Embedded Files
A van (*vanni=lenni ) létige mellőzhetősége névszói állítmány esetén kezdő tanulóknak eleinte nagyon szokatlan. Rendes körülmények között az ige felismerése alapfeltétele egy magyar mondat megértésének, s ezért a hiánya gyakran meg is akadályozza azt.
Ebből kifolyólag elengedhetetlen, hogy a tanuló magáévá tegye a létige használatát megszabó egyszerű szabályokat.
Az alapállás
Az alapállás
Először is lássunk két bevezető példát, melyekben mindenképpen szükség van az igére. Az indoeurópai nyelvektől való különbség illusztrálására a példák német megfelelőit is feltüntetjük (præt præteritus = múlt idő, præs presens = jelen idő):
A következőkre nézve megjegyzendő, hogy az első példának egy egyszerű, bővítmény nélküli állítmánya van, míg a másodiknak az állítmánya összetett. Ezért az elsőben az ige maga az állítmány*, az utóbbiban pedig csak egy úgynevezett kopula (eng).Lenni és álmodni
A következőkre nézve megjegyzendő, hogy az első példának egy egyszerű, bővítmény nélküli állítmánya van, míg a másodiknak az állítmánya összetett. Ezért az elsőben az ige maga az állítmány*, az utóbbiban pedig csak egy úgynevezett kopula (eng).Lenni és álmodni
A következő táblázat példáiban nem használatos a létige jelen ideje (vagyis nincs van):
- Ezekből a példákból kiderül, hogy itt csak az alany van elhagyva. Ide tartozik, ami névmási alanynál lényeges:1. és 2. személyű névmásokat csak nyomatékként használunk;
- 3. személyű névmás csak akkor szükséges, ha nélkülük a mondat értelme megváltozna (például ön, önök nélkül magázásnál).
A szabály
A szabály
A 3-10. példából következik egy általános szabály, mégpedig:
- A kijelentő mód jelen idejének egyes és többes számú 3. személyében nem kell létige (tehát van, vannak), ha az mint kopula egy összetett állítmány főnevéhez, névmásához, melléknevéhez vagy számnevéhez tartozik. Minden egyéb esetben a létige használata kötelező.
Ha az egyszerűség kedvéért a határozói bővítményeket nem számítjuk az állítmánykiegészítők közé, akkor ezeknek az igei állítmánya nem is kopula:
A 12. példából látszik, hogy a van, vannak alakú egyszerű állítmányok tulajdonképpen a lét tényét jelzik (nem hiába beszélünk létigéről!), s ezért például a következő mondatok a német fordításban is élesen különböznek egymástól:
- A kastélynál szép rózsa van [Es] gibt schöne Rosen beim Schloss
- A kastélynál szép a rózsa Beim Schloss [sind] die Rosen schön.
Ez alapjában véve hasonlít a spanyol nyelv két létigéje között meglévő különbségre: estar azt jelenti, hogy valahol, illetve valamilyen állapotban lenni, ser pedig egyszerűen csak lenni.
Az oka mindennek
Az oka mindennek
Ismeretes, hogy a magyar igeragozásban az ∅ (üres) ragnak háromféle megkülönböztető szerepe van (ld. a Ragozási táblázatot). Vizsgáljuk ezt meg az elátkozni ige segítségével;
Miután a van kopula saját jelentéssel nem bír, ezért úgy viselkedik, mint az ∅-rag az igeragozásban. Nézzük meg a „Csipkerózsika álmos” mondat összetett állítmányát, ami nem más, mint álmosnak lenni:
Ami a többes számot illeti, az már az állítmánykiegészítőn is jelezve van, ezért vannak mint a létige többes számú 3. személye nem szükséges ehhez:
A jó tündérek kedvesek.
Fokozva pedig…
Fokozva pedig…
Különleges esetben, például ha az állítmányt minőségileg vagy mennyiségileg fokozni akarjuk, a mondat elején ennek hangsúlyozására ∅-kopulát használunk:
Források
Források
Az állítmányról szólnak a következők:
„Alanyi-állítmányi szószerkezet” táblázatszerűen,
„Magyar Nyelvőr – LENGYEL Klára: Az állítmány” szövegben, kimerítően.
| tovább |
* Megjegyzés:
A kopula az összetett állítmányt morfológiailag hasonlóvá teszi az egyszerűhöz:
- Te boszorkány, te gonosz-kod-t-ál (egyszerű);
- Te boszorkány, te gonosz vol-t-ál (kopulával).
| vissza |
GAÁL Péter „Tanulj magyarul!hu” című webhelye Creative Commons Nevezd meg! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.
Page updated
Google Sites
Report abuse