10 rendhagyó ige

Nézzük csak meg egyszer a hív ige segítségével, hogy a magyar igeragozás* elméletileg hogy is néz ki. Ez talán amúgy is az egyik legelső ige, amivel a magyarul tanulók találkoznak a „Hogy hívnak?” kérdés formájában.

Ebben a táblázatban nincs semmi különös, annak a kivételével, hogy a tővégi „v” úgy látszik nem azonosul semmilyen ragkezdő mássalhangzóval, mint ahogy azt a következő példa mintájára elvárnánk: hívással (*hívásval). Rendes körülmények között a „v”-nek azonosulnia kéne a „h”-n kívül minden mássalhangzóval (vö. ezzel = evvel).

Márpedig tényleg van egy olyan ige, aminek az igei főnevét azonosulással képezzük: hinni (*hivni). Úgy, mint ahogy az -ít ill. -ul, -ül képzők segítségével létrehozott igék általában összefüggésben állnak egymással, mint egy cselekvést és történést kifejező igepár tagjai (például terít és terül), úgy létezik egy értelmi összefüggés a hívni és hinni között is. De mint látni fogjuk, e két ige nem a kivitelezésében, hanem inkább az aspektusában különbözik egymástól.

Az az érdekes, hogy pontosan az a tíz ige viselkedik így, amelyeket a magyar nyelvben rendhagyóknak kell tekintenünk (a többi tőváltó igében az itt felsoroltakkal szemben nincs rejtett „v”): enni, hinni, inni, jönni, lenni, menni, tenni, *vanni, venni és vinni. Az ezekhez tartozó, nem rendhagyó alakok közül ma már csak kettőt ismerünk: ívni és vívni.

Teljes hasonulás

A legelsőként említett rendhagyó ige, hinni, a jelen időtől eltekintve fonetikus tővégi mássalhangzóazonosulást mutat:

A kijelentő mód jelen idejében a tővégi „sz” a folyamatos aspektus (.pdf) jelölésére szolgál. Ezt az egyszerűség kedvéért sz-aorisztosznak nevezzük, annak ellenére, hogy ógörög használatban ez éppen ellenkezőleg a momentán akciójú cselekvést jellemezte. (Csak a török nyelv ismer még egy a magyaréhoz hasonló szerepű ún. r-aorisztoszt [.deu].)

A jelen idő egyes szám 3. személyű töve szerint a fent felsorolt rendhagyó igéket három csoportra oszthatjuk:

• sz-aorisztosz tövű igék mint hinni;
• ikes igék sz-aorisztosz-tővel: enni, inni;
• önmagukban is folyamatos igék sz-aorisztosz-tő nélkül: jönni, menni, *vanni.

A rendesen rendhagyóak

Az első és legnagyobb csoportban az igék a hinni-hez hasonlóan változtatják meg a tövüket:

A múlt töve

A két rendhagyó ikes igénél a régi „v”-s tő csak az alanyi ragozás múlt idejének egyes számú 3. személyében jelenik meg:

Kezd normalizálódni

A három utolsó igénél a „v”-re végződő tő már alig látható:

Amint a fenti táblázatokból látszik, minden rendhagyó ige többé-kevésbé hasonlóan viselkedik, tehát tulajdonképpen csak a lágyított „gy”-s változatokra kell ügyelnünk – és azt is legfőképpen a legutolsó csoportban (bár ha táblázatunkat más szempontok szerint szerkesztjük, akkor ezek az alakok is teljesen szabályszerűek!).

| tovább |

* Megjegyzés:

A felszólító mód kivételével csak az alanyi ragozást tüntetjük fel. A valójában nem létező, elméleti alakokat egy eléjük illesztett csillag jelöli.

| vissza |

GAÁL Péter „Tanulj magyarul!hu” című webhelye Creative Commons Nevezd meg! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.

Kapcsolat Impresszum Felelősségkizárás