Embedded Files
Mese a szabad szórendről
Mese a szabad szórendről
A magyar nyelv szórendje egy kívülállónak teljesen szabadnak tűnhet. Ez ugyan nem teljesen így van, de mégis azt mondhatjuk, hogy a látszat egy egyszerű, de általános érvényű szabálynak köszönhető (ez az ún. Fogarasi-törvény):
A mondat fókuszát mindig az ige előtt levő szó képviseli, attól függetlenül, hogy az ige maga hol áll a mondatban. Ha nincs ilyen szó, és ezért az ige kezdi a mondatot, akkor az igén van a fókusz.
Ennek a szabálynak a segítségével egy egyszerű példamondatnak, amiben a névelő nélkül három szó van, összesen 6 különböző árnyalatot* adhatunk. Hasonlítsuk össze ezeket a német fordításukkal, melyben a különbség alig-alig érzékeltethető: A 2. és 6. esetben tehetnénk még egy határozott névelőt is az alany elé, csak akkor ez teljesen megváltoztatná a mondat értelmét:
2a)
6a)
Az erdőben vannak a fák.
A fák az erdőben vannak.
„Die Bäume sind im Wald.”
„Die Bäume sind im Wald.”
Névszói állítmány esetén segíthet a helyes árnyalat érzékeléséhez, ha a mondatot átalakítva a hiányzó igét bepótoljuk:Szőjük tovább a mesét
Névszói állítmány esetén segíthet a helyes árnyalat érzékeléséhez, ha a mondatot átalakítva a hiányzó igét bepótoljuk:Szőjük tovább a mesét
Nézzünk meg egy pár mondatot, amiben az ige bővítménye szabja meg a mondat fajtáját:
Jól jegyezzük meg a félkövéren szedett bővítmények helyét az igéhez képest a mondatban.
A gonosz igekötők
A gonosz igekötők
Amikor Piroska a nagyi házához érkezik, akkor megváltozik az A mondatunk, ami természetesen következményekkel jár a folytatásra nézve is:
Az előbbi példák azt mutatják, hogy az igekötő nem más, mint egyfajta bővítménye az igének, amely mindig átadja a helyét a mondat típusát meghatározó egyéb bővítménynek. Ilyenkor leválik az igéről, és a jövő idejű mondat kivételével, közvetlenül az ige mögé kerül. Önállóan akár kérdő mondatokra válaszul is szolgálhat (f).
A (d) példa nem csak a jövő idő segédigéjére vonatkozik, hanem minden egyéb az állítmányt módosító igére is. Az ilyen igék mintegy kikölcsönzik az igekötőt:
- A farkas meg akarja enni Piroskát (d);
- De nem tudja megenni (b), mert elhagyta a fogsorát (a).
Tanulság
Tanulság
Remélhetőleg ezekkel a példákkal túljárunk a gonosz farkasnak (azaz az idegenek számára érthetetlen magyar szórendnek) az eszén… De biztos, ami biztos, feltétlenül olvassuk el még „A magyar szórend titkait” is.
Az ötlet a fenti meséhez Korompay Klára: „A magyar nyelv elsajátításának nehézségei a francia anyanyelvű hallgatók szempontjából” című előadásából származik.
Egyébként az igekötőket is „A magyar nyelv agglutináló elemei” közé soroljuk. De olvashatunk róluk a „Lingua Hungarorum – A magyarok nyelve” című értekezésben is.
| tovább |
* Megjegyzés:
Amíg a németben a kiemelt mondatrészt rendszerint ki is kell hangsúlyozni, addig a magyar mondat jellemző eső hanglejtését a szórend változása alig érinti.
| vissza |
GAÁL Péter „Tanulj magyarul!hu” című webhelye Creative Commons Nevezd meg! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.
Page updated
Google Sites
Report abuse