A tökéletesített ragozás

A magyar nyelvben az igekötők az igének olyan állandósult határozói bővítményei, melyek cseréje vagy akár elhagyása az ige értelmét teljesen megváltoztatná (ezért más nyelvekre fordítva általában különböző igéket használunk egy magyar ige többféle igekötős változatai helyett):

Kiveszem a mesekönyvet a csomagból és felteszem a polcra.

A származásuknak köszönhetően az igekötők száma a magyarban elég nagy. Jó néhány közülük „A magyar nyelv agglutináló elemei” közé tartozik.

A határozói értelem

Az igekötők általában a régi, határozói értelmüknek megfelelően módosítják az ige jelentését. Ilyen esetben sokszor találunk a németben hasonló kifejezést:

Leírod ezt a mesét? „Schreibst du dieses Märchen ab?”

Az elvontabb, de szintén igekötővel képzett cselekvéseknél is gyakran hasonló a logika a némethez:

A szerző aláírta a mesekönyvet „Der Autor hatte das Märchenbuch signiert (unterschrieben)”.

A német anyanyelvűek amúgy is előnyben vannak, mert nekik még az is elég, ha megpróbálják értelmezni az igekötős igét az igekötő által képviselt irány segítségével:

Kiír egy mesét a mesekönyvből „Er (oder sie) schreibt ein Märchen aus dem Buch ab” (ki = heraus).

Más nyelvhez alább látunk majd példát.

A fókusz és az igekötő

Az irányt kifejező igekötő akár meg is egyezik az ugyanazt az irányt kifejező vonzat ragjával:

Beleírom a nevem a mesekönyvbe.

Ez természetesen nem mindig van így, hiszen egy cselekvés fókusza nem feltétlenül egyezik az irányával:

A mesében az ifjú király gyakran kijárt vadászni az erdőbe.

Az előbbi mondat leginkább a király szokásos környezetében érvényes, például a várában. De ha már az erdő szélén állunk, így kéne mondanunk:

Bement az erdőbe vadászni (németül: Er ging in den Wald [hinein], um zu jagen).

Az utóbbi példa segítségével bemutathatjuk azt is, hogy angolul és franciául körülbelül mi felel meg a magyar igekötőnek. Az utolsó mondat ezeken a nyelveken így hangzana:

• He's gone into the forest for hunting.
• Il est entré dans la forêt pour chasser (bemenni: aller dedans = entrer).

A befejezett cselekvés

Térjünk vissza a német fordításhoz, és nézzük meg, mi történik, ha az igekötőt megváltoztatjuk:

Elment az erdőbe vadászni „Er ist in den Wald gegangen (ging weg), um zu jagen”.

Az el- igekötő a fordításban átváltoztatta az ige idejét befejezett múltra. Hasonló, ún. perfektivizáló hatással bírnak még a be-, ki- és le- igekötők, mégpedig leginkább akkor, amikor az általuk kifejezett iránynak nincs értelme:

Nem jó, ha elírnak egy mesét „Es ist nicht gut, wenn man sich bei einem Märchen verschreibt.”

A „verschreibt” ige ugyan nincs semmilyen befejezett időben, de mégis befejezett értelme van, mint a magyar megfelelőjének. Ez a németben érvényes minden elválaszthatatlan, csak előtétként ismert igekötőre, mint be-, ent-, ver-, stb. A szláv nyelvekben pedig majd minden ilyen igekötői előtét erre a célra szolgál.

A „harmadik” ragozás

A magyarban csak egy igekötő van, amely tulajdonképpen teljesen elvesztette az eredeti határozói jelentését (ennek szótörténeti magyarázatát lásd itt) és legfőképpen csak a befejezett cselekvést jelöli, például: megír.

A meg- igekötő tehát minden igeidőből egy befejezett időt* csinál. Hasonlítsuk össze ezt az elvet a német igeidőkkel:

Egy cselekvés, ami a jelenben kezdődik, csak a jövőben fejeződhet be. Ennek értelmében a megírod alak tulajdonképpen egy közvetlen jövő időnek felel meg, amit angolul „you are going to write”-ra, franciául pedig „tu vas écrire”-re fordítanánk.

| tovább |

* Megjegyzés:

Ez valószínűleg az oka, hogy a magyarból kiveszett minden összetett idő. Az igekötői rendszer kialakulásáról a „Lingua Hungarorum – A magyarok nyelve” szól bővebben.

| vissza |

GAÁL Péter „Tanulj magyarul!hu” című webhelye Creative Commons Nevezd meg! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.

Kapcsolat Impresszum Felelősségkizárás