A magánhangzó-harmónia
Az úgynevezett magánhangzó-harmónia az altáji és némely uráli nyelv tulajdonsága. Az a jellemzője, hogy a ragozott szavakban a toldalékok hangrendje mindig alkalmazkodik a tő hangrendjéhez:
a ház (egyes szám alanyeset) → a házakat (többes szám tárgyeset).
A többes szám lehetséges jelei a -k, -ok, -ak, -ek és -ök. A tárgyeset ragjai ugyanezek, csak „t”-vel a „k” helyett. Az elképzelhető 25 változat közül mégis egyedül csak a fenti helyes.
Nem mondhatjuk sem azt, hogy *házokat, se *házoköt, *házeket vagy *házaket. Legfeljebb csak az angol anyanyelvűeknek lehetne igaza, ha megszokás szerint úgy ejtenék, hogy [ei.heizækæt]. Vajon miért?
A magánhangzók hangrendje
Az első lépés a fenti kérdés megválaszolása felé a magánhangzók osztályozása. A magyar ábécé 14 magánhangzóját csupán két csoportba soroljuk (a példák „A magyar nyelv agglutináló elemei”-ből származnak):
- mély magánhangzók, mint az összes a „Borúsan áll alul a hajón” mondatban;
- magas magánhangzók, mint az összes az „És fenyít minket, mint egy tűkön ülő” mondatban.
Ennek a két csoportnak az eredeti feladata a közelre és távolra való célzás megkülönböztetése lehetett.
A szavak hangrendje
A magánhangzóiknak megfelelően a szavak lehetnek:
- mély hangrendűek, ha csak mély magánhangzó található bennük, mint például asztal, ország, hosszú, unalmas vagy olcsó;
- magas hangrendűek, ha csak magas magánhangzót tartalmaznak, mint például gyerek, gyümölcs, csípni, hűvös vagy késő;
- vegyes hangrendűek, ha van mély és magas magánhangzó is bennük, mint például hiba, kávé, április, vidám, udvarias vagy sétál.
Hangrendi illeszkedés
Amikor többféle toldalék áll a rendelkezésünkre, akkor a magánhangzó-harmónia szerint a következőképpen választjuk ki a megfelelő ragot:
- Mély hangrendű szavak mély hangrendű ragot kapnak, mint például asztalon, országban, hosszúra nyúlt, unalmasan vagy olcsóbban ;
- Magas hangrendű szavak magas hangrendű ragot kapnak, mint például gyereknek, gyümölcsöt, csípnek, hűvösre fordul vagy későbben;
- Vegyes hangrendű szavak mély hangrendű ragot kapnak, mint például hibádat, kávéhoz, áprilisban, vidáman, udvariasabb vagy sétálunk;
- Összetett szavaknál az illeszkedés mindig az utótag hangrendjének megfelelően történik, mint a Három huszonötre visszamegyünk Budapestre mondatban.
Rendhagyó illeszkedés
Számos rövid, magas hangrendű szó, amiben „í” vagy „i” van, hangtörténeti okokból mély hangrendű toldalékot kap:
- egytagú igék, mint például igyál, hívnak vagy sírtál, stb.;
- objektív, -ít-re végződő igék, mint például hígítva, indították vagy tisztítanátok, stb.;
- egytagú főnevek, mint például csíkok, hídon vagy zsírban, stb.;
- egytagú melléknevek, mint például hígabb, nyíltan vagy vigad, stb.
A következő főnevekben ugyan nincs egy mély magánhangzó sem, de mégis mély hangrendű ragok járulnak hozzájuk:
- férfiak, célhoz, héjjal és derekam.
Vegyes hangrendű idegen szavaknál három lehetőség áll fenn:
- Ha az utolsó szótagban „ö”, „ő”, „ü” vagy „ű” van, akkor általában magas hangrendű ragokat használunk, mint például amatőröket, manikűröz vagy sofőrnek;
- Ha az utolsó szótagban „e” van, akkor ezekhez is magas hangrendű ragokat illesztünk, mint például koncertre, korrekten vagy novembertől;
- Néhány idegen eredetű szó, aminek az utolsó szótagjában „e”, „é” vagy pedig „i” van, kaphat magas és mély hangrendű ragot is, mint például balettre¦balettra, oxigénből¦oxigénból vagy aszpirinnel¦aszpirinnal.
Az eredmény
A „házakat” változat a kezdő példában tehát azért jó, mert a tő is meg a ragok is mély hangrendűek. Maga pusztán a többes szám, vagyis „házak” inkább rendhagyónak mondható, mert mint egy főnév többes száma, tulajdonképpen *házok-nak kéne lennie.
Az illeszkedési szabályok máskülönben „A nyelvi formák rendszere: A. Hangok, betűk”-ből származnak.
| tovább |
GAÁL Péter „Tanulj magyarul!hu” című webhelye Creative Commons Nevezd meg! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.