Kiejtési gyakorlatok

A magyar helyesírást fonetikusabbnak nevezhetjük például a franciánál, vagy akár a németnél is, de semmi esetre sem a spanyolhoz vagy az olaszhoz képest. Ez a tény annak köszönhető, hogy bár a helyesírás fő célja a kiejtés szerinti írásmód, mégis az érthetőség kedvéért követjük a nyelv ragozási alapelvét is, amiért a ragozott és összetett szavaknál szóelemző írásmódot alkalmazunk. Ezért a toldalékokat mindig a ragmagyarázó szótárban található alakjuk szerint írjuk, annak ellenére, hogy a nyelv gazdag fonéma-készletéből kifolyólag némely szavakban a szomszédos mássalhangzók néha máshogy hangzanak, mint ahogy olvashatjuk őket.

A helyes kiejtés elsajátítása egy idegen nyelv tanulása közben mindig nehézséget okoz, legfőképpen azért, mert még az audio-vizuális oktatásban is a hangtant a legtöbbször elhanyagolják. Pontosabban, megfelelő módszerek hiányában egyszerűen a tanulók nyelvérzékére hárítjuk érte a felelősséget. Pedig idegeneknek a helyes hangsúlyon kívül még a rövid és hosszú magánhangzók megkülönböztetése sem könnyű, mert egyszerűen nem tudatos. És ne is beszéljünk a „hosszú”, azaz kettőzött mássalhangzókról!

Az alábbi táblázat 42 példamondatát úgy állítottuk össze, hogy a segítségükkel egyrészt az egyes hangok kiejtését gyakorolni lehessen, másrészt pedig fel tudjuk ismerni a hasonlóan hangzó fonémák által takart mássalhangzó-hasonulásokat, melyeket az írásban nem jelölünk.

Fonetikai jelek

Az átíráshoz felhasznált betűk megfelelnek a Nemzetközi Fonetikai Ábécének (IPA). A hangsúly és a nyomaték jelölésére még a következő jeleket használjuk:

• [ĕ] rövidített magánhangzó;
• [ː] magánhangzó-hosszabbítás ill. mássalhangzó-kettőzés;
• [ˌ] mellékhangsúly;
• [ˈ] főhangsúly;
• ["] mondathangsúly;
• [.] szóvégi szünet;
• [|] szakaszszünet.

Ezek a jelek végeredményben megegyeznek „A magyar nyelv fonetikájában” találhatókkal. Ebben találjuk a mondatszakaszok különböző hanglejtésének bővebb leírását is. Itt csak röviden felsoroljuk ezeket:

• [¹] az elejétől a végéig folyamatosan eső dallam;
• [²] először emelkedő, majd csökkenő;
• [³] eső, majd emelkedő és végül a középszintig eső;
• [⁴] először eső, majd középszintig emelkedő;
• [⁵] először emelkedő, majd középszintig eső.

Az ábécé hangjai

A következő gyakorló mondatok értelme nem feltétlenül lényeges. Sokkal fontosabb az egyes fonémák kiejtése, valamint a beszédben és az írott szövegben való felismerése. Itt egyébként meg is hallgathatjuk ezeket a hangokat.

| tovább |

GAÁL Péter „Tanulj magyarul!hu” című webhelye Creative Commons Nevezd meg! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.

Kapcsolat Impresszum Felelősségkizárás