Tengernyi t-toldalék
A sok -t megkülönböztetése
Ahol akarat van, ott út is van.
A következmény jelölésére szolgáló -t elemi toldaléknak sokféle szerepe van a magyar nyelvben. A legfontosabb ezek közül a névszók tárgyesete, valamint az igék múlt ideje.
De ezenfelül sok egyéb esetben is találkozhatunk vele – leginkább igeképzőként –, ezért talán ez az egyik leggyakoribb toldalék. Emiatt azonban sajnos a kezdők számára nehéz a toldalékok nyelvtani rendeltetésének felismerése illetve helyes használata, még a fentebb említett két legfőbb feladatkörben is.
Szerencsére, amint a magyarra mint nyelvre jellemző, hogy sok sajátossága mögött egyszerű logikai magyarázat rejlik, úgy itt is. Bár az alábbi felsorolás nem teljes, mégis érthetővé válik általa a -t toldaléknak a leglényegesebb nyolc, az első pillantásra teljesen különbözőnek tűnő szerepe közti értelmi összefüggés, valamint ezek egymástól való alaktani elhatárolása.
1) A cselekvés helye
Két szék közt a pad alatt.
A -t eredeti rendeltetése valószínűleg a locativus volt. Ezzel a helyhatározói raggal nagyon gyakran találkozunk az itt, ott határozószóban mint képzővel.
Ugyanezt a szerepet látja el a -t az olyan helyzethatározó névutókban, mint például:
közt, előtt, alatt, mellett, mögött.
Ma már viszont egyre kevésbé használjuk a locativus ragját a szó eredeti értelmének megfelelően magyar (és néhány kivételes külföldi) helységnévvel:
Vásárhelyt, Vácott, Pécsett, Győrött.
Ezek szerint helyzethatározói jelentésben a -t legtöbbször ismételt, és bármilyen kötőhangzó használható előtte. A locativus jellemzője tehát a -(Vt)t úgynevezett archifonéma, melyben a V-t a, e, o vagy ö helyettesítheti.
2) Az időbeli helyzet
Törött edény szerencsét hoz.
Az uráli nyelvek kifejezetten kedvelik a térbeli leírást – lásd irányhármasság. Talán ez az oka annak, hogy egy múltbeli cselekvésnek az időben való elhelyezésére a magyar nyelv tulajdonképpen a locativus ragját használja:
ült, nőtt, olvasott, lépett, költött.
A múlt idő jele természetesen csak az egyes szám harmadik személyében áll a ragozott ige végén. Különben mindig személyrag követi:
ültem, nőttél, olvastunk, léptetek, költöttek.
Az egyes szám harmadik személyű alakhoz hasonló múlt idejű igei melléknév eredetileg egy befejezett cselekedetet* jelöl, ami gyakran jelzői szerepet kap:
kimért áru, lelőtt vad, kapott ajándék, lenézett szomszéd, töltött csirke.
Néha megkülönböztetjük a múlt idejű igét az igei melléknévtől: írt valamit, de az írott okmány. Ezenkívül a múlt idő mai alakja nem feltétlenül egyezik a régivel, vö. mondta illetve mondotta (vala).
Amint láthattuk, az -a- kötőhangzó nem része a múlt idő jelének, ami ezért összefoglalva -((O)t)t (O=o,e,ö) a megfelelő személyrag előtt. Ez utóbbi magában foglalja az alanyi ragozás ∅ (üres) egyes szám harmadik személyű ragját is.
3) Valamilyen tárgyi következmény
Az öndícséret büdös.
Egy magányos -t állhat birtokos személyrag előtt is. Ez leginkább régies összetett jelzőkre jellemző:
ebadta tolvaj, dércsípte fák, stb.
A gyakori jelzői használat arra enged következtetni, hogy az ilyen összetett névszók (amik főnevek, illetve a névmásként való használatuk miatt lehetnek melléknevek is) elsősorban objektív értelműek. A cselekvés tárgyi következménye akkor lesz szubjektív, ha a -t az ige tövéhez kapcsolt képzőként viselkedik:
lét (←lenni), állat (←állni), képzelet (←képzelni), stb.
A hallgatólagos objektív nézőpont megkülönböztetése a szubjektívtől lényeges szerepet játszik a következmény értelmezésében. Elvégre (az ő) tudta nem ugyanaz, mint a tudat:
Tudtommal nem volt tudatában annak, amit csinált.
A tárgyi következményt tehát objektív esetben csak egy -t-vel jelöljük valamilyen birtokos személyrag előtt, vagy pedig szubjektív esetben az igéből képezzük egy tővégi -(A)t (A=a,e) segítségével.
4) Maga a következmény
Ittasan ne vezess!
Ha egy igéből képzett szóban a -t nem birtokos személyrag, hanem képző előtt található, akkor ez azt jelenti, hogy a képzett dolog létrejöttéhez a cselekedet befejezése szükséges:
mérték (←mér; az, amit lemértek), győztes (←győz; az, aki győzött).
Ilyen esetben tehát a -t mindig egy deverbális képző (eng) előtt áll. Ez a jel nem egyezik a hagyatékban levő -t- jelentésével. Ez utóbbi már a következő bekezdés alá tartozik.
5) Műveltetés
Vontató lónak ne kösd be a száját!
A -(t)at, -(t)et alakú jelek közismerten a műveltető igékre jellemzőek:
mosdat, méret, csináltat, fektet.
Gyakran csak a szövegkörnyezetből derül ki, hogy műveltető igével vagy valamilyen tárgyi következménnyel állunk-e szemben:
A főnöke beszédet mondat vele. Ez a kijelentés maga egy mondat.
Ritkán bár, de néha mégis megkülönböztetjük a két fajta szót beszédben és írásban is: írat és irat. De legtöbbször csak az elöl levő járulékos -t- segítségével lehet egyértelműen eldönteni a műveltető ige mibenlétét:
A mozdony vontatta a vonatot.
A harmadik -t a vontatta szóban a 2. fejezet szerint jön létre (vö. vontató). Ebből az következik, hogy a -(t)At műveltető jel esetleg a múlt idő (vagy éppenséggel az igei főnév vagy a feltételes mód -n jele), de mindenesetre mindig a személyrag előtt található.
6) A legjellemzőbb objektív igék
Kivétel erősíti a szabályt.
A legismertebb objektív igéket a -t toldalék egy bizonyos alakja egyértelműen jellemzi:
indít, árusít, veszít, stb.
Ami ennek a tipikus -ít képzőnek a helyét illeti, azt könnyen felismerhetjük a következő példán:
A tulajdonos az eladójával árusíttatta (sorrend: § 6, 5, 2) az áruját.
7) Egyéb igék
Jóból is megárt a sok.
A -t toldalék előfordulhat egyszerű igeképzőként is, ami általában objektív igét eredményez:
teremt, bont, olvaszt, stb.
Néhány ősi ige viszont szubjektív értelmű. Az ilyen igék általában egytagúak:
fut, lát, vét, stb.
Az ebbe az osztályba tartozó szavakat ezek szerint az -(m,n,sz)t toldalék jellemzi.
8) A tárgy ragja
Vak tyúk is talál szemet.
Tulajdonképpen a tárgyeset egy tárgyas igének a „következménye”. Ezért nem is csoda, hogy ennek is -t a ragja:
kolbászt, vajat, tejet, barackot, gyümölcsöt.
A cselekvés tárgya tehát egy olyan névszó, ami a -(V)t esetragot viseli.
Összefoglalás
A következő táblázat még egyszer rendszerbe foglalja a -t toldalék eddig megismert feladatait:
* Megjegyzés:
Érdekes módon a múlt idejű igei melléknév megfordítja az igenemet. Míg a „Valaki ajándékba kapott egy dolgot” mondatban a kap ige szubjektív és ebből kifolyólag passzív értelmű, addig ennek a múlt idejű igei mellékneve, a kapott dolog aktívan azt a dolgot jellemzi, amit kaptunk.
A kap ige ellenkezője az aktív színezetű ad, aminek viszont a múlt idejű igei mellékneve egyértelműen passzívvá válik, például az adott eset fogalmában. Ezzel a magyarázattal könnyen megérthetjük „A töltött Erzsébet”-ként emlegetett jelenséget is.
| vissza |
GAÁL Péter „Tanulj magyarul!hu” című webhelye Creative Commons Nevezd meg! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.