Az úgynevezett magánhangzó-harmónia az altáji és némely uráli nyelv tulajdonsága. Az a jellemzője, hogy a ragozott szavakban a toldalékok hangrendje mindig alkalmazkodik a tő hangrendjéhez:
a ház (egyes szám alanyeset) → a házakat (többes szám tárgyeset).
A többes szám lehetséges jelei a -k, -ok, -ak, -ek és -ök. A tárgyeset ragjai ugyanezek, csak „t”-vel a „k” helyett. Az elképzelhető 25 változat közül mégis egyedül csak a fenti helyes.
Nem mondhatjuk sem azt, hogy *házokat, se *házoköt, *házeket vagy *házaket. Legfeljebb csak az angol anyanyelvűeknek lehetne igaza, ha megszokás szerint úgy ejtenék, hogy [ei.heizækæt]. Vajon miért?
Az első lépés a fenti kérdés megválaszolása felé a magánhangzók osztályozása. A magyar ábécé 14 magánhangzóját csupán két csoportba soroljuk (a példák „A magyar nyelv agglutináló elemei”-ből származnak):
Ennek a két csoportnak az eredeti feladata a közelre és távolra való célzás megkülönböztetése lehetett.
A magánhangzóiknak megfelelően a szavak lehetnek:
Amikor többféle toldalék áll a rendelkezésünkre, akkor a magánhangzó-harmónia szerint a következőképpen választjuk ki a megfelelő ragot:
Számos rövid, magas hangrendű szó, amiben „í” vagy „i” van, hangtörténeti okokból mély hangrendű toldalékot kap:
A következő főnevekben ugyan nincs egy mély magánhangzó sem, de mégis mély hangrendű ragok járulnak hozzájuk:
Vegyes hangrendű idegen szavaknál három lehetőség áll fenn:
A „házakat” változat a kezdő példában tehát azért jó, mert a tő is meg a ragok is mély hangrendűek. Maga pusztán a többes szám, vagyis „házak” inkább rendhagyónak mondható, mert mint egy főnév többes száma, tulajdonképpen *házok-nak kéne lennie.
Az illeszkedési szabályok máskülönben „A nyelvi formák rendszere: A. Hangok, betűk”-ből származnak.
| tovább |
GAÁL Péter „Tanulj magyarul!hu” című webhelye Creative Commons Nevezd meg! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.