebben):
- Személyek között tárgyas ragozást csak akkor használunk, ha a cselekvés tárgya vagy maga az alany, vagy egy, esetleg több meghatározott „harmadik” személy.
Egyébként, mint az ahogy a táblázatból is kitűnik, a 2. személyű cselekvéseknek az első személyű szubjektív tárgyát – ami engem vagy minket – általában nem tesszük ki, mert ezek a legtöbbször egyértelműek, hiszen itt csak a „bizalom” viszonzásáról van szó.
A szerelem többi fokozata
A következő példákhoz a tanulság kedvéért megadjuk az eredeti német változatot is.
Olyan szép volt így, hogy a királynak megdobbant érte a szíve, és igen-igen megszerette (A hat hattyú).
Az amúgy a befejezettséget jelölő, perfektív meg- igekötő itt éppen az ellenkezőjét, a szerelem kezdetét látszik kifejezni. Pedig ez úgy értelmezendő, hogy csak az ahhoz vezető folyamat zárult le:
Weil [das Mädchen] aber so schön war, so ward des Königs Herz gerührt, und er faßte eine große Liebe zu ihm (Die sechs Schwäne).
A királylányon pedig megfogant a sok áldás; olyan szép, olyan kedves, olyan okos és illemtudó teremtés volt, hogy aki látta, nyomban megszerette (Csipkerózsika).
Amíg a magyarban ugyanazt a szeret igét használjuk a szerelem és a szeretet kifejezésére, addig például a németben erre különböző igék léteznek:
An dem Mädchen aber wurden die Gaben der weisen Frauen sämtlich erfüllt, denn es war so schön, sittsam, freundlich und verständig, daß es jedermann, der es ansah, lieb haben mußte (Dornröschen).
A királylány szíve megtelt tőle szeretettel, szerelemmel; egybekeltek, és még most is boldogan élnek, ha meg nem haltak (A fehér kígyó).
A magyarban éppen ellenkezőleg, a főnév által különböztetjük meg a szerelmet a szeretettől. Ez a tény idegen nyelvek szempontjából úgy néz ki, mint ahogy Nádasdy Ádám mondja: „Magyarul nem lehet azt mondani, hogy »Liebe«, anélkül, hogy meg ne mondanám, milyen típusú: szeretet vagy szerelem.” Ez persze nem hátrány, sőt:
… da ward ihr Herz mit Liebe zu ihm erfüllt, und sie erreichten in ungestörtem Glück ein hohes Alter (Die weiße Schlange).
Mi a következtetés?
A „szerelem” szót különben minden tanulónak ismernie kellene, aki látta „Az angol beteg” című filmet, hiszen ennek Oscar-díjas betétdala a Sebestyén Márta által énekelt, erről szóló magyar népdal.
Mindebből kifolyólag akár azt is mondhatnánk, hogy a magyar úgy látszik nemcsak a matematikusok nyelve, hanem a szerelmeseké is – főleg, ha közelebbről megnézzük a „szeretkezik” igét…
Forrás
Köszönet Jörg Kurzhalsnak az eredetileg általa összeállított „A személyek közötti viszony” (.deu) című táblázatért.
* Megjegyzés:
A többes számú minket és titeket személyes névmások mellett használatosak még a bennünket ill. benneteket alakok is.
| vissza |
GAÁL Péter „Tanulj magyarul!hu” című webhelye Creative Commons Nevezd meg! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.