Az irányhármasság nem boszorkányság
Mi az irányhármasság?
Az egyik fő oka a magyar nyelv ma már elismerten sok esetének az ún. irányhármasságban rejlik.
Ez nem más, mint a térbeli leírásoknak a megkülönböztetése aszerint, hogy melyik kérdésre adnak választ a következő három közül: hova, hol vagy honnan? Tehát, ha a cselekvés valamihez közeledik, akkor quorsivumról*, ha nincs helyzetváltás, akkor quossivumról* ha pedig valamitől távolodik, akkor undecessivumról* beszélünk.
Az ilyen fajta pontosság teljesen idegen az indoeurópai szemlélettől, pedig például a német hasonló nyelvtani eszközöket használ a térbeli meghatározáshoz:
Mit csinál? Odamegy az ajtóhoz (igekötő + esetrag). Hova megy? Az ajtóhoz (esetrag). Az ajtó felé (névutó) „In Richtung der Tür”.
Az előbbiek fordítása németül (itt nincs megfelelő esetrag):
Was macht er? Er geht zur Tür hin (igekötő). Wohin geht er? Zur Tür hin (névutó).
Mindenki otthonról indul el
Kezdetnek vizsgáljuk meg az „otthon” fogalmát az irányhármasság fényében:
- Hova megyünk? Haza;
- Hol vagyunk? Otthon;
- Honnan jövünk? Hazulról vagy otthonról (?).
Még természetesen azt is meg tudjuk határozni a mondat fókuszán keresztül, hogy honnan nézzük az otthonunkat:
- Az otthon itt van (a fókusz közeli): Kéne valamit venni itthonra, tehát menjünk el bevásárolni;
- Az otthon ott van (a fókusz távoli): Kéne valamit venni otthonra, ha egy boltban vagyunk és eszünkbe jut, hogy otthon üres a jégszekrény;
- A messze távolból: Kéne valamit vinni haza, amikor pl. „külhonban” valami ajándékot keresünk az otthoniaknak.
(Manapság a haza vette át névszói használatban a hon régi szerepét.)
Az általánosítás
Úgy mint az otthonét, úgy minden egyéb hely fókuszát is meg lehet szabni a cselekvés irányától függetlenül:
- Az egér a számítógépnél van;
- A program a számítógépre lett telepítve;
- Kihúztam a fülhallgatót a számítógépből.
Határozószók, névutók és névmások
Az előbbi bekezdésben felsorolt 9 helymeghatározás igazi esetet képez. De ezeket ettől függetlenül, mint a hiányzó többi helyzetet, máshogy is meg lehet adni, például:
Az asztal mellett mindig a tányér fölé tartom a poharam.
Néhány példa a fenti névutók használatára:
- A kert a ház mögött van;
- A garázst a ház elé építették;
- A macska az autó alól került elő.
A -(t)t rag, mely az itt és ott határozószóban is jelen van, a régies, földrajzi locativust jelöli: Az öt templom ott van Pécsett.
| tovább |
* Megjegyzés:
Az esetcsoportok megnevezése a kérdések latin körülírásából származik: quorsum hova; quo hol, esse lenni; unde honnan, decessum elment. A hagyományos magyar nyelvtan inkább a lativus, locativus és ablativus fogalmát használja. Ma ez már nem kielégítő, mert a 18 eset megkülönböztetésekor a locativus és az ablativus csak speciális eseteit képezi a quossivumnak ill. az undecessivumnak.
| vissza |
GAÁL Péter „Tanulj magyarul!hu” című webhelye Creative Commons Nevezd meg! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.