A pictura ([piktúra], 'kép') és a sententia ([szentencia], 'általános igazságot rögzítő bölcs mondás') két jellegzetesen 18. századi verstípus. A pictura leíró vers, amelyre a részletek leírása jellemző, mennyisége meghatározatlan, így szerkezete bizonyos szabadságot feltételez. Kedveltek voltak a korban a napszak- és évszakleírások, amelyek többnyire a világrend csodálatával fejeződtek be. A sententia típusú vers egy-egy mondás illusztrációja, kifejtése (Csokonainál például: A szerencse változó, Mindíg közelben a halál). Felépítése szónoki rendet követ: a tétel megnevezését körülírás, bizonyítás, magyarázat követi, összefoglalás zárja. Csokonaira jellemző, hogy e két verstípust ötvöz.
"Csokonai már-már zavarbaejtő sokhúrúsága annak is köszönhető, hogy a költő az örökkévalóság mellett és előtt még többféle közönség, többféle „közvetlen felhasználó” számára is dolgozott, többféle társaság tagja, mulattatója vagy „szállítója” is volt. sok verse esetében nem tudhatjuk, hogy mi volt az elsődleges elvárás, kikből állt az az elsődleges közönség, amelynek a kedvére a mű született. 1795-ig a versek elsősorban a költő fizikai és szellemi otthonának, a Debreceni Református Kollégiumnak a közösségére és közönségére számíthattak. Csakhogy már ez a közönségelvárás is kétszintű: bizonyára kicsit mást vártak el a minden diák számára kötelező költői osztály (évfolyam) tanárai, mint a pad alatt, a hálóterem zugában vagy a Nagyerdő fáinak rejtekében olvasó huncut diáktársak. A kollégiumi évek verstermésének java a két meghatározó iskolás versgyakorlat műfajába tartozik. A diákok bölcs mondásokat verseltek meg, s az iskolás klasszicizmusnak ezt a verstípusát sentetniának hívták. A másik, Csokonai által érzékelhetően nagyobb kedvvel művelt feladattípus a pictura volt, mely megadott látvány (táj, emberalak, város, napszak, évszak stb.) érzékletes leírását kívánta meg. Az öt érzék költőjének is nevezett Csokonai az iskolás klasszicizmus ezen műfajában jobban kamatoztathatta részletek iránti érzékét, megfigyelő- és hangulatfelidéző képességét. Az iskolás versgyakorlatokat a költő későbbi éveiben továbbírta-alakította, a picturát sententiával ötvözte, így jöttek létre híres "toldalékos versei", a felvilágosodott klasszicizmus leíró-elmélkedő versei, mint például Az estve vagy a Konstancinápoly." (Arató László)
a
Konstancinápoly - Nov 22, 2013 10:1:24 AM
Az estve - Nov 22, 2013 10:16:40 AM