Tippek a szövegértéshez

Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a tárgyeset ragját egyes szám 1. és 2. személyű személyragoknál gyakran el is hagyjuk: kipihenheted magad.

Van viszont egy irányelv, ami ezt az egészet azért leegyszerűsíti: tárgyesettel rendelkező, teljes mondatokban mindig van igei állítmány.

A tárgyeset felismerése azért is fontos, mert belőle következik az alanyi vagy tárgyas ragozás használata, vagyis az →ige megfelelő ragja: a szelencét nyomta illetve egy szelencét nyomott.

Kinek van része benne?

Részes esetű főnév vagy többes szám 3. személyű ige

(3) Elmondta az ifjúnak a következő történetet: Három lánya volt a királynénak…

A -nAk rag járulhat egy →igéhez vagy egy főnévhez is. Egy igével így nézne ki:

Az öregasszony közben úgy simogatta a libáit, mintha édesgyermekei volnának.

Ha nem egy igéhez, hanem inkább főnévhez fűződik, akkor ez utóbbi részes esetben van. Ilyenkor lehetséges, hogy birtokos részes esettel állunk szemben. Ha ehhez mint állítmány a van létige valamelyik alakja tartozik, akkor ez más nyelvekben rendszerint a birtokigének felel meg, mint a (3). példa második mondatában: … volt a királynénak „die Königin hatte …”.

Ige nélkül viszont a részes esetben levő főnév egy összetett birtokos esethez tartozik; ilyenkor legalább az utolsó előtti birtokosnak részes esetben kell lennie: az öregasszony lányának a libái.

A magyarban létezik még egy úgy nevezett dativus ergativus (.eng) is, ami a ragozott igei főnév alanyát jelöli:

Gazdag ember gyerekének nem kell cipekednie. Eredetiben: „Reicher Leute Kinder brauchen es nicht zu tragen.”

Ha viszont csak a rendes részes esetről van szó, akkor az ilyen főnevet, mint a (3). példa első mondatában, →határozónak tekintjük: az ifjúnak.

Ki csinálja vagy kié?

Személyragok

(4) Szedd a lábad szaporán, ezt a batyut ugyan le nem akasztják többé a hátadról!

A magyar nyelv egyik jellemző tulajdonsága, hogy bármilyen tulajdont vagy – megszokottabb módon – cselekvést megszabott ragok által mindig egy adott személyhez rendel, mintegy helyettesítvén a személyes névmásokat. Az erre használt ragokat személyragoknak nevezzük:

1. -Ok, -(V)m, -(U)nk;
2. -(V)d, -Vl, -sz, -(V)tOk;
3. -(j)A, -i(k), -nÁ, -nAk, -Ák.

Egy többes számú rag kicsit kilóg a fenti sorból: -(j)Uk. Ez a rag ugyanis cselekvésnél az 1. személyhez, míg tulajdonnál a 3. személyhez fűződik.

A (4)-es mondatban több helyen is előfordul személyrag: szedd, lábad, le nem akasztják.

Ha személyragra bukkanunk, még a következő lépésben meg kell állapítanunk, hogy nem határozói használattal állunk-e szemben.

Hogyan történik?

Határozók

(5) Örvendezve mentek gyorsan tovább, és csakhamar odaértek a házikóhoz.

Körülötte ott gubbasztottak a fehér libák, szárnyuk alá dugták a fejüket, és aludtak.

A határozók mintegy kiegészítő információként szolgálnak a mondatban leírtakhoz. Velük amúgy sokféle formában találkozhatunk:

• Igei határozóként, melynek -vA a ragja, mint örvendezve;
• Másodlagos határozóként, mely az -(A)n raggal képződött főnévből vagy melléknévből, mint gyorsan;
• Esetraggal ellátott névszóként (a →tárgyeset nélkül, →részes esetben pedig nem mindig), mint a házikóhoz;
• Névmásként működő határozóként, ami valamilyen a mondaton kívüli dologra vonatkozik. Az ilyen határozónak →személyragja van, mint körülötte;
• Névutóként, ami közvetlenül az előtte levő névszóra vonatkozik, mint szárnyuk alá;
• Elsődleges határozóként, mint csakhamar, amit mint olyat ismerni kell, vagy pedig aminek a következő lépésekkel be tudjuk határolni az ide tartozását.

Az utóbbi határozókat lehet fokozni is, mint a mellékneveket: tovább. Másodlagos határozóknál először a melléknevet fokozzuk, majd utána képezzük a határozószót: gyorsabban.

A névutóknál arra kell ügyelni, hogy az -Ú raggal képzettek nem határozók, hanem →melléknevek:

A legkisebbik királylány hófehér bőrű, rózsaszín arcú, gyöngy hajú volt.

Mi történik?

Az ige mint jelentéshordozó

(6) Só nélkül a legjobb étel sem jó.

Én úgy szeretem édesapámat, mint a sót.

Ebben a lépésben elérkeztünk ahhoz, hogy megvizsgáljuk a soron levő szó tövét. Ha igéről lenne szó, azt a toldalékok három csoportjáról látnánk:

1. Egyes toldalékok, mint -hAt, -kOd, -Og, -Ong, -ít, -VlVg, -(V)ll, -dOs vagy -tAt kifejezetten cselekvésre utalnak;
2. Mások, mint -Ad, -int, -Ul, -An vagy -(Á)sz nem egyértelműek, ami a képzett szavak szófaját illeti, ezért ezeknél nem lehetünk biztosak abban, hogy igével van dolgunk;
3. Az -l, -t és -z képzők csoportja ugyan inkább igére vall, de ugyanakkor túl bonyolult is ahhoz, hogy itt felsoroljuk az összes lehetőséget. De viszont „A magyar nyelv agglutináló elemei” részletesen foglalkozik velük.

A képzett igék annyira jelentősek a magyar nyelv számára, hogy idegen eredetű szavaknál a főnevekkel ellentétben az igéknél mindig kell igeképzőt használni.

Tehát az előbbiek értelmében a (6). példának a második mondatában szeretem az ige. Az első mondatnak viszont egy úgy nevezett névszói állítmánya van, amiből rendszerint hiányzik az ige: sem jó.

Ki milyen?

A főnevek és melléknevek legutoljára

(7) Ha sírva fakadt, nem könny hullott a szeméből, hanem csupa igazgyöngy.

Az ajtó kinyílt, s kilépett a királylány selyem ruhájában, az arany hajával, az almavirág orcájával, és olyan volt, mintha egy angyal szállt volna le az égből.

Ha most belátjuk, hogy a vizsgált szavunk eddig semmilyen kategóriába sem tartozott, akkor főnévnek vagy melléknévnek kell lennie. A főnevek a legtöbbször az alany szerepében vannak – csakúgy, mint a névmások: könny, igazgyöngy, az ajtó, a királylány, egy angyal.

Ha viszont egy főnév nem alany, akkor vagy egy összetett birtokos eset egyik birtokosa, vagy egy ige nélküli névszói állítmány (lásd feljebb):

Az öreganyó nem is boszorka, hanem jóságos tündér.

Melléknevek is szerepelhetnek ilyen állítmányként: A gyönyörű lány nagyon szomorú. Többes számban az ilyen állítmányt egyeztetni kell az alanyával a -(V)k jel segítségével: A libák fehérek.

Ezen felül a melléknév lehet egy ragozatlan jelző is: csupa, selyem, arany, almavirág.

Az -((O)t)t vagy -Ó ragokkal képzett igei melléknevek is ide tartoznak, mivel legtöbbször jelzőként használatosak: minden áldott reggel, az ő síró szeméből.

Legkésőbb most ki kell keresni minden ismeretlen szót a szótárból.

A tanulság

Az elején volt az ige

(8) Manapság már nem fordul elő ilyesmi, mert hiszen ha a könny gyönggyé válnék, a világ tenger sok szegénye mind meggazdagodnék.

Ha eddig sikerült is besorolnunk a mondat alkotórészeit úgy, hogy nagyjából megértsük, akkor is vissza kell térnünk egy pillanatra az igéhez. Ehhez figyelembe kell vennünk a névszói állítmányokból hiányzó létigéket (van, vannak) is.

Ugyanis ahhoz, hogy érzékeljük, mi volt a beszélő számára a legfontosabb, alkalmaznunk kell még a fókusz szabályát: már nem, gyönggyé, mind.

A (8)-as példa szolgál még egy érdekességgel is. Mint régi fordítás, tartalmazza az ikes igék ma már alig használatos feltételes módját: válnék, meggazdagodnék.

A példamondatok teljes elemzése itt található.

| tovább |

* Megjegyzés:

Az esetek nevének a rövidítéseit lásd ebben a táblázatban.

| vissza |