Tengernyi t-toldalék

A sok -t megkülönböztetése

Ahol akarat van, ott út is van.

A következmény jelölésére szolgáló -t elemi toldaléknak sokféle szerepe van a magyar nyelvben. A legfontosabb ezek közül a névszók tárgyesete, valamint az igék múlt ideje.

De ezenfelül sok egyéb esetben is találkozhatunk vele – leginkább igeképzőként –, ezért talán ez az egyik leggyakoribb toldalék. Emiatt azonban sajnos a kezdők számára nehéz a toldalékok nyelvtani rendeltetésének felismerése illetve helyes használata, még a fentebb említett két legfőbb feladatkörben is.

Szerencsére, amint a magyarra mint nyelvre jellemző, hogy sok sajátossága mögött egyszerű logikai magyarázat rejlik, úgy itt is. Bár az alábbi felsorolás nem teljes, mégis érthetővé válik általa a -t toldaléknak a leglényegesebb nyolc, az első pillantásra teljesen különbözőnek tűnő szerepe közti értelmi összefüggés, valamint ezek egymástól való alaktani elhatárolása.

1) A cselekvés helye

Két szék közt a pad alatt.

A -t eredeti rendeltetése valószínűleg a locativus volt. Ezzel a helyhatározói raggal nagyon gyakran találkozunk az itt, ott határozószóban mint képzővel.

Ugyanezt a szerepet látja el a -t az olyan helyzethatározó névutókban, mint például:

közt, előtt, alatt, mellett, mögött.

Ma már viszont egyre kevésbé használjuk a locativus ragját a szó eredeti értelmének megfelelően magyar (és néhány kivételes külföldi) helységnévvel:

Vásárhelyt, Vácott, Pécsett, Győrött.

Ezek szerint helyzethatározói jelentésben a -t legtöbbször ismételt, és bármilyen kötőhangzó használható előtte. A locativus jellemzője tehát a -(Vt)t úgynevezett archifonéma, melyben a V-t a, e, o vagy ö helyettesítheti.

2) Az időbeli helyzet

Törött edény szerencsét hoz.

Az uráli nyelvek kifejezetten kedvelik a térbeli leírást – lásd irányhármasság. Talán ez az oka annak, hogy egy múltbeli cselekvésnek az időben való elhelyezésére a magyar nyelv tulajdonképpen a locativus ragját használja:

ült, nőtt, olvasott, lépett, költött.

A múlt idő jele természetesen csak az egyes szám harmadik személyében áll a ragozott ige végén. Különben mindig személyrag követi:

ültem, nőttél, olvastunk, léptetek, költöttek.

Az egyes szám harmadik személyű alakhoz hasonló múlt idejű igei melléknév eredetileg egy befejezett cselekedetet* jelöl, ami gyakran jelzői szerepet kap:

kimért áru, lelőtt vad, kapott ajándék, lenézett szomszéd, töltött csirke.

Néha megkülönböztetjük a múlt idejű igét az igei melléknévtől: írt valamit, de az írott okmány. Ezenkívül a múlt idő mai alakja nem feltétlenül egyezik a régivel, vö. mondta illetve mondotta (vala).

Amint láthattuk, az -a- kötőhangzó nem része a múlt idő jelének, ami ezért összefoglalva -((O)t)t (O=o,e,ö) a megfelelő személyrag előtt. Ez utóbbi magában foglalja az alanyi ragozás ∅ (üres) egyes szám harmadik személyű ragját is.

3) Valamilyen tárgyi következmény

Az öndícséret büdös.

Egy magányos -t állhat birtokos személyrag előtt is. Ez leginkább régies összetett jelzőkre jellemző:

ebadta tolvaj, dércsípte fák, stb.

A gyakori jelzői használat arra enged következtetni, hogy az ilyen összetett névszók (amik főnevek, illetve a névmásként való használatuk miatt lehetnek melléknevek is) elsősorban objektív értelműek. A cselekvés tárgyi következménye akkor lesz szubjektív, ha a -t az ige tövéhez kapcsolt képzőként viselkedik:

lét (←lenni), állat (←állni), képzelet (←képzelni), stb.

A hallgatólagos objektív nézőpont megkülönböztetése a szubjektívtől lényeges szerepet játszik a következmény értelmezésében. Elvégre (az ő) tudta nem ugyanaz, mint a tudat:

Tudtommal nem volt tudatában annak, amit csinált.

A tárgyi következményt tehát objektív esetben csak egy -t-vel jelöljük valamilyen birtokos személyrag előtt, vagy pedig szubjektív esetben az igéből képezzük egy tővégi -(A)t (A=a,e) segítségével.

4) Maga a következmény

Ittasan ne vezess!

Ha egy igéből képzett szóban a -t nem birtokos személyrag, hanem képző előtt található, akkor ez azt jelenti, hogy a képzett dolog létrejöttéhez a cselekedet befejezése szükséges:

mérték (←mér; az, amit lemértek), győztes (←győz; az, aki győzött).

Ilyen esetben tehát a -t mindig egy deverbális képző (eng) előtt áll. Ez a jel nem egyezik a hagyatékban levő -t- jelentésével. Ez utóbbi már a következő bekezdés alá tartozik.

5) Műveltetés

Vontató lónak ne kösd be a száját!

A -(t)at, -(t)et alakú jelek közismerten a műveltető igékre jellemzőek:

mosdat, méret, csináltat, fektet.

Gyakran csak a szövegkörnyezetből derül ki, hogy műveltető igével vagy valamilyen tárgyi következménnyel állunk-e szemben:

A főnöke beszédet mondat vele. Ez a kijelentés maga egy mondat.

Ritkán bár, de néha mégis megkülönböztetjük a két fajta szót beszédben és írásban is: írat és irat. De legtöbbször csak az elöl levő járulékos -t- segítségével lehet egyértelműen eldönteni a műveltető ige mibenlétét:

A mozdony vontatta a vonatot.

A harmadik -t a vontatta szóban a 2. fejezet szerint jön létre (vö. vontató). Ebből az következik, hogy a -(t)At műveltető jel esetleg a múlt idő (vagy éppenséggel az igei főnév vagy a feltételes mód -n jele), de mindenesetre mindig a személyrag előtt található.

6) A legjellemzőbb objektív igék

Kivétel erősíti a szabályt.

A legismertebb objektív igéket a -t toldalék egy bizonyos alakja egyértelműen jellemzi:

indít, árusít, veszít, stb.

Ami ennek a tipikus -ít képzőnek a helyét illeti, azt könnyen felismerhetjük a következő példán:

A tulajdonos az eladójával árusíttatta (sorrend: § 6, 5, 2) az áruját.

7) Egyéb igék

Jóból is megárt a sok.

A -t toldalék előfordulhat egyszerű igeképzőként is, ami általában objektív igét eredményez:

teremt, bont, olvaszt, stb.

Néhány ősi ige viszont szubjektív értelmű. Az ilyen igék általában egytagúak:

fut, lát, vét, stb.

Az ebbe az osztályba tartozó szavakat ezek szerint az -(m,n,sz)t toldalék jellemzi.

8) A tárgy ragja

Vak tyúk is talál szemet.

Tulajdonképpen a tárgyeset egy tárgyas igének a „következménye”. Ezért nem is csoda, hogy ennek is -t a ragja:

kolbászt, vajat, tejet, barackot, gyümölcsöt.

A cselekvés tárgya tehát egy olyan névszó, ami a -(V)t esetragot viseli.

Összefoglalás

A következő táblázat még egyszer rendszerbe foglalja a -t toldalék eddig megismert feladatait:

* Megjegyzés:

Érdekes módon a múlt idejű igei melléknév megfordítja az igenemet. Míg a „Valaki ajándékba kapott egy dolgot” mondatban a kap ige szubjektív és ebből kifolyólag passzív értelmű, addig ennek a múlt idejű igei mellékneve, a kapott dolog aktívan azt a dolgot jellemzi, amit kaptunk.

A kap ige ellenkezője az aktív színezetű ad, aminek viszont a múlt idejű igei mellékneve egyértelműen passzívvá válik, például az adott eset fogalmában. Ezzel a magyarázattal könnyen megérthetjük „A töltött Erzsébet”-ként emlegetett jelenséget is.

| vissza |

GAÁL Péter „Tanulj magyarul!hu” című webhelye Creative Commons Nevezd meg! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.

Kapcsolat Impresszum Felelősségkizárás