Az elején kezdjük valami egyszerűvel, ami ugyan indoeurópai nyelvűeknek szokatlannak tűnik, de a használatát könnyen el lehet sajátítani. Ilyen talán az állítmányok és jelzők egyeztetésének a kérdése a hozzájuk tartozó főnevekkel. Nézzük csak a következő kis táblázatot német példákkal:
Állítmány
Im Garten ist (sind) die Rose(n) rot.
A rózsa piros a kertben.
A rózsák pirosak a kertben.
Jelző
Die rote(n) Rose(n) steht (stehen) in der Vase.
A piros rózsa a vázában van.
A piros rózsák a vázában vannak.
Itt két dolgot figyelhetünk meg:
Névelők
Az egyeztetés szempontjából a névelők mindkét típusa – úgy a határozott mint a határozatlan – úgy viselkedik, mint egy jelző, tehát nincs esete és többes száma:
Számnevek
Szám, sorszám és mennyiségi jelző után még a többes szám jelét is elhagyjuk a főnéven:
Mennyiségek
A mértékegységgel megadott mennyiségek is jelzőnek számítanak, ezért a velük meghatározott főnevek – ebben az esetben sokszor a némethez hasonlóan – szintén egyes számban maradnak:
Ez az oka annak is, hogy csoportos alany esetén az állítmány (legalábbis legtöbbször) egyes számú:
A sárga rózsa és a még szebb piros rózsa ugyanabban a vázában van „Die gelbe und die noch schönere rote Rose sind in der selben Vase”.
Az eddig tárgyalt esetektől eltekintve, azért a magyarban is kell néha egyeztetni, ha nem is ott, ahol azt egy idegen elvárná. Ez persze a nyelv indoeurópai szemekkel nézve fordított logikájából adódik.
Állítmány
Összetett, vagyis névszói állítmányon az alannyal együtt meg kell adni a többes számot:
Mutató névmások
Az ez, az mutató névmásokhoz – éles ellentétben a feljebb említett →határozott névmással – mindig ugyanolyan esetrag járul, mint az általuk kiemelt főnévhez. Ez egyébként a magyarban az egyetlen használata a nyelvtani eseteknek, amelyik teljesen megfelel az indoeurópai gyakorlatnak:
Birtok és birtokos
Birtokos esetben a tulajdon megkapja a tulajdonosának a személyragját:
Ragozott igei főnevek
Az igei főneveket, ha személytelen módosító igék bővítményeként szerepelnek, ragozni kell. Ilyen esetben kötelező vonzatuk az alany részes esete (dativus ergativus):
Határozott és határozatlan tárgy
A magyar nyelv egyik feltűnő sajátossága a tárgyas ragozás. Ez nem más, mint az ige egyeztetése egy meghatározott tárggyal:
Igekötők
A fenti legutolsó példából is látszik, hogy az igekötő gyakran egyezik a vonzata ragjával:
A következő táblázatban összefoglaljuk az eddig mondottakat, tehát azt, hogy a mellékes dolgot egyeztetni kell-e a lényegessel vagy sem:
A főnevek és jelzőik egyeztetését lásd „A főnévi csoport”-ban; az alanyét és az állítmányét pedig a „Magyar Nyelvőr – LENGYEL Klára: Az állítmány”-ban.
A többihez lásd „Megyesi Beáta: A magyar nyelv – Egy rövid leíró nyelvtan”-át (eng).
Súgó: A fenti rózsa megszólal, ha rákattintunk!
| tovább |
* Megjegyzés:
A növények neve általában csak akkor van többes számban, ha a hangsúly magán a többes számon van, például amikor rózsákról és nem tulipánokról, vagy pedig a pirosakról és nem a sárgákról van szó (ez nem érvényes a fára, mert a fa anyag is lehet). Erre példa „A 100 év után…”.
| vissza |
GAÁL Péter „Tanulj magyarul!hu” című webhelye Creative Commons Nevezd meg! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.