Az irányhármasság nem boszorkányság

Az egyik fő oka a magyar nyelv ma már elismerten sok esetének az ún. irányhármasságban rejlik.

Ez nem más, mint a térbeli leírásoknak a megkülönböztetése aszerint, hogy melyik kérdésre adnak választ a következő három közül: hova, hol vagy honnan? Tehát, ha a cselekvés valamihez közeledik, akkor quorsivumról*, ha nincs helyzetváltás, akkor quossivumról* ha pedig valamitől távolodik, akkor undecessivumról* beszélünk.

Az ilyen fajta pontosság teljesen idegen az indoeurópai szemlélettől, pedig például a német hasonló nyelvtani eszközöket használ a térbeli meghatározáshoz:

Mit csinál? Odamegy az ajtóhoz (igekötő + esetrag). Hova megy? Az ajtóhoz (esetrag). Az ajtó felé (névutó) „In Richtung der Tür”.

Az előbbiek fordítása németül (itt nincs megfelelő esetrag):

Was macht er? Er geht zur Tür hin (igekötő). Wohin geht er? Zur Tür hin (névutó).

Mindenki otthonról indul el

Kezdetnek vizsgáljuk meg az „otthon” fogalmát az irányhármasság fényében:

• Hova megyünk? Haza;
• Hol vagyunk? Otthon;
• Honnan jövünk? Hazulról vagy otthonról (?).

Még természetesen azt is meg tudjuk határozni a mondat fókuszán keresztül, hogy honnan nézzük az otthonunkat:

• Az otthon itt van (a fókusz közeli): Kéne valamit venni itthonra, tehát menjünk el bevásárolni;
• Az otthon ott van (a fókusz távoli): Kéne valamit venni otthonra, ha egy boltban vagyunk és eszünkbe jut, hogy otthon üres a jégszekrény;
• A messze távolból: Kéne valamit vinni haza, amikor pl. „külhonban” valami ajándékot keresünk az otthoniaknak.

(Manapság a haza vette át névszói használatban a hon régi szerepét.)

Az általánosítás

Úgy mint az otthonét, úgy minden egyéb hely fókuszát is meg lehet szabni a cselekvés irányától függetlenül:

• Az egér a számítógépnél van;
• A program a számítógépre lett telepítve;
• Kihúztam a fülhallgatót a számítógépből.

Határozószók, névutók és névmások

Az előbbi bekezdésben felsorolt 9 helymeghatározás igazi esetet képez. De ezeket ettől függetlenül, mint a hiányzó többi helyzetet, máshogy is meg lehet adni, például:

Az asztal mellett mindig a tányér fölé tartom a poharam.

Néhány példa a fenti névutók használatára:

• A kert a ház mögött van;
• A garázst a ház elé építették;
• A macska az autó alól került elő.

A -(t)t rag, mely az itt és ott határozószóban is jelen van, a régies, földrajzi locativust jelöli: Az öt templom ott van Pécsett.

| tovább |

* Megjegyzés:

Az esetcsoportok megnevezése a kérdések latin körülírásából származik: quorsum hova; quo hol, esse lenni; unde honnan, decessum elment. A hagyományos magyar nyelvtan inkább a lativus, locativus és ablativus fogalmát használja. Ma ez már nem kielégítő, mert a 18 eset megkülönböztetésekor a locativus és az ablativus csak speciális eseteit képezi a quossivumnak ill. az undecessivumnak.

| vissza |

GAÁL Péter „Tanulj magyarul!hu” című webhelye Creative Commons Nevezd meg! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.

Kapcsolat Impresszum Felelősségkizárás